That's My Way

32 rész

Balin a napok villám gyorsan telnek, pláne, hogy olyan boldogok vagyunk. Holnap már sajnos utazunk vissza így már csak a mai nap élvezhetjük ki a nap finom sugarait és az egzotikus madarak énekét akik még este is dalolnak, mert olyan boldogok ők is.
Itt minden nap mosolyogva ébred az ember és ez alól a mai nap se volt kivétel.
Lassan nyitogatva a szemeim kémleltem körbe a szobát, de egy dolog furcsa volt nekem. Minden a helyén volt egy dolgot kivéve. Chris nem volt mellettem. Kimászva az ágyból sétáltam ki a nappaliba, de megakadt a szemem a konyhapulton. Egy óriási virágcsokor állt egy vázában.
Elmosolyodtam, hogy megint mesterkedik valamiben Chris. Még ennél is tökéletesebbé akarja tenni ezt a hetet? Hogy fogja tudni ezt felül múlni? Odasétáltam a virágcsokorhoz, majd megszaglásztam a csodaszép rózsacsokrot. Egy boríték volt a váza mellett amit óvatosan felbontottam.
"Kedvesem!
Ezt a hetet a mai nappal szeretném megkoronázni. Csodálatos napokat töltöttem itt egy csodálatos személlyel akit a világon mindennél jobban szeretek! Szeretném bearanyozni életed minden percét, ahogy te teszed azzal ahogy mosolyogsz. Annyi gyönyörű emlékkel lettünk gazdagabbak. Szeretném, ha ez a nap örökké az emlékeinkben élne és soha se felednénk el!
Tudom nem találtál magad mellett, mentségemül szóljon, hogy egy ilyen csodás nőnek a legcsodálatosabb reggelt szerettem volna. Kukkants ki a teraszra és meglátod min ügyködtem reggel óta.
Nagyon szeretlek kincsem!
Chris!
Letéve a levelet megindultam a terasz irányába. Elhúzva a hatalmas üvegajtót megpillantottam a kert végében egy asztalt kettő székkel ahonnan a tengerre való kilátást lehet csodálni. Boldogan siettem abba az irányba, mikor szembesültem azzal, hogy Chris nincs itt. Az asztal tele volt finomságokkal. Illatozott a frissen főzött kávé, majd egy kéz simult a derekamra.
-Jó reggelt kincsem.-hajolt a nyakamhoz Chris.
-Hogy tudsz ennyire romantikus lenni?-simítottam a tarkójára a kezem.
-Tetszik?-puszilgatta végig a nyakam, majd a vállam.
-Igen. Nagyon tetszik.-pillantottam fel rá, majd gyengéden megcsókoltam édes ajkait.
-Akkor foglalj helyet gyönyörűm és kezdjünk neki a reggelinek, mert ma még vár egy kis program ránk.-mosolyodott el huncutul.
-Nagyon titokzatos vagy. -simítottam meg a kezét. Chris az asztalon lévő kezemet az ajkához húzta és gyengéden megcsókolta.
Helyet foglaltunk a kis kerek asztalnál és reggelizni kezdtünk. A felkelő nap sugarai a fák ágai közt átsütött és kellemesen cirógatta a bőrömet.
Lábamat kinyújtva Chris lábához simítottam aki egyből felkapta rám a tekintetét.
-Ismerkedsz?-mosolyodott el. Ezzel felidézve, hogy még a kapcsolatunk elején is volt pont ugyan ilyen szituáció.
-Szeretnék igen.-kacagtam fel, majd egy kéz simult a combomra és a köntöst odébb simítva megmarkolta gyengéden.-Ugye tudod, hogy meztelen vagyok?-villantak fel a szemeim Chrisre.
-Akkor a reggelit le kell mozogni.-pillantott végig rajtam.-Szeretnélek ismét kényeztetni.
-De, és te?
-Tökéletesnek szeretném a mai napot. -mosolyodott el a bögréje mögül.
-Akkor tegyük azzá.-keltem fel a székből, majd lassan elsétálva felé bontottam szét a köntösöm és engedtem le a földre. Chris végig figyelemmel kísért, le se vette rólam a szemeit. Mellé érve az állánál felemeltem a fejét és megcirógattam az arcát.
-Még mindig gyönyörű vagy.-simította meg a csípőm.
-Tegyél magadévá.-simította végig a mellkasát és kötöttem ki a köntösét.
-Én szeretnélek kényeztetni kincsem.
-Akkor gyere ide édes.-húztam szét rajta a fehér anyagot, majd egyből a kemény férfiasságára pillantottam.-Te mindig látom készen állsz.-mosolyodtam el.
-Ilyen nő mellett? Ne csodálkozz!-kelt fel a székből, majd lassan kezdett felém sétálni.
-Annyira imádom a tested.-simítottam végig a hasán a tenyerem. Chris keze a hátamról a fenekemre lecsúszott és felkapott a karjaiba. Nyaka köré fontam a kezem és szorosan kapaszkodtam, miközben ő elsétált a pár méterrel odébb lévő heverőhöz ami egy két személyes rattan bútor volt, lassan már egy ágynak is nevezhető.
Gyengéden lefektetett rá, majd felém mászott és finoman végig csókolta a teste. Minden egyes csók érzéki volt.
-Szeretlek.-állt meg egy pillanatra, mire én közelebb húztam magamhoz és az ajkaira tapadtam. Egyik keze csókunk közben a lábaim közé vándorolt és gyengéden kényeztetni kezdett. A szájába nyögve élveztem azt ahogy a lassú mozdulatokkal kínoz.
-Még mindig tökéletesen csinálod.-suttogtam lehunyt szemekkel, mire a kezem lecsúszott férfiasságára. Lassan mozgattam rajta a kezem, felvettem azt a ritmust amit ő diktált.-Arról volt szó, hogy én kényeztetlek.-pillantott le a kezemre ami kényeztette őt.
-Szeretnélek magamban érezni.-suttogtam a füléhez hajolva. Chris feltérdelt a lábaim közé, majd megállt egy percre.
-Szeretnéd popsiba?-simította meg a fenekem,mire elmosolyodtam és megfordultam hasra. Feltérdeltem és a fenekem az ölének nyomtam.-Szép.-markolta meg finoman a fenekem, majd tenyerét megnyalva a fenekemhez simította.-Szólj ha fáj, vagy nem esik jól.-tolta be finoman a farkát, mire halkan felnyögött. Lassan mozgott, de így is meg kellett kapaszkodjak, hogy ne boruljak fejre. Chris egyre hangosabbakat nyögött, mire hátra pillantottam a vállam felett.- Istenem de szűk vagy.-remegett meg a hangja.
-Tetszik édes?
-Igen... nagyon is. -ahogy ezt kimondta még jobban az ölének nyomtam a fenekem, mire hangosabban felnyögött.
-Gyorsíts kicsim.-kapaszkodtam meg erősen, mire Chris a csípőmet megragadva gyors tempóra kapcsolt. Hátam ívbe feszült ahogy kitöltött. Chris egyik keze a nyakamra csúszott a másik pedig a csípőm szorította. A gyors tempótól amit diktált véletlen kicsúszott belőlem ettől pedig mind a ketten egyszerre nyögünk fel. Chris a hátamra dőlt így engem hasra fektetett az ágyon. Lassan mozgatta a csípőjét így nekem nyomva férfiasságát egyre jobban felizgatott.
