Prank

XIV.

Jimin pov

Az arcom ugyan kedvességet tükröz és a mosolyom se hervad le de ha ez a csaj hozzányúl Jeonhoz, nem marad haja az ezer százalék. Nekem te ne nagyon jópofizz. Rohadtul nem szimpatikus ez a csaj, amint megkérdezte, hogy szabad-e a pálya, a méreg úgy végigfutott rajtam, akár a villám.
Kedves maradok, mert még lehet, hogy jól fog jönni a dolog, vagy a vele kialakított jó kapcsolat, de semmi más okom nincs rá, hogy egyáltalán szóba álljak vele.
Mivel még nincs valami késő, délután 5 lévén, úgy döntöttünk elfogadjuk az ajánlatot és átugrunk ehhez a felhőkarcoló lányhoz. Mi is a neve? Na mindegy nem is lényeges.
Kiderült, hogy még autója is van, amit nem igazán értek, mivel maximum 17 éves, nem? NEM? HOGY VEZET EZ MÁR MOST? Féltékeny vagyok? Pfft...
NANÁ, HOGY AZ VAGYOK! Én szorultam a hátsó ülésre ezek meg ketten szépen eltrécselgetnek! Na még mit nem. Szállj le a pasimról! Jungkook, olyan estéd lesz ma, hogy rögtön elfelejtesz még csak ránézni is bárki másra, nem, hogy rá!

