That's My Way

5 rész

-Bocsáss meg, ez ott felejtetted.- nyújtotta felém az övemet, amin zsebek voltak.
-Köszönöm. -kúszott halvány mosoly az ajkaimra.
-Chris -nyújtotta felém a kezét.
-Ava-viszonoztam a kézfogását. Meleg tenyere ahogy az enyémbe simult és gyengéden rászorított, teljesen lebénított, de igyekeztem uralkodni magamon és nem más dolgokon gondolni.
-Hogy érzed itt magad, tetszik az új munkahelyed?- kérdezte érdeklődéstől csillogó szemekkel. Először nem tudtam mit mondjak, hogy megszólaljak-e, aztán bátorságot véve magamon, túltettem magam azon, hogy amit látok velem szemben az is egy normális ember, igaz nem pont azok közé tartozott akikkel én szóba szoktam elegyedni, mert velem nem szoktak ilyen férfiak beszélgetni.
-Hát eddig tetszik minden, nagyon örülök, hogy Mia segít nekem mindenben és tudok hozzá fordulni, ha bármi segítség kellene.
-Ennek örülök és a többiekkel is ilyen jól kijössz? -vizslatott lassan tekintetével, majd a szemeimbe villantak égszínkék íriszei.
-Egyenlőre velük sokat nem beszélgettem még de nincs velük bajom, egyedül csak...-majd elhallgattam és elgondolkoztam mondjam -e vagy sem.
-Mondd bátran. - bátorított egy mosollyal.
-Hhhh..Sharon picit fura nekem.-vontam meg a vállaim és ölembe tekintettem a kezeimre amik éreztem jég hidegek voltak az izgulástól.
-Ne foglalkozz vele, ő sajnos ilyen, engedd el, ha bármit is mondott neked.
-Megpróbálom, köszönöm.
-Tegezz nyugodtan, azért nem vagyok annyira öreg.-nevette el magát, majd odahúzott magának egy széket és leült mellém az asztalhoz.
-Rendben, köszi.-mosolyogtam rá halványan.
-Ugye nem zavartalak meg a munkádban? Nem akarlak feltartani.
-Dehogy, nem zavarsz. Így is kolleganőm fényt kapott vagy nem tudom, de nagyon eltűnt. Segíthetne, hogy ne egyedül készüljek fel a holnapra.
-Biztos valahonnan figyel. Hogy hogyan boldogulsz.-fonta keresztbe a karjait az asztalon, eközben izmai megfeszültek a bicepszén én hirtelen elkaptam róla a tekintetem és magam elé meredtem.
-Nem hinném, hogy engem figyel. - suttogtam alig hallhatóan. -Amúgy nem fárasztó órákon keresztül például ugyan azt a verekedést próbálni? -pillantottam felé félve, legyőzve a rettegésemet.
-Hm, hát de megterhelő fizikailag és szellemileg is, de volt már pár filmem így már megszoktam mivel jár ez.
-Az is igaz.
-Holnap is itt lesztek?
-Nem tudom, gondolom igen.-rántottam meg finoman a vállam és szégyenlősen felpillantottam rá. Ismételten a kék szemek fogadtak, próbáltam állni tekintetét, de éreztem, hogy a ketyegőm egyre gyorsabb ütemre vált és elpillantottam róla.
-Akkor fogunk találkozni remélhetőleg. -mosolygott rám kedvesen.
-Igen. -küldtem felé én is egy halvány mosolyt. Majd fogta és felállt, visszatette a székét a helyére.
-Azt hiszem megyek átöltözök, eléggé kényelmetlen ez a gönc. Direkt olyan pólót adnak ,ami rám feszül.
-Nem véletlen.
-Jah-bólogatott és végig mérte magát ,majd rám villant a tekintete. Én gyorsan elnéztem róla.-Legalább a nőknek lesz egy jó napjuk. - nevette el magát.
Én nem mondtam semmit csak felálltam a székből.
-Nem biztos. Lehet valaki ellen tud állni ennek.
Nem mondott semmit csak figyelt majd egy halvány mosoly bujkált az arcán.
-Hát akkor nem is tartalak fel, további jó munkát neked.
-Köszi, neked is. Én viszont megkeresem Miát.
-Rendben, akkor holnap.
-Szia.
