Mocskos vágyak

49. fejezet - Új év, új élet

Dana az év utolsó napját is egyedül töltötte. Jobban mondva Hugó ott feküdt a lábai előtt. Mióta megvolt, és ennek már hét éve, mindig otthon maradt vele Szilveszterkor, vagy legalábbis éjfélre, a nagy tűzijátékozásokra hazaért, hogy ne féljen. Nagyon Dana szívéhez nőtt, és bár papíron a fia kutyája volt, mégis ő gondozta. Hugó mindenben más volt, mint a többi eddigi házőrzőjük. Ő volt az első, akit beengedett a lakásba, igaz, leginkább télen, vagy nyáron ha kánikula volt, de legfőképpen az év utolsó napján, mert nehezen szokta meg a petárdák és tűzijátékok hangját, de ő volt az a kutya is, amire eddig a legtöbbet költöttek.

Amíg a gyülekezetbe járt Dana, ahol több százan búcsúztatták együtt az új évet, már ott is úgy szervezte, hogy mire éjfélt üt az óta hazaérjen. Arusra ebben nem számíthatott. Őt ilyenkor napokig nem is látta.

Már meg is szokta Dana, hogy nem megy sehova. Igazából soha nem szerette ezeket a „mamindenáronboldognakkelllennem" napokat. Túl erőltetett volt az egész, és már ki is nőtt belőle szerencsére. Persze, ha lettek volna olyan barátai, akikkel összejárhatna, akkor talán nem így áll hozzá, de Hugót akkor sem hagyta volna magára, így azonban nem kellett ezen sem gondolkodnia.

Amikor Arus és a barátai, akik náluk gyülekeztek, végre elindultak bulizni, kivett egy üveg pezsgőt a hűtőből és felbontotta. A dugó kissé nehezen jött ki belőle, de végül siker koronázta Dana erőfeszítését.

Bement a belső szobába, zenét kapcsolt és kortyolgatta a pohárba töltött italát. Hugó egy darabig feküdt még a lábánál, majd szokás szerint átment a másik szobába, és a konvektor elé feküdt. Az évek során valahogy kialakult, hogy általában nem tartózkodnak hosszú ideig egy légtérben. Ha bent is aludt hideg mínuszokban a kutya, akkor is mindig megvolt a külön szobájuk, mintha csak érezné az eb, hogy Dana nem szeret egy állattal sem egy helyiségben lenni éjszaka. És ez valóban így volt. Dana ráadásul még körbe is kerítette magát, alvás előtt, hogy még véletlenül se ébredhessen arra, hogy Hugó megnyalja az arcát. Ennek a gondolatától is irtózott, bármennyire is szerette a négylábút.

A szíve még mindig fájt, ha Gerire gondolt, és az ünnepek alatt, egyre nehezebben viselte a feltörő emlékeket. De valójában már nem Geri személye számított, hanem az, amit jelképezett számára. Huszonhét magányos éve után Geri a reményként toppant be hirtelen az életébe, és ez a remény halt meg benne, és ez szívta ki szép lassan az életet is belőle. Amikor megismerte, akkor még hitt abban, hogy mindennek oka van az életben, és nem véletlenül jött pont ő, és történt minden, úgy, ahogy... De az álom gyorsan véget ért, miközben túl nagy pofont kapott az élettől, de ami még rosszabb, hogy ezzel együtt szinte minden rosszra fordult, és ő képtelen volt talpra állni, elvesztve önmagát és a jövőjében való hitét.

Lassan telt az idő, nem tudta, mit is csináljon. Kintről olykor tűzijáték hangja szűrődött be az ablakon. Ilyenkor Hugó megjelent, szemrevételezte Danát, aki megsimogatta, mire az eb megnyugodva indult vissza a másik szobába, ahol kényelmesen elhelyezkedve szunyókált tovább.

Dana egy idő után bekapcsolta a laptopot, és megnyitott egy word dokumentumot. Úgy döntött, megpróbálja kiírni magából, a benne lévő érzéseket, remélve, hogy mire a végéhez ér, valami megkönnyebbülés száll rá. Hosszú és fájó küzdelem volt, mire a végére ért, és nem is lett jobb. Végül elmentette a megszületett művet, talán egyszer majd előveszi, gondolta, de az is lehet, hogy inkább törli majd, hogy ne emlékeztesse semmi a múlt fájdalmaira.

Éjfélhez közeledett az idő, ahogy a telefonjára nézett. A közösségi oldalán jött néhány jókívánság, de nem válaszolt egyre sem. Nem volt hangulata hozzá, inkább keresett egy filmet az interneten, és nézni kezdte. Szerette Jane Austint, bármi jöhetett tőle, bár mindent látott már többször, de ez nem zavarta. Most a Büszkeség és balítélet című filmet választotta, annak is az amerikai feldolgozását. Ennek évekig ellenállt, mert az etalon az 1995-ös változat volt, és csak most ért meg benne, hogy a 2005-öst összehasonlítsa vele. Nem is bánta, hogy rászánta magát. A két változat merőben másra helyezte a hangsúlyt, ami érdekes kontrasztot adott arról a korról, amiben a történet játszódott. Míg az angol változat, közelebb állt a meséhez, addig az amerikai feldolgozás, valóságosabb arcát mutatta a kornak, és az embereknek.