Prank

XXXIV.

Jimin pov

Bevallom tetszik a játék amit Jungkooknak találtam ki. Mindig is szerettem szenvedni látni, de tudni, hogy mennyire kielégületlen, rendkívüli örömmel tölt el. Persze, sajnálhatnám, amiért  olyan miatt szenved, amit nem a kapcsolatunk alatt tett, de az nem én lennék. Berúgott, megtette, megérdemli.

Gondoltam külső szemmel figyelem egy kicsut a frusztráltságát, ezért előle elbújva, végül a lépcsők mögül tartottam rajta tekintetem, amint drága barátaival beszélgetett. Egy ideig fürkészte a teret, gondolom hátha megtalál, de mivel nem akadt meg rajtam szeme, feladhatta.
-Hát te? - mivel Hyunjin nem várt megszólítása nem kicsit lepett meg, hirtelen akartam felállni, de csak bevertem a fejem tetejét. Morcosan húztam le magam mellé, hogy Kookie még véletlenül se vegyen észre.
-Miért bújkálsz a nyuszi elől?
-Hé, ne becézgesd. - pillantottam rá morcosan, amire csak egy szemfirgatással válaszolt.
-Szóval?
-Mindenbe beleütöd az orrod mostanában?
-Általában igen. Na ki vele.
-Hát... Bosszút állok rajta.
-Merthogy? Megcsalt vagy mi? - nem válaszoltam, csak kukkoltam tovább Jungkook hátsóját. -Jézus, megcsalt?? Ki a ribanc?
-Senki-senki. Nem... Csalt meg végülis. Lényegtelen. Bosszút állok. Megtanítom neki, hogy még csak gondolni se merjen senki másra.
-És ezt mivel akarod elérni?
-Mindig ilyen kíváncsi vagy?
-Naná. Imádom a drámát.
-Khm, ma többször nem ment... el. Ha érted, hogy értem.
-Őszintén? Nem igazán.
-Dugtunk a mosdóban, de nem engedtem elmenni és nem is fogom a következő napokban, most örülsz? Beavattalak a szexuális eletembe.
-Wow.
-Wow? Mintha te nem lennél rosszabb. Sajnálom Bangchant, olyan jó pasi.
-Te csak ne sajnáld, ő akart velem lenni, sőt, vonzza a bajt a saját fejére. Nem emlékszel mikor Téged hívott randira? Az egész suliból a két legdrámásabb srácra hajtott rá, és még sajnáljam? Az ő hibája.
-Ezt ugy mondod, mintha már nem lennétek együtt. Bár hallottam pár pletykát valami szakításról köztetek. Igaz?
-Pár napja hónapfordulónk volt, elvitt randizni, a pincércsaj felidegesített, Chanie kapott a nyakába egy adag kávét.
-Wow. Te aztán nehéz eset vagy.
-Békítésként kapott egy jó estét az ágyban, nem hiszem, hogy haragudott rám utána. Nem is értem, te hogy bírod, hogy nem mész el.
-Óh, én elmegyek, csak Kookie nem.
-Oh. Wow. Na jó, mennem kell, majd talizunk, egy perc és becsengetnek, még elszaladok mosdóba.
-Megyek veled, várj meg.

