Prank

XXXI.

Jungkook pov

Szemeimet rettentően nehezen tudtam csak kinyitni a beáramló napfény miatt, azonban visszaaludni már nem tudtam miután réeszméltem a tényre, hogy egy teljesen idegen helyen ébredezem épp és egy másik személy szuszog mögöttem az ágyban amiben fekszem. Mielőtt még frászt kaptam volna, próbáltam visszaemlékezni a tegnap estére, azonban ez nem sikerült valami jól. Beugrottak képek a korai órákból, de azon kívül, hogy ittam, mint a gödény és füstölt a kezemben a dohány akár egy gyár kéménye, nem sokra emélkszem. Talán még arra hogyan hajoltam a wc felé éjfél körül, de másra nem igazán. Erőlködésem közepette, hogy emlékeim megrohamozzák végre elmémet, egy vékony kar simított végig a derekamon, majd ölelt át szorosan. A váratlan történéstől még levegőt is elfelejtettem venni, de amikor az illető apró csókokkal kezdte behinteni a fülem mögötti részt, nem kicsit szartam be. Kérdések tömkelege villant be, s kezdtem meggyőzni saját magamat arról, hogy én nagyon is lefeküdtem valakivel az este, de titokban reménykedtem, hogy csak képzelődöm, azonban nem képzeletem szüleménye volt a jelenség. Lassan kezdtem megfordulni a két kar között, de amikor megláttam kihez tartozik a testrész, két érzelem futott át rajtam: a félelem és a megnyugvás. Megijedtem, mert Jimin ölelgetett és megnyugodtam, mert csak Jimin ölelgetett.

-Mi a fasz? - ennyit tudtam kinyögni rekedtes hangon, aminek a törpe egyáltalán nem örült, de nem engedte, hogy felkeljek mellőle.

-Kookie, maradj még, korán van. - ásítozva húzott vissza maga mellé, miután én felültem és épp elkezdtem kikászálódni a franciaágyból. Teljes némaságban dőltem vissza eddigi helyemre a megszólítás után. Kookie, hülye vagyok vagy Jimin tényleg így hívott? Mi ez a hirtelen kedvesség?

-Ugye nem feküdtünk le? - kérdésem után csak egy ördögi kacagást kaptam válaszul s ekkor tört el bennem a mécses.

-Végülis nem feküdtünk le. - most újra felkeltette az érdeklődésemet ezzel a titokzatossággal, mert rohadtul nem értettem semmit a szituációból.

-Akkor mégis miért vagy meztelen?

-Magadat hibáztasd, te nem bírtad visszafoni magad. - sunyin mosolyogva mászott közelebb hozzám és feküdt rá mellkasomra, de már nem is ellenkeztem, hagytam had csináljon velem amit akar, már úgyis mindegy. A játékszere vagyok, úgy tekeri a szálakat, ahogy ő akarja én meg ugrálok. Nem mintha nem esne jól, ahogyan most csókolgatja a nyakamat, de nem igazán tudom hogy reagáljak a helyzetre.

-Te leitattál este?

-Én aztán nem. De le akartalak, csak a haverjaid megelőztek. Ugyan ne mondd már, hogy semmire nem emlékszel.

-Pedig mondom...

-Oh. - mosolya lehervadt és szomorú arccal mászott le rólam, de csípője után kapta húztam vissza őt. Ha már van rá esélyem, hogy reggel ölelgethessem, akkor nem engedem elúszni. Talán soha többé nem lesz ilyen alkalmam.

-Szóval... szexeltünk vagy...?

-Olyasmi. De ha nem emlékszel, akkor úgyis tökmindegy, nem? Elég könnyen elfelejtetted az első alkalmunkat az orális szex terén, de nem baj majd én emlékszem helyetted is! Nem is tudom mit vártam. 

-Oh. - meglepődöttségemben és lányos zavaromban nem is tudtam hirtelen mit kéne erre mondanom, de felkeltette az érdeklődésemet a dolog. -Lehet, hogy nem emlékszem de... ha felelevenítenénk, lehet eszembe jutna. Vagy tarthatunk egy lelkis beszélgetést is.

-Ah, inkább letérdelek, mint hogy hallgassam a... -túl gyorsan nyelte le szavait, ami elgondolkodtatott. Talán kezdi megérteni szavainak súlyát. - Na jó, lelkizzünk... de csak ha utána használjuk a kotont a farzsebedből. - szemforgatásomra nem reagált, csak visszafeküdt a mellkasomra és kicsi ujjaival simogatta hasfalamat.