-Szia. -mosolygott rám kedvesen majd elindult az öltöző irányába. Én hátat fordítottam neki és megindultam kifele a stúdió teremből. Éreztem, hogy az arcom forró lett de gyorsan a mosdót vettem irányba. Megálltam a tükör előtt és megmostam az arcom majd magamat bámulva álltam ott. Ava nyugodj már le, csak beszélgettek, ő is egy normális ember mint a többi, ne borulj ki,próbálj nyugodt maradni.
Kimentem a mosdóból és Miába ütköztem.
-Hát te hova lettél?
-Hhh... sehol.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Mi baj? Történt valami?-néztem rá aggódva.
-Sharon mondta, hogy mégegyszer ne tartsuk fel másokat a munkájukban, mert mindketten repülünk. Gondolom Chrissre gondolt ez esetben,mikor elájultam és mert segíteni.
-Hhhh remek. Eddig is ilyen volt ez a nő?
-Hát nem volt ennyire rám szállva mióta itt vagy azóta van ez. Lehet riválist lát benned.-húzta meg a vállát letörten.
-Kurva jó.-Idegesen visszaindultam Miával az oldalamon az asztalunkhoz. -Ez a picsa már mindenért szólni fog? Ha levegőt veszünk akkor is?
-Nem tudom, de hagyjuk is a francba, csináljuk a munkát inkább. Én rángattalak bele, hogy nézzük Christ, majd távolról figyeljük aztán ennyi.-hajtotta le szomorúan a fejét.
Idegesen folytattam a munkám, nem tudtam kikapcsolni a gondolataimat, csak Sharon és Chris volt a fejemben. Egyszerűen nem hiszem el, hogy minket csak baszogatni lehet, normálisan nem lehet hozzánk viszonyulni. Következőre azt hiszem meg fogom mondani a magamét ennek a nőnek.
-Hé, gyere menjünk, majd holnap folytatjuk.
Felálltam , nem mondtam semmit csak összeszedtem a cuccaim és elindultam Mia után.
-Haza vigyelek?
-Nem kell most köszi. Megyek egyedül, legalább kiszellőztetem a fejem.
-Jól van, de azért ne pörögj ezen annyira, nem lesz semmi. Minden rendben van oké?
-Ühüm. -bólogattam majd kimentünk az épületből.
-Holnap szokásos időben várlak a ház előtt.
-Köszi.-mosolyogtam Miára halványan, majd elköszöntünk.
Sétálni kezdtem a stúdió mellett, mikor egy fekete autót pillantottam meg, épp Chris pakolt a csomagtartójába. Egyszer csak látom, hogy még valaki van ott. Hát persze, hogy Sharon. Simogatja a férfi vállát, teljesen egymásba voltak gabalyodva.
-No comment.- tovább mentem idegesen és csalódottan. Nem tudom mért érintett ez ennyire rosszul, de az lenne a legjobb ha leszarnám az egészet. Nem érdekel, a munka a fontos a többi meg nem lényeg. Ott van nekem Mia, vele tudok beszélgetni és kész.
Fáradtan beestem az ajtón otthon, levettem a kabátom és a cipőm az előszobában, majd beljebb sétálva a nappaliban lévő kanapéra vágódtam fáradtan. Feküdtem elnyúlva a hatalmas heverőn majd elsötétült minden körülöttem.
"Kilesztek rúgva, ha nem hagyjátok, hogy mások végezzék a munkájukat. Megis kinek gondolod magad, hogy feltarthatod őket? Nem vagy te itt senki, szóval vagy csinálod a saját dolgod vagy elhúzhatsz innen és kereshetsz másik munkahelyet."
Kipattantak a szemeim ettől az álomtól. Sharon még álmomban sem hagy békén. Körbenéztem és feltűnt, hogy nem az ágyamban vagyok. Teljesen elgémberedtek a lábaim a kanapén való alvástól. Nagy nehezen felsétáltam a hálóba, átöltöztem és bealudtam ismét.
~*~
Eszeveszettül csörög a telefonom. Szememet dörzsölve nyúltam a készülékért meg sem nézve ki az felvettem.
-Halo? -szóltam bele rekedtes hangon.
-20 perce dörömbölök az ajtódon mégis mi van? Elfogunk késni!
-Basszameg! -kiugrottam az ágyból a telefont kinyomtam és gyors készülődésbe kezdtem. Felkaptam ami a kezem ügyébe akadt és szaladtam le. Feltéptem az ajtót majd Mia ideges alakja fogadott.