***

A nap folyamán nem kerültem tovább szívem választottját és nem adtam neki befejezetlen perceket. Ehelyett babusgattam és csókokkal halmoztam, hátha elfelejti a történteket és belemegy egy kis kufircolásba a kosáredzése előtt.
Tervem sikeresen alakult, természetesen.
-Jiminie, nincs sok időm a többiek már bent vannak a tornateremben.
-Remek, akkor siess mondjuk?
-Folyton bajba keversz.
-Én már csak ilyen vagyok, tudod. Na le a ruhákkal, had lássam azokat a szép kockákat!
-Ah, nehéz nap volt ez a mai. Elfáradtam, sőt a matek tanár egy csomó házit adott délutánra. Nem hiszem, hogy lesz időnk együtt lenni ma. - lassan kezdte levenni a felsőt, amit ma reggel aggatott magára és amíg én a sporttáskák, pulcsik és zoknik között ültem a szemben lévő padon, ő csak mondta és mondta a nagy semmit. Én mégis úgy éreztem, bárcsak örökké hallgathatnám a hablatyolását. Ragyogó szemekkel figyeltem minden mozdulatát, ahogy izmai meg-megfeszültek, ahogyan rózsaszín ajkain megállás nélkül ritmusosan estek ki a szavak, majd megtorpanva nyal végig rajtuk nyelve hegye.
-Mit bámulsz ennyire? - nézett rám csokibarna szemeivel és a legédesebb mosolyt magára öltve, amit az emberiség valaha váltott. De nem tudtam megszólalni, meg akartam, mégsem tudtam mit kellene most mondanom. Szeretlek? Kérlek soha ne hagyd abba a mosolygást? Ígérd meg, hogy örökre îgy nézel majd rám? Mit kellene mondanom?
-Tudom, hogy smároltál Karievel a buliban. - bármi mást mondhattam volna, de persze én ezeket a szavakat választottam. A leghangulatrombolóbb, érdes szavakat. Mosolya lefagyott az arcáról s hirtelen ijedtté vált arckifejezése. Mielőtt belekezdhetett volna a magyarázkodásba, leintettem.
Lesütöttem szemeimet, nehézzé váltak az eddig benttartott érzéseim, de talán ahogy percek teltek el, kezdtem könnyebben érezni magam. Jungkook nem mert közelebb jönni hozzám, nem tudhatta mi következik. Persze nem lehetek mérges, még nem voltunk együtt, ugye? Nem. Rohadt mérges vagyok, legszívesebben hozzávágtam volna az egész padsort a nap folyamán, ráordítva minden egyes szarságot, amit valaha tett. Bökte a csőröm, hogy valaki más azokhoz a puha ajkakhoz érhetett. Mégis mit képzelt ez a barom? Argh, meg tudnám folytani Kariet is egy kanál vízben. Bár ő legalább elmondta.
-Sajnálom.
-Mégis mit? Azt, hogy lesmároltad, vagy azt, hogy hazudtál róla?
-Nem hazudtam, csak nem mondtam el.
-Az ugyanaz seggfej!
-Nem is emlékeztem rá, oké? Be voltam rúgva, mint állat. Csak akkor jöttek elő az emlékek, amikor megláttam Karie üzenetét a telefonodban.
-Aludtál, mikor küldte, te barom, mégis mikor láthattad?
-...
-Ó jézusom. Kitörölted az üzenetét? Remek. Na és mikor akartad elmondani?
-Jimin. Fejezd be kérlek. Nem volt fontos, ezért nem akartam, hogy tudj róla.
-Elég fontos volt ahhoz, hogy titkolózz.
-Mert tudtam, hogy így fogsz reagálni!
-Azért reagálok így, mert hazug vagy!
-Nem vagyok hazug!
-A hazugok hazudnak és te hazudtál, úgyhogy hazug vagy!
-Jimin, mások is hallják, kérlek, fejezd be.
-Ó SZÓVAL MOSTMÁT MÁSOK VÉLEMÉNYE IS ÉRDEKEL? Oké, akkor kérdezd meg a csapattársaid, ők mit gondolnak a dologról és értesíts engem is! Barom. - azzal a lendülettel fordultam ki a folyosóra, nem akartam tovább hallgatni a mentegetőzéseit, tudom, hogy nekem van igazam, nem kell, hogy ő is elismerje azt.
-Jimin! Jiminie! Kérlek, ne menj el. - az utolsó pillanatban kapta el csuklómat, s nem eresztett.
-Ne hazudj nekem Jungkook, tökmindegy milyen mérges leszek rád, ne hazudj nekem! Tudtad, hogy rosszul fog esni nekem, de nem gondolod, hogy ezek a veszekedések rosszabbak?
-Rendben, nem hazudok soha többé. Esküszöm. De
-Cssssst! Semmi de, ne mentegetőzz. Ne érj hozzá Kariehez, ne nézz rá, eszedbe se jusson rajtam kívül senki más, értetted?!
-É-értettem, senki más. Esküszöm.
-Remek. Bocsánatkérésként le is térdelhetsz, ha már itt tartunk. - Kookie hangosan kezdett nevetni, mire én is felkuncogtam, azonban lassan nyomtam lefelé vállait.
-Oh, komolyan mondtad?
-Naná! Mostmár úgyse veszel rész az edzésen, nemde? Töltsük hasznosan az időt.

Nem érdekelnek a hibák, úgyse javítom úgyhogy ne foglalkozzatok velexD