Mocskos vágyak

8. fejezet - A találkozás

Dana nem sokat foglalkozott Gerivel már este, bár azon elgondolkodott, hogy milyen nagy kontraszt van a fotón látott férfi között és a között, amit írt neki. Valahogy nem illett össze a kettő. Egy ilyen típusú férfiról nem gondolta volna, hogy ismeretlenül is, ennyire gátlástalanul fogalmazza meg szexuális vágyait egy nővel kapcsolatban.

Az azonban, hogy voltak Gerihez fűződő emlékei a múltból, minden gyanakvását és eddig távolságtartását eltompította, bár abban szinte biztos volt, hogy egyáltalán nem foglalkozna vele, még gondolatban sem, ha egy teljesen ismeretlen férfi lenne számára. Akkor most is behúzná a kéziféket, mint ahogy tette máskor is, így azonban teljesen másként hatott rá. 

Másnap péntek volt, és reggel a férfi e-mailt küldött. 7:23-kor, ahogy látta a beérkező levelek között.

Puszi, jó reggelt! Hogy aludtál? Mi a mai program? – olvasta Dana, amikor megnyitotta. Nem válaszolt azonnal. Várt egy félórát, közben ivott még egy kávét, mielőtt a géphez ült.

Szia! Neked is!

Most még próbálok magamhoz térni. Ha ez sikerül, lesz pár intézni valóm ma, amit eddig tologattam. És te, hogy aludtál?

Geri másfél óra múlva küldte a válaszüzenetét.

Jól aludtam, este a fürdés közben gondoltam rád. Ne fussunk ma össze? Jó lenne látni!
Mész ma úszni? puszi a cicidre

Az utolsó mondatától egy kissé kiakadt. Megint csak úgy érezte, hogy nem illik ilyet írni, amikor még csak nem is találkoztak. Bántotta Danát, hogy ezekkel az utalásokkal Geri elrontja megismerkedésük élményét. Attól azonban mégis egy jól eső érzés futott át rajta, hogy az a férfi találkozni akar vele. Valójában Dana is szerette volna személyesen látni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg ő az a fiú, akire gondolt, amikor meglátta a fotóját, de erősen hezitált, hogy mit is csináljon. Végül, egy életem, egy halálom, gondolta, és megírta a választ.

Nem megyek most úszni. Összefuthatunk akár... – majd, mivel nem bírta megállni még odaszúrta – vagy elég, ha a cicimet küldöm?

Geri hamarosan válaszolt.

Élőben az igazi, de elküldheted. Hol találkozzunk? Adsz címet vagy telefonszámot?

Dana, bár látta az üzenetet, megint nem akart gyors lenni, ám Geri alig tíz perc múlva újabb, sürgető e-mailt küldött.

Annyira várom

Majd még egyet alig egy perc múlva

Miért nem írsz?

Erre Dana, még tíz percig gondolkodott azon, mit is csináljon, míg végül válaszolt, ám szokása szerint, hosszabban.

Én nem vagyok jó a titkos találkozókban... még ha csupán valóban egy összefutásról is van szó! Rád bízom, ahol neked jó, én alapvetően rugalmas vagyok, csak ne délelőtt.

Majd végezetül még odaírta a telefonszámát is. Hamarosan csörgött is a mobilja. Geri volt.

– Küldtem üzenetet viberen – mondta.

– Csak most vettem észre, nem nagyon használom – felelte Dana szabadkozva. 

– Hol találkozzunk? – kérdezte Geri sürgetőn.

– Kilátó? – vette fel a ritmust Dana, úgy gondolva, az közel is van, elhagyatott is, talán egy nős férfinak ideális hely egy találkozóra.

– Tizenegyre ott leszek – felelte Geri. – A városban vagyok, addigra odaérek. Sietek.

Dana laptopjának kijelzőjén látta, hogy nagyjából tíz perce van, hogy elkészüljön, és odaérjen, ezért gyorsan el is köszönt. Kicsit ugyan izgult, de már nem annyira, mint eleinte. A randik rutinja megtette hatását, és egyre kevésbé szorult össze a gyomra, ha találkozóra került sor. Geritől pedig amúgy sem akart semmit, csupán megismerni.