Mocskos vágyak

20. fejezet - A sokk (18+)

Arussal csak másnap beszélt, mert egyszerűen képtelen volt odaállni elé, hogy vár valakit. Titokban abban reménykedett, hogy Arus, szokásához hűen, elmegy valahová, de pechje volt, mert láthatóan, semmilyen dolga nem akadt aznap délután. Végül, Geri érkezése előtt tíz perccel ment át Arus hátsó lakrészébe, hogy színt valljon, de még ott is alig találta a szavakat idegességében, miközben rettegett attól, hogyan reagál majd a fia.

Arus az ágyán feküdt, és chatelgetett éppen valakivel. A ruhái szétdobálva mindenhol. Az ablaka nyitva volt, köszönhetően a még mindig tartó szeptemberi kellemes melegnek.

Dana csak téblábolt egy darabig, de az idő vészesen fogyott. Végül nyelt egy nagyot, és remegő hangon kezdett bele mondanivalójába.

– Figyelj, Arus. Jön hozzám valaki. Szeretném, ha nem zavarnál, és nem jönnél be – mondta, mire a fiú meglepődve nézett rá, abba hagyva még a chatelést is. Olyan csend lett hirtelen, hogy a légy zümmögését is lehetett hallani.

– Ki jön??? – kérdezte megdöbbenve Arus.

– Egy férfi. Nem sokáig lesz itt, de szeretném, ha tudomásul vennéd, és főleg nem jönnél be – hangsúlyozta nyomatékosan. – És nem akarom bemutatni – tette hozzá.

– A pasid? – kérdezte Arus nyersen.

– Igen – felelte Dana.

– És kicsoda? – firtatta tovább a fiú nem túl kedves hangsúllyal.

– Nem akarok róla beszélni, csak kérlek, tedd meg a kedvemért, hogy nem jössz át. Ennyit kérek tőled. Majd beszélünk máskor. Próbálj meg intelligensen hozzáállni most ehhez. Nem akarok jelenetet és semmit. Nemsokára itt lesz, nyugit szeretnék.

Arus nem kérdezett többet. Láthatóan sokkolta, amit hallott az imént. Dana pedig nem tudott mit mondani, egyszerűen ott hagyta, miközben szinte remegett az idegességtől. Nyugodtabb lett volna, ha Arus nincs otthon. Félt a fia kiszámíthatatlan viselkedése miatt.

Miután visszament, kihasználva az időt Geri érkezéséig, még pakolászott. Szinte egész nap takarított, hogy nézzen ki valahogy a lakás. Dana nem volt egy házi tündér, és nem volt soha fényesre suvickolva az otthona, ami ráadásul inkább retro hatású volt, de most megpróbált sok mindent bepótolni a férfi miatt, miközben igyekezett magáról lerázni a rossz érzésekkel együtt a kisebbségi komplexusát is. Legfeljebb máskor nem jön, gondolta végül dacos beletörődéssel.

Még téblábolt a lakásban, amikor Arus megjelent a konyhában és a hűtőre támaszkodva faggatta tovább Danát, ráadásul pont abban a stílusban, amitől ő a falra tudott volna mászni.

– Ki ez a férfi? – szegezte újra az anyjának a kérdést.

– Nem mindegy neked? Mindjárt itt lesz. Nem az engedélyedet kértem, csak azért szóltam, hogy tudj róla, és ne zavarj! – tette hozzá ismét nyomatékosan, hogy végre megértse a fia, mit is akar tőle.

– Nős, vagy mi, miért nem akarod bemutatni? – kérdezett tovább Arus, szinte már támadón, még mindig ott tornyosulva a konyhában. Dana zavarba jött. Nem tudott hazudni.

– Igen, nős, de nincs közöd hozzá. Szeretnék vele lenni, és nem marad sokáig – felelte fagyosan, miközben a gyomra tájékán erős szorítást érzett. Nem akart jobban belemenni, mert most, Geri érkezése előtt nem hiányzott egy veszekedés a fiával, és elég rosszul élte meg egyébként is Arus viselkedését, és számon kérő modorát. A fia úgy viselkedett, mintha ő lenne a felnőtt és Dana a gyerek. Az egész bensője háborgott. Szívesen kiosztotta volna Arust, de most nem az a pillanat volt, hogy olajat öntsön a tűzre.