-Tedd be.. kérlek...-kapkodtam a levegőt. -Olyan tempót diktálj mint még soha.-túrtam a hajába. Chris a nyakamhoz hajolt majd a farkát egyből belém tolta.
-Istenem de nedves..-bújta a vállamba, miközben nekikezdett egy lassú tempó diktálásának.
-Imádom mikor bennem jársz.-nyomtam az ölébe magam így tövig volt bennem. Mellkasom előtt átvezette a kezét és megfogott, majd egyre mélyebb lökésekkel folytatta. Lapockámat, majd vállamat finoman megharapta ettől pedig még jobban vágytam arra, hogy gyorsítson. -Chris..-nyögtem fel mire megfogtam a karját.
-Mi a baj?-kapkodta a levegőt mögöttem. Hátra fordulva rántottam vissza magamba amitől egy hatalmas mosoly jelent meg az ajkain. Egyből lehajolt hozzám, majd lecsapott az ajkaimra. Hevesen faltuk egymást, mire Chris levegőért kapkodva megtámaszkodott felettem. -El ..el fogok élvezni.
-Élvezz belém édes.-kapaszkodtam meg a karjában, mire rám feküdt. Ügyelt arra, hogy ne nyomjon össze, de minden porcikánk összeért. Orrát az enyémhez simította, majd a szemeimet nézte szüntelenül.
-Szeretném, ha a szemeim nézd miközben elélvezel.-lábaim a csípője köré szorítottam, így még mélyebbre tolt. Szemeimet kénytelen voltam lehunyni, mert nem bírtam már tartani magam.
-Édes..-nyögött fel hangosan.
-Gyorsíts.-karmoltam végig a hátát.
-Istenem..Istenem!-ordított fel...-kipattantak a szemeim ahogy megremegett Chris teste miközben kicsúszott belőlem.
-Tedd vissza, gyorsan.-kaptam az ajkai után. Chris tövig tolta, majd újra kirántotta. Ezt vagy még háromszor eljátszotta ettől pedig én már elvesztettem a józan gondolkodásom. Magamba rántottam, mire oldalamra fordított és megragadva az egyik lábam folytatta. Bal keze a mellemet markolta míg én a tarkójába kapaszkodtam. Olyan ütemet diktált amit még tőle sose láttam. Hangosan felnyögtem, mert már nem bírtam tovább, de ahogy éreztem Chris se, mert lelassított és mélyeket lökött.
Mind a ketten megremegve dőltünk el a heverőn. Kapkodtam a levegőt, ahogy Chris is mögöttem, majd megsimította az oldalam.
-Ez..ez eszméletlen volt.-bújt a nyakamhoz és gyengéd puszikat hintett rá. Elmosolyodva megsimítottam az arcát, mire ő felkönyökölt mögöttem. -Lenne kedved esetleg velem tartani egy különleges helyre a mai nap folyamán?-simította el a hajam a fülem mögé.
-Veled bárhova elmegyek.-cirógattam meg az állát.
-Zuhanyozzunk le és menjünk.-kelt fel mellőlem, majd nyújtotta a kezét felém. Besietve a házba indultunk meg a zuhany alá ami természetesen a szabad ég alatt volt így a dús növényzet közt egymás karjaiba gabalyodva zuhanyoztunk le.
-Az ágyon van egy doboz. Majd azt kérlek bontsd ki. - cirógatta meg a vállam ahogy a fürdőben a tükör előtt állva kötöttem fel a hajam.
-Szülinapom van, hogy ennyi meglepetést kapok?-pillantottam fel a szemeibe, mire ő csak elmosolyodott, de nem mondott semmit. Furcsa nekem ez a pasi, egyre inkább. Mire készül? Mi ez a sok ajándék? Nekem nem kell ennyi minden. Csak az, hogy együtt legyünk, az nekem bőven elég.
A köntösömet össze kötve sétáltam a hálóba ahol egy nagyobb doboz volt az ágyra helyezve.
A gyomrom görcsbe rándult, mert el kezdtem izgulni. Mi lehet benne? - Ugye nem ijesztő?-néztem fel rá aggódva.
-Nem. -rázta meg a fejét.-Tudom, hogy félős vagy, nem ijesztenélek meg.-puszilta meg a fülem tövét. Óvatosan felbontva a szép csomagolást elém tárult a doboz tartalma. Egy halvány zöld fürdőruha volt benne és egy világos bézs megkötős rövidnadrág. A fürdőruha háta a derekamig ki volt vágva, az anyag tapintása pedig lágy volt, biztos borzasztó drága lehetett. -Szeretném, ha ma ezt vennéd fel.-ölelte át a derekam.
-Chris, mért vettél ennyi mindent?-néztem fel rá a vállam felett.
-Mert szeretlek és a legjobbat akarom neked.
-Istenem... ez.. ez csodaszép.-öleltem magamhoz a ruhákat, majd a doboz alján egy barna papucs is feltűnt.
-Tetszenek?-bújt hozzám közel.
-Nagyon! Köszönöm, köszönöm.. köszönöm!-ugrottam a nyakába és besiettem a fürdőbe. Chris mosolyogva figyelt, ahogy kapkodom magamra a ruhákat amit vásárolt. Míg én készülődtem ő az ágy szélén ült és nézett engem. A tükörben megpillantottam őt ahogy figyel.
Boldog volt, de ahogy a kezeire levezettem a tekintem láttam hogy remegnek. Ideges, mi van ha baj van? Mi van ha ezt a sok mindent azért csinálja, mert ő esetleg nincs jól? Mi van ha beteg? Mi lesz velem akkor.
Megszédülve a rám törő pániktól megkapaszkodtam a fürdőben a mosdószekrénybe. Gyorsan a csuklóm a víz alá tettem, hogy össze szedjem magam.
-Minden rendben?-sétált mellém, de ő egyből kapcsolt és elkapta a kezem.-Szívem!-húzott közelebb magához.
-Jól vagyok.. csak megszédültem. -kapaszkodtam meg a kezében.
-Gyere ülj le egy kicsit.-vitt ki a fürdőből a háló irányába. -Hozok vizet neked.-cirógatta meg a karom, majd egy pohár vízzel a kezében tért vissza hozzám.
Csendben ült velem szemben amíg én kortyolgattam a vizet. Most már nekem is remegett a kezem, csak úgy ahogy neki. Nem akarom, hogy baja legyen. Ugye.. ugye nem beteg? Én nem tudnám elviselni nélküle az életem.
A rosszabbnál rosszabb gondolatoktól a kedvem a kezdeti magaslatokból zuhanórepülésbe kezdett és a mélybe estem. Egy mély gödörbe, ahol sötétség volt. Féltem, reszkettem, nem akarom, hogy baja legyen, vagy hogy elhagyjon. Nem bírnám elviselni. -Hé.. Ava!-kapta el az arcom, amit két keze közé zárt. -Kincsem mi a baj?
