Prank

II.

Jungkook pov

-Nálad lustább embert is ritkán látni. - morgott Lisa a kezét szorongató fiúnak.

Én csak néztem az összefont ujjaikat és a szívem, ha csak egy kicsit is, de összeszorult. Szeretnék kapcsolatot. Nem mondom, hogy szükségem van rá, de szeretnék. Szeretnék öleléseket, lágy csókokat, randikat és mindent ami hozzá tartozik. Van egy számomra igen fontos személy, akit már régen kinéztem magamnak, azonban nem gondolom, hogy ő egyáltalán érdeklődne irántam. Persze ez nem baj, beletörődtem, mert tudom, én nem fogok tenni érte, ő meg észre sem vesz. Legalábbis ebből a szempontból. Ahogyan féltékenykedve néztem barátaimat, szinte elfeledkeztem a környezetünkről és beleütköztem arccal egy oszlopba. Meglepődve konstatáltam, a becsapódásom miatt, vérzik az orrom.
-Basszameg, ez fájt. - Yoongi nevetve fogta a hasát míg Lisa ijedten szaladt hozzám, hogy megvizsgáljon.
Pár perc elteltével folytattuk a sétát iskolánk felé, s útközben megkaptam mind a szidást, a most, szőke lánytól és a kárörvendő megjegyzéseket barátomtól. Habár kizökkentem egy időre a belső önsajnáltatásból, de ezzel nem lett jobb nekem, csak szaglószervem bánta...
-...ldba? Jungkook! Figyelj már haver, ne mondjam el ötször.
-Hogy? - kérdeztem vissza újfent, mire természetesen Suga barátom hatalmas sóhaj után újra elismételte amit cirka 2 perce is.
-Csak azt kérdeztem van-e kedved neked is velünk jönni délután a Holdba? - tudniillik a "Hold", a közeli kávézó, ahova sokszor betérünk bandázni, mert eszméletlen finom ott minden, és mert Hoseok is sokat jár oda, ami mostanában egy létfontosságú dologgá vált Yoongs életében. Szinte mindent megtesz, hogy az a srác észrevegye, de hasztalan. Mintha Yoongi nem is létezne, átnéz rajta, de drága barátomnak esze ágában sincs feladnia, nála ez nem opció. Teper, mint állat, ahhoz képest, hogy ő a leglustább ember akit csak ismerek.
Hogy miért fogja Lisa kezét? Ennek is két fő oka van, az első Jung Hoseok, szintén. Kieszelt egy nagyon szar tervet, mi szerint ezzel majd meghódítja a szívét, mert féltékennyé válik és a menta hajú karjaiba borul. Csak úgy random. Olyan srác karjaiba akivel még soha nem beszélt egy szót sem. Olyan srác karjaiba aki minden nap suli után egészen hazáig követi őt és egy olyan srác karjaiba aki folyamatosan meredten bámulja egész álló nap, minden egyes adandó alkalommal.
A második ok, Lisát folyton basztatja egy csávó. Ennyi.
-Jungkook leborotválom álmodban a szemöldöködet, ha mégegyszer el kell ismételnem amit mondok!
-Sajnálom hyung, a holnapi meccs körül forog az agyam és-
-Nocsak Jeon, mi van az orroddal? Ma én akartam eltörni de úgy látszik a sors megtette helyettem. Mondanám, hogy sajnállak, de nem szoktam hazudni. - már csak ő hiányzott. A morgó törpe aki megkeseríti mindennapjaim és felkavarja a csendet körültöttem.
-Szólogass be másnak, semmi kedvem hozzád. - toltam arrébb, majd elsétáltam mellette.
-Na és mizu Jillievel? - persze, nem érti miért happolom el előle az összes csajt, dehogy érti.
-Ha böki a csőröd, hogy jobb vagyok, miért nem azt mondod? - húztam fel egyik szemöldökömet. A vörös arcú, ideges Jimin a kedvencem.
-Az első óra tesi. Nagyon vigyázz a lábadra, holnap meccsed van. - még utána kiabáltam, de nem törődött velem, csak a nagy seggrázása közepette beszambázott a fehér épület kapuján én pedig újra csak bámultam ahogy elsétál előlem.
Néha ostorozom magam amiért ilyen kapcsolatot alakítottam ki vele, de az igazság az, hogy bármilyen viszonyunk van, vagy éppen nincs, fontos részei vagyunk egymás életének. Tudom, ezt ő soha nem fogja bevallani, ahogyan én sem, csak a különbség az, hogy én sokkal többet gondolok rá, mint ő rám.

