Mocskos vágyak

30. fejezet - Dana nem változik

Szomorkás szeptemberi reggelre ébredt Dana aznap, amikor Zolival találkozót beszéltek meg. Az előző napokban, szinte mindennap hívta a férfi a közös kirándulásuk időpontja miatt. Dana lelkes is volt eleinte. Egészen az indulás napjáig. Nem is a kirándulás okán, bár az is jó programnak ígérkezett, hanem inkább azért, mert Zoli felbukkanásával egy lehetőség villant fel előtte, hogy végérvényesen kitörölje az emlékei közül Gerit.

A férfi jómodorú volt, udvarias, és valóban értelmes, ráadásul nem is nézett ki rosszul, de ami a legfontosabb tényezőként hatott Danára, hogy érezhetően tényleg őt akarta megismerni, és nem az ágyába akarta azonnal vinni, ami egy nagyon jóleső érzéssel töltötte el. Nyilvánvalóan nem azok közé a tucat férfiak közé tartozott, akik eddig nem túl szerencsésen, de látókörébe kerültek az oldalon.

Este is még úgy aludt el, hogy közben tervezte a másnapot, azon gondolkodva, mit is vegyen fel a közös kirándulásra, ami elég kényelmes, de azért még nőies is, miközben az is eszébe jutott, és ebbe a gondolatba már szorongás is vegyült, vajon milyen lesz az első találkozás, mennyire lesznek egymásnak szimpatikusak. Ennél a pontnál azonban a kezdeti szorongása növekedni kezdett, ahogy végigfuttatta magában a várható eshetőségek negatívumait.

– Talán nem igazán szerencsés már első alkalommal ilyen hosszú időt eltöltenie azzal, akit nem is ismer még, mert mi van, ha mégsem jön be neki élőben a férfi? – tette fel magának a kérdést, és erre elbizonytalanodott, majd a gondolat egyre inkább nyomasztotta. – Órákat együtt bolyongani valakivel az erdőben, akiről nem tud semmit, aki lehetne hasfelmetsző Jack is – gondolta tovább a lehetőségeket egyre inkább stresszelve önmagát, és már egyáltalán nem volt benne biztos, hogy első találkozásként tényleg annyira jó ötlet volt ez az egész napos program kettesben.

A találkát pont tízre beszélték meg, és még egy darabig öltözködés közben is azon hezitált, lemondja-e a találkozót vagy sem? De nem akart megfutamodni.

Végül felöltözött és már a sportcipőjét is felhúzta, mikor kinézve az ablakon esőcseppeket látott az úttesten. Mintha az ég döntene helyette, futott át rajta, elbizonytalanodva a látványtól, mivel az időjárás egyáltalán nem mutatott túl biztató képet egy kiránduláshoz. Sárba csatangolni, és bőrig ázni, akár lehetne romantikus is, de csak a megfelelő férfival, amúgy inkább ciki, gondolta, maga elé képzelve a jelenetet. Amikor ismét kinézett, az égboltozat kékje sehol sem látszott már, csak a hatalmas egybefüggő szürkeség. Kis hátizsákjába víz és némi rágcsálnivaló lapult, majd visszalépve még begyömöszölte a könnyű kis esőkabátját, amit pár száz forintért vett nem is olyan régen az egyik áruházban, most pedig áldotta az eszét, hogy akkor nem gondolta meg magát. Bedobta még a telefonjait, a pénztárcáját, némi zsebkendőt, és egy vizes törlőkendőt, aminek a látványára el is szomorodott... Ezt még Geri miatt vásárolta a múltkor, de nagyon úgy tűnt, hogy neki már nem lesz szüksége rá... Az emléktől el is facsarodott a szíve hirtelen, de egy pillanat múlva tudatosan igyekezett lerázni magáról az érzést, hiszen mégiscsak egy randira készül éppen, és nincs helye benne egy másik férfinak, ám kevés siker koronázta elhatározását. Geri továbbra is uralta a gondolatait. Egyszerűen képtelen volt kitenni magából.

Egyetlen lehetőségként továbbra is csak az maradt, hogy Zoli személyisége majd teljesen elvarázsolja, és ennek köszönhetően végre Geri örökre a feledés homályába merül.

