That's My Way

7 rész

A hétvége alatt nyugodtan kipihentem magam, nem csináltam semmit sem. Hála istennek a bokám is már újra a régi. Hétfő reggeli készülődésemet  Mia zavarta meg hívásával.
-Szia itt vagyok érted.
-Megyek máris.
Kisiettem a lakásból és beültem mellé.
-Hali, hogy vagy? -mosolygott rám kedvesen.
-Már jobban mint pénteken voltam. Hála égnek nem fáj a bokám. Semmit se csináltam a hétvégén.-nevettem el magam.
-Jól tetted.
Megálltunk a stúdió parkolójába és felsiettünk az irodába. Gépünknél tanulmányoztuk az e-maileket mikor a főnök belépett hozzánk.
-Sziasztok, jó reggelt mindenkinek. Had mutassam be az úriembert. Ő itt Adam. Pár napig a segítségetekre lesz. Kérlek segítsétek ha bármiben kérdése lenne. -ezzel sarkon fordult és ott hagyta az új srácot. Mit ne mondjak nagyon helyes volt. Jól öltözött, a haja tökéletesen be volt állítva.
-Bocsánat hölgyeim, leszabad ide ülnöm?
-Persze nyugodtan.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Adam.-nyújtotta felém a kezét.
-Ava -viszonoztam a kézfogást, majd a munkámra próbáltam koncentrálni.
-Szia én Mia vagyok.-kuncogott az asztal túloldaláról kolléganőm.
-Szia-villantotta meg tökéletes mosolyát Mia felé is Adam azután felém fordult.
-Nem is tudtam, hogy ilyen csinos nők is dolgoznak itt.-éreztem ahogy figyel és végigmér a tekintetével. Csak egy zavart mosollyal válaszoltam neki, nem tudtam mit mondhatnék erre.
-Ava, mennünk kell, mert forgatás lesz.-szólalt meg Mia. Felpattantam én is az asztalomtól és utána indultam.
-Ugye nem gond , ha veletek tartok?
-Ja nem, gyere persze.-válaszolt Mia én pedig elpillantottam róla.
Beszálltunk a liftbe. Én szorosan Mia mellé álltam. Furcsa nekem, hogy most érkezett ez a srác és már flörtöl. Jó már rég voltam randizni, már arra sem emlékszek, hogy hívtak el. Lehet akkor is így kezdődött. Gondolkodásomat Mia zavarta meg, mert már a lift ajtó nyitva volt és kikellett volna szálljak.
Utána siettem és a táblagéppel a kezemben nekikezdtünk a mai munkához. Kolléganőm hol ott volt velem, hol ide oda futkározott. Én a képernyőt meredten figyeltem és mondtam az instrukciót minek hova kell kerülnie. Steve és a többi srác javában pakoltak. Nem is értem ezt az Adam gyereket nem akarják befogni, hogy ő is pakolásszon.
-Mondták már, hogy mennyire szépek a szemeid?-hallottam meg mellőlem Adam hangját.
-Hát még nem.-fel se pillantva a munkából folytattam azt. Nem fognak kizökkenteni.
-Pedig elbűvölő.
-Köszönöm.-mondtam alig hallhatóan, szinte már suttogva.
-Párod hogy bírja, hogy ennyi pasival vagy körbe véve is mindegyik téged néz?
-Nincs pasim, és nem hiszem, hogy mindegyik engem néz.
-Hát pedig ez alatt a pár perc alatt amióta itt vagyok elég sűrűn tekingetnek feléd. Mondjuk én vagyok a legszerencsésebb, hogy közelről csodálhatlak.-
Erőltetetten rámosolyogtam majd a tabletet a kezembe kapva Miát kezdtem el keresni.
-Bocsáss meg egy percre mindjárt jövök.
-Csak nyugodtan, megvárlak itt.
-Rendben.- majd elsiettem. A nagy rohanásba elkaptam Mia karját és odébb rángattam.
-Hallod, a pasik mindig így flörtölnek?
-Bejössz neki. Nézz rá. Tökéletesen néz ki.
-Nem tudom,nekem picit nyomulósnak tűnik. Meg mivel jól néz ki gyanítom, hogy csak arra kellenék. Erre nekem meg nincs szükségem.