-Én..-kapkodtam levegő után, miközben az apró könnycseppek végig csorogtak az arcomon Chris kezére.
-Kincsem. Nincs semmi baj!-húzott közelebb, mire én a pólójába szorosan kapaszkodva öleltem őt. Nem akartam elengedni.
-Ugye nem hagysz el?-sírtam fel, miközben reszkettem a karjai közt.
-Hogy?-húzódott el tőlem pár centire.-Mért hagynálak el? -nézett rám aggódva.
-Azért csinálod mind ezt, az utazás, az ajándékok... mert el fogsz hagyni?
-Dehogy hagylak édesem!-húzott magához vissza szorosan.- Semmiért se hagynálak el kincsem. Te vagy a mindenem.
-Mért remeg akkor a kezed? Ugye... ugye nem vagy beteg?-a fuldoklás kerülgetett ahogy reszkető kezeimmel fogtam meg a kezét.
-Az betegségnek számít, hogy őrülten szerelmes vagyok?-simította meg az arcom, de én még így is nehezen jutottam levegőhöz. Mi van, ha titkolja és csak azért nem mondja el, mert nem akarja, hogy megijedjek.
-Chris..-szorítottam meg a kezét.
-Sok programot terveztem mára. Azért remeg a kezem mert izgulok, hogy tetszeni fognak-e. Tökéletesnek szeretném ezt a napot.
-De hát már így is az! Minden napom az, hisz veled vagyok.-szipogtam halkan, mire az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
-Ne gondolj ilyenekre, mert nincs semmi baj! Édesem.-húzott magához, majd gyengéden csókolgatta az arcom a nyakam és a vállam. -Ilyen gyönyörű nő, ezen a csodás helyen nem sír! Hisz boldogok vagyunk! Csodálatosan áll a ruha is. Ne sírj kincsem. Semmi baj nincs!
-Biztos?-pillantottam fel rá csillogó szemekkel. Ő elmosolyodott ahogy végigsimította az arcom.
-Száz százalékig biztos!-puszilta meg az orrom hegyét.-Na de, ha készen állsz a következő meglepetésre, akkor induljunk.-csókolta meg gyengéden az ajkaim, de én csak a szemeit tudtam nézni.
-Ígérj meg nekem valamit!
-Mi lenne az?
-Ha valami baj van azonnal szólsz!-nyeltem egy nagyot.
-Ha baj van szólok egyből! De nincs!-húzódott mosolyra az ajka, majd felkelt mellőlem. Felém nyújtva a kezét felhúzott az ágyról és a tükör felé fordított. -Csodásan nézel ki.-ölelt át hátulról, mire én a kezem a nyakára felvezettem és közelebb húztam.
-Szeretlek!-suttogtam halka.
-Én is szeretlek.-puszilta meg a nyakam, majd a fejével intett a szoba végében lévő kisasztal felé, ahol kettő kistáska volt. Az egyik az övé a másik az enyém. -Gyere gyönyörűm.-kulcsolta össze az ujjainkat.
Vállamra kaptam a táskám, majd ő is átbújtatta magán az övtáskáját és megindultunk a kocsi irányába. Egész úton figyeltem őt, amit ő érzett is, így próbálta minél jobban leplezni az izgatottságát.
Elpillantva róla figyeltem a mellettem elhaladó tájat, épületeket, miközben hallgattam a halkan duruzsoló zenét. Izgultam, hogy mit talált ki így utolsó napra, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi van ha beteg.
Chris a kezemet megérintve hajolt oda hozzám, amitől hirtelen összerezzentem.
-Engedd meg, hogy rád tegyem ezt a kendőt.
-Minek az?-pillantottam fel rá.
-Csak, hogy ne lásd hova megyünk.-mosolyodott el huncutul.
-Kezdjek félni?-kaptam fel rá ijedten a tekintetem.
-Egy percig se kell félned.-puszilta meg az arcom, majd felemelte a kendőt. Nagyot sóhajtva kicsatoltam magam és közelebb hajoltam, hogy hozzám férjen. Hirtelen sötétségbe borult minden ahogy a szemem elé kötötte a vékony anyagot. Gyengéden megpuszilta az arcom míg én a kezét elkaptam és görcsösen szorítottam. -Nem kell félned kincsem. Segítek kiszállni.
-Mire készülsz Chris?
-Az meglepi.-adott egy gyors puszit az arcomra, majd kipattant a kocsiból.
Mellettem az ajtó kinyitódott, ettől pedig megcsapott a párás meleg levegő. A kezeit megéreztem az enyémeken és óvatosan kisegített a kocsiból.
-Chris nem tudom mire készülsz, de remélem itt a dzsungelben nem fog rám ugrani semmi, mert megáll a szívem.
-Maximum én ugrok rád, mert annyira szexi vagy. Nem kell félned semmitől. Itt vagyok veled és megvédelek.-cirógatta meg a karom, majd a kezei a kezemre csúsztak és összekulcsolta az ujjainkat.
-Félek.-suttogtam halkan.
-Nem kell.-hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd megindultunk. Karját szorosan fogtam, nehogy elessek, bár én ha látok is simán megbotlok a saját lábamban. Hosszas percek teltek el, kezdtem aggódni, mire megálltunk.
Hangos vízcsobogást hallottam csak, amitől a gondolataimat is alig hallottam. A szellő lágyan simogatta a bőröm, mire Chris tenyerét éreztem meg a karjaimon.-Készen állsz?-suttogta a fülemhez hajolva. Ajkai a bőrömet érintették, ettől pedig kirázott a hideg. Halványan bólintottam, mire ő lassan kibontotta a szemkötőm és elvette onnan az anyagot.
Egy óriási vízeséssel találtam szemben magam ami a zöld buja növényzet között volt. A vízesés előtt egy kisebb madárraj szállt fel amit én ámulva figyeltem. A természetet nézve levegőhöz is alig jutottam, mintha egy álomba lettem volna. -No?-mosolyodott el Chris ahogy odahajolt hozzám.
-Nem találom a szavakat.-vigyorodtam el, majd a nyaka köré fontam a karjaim.
-Tetszik?-bújt közelebb hozzám.
-Leírhatatlanul.-pillantottam fel ismét a hatalmas vízesésre. Ahogy a sziklafalon csorog végig a víz és hullik alá a tóba ami a lábaink előtt terült el, egyszerűen álomba illő volt. A smaragd kék gyöngyszem aminek a tetején a napfény megcsillant megbabonázott.
-Gyere. Menjünk be.-súgta halkan, majd kikötötte a nadrágom és letolta rólam így az a földre esett. Chrisre pillantottam, de mintha nem is lennék tudatomnál. Ő csak mosolyogva figyelt, mire letette a táskáinkat a nadrágom mellé és kibújt a felsőjéből. Kezét az enyémmel összekulcsolta és a lapos sziklákon lépkedve besétáltunk a kis öbölbe. Ahogy közeledtünk a vízeséshez egyre nagyobb lett a szél ahogy az a tömérdek víz zuhatag az öbölbe folyik. Csillogó szemekkel néztem Chris kék szemeit, mire ő a karjaiba kapott. -Nem mondasz semmit se kincsem?-fürkészte az arcom kíváncsi szemekkel.
