Prank

XXXV.

Jungkook pov

Jimin nem tétovázott. Letérdeltetett, kigombolta farmerjét és hátradőlve várta a folytatást. Féltem, hogy ha vége az edzésnek ránk nyitnak a srácok, de még volt egy bő 15 perc az első pihenőig, gondoltam az alatt csak végzünk, ugye? Kissé kellemetlenül éreztem magam ebben a helyzetben, de hamar megbarátkoztam a dologgal és szenvedélyesen kényeztettem Chimet hosszúra nyúlt perceken keresztül. Egyszer megpróbáltam figyelmeztetni, hogy fogja vissza a hangját, de láthatólag kicsit sem érdekelte, ki hallja meg a nyögéseit. Láttam rajta, próbálja nyújtani a dolgot és nem elmenni, de őszintén nem akartam, hogy így lássanak meg minket a többiek, úgyhogy minden eddigi tudásom bevetettem és el is értem a célom. A végeredmény egy elégedett Jimin volt.
Nem hazudok ha azt mondom, csak pár másodpercen múlt egy elég kellemetlen szituációt elkerülni. Szerelmem nadrágja éppen csak a helyére került, amikor a csapatom tagjai berontottak az öltözőbe és egy elég kócos ábrázatú párral találták szemmbe magukat.
Jackson lépett be először az ajtón, de ő nem igen foglalkozott velünk, ellentétben a többiekkel, akik igen furcsa tekintettel árasztottak el.
-Hát ti? - dobta le magát a padra Yoongi.
-Hát mi...
-Mindent értek.
-Kookie, had mutassam be neked az új csapattársunkat. Dayan, ő a kapitányunk, aki mostanában el van veszve néha, Jungkook. Dayan Karie sulijából jött. - Yugyeom egy nálam fél fejjel magasabb kreol bőrű srácoldalán foglalt helyet, aki nem mellesleg elég jóképűnek mondhatja magát. Vállig növesztett haját befonva hordta, vállai szélesedve sok helyet foglaltak el, combjai erősnek látszottak és igen érdekes szürke szemekkel áldották meg, ami egészen különlegessé tette. Szinte éreztem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki felmérte a srácot. Hátrafordulva láttam, Jimin szemérmetlenül legelteti rajta szemeit.
Idő közben kezet fogtunk és beszélgetésbe elegyedtünk, de nagyon nem tetszett, ahogy tekintete időnként átvándorolt a helyiség másik végébe, hiszen ott foglalt helyet az én Jiminem.
Nem tulajdonítottam neki nagyobb fugyelmet, gondoltam csak túlreagálom, így nem is szóltam rá az új diákra.
Az edzés második felén már én is részt vettem, Jiminie sajnálatára, aki nem bánta volna, ha folytatom a térdelést, de el kellett szomlrítanom. Végül az egyik padra pakolta le azt a szép fenekét, és onnan figyelte a történéseket.
Kiderült, Dayan egy remek játékos, és a magassága is az előnyünkre fog válni. Remélem egy jó új haverra lelünk benne és jól ki fogunk jönni az itt töltött éve alatt.

Az edzés végeztével próbáltam minél gyorsabban átvedleni a ruháimat. Kapkodva öltöztem és dugdostam bele a tornazsákomba mindent. Nem volt különösebb okom sietni, de úgy éreztem Jimin unja magát, így szerettem volna elszabadulni a csapattól, hogy együtt lehessünk. Velem ellentétben, ő egyáltalán nem sietett. Miklr elkészültem visszarohantam a tornaterembe Chimhez, de meglepetésemre nem volt egyedült. Dayan felette állva magyarázott valamit, Jiminie pedig nagy szemekkel itta minden szavát.
-Jimin? Mehetünk? - léptem Dayan mellé frusztráltan.
-Persze, rád vártam.
-Akkor induljunk végre. - hisztizve fordultam meg és hagytam el a termet, miközben Jiminnek gyorsan szednie kellett lábait, hogy utolérjen, én amíg ki nem értünk az iskola területéről, nem lassítottam.
-Jézusom Kookie, ne fuss már! Hova sietsz ennyire? - nem válaszoltam. Mondtam volna, hogy féltékenységi roham tört rám?
-Jeon! Most azonnal állj meg én nem fogok rohanni utcákon át! Mégis mi bajod lett hirtelen?
-Semmi! - hisztérikusan caplattam tovább az úton, de Chim nem követett. Nem álltam meg, nem vártam meg, kicsit még mindig haragudtam rá. Bárnem igazán volt okom. Dayan sokkal izmosabb, magasabb és érdekesebb nálam, elvégre külföldi. Kicsit megijedtem, hátha megtetszett Jiminnek az egzotikus új srác. Nem hagyott békén a gondolat, miszerint mi van ha Jimin és Dayan... Jézusom! Csak beszélgettek fél percet Jungkook, ne hisztizz már a semmin! Gondolatban fejbevágtam magam és inkább visszafordultam, hogy tovább folytassam az utamat Jiminnel, de váratlan dolog történt.
Chim az új srác oldalán sétált. Dayan hátán Chim táskája lógott és újra önfeledten beszélgettek. Miről tudnak beszélgetni? Nem is ismerik egymást!
Féltékenységemben meggondolatlanul és elég mogorván közelítettem meg a párost.
-Add azt ide, majd én viszem. - immár a törpe táskája az én vállamat húzta le.
-Jungkook, igaz?
-Ja.
-Oooké, szóval... Mikor lesz meccs? Gondoltam szívesen részt vennék, ha te is, mint kapitány egyetértesz. Pont most kérdeztem Jimint is, hogy szerinte belemennél-e. Persze nem akarok kotnyeles lenni, megvan a csapatotok a felállás stb, de
-Bárki játszhat, általában az edző dönti el, de elég jól kezeled a labdát, szsrintem úgyis beválogat, ne aggódj. Khm, Jimin, átjössz hozzám vagy menjünk a koliba?
-Dayan megkért, hogy kísérjem el a sportboltba, plussz meg akarja nézni a várost, ugyhogy elkísérem. Te úgyis tanulni akartál nem?
-Oh... De, persze. Akkor holnap találkozunk. - a táskát visszaadtam az eredeti gazdájának, én pedig illedelmesen leléptem.
Mi a franc volt ez? Vetélytársam akadt?