-Ha elhív randira menj el, nem fog semmi olyan történne. Normálisnak néz ki. Nem hiszem, hogy egy pszichopata őrült lenne.
-Hát nem tudom Mia. -vívódtam magamban.
-Attól félsz, hogy nehogy az legyen mint az előző kapcsolatodnál. Tudom. De hátha ő nem az. Megkell ismerni. Az első randi az az ismerkedés.
-Jó de még nem tartunk ott.
-Majd ha megkérdezi akkor se pánikolj be.
-Jó.
Mia szavain gondolkozva sétáltam vissza a helyemre.  Csendben dolgoztam tovább.  Adam valahova eltűnt. Nem is baj amíg agyalok azon, hogy most bele merjek-e  menni ilyenbe,vagy sem.
-Látom hódolód van.- hallottam meg magam mögül egy ismerős mély hangot. Hirtelen megfordultam és Chris állt velem szemben.
-Hát, ja mondhatjuk így is.
-Normális legalább?
-Nem beszéltünk sokat, de flörtölni próbál azt hiszem. -láttam Chris testtartásán, hogy feszült.
-Valami baj van?
-Nincs. Hogy van a bokád?
-Köszönöm jól. Egész hétvégén nem csináltam semmit. Így mostmár jobb, mint amilyen pénteken volt.
-Ezt örömmel hallom.
-Köszönöm mégegyszer neked.
-Ugyan. -lehajtotta a fejét majd mély levegőt vett.- Légy kérlek óvatos, figyelj oda mibe mész bele oké?
-Rendben.
Chris sarkon fordult és tovább ment. Nem tudom mi baja lehet, de aggasztott.
-Hoztam neked kávét, remélem szereted.-hallottam meg mellőlem Adam hangját.
-Köszi, igen.-mosolyodtam el halványan, majd belekortyoltam a forró italba.
-No? Ízlik?
-Igen, nagyon finom.
-Akkor egészségedre.
-Köszi.
-Hogy-hogy ilyen csinos nőnek nincs pasija?-fordult felém miközben a pultra könyökölt mellettem.
-Hát úgy, hogy az előző párom megcsalt és azok után elég nehéz rávennem magam arra, hogy újra elkezdjek randizni, vagy hogy szerelmes legyek.
-Ahhoz , hogy túl tudj azon lépni a megfelelő partnert kell megtalálni. Aki segít ebben és megérti a helyzeted.
-Igen, de eddig még nem találtam ilyet. Mondjuk nem is kerestem az igazat megvallva.
-Lehet itt van az ideje.-pillantott a szemeimbe, majd elidőzött a tekintete az ajkamon.
-Lehet, nem tudom.-kaptam el róla a szemeimet majd folytatni kezdtem a munkát. Éreztem, hogy görcsbe ugrik a gyomrom, ahogy levegőt vesz mellettem, attól is ha megmozdul. Én tényleg nem értem, mért váltja ki ezt minden pasi belőlem. Teljes káosz vagyok. Szét vagyok esve. De erősnek kell lennem. Össze kell magam szedni mert túl akarok lépni az előző életemen. Nem akarom, hogy szenvedjek minden nap. Boldog szeretnék lenni végre.
-Munka után lenne kedved egyet a Central parkban sétálni? -törte meg a csendet Adam hirtelen.
-Még nem voltam ott.
-Tényleg? Na akkor van hozzá kedved?
-Nem rég költöztem New Yorkba így rajta van a listán, hogy megszeretném nézni.
-Akkor itt az ideje.- mosolygott rám kedvesen.
-Hát jó.-mosolyodtam el halványan, majd oldalra pillantottam , ahol láttam, hogy Chris figyel minket. Rápillantott Adamre majd rám és visszafordult, folytatta a munkáját. Nem is értem mi baja van. Majd ha hazamegyek fel is hívom szerintem.
Elvettem egy nagyobb dobozt a földről majd egy kéz ragadja meg a csípőm.
-Hagy, majd én.-vette ki a kezemből Adam a dobozt.-Hova vigyem?
-Ahol Mia áll oda kéne mellé letenned.
