Prank

XVII.

Jungkook pov

Reggel elég kellemetlen volt Jiminnel egy légtérben lenni, főleg miután a késése miatt azt hittem ma megúszom, hogy látnom kelljen. Matekon Lisa helyett Karie mellé ültem, mert megkért rá és nem akartam nemet mondani, Lisa is rábólintott végülis a dologra amikor Karie elmondta mennyire furcsa még neki az egész suliváltás és hogy nagyon félénk. Mondta azt is, hogy az előző sulijában folyton basztatták a magassága miatt, és hogy fél, most is így lesz. Megsajnáltam, hiszen ő egy gyönyörű lány, nem érdemli meg, hogy úgy bánjanak vele.
Táncon furcsálltam, hogy Jimin mennyi lépést elront, de igaza volt a tanárunknak, legalábbis eleinte, viszont amikor szünetben is tovább kellett folytatnia, még én is rosszul éreztem magam miatta. Fel akartam állni és kiállni Chim mellett de Karie lefogott és azt mondta így Jimin is csak fejlődik és látszólag semmi baja, úgyhogy végül nem ordítottam le senki fejét. A mellettem ülő lány igazán elterelte mindenről és mindenki másról is a figyelmemet. Azonban annyira mégsem vette el az eszem, hogy ne vegyem észre a szöszi mennyire rosszul van. Amikor megállt, már indultam felé de Karie megint megfogta a kezem és visszahúzott, mikor már Jimin felegyenesedett, gondoltam csak kicsit pihent, hisz egész eddig táncolt még akkor is mikor nekünk szünetünk volt. De gyanúm beigazolódott, Chim a földre esett én pedig szinte rögtön ott termettem mellette, próbáltam felemelni, megfogtam az arcát, hogy magam felé fordíthassam, majd láttam, hogy kissé kinyitja a szemeit, viszont Taehyung azonnal ellökött és sírva fakadt. Hoseokkal és a tanárral kivitték őt a teremből, gondolom a gyengélkedőre viszik. Láttam mindenki arcán az ijedtséget, mivel ők még soha nem tapasztalták ezt meg, még Hoseok sem. De Lisa és én már átéltük ezt, sőt Taehyung biztosan tudja az okát is, amíg mi csak találgatunk. Jimin nyolcadikban is sokszor esett össze tesin amíg nem a tanárok megelégelték és behívták a szüleit. Ugyan én nem tudom mi volt az egésznek az oka, de aznaptól befejeződtek a rosszulétek és azóta egészen eddig nem is tértek vissza.
Megindultam volna utánuk, de egy bizonyos lány most is utamat állta.
-Jungkook, hagyd, majd később bemész hozzá, most csak zavarnád. Ott vannak vele a fiúk, ők úgyis vigyáznak rá.
-Oké, igazad van. Elmegyek mosdóba. - Lisát csak kikerültem, majd az ajtót kibaszva szeltem át a folyosót. Meg kellett mosnom az arcomat, hogy kicsit magamhoz térjek. Úgy érzem elhagytam önmagam és csak bolyongok céltalanul. Amikor megláttam Jimint a földön, a szívem kihagyott egy ütemet. Abban a pillanatban bármit megtettem volna, hogy ne essen baja, ahogy most is. Mellette akarok lenni és vigyázni rá, soha el nem engedni. Annyira félek, ha most bajod esik mit teszek? Letelik a következő 2 óra, majd szünetben végre valahára megpillantom Taet szomorú arccal beslattyogni a terembe.
Felpattanok a helyemről és az ajtó felé veszem az irányt, mikor kiérek, szembe találom magam újdonsült... barátnőmmel, azt hiszem.
-Hova mész? - kérdezi kíváncsian.
-Jiminhez.
-Oh, én is most akartam menni de már hazavitték, Tae is mondta, hogy már elment de gondoltam hátha még elkapom. Nem jártam sikerrel.
-Akkor felhívom. - vettem elő telefonomat.
-Én már hívtam, de nem elérhető. Előtted járok mindenben Kookie. - kacagott fel saját mondatán. Kurva jó kedvedben vagy mondhatom, én meg halálra aggódom magam bazdmeg.
-Akkor majd elmegyek hozzá délután.
-Nem tudsz! - vágta rá rögtön.
-Na és mi a faszomért nem? - váltok kissé idegesebb hangnemre. Meglepődik majd látom ahogy elszomorodik. Bocsánatot kérek tőle, ő pedig folytatja amit elkezdett.
-Taehyung azt mondta a szülei jönnek érte és hazaviszik, ergo nem marad a kolijában. - egy bólintással nyugtázom a dolgot és mikor kezemért nyúlna csak lerázom magamról, kicsit idegesít ahogy rám van akaszkodva ilyen helyzetben. Azt hiszem ha már Jimin nem elérhető, megkeresem Lisát, mert szerintem most csak ő tudja elterelni a gondolataimat. Ám hiába keresem nem találom percekig. Végig kell sétálnom az egész iskolán mikor végre megpillantom őt a lépcsők alatt Jimin hugával enyelegni.
-Bocs, de megkaphatnám Lisát most? - kérdezem megkocogtatva a vállát. Mindketten mérgesen néznek rám, viszont nem valami ijesztőek.
-Miért? Hol van Miss Tökéletes?
-Hogy ki?
-Karie. Nem ér rá? Vagy miért jössz most hozzám? - vágja nekem a kérdéseit.
-Most mi bajod van velem? - kérdezem értetlenül. Megint mit csinálhattam, hogy így beszél velem?
-Szóval nem tudod, mi? - de mivel megráztam a fejem ő mégjobban meglepődött. -Kérdezd a többieket mi a véleményük az új legjobb barátodról. És ha most megbocsátasz, én nem hagyom magára a szerelmemet egy random cserediákért, akár mekkora melle is van! - lökött arrébb, majd visszafordult a barátnőjéhez.

