Prank

XXXVI.

Jimin pov

Miután Jungkook lelépett, elgondolkodtam, hogy talán rosszul jött ki a szituáció közöttünk és félreértés történt, de úgy voltam vele, Kookie nem egy féltékeny típus - legalábbis én úgy tudom - úgyhogy nem aggódtam túl a dolgot. Dayannal hamar letudtam a köröket amiket beígértem neki, majd hazafelé vettük az irányt. Mint kiderült, elég sok közös van bennünk és szerencsére ő is koliba került, így számíthat rám, ha bármi kell ott leszek egy pár ajtóval arrébb.
Az utat végigbeszélve sikeresen hazaértünk. Megjártuk a hosszú lépcsőt felfelé, és mikor az ajtómhoz értem, Dayan nem folytatta az útját, hanem megállt mellettem. Kérdőn pillantottam rá, de ő nem válaszolt, csak várta, hogy kinyissam az ajtót. Gondoltam nem sok választási lehetőségem maradt, így kinyitva a falapot, beléptünk a még sötét helyiségbe. Hamar lámpát oltottam, ugyanis kint már bőven sötét volt, a hold fénye pedig nekem nem elég. Igazán kellemetlen lenne sötétben és csendben, kettesben...
-Ülj le valahova, ahol találsz helyet, csinálok egy teát, te kérsz? - fordultam hozzá kedvesen, de ő nem ült le, hanem közelebb lépett.
-Naná. De csinálhatnánk valamit amíg felforr a víz, nem? - félmosoly húzódktt arcán, szemei kicsit jobban kezdtek csillogni, és sajnos még közelebb lépett. Nem tehettem róla, belepirultam a dologba. Arcom piros lett akár a paradicsom. Nem kicsit tetszett a dominancia.
-Hát öö... Azt hiszem... - Isten lássa lelkem próbáltam kinyögni, hogy nem lehet, vagy valami olyasmit, hogy nem értem mire gondol, de csak belegabalyodtam a szavakba és a gondolataimat kibogozni nem volt egyszerű feladat ilyen kis idő alatt. Persze nem akartam semmit sem tőle, de ebben a percben levett a lábamról. A srác helyes, magas, gyönyörű szeme van, vicces és kedves, udvarias és érdekes, izmos, és ami a pegjobb, le tud engem dominálni. Furcsa, hogy ez tetszik benne a legjobban, ezen eddig sosem gondolkodtam el, meg is lep, hiszen akit magam mellé választottam, az egyáltalán nem ilyen. Persze ő is magas meg helyes, de szende és félénk az ágyban. Akkora baj az, ha azt akarom, hogy néha ne nekem kelljen mindent csinálni? Ő van felül mégis folyton én irányítok. Eleinte azt hittem ez így a legjobb, de neki tényleg minden meg van engedve, mégsem csinál szinte semmit velem!