Tulajdonképpen nem sokáig maradtam ki a dolgokból, hamar megérkeztünk és miután megkínált minket pár dologgal, elvezetett a szobájába és leültetett minket az ágyra, majd miután meghallotta a csengőt, magunkra hagyott minket. Én abban a pillanatban, ahogy zárult az ajtó, belepattantam Jeon ölébe.
-Jimin ne most!
-Azt csinálok amit akarok, ez az én helyem! - toltam közben hátra az ágyon.
-Nem, komolyan, alszok akkor nálad de ne az ő ágyán- - de nem hagytam, hogy végigmondja csak befogtam a száját és lejjebb hajoltam én is, hogy odaférhessek a nyakához. Szerintem még soha nem csináltam ilyet másnak és nekem is csak egyszer volt benne részem, szóval fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán tudom mit kell csinálnom. Na de rögtönözzünk.
Fenekemet csak letettem a jó helyre és szerintem ez már elég kéne legyen, hogy elveszítse az eszét ő is és ne ellenkezzen tovább, ám nincs igazam, ugyanis szimplán eltol magától. Nem hagyom annyiban, úgy ahogyan a múltkor is, mozogni kezdek rajta, hátha így beleegyezik a dologba és most azonnal felkap és elhúzunk innen a francba. DE PERSZE, HOGY MOST KELL VISSZAJÖNNIE!
Jungkook hatalmas sebességgel maga mellé ültet, mintha nem is történt volna semmi, ám a nadrágja nem erről árulkodik. Mire a házigazda becsukja az ajtót és megfordul, mi csak egymás mellett ülünk - igaz elég közel - de nem vesz észre semmit csak előveszi a füzeteit és a mellettem lévő fekete hajú már pattan is és mutogatja a saját füzeteit. Na nem mintha abban olyan sok dolog lenne. Ők elhelyezkednek az ágy közepén amíg én nézelődök a szobában. A fal hányinger rózsaszín és minden tele van csillámmal meg plüssökkel, igaz néhány kosárlabda és poszter árválkodik a helységben, de ezeken kívül undorodom. Bár otthon az én szobám fala is halvány rózsaszín... De nem ez a lényeg, az enyém szebb és az amúgy is az enyém és ami az enyém az csak szép lehet!
Azt mondtam, Jungkook az enyém mégis kiteszi neki amije van, látom vette a lapot... Ha így játszunk akkor játszunk így, kiscsillag.
-Oh, töri? Abból én jobb vagyok, majd én segítek, menj arrébb Jeon! - a vállánál meglöktem, így oda tudtam férkőzni a lány mellé aki nekem már nem mutogatta a mellét és kicsit le is hervadt a mosolya... értem én, hogy ennyire bejön de ez nem egy verseny, bogaram, fényévekkel előtted járok, te le vagy maradva 11 évvel. Mutogatok a könyvben össze vissza meg magyarázom nagy lelkesedéssel a dolgokat, mire 5 perc után az előttem ülő a homlokára csap és felragyog az arca.
-Jézusom mostmár értem miért ölte meg! Köszönöm, Jimin, ezt nem értettem órán. - őszintén mosolyog rám, így kicsit azért megnyugtat, de attól még, hogy mi ketten jó kapcsolatot fogunk ápolni, Jungkookért ugyanúgy folyik a harc. "Véletlenül" leejtem a tollat, de még mielőtt bármelyikőjük utána nyúlna, gyorsabban mozdulok és gyönyörűen kitolom a fenekemet a mögöttem ülő fekete hajúnak. Kicsit elidőztem a toll földről való felvételével, s mikor visszaültem a helyemre hátra fordultam megnézni Jeon arcát.
-Kookie, folyik a nyálad. Gyere ide letörlöm. - odahajoltam hozzá majd egyik kezemmel rásimítottam arcára s végignyaltam ajkain. -Na látod, mindjárt jobb. - vigyorogtam rá aranyosan. Egyik pillanatról a másikra visszatértem a történelemhez és újra belevetettem magam. Talán fél óra telt el, mire Jeon megunta a bámulásomat és hirtelen megfogta a csípőmet. Magára húzott, de csak pont annyira, hogy ne érezze magát kellemetlenül a házigazdánk, ám ez nem igazán sikerült, ugyanis az arcán kivehető volt egy kis fintor. Az enyémen pedig a mérhetetlen elégedettség. Jungkook telefonja csörögni kezdett, így kitett az öléből és kiment a szobából is, hogy felvehesse azt. Mi ketten szinte rögtön egymásra kaptuk a tekintetünket az ajtóról.
-Szóval még nem vagytok együtt, ha?
-Pontosan, MÉG nem vagyunk együtt de ígérem holnapra jegygyűrűm is lesz!
-Azt szívesen megnézném...
-Szívesen fogom megmutatni, ne aggódj nagyon.
-Csak egy ártatlan csók ami köztetek nem csattant el, és Jungkook rögtön utánam fut majd.
-Te epedezel a csókjáért nekem meg le kell állítanom amikor szexelni akar, nem vagyunk ugyanazon a szinten.
-Oh szóval - nem tudta befejezni, elharapta a mondatot amikor Jeon benyitott a szobába.
-Jimin, szedd össze magad, nálunk vacsorázol. Anyám mérges, mert nem hívtam, hogy tovább maradok de... azt mondtam veled vagyok és megfenyegetett, hogy ha nem viszlek haza magammal, akkor... na mindegy gyere már!
-Na ki vacsorázik a leendő anyósánál és apósánal? Hát én! - másodpercek alatt Jungkook mellett termettem, és amíg ő elbúcsúzott az újdonsült kis barátjától, addig én kikárörvendtem magam. Amúgy meg Jeon olyan meleg akár Texas egy nyári napon, szóval sehogy sem lenne esélye ellenem. Ellenem kinek lenne? Könyörgöm, ez a majom ha csak rám néz, összefut a nyál a szájában. Ajánlom is neki, különben nem állok jót magamért.
Az úton megkaptam Kook bőrkabátját, mert látta, hogy fázok. Ujjaimat közelebb emeltem az ő kezéhez és óvatosan hozzáérintettem azokat, mire ő kicsit arrébb lépett mellőlem.
-Jungkook! Most azonnal fogd meg a kezem! - meglepődve pillantott rám és az eddigi énje eltűnésével megjelent a félős Kookie. Lassan közelebb lépett hozzám de nem nagyon mert mozdulni, úgyhogy gondoltam majd én megoldom. Megragadtam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat. Néhányan megbámultak, de engem nem igazán érdekelt, végre megkapom azt, amire eddig vártam. Ki fogom használni a figyelmét ameddig csak tudom, aztán meg ha rájön, hogy kihasználom, max megutál egy kicsit. Úgyis mindig kibasztunk egymással, akkor se lenne nagyon másképp. Kicsit átvertnek érezné magát de ő Jeon Jeongguk, túlélné. Vagyis... nem halna bele. Szerintem. Hát, egyszer úgyis kiderül.
Amint megérkeztünk, a szülei úgy fogadtak mintha tényleg Jungkook jegyese lennék. Az apja vacsora után folyamatosan mutogatta nekem a kedvenc sportmagazinjait, meg mesélt a golfról, sőt még meg is hívott, majd áttért a kempingezésre. Az anyukájától már más féle dolgokról hallottam, mint például a főzés tudománya, meg a varrás. Mikor kiderült, hogy már pedig én tudok varrni, megmutatta a varrógépét, és mesélte, hogy milyen régi és milyen praktikus még mindig. Jól éreztem magam, mert szeretem a figyelmet, szeretem mikor én vagyok a középpontban. Főleg mikor Jeon anyuka mutogatni kezdte a dolgokat amiket varr és voltak olyan darabok amik nekem is nagyon tetszettek. Az este végére gazdagabb lettem egy fehér pólóval, amin különböző minták voltak, mint például a hátán egy 01-es, mivel az szerepel Kook mezén, elől pedig volt egy mini kosárlabda is. Azt mondta ezt Jungkooknak csinálta pizsamának de végül a fia azt mondta rá kicsi, szóval eltette hátha jó lesz még.
-Tulajdonképpen itt is hagyhatnám és ha itt alszok majd jó lesz és hasznát veszem.
-Ó, ez egy remek ötlet, akár ma is használhatod!
-Oh, igen végülis
-Nem, anya, Jiminnek haza kell mennie, igaz? - nyitott be a nappaliba Jungkook.
-Hát nem vár senki szóval
-De, de menned kell, elkísérlek, ne aggódj. Gyere menjünk amíg nincs teljesen sötét
-Na de kicsim, ne siessetek annyira.
-Egy fél óra és sötétedik anya, Jimin siess már!
-Hát akkor köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt és a pólót is.
-Szia Jimin, örülök, hogy kicsit jobban megismerhettem Jungkook párját. - kísért ki minket az anyukája. Egyikünk sem javította ki, mi szerint még nem járunk, csak hagytuk elsuhanni a mondatot a fülünk mellett.
-Na nee, Jimin, már mész is? Azt hittem itt alszol. - lépett ki az apukája a konyhából.
-Jungkook hazaküldött de péntek este nem hagyom magára, ígérem.
-Hát azt gondoltuk. - nevetett fel az idősebb Jeon. Érdekes, a huga ma nem volt itthon, vagyis náluk itthon...

