Prank

VI.

Jimin pov

Magamat is megleptem cselekedetemmel, nem csak Jeont. De nem bántam meg amit tettem, elvégre ha élveztem, nem kell szégyelnem. Én vagyok az egyetlen ember aki végigkíséri az egész életemet, miért pont magamat akarnám becsapni? Vagy feltartóztatni attól, hogy megismerjem magam és kifejlődjön a személyiségem teljes egészében?

Emlékszem kilencedikben még hányingert kaptam a gondolattól is, hogy valakinek tetszhet Jeon, most meg ruhán keresztül meglovagoltam. Kicsit kurvásnak érzem azért magam, főleg, hogy ebben a pillanatban is kellemesen beszélgetek a szüleivel, miközben őt erkölcstelenül kényeztetem az asztal alatt a lábammal.

Arcára pillantok, majd mosolygok s tovább hallgatom anyukája kérdéseit felém, majd azokat megválaszolva, más témába kezd mindkettőnk családja.

-Jimin drágám nem is mondtad, hogy miért játszottál ma te is. Bevettek a csapatba? - fordult felém anyám leplezetlen kíváncsisággal.

-Nos khm, én... eltörhmkhmtem Jungkook láhmmkhmbát. - köszörültem meg a torkom kétszer is mondatom közben, hátha tovább siklik a tény fölött, mert féltem a lebukástól, de nem volt szerencsém. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám és újra feltette a kérdést, most kicsit agresszívabban... -Eltörtem Jungkook lábujját és ezért nekem kellett játszani helyette de esküszöm véletlen volt! Igaz Jeon? Mármint Jungkook. - szúrósan néztem fel az említettre, de ő hátravetett fejjel szorította össze ajkait és nem mert megszólalni. Mikor az ő anyja mordult rá, hogy figyeljen, ledobta a lábamat magáról és kómás fejjel nézett körül. Lassan visszatért közénk, s szépen lebuktatott engem. Ezért anyám kicsinál.

-Mih? Jah khm. Véletlen... hát nem. Ne is álmodj róla, hogy falazok neked Chim. Mármint, Jimin. - mosolygott rám sunyin majd megnyalta ajkait, bennem persze felment a pumpa - nem a szó szoros értelmében - és rácsaptam az asztalra.

-Mekkora egy- - de még időben elharaptam a mondatomat és duzzogva dőltem hátra a székben. Idővel anyám értetlenkedő kérdései hangzottak el, melyekre kelletlenül de válaszoltam.

-Az igazgató és az ofő nem tudja ki vagy, nem ismernek, Chae telefonszámát adtuk meg nekik, drága hugom pedig szívesen falaz nekem minden egyes alkalommal amikor valami bajba kerülök, legalábbis egy kis pénzért. A fél havi zsebpénzem erre ment el eddig... - mindenki tátott szájjal figyelt ahogyan bevallottam mindent. -Egyébként nagyon finom a vacsora. - próbáltam menteni a menthetőt, nem sok sikerrel, viszont úgy látszik Jungkook anyukájának a szívébe már most beloptam magam. Végül az idősebb Jeon törte meg a csendet és a kosárról kezdett engem kérdezgetni, ezzel merőben feloldotta a letelepedett feszültséget. Nem tudom miért ilyen érdeklődőek irántam, hiszen hugomat teljesen békénhagyják a kérdéseikkel, de nem bánom, ezek szerint kedvelnek és ez számomra pozitívum, mert a jövőben sokat tervezek itt csövelni, mégpedig drága fiuk szobájában, lehetőleg azon belül is az ágyenműje közt.

-Na és, hogy-hogy nem kosarazol? Ma láttuk, hogy te is tehetséges vagy. - kaptam újra egy témát amről beszélhettem, de nem bántam, így 10 perc elteltével sem.

-Ezt meghagytam Jungkooknak, mindent azért mégsem vehetek el tőle amit szeret. Ez az egyetlen dolog Lisán kívül amibe nem kavartam bele neki, hiába szeretnék. Jungkookkal általános iskola óta ilyen... szoros a kapcsolatunk. Igaz, Jeon? - de ő nem válaszolt csak próbálta elhesegetni lábamat ágyékától, ami nem igazán sikerült neki, ennek köszönhetően leverte a villáját az asztalról, mely a földre esett.

-A faszomat játszol te velem Park. - morogta, majd lemászott az asztal alá. Nemsokára egy kezet éreztem meg ott, ahol nem akartam érezni azt a meleg tenyeret, pontosítva, itt és most nem. Megijedtem amikor rámfogott, a kezemben lévő tea így kiömlött az asztalra, és a ruhámra is, sőt még Jungkookot is nyakonöntöttem vele. Jeon-anyuka elküdött minket átöltözni, én kaptam egy hatalmas fehér pólót és egy rövidnadrágot, a fekete hajú meg csak megtörölközött. Természetesen nagy volt rám a ruhája, nem egy méretet hordunk, de ez azért most hatalmasat csorbított az önbecsülésemen. Konkrétan lógott rajtam mindkét ruhadarab. A fehér anyag majdnem leért a térdemig. Szégyenkezve lépdeltem be a konyhába, utánam ezzel a paraszttal. Anyukám kinevetett és meg is jegyezte milyen aranyos vagyok így.