-Rendben, egy perc és jövök-mosolyodott el.
-Köszi.-viszonoztam én is felé a mosolyt majd folytattam a munkám. Adam egy jó ideig ott ragadt, mivel a többieknek is segített pakolni.
Lehet tényleg rendes lenne? Nem kéne minden pasit  ugyan olyannak elkönyvelnem. Hisz vannak normálisak is, ahogy Chris is mondta. Megfogadom a tanácsát és megpróbálok pozitívan állni a dolgokhoz.
Felmentem az irodába összepakolni a cuccaim. Adam az ajtóban állt és ott várt engem. Miától elköszöntem, de a lelkemre kötötte tudósítsak akármi is van.
Kisétáltunk a stúdióból és beültem Adam mellé a kocsiba.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. -pillantott felém vezetés közben.
-Nagy álmom, hogy láthassam a Central Parkot. Mindig is vágytam rá. És persze van is egy elképzelésem, hogy hogyan fogok ott sétálgatni. -nevettem el magam.
-Na ki vele.-nézett felém érdeklődve.
-Á ciki ez, inkább hagyjuk.-zavartan elpillantottam és érdekesebbnek találtam az ablakon való kifele bámulást.
-Naaa, légyszi. Kíváncsivá tettél.-kérlelt mosolyogva.
-Hhh jó. Tél van, esik a hó. Ott sétálok egy férfivel a parkban. Megállunk a tónál a hídon és ott csókolózunk. Tipikusan olyan mint egy  romantikus film.-nevettem el magam.
-Pedig tetszik az ötleted.-nézett rám mosolyogva.
Megálltunk a park mellett és elindultunk a fák közötti úton. Egymás mellett sétáltunk, mikor egy meleg kéz az enyémet megfogta. Hirtelen lepillantottam összefonódott kezeinkre, majd felnéztem Adamre. Nem szólt semmit csak finoman tovább húzott. Elmosolyodtam mert tényleg jólesett. Jó volt ott lenni. Lehet egy új kapcsolat kezdete ez? Pillangók költöztek a hasamba a boldogságtól.
Kisétáltunk a tóhoz és megálltunk a híd közepén.
Adam szembe fordult velem.
-Havat nem tudok sajnos csinálni, de megszeretnélek csókolni.- borzasztóan zavarba jöttem a kijelentésétől, de úgy voltam vele most vagy soha.
-És mire vársz?-mosolyodtam el a szemeit nézve. Majd közelebb hajolt és finoman az ajkaimra tapasztotta az övét. Lágyan csókolt, nem volt se tolakodó, se akaratos. Ilyennek képzeltem el csak persze téli verzióban az egészet. Nagyon boldog voltam. Karjait körém fonta én pedig az enyémet a nyaka köré tettem.
Hosszú percekig csókolóztunk, majd csak a levegő hiány miatt szétszakadtunk.
-Gyere nem iszunk meg egy teát? Nem lakok messze innen.
-Hát végülis egy tea belefér. De utána mennem kell haza.
-Rendben utána hazaviszlek. -mosolygott rám és kézen fogva sétáltunk egészen a lakásáig. Felmentünk a lifttel majd az ajtajánál megálltunk.
Odahajolt hozzám majd egy finom puszit nyomott a számra. Kinyitotta az ajtót és beengedett maga előtt.
A konyhába sétáltunk és nekikezdett a tea főzésnek.
-Választhatsz ezek közül bármelyiket.
-Az almás fahéjasból kérnék.
-Rendben -majd a forró vizet kiöntötte a bögrékbe és besétáltunk a nappaliba.
-Gyönyörű a lakásod. Mintha egy magazinba járkálnék.
-Köszönöm, sok munka volt vele de megérte.
-A mosdót merre találom?
-Itt a folyosó végén van.- mosolygott rám kedvesen
-Köszi, mindjárt jövök.
Gyorsan elsiettem a mosdóba. Kézmosáskor az egyik félig nyitott fiókon akadt meg a tekintetem. Óvatosan kinyitottam és öveket, bilincseket találtam. Az egyik bilincsen mintha vérfoltok nyomai lettek volna. Ijedségemben gyorsan visszatoltam , nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Lehet a teából se kéne inni. Mi van ha ez egy gyilkos és nőket hoz fel, hogy kihasználja őket, aztán, hogy ne panaszkodhassanak végez az áldozataival. Kicsit durva ez azért, de jobb lesz nyitott szemmel járjak.