Megsemmisülve baktattam vissza a terembe. Ahhoz képest, hogy azt hittem Lisa majd megvigasztal, nem úgy alakultak a dolgok, most csak még szarabb kedvem van. Abbahagyom az önsajnálatot és próbálok az előttem fecsegő lányra koncentrálni, de ez meglehetősen nehezen megy. A mellei és főként Jimin miatt is. Szünetben, mivel Karie megkér, bent maradok vele a termünkben. Mindenki más kimegy, így magunkra hagyva minket.
-Egyébként mikor lesz meccsetek? - csúszott kicsit közelebb hozzám.
-Ami azt illeti egy darabig nem lesz, mert múlt héten volt egy.
-Annyira megnéztem volna ahogy játszol!
-Nem játszottam.
-Oh, hogy hogy?
-El van törve a lábujjam te lángész, vajon miért nem játszottam? - gúnyos hangnememet rögtön megbántam amint megláttam, hogy lehervadt az arcáról a mosoly. -Bocs, elfelejtettem, hogy te nem Jimin vagy.
-Mert vele így szoktál beszélni?
-Hát... így beszélünk egymással, igen. Fura kapcsolatunk van, de amilyen fura annyira szoros is és
-Nagyon szoros lehet ha csak így otthagyod... - suttogta mégis megértettem mit mondott. Nem kérdeztem vissza, pontosan tudtam miért is mondta ezt.
-Beszéljünk másról. Láttad a Japán-Spanyol meccset tegnap?
-Igen, persze. De... van itt egy érdekesebb téma.
-Ennél érdekesebb? Basszus a japánok lealázták a-
-Csssst. - ujját ajkaimra helyezte, hogy ezzel elhallgattasson. Nem vágom mit miért csinál, de azt hiszem sodródom az árral ezúttal.
Közelebb hajolt egy kicsivel hozzám, majd kezét leeresztette számról, helyette rásimított a nyakamra s utána a hajamba túrt. Kissé meghúzta tincseimet, de egyáltalan nem fájt, bár nem értettem miért akar megtépni de lehet ez náluk jót jelent. Felemelkedett a székéből és beleült az ölembe. Először láttam rajta, hogy az engedélyemre vár, de nem tudtam mit tegyek, szóval nem tettem semmit. Most fog elcsattani az első csókom? Fogalmam sincs mit hogy kell csinálni, még soha nem volt benne részem, honnan tudnám? Talán nekem kéne kezdeni? A pasik szoktak kezdeményezni, nem? Egyik kezem a combjára vezetem, de csak lassan és óvatosan, hogyha nem akarja, hogy megérintsem, akkor vissza tud utasítani. Na meg nem akarok erőszakos lenni, se vele se senkivel. Jiminnel se voltam erőszakos, nem is leszek. Ha Karievel smárolok, legalább lesz tapasztalatom amikor már Jiminnel lesz alkalmam ezt csinálni. Mondjuk pénteken például. Úgyis nálunk alszik, gondolom szexelni