Prank

V.

Jungkook pov

Büszke vagyok a csapattársaimra, mérhetetlenül boldog vagyok, amiért velük játszhatok nap, mint nap, hogy velük együtt fejlődhetek, s egyben barátokra is leltem bennük, de nem bírtam nem Jimint nézni egész idő alatt. Szemeim végig őt követték. Próbáltam minden másodpercet megjegyezni a mai nap látottakból, hiszen imádom nézni őt, ahogyan mozog. Ugyanez történt a reggel tartott táncórán is. Percek alatt képes vagyok belefeledkezni a vékony csípőjébe, pillanatok kellenek hozzá, hogy azok az izmos combok elfeledtessenek velem mindent ami körülöttem van, él és mozog, nem beszélve a kecses mozdulatairól amiknek másodperc töredéke sem szükséges, hogy elterelje a figyelmem bármiről és mindenről, ami nem ő maga pompás tökéletességében. Talán néha még lélegezni is elfelejtek mellette. Persze szüleim eljöttek ma is, ugyanúgy, mint minden egyes alkalommal, habár ma nem lépek pályára és csak a lelátóról figyelhetem a meccset, avagy tulajdonképpen csak Chimet. Testvérem és anyám tisztában vannak Park Jimin kilétével, míg apám sokáig csak találgatott, de mikor az iskolánk egyik nagyszájú diákja ma is folyamatosan kommentálta a történéseket, hamar megtudta ki rabolta el a szívemet - a tudta nélkül.
-Tehát ő az? Fiam, ő biztos nem lány? - faterom elnevette magát, bár nekem ez egyáltalán nem volt vicces, hiszen ezt sértésnek is vehetnénk, azonban tudom, nem annak szánta. Oldani próbálta a feszültséget, amit ugyan én is éreztem, de nem voltam képes foglalkozni vele, mert szemeim Jiminre tapadtak, s ezzel együtt agyamat ellepte az a bizonyos kellemesen elnyomó rózsaszín köd.

Jimin jól teljesített. Sokkal jobban, mint azt bárki elvárta tőle. Sziporkázott ma is, szerintem a nézők női egyedeinek 90%-a őt szugerálta, rengeteg meleg csávóval egyetemben. Próbálom elnyomni a féltékenységemet, de tekintve, hogy Jiminnel semmilyen kapcsolatban nem állok és bármikor rámozdulhat bámelyik diák a nézők közül, elég nehéz megmaradnom a seggemen. Bár ez az én hibám, megtehetném, hogy elé állok és vallok neki, de azzal sem érnék el semmit szinte. Kapnék az arcomba egy elutasítást, majd megszégyenülve kisírnám a lelkem barátaimnak, akik azt sem tudják, hogy Jimin bejön nekem. Legalábbis remélem nem tudják, mert nagyon rosszul hazudok sajnos.

A meccs végetértével a lelátóról özönleni kezdtek le az emberek, az én családom kivételével legalábbis, ugyanis így törött lábujjal nem a legkönnyebb a séta sem, így mi megvártuk amíg a tömeg apad és kényelmesen le tudom szenvedni magam innen. A csapatom ünnepelt, Jimin viszont már el is tűnt az öltözőben és pár röpke perc elteltével bukkant újra elő, mikor is barátaihoz csatlakozott, ám meglepetésemre nem csak a két félnótás haverja vette őt körbe, hanem a huga és két felnőtt személy is, gondolom a szülei. Apám követte tekintetemet és végigmérte Jimint újra és újra, talán nem értette mit eszek rajta, azonban legnagyobb meglepetésemre megindult Jiminék családja felé. Anyának kikerekedtek a szemei, testvérem észre sem vette a történéseket, ugyanis telefonját bújta, mikor pedig mindhármunk elé került a látvány, ahogyan apa spanol Jimin faterjával- sokkot kaptunk.

-Látom megházasodtál, na és ők a gyerekeid? - pillantott le apa a négy fiatalra maga mellett.

-Ő a lányom, Chae, ő pedig a fiam, Jimin, a másik kettő meg szinte a gyerekeim, Jimin barátai, Taehyung és Hoseok. Na és te? Elkapott-e már a hév, hogy családot alapíts és letelepedj? Gimi után folyton csak utazgattál és azt hajtogattad, hogy te tökéletesen megvagy egyedül, mi van veled azóta? Nem is beszéltünk szinte 15 éve.

-Van az több is, mint 15. A fiam, a lányom és a feleségem ott vannak ni! - mutogatott ránk apa lelkesen. A szívem megállt amikor közelebb invitáltak magukhoz, majd egy gyors bemutatkozás után trécselni kezdtek a felnőttek, ami szintúgy meglepett, hogy a két lány is egymásra talált idő közben és úgy tűnt, ismerik is egymást. A hármas és én csak kínosan méregettük a távolban elhelyezkedő kosárpalánkokat és a még szállingózó embereket amíg nem megjelent a csapatom összes tagja és jöttek rárontani Jiminre. Yugyeom karönölelt engem és kacsintgatni kezdett rám, amit ugyan nem értettem de hamar megjelent Lisa is és rohanni kezdett felém, majd nevetve a karjaimba ugrott. Szüleim nem furcsálták a dolgot, azonban Jiminéi annál inkább.