Visszasétáltam a nappaliba de Adam eltűnt.
Bepánikoltam az előbb látottaktól és attól méginkább hogy nincs itt.
-Megvagy. -kapta el a derekam majd csókolgatni kezdte a nyakam.
-A frászt hoztad rám. - toltam el magamtól. Mikor húztam volna el a kezem tőle ő rámarkolt a csuklómra.
-Mástól fogsz megijedni, nem ettől.-mondta mosolyogva majd közelebb rántott magához.
-Engedd el a csuklóm ez fáj.-kérleltem keservesen.
-Én úgy szeretem, ha fáj.- hajolt a fülemhez majd egyik kezével felemelt és felültetett a konyhapultra.
Nem tudtam, hogy sírjak vagy ordítsak. Mégis mit fog ez itt csinálni velem, kinyír mint az összes többi nőt?
-Gyönyörű vagy.-simította meg az arcom. Amint hozzám ért a bőrömhöz egy könnycsepp csordult le az arcomon.- Ó szívem, nem kell sírni. Amint végzünk már nem fog fájni.
-Hagyj békén. Mégis hogy lehetsz még te szabad lábon, basszus börtönben kéne ülnöd.
-Mért is? Mert azok a lányok akikkel lefeküdtem másnap nem keltek már fel?
-Pontosan ezért igen, mert egy elmebeteg vagy.
Elkapott a torkomnál fogva. Szorosan tartott kezével. Én levegő után kapkodtam, de zúgott a fejem, nem láttam tisztán a könnyeimtől. Szabad kezemmel ütni kezdtem, amennyire csak tudtam, de ellökött és a falnak vágódtam.
Borzasztóan fájt a nyakam a hátam, mindenem. Védtelennek éreztem magam, hogy nincs ki megmentsen. Innen ki se fogok tudni jutni. Zokogtam miközben a padlóra csúsztam le. Felkapott és a bejárati ajtónak szorított.
-Kussba maradsz, nem sikongatsz mert kurva szarul jársz.
-Eressz el.- kiabáltam az arcába. Hirtelen egy éles fájdalom járta át a testem. Jobb kezével arcon vágott. Bőröm lángolt a csapástól. Piszkosul fájt és ami méginkább, hogy ennyire hülye voltam és belementem ebbe az egészbe. Nem is értem, jól meg voltam én magamnak. Mi a szarnak gondoltam azt, hogy na majd ez a barom lesz a nagy Ő.
-Mit mondtam az előbb. Azt hogy befogod a pofád és nem beszélsz.
Térdemet felrántva gyomron vágtam. Felkaptam a táskám és feltéptem az ajtaját. Szaladtam lefele a lépcsőházban ahogy csak bírtam. Nem láttam semmit se a könnyeimtől. Fájt levegőt is venni. Hallottam, hogy szalad utánam és kiabál, szitkozódik. Kiérve a házból elszaladtam egyik irányba azt se tudom merre vagyok, de pár sarokkal lejjebb beszaladtam az egyik utcába. Futás közben próbáltam a telefonomat kikotorni a táskámból. Reszkető kezemmel nyomkodtam a képernyőt és utolsó mentsváramat hívtam.
-Haló? Mondjad?-szólt bele Chris rekedtes, fáradt hangon.
-Chris kérlek gyere gyorsan. Engem meg fognak ölni. Kerlek szépen siess.-hadartam el zokogva a telefonba futás közben.
-Mi? Hol vagy?
-Nem tudom. Itt a Central Park környékén valamelyik utcában. De szalad utánam, nem tudok megállni megnézni. -zokogtam továbbra is, hangom elcsuklott jópársszor a sírástól.
-Megyek érted. De maradj a telefonba oké? Ne tedd le. -Hallom a telefon túl végén mintha egy övnek a csatja csapódott volna neki a padlónak. Majd dübögés, zörgés után már csak a kocsijának a hangját hallottam a telefonban.
