Prank

XII.

Jimin pov:
Mikor befejezem a szemsminkemet amit a koliban reggel nem sikerült megcsinálnom, elteszem a táskámba az ecsetemet és a palettámat majd előkapom a telefonomat, hogy megnézzem hány óra van. Hiába nyomogatom a bekapcsoló gombot, szar se történik, a képernyő fekete marad. Remek, ez a szar is ilyenkor merül le. Szívem szerint most jól a földhöz vágnám de nem teszem, mert nincs pénzem másikra anyámék meg nem vennének ha megtudják, hogy direkt törtem össze.
Sietősre próbálom venni a dolgot de ahogy lenyomom a kilincset az nem mozdul.
-Ha beragadt én esküszöm az égre- Már pedig ez beragadt. Várjunk csak! JEOOOOOOON! - azt a paraszt fajtáját, ezt nem hiszem el. Képes volt Engem ide bezárni? Elvégre ő ment ki az előbb... Ki más tenné ha nem ő? Mostmár csak azért se fekszem le veled te paraszt. Ezért olyat kapsz, hogy bekerül a szöuli napi hírekbe!
Hát ezt nem hiszem el! Most mi a francot csináljak itt 45 percig? Óh Jeon, péntek este felgyújtom a szobádat.
Jézusom most nekem dogát kéne írnom!
Amint ez eszembe jut eszeveszetten kezdem rángatni a kilincset de az csak nem mozdul. Végül úgy döntök, hogy megcsinálom a hajamat meg kijavítom a sminkem ha már lett egy kis időm. Kis idő? Konkrétan emiatt a kis idő miatt nyalhatok a tanárnak egész évben! Bár elég jó nő azt meg kell hagyni, kár, hogy egy agresszív picsa. Ha a telefonom nem lenne lemerülve talán még el is lennék. Nem, igazából már Tae meg Hobi kiszabadított volna, szóval nem hiszem, hogy itt díszítgetném magam még mindig.
Az első tíz percben csak járkálok a mosdóban és először eszembe jut, hogy kimászok az ablakon, de tekintve, hogy a másodikon vagyok, nem tartom a legjobb ötletnek. 40 perc után meghallom a jelző csengetést majd valaki lépteit az ajtón túlról. Oda futok és elkezdek rajta dörömbölni, jelezve, hogy én bizony itt vagyok! Gondolom Taeék jöttek kiszedni engem innen.
Azonban mikor hallom, hogy a fotel, vagy szék, tudja a franc mi elkerül az ajtó elől, majd lenyomódik a kilincs, nem Tae és nem is Hobi kobakja hajol be az ajtón kíváncsi tekintettel. Sokkal inkább egy évfolyamtársamé. A barna hajú srác sapkája most eltakarja a göndör fürtöket de a szemei ugyanúgy ragyognak ahogy szoktak. Tudom, hogy mindig sapkát hord, amikor göndör a haja, szóval valószínűleg ezúttal is ezért van rajta. Fekete pulcsija fel van tűrve mindkét karján így pedig láthatom a kidülledő ereit.
Hohó, mióta Jungkook felismertette velem a melegségemet, nagyon is megnézem a pasikat magam körül és hajjajj de tetszik nekem ez a bizonyos eres kar.
-Jimin? Bejöhetek, vagy...?
-Gyere! Persze! Öh, köszönöm, hogy kiszabadítottál.
-Jungkook?
-Igen, ő zárt be.
-Értem, akkor, szívesen de ne mond el neki, hogy én mentettelek meg. - kellemes nevetése ütötte meg a fülem majd már el is tűnt az egyik wc ajtó mögött. Amire végzett én már össze is pakoltam a cuccaimat amiket eddig szétpakoltam a csapnál.
-Öhm... Jimin? - egyik keze a tarkójára simul és úgy néz rám pár lépés távolságból, majd megrázza a fejét de én még mindig kérdőn nézek rá és kicsit bátorítom is, hogy belekezdjen.
-Nos, gondolkodtam és nem tudom milyen kapcsolatban vagytok Jungkookkal, de hogyha semmilyenben, vagy nem olyanban, mint amit gondolok, akkor talán...
-Chan? - tudom, hogy mit akar tőlem kérdezni de én inkább megvárom mondandójának a végét, azonban nem úgy tűnik, mint aki folytatni fogja, szóval kicsit előrehajolok, hogy rám nézzen.
-Ha ráérsz valamelyik nap akkor eljöhetnél velem egy randira, ha neked megfelel! Vagyis, izé szóval hogyha nem gond, mármint ne vedd sértésnek! Megértem ha nem!
-Hát ami azt illeti én - de ekkor kinyílik mögöttem félig az ajtó és 2 srác beszélgetését hallhatjuk meg. Legalábbis egy részét.