-Egy..egyszerűen nem tudok.-nevettem el zavaromban magam, majd felpillantottam ismét a mellettünk lezúduló vízzuhatagra.
-Gyönyörű vagy.-emelt ki a vízből így a derekam köré szorította a kezét. Én a vállaiban kapaszkodtam és figyeltem őt.
-Ezért izgultál?-simítottam meg az arcát.
-Egy picit.- mosolyodott el halványan.
-Eszméletlen.-pillantottam fel és kinyújtottam a kezeim amikre az apró vízcseppek hullottak és folytak végig a karomon.
-Megnézzük mi van a vízesés mögött?-engedett le magához, de még mindig szorosan tartott.
-Hogy megyünk át oda?
-A víz alatt.-kacsintott rám, majd elmerültünk a vízben.
Kiérve a vízfüggöny túloldalán egy kisebb öböl volt, körülötte zöld növényekkel, fákkal, bokrokkal. Néhol a fák ágai belógtak a smaragd kék vízbe, de volt ahol kismajmok csüngtek az anyjukba kapaszkodva, pár ággal odébb pedig apró madarak csücsültek a fák ágain és boldogan dalolták éneküket. Ámulatba ejtett a látvány. A barlang felfogta a túloldalt lévő vízzuhatag hangját így csak halk moraját hallottuk annak. Az énekesmadarak különféle énekétől olyan boldogság lett úrrá rajtam amit nem tudtam leplezni. Körbe pillantva figyeltem a rózsaszín, piros virágokat amiknek a szirmai néhol a vízbe hullottak és lassan ringatózva úsztak.
Chris a kezemet megfogva húzott beljebb, míg én áhítattal néztem azt a csodát ahova hozott. Ahogy sétáltunk beljebb arra lettem figyelmes, hogy a víz egyre kisebb lesz. Chris megtorpant, majd szembe fordult velem. Felpillantva rá figyeltem ahogy a vízcseppek csupasz felsőtestén csorognak végig.
Várt míg a szemeim fel nem tévedtek az övéihez, majd állam alá nyúlva lassú táncba hívta az ajkaim. Mellkasára csúsztatva a tenyerem éreztem, hogy a szíve milyen nagyokat dobban, csakúgy mint az enyém. Kezeit körém fonva vont közelebb. Sokszor éreztem már az ajkait, de ez a csók annyira más volt. Lehet a helytől lett ennyire varázslatos, de én a felhők felett éreztem magam.
-Szeretlek.-suttogta halkan, ahogy elvált az ajkaimtól, de nem húzódott el.
-Szeretlek.-mosolyodtam el és néztem a szemeit amik ragyogtak.
-Azt mondják este még gyönyörűbb ez a hely, így szeretnék még egyszer ide visszatérni a mai nap folyamán.-simította az orrát az enyémnek.
-Akkor szeretném, ha este ott azon a sziklány szeretkeznél velem.-intettem egy lapos nagy kőre ami a lenyúló fák ágainak a takarásában volt.
-Boldogan.-csókolta meg gyengéden az ajkam, majd egy kis vizet mert a vállamra.
-Nem tudok betelni ennek a helynek a varázsával. Egyszerűen gyönyörű Chris.-pillantottam rá, majd az énekes madarakra kaptam a szemeim, akik a fák ágai közt turbékoltak.
-Olyan gyönyörű ez a hely, mint te. Úgy csillognak a szemeid. Nem tudok betelni velük. Szeretném mindig ezt látni a szemedben amit most.-simította meg az arcom.
-A tieid is csillognak Chris.-nevettem el magam zavaromban.
-Azért mert szerelmes vagyok. Beléd! -közelebb lépve hozzá bújtam és figyeltem ahogy a fák leveleit fújja a szél. Az ágak közt néhol a nap sugarai beszűrődtek és a kék víz felszínét még gyönyörűbbé varázsolta. Chris nyakig elmerülve a vízbe húzott az ölébe így én a karjaim a nyaka köré fontam.
Csendben figyeltük a természetet körülöttünk. Nem mondott egyikőnk se semmit. Nem kellett, hisz tudtuk mind a ketten a másik gondolatát.
Szívem szerint örökre itt maradnék, csakhogy nap mint nap átélhessük ugyan ezt a pillanatot.
Órákat töltöttünk el itt, ahogy kémleltük az esőerdő lakóit és növényeit. Nem tudtam abbahagyni az ámuldozást ahogy közelebb sétáltunk a sziklákhoz az öböl szélénél.
Chris egy rózsaszín virágot leszakítva a coffomhoz tűzte, majd egy másikat a másik oldalról. Hálásan felpillantva rá megsimítottam az arcát.
-Köszönöm. Örökre a szívembe zártam ezt a sok sok emléket, amit veled élhettem meg.
-Én azt köszönöm, hogy nekem adtad a szíved. A szeretetedet, a mosolyod, a könnyeid...-ahogy ezt kimondta lecsordult az arcomon pár könnycsepp. Sose gondoltam volna, hogy valaha leszek annyira szerelmes, hogy ilyen mindent elsöprő érzelmeket fog kiváltani valaki belőlem.
Chris finoman az ujjaival törölte le a sós cseppeket, majd felemelte a fejemet, hogy ránézzek.
-Szeretném, hogy a rossz napokon is ez adjon erőt neked, az az érzés ami itt bent van.-bökött a mellkasomra. -Túl fogunk jutni mindenen, mert a mi kapcsolatunk borzasztóan szoros.
-Annyira amennyire reggel szorítottál?-mosolyodtam el.
-Ha nem még annál is.-nevetett fel, majd az ajkamhoz hajolva újra megcsókolt.
Boldogan húzódtam hátrébb, majd csak arra lettem figyelmes, hogy a nap már magasan jár. Teljesen elfeledkeztünk az időről. Chris a kezemet fogva indult meg a vízesés felé, majd azon átsétálva kisétáltunk a cuccainkhoz. Eldőlve vártunk, hogy egy kicsit megszáradjunk a napon, addig is hallgattuk az esőerdő hangjait. Mintha életre kelt volna a természet. Chris gyengéd érintésére lettem figyelmes, így felé fordítottam a fejem.
-Lassan menni kellene, mert van még egy meglepetésem az ebéd előtt.
-Ebédelni is viszel?-könyököltem fel csodálkozva.
-Bizony.-mosolyodott el, majd felkelt mellőlem és felkapta a felsőjét. Leporolva magam felvettem én is a rövidnadrágom, majd belebújtam a szandálomba és megindultunk az autó felé, hátra hagyva ezt az ámulatba ejtő helyet. Nagyot sóhajtva pillantottam hátra, mire Chris a fülemhez hajolt.
-Este visszajövünk.-puszilta meg lágyan az arcom, mire boldogan a karjához bújva sétáltam tovább. A kocsiban ülve még mindig az előbb látott hely hatása alatt voltam így megszólalni is alig tudtam, de percek elteltével eszembe jutott, hogy most a következő meglepetés következik és épp oda tartunk, így Chris felé fordultam.
-Mi a következő úti cél?
-Mindjárt megtudod.- mosolyodott el, látta rajtam, hogy izgatott vagyok.