-Így tényleg kirúgnak ha elkésünk.
-Bocsáss meg, szar estém volt , menjünk.
Leszaladtunk a kocsihoz és padlógázzal megindultunk. Nem beszélgettünk. Én folyamatosan az időt néztem, hogy érjünk be. Hatalmas fékezéssel megálltunk a stúdiónál majd beszaladtunk az épületbe. A szívem kiesett a helyéről a nagy rohanástól.
Gyorsan lepakoltunk az irodában felkaptuk az övet és a tabeltet majd szaladtunk vissza a lifthez.
-Na nyugi, bent vagyunk. Minden rendben. Sharont meg nagy ívben elkerüljük. -próbált nyugtatni Mia.
-Hhhh oké. -sóhajtottam kedvetlenül, majd kiléptünk a liftből.
-Gyere megyünk berendezzük a forgatásra a szobát.-karolt belém Mia majd a dobozokat felkapva indultunk a helyszínre. Mindenki sürgött-forgott, teljes káosz volt. Próbáltam mindent kizárni csak, összpontosítottam arra, hogy minden a helyére kerüljön.
-Hozd ide nekem kérlek azt a dobozt Ava.-kiabálja kolleganőm a szoba másik feléből.
-Rendben.- lehajoltam, hogy megemeljem, de nagyon nehéz volt. Megpróbáltam húzni a földön, hátha úgy könnyebb, de nem éppen bizonyult annak.
-Had segítsek.- hallottam meg egy ismerős mély baritont.
-Köszönöm nem kell.-utasítottam el gyorsan fel se pillantva az illetőre.
-De nem tudod megemelni, engedd had segítsek.
-Te színész vagy, foglalkozz a saját dolgoddal ez az én feladatom.-förmedtem rá kicsit keményebben a kelleténél.
-Az egy dolog, de te meg nő vagy. Mért nem hagyod, hogy segítsek?
-Steve gyere ide kérlek, vidd ezt oda Miának.-kiáltottam a kollegámnak aki felkapta a dobozt és elvitte.
Fel se pillantva Chrisre eljöttem onnan mellőle és követtem Steve-et. Éreztem, hogy Chris figyel, de próbáltam nem ezzel foglalkozni, pedig nagyon szívesen beszélgettem volna vele. Eszembe jutott az álmom meg amit Sharon mondott tegnap Miának, így inkább messziről el akartam kerülni Christ, hogy nehogy az is baj legyen ha ránézek.
-Jól vagy Ava?
-Nem. -mondtam röviden és tömören.
Mia lejött a létráról és szembe fordult velem.
-Mi történt?
-Hhhhh... Tegnap mikor elmentél oda jött Chris, kicsit beszélgettünk. Semmi komoly. Teljesen normális egy pasi. Ezután mondtad, hogy Sharon lecseszett, most meg felajánlotta, hogy segít nekem idehozni a dobozt, de eléggé bunkó voltam vele. Mindegy is leszarom.
-Csajszi, látom, hogy bejön neked, valami más módját kell keresni annak, hogy tudjatok beszélni.
-Mi? Nem ! Nem jön be, csak normális és ennyi. Beszélgettünk tök átlagos dolgokról. Nekem nem kellene. -elpillantottam oldalra, épp Christ Sharon tartja fel. Elfordul tőle a férfi majd egy pillantást vetett felém. Kezeivel megfogta a felsője szélét a derekánál és felhúzta, majd kibújt belőle. Tele volt tetoválásokkal a teste, karja, mellkasa. Sharon elővett valami ketyerét és elkezdte vele lefújni Chris testét, hogy eltüntesse a tetoválásokat. Én hirtelen elkaptam róla a tekintetem és próbáltam a munkámra figyelni. Nagyot nyeltem és igyekeztem Mia keze alá dolgozni, hogy minél hamarabb meglegyünk a feladatunkkal.
-Na kész. Gyere menjünk szívjunk egy kis frisslevegőt.
- Jó ötlet.
Mia előttem ment én követtem szorosan. Egyszer csak vállal nekiütköztem valakinek. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Felpillantottam az illető irányába aki megragadta a csuklóm hirtelen.
-Szeretnék majd beszélni veled.- hadarta gyorsan Chris.