-Kérlek siess.-zokogtam futás közben, mindig hátra pillantva, hogy követ -e még Adam.
-Látom merre vagy, mindjárt ott vagyok, csak tarts még ki egy kicsit.
-Chris mi a faszért csinálja ezt velem a sors? Előbb az exem, aztán most ez. Mért nincs senki aki normális?
-Majd megbeszéljük jó? Csak most próbálj arra figyelni, hogy ne kövessen.
Hátra pillantottam az utca végébe és megláttam Adamet. A torkomban dobogott a szívem. A könnyiem patakokban folytak az arcomon, homályosan láttam mindent. Nem éreztem a testemet a fájdalomtól. Levegőt is alig kapok mivel lefutottam a maratont is szerintem. Közeledni kezdett felém a kivehetetlen alak.
Kocsi ajtajának a csapódását hallottam, majd két meleg kéz érintette a karom.
-Ülj be , gyere.
-Chris?
-Igen én vagyok gyere.-odasegített a kocsihoz és beültetett. Ő kint maradt egy percre és bevárta Adamet.
Tompán hallottam ahogy ordítoznak egymással. Adam a kezét emelte Chris felé, de Chris egy másodperc töredéke alatt a háta mögé csavarta a karját és a motorháztetőre döntötte.
-Ha mégegyszer a közelében látlak, nem éled meg a reggelt.-suttogta dühösen Chris majd odébb lökte Adamet. Rémisztő volt ennyire dühösnek látni Christ. A nyakán az erek megdagadtak ordítozás közben, zihált az idegességtől. Odasétált a kocsihoz és beült mellém. Majd elhajtottunk.
Reszketve szótlanul ültem mellette. Fájt mindenem , az arcom, a hátam, a sok futástól szúrt az oldalam.
-Hhhhh, hazaviszlek oké? -próbált higgadtan beszélni, de láttam, hogy a kormányt markolja idegesen.Bólogatni tudtam válaszképp. Csendben ültem mellette és sírtam. Próbáltam nem hangosan, nehogy ezzel is még jobban felidegesítsem, hiszen hétfő este 7 óra van nem hiszem, hogy pont erre vágyott, hogy engem hajkurásszon és összeszedjen az utcán.
Megálltunk a házam előtt. Chris nagyot sóhajtott majd előttem átnyúlva kinyitotta az ajtómat. Kiszállt és átsétált az én felemre. Kimásztam az autóból majd reszkető kezekkel a kulcsomat kezdtem keresni. Chris megfogta a táskám és segített megkeresni az említett tárgyat. Szipogtam halkan ahogy kinyitottam az ajtót. Besétáltunk, levettük a cipőket és bementünk a nappaliba. Én csendben lerogytam a kanapéra és meredtem magam elé.
-Vedd le a kabátod.-szólalt meg mögülem. Nagynehezen kibújtam belőle majd letettem magam mögé. Chris kihúzta onnan és elvitte felakasztani a sajátjáéval együtt. Elment a konyhába majd irányomba fordult.
-Kérsz egy teát vagy valamit?
-Egy nyugtatót hozol nekem?-mondtam elcsukló hangon, majd ismét éreztem, hogy a könnyeim lefolynak az arcomon.
Chris odasétált egy pohár vízzel és a gyógyszerrel majd leült mellém.
-Tessék.-nyújtotta felém.
-Köszönöm.-vettem el tőle és bevettem.
-Ihatok én is valamit?
-Persze amit csak szeretnél.-erőltettem mosolyt az arcomra de a szemeim lesütöttem, nem néztem rá.
Felállt mellőlem és a hűtőhöz sétált. Kivett egy sört és megbontotta majd visszaült mellém. Felé pillantottam majd láttam,hogy a térdén könyököl kicsit meggörnyedve és kezébe fogja az üveget.
-Hogy mész így haza?-kérdeztem tőle szipogva.
-Sehogy, nem megyek.
Csendben ültem mellette magamba roskadva.
-Elmondod kérlek mi történt pontosan?-ahogy feltette ezt a kérdést elsírtam magam és a tenyerembe temettem az arcom és hangosan zokogni kezdtem. Éreztem, ahogy az ágy mellettem besüpped és Chris combja az enyémnek simul. Jobb karját áttette a vállamon megfogta a karom és magához vont.