Jungkook "haza"kísért, ugyanis nyilván a koliban lakok most suli révén. Nem kaptam jóéjt puszit, sőt még csak nem is akarta megvárni amíg felérek! Hihetetlen. Gondoltam megvárom amíg észbe kap, hogy rohadtul azt mondta nálam alszik és, hogy rohadtul megígérte, hogy segít matekozni, de csak nem esett le neki. Folyamatosan értesítése érkezett amíg kínosan bámultuk egymást, így mivel ő nem mozdult, kikaptam a zsebéből a telefont. Amikor megláttam kinek a neve szerepel a képernyőn, majdnem a falnak basztam a készüléket idegemben.
-Most azonnal letiltod. - mondtam neki mérgesen, de ő meg ellenkezni kezdett velem. Hiába mondtam neki, hogy nem szeretném meglátni a lány közelében, folyton csak mentegetőzött.
-Jimin! Állj le!
-Állíts le! Mégis mi indokod van beszélgetni azzal a nagy kosaras csajjal?
-Még csak nem is járunk, mi jogon kérsz számon? - elhalgattam. Mégis mit mondhatnék erre? Hiszen én vagyok az, akinek nincsenek indokai. Nem rendelkezem semmivel amit most csak úgy felmutathatnék és okolhatnám tovább ezt a majmot. Kicsit elszégyeltem magamat és a földet kezdtem bámulni. Jeon csak újra elővette az előbb elrakott telefont és nyomogni kezdte a billentyűzetet. Valami hosszú szöveget gépelt be, mert hallottam a pötyögést. Elfintorodtam a gondolatra, hogy ezentúl ők ketten milyen jóban lesznek és folyton csak trécselni fognak. Elszomorodtam, mert mi van ha én majd kimaradok? Jeon a faszom ki van veled! Én márpedig kurvára nem engedlek át senkinek!
-Kibaszott jó éjszakát te barom! - a rajtam lévő bőrkabátját a mellkasába nyomtam, majd mérgesen trappoltam be az kollégium ajtaján. Nem tudom milyen arcot vágott, de az tuti, hogy most nagyon de nagyon kibaszok vele!

-Halló? Jimin? Miért hívtál?
-Lisa, baj van. Segítened kell, ki kell iktatnunk valakit.
-Hallgatlak.

Good night everyone