That's My Way

35 rész

~3 évvel később~

Alig aludtam valamit. Évek óta már ez van. Örülök, ha négy órát egyhuzamban tudok aludni, az már csodának számít. Colin és Sophia mellett elég nehéz kialudni magunkat Chrissel, de ők minden boldogságunk.
Colin 3 éves lesz ősszel, Sophia pedig még csak most lesz majd 1 éves. A kis hercegnő imádja az apját, de a bátyjáért egyenesen oda van. Colin is imádja a kishúgát. Folyamatosan figyeli őt akár merre is van a házban. Szeretne vele játszani már, de még Sophia kicsike ahhoz, hogy tudja vele a lépést tartani.
Colin köztünk fekszik az ágyban elterülve, míg a kicsi Sophia a babaágyban szunyókál. Chris fáradtan fordul át felém , majd egyik kezével simogatni kezdi a hajam. Szemeim kinyitva figyeltem őt, mire elmosolyodott. Colin mocorogni kezdett majd a mellkasomhoz bújt és a felsőmet kezdte piszkálni. Átölelve őt cirógatni kezdtem a hátát. Ez a két gyermek kiköpött mi vagyunk. Colin Chrisre hasonlít. Ugyan olyan helyes arca van és csodaszép smaragd kék szemei. Sophia pedig rám hasonlít.
Chris felkönyökölve odahajolt hozzám, majd gyengéden megcsókolta az ajkaim, mire Colin nyöszörögni kezdett. Hátamra feküdve magamra húztam őt és lassan ringatózva próbáltam elaltatni, hogy még egy kicsit aludjon és nekünk is nyugtunk legyen pár percig.
Chris kisietett a konyhába és gyorsan főzött magunknak kávét. Addig én betakarva a gyereket rendbe szedtem magam, mert mostanában addig jutok csak, hogy egy toppot és egy cicagatyát kapok fel és kontyba felkötöm a hajam. Úgy is napvégére le leszek harcolva, de az, hogy Chris itt van velem és segít mindenben ,borzasztóan megnyugtat.
Kilépve a fürdőből hallottam, hogy Sophia nyöszörög így bekukkantva hozzájuk a gyönyörű csillogó szemeivel találtam szembe magam.
-Hát szia szépségem.-emeltem ki a babaágyból és vettem fel a karjaimba. Hátra pillantva Colin az ágyunkban az igazak álmát alussza míg Dodger őrzi őt. Kisétálva a nappaliba apu mosolygós arcát figyeltem.
-Felébredt ez a gyönyörűség?-sétált oda hozzám a kávémmal.
-Igen. -pillantottam