-Gyere ide, nyugodj meg.
-Annyira szörnyű volt.-bújtam a mellkasához. Éreztem ahogy a szívverése felgyorsul. A lakásban csak az én sírásom visszhangzott.
-Nyugi, itt vagyok. Most már biztonságban vagy.-karjaimat nyaka köré fontam és hozzá bújtam sírva. Nem foglalkozva azzal, hogy még előző héten zavarba jöttem attól, hogy a motoron hozzám ért, nem érdekelt semmi. Meg akartam nyugodni és most ő volt a támaszom, csak rá számíthattam ebben a pillanatban és nem akartam elengedni. Finoman simogatta a hátam majd a hajamat is végig simította lágyan. Elhúzódtam tőle.
-Napközbe udvarolt végig, eleinte furcsa volt mert el vagyok ettől már szokva, de aztán Mia mondta h nem lehet semmi baj ebből, később én is már így gondoltam mert egyáltalán nem láttam már rajta azt ami elsőnek furcsa volt. Elmentünk munka után a Central parkba, elhívott. Én belementem, hisz úgyse láttam még. Aztán én hülye elmondtam, hogy ez egy álmom, hogy a Central parkba randizok, esik a hó és ott csókolózok a párommal aki majd egyszer a férjem lesz, és kurvára nem így alakult pedig meg is csókolt és azt hittem tényleg így is fog történni. Tudod milyen szar érzés ?-teljesen magamon kívül voltam ismét. Sírtam folyamatosan megállás nélkül. A szemeim fájtak, és megduzzadtak.
-Mi történt ezután?
-Hhhh Chris. Én ezt nem bírom.
-De igen mert erős nő vagy.-finoman a hátamra simította a tenyerét
-Kérdezte, hogy kérek-e egy teát. Így felmentünk hozzá. Mielőtt beleittam volna elmentem mosdóba, és az egyik fiók tele volt övekkel, bilincsekkel. Az egyik véres volt és ott döbbentem rá, hogy ez egy pszichopata barom. Visszamentem és elkezdett erőszakosan viselkedni. Nekivágott a falnak, az ajtónak, arcon ütött. Én csak akkor tudtam kiszaladni mind ezek után mikor gyomron térdeltem és futottam ahogy csak bírtam. Utána hívtalak. Nem tudtam mit tegyek. Miát felesleges lett volna hívjam.
-Jól tetted, hogy engem hívtál.
-Nem akartalak zaklatni, lett volna jobb dolgod is, mint például otthon pihenni.
-Én már napközbe láttam, hogy nem okés a srác ezért is szóltam.
-Tudom-kezdtem el sírni keserűen.-sajnálom.
-Gyere mossuk meg az arcod.-nyújtotta a kezét felém. Én megfogtam és elmentünk a fürdőbe. Megfogta a hajam, hogy könnyebben megtudjam mosni vízzel az arcom. Felnéztem a tükörbe és rosszul lettem a látványtól.
-Borzasztóan nézek ki.- mondtam keserűen.
-Gyere, leszeretnél fürödni?
-Nem tudom. Lehet.
-Megengedem a vizet neked utána lefürdesz. Én addig megvárlak a szobádban oké? És szólj ha bármi baj van.
-Köszönöm.-néztem fel Chrisre. Láttam a szemein az aggodalmat, a dühöt és a megértést is.-Köszönöm, hogy segítettél, hogy számíthattam rád. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg.-mondtam könnyeimmel küszködve.
-Gyere ide. Nyugodj meg.-ölelt át ismét. Arcomat a nyakába fúrtam ő pedig izmos karjaival tartott engem szorosan közel magához.
-Sajnálom, hogy hülye voltam, látod elcsesztem ezt is amit mondtam. Hogy félek az új kapcsolattól, hogy elrontom.
-Ha ezzel az emberrel kellett volna együtt élned..-nem fejezte be a mondatát. -Fürödj le aztán gyere.
Beszálltam a kádba és gyorsan megmosakodtam. Felvettem a hálóruhám és kijöttem a fürdőből. Chris az ágyam szélén ült.
