Prank

XXII.

Jimin pov

Reggel kifejezetten izgatottan keltem, azonban hamar lehervadt a mosolyom amikor rájöttem, hogy mennyi órám lesz ma. Szeretem ezt az iskolát de szívesen elpasszolnám a humán tantárgyaimat pár táncórára, azonban ilyen lehetőségem nyilván sajnos nincs.
Úgyhogy fel kell kelnem és neki kell kezdenem a készülődésnek, mert szeretném ha Jeon továbbra is rám és csak rám csorgatná a nyálát.

-Hogy-hogy ennyire visszafogtad magad ma? A tegnapi outfitedhez képest nem nagyon hasonlítasz a feminin Jiminre. - a suli felé menet két barátom már kitárgyalták, hogy a tegnapi énhez képest furán nézek ki. Attól mert kezd előjönni egy másik fajta énem is, attól még szeretem a ruháimat és pontosan ugyanolyan magabiztosnak érzem így is magam, mint szoknyában. A fekete szűk farmerjaim pedig nagyon jól kiemelik a fenekemet, amit most egy fehér inggel párosítottam össze. Na nem olyan szar ünneplős inggel amiket fel kell magunkra aggatni évnyitón például, hanem a Jimin fajta inggel egészítettem ki a szettemet, ami talán kicsit túl átlátszó. Igaz a sulinkban nem szoktak szólni semmiért szinte, mert hát ez mégis csak egy művészeti iskola, meg szerintem pont leszarják milyen ruhákat veszel fel.

-Gyerekek
-Igen Jimin, jó a segged, csak haladjunk már. El fogunk késni és nem akarok megint beadandót csinálni semmilyen halott emberről törire.
-Hát persze mindig sietni kell... - morgok mosolyogva az orrom alatt, ugyanis én késtem 20 percet, mert kifestettem a körmömet még nem sokkal ezelőtt.

***
-Jimin! Jó reggelt... - lépked elém Jeon, mikor éppen beérünk a terembe. Csengetés előtt 2 perccel sikerült megérkeznünk, így nem is értem a sietés okát. 10 perc késés az semmi, örüljön, hogy bejövök.
-Cső. - köszönök vissza. Lerázom magamról az ölelő karokat, hogy végre leülhessek. Plussz nem vagyunk együtt, ne ölelgessen akárhol... Nem mintha én annyira ártatlan lennék.
-Jó lenne ha nem bunkóznál velem. A tegnapi
-Na jó Jeon nehogy azt hidd, hogy csak így elfelejtem a Karievel történt incidenst, szóval teperj csak nekem amíg azt nem mondom, hogy elég.
-És mikor fogod mondani, hogy elég? - simít arcomra egyik kezével.
-Ki tudja? Lehet holnap reggel az ágyadban, lehet 60 év múlva a sírodnál.
-Mindenki leül! Most azonnal! -csapja ki maga előtt a történelem tanárunk az ajtót.
-Jajj ez a zacskó fejű. - morgok a nem létező bajszom alatt, de nem csak én vagyok így vele, ahogy hallom Jeon is bal lábbal kelt ma fel.
-Esett volna le a lépcsőn.
Az óra túl lassan, túl unalmasan telik és talán túlságosan is várom már az estét.

A délelőtt további részében párszor szemezünk Jungkookkal, azonban ezen kívül csak egyszer szólunk egymáshoz. Az estéről ejtünk két szót, illetve csak annyit, hogy otthon lesz és vár rám. Még utoljára küldtem neki egy üzenetet a koliból, hogy rózsaszirmokkal legyen beborítva az ágy és ne felejtse el a gyertyákat sem. Persze örülnék, ha tényleg így várna otthon náluk, de nem ragaszkodom ennyire semmihez. Bízom benne és teljesen buztos vagyok abban, hogy vele akarom elveszteni... Ha már megtörténik ígyis egyszer, történjen meg vele ma este. Ez nem azt jelentu, hogy járunk, legalábbis nekem és reménykedem, higy neki sem, mert nem vagyok benne biztos, hogy akarok egy hosszútávú kapcsolatba kezdeni. Főleg Jeonnal nem és főleg a Karies eset után nem.

Miután hazaérek, vagyis vissza a koliszobámba, készülődésbe kezdek. Videocseten beszélgetünk Hobival és Taeval. Látszik Hoseokon, hogy van valami baja, de akárhogy nyaggatjuk, nem mond egy szót sem. Egy idő után feladom a dolgot és úgy döntök, majd kitálal ha kész rá, ameddig pedig nem, addig nem zargatom, mert csak rontok a dolgon.

Azt hiszem sokkal inkább vagyok izgatott, mint ijedt a mai estével kapcsolatban. Még soha nem történg velem hasonló, leszámítva a Kookkal történt múltkori kis izgatást...

Az eső kezd esni mikor indulnék, de hamar el is áll, viszobt a vihar szele közeledik. Be kell vallanom szoknyában végigfagyoskodom az utat, de a szépségért szenvedni kell, úgyhogy valahogy ki kell bírnom. Nem sok időbe telik amíg odaérek hozzájuk, viszont az első pár perc köztünk, miután beenged az ajtón, nos... kínos. Nem tudja mit mondjon és én sem tudom hogyan kezeljem a helyzetet, azonban hirtelen kap ajkaim után, ezzel megoldva a helyzetet, mivel karjaiban szinte feloldódok 5 másodperc alatt.