-Sajnos nem lehet. - kaptam el szemeiről a tekintetem majd mentem volna tovább.
-Munka után gyere a VIP ajtóhoz, a parkolónál várlak. Kérlek.
Nem mondtam semmit csak ledermedtem. Elengedte a csuklóm és tovább ment.
Én lemaradtam Miától így sietve kimenekültem a teremből a teraszra ahol első nap is voltunk.
-Jól vagy?
-Aham, de asszem ma is egyedül kell menned haza.
-Mért? Ennyire nem szeretsz velem jönni?
-Nem. Az imént Chris mondta munka után beszélni akar velem.
-Nem mondod? Úr Isten , mivan ha elvisz randizni? Vagy megcsókol? -sikongatott hangosan Mia
-Hagyjad már, nem lesz semmi ilyen, nem tudom mit akar mondani, meghallgatom aztán megyek haza ennyi.
-Mindenről tudósíts! Érted? Azt is ha szemedbe nézett vagy megfogja a kezed, akármi.
-Jól van, de nem lesz ilyen. -nevettem el magam barátnőmön. Jobban várta a találkozót mint én.
Visszamentünk és vártuk, hogy vége legyen a forgatásnak, hogy lebonthassuk a díszleteket. Mia teljes áhítattal nézte a történéseket, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Csendben odahajoltam hozzá.
-Ha visszatértél közénk, gyere mert lekell bontani amit reggel csináltunk.
Hirtelen megugrott és követni kezdett. Szépen dobozokba szedtük a kellékeket és visszavittük a tárolóba őket. Felsétáltunk a cuccainkért és a lifthez indultunk.
-Hol van amúgy ez a VIP ajtó?
-Lemész vissza a stúdió szintjére végig mész azon a folyosón amit mutattam ahol van a három ajtó és annak a végén lesz. Meg fogod találni.
-Köszi- mosolyogtam rá kedvesen.
- Szólj amint otthon vagy!
-Igen is anyuci.- nevettem el magam majd elváltak útjaink.
Lementem a stúdióhoz és sietve végigmentem a folyosón reménykedve, hogy nem találkozok senki olyannal akivel nagyon nem szeretnék társalogni. Meglett az ajtó majd kiléptem rajta. Ott volt a tegnapi fekete autó és mellette állt Chris nekidőlve. Táskámat megigazítva a vállamon megindultam felé.
-Szia.-vette ki zsebeiből a kezeit.
-Szia.-pillantottam le a lábaimra zavartan
-Azért hívtalak ide, mert szerettem volna beszélgetni.
-Még mindig azt tudom mondani, hogy sajnos nem lehet.-köszörültem meg a torkom.
-Mért?
-Mert az állásommal játszok.
-Ezt meg honnan veszed?
-Hhhh onnan, hogy a barátnőd figyeli minden mozdulatomat.-léptem hátrébb tőle
-Mi? Barátnőm? Nincs is senkim.- nézett értetlenül rám-Sharon az aki keveri a szart?
-Talált.
-Ha bármit mond szólj nekem.
-És mit tudsz csinálni?
-Melletted állok ki, tudom, hogy tisztességesen csinálod a munkád, nem fog kirúgni. Csak nagy a szája , de hogy elküldeni nem fognak az biztos.
-Hát még mindig nem lettem nyugodtabb.-fontam magam előtt össze a kezeim.
-Holnap külső helyszínen leszünk, gyere nyugodtan oda hozzám.
-Engem ki fog nyírni.
-Hidd el nekem nem fog.-mosolyodott el majd közelebb sétált.-Gyere, hazavihetlek?
-O nem, megyek én egyedül. Nem kell köszönöm.
-De szeretném, gyere.-mosolygott rám bátorítóan.-Nem harapok.-vigyorodott el.
Nagyot nyeltem. Hezitálni kezdtem. Csak nem erőszakol meg, vagy öl meg valami sötét sikátorban. Nem olyannak tűnik, bár lehet jól leplezi mivel színész. Nem tudom, picsába Ava dönts már.
-Hhh jó.-sóhajtottam egy nagyot, majd beültem  mellé.
Csendben ültünk a kocsiba, nem mertem semmit se csinálni. Rá se mertem nézni. Chris megköszörülte a torkát majd felém fordult.
-Mindig ennyire feszült vagy?-kérdezte halkan.