-De nem bírom ki. -néztem ki az ablakon ahol a hatalmas rizsföldeket pillantottam meg amik elterültek a hegyoldal mellett ,mi pedig szélsebesen elhaladtunk mellette. A gyönyörű zöld növényzettől ami körül vette ezt a helyet, egy teljesen másik világba csöppenhettünk.
-Még egy kicsi... nincs sok hátra és odaérünk.-simította meg a kezem, majd lekanyarodtunk a főútról. Izgatottan figyeltem merre mehetünk, hátha rájövök. Mintha annyira is ismerném ezt a helyet.... Halvány fingom nem volt hol lehetünk, csoda, hogy Chris ennyire jól tájékozódik, én biztos elvesztem volna már itt a dzsungelben.
A kézifék hangjára lettem figyelmes, majd körbe pillantottam. Az az egy bökkenő volt, hogy ugyan úgy az esőerdőben lyukadtunk ki ,körülöttünk csak a hatalmas fákkal és bokrokkal. Egy ház se volt a közelben így Chrissre kaptam a tekintetem.
-Hova hoztál édes?-néztem őt kíváncsian.
-Gyere szépségem.-fogta meg a kezem, majd bezártuk a kocsit és magunk mögött hagytuk.
Megindultunk egy kis ösvényen az fák között. Alig jártak errefelé így kezdtem aggódni, mi van ha rossz helyen vagyunk?
Chris kezét fogva közelebb bújtam hozzá.-Ugye nem félsz?
-Nem tudom mire számítsak, vagy hogy hol is vagyunk.
-Mindjárt meglátod. Nincs messze.-húzott magához majd egy puha puszit nyomott a halántékomra.
Egy furcsa építménynek a tetejét pillantottam meg, de nem voltam teljesen biztos abba, hogy az egy épület lenne. Talán egy nagy kőhöz tudtam volna hasonlítani, de ahogy közelebb értünk beigazolódott, hogy ez egy épület. Egy templom lehet, de a növényzet benőtte. A kövek mohával és apróbb növényekkel voltak tele.
Chrisre kaptam a tekintetem aki mosolyogva eltűrt az arcomból egy kósza tincset.
-Elsőnek elmondom mi ez.-cirógatta meg lágyan az állam. - Pura Luhur Barikaru. Ez egy templom. Arra gondoltam, hogy körbenézhetnénk itt, csak egy kendőt rád kell terítsek. Nem illik bemenni úgy, ha nincs rajtad.-simította végig a karom.
-Csodaszép.-pusziltam meg az ajkát, majd visszapillantottam az építményre. Nem tudtam levenni róla a szemem, annyira káprázatos volt. A fák közt olyan energiákat ontott magából ez a hely, hogy teljesen feltöltődtem. Boldog voltam, borzasztóan jó érzés kerített hatalmába.
-Akkor gyere kicsim, mert várnak. -puszilta meg a szám mire én kérdőn pillantottam fel rá. Az arcomon egy jót mosolygott ,majd megindultunk közelebbről megszemlélni az építményt.
Hosszas agyalás után, muszáj volt kiböknöm, mert el nem tudtam képzelni, hogy itt mivel ez elvileg egy templom ki az isten vár minket?
-Chris papot hívsz? Vagy most hova megyünk? Ki vár minket?-ahogy ezt kimondtam felnevetett, majd odahajolt hozzám.
-Láttam rajtad, hogy foglalkoztat a dolog. Nagyon is, de nem papot hivattam. -simogatta lassan a karomat, majd össze fűzte az ujjainkat.
-Akkor hova megyünk?
-Pár perc és megtudod.-karolt át, majd kettő szerzetest pillantottam meg messzebb. A bejáratnál is láttam őket, de nagy ügyet nem kerítettem a dolognak. Biztos figyelik a turistákat, nehogy kárt tegyenek valamiben. Chrishez bújva a karját cirógattam mire ismét feltűnt kettő szerzetes akik egy boltívnél álltak, várakoztak. Ők még inkább furcsábbak voltak mért szüntelenül figyeltek minket.
-Mért néznek minket?-súgtam halkan Chrisnek.
-Azért mert gyönyörű vagy. -mosolyodott el miközben a homlokomra adott egy csókot. Lassan sétáltunk az irányukba, mikor Chris megállt velük szemben. Én kapkodtam köztük a tekintetem, mert mostmár tényleg nem értettem mi történik. Chris beszélget velük, már amennyire tudnak angolul, majd intettek nekünk, hogy kövessük őket.
-Miben mesterkedsz?-súgtam oda neki, ahogy követtük a két férfit.
-Mindjárt megtudod.-mosolyodott el, majd egy asztalhoz vezettek minket. Egy kis tégely volt az asztalon amiben valami fekete lötty volt mellette pedig egy pálca aminek a végén egy hegyes valami volt. Ki fognak ezek nyírni? Vagy vérszerződést kötünk. Mi az isten van itt? Chris kezébe kapaszkodva mögé bújtam, mire ő a válla felett hátra pillantott rám.
-Meg fognak kínozni?
-Nem kincsem.-nevetett fel. -Tudod, már régóta gondolkoztam ezen, aztán jött a kicsi így akkor nem lehetett, de most úgy éreztem ez egy tökéletes alkalom lenne, ha itt történne meg ez, egy ilyen környezetben, egy ilyen csodás hét után. -nagyot nyeltem mert tényleg nem tudtam mire készülünk és kezdtem félni, hogy mért van az asztalon az a fura eszköz, mire Chris folytatta.- Szeretnék veled egy közös tetoválást. Ami össze köt minket. Egész életen át, ami egymásra emlékeztet. -pillantott fel rám, majd közelebb lépett.- Benne lennél?-cirógatta meg az arcom.
-Azzal a valamivel fogják csinálni?-intettem a szerkezetre az asztalon.
-Igen, ez egy régi hagyomány. Beleütik a tintát a bőrödbe.
-Fájni fog?-néztem fel rá ijedten. A pulzusom az egekbe szökött ahogy realizáltam mire készülünk.
-Nem kellemes. De ha nem akarod...
-Szeretném. Chris ne is gondolj erre, csak be vagyok szarva.-nevettem el magam idegességemben.
-Csinálják előbb nekem?-simította a hátamra a kezét.
-Mind a két pasi ezt foglya csinálni?
-Eredetileg úgy volt, hogy egymás mellett ülünk itt a széken és úgy megcsinálják nekünk. De ha azt szeretnéd, hogy előbb nekem csinálják, hogy lásd mennyire fáj, meg tudom velük beszélni.
-Csináljuk.-vettem egy nagy levegőt és leültem a székre, majd felpillantottam a velem szemben mosolygó szerzetesre. Chris is mellém ült, majd egy szöveget tolt elénk a pasi. Nem angolul volt írva így a tarkómat vakarva pillantottam Chrisre segélykérő tekintettem.
-Az van ide írva, hogy:
" Ami minket összeköt és soha szét nem választ. A szerelem!" -Felpillantva Chrisre elmosolyodtam, de ettől egy apró könnycsepp csordult végig az arcomon. Nyaka köré fontam a karjaim, mire magához szorított. Olyan érzelmek kavalkádja közt voltam amik még soha nem voltak ennyire erősek.