-Kellemes társaság vagy Jimin, szívesen töltenék veled időt. Te nem így gondolod? - kezdek összezavarodni, most dugni akar vagy beszélgetni?
-Hát öö...
-Elvitte a cica a nyelved? - halk nevetésétől még a hideg is kirázott, a fülem belebizsergett, hogy hallhatta az öblös és mély hangot. Tudja ez a srác, mit csinál.
-Nos mit gondolsz? Maradhatok?
-Persze! Persze... - maradni maradhatsz, de én tutifix iszok egy forró teát, akkor is ha neked nem kell, mert már 4 órát fáztam miattad odakint. Nyilvánvalóan ezt nem mondtam ki hangosan, mert nem akartam bunkó lenni, na meg megmutatni a valódi személyiségemet, mert nem tudná kezelni.
-Mi lenne, ha bezárnánk az ajtót? Csak, hogy senki se jöjjön be, ne zavarjanak meg. - kacsintott egyet, mielőtt elindult az ajtó felé, én meg hirtelen azt se tudtam hova rohanjak kellemetlenségemben. Óh bazdki Jungkook ha látnád milyen vörös vagyok. Bárcsak te is így dominálnál felettem és nem nekem kéne téged minden szarra rávenni.
-V-várj Dayan! - nem sokat tudtam gondolkodni a dolgon, na meg azon, hogy utasítsam vissza a szex felkérést, mert még sosem volt ilyenben részem, de minden esetre próbáltam határozott lenni.
Nem igazán mondott semmit, megvonta a vállát és visszasétált hozzám, gondoltam értette a célzásomat és letett a dologról. Bár miután leült az ágyamra és megpaskolta maga mellett a helyet, újra elbizonytalanodtam.
Jézus Jimin! Csinálj már valamit!
Szóval csináltam.
A két bögrét, amit eddig ujjaim fogtak - talán kissé túl szorosan - körbe, most letrttem az asztalra és elindultam az amerikai srác felé. Göndör fürtös hajába túrt, majd két karján támaszkodott meg hátul. Elé állva akartam összeszedni minden bátorságom, de ez elég nehezen ment.
Mi van most veled Jimin?
Hiába kérdezgettem magamat, nem tudtam válaszolni a kérdésekre. Izgatottságtól remegtek a lábaim, hirtelenjében szégyenlős lettem. Új volt a szituáció és ez tetszett. Nem akartam, hogy tetszen, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Dayan új és titokzatos, szinte semmit sem tudok róla és ez érdekessé teszi őt számomra. Ő teljesen más, ilyenben még nem volt részem.
Mivel nem mondtam semmit, csak ujjaimat tördelve álltam felette, ezért ő tette meg a következő lépést. Felállt, megragadta derekamat és közel húzott magához, nekem pedig elállt a lélegzetem.
Piros stoptábla jelent meg a szemeim előtt. Hátra léptem egyet, majd többet, de ő követte mozgásom, kezétől arrébb húzodtam, de látta rajtam, hogy beindított, ezért nem állt le.
Jobb kezét felemelve állam alá nyúlt és felemelte fejemet, hogy szemimmel az övébe nézhessek. Kezeim a mellkasára kaptam, így akartam eltolni őt magamtól, de ez nem sikerült.
Tetszett a srác, de az amit csinált, nem. Tetszett, hogy dominálni akar, de nem tetszett, hogy erőszakos. Tetszettek az izmos karjai, de nem tudtam tőlük mozdulni, ahogy én akartam és ez egyáltalán nem jött be. Tetszett, hogy ennyire közel van hozzám, de úgy éreztem benne van a személyes teremben, én pedig ezt nem engedtem meg neki. Tetszett, de mégsem. Talán a baj csak a személy volt.
-Elég volt! - hajtottam le a fejemet újra, és toltam egyet rajta.
-Most mi bajod van, azt hittem te is benne vagy. Félreértettem a jeleket?
-Milyen jeleket? Én nem adtam neked jeleket!
-Dehogynem! Megöleltél a boltban, stíröltél egész álló nap és felhívtál ide is.
-Átkaroltalak, helyes vagy és te jöttél be én nem hívtalak!
-Óh szóval Jungkook miatt van mi? Kavartok vagy valami? Ha te nem mondod el neki, tőlem nem tudja meg.
-Dayan, kifelé!
Jungkook hangja ideges volt, ahogy berobbant a bejárati ajtón. Kezében egy ajándéktaska foglalt helyet, a másikban pedig a laptopja. Láttam, hogy ujjai szenesek és egy kicsi az arcára is került belőle. Fekete tincsei homlokára tapadtak, arca piros volt, talán futhatott. Lihegve csapta le a kezében tartott dolgokat az asztalra, majd az új srácot a pólójánál fogva rakta ki a folyosóra, minden cuccával együtt.
-Te mit keres- - nem tudtam befejezni a kérdésemet. Imáim meghallgattattak, Jungkook kérdés nélkül tapadt ajkaimra. A falnak nyomott, miközben lekapta magáról a kabátot és a pulcsiját. Egészen hamar áttért a fülem mögötti pontra, majd végignyalt a nyakamon kidülledő éren. Nem értettem a váltást, de nagyon tetszett amit csinált, így nem ellenkeztem.
Elkezdte kigombolni nadrágomat és gyorsan leszedte rólam, elhajítva a szoba másik felébe a sajátját is utána küldte. Levette az utolsó anyagot, amely felsőtestemet takarta el előle, es felkapott az ölébe. Pár gyors lépés után ledobott az ágyra és fölém mászva szinte letépte rólam fehérneműmet.
-K-Kookie?
-Hm?
-Szeretlek. - pirultam bele az egész helyzet abszurditásába
-Várj csak, ezutan hogy fogsz szeretni... - és igaza volt. Leereszkedett a labaim közé, és egy másodperccel sem húzta az időt. Kezei nem álltak meg testem végigsimogatasában, nyelve pedig bejárta intim részeim minden négyzetcentiméterét. 15 perc alatt kétszer sikítottam fel olyan hangosan, hogy a mellettünk lévő koliban, hugom is hallhatta a hangomat. Na meg Dayan is, aki hitetlenkedését idáig is elhallottuk.
Jungkook nevét kismilliószor nyögtem egyre és egyre hangosabban, mire befejeztük, talán hajnali 2 óra is elmúlt. Holnap tuti biztos fáradtan megyünk be suliba, demajd alszok az órákon.