-Igen.-zártam rövidre a beszélgetést,majd megpróbáltam bekötni magam a biztonsági övvel, de nem tudtam kihúzni, ott szerencsétlenkedtem, persze ki más lenne, ha nem én.
-Segíthetek?-kúszott egy halvány mosoly Chris arcára.
-Hhh azt hiszem kifogott rajtam ez is.
Átnyúlt felettem és megigazította az övet,majd áthúzta előttem. Közel volt az arca az enyémhez. Férfias illata belekúszott az orromba, majd elkaptam a közelségéből az arcom, kínos volt nagyon ez a helyzet. Chris visszaült a helyére miután kattant a biztonsági öv a helyén.
-Ha mindenen stresszelsz annak sajnos nem lesz jó vége. Próbáld meg leszarni az apró dolgokat. Hidd el ezerszer jobb lesz.
-Tudom csak az a baj, hogy én nem vagyok ilyen. Megakarok felelni mindnekinek és minden elvárásnak.
-Ez a korod miatt van így, fiatal vagy még, de el kell mondjam mindenkinek sajnos nem fogsz tudni megfelelni.
Nem válaszoltam semmit csak a kezeimet babráltam lehajtott fejjel.
-Tudom, hogy nőtől nem illik ilyet kérdezni és előre is elnézést érte,de mennyi idős vagy?
-25. Te?
-36. -sóhajtott egy nagyot.-Nagyon fiatal vagy még, légy büszke magadra, hogy ennyi idősen ilyen menő és neves helyen dolgozol. Nagyon nagy szó, hogy innen építed a karriered.
-Hh tudom, de úgy nehéz, hogy minden lélegzetvételemet figyelik.
-Ne foglalkozz vele, szard le. Meg fogod tanulni ezt is majd, hogy hogyan kell elengedni azt a sok hülyeséget, amit mondanak neked és csak a fontos dolgokra figyelni és abba beletenni mindent.
-Megpróbálom megfogadni ezeket amiket mondasz.
-Rendben, ez a beszéd.-mosolygott rám kedvesen majd beindította a kocsit.
-Hova vihetlek?-pillantott felém miközben a GPS-t nyomkodta. Bediktáltam az utca és a ház számot majd elindult az autó. Csendben néztem kifele New York utcáit, erősen arra koncentrálva, hogy ne nézzek a férfire. Egy piros lámpát kaptunk. Chris gyorsan beletaposott a fékbe és a telefonja leesett a szék alá a hirtelen megállástól.
-Basszus.- hajolt le érte de nem érte el. Félve felé pillantottam majd néztem mit csinál.
-Tudok segíteni?
-Hát, elég kínos de valahogy a székem alá be kéne nyúlni. -nyeltem egy nagyot, csoda, hogy hallani nem lehetett. Letettem a táskámat az ölemből nagy levegőt vettem majd felé hajoltam. Megfogtam a székének az oldalát egyik kezemmel, majd a másikkal tapogatni kezdtem a földet. Chris próbált hátrébb csúszni , hogy minél hamarabb sikerrel járjak és megtaláljam a telefont. A kormánynak döntöttem a fejem és két lába között kerestem a készüléket.
-Csak félre ne értsék.- nyögtem kínosan a nagy keresésben.
-Megfogjam a hajad?
-Úgy méginkább félreértik.-nevettem kínomban.
-Bocsi - majd benyomta a gázt és a telefon hátrébb csúszott.
-Na hát az már ott marad, majd ha megálltunk akkor megkeressük.-kimásztam az öléből, teljesen kipirult az arcom, de éreztem rajta is, hogy megfeszült a teste.
-Azért köszönöm.-mosolyodott el miközben az utat figyelte.
Bekanyarodtunk az utcánkba és leparkolt a ház előtt.
-Hh.. Hát itt is volnánk azt hiszem.-mondta pici szomorúságot hallatva a hangjában.
-Igen. Nagyon köszönöm, hogy elhoztál. És persze az okosságaidat.
-Nagyon szívesen máskor is.-mosolygott rám kedvesen.
Kicsatoltam az övem majd arra lettem figyelmes, hogy kipattan az autóból, átszalad előtte és kinyitja az ajtómat.
-Köszönöm-mosolyogtam rá majd kiszálltam a járműből.
-Várj meg itt.-vissza szaladt a kocsihoz és kikereste a telefonját a szék alól majd visszasétált hozzám.