Megtöröltem a szemeim, majd jobban megnéztem a papírt amit magunkra akarunk tetováltatni.
-Hova tesszük?-kérdeztem meg remegő hangon, mert fojtogatott a sírás, minden egyes másodpercben.
-Arra gondoltam , hogy ide a kezünk külső élére kellene. Úgy is mindig a bal kezedet fogom nekem a jobb kezemen lenne a tiedé pedig a balon, így amikor fogjuk egymás kezét akkor is látszik majd, hogy mi összetartozunk.-simította meg az arcom gyengéden. Én csak bólogatni tudtam, mert ha megszólalok elbőgöm magam és hülyének fog nézni a két szerzetes akik így is végignézték ezt az egészet előbb.
Chris bólintott nekik, hogy kezdhetik. Feltéve a kezem úgy fordítottam, hogy könnyen hozzá férjen a felülethez, majd Chrisre pillantottam. Kinyújtotta felém a másik kezét, hogy fogjam meg,mert látta, hogy reszketek.
A szembe velem ülő pasi neki is kezdett a tetoválásnak. Hát mit ne mondjak nem volt kellemes. Nem tudom, hogy a rendes tetoválás is ennyire fáj, de az, hogy pontonként ütögeti a tűt, hogy bevigye a tintát a bőröm alá, hát nem egy kellemes érzés. Fogaimat összeszorítva próbáltam egy hangot se kiadni, de nehéz volt. Ahogy az élet is nehéz. Vannak hullámvölgyek, jó és rossz dolgok. Nekünk is volt már ilyenben részünk, de még most is itt vagyunk a másiknak és egymás kezét szorítjuk ebben a percben is.
-Nagyon jól csinálod.-suttogta Chris, mire felé pillantottam.
-Nagyon fincsi érzés...khmm..-haraptam meg az ajkam.
-Mindjárt kész van. Nincs már sok.-szorította meg finoman a kezem. Csendben végig néztem rajta és a nyakán megakadt a tekintetem. Az erek megfeszültek rajta amitől nekem elindult a fantáziám. Most komoly, hogy egy templom romjai közt ülve a szexre gondolok vele? Nagy levegőt véve felsóhajtottam mire a szemben ülő pasi felnézett rám aggódó tekintettel.
Jobb kezemmel jeleztem a hüvelykujjamat felfele tartva, hogy minden rendben van és folytathatja a kínzásom.
Fél órát ha ültünk ott, mire elkészültek a tetoválások. Már elzsibbadt a fenekem, a karomról nem is beszélve. Zsibbadt a kezem, piszkosul fájt. A végén már nem is éreztem mit csinál a pasas csak, hogy bizsereg az alkarom és lángol a bőröm.
Felkeltünk a helyünkről, majd a két pasi egy-egy karkötőt nyújtott felénk amin egy végtelen csomó volt így le se tudjuk mostmár szedni a kezünkről. Ez is azt jelképezi, hogy mi összetartozunk. Ugyan arra a kezünkre tetettük fel amin a tetoválás is van, így mostmár fixen összetartozunk. Senki és semmi se állhat közénk. Megköszöntük a szerzeteseknek ezt az egész mizériát, meg persze, hogy időt szántak ránk, majd elindultunk körbejárni a templomot.
Csendben sétáltam Chris mellett, mivel el se hiszem, hogy mik történtek eddig a mai nap folyamán. Voltunk egy meseszép helyen, közös tetkónk van és még egy menő karkötőnk is mellé, aztán még elvileg vissza is megyünk este arra a helyre ahol az előbb voltunk. Hát én nem térek magamhoz.
-Minden rendben? Nagyon hallgatag vagy.-simította a hátamra a tenyerét.
-Egyszerűen nem térek magamhoz. -néztem rá csillogó szemekkel, majd a tenyerembe temettem az arcom.
-Kincsem.- ölelt magához miközben csendben sírtam.
-Mennyit készülhettél erre, az egészet eltervezted én pedig nem leptelek meg semmivel se. Mindent ,az egész utazást kitaláltad. Megvetted a jegyeket, szállást foglaltál, kocsit béreltél. Csak velem voltál elfoglalva. Minden napra volt program ami után utána jártál, hogy mit érdemes megnézni. Aztán ma! Hát a mai naphoz a szavakat se találom!-pillantottam fel rá könnyes szemmel. -Egy álom ahol most vagyok. Amit tettél értem, értünk.-Chris arcát a kezeim közé vettem majd lepillantottam a kezemen díszelgő tetoválásra.- Ez is!-mutattam a karom, majd a kezét fogtam meg amin az övé volt. -Az a szöveg amit magunkon viselünk mostantól örökre... Chris.. én.. én soha nem voltam ennyire szerelmes mint most.-kapkodtam levegő után, mire ő az arcomat a kezei közé fogva puszilgatni kezdte az ajkaim.
-Te csak is a jó dolgokat érdemled. Mert szeretlek! Mindennél jobban!
-De kurvára fáj a kezem így neked annyi! Úgy fogunk este szexelni, hogy holnap mozdulni se fogsz tudni.-rántottam közelebb magamhoz a csípőjénél fogva.
-Alig várom, hogy szeretkezzünk.-húzott ő is magához, majd az ajkaimra tapadt. Heves csók volt, amit a levegőhiány miatt félbe kellett szakítsunk.
Chrissel összekulcsolva az kezünket sétáltunk tovább. Körbejártuk a templomot, majd a kocsi felé vettük az irányt, mivel kezdtünk már eléggé éhesek lenni.
Az autóban végig Chris combján pihent a kezem és apró köröket rajzoltam a körmömmel a lábára amitől ficeregni kezdett.
-Mindjárt ott vagyunk.-simította meg a karom.
-Mostmár boldogan halok meg.-cirógattam meg az arcát.
-Ne mondj ilyet. Kitől lesz kisbabám!?
-Tőlem szeretnél?-mosolyodtam el halványan.
-Persze hogy tőled! Ki mástól? Te vagy az életem, tőled szeretnék gyereket.
-Akkor ha még ezalatt az egy hét alatt nem jött volna össze akkor majd ma biztos leszek benne.-hajoltam közelebb hozzá.
-Alig várom. -szorította mosolyogva az ajkához a kézfejem és csókolta meg finoman.
Hosszas autókázást követően egy étterem előtt parkoltunk le, ahol a teraszon foglaltunk helyet. Miközben már falatoztunk Chris egyre feszültebb lett. Idegesen dobolt az ujjával az asztalon, nem is értem miért, hisz csodás volt ez a nap is.
-Ha a szextől izgulsz ennyire, nem kell. Tökéletesen kielégítesz minden egyes alkalommal.-mosolyodtam el ahogy a kezére simítottam az enyém.
-Én .. nem is.. nem is idegeskedek.-sütötte le a szemeit.
-Ellazítalak szívesen.-simítottam a lábának az enyémet.-úgy is mindig te kényeztetsz. -cirógattam a kézfejét.