-Gyere bújj be.-húzta el a takarót majd bemásztam az ágyba.- Pihenj kérlek. Én lent fogok aludni a kanapén és ha akármi van akkor szólj bátran. Felkelthetsz nyugodtan, nem leszek mérges.-mosolygott rám halványan.
- Holnap muszáj bemenni? Ott lesz ez az idióta.-mondtam szomorúan.
-Tudom ,hogy ott lesz ,ezért foglak  végig figyelni, hogy ne legyen baj. Neked most szükséged van valakire akiben bízhatsz. Én itt vagyok.
-Köszönöm.-már sírni nem tudtam mert szerintem elfogytak a könnyeim. Hanyatt dőltem az ágyban és lehunytam a szemeim. Csendben voltunk. Hallottam Chris lélegzetvételét, ahogy megmozdult kipattantak a szemeim.
-Chris.
-Tessék?-suttogta halkan.
-Itt maradnál?
-Itt maradok.-mosolyodott el halványan majd odébb sétált az ágytól. Kibújt a felsőjéből, pár perccel később övének a koppanását hallottam ahogy landolt a padlón. A hold fénye besütött az ablakon és megláttam azt amire nem voltam felkészülve. Egy olyan testű férfi volt a szobámban aki.. egyszerűen leírni nem lehetett. Tökéletesen kidolgozott teste izmos karja, kocka hasa, széles háta és válla, keskeny csípője kirajzolódott ahogy a hold besütött a szobába. Nem tudtam nem feltűnően nézni .Még jó, hogy sötét volt, mert az arcom lángolni kezdett.
-Ide fekszek melléd. Vissza vegyem a felsőm vagy nem zavar ha így vagyok?
-Maradj csak, ha neked így kényelmes.
-Köszönöm. Most viszont hunyd le a szemed. Itt vagyok veled.
Felé fordultam majd egy ideig néztem, ő is ugyan így tett. Finoman elsimított egy kósza tincset az arcomból.
-Nem mész el este ugye?
-Nem fogok. Itt leszek végig melletted. Aludj nyugodtan.
Lecsuktam a szemeimet. Éreztem, hogy Chris néz engem. Bőrömön éreztem leheletét. Férfias illata elbódított és megnyugtatott. Finoman felhúzta rám a takarót. Éreztem, hogy fészkelődik. Halkan recsegett az ágy ahogy megmozdult.
-Mi baj?-érintettem meg a vállát.
-Semmi aludj nyugodtan. Bocsánat, hogy felkeltettelek.
-Te is szólhatsz ha nem tudsz aludni és baj van. Ezt jegyezd meg.
-Rendben, köszi.-hallottam, hogy elmosolyodik miközben beszélt hozzám. Csendben néztem ahogy hanyatt fekszik és emelkedik a mellkasa. Elidőztem rajta egy ideig.
-Érzem, hogy nézel.-mosolyodott el halványan.
-Mi? Én nem, én csak az ablakon nézek kifele. -próbáltam nem mutatni zavarodottságomat.
-Mikor felhívtál borzasztóan megijedtem. El nem tudtam képzelni mi történhetett.
-Mostmár tudod a sztorit. Remélem holnap nem kell ezzel az ökörrel együtt dolgoznom. Apropó holnap, hány óra?
-Fél 12 van. Aludni kéne. Holnap beviszlek úgyis, de fel kell kelni attól még korán, hogy beérjünk.
-Szólok Miának ne jöjjön ide.-előkaptam a telefonom és gyorsan legépeltem kolleganőmnek, hogy holnap nem kell bevigyen.
-Gyere aludjunk, fáradtak leszünk nagyon holnap.- egymás felé fordultunk. Egy ideig néztük a másikat csak szótlanul. Majd Chris kinyújtotta finoman a tenyerét felém. Én félve belecsúsztattam a kezem majd magamhoz öleltem a kézfejét és így aludtam el végül.

Sziasztok :) remélem ez a rész is tetszett nektek. Nyomjatok rá a VOTE gombra ha tetszett a fejezet és kommenteljetek alá nyugodtan. Ha van a történethez ötletetek azt is szívesen elolvasom. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)