Prank

VIII.

Jimin pov

Ha morogva is, de átvészeltem az időt amíg Hoseok és Taehyung elkészültek a délutáni duplarandira.

Igen.

Taehyung is.

Ugyanis amint megtudta, hogy mi folyik a háttérben, nyaggatni kezdett. Addig húzgálta a hajamat, sutyorgott a fülembe órákon és bökdösött amíg rá nem bólintottam. Hoseoknak csak annyit mondtunk, hogy megyünk egyet enni, ennyi. Tehát érthetően nem is úgy készült, mint akinek randija lesz. Egy fekete melegítőben jelent meg bő pólóval karöltve és valami hányinger színes táskával. Nyilván én sem csíptem ki magam, csak a szokásos. Tae azonban... odatette magát mit ne mondjak, ritkán látjuk így. Minden mindegy alapon végül a találkozó időpontja után egy laza 15 perces késéssel indultunk útnak. Valószínűleg Jungkook záptojást etet velem, ha megtudja mennyit késtünk. Legalábbis nagyon remélem, hogy ő most épp otthon mereszti a seggét és nem ott vár halálmadárral és a szőke Hermione Grangerrel együtt.

Talán 17:30-at üthetett az óra amikor megérkeztünk a szokásos helyünkre. Belépve az ajtón egy igen-igen vörös fejű Jeonnal találtam szembe magam, aki Taehyung láttán nem csak ideges de meglepődött arcot is vágott. Én nem izgattam magam, a kistáskámat a mellkasába nyomva foglaltam helyet Lisa mellett. Hoseok kissé megilletődve vette tudomásul, hogy minden hely foglalt ami nem a varjak királya mellett van. Tehát leült a menta fejű mellé. Úgy igazán... közel. Három másodperc alatt mindenki mindenkivel - nyilván a Sope pároson kívül - összenézett.

-Szóval, ez egy ilyen tripla-randi? - szólalt fel Taehyung elsőnek, mivel a rendelésünk után senki sem igazán volt hajlandó beszélgetésbe elegyedni. Kérdésére Jeon eddig még soha nem látott arccal reagált, Yoongi - Hoseokkal egyetemben - elpirult, Lisa meg csak vállat rántott. - Szóval Hoseok és Yoongs, Jungkook és Jimin, és Lisa és... khm. Én?

-Tulajdonképpen... igen. - bólogattam helyeslően.

-Nem! - Jeon nem bírta ki, hogy ne ellenkezzen, így nagyon okosan fel is szólalt. Legszívesebben jól nyakonverném.

-Hát de! - tettem rá egy lapáttal, mire persze nyakán az ér most is láttatni engedte magát. Néha azért eszembe jut, hogy egész szívesen végignyalnék én azon az éren. Valószínűleg észrevette pillanatnyi gyengeségemet, mert láttam azon a nagy fején, hogy szívesen elejtene egy csípős beszólást, de lenyelte.

-Szóval... te vagy a srác aki mindig hazakísér? - mire feleszméltünk mindketten, Hoseok keze már Yoongiét fogta le az állandó szöszmötölésben. Szemei a menta íriszeit keresték, azonban Yoongs csak kínos csendben eltelt percek után viszonozta a pillantást, majd félve bólintott egy aprót. Barátom ajkaira mérhetetlenül ragyogó mosoly telepedett és egészen hamar feloldódva fecsegni kezdett random dolgokról, pont ugyanúgy, ahogy szokott. A különbség az volt, hogy ez alkalommal minket figyelmen kívül hagyott, mert látótere az előtte ülő szerelmes tekintetű srácra csökkent, ezzel pedig minket teljesen kizárva a saját kis beszélgetésükből. Azt hiszem a mi munkánk itt véget is ért. Nagyot sóhajtva dobtam le magam Jeon vállára, s egyik kezem is igazán gyorsan lecsusszant combjára. Amíg mi egész hamar elfogyasztottuk a forrócsokinkat, addig másik két megmaradt... barátunk italai már valószínűleg kihűlhettek, hiszen folyamatosan trécseltek valamiről, így nem éppen volt idejük a fogyasztására. Pár percen belül meg is elégeltem a kialakult helyzetet, főként azért, mert nem éreztem, hogy elég figyelmet kapok Jungkookon kívül bárkitől is, mivel ő készségesen hagyta, hogy vállán fetrengjek.

-Mi megyünk. - jelentettem ki a többieknek elég hangosan ahhoz, hogy meg is hallják és végre rám figyeljenek. Legalább annyira amennyi idő alatt gyorsan elköszönünk egymástól. Villám sebességgel öleltem meg két jó barátomat - és Lisát. Hármójukon kívül Yoongival nem vagyok olyan viszonyban, meg nem is hiszem, hogy annyira szereti az érintéseket fél-idegenektől, szóval őt lógva hagytam, azonban amikor én elindultam az ajtó felé, meglepetten tapasztaltam, hogy Jungkook még mindig a helyén ül és bámul maga elé bambán. Mivel a torokköszörülésemre sem volt hajlandó felnézni rám, megragadtam a karjánál és szépen fel is húztam őt ülőhelyéről.