-Én szeretem mikor kényeztethetlek. Ha látnád magad a szememmel. Annyira... annyira gyönyörű a tested amikor ívbe feszül és .. egyszerűen álomszép, minden egyes porcikád.
-Ha látnád magad te az én szememmel! Nem véletlen vagyok nedves most is.-pillantottam fel a szemeibe.
-Felborítom az asztalt és magamévá teszlek, mert nem bírok magammal.-suttogta halkan.
-Ilyen rosszfiú lennél, hogy felborítanád az asztalt?- hajoltam közelebb hozzá.
-Hogy megkapjalak bármit megtennék.
-Bármikor megkaphatsz.- toltam szét a lábait a lábammal.
-Annyira kemény vagyok már most.-szorította össze a szemeit.
-Borzasztó nedves vagyok édes.-haraptam meg az ajkam, amitől felmordult velem szemben és megszorította az asztal szélét. -Látom nehezen bírod kicsim.-simítottam meg a kezét.
-Ha tudnád, hogy a fejemben mi játszódik le.-villantak fel kék szemei az enyémekbe.
-Annyira szexi ahogy kapkodod a levegőt és megfeszül a nyakad édesem.
-Kikészítesz.- fújta ki a levegőt lassan.
-Szerintem, vacsizzunk meg aztán menjünk.-intettem a fejemmel a kijárat irányába.
-El fogunk jutni a kocsiig?
-Ha nem borítod fel a farkaddal az asztalt akkor igen.
-Huncut vagy.-mosolyodott el ahogy végigmért a tekintetével. -Ilyeneken jár az eszed.-ingatta meg a fejét.
-Az enyém? Nem én mondtam, hogy ha tudnám mi játszódik a fejedben. -kacsintottam rá.
-Nagyon rossz kislány vagy. -hajolt közelebb mosolyogva.
-Büntess meg baby.-simítottam meg az állát az ujjammal.
-Azt megeszed még vagy elcsomagoljuk?-intett a tányéromra, miközben próbálta rendezni a lélegzetvételeit.
-Vigyünk inni magunkkal, tele vagyok már. Nem bírom megenni.
-Rendben. Akkor intézkedek is. -pattant fel a székéből, majd elsietett, hogy rendezze a számlát és hozzon még a hazaútra innivalót.
Felkeltem a helyemről, majd a kijáratnál vártam őt. Amíg intézte a dolgokat bent ,addig én az étterem előtt lévő kis kertet figyeltem, ahol volt egy kicsi tó ami felett egy aprócska fa híd vezetett át. A tóban apró halak úszkáltak és élvezték, hogy még langyos a víz amiben pancsolnak.
-Kisasszony, elvihetem esetleg? Tudja a párja borzasztóan vágyik magára.-hallottam meg Chris hangját, mire felé fordultam mosolyogva.
-El akar rabolni?-sétáltam hozzá közelebb.
-A szívemet elrabolta már, de szívesen megszöknék önnel egy csendesebb helyre.-simította meg az arcom.
-Akkor szökjünk meg.- hajoltam közelebb hozzá, majd az orrának simítottam az enyém.
Chris a keze az enyémre csúszott , majd megindultunk a kocsi irányába.
-Ugye tudod, hogy most pár napig nem érheti víz a tetoválást.
-Akkor nem fogunk most pancsolni?
-Úszni nem fogunk, de mivel ott bent a kisebb öbölbe alacsonyabb a víz, ott besétálhatunk, csak a kezünket kint kell tartanunk.
-Rendben.-pusziltam meg az arcát, majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk a vízeséshez ahol napközben voltunk.
Csendben telt az út. Én boldogan és fáradtan hátradőlve a kényelmes székben nézelődtem. Már a nap lemenőben volt, így szerintem szürkületre oda is érünk, ha minden jól megy.
Chris mély lélegzetvételeire lettem figyelmes percekkel később így felé pillantottam. Szorosan fogta a kormányt és a szája szélét rágta idegességében. Nem tudom mért ennyire feszült hisz csak egy kicsit pancsolunk aztán szeretkezünk egyet. Ezen nem tudom mért kell izgulni. Lehet, hogy a holnapi hazaúttól fél? Pedig nem kéne, annyi élménnyel gazdagodtunk, hogy ez jó pár napig ki fog tartani az a felhőtlen boldogság amit érzünk.
Combjára simítva a kezem simogattam a lábát, hátha tudok enyhíteni a feszültségen.
Ugyan oda parkoltunk ahol reggel voltunk. Szerencse senki sincs most sem itt, így hatalmas mosollyal az arcomon pattantam ki a kocsiból és figyeltem Christ aki a csomagtartóhoz igyekezett.
-Szívem gyere! Kíváncsi vagyok, hogy nézhet ki este.-ugrándoztam izgatottan.
-Mindjárt megyek. Egy kicsi türelmedet kérem.-pakolászott hátul.
-Mit csinálsz?-indultam meg felé, de mire odaértem lecsukta a csomagtartót. 
-Már semmit.-villantak fel a szemei az enyémekbe. Látszott rajta, hogy feszült. Ismét azt a kétségbeesést láttam a szemében mint a héten már több alkalommal. Megindulva a vízesés felé csendben haladtunk. Chris egy szót se szólt csak némán sétált mellettem. A kezében szorongatott egy nagyobb táskát de nem tudom az hogy került ide, hisz én nem láttam, hogy hoztunk volna még bármit is magunkkal.
-Mi van a táskában?-pillantottam hátra a vállam felett, ahogy ügyeskedve a köveken lépkedtem át, de megbicsaklott a bokám így majdhogynem beborultam a vízbe. Szerencsémre Chris elkapta a karom és vissza rántott.
-Ha odaérünk megtudod. Addig is figyelj hova lépsz.-simította meg a hátam, majd a vízesés mögött egy keskeny peremen ahova pont nem ért a víz ott másztunk át.
Kiérve a kisebb barlangból elénk tárult ugyan az a gyönyörű látvány mint amit napközbe láttunk, csak most mindenhol apró szentjánosbogarak repkedtek a fák ágai körül és a víz felszíne felett. Olyan volt mintha a fekete égboltról lejöttek volna a csillagok.
Boldogan Chrisre néztem aki halványan elmosolyodott.
-Kapj el.-indultam meg a hatalmas lapos sziklák felé amit napközben kiszúrtam, hogy én ott szeretnék egy kicsit kettesbe kenni Chrissel, mire ő elkapta a kezem.
-Ne szaladgálj! Nem szeretnék mentőt hívni.-cirógatta meg a karom lágyan.
-Úgy is újraélesztesz nem?
-Bármit megtennék! -pillantott fel a szemeimbe. A hold fénye ahogy megcsillant a smaragd kék víz felszínén még varázslatosabbá tette a helyet. A madarak már nyugovóra tértek, csak egy-kettő dalolt halkan altatót a kicsinyeinek.
Chris a táskát letéve a sziklára kizipzározta és egy plédet terített le a földre.
-Óóó de figyelmes vagy.-simítottam meg a vállát.
-Neked csak a kényelem jár.
-Ezért én mennyire ki foglak elégíteni édesem.-simítottam végig a kezem a mellkasán.
-Csücsülj le.-intett a plédre, majd kettő kisebb párnát is letett amire rádőltem.
