Prank

IV.

Jimin pov

Meglehetősen szar napnak nézek elébe így, hogy a hugomat már most a nyakamba varrták anyámék. Eddig minden egyes nap a barátnőivel ment suliba, igaz, szinte ugyanazt az utat tesszük meg, hiszen a két nem el van különítve a kollégiumokban, de ez még nem jelenti azt, hogy köteles vagyok az ő oldalán beballagni szeretett iskolám kapuján. Amúgyis hülyeség ez a lány-fiú felosztás. Testvérek vagyunk, vigyáznom kéne rá, csakhogy ezt az ösztönömet merőben elnyomja az irritáló hangja. Ver engem az Isten, persze, kire haragudna ha nem rám. Minden erőmmel próbálok a pokolra jutni, ő mégsem hagyja. 

-Jimin, ne duzzogj már, ezt az egy napot kibírod, holnap már tudok mással jönni. - drága testvérem hangja most sértődötten cseng, de ezzel már vagy 5 éve nem tud hatni rám, így csak némán ballagok mellette összeszorított állkapoccsal.

Már csak pár lépés választ el a szürke kaputól, a búcsú reménye felcsillanni látszik, ám a fiatalabb Park csuklómra fog és visszahúz magához. Szúrós pillantásomra sem reagál, kigúvadnak szemei, majd hirtelen mögém bújik. Én értetlenkedve lépek el előle s végigvezetem szemem a diákokon, majd visszanézek a lányra, aki ajkába harapva mered egy pontra, vagyis emberre. Mikor tudatosul bennem, hogy a padon ülő ellenségemet szugerálja, meglepődöttségem az egekbe szökik, ám sajnálatomra itt nem fejeződik be a jelenet. Jeon a hugomra pillant majd kacsint és megnyajla az alsó ajkát. Tekintetünk egy idő után egybeforr az utált sráccal, én pedig csapongva vágok át diáktársaimon. Odaérve az említetthez, megragadom felsőjét és már magam sem tudom mit, de elborult agyam által kreált trágár fenyegetéseket sziszegek arcába. Egy óvatos kezet érzek meg derekam körül, mitöbb, kettőt. A két kar egyre szorosabban fog, viszont az egyik sokkal határozottabb a másiknál. Jungkook bal tenyere simul jobb oldalamra. Lágyan tart, bár én még mindig közel emelem őt arcomhoz. A másik személy a drágalátos lány aki végigkísérte reggelemet. Ő sokkal erősebben ér hozzám, próbál visszahúzni a fiatalabb fiútól, ám nem tud. Haragom mégis kezd elszállni, amikor észelelem a mindkettejük arcán megbúvó sunyi mosolyt. Elengedem Jeont, ő visszaesik a padra, a mögöttem lévő halk kuncogásba kezd.

-Jimin. - egyszerre szólalnak meg, de az előttem ülő arcán lévő érzelmeket nem fogom fel. A történtek hatása alatt állok, és egyhamar nem tudok innen kiszabadulni. Csak megrázom fejem és elviharzok mellettük. Taet majdnem fellököm amikor belépek a táncterembe. Rögtön levágja a szituációt, vagy látta vagy már most pletykálnak, de szerencsémre magához húz és nem enged el.

-Láttam az ablakból. - suttogja halkan. -Minden oké? - csak egy bólintásra telik tőlem, még bele sem kezdek a részletek mesélésébe, kivágódik az ajtó és a nem olyan régen látott nőszemély mosolyával találjuk szembe magunkat.

-Anyáék eljönnek a meccsedre. - az ajtó újra zárul, azonban a meglepettség azonnal visszakerül arcomra, ahogyan Taehyungnak is. Csak levágom táskámat, majd gondolataimba temetkezve várom a becsengőt. Hamar megérkezik Hobi is, a hangok szerint pedig a két srác a múlt órai koreót próbálja át, nélkülem, ugyanis semmi erőm felállni a padlóról. Gondolataim kavarognak. Jeon körül. Amikor megláttam, hogy néz testvéremre, féltékenységet éreztem. Csak az a kérdés száguldott át az agyamon, hogy: Chae mivel jobb nálam? Nem is azért haragudtam, mert ez a paraszt rámozdul mindenkire körülöttem, még a hozzám legközelebb álló lányra is. Nem akarok tagadni semmit, magamnak felesleges lenne hazudnom, azonban fogalmam sincs mit érzek most, így jobbnak látom megállni egy pillanatra. Mikor először felnézek a magammal töltött röpke 10 perces eszmecsere után, természetesen Jeon fejével kerülök szembe.

-Mit nézel hülyegyerek? Érdekes vagyok? - mordulok rá.

-A fiatalabb Park az. - kacsint egyet, mire bennem újra felmegy a pumpa és ráordítok a tánctanárunk és az egész osztály előtt, mi szerint hagyja békén a hugomat és vegye le róla a két szemét mielőtt kiszedem őket a karjaival egyetemben. Ő csak mosolyog rám azzal az idegesítő bárgyú képével, nem törődve a kiakadásommal, a Tanárnő elkezdi az órát, s mintha semmi se történt volna, mindenki átsuhan a dolog felett, még én is 2 perc alatt elfelejtem az egészet.