Idegesen fogtam a táskám pántját és figyeltem a férfi minden mozdulatát.
-Holnap akkor találkozunk, igaz?-pillantott le rám miközben a kocsinak támaszkodott.
-Látni biztos fogsz, beszélgetni nem biztos, hogy fogunk tudni.
-Hhhh -nagyot sóhajtva Chris a telefonjára pillantott majd felnézett rám és egy halvány mosolyra húzódott rózsaszín ajka-Ha nem tudnánk beszélni, akkor esetleg telefonon még beszélhetünk, nem?
-Igaz.- szívem üteme egyre gyorsabb ritmust vett fel, de nem értettem miért, hisz csak beszélgetünk teljesen átlagos témákról.
-Elkérhetem a számod? Neked is jót tenne, ha valakivel tudnál beszélgetni és nekem sem ártana.- húzta meg finoman a vállát. Azt figyeltem, hogy mintha kicsit zavarba jött volna.
-Rendben. -majd reszkető kezekkel előkerestem a telefonom. Lediktáltam a számom majd vártam, hogy felhívjon, hogy meglegyen az övé is.
-Egy dolgot kérek tőled,rendben?
-Mondjad, mi lenne az?
-Ezt ne add meg senkinek se, kérlek.
-Titoktartási szerződést kellett aláírnom Chris mikor az állásinterjún voltam. Nem fogok erről szólni senkinek efelől nyugodt lehetsz.
-Köszönöm.-mosolygott rám kedvesen majd megcsörrent a telefon a kezembe.-Mentsd el és ha úgy érzed van kedved beszélgetni bátran hívj.
-Ha te is úgy érzed nyugodtan keress.-mosolyogtam vissza rá kedvesen, majd elmentettem a számát.
-Nem szeretnélek feltartani, holnap még munka van, pihenj egy nagyot.
-Köszönök mindent, de tényleg.
-Ugyan ne köszönd. Holnap akkor találkozunk, szép estét neked.
-Neked is, szia.-intettem felé majd elléptem a járműtől. Chris beszállt a kocsiba, integetett ,majd elhajtott.
Csendben felmentem a lépcsőn. A lakásba érve megálltam az előszobában és nem tudom pontosan de nagyon furcsa érzés kerített fogságába. Jó érzés volt. Úgy éreztem, hogy ez egy remek barátság kezdete. Nem csak Miára, hanem Chrisre is számíthatok és ez borzasztó jól esett a lelkemnek, mert kapásból két csodás embert kaptam magam mellé a sorstól.
Fáradtan a hálóba mentem, átöltöztem és az ágyban feküdve bámultam a telefonom.
-jól vagyok, nem raboltak el, nem erőszakoltak meg.
-már alig vártam, hogy írj. Mi volt?
-haza hozott és beszélgettünk, de úgy ennyi.
-megcsókolt?
-nem, mért tette volna?
-hhhh .. de a kezedet se fogta meg?
-nem, viszont számot cseréltünk. :)
-
-Mia?
-
-Haló, egyben vagy?
-UUUUUR ISTEEEEN!!!!!
- :D azt hittem már orvost kell hívjak.
-és el fog vinni randizni?
-semmi ilyenről nem volt szó. Szimplán baráti okokból történt meg ez. Ha szeretnék valakivel beszélni vagy ő akkor hívhatjuk a másikat, ennyi.
-Holnap ezt ki fogjuk még tárgyalni!
-Jó éjt Mia :D
-szép álmokat Ava, az új lovagod remélem benne lesz ;)
-idióta :D nem a lovagom!!!!!
Letettem a telefont mosolyogva majd az oldalamra fordultam. Lekapcsoltam a lámpákat, nem világított semmi a szobában. A kint elhaladó autók zaja szűrődött csak be. Egyszer csak a sötét szobát bevilágította a telefonom képernyőjének fénye. Nem hiszem el, hogy Mia nem tud aludni. Feltápászkodtam az ágyon és megnéztem a készüléket.
-Köszönöm, hogy bíztál bennem annyira, hogy eljöttél velem és beszélgethettünk. Szép estét neked, holnap találkozunk.   Chris.
Az álmosság elhomályosította a látásom alig tudtam felfogni, hogy mégis mi történik. Megpróbáltam válaszolni neki de a fáradtság legyőzött. Hasamra ejtettem a telefonom és bealudtam.