Mocskos vágyak

37. fejezet - Új ismeretség

Az út kicsit hosszúra sikerült, de Dana nem sietett sehová. Útközben még Csaba felhívta, hogy vigyázzon magára, és ne menjen gyorsan, ha az erdőben autózik, nehogy egy elé ugró vaddisznó vagy őz miatt balesetet szenvedjen. Dana kissé cinikusan mosolyodott el a férfi mondatain. Furcsa és egyben idegen érzés volt, hogy valaki törődik vele, de valahol, ott legbelül mégis jól esett a férfi figyelmessége. Ezután még inkább bánta, hogy nem találkoztak indulás előtt. Jobb lett volna egy kis szívdobogással útra kelnie, mert még mindig Geri járt az agytekervényeiben, olyannyira, hogy a szeme sarkában egész úton érezte a megbújó könnyeit, míg a mellkasát mintha valami mázsás súly nyomta volna össze. Ezen az érzésen, még Csaba telefonja sem tudta túllendíteni, hiába igyekezett maga elé idézni a férfi arcát, és hiába próbált valami érzést kicsiholni magából a férfi iránt, holott érezte, hogy ha nem Gerivel találkozik először, lenne esélyük egymással.

Csaba is szőkésbarna volt, ugyanúgy, mint Geri. A szeme azonban kék, és nem zöld. Öltözéke is divatos volt, és márkás holmikat viselt, ebben is hasonlított a két férfi egymásra. Csaba azonban férfiasabb jelenség volt. Látszott rajta, hogy látogatja az edzőtermeket. A válla és a mellkasa látványosan formás volt, ez kitűnt az összes fotóján, amit mutatott magáról. Csaba is diplomás volt, mint Geri, és munkamániás is, soha nem volt ideje semmire, ahogy Dana érzékelte. Még arról is elfelejtkezett, hogy egyszer már randit beszélt meg vele, amit Dana nem is tudott neki megbocsátani a legutóbbi beszélgetésük óta. Ez valahogy tüske maradt benne. Talán emiatt is kezelte távolságtartón a férfit. Női büszkeségből, amit Csaba aggódása tompított azért valamennyire. Geri nem aggódna érte, húzta el menetközben a száját a gondolatra, neki teljesen mindegy volt, hogy mi történik vele. Ha bujkált is benne némi érzelem, abból a futó kalandoknak semmi sem jutott. Minden törődését otthonra, a családjának tartogatta. A szent család – húzta el megint a száját cinikusan Dana, miközben a szemei előtt egy jelenetet látott; apa, anya és a gyerekek meghitten üldögélnek a nappaliban, Geri magához húzza a legkisebbet, és gyöngéd csókot lehel a feje búbjára, azzal a szájjal, amivel délután egy idegen nőnek a sunáját nyaldosta, miután szájába dugta merev falloszát, amikor éppen ellógott egy röpke órára „ügyeit intézni". Igen, ezzel a szájjal csókolja végig, hazaérve a családját... Szent család... Danát az undor fogta el, majd nagyot sóhajtva hármasba tette a sebváltót felfelé menet a hegyen, amin túl már Parádfürdő várta. Hiába gondolt azonban Geriről bármit, az a mérhetetlen fájdalom, amit érzett a mellkasában, és a könnyei a szeme sarkában, továbbra sem engedték felednie a férfit.

Sírni azonban nem tudott.

A Mátrába érve a kanyargó utakon kormányozta az autóját, miközben bámulta a tájat. Szép napsütéses őszi idő volt. A fák levelei narancssárgává válva színesítették az erdőt. A körülötte lévő szépséggel igyekezett feltöltenie a lelkét, és már egyáltalán nem bánta, hogy egyedül is vállalkozott az útra.

Azt még indulás előtt eldöntötte, hogy minden erejével azon lesz, hogy átadva magát az élménynek, valahogy felülemelkedjék önmagán, és örülni tudjon végre az életnek, de a minden mindegy állapotából mégis nehezen mozdult.

Amikor Parádfürdőre ért, kellemes meglepetés várta. A szállása sokkal szebb és modernebb volt, mint amit elképzelt a fotók alapján. Már maga a táj is pihentetően hatott rá, ami a szeme elé tárult a panzióhoz vezető mellékúton haladva. Meg is állt pár száz méterrel a szállástól, mivel képtelen volt ellenállni a kilátásnak. Készített is néhány fotót, amit feltöltött az oldalára. Hadd lássák a csajok, hogy jól érzem magam, gondolta.

Miután a szállásra ért, kitöltötte az orra alá dugott nyomtatványt, majd megkapta a szobája kulcsát. Egy hűha el is hagyta a száját, amikor belépett a szobájába. A hatalmas franciaágy volt az első, amit kipróbált. Még teljesen új lehetett. Ha most egy pasival lenne, szuper jól elférnének rajta, merengett a plafont nézve, amire a szíve el is facsarodott. Milyen csodás is lenne, ha Geri utána jönne, jutott eszébe a képtelen ötlet. Na, ez az, ami soha nem fog megtörténni, ugrott fel az ágyból, hogy elejét vegye az újabb szomorkodásnak. Az erkély ajtót kitárva, egy füves udvart látott maga előtt, a telket határoló kerítés mögött pedig hatalmas fenyőfák sorakoztak tömött sorokban, olyannyira, hogy átlátni sem lehetett rajtuk.