Prank

VII.

Jungkook pov

Amint bezárult a bejárati ajtó, szüleim Jimin központú kérdésekkel támadtak le, amikre kelletlenül, de próbáltam válaszolni. Firtatták folyamatosan azt, hogy mit csináltunk mi ketten a szobában vagy mit gondolok a szüleiről és mit szólnék ahhoz, ha áthívnák őket többször, esetleg ha mi mennénk látogatóba? Nekem teljesen mindegy volt, tulajdonképpen csak egyre jobban beleszeretek ebbe a szőke ördögbe. Főleg ha ezt csinálja továbbra is, mint amit ma este leművelt velem. Teljesen az ujja köré csavart, bár nem tudom ez jó-e nekem.

Amint megszabadultam a két idősebb Jeontól, a szobám felé vettem az irányt. Még be sem értem, de telefonomat előkapva kezdtem el hívni Yoongit. Kelletlen hanggal vette fel, de nem foglalkoztam vele.

-Segítek Hoseokkal. Haditervet kovácsolok. Egy hét alatt belédszeret. - meglepődhetett, ugyanis percekig nem válaszolt és utána is csak annyit nyögött ki, hogy ne szúrjam el, majd letette. Szűkszavú, de tudom, hogy ez nála már jót jelent és rámhagyja a feladatot. Beszélnem kell addig Jiminnel és leszervezni a randijukat. Talán akaratlanul is féltékeny leszek, de kibírom. Ha összejön a vörös a mentával, sokkal többet lehetek Jimin közelében.

Hova lett az az énem aki egyáltalán nem akart kezdeményezni? Aki teljesen bele volt törődve a sorsába? Mindenesetre most nincs itt. Kihasználom az alkalmat, hogy Jimin az enyém legyen és utána soha többé nem engedem el.

Komótos tempóban az asztalomhoz sétálok, ahol a Jiminről készült rajzaim várnak, melyek közül elő szeretném venni a legutóbbit, hogy újra megvizsgálhassam, azonban nem találom, pedig tudom, hogy ide tettem.

Fél óra múltán szomorúan rogyok le a földre. Sehol sincs. Eltűnt. Nyoma veszett. Szidom magam amiért ilyen felelőtlen vagyok. Bár csak egy a sok közül, de meg akartam őrizni, hiszen fontos. Dolgoztam vele, sokat, tetejébe: az a személy van rajta akit szeretek. Persze, hogy nem találom, mindig össze vissza pakolok mindent, aztán sopánkodok ha elhagyok valamit. De ezekre mindig figyelek, óvatosan bánok vele, soha nem mutatom meg senkinek és csak az én kezem érinti azokat a papírokat, erre úgy elteszem, hogy nem találom. Fogalmam sincs hol lehet, tisztán emlékszem, hogy amikor Jimin bejött, eldugtam előle ijedtemben, és tudom is hova tettem, de most nincs ott.

Mérgesen caplatok át hugom szobájába és vonom kérdőre, nem-e nála van, de mivel azt sem tudja miről beszélek, és látom az őszinte értetlenséget az arcán, egy bocsánatkéréssel ott hagyom. Végül próbálom elterelni a figyelmemet, de nem megy, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy eltűnt a saját szobámban a rajzom. Nincs rá magyarázat. Hogy? Senki nem tudta, hogy én azt megrajzoltam. Nem tudom terelni a gondolataimat, már-már saját magamat idegesítem fel a ténnyel, hogy kikészültem egyetlen egy darab papírlap miatt. Szánalmasnak érzem magam, mintha nem lenne másom csak az az egy lap, amibe kapaszkodhatok Jiminnel kapcsolatban. Dehát ismerem gyerekkorom óta, sőt, beszélünk és ő is ismer engem, a legfontosabbak mégis a mai nap történései természetesen.

Szinte semmit nem aludtam este, de így legalább volt időm összeszedni a gondolataimat, amikkel Jimin és Lisa elé kell állnom. Reggel már hétkor útra készen voltam táskámmal a hátamon és elég hamar el is hagytam a házat. A találkozóhelyre talán 15 perccel hamarabb érkeztem, de nem bántam, a várakozást kihasználtam a további agyalásra. Lalisa hamar megérkezett, azonban Yoongi szokásosan késett. Nem akartam addig előadni a tervemet amíg a menta hajú nincs velünk, hiszen ez az egész miatta történik ugye. Nem miattam, mert beleestem Jiminbe. Nyilván...

-Bocs, hogy késtem, dolgom volt. - leintettem a tőlem sokkal alacsonyabbat, megszoktuk ezt tőle, egy ideje már kifogásokkal sem áll elő, hogy mentse a menthetőt.