Az ajtón kilépve még mindig csepergett, de végül úgy döntött, mégis elindul, mert ráér majd akár útközben is visszafordulni, ha jobban neki kezd.

Az autóba ülve már tudta, késni fog... és abban sem volt egészen biztos, hogy hol is fognak találkozni, mert bár rávágta, hogy ismeri a helyet, de valójában csak halvány sejtése volt róla, és hamarosan ki is derült, hogy rosszul navigálta magát. A GPS-ét nem vitte magával, a telefon beállításával pedig nem akart szórakozni. Persze ott volt még a lehetőségként, hogy felhívja Zolit, de nem bírta rászánni magát, sőt! Magának is nehezen akarta csak bevallani, hogy szinte meg is könnyebbült egy kicsit, amikor nem találta a férfit, majd egy hirtelen elhatározással, be is kanyarodott az egyik bérház mögé, és azt megkerülve, elindult visszafelé. A mellkasában egy felszabadulást érzett közben. Ez pedig ismerős érzésként köszöntött rá.

Csak azt a magyarázatot tudta magának felmentésként adni, hogy valójában nem hatott rá Zoli férfiként úgy, ahogy kellett volna, hogy elkezdődhessen valami közöttük.

Most pedig ugyan ott tartott, mint Geri előtt. Még csak az esélyt sem adta meg magának, hogy közelebb kerüljön bárkihez is, mert bár jó ötletnek tűnt eleinte, és valahol reménykedett is benne, hogy Zolival más lesz és valami csoda folytán hatással lesz rá, ám most már nem volt kétsége afelől, hogy csak használni akarta a felejtéshez. Emiatt pedig szégyellte magát. Ez nem ő volt. Az igazi Dana soha sem szerette kihasználni az embereket, mert soha nem akart senkit megbántani.

Amikor kikanyarodott a bérházak közül és egy főbb útra tért, akkor meglátott egy férfit az útszéli járdán, várakozni. Azonnal sejtette, hogy Zoli lehet az. Alig mert oldalra nézni, amikor autóval elhaladt mellette. Még szerencse, hogy nem mondta meg, milyen típusú a kocsija, gondolta. Csak annyit árult el, hogy zöld, a márkáját pedig elhallgatta, ám ennek ellenére is pocsékul érezte magát a tudattól, hogy megint megfutamodik, és megint becsap valakit.

A gondolataiból P!nk Just give me a reason című dala zökkentette ki. Már egy jó ideje ez volt a csengőhangja. A kijelzőn Zoli neve látszott. Dana legszívesebben lenémította volna a készüléket, hogy ne is hallja, de vezetés közben nem akart ezzel foglalkozni, így inkább visszadobta a mobilt az anyósülésre, ami elhallgatott, majd újrakezdte a dalt. A férfi folyamatosan hívta.

Egy bank mellett elhaladva, alig pár száz méterre a még mindig várakozó Zolitól, félrerántotta a kormányt, és leparkolt, mert eszébe jutott, hogy pénzt is akart már levenni a számlájáról. Mielőtt kiszállt volna, lenémította az éppen elhallgató készüléket, majd a mobilját az autójában is hagyta, hogy ne is lássa, ha a férfi újrahívja. Mire pár perc múlva visszért már öt nem fogadott hívása volt. Érezte, hogy beszélnie kellene vele, mert így egyáltalán nem korrekt, de bárhogy is gondolkodott, képtelen volt rászánni magát, hogy felhívja. Végül egy kisebb belső tusakodás után, egy rövid üzenetet küldött neki.

Ne haragudj, közbe jött valami, nem tudok menni.

Ettől kicsit megnyugodott. Legalább nem váratja tovább Zolit feleslegesen, gondolta, de a lelkiismerete még így sem volt igazán tiszta. Kellemetlenül érezte magát, mert átverte a férfit, és hazudott neki. Ezért pedig utálta magát.

Hazaérve sem változott sokat a helyzet. A kinti szürkeség már a bensőjére is rátelepedett, és mint egy óriási anakonda kezdte összepréselni a mellkasát. A ház csendes volt. Dana pedig végtelenül magányos.

Hiányzott neki Geri.