-Gyeom azt mondta, hogy Jungkook együtt van egy csajjal, remélem nem a tesómra hajt, mindig a nála fiatalabbakat célozza.
-Szerintem ne aggódj, a hugod nem az esete.
-Most sértegeted a hugomat?
-Nem tesó én nem azt mondom, hogy csúnya de nem a leglányosabb, nem gondolod, hogy leszbikus?
-Amúgy menjünk már a büfébe.

-Oké, elmegyek veled. - válaszomat talán nem gondolom komolyan, de már kimondtam akkor is ha csak a düh vezérelt ilyen hirtelen.
Fél perc néma csend után Bangchannak még mindig meglepődöttséget tükröz az arca, de mire megszólalnék nyílik az ajtó újra mögöttem és egy túl ismerős sötét hajú srác áll mellém.
-Na mi van Jiminie csak nem tényleg bemelegedtél? Hali Chan.
-Szia...
-Mi van ha igen? - nem gondolkodom, megmarkolom a barna hajú pulcsiját és a számra húzom. Ő nem mozdul, szerintem levághatta a helyzetet, én meg rohadt kínosan érzem magam mikor elengedem.
Jungkook szája igen igen lefelé görbül mikor elnézést kérve kimegy a mosdóból, mire nekem megjelenik az a bizonyos súly a mellkasomban. Bűntudat áraszt el az előbbi miatt. Összezavarodottan ejtem le kezeimet magam mellé és már nekem is sírásra áll a szám.
-Szerintem ezt nem úgy gondoltad, ahogy csináltad, igaz?
-Te egy nagyon jó pasi vagy de
-De a szívedet én nem kaphatom meg, mert már nem nálad van. Értem én és nem baj Jimin, csak ne okoznátok egymásnak fájdalmat. - egyik keze vállamat érinti, majd azt gyengéden megszorítva hagy magamra. Én csak felkapom a táskámat és a sminkemet nem elbaszva abbahagyom a pityergést. Túl sokat baszakodtam vele ahhoz, hogy most lesírjam. Kicsapom az ajtót, de a hirtelen jött dühöm elszáll amikor észreveszem Jeont. Mikor meglát ellöki magát a a faltól ahova eddig támaszkodott és megindul felém. Nem dühös és nem potyognak a könnyei, de nem is érzelemmentes arccal bámul rám csak pontosan úgy ahogy amúgy is szokott.
-Ne próbálj féltékennyé tenni ha nem akarod, hogy minden egyes embert eltegyek az utamból.
-Rám vártál?
-Kire várnék? - olyannyira hitetlenkedve és természetesen teszi fel a kérdést, hogy szinte elnevetem magam boldogságomban.
-Jeon te annyira hülye vagy.
-Most miért?
-Most? Most azért mert ha te nem kavargatnál kislányokkal akkor nem kéne igent mondanom ilyen jó pasik randiajánlataira!
-De én-
-Ne szólj hozzám, ha megtudom ki a csaj leborotválom a haját, remélem utána is kelleni fog.
-Remek akkor én meg eltöröm a kis csávóid karját, aztán remélem lila szemmel is tetszeni fognak.
-Hát Bangchan lila szemmel is jobban tetszene, mint a te tök fejed, nyúlfogú!
-Igen? Nekem meg minden csaj jobban tetszene akár kopaszon is, mint te a hisztis seggeddel!
-Ajánlom figyelmedbe a hisztis seggem! Ja bocs már lestírölted!
-Na ne beszélj úgy mintha te nem néznéd állandóan a kígyóm! Különben honnan tudnád mikor milyen állapotban van?!
-NÉZI A FRANC, FOGADOK CHANÉ NAGYOBB!
-NEM MINTHA TE BE TUDNÁD FOGADNI TE SEGGETLEN!
-ÉN SEGGETLEN? VAN NEKED SZEMED?
-VAN KÉPZELD EL ÉS MINDENT LÁTOK RAJTAD CSAK NEM SEGGET, ELNYOMJA A HISZTID!
-AZONNAL BEFEJEZNI ÉS MINDKETTEN MEHETNEK AZ IGAZGATÓIBA MOST RÖGTÖN!
-Elnézést.
-Megyünk már, megyünk.
-Ez is a te hibád te paraszt!
-Ha nem lennél ekkora picsa nem kevernél minket folyton bajba!
-Nekem mondod te-
-BEFEJEZNI!
-Utálom ezt a vén szatyrot.
-Mindig olyan mogorva.
-Seggfej.
-Rókaképű. - a folyosón visszhangzott a nevetésünk miközben elsétáltunk a dirihez. Szerintem két hetente járunk ide de általában megússzuk egy figyelmeztetéssel.

