Mocskos vágyak

6. fejezet - Barátnői csevej

– Nézd, nyilvánvalóan nem arra vágyik, hogy kézen fogva andalogjunk a városban – közölte tényszerűen Dana barátnőjével, amikor elmesélte, hogy randizott előző nap, egy nála sokkal fiatalabb fiúval. – Már ott elmondta, hogy szexet akar, és imádja az érettebb és telt nőket. Én meg pont ilyen vagyok – nevette el magát, némi cinizmussal a hangjában.

– És mit lehet róla tudni? – érdeklődött Bóra elkerekedett szemekkel, miközben elhelyezkedett kényelmesen Dana nappalijának kanapéján, kezében egy csésze kávéval.

– Visszaköltözött a szülői házba, mert gyermeke anyjával lassan egy éve szétváltak. Ő ott hagyta nekik a lakást. A lánya két éves. Nagyjából ennyit tudok róla.

– Hát akkor ebből se nagyon lesz szex. Ő az anyjával él, te a fiaddal...

– Hát igen... – húzta el a száját Dana. – Ez elég problematikus. Fogalmam sincs, hol lehetnénk együtt. Haza mégsem vihetem, és ő se engem. Az elég ciki lenne.

– Ja – jegyezte meg Bóra –, már látom, ahogy kézen fogva besétáltok és bemutat. Anya, itt az új barátnőm! – nevette el magát, majd kortyolt egyet a frissen főzött feketéből.

– Ez annyira nem vicces – jegyezte meg mérges képet vágva Dana. – Úgy tűnik, csak olyan pasikkal ismerkedhetem, akiknek van lakásuk. Ez tiszta gáz. Én se vihetek haza senkit, mert nem tudom, mit szólna a fiam, aki még soha nem látott mellettem egy férfit sem eddigi életünk során. Biztos furcsa lenne neki. Ráadásul Márk, majdnem annyi idős, mint Arus.

– Megnézném a fiad arcát, amikor bemutatod neki.

– Jó, inkább lapozzunk – javasolta Dana – Fogalmam sincs, hogy reagálna bárkire is. Szerintem kiakadna.

– Ahogy ismerem, szerintem is – jegyezte meg Bóra. –Nem kicsit önző a fiad, de remélhetőleg felismeri, hogy neked is jár egy kis boldogság – nézett a gondterhelt arcot vágó barátnőjére Bóra.

– Bízom benne. Eddig az egész életem körülötte forgott.

– És, akarod ezt a srácot?

– Nem is tudom. Akarom is, meg nem is. Imponál, hogy tetszem neki, hogy érdeklődik utánam, úgy mint egy nő. Az is tetszik, hogy fiatalabb, kíváncsi vagyok, milyen egy ilyen srác, ráadásul valamiért nem vonz, hogy velem egykorú pasim legyen. Úgy érezném, öregít – nevette el magát. – Ez olyan furcsa érzés. Nem akarok egy lestrapált, életunt férfit tele gondokkal az életembe. Ha Márkra gondolok, és elképzelem, hogy testi kapcsolat van közöttünk, és kíván, az jó érzés, de fogalmam sincs, nem leszek-e túl gátlásos. Ettől félek egy kicsit. Tudod, milyen vagyok – sóhajtott lemondón Dana.

– Belejössz, mint kiskutya az ugatásba, ne aggódj!

– Remélem, de olyan régen nem ért hozzám már senki.

– Mondjuk, nem is engedted – jegyezte meg Bóra, miközben megitta az utolsó nyelet kávét is, majd az üres csészét a kanapé előtti kis asztalra helyezte.

– Nem, mert ahogy teltek az évek, egyre jobban elszoktam tőle. Ráadásul te pontosan tudod, hogy volt oka is – nézett sokatmondóan barátnőjére, mire Bóra bólogatni kezdett.

– Tudom. Te túl komolyan vetted, hogy aki hisz Istenben, annak meg kell várni az Istentől rendelt férfit, és senkivel nem lehet kapcsolata, sőt nem is ismerkedhet mással a gyülekezeten kívül.

– Igen. Én valóban hittem abban, hogy van egy férfi ezen a világon, akit Isten nekem szán. Most meg itt vagyok, és megvagyok veszve a szexért – nevette el magát cinikusan.