akart... még csak a csókszüzességemet se vesztettem el, és így akartam én lefeküdni vele? Mégis hogy gondoltam? Azt hiszem Karie egy jó tapasztalat lesz, ha nem jövünk össze. Miért jönnénk össze? Csak két napja ismerem. De aranyos és kedves lány. Vagyis nem tudom, ezek szerint Lisa nem kedveli. Ha Lis nem kedvel valakit akkor általában nem is szoktam megközelíteni az illetőt. Talán igaza van, talán meg kéne kérdeznem a többieket is, hogy mit gondolnak a mostani szituációról na meg a választott lányról. Jimin tuti nem is kedveli és csak tettette. Jimin sosem kedvel senkit igazán, persze pár kivétellel nyilván, de bárkivel is volt jó kapcsolata, senki iránt nem érdeklődött. Nyaranta is mindig csak a két barátjával látjuk, sosem környékez meg másokat, sosem beszél idegenekkel, főleg meg nem megy oda ismerkedni csak úgy senkihez, csajozni annál inkább.
-Jungkook, ne kalandozz el... - suttogja ajkaimra a szavakat. Ugyan kiszakít a gondolataimból egy kis időre, de amint belenézek szemeibe, majd le a puhának tűnő halvány rózsaszín párnákra, elmegy a kedvem a dologtól. Talán percek elteltével csak most tudatosul bennem, hogy ez itt az ölemben egyáltalán nem Jimin. Nem Jimin aki után évek óta epedezek. Nem Chim szempárjai néznek vissza rám, nem azok a gyönyörű barna szemei amikben úgy szeretnék ilyen közelről elveszni, és nem az ő ajkai suttognak mámoros dolgokat a fülembe, sajnos nem. Vonz ez a lány, vonz, akár a méheket az energiaital, de Jimin vonz, mint a mágnes. Gyenge hasonlat, de nem tudom jobban kifejezni az érzéseimet. Talán tapasztalatnak jó lenne ez az alkalom, de ha már odaadom az első csókomat valakinek, akkor az Jimin legyen és senki más, igaz?
-Jungkook, nem tudom min agyalsz de igazán félretehetnéd egy percre amíg lenyomod a nyelved a torkomon.
-Jimin.
-Tessék?
-Jiminen agyalok. Szívesen kicserélnélek most vele, hogy ő ülhessen itt az ölemben, mert... ez az ő helye. Leszállnál rólam, légyszi? - sokkos állapotba került a combomra nehezedő lány és hiába szóltam rá, nem mozdult egészen addig amíg ki nem vágódott az ajtó és egy szemét törölgető Hoseok kapta fel a táskáját a padja mellől, majd viharzott ki pontosan úgy a teremből, ahogy megérkezett.

Oh. Suga, mit csináltál már megint? Nem megmondtam, hogy angyalokat nem bántunk?

Bár pont én mondom ezt...

Im so bored and tired- gn
Hibákért bocsánat majd javítom egyszer