Az igazgató, mivel most nem ér rá ezért leültetett minket az irodájában. Mi csak nagyban unatkozva ültünk a kanapén, én már félig Jeonon terpeszkedve mikor eszembe jutott, hogy játszhatnék a telefonomon is. Már nyúltam a zsebembe mikor rájöttem, hogy rohadtul le van merülve, azonban Jungkook a kezembe nyonta a sajátját. Feloldotta nekem így szabaddá téve a használatát. Azonban én nem a játékokra nyomtam rá hanem a beszélgetéseire. Sunyiban hátra dőltem, hogy ne vegye észre mit csinálok. Viszont igazából szart se találtam. Az anyjával szokott beszélgetni meg egy csomó videóhívás van a haverjaival.
-Csak én vagyok? - böktem meg a vállát.
-Mi?
-Ne értetlenkedj már, csak én vagyok neked?
-Ki más lenne? Nem érdekelnek a csajok mióta szakítottunk hetedikben azzal a csajjal.
-Jungkook te még csókszűz vagy? -kérdésemre válaszolt az arca pirossága, mire hasamat fogva kezdtem röhögni.
-17 éves vagy ember, és még sosem csókolóztál? - erre csak lehajtotta a fejét és nem szólt hozzám. Először azt hittem viccel de kiderült, hogy egyáltalán nem. -Oh, szóval még tényleg nem. Nos, akkor ezen változtatnunk kell. - rám kapta tekintetét és hatalmas vigyorra húzódtak ajkai. Én meg jól nyakon csaptam. Nem gondolja, hogy itt fogunk smárolni?
-Neked kivel volt az első? - hajolt közelebb hozzám.
-Első mi?
-Az első csókod, természetesen! Miért, te már... csináltad is?!
-Cssst, halkabban, mert meghallják. Amúgy meg nem még nem.
-Szóval szűz vagy.
-Pft, csakúgy mint te! Amúgy meg már nem sokáig szóval... Jajj ne nézz már rám így, neked akarom adni igen, és akkor mi van?!
-Jimin? Miért nekem? Elsőtől kezdve utáltuk egymást, annyiszor kibasztam veled és megszivattalak, sőt többször is kerültél miattam kórházba vagy küldtek az igazgatóiba, egyszer majdnem ki is rúgtak, most meg hirtelen engeded, hogy koslassak utánad és úgy döntöttél odaadod nekem magad. Miért?
-Mintha én nem juttattalak volna kórházba soha. Ugyanúgy hibás vagyok minden szarért amit csináltunk szóval... És legalább benned megbízom.
-Igen? - kérdezte hitetlenkedve. -Bennem? Életveszélyes vagyok rád nézve.
-Igen de tudom, hogy vigyáznál rám ha más akarna bántani. Sokszor hiába pattogok, nem vagyok valami magas, meg nem is vagyok annyira erős mint akikkel kikezdek. Csak azért félnek tőlem, mert tudják, hogyha mi ketten összefogunk fel tudnánk égetni egy várost, plussz nem akarnak úgy járni minden nap, mint te, üveggolyóval az orrukban vagy zöld trutyival a hajukban.
-Vagy törött lábujjal a kórházban.
-Vagy bezárva a budiba.
-Emlékszel arra amikor általánosban kikergettelek az udvarra és megharapott egy kutya?
-Na és te emlékszel amikor összekentem a törülköződet zöld festékkel? Te nem vetted észre de mindenki más igen!
-Az semmi volt ahhoz képest amit ballagáson csináltam veled.
-Hát az kurvára nem volt vicces! Konkrétam egy fél iskola és a szüleik előtt szégyenkeztem!
-Egy piros tanga nem a vég.
-Hát akkor úgy éreztem, hogy az volt! De amúgy szeretek veled lenni. Szeretem ezt a sok faszságot amit csinálunk. Különlegessé teszi a kapcsolatunk.
-Én téged szeretlek.
-Hogy mi?

Unalmas angolok be like
Köszönöm ha elolvastad💜 háth pft remélem tetszett-