-Itt alszunk? -vigyorodtam el ahogy eldőlve figyeltem őt ahogy pakolászik.
-Azt azért nem, de talán egy kis gyümölcs jól esne ennek a gyönyörű testednek.-simította végig az oldalam majd a csípőmnél megmarkolt finoman.
-Van gyümölcs?- könyököltem fel.
-Van igen. Hoztam.-pakolt ki a táskából, majd felnyitva a dobozd minden féle finomság tárult a szemeim elé. -Adhatok egyet?
-Tedd a számba.-kacsintottam rá vigyorogva, majd lehunytam a szemeim.
-Huncut.-mosolyodott el, majd az első gyümölcsöt megízlelve egyből elöntött a boldogság.
-Nagyon finom.-cirógattam meg a kezét, mire ledőlt mellém és hanyatt fekve falatozgattunk, miközben a felettünk repkedő ezernyi szentjánosbogarat néztük.
-Annyira békés most mindent.-fordultam felé. Néztem őt profilból, de máshol járt. Nagyon gondolkozott valamin. Megfordulva hasra néztem a vizet amit a hold fénye megvilágított. Chris felém fordult és elsimította a hajam, mire felé pillantottam.
-Szeretlek.-suttogta halkan.
-Én is téged .-bújtam oda hozzá mire ő átkarolt. Gyengéden simogatta a hátam amitől lecsukódtak a szemeim.-El fogok aludni.-nevettem el magam mire Chris a nyakamhoz hajolt és gyengéden megcsókolta. Hajamat odébb simítva közelebb bújt és átkarolva felettem megtámaszkodott, majd gyengéden puszilgatni kezdte az arcom.
-Nem hagyom. Inkább táncolj velem egyet.-cirógatta végig a hátamat a gerincem vonalán végig.
-Táncolni?- pillantottam fel rá.-Még mindig nem tudok.-pirultam el zavaromban, mire felkelt mellőlem és kinyújtotta felém a kezét.
-Csak egy tánc.- indított el telefonon halkan egy lassú számot, mire elmosolyodtam.
-Nem adod fel. Hogy lehetsz ennyire romantikus? - keltem fel a földről és megálltam vele szemben.
-Ezt váltod ki belőlem.-simult a derekamra az egyik keze.
-Mást nem váltok ki belőled?-simítottam az ölébe a tenyerem.
-Dehogyis nem!-bújt közelebb így az orra az arcomhoz simult. Lassan ringatózva táncoltunk, mintha egy mesében lennék. Chris felpillantott a szemeimbe, ettől a nézéstől pedig egy percre kihagyott a szívem pár ütemet. Teljesen megváltozott. Gyengéden a kezemre siklott a keze és megpördített a tengelyem körül, majd mikor visszaértem a mellkasának ütődtem. A vállaiba kapaszkodva simultam közelebb hozzá amitől az ajkai elváltak egymástól.
Elengedve a derekam zsebre dugta a kezeit és várt. Csendben volt. Fel se nézett rám. Kezeim az arcára vezettem, próbáltam elérni, hogy felnézzen rám, de nem tette. Inkább fél térdre ereszkedett és csak akkor vezette fel a tekintetét végig rajtam.
Megrökönyödve álltam, hogy most hirtelen mért lett ennyire komoly.
-Ava.. kincsem.
-Chris..
-Szívem. Elsősorban meg szeretném köszönni, hogy felmertél ülni mögém a motorra, mert akkor kezdődött minden. Akkor éreztem azt, hogy te más vagy. Más lesz köztünk mint szimpla barátság. Fájt látni, hogy mennyire vágysz már a szerelemre és nem kaptad meg soha senkitől azt az érzést. Rossz volt nézni, hisz én is ugyan úgy vágytam rá mint te, de aztán be kellett valljam magamnak, hogy amit irántad érzek az tényleg szerelem. Azokat az elsöprő érzelmeket soha senki se tudta kiváltani belőlem, mint amit te tettél. Boldoggá teszel, minden egyes pillanatban. A mosolyod ha láthatom, a nevetésed ha hallhatom. A csillogó szemeid amik most is annyira gyönyörűek.-összeszorítottam a szemeim, egyre nehezült a légzésem ahogy hallgattam őt. Apró könnycseppek gurultak végig az arcomon ahogy lenéztem rá, miközben ő megfogta a bal kezem. -Te minden egyes tetteddel boldoggá teszel és én is szeretnélek boldoggá tenni. Életem végéig szeretném látni ezeket a csodás kezeket amik itt reszketnek a kezeim közt, érezni szeretném minden reggel és este az illatod, az ölelésed, a csókjaid, mert nem vágyok semmi másra csak is rád. Arra hogy boldog legyél és szeretném ha mellettem lennél boldog.
-Chris..-töröltem meg a szemem, mert már alig láttam az arcát. Kapkodtam a levegő után, ahogy éreztem, hogy perceken belül a talaj el fog tűnni a lábam alól, ha nem tart meg a karjaiban.
-Ava Miller, hozzám jössz feleségül?-nyitotta ki az apró kis dobozt ami fel se tűnt, hogy a kezében szorongat. A szám elé kapva a kezem szorítottam össze a szemeim és sírtam fel hangosan ahogy lerogytam a földre elé a térdeimre. Már-már fuldokoltam a könnyeimtől, mire megéreztem az arcomon a kezét.-Kincsem.-bújt közelebb hozzám, mire felnéztem rá.
-Igen! Persze hogy igen!-simítottam meg az arcát. Éreztem, hogy nedves a bőre, hisz ő neki is csillognak a szemei a könnytől.
Chris óvatosan kivéve a gyűrűt elém tartotta, majd az állam alá nyúlva felemelte a fejem.
-Megengeded, hogy felhúzzam az ujjadra? -simította meg finoman az arcom.
-Igen. Szeretnék a feleséged lenni Chris.-bújtam közelebb így a vállára döntöttem a fejem és figyeltem ahogy a reszkető kis vékony kezemet megfogta és felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Amint az ujjamon volt ez a meseszép ékszer az arcomat a kezei közé fogta és egy hosszú, érzelmes csókcsatába kezdtünk bele. Nyaka köré fonva a karjaim az ölébe másztam és szorítottam magamhoz. Szorítottam amennyire csak tudtam őt, mert ennél boldogabbá nem tudott senki se tenni mint ő. -Szeretlek.-nevettem el magam ahogy elszakadtam az ajkaitól.
-Szeretlek , gyönyörű menyasszonyom.-simította hátra a hajam mosolyogva.
-El.. el se hiszem.-törölgettem meg a szemeim, hogy mostmár tisztán lássam a kezemen díszelgő gyűrűt.
-Pedig muszáj lesz elhinned.
-Annyira szép.-pillantottam fel rá csillogó szemekkel.
-Amilyen szép te vagy.-hajolt közelebb és gyengéden megcsókolta az ajkam.
Hanyatt dőlve a pléden Chris felém mászott és a csókjaival egyre lejjebb és lejjebb haladt, amitől teljesen elvesztettem az eszem.
Vágytam rá. Ő a vőlegényem ,később pedig a férjem lesz.