-JEON JEONGGUK! BÚCSÚZZ EL A SZEMÖLDÖKÖDTŐL!

***
A testnevelés az a tantárgy, amit nem tud nem imádni az ember ebben az iskolában. Persze általánosságban olyan diákok jelentkeznek ide, akik sportosabbak, hiszen az ének mellett táncot is tanulunk, ami nem kicsit megterhelő, de megéri. Van egy célunk. Mindenkinek van, aki ide jár. El akarunk érni valamit és ezért teszünk is.
A tesi az egyik lazább óra, sokszor nyújtunk vagy könnyebb gyakorlatokat csinálunk, átmozgatjuk a testünket, mert ez után van rögtön egymás után 3 táncóránk. Bár a mai óra játékóra, lelkiekben mindenki épp felkészül a következőkre. Mi a srácokkal kosarazunk, amíg a csajok röpiznek, vagy tollasoznak, ki mit szeret vagy akar csinálni.
Mivel én és Jimin összeférhetetlenek vagyunk, ő nem igazán akar soha beállni kosárlabdázni. Se az én csapatomba, se az ellenfélhez. Egy részből meg tudom érteni, hiszen én is örülök, hogy abba nem akar belekontárkodni, ami nekem ennyire fontos, de ő is tehetséges. Jól bánik a labdával és kilencedikben csak azért nem válogatták be, mert ő nemet mondott. A mai napig nem tudom miért utasította vissza az edző ajánlatát, mindenki szívesen belekrült volna a csapatba.
-Hozok vizet! - szóltam oda a többieknek, majd komótos tempóban kisétáltam az öltözőbe meglátogatni az automatát.

Jimin pov

Itt az idő. Most vagy soha.
Szerencsémre most is éppen van egy 12-es pasi aki követve saját edzéstervét, súlyzózik. Nem tudom be fog-e válni a tervem, de ha nem próbálom ki, nem fogom megtudni. Tudom, hogy holnap fontos megjelennie a meccsén, de sajnos nem fog tudni. Mégpedig jóvoltomból. Sunyiban elkértem a csávótól az egyik golyó alakú súlyzóját, majd beleaplikáltam azt a szertárban talált kilyukadt kosárlabdába.
-Hey Jeon! Ha akkora sztár vagy, lássuk ki tudom-e védeni. - mutogattam a tőlem pár méterre elhelyezett "kitömött" labdára. Jungkook csak fölényes mosolyát megvillantva futni kezdett felém, majd pár másodperccel később már a földön ülve szorongatta a lábát.
Kárörvendve mutattam be neki és hagytam ott a haverjaival őt. Éppen sétáltam volna ki a teremből, amikor az edző megragadta a karom.
-Ha eltörte a lábát, te szállsz be helyette. Már most szólok. - tiltakozni kezdtem volna de hamar betapasztotta a számat egy "Nem érdekel a kifogás" hangzatú mondattal. Nos... ez a sikeres, ám szerencsétlen terv egy hatalmas öngóllá vált.

Éppen az öltözőben nyújtottam, amikor meghallottuk a mentő szirénázását aztán egy percre rá Jungkook jajjgatását is. Ahogyan átcipelte őt Yoongi és Yugyeom mellettünk, Jk megállította őket és középső ujját mutatta nekem. Válaszul csak látványosan végignyaltam a számon, s nagy meglepetésemre láthattam ahogy elpirul.
-Jajj Kookie de kis szende vagy egyem a szíved. - paskoltam meg mellkasát. De ez nem volt minden. Mégegy dolog szemet szúrt nekem. Mégpedig Yoongi. Az ő arca szintén pirosba borult, de nem értettem miért. Kérdő pillantásomra lehajtotta a fejét majd egy egészen röpke másodpercre, óvatosan Hoseokra nézett. Nem tagadom meglepett amit láttam. Nem szóltam egy szót sem, hagytam, hogy kivigyék a "sérültet", közben magamban imádkoztam, hogy ne legyen eltörve a lába, mert nem szándékozom játszani semmiféle kosármeccsen.

Hibákért elnézést
Köszönöm ha elolvastad, vigyázzatok magatokra💜💜💜

(Hamarosan beindul a sztori csak kell egy kis felvezetés ahhoz, hogy belelendüljek én is, na meg persze, hogy legyen értelme a sztori következő részeinek is)