Prank

III.

Jungkook pov

Magamban puffogva ülök a kórház előterében, szüleimre várva, törött lábujjal! Csak a lábujjam tört el és így sem játszhatok! Az orvos megtiltotta, sőt még dokumentumot is készített, amiben pontosan leírja és elmagyarázza miért nem állhatok pályára. Bár szerintem csak hablaty az egész, hiszen ez csak egy ujj. Bevallom fáj, de azért annyira nem nagy dolog. Még lábra tudok állni, sőt holnapra szinte már sétálni is tudok vele! Kit áltatok... fáj mint állat, lépni sem tudok, nem, hogy rohanni a meccsen. Semmit sem érnének velem.

-Jungkook, menjünk. - tette kezét vállamra most megérkező anyám.

-Megölöm Jimint! Nem érdekel a jó segge! Megölöm! - pattantam fel ülőhelyemről, majd bicegve, fél lábon elugráltam a bejáratig, onnan pedig már kaptam segítséget másik szülőtől.

Szegény anyám csak hápogva fordult utánam, de szerencsémre nem kérdezett vissza, hamar napirendre tért a dolog fölött és utánunk sietett.

Már azt hittem elfelejtették számon meggondolatlanul kiejtett szavakat, azonban sajnos tévednem kellett. Az autóban ülve vezetés közben a kormányon nyugtatta mindkét kezét apám, s lazán rákérdezett a nem olyan régiben történt megnyilvánulásomra.

-Ki az a Jimin? - hallhattuk a mellettem telefonját nyomogó hugommal, hangját, majd anyám torokköszörülését. 

-Egy ismerős.

-Jungkook osztálytársa.

-Az ősellensége. - a férfi három különböző választ kapott, ám mind igaz volt. Szemöldökráncolva próbálta kibogozni a szálakat, de úgy döntött tovább feszíti a húrt és belemélyed a felhozott témába. Rosszul tette, nincs itt az ideje a coming outomnak.

-Szóval... tetszik neked? - kíváncsiskodott tovább...

-Nem! DEhogy! Soha! - talán túl gyorsnak hatottak szavaim, mert kissé felhúzta szemöldökét és egy mindenttudó mosoly kíséretében újra szólásra nyitotta száját. Bánatomra.

-Biztos aranyos lány, miért nem hívod el randizni? - erre csak három igen furcsa fejet kapott. Anyának kidüllettek a szemei, hugomnak az álla esett le, engem meg az ájulás kerülgetett.

-Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet. - nyögtem ki nagy nehezen.

-Ugyan! Jó gyerek vagy, biztos van nála esélyed. Próbáld csak me-

-Khm! Elég, hagyd Kookot, beszéljünk másról. - hiába tereled a témát anya, nemsokára úgyis kiderül a dolog aztán kereshetek magamnak valami lakhelyet, mert apa tuti kirak. Bár még soha nem volt szó a homoszexualitásról otthon, nem tudom hogyan reagálna és azt hiszem nem is akarom kipróbálni ha rajtam múlik.

-Drágám, Kook igenis rendes srác. Hívd át őt vacsorára. - fordult hátra és erősködött tovább.

- Ő törte el a lábujjam, apa. Nem hiszem, hogy meg akarjátok ismerni. - próbáltam menteni a menthetőt, nem sok sikerrel.

-Plussz nem lány. - szólalt meg gonosz vigyorral testvérem, mire én szájára tapasztottam mindkét tenyeremet. Éreztem ahogyan szívem kalapál, akár meccsek előtt, hallom dügörgését és érzem a most egyáltalán nem kellemes szédülést. Félve néztem a visszapillantó tükörben apám arcára, de nem volt ideges.

-Értem. Khm attól... még átjöhet ha... ha gondolod. - nincs a helyzet magaslatán, fogalma sincs most mit mondjon, de nekem már az is bőven elég volt, hogy ilyen jól fogadta a dolgot.

-Köszönöm apa. - motyogtam magam elé.

Persze nem fogom beharangozni Jiminnek, hogy a családom miatta tudta meg, nem vagyok hetero, nem fogom neki elmondani, hogy néha felkavarja az érzéseimet a cuki mosolyával és a gyönyörű hangjával és azt sem kell tudnia, hogy a szüleim ismerik őt. Elég ha megmarad a mára már tökéletesen kialakult ellenséges kapcsolatunk. Legalább velem foglalkozik, nem úgy, mint rengeteg másik sráccal akik utána epedeznek. Ki tudja... lehet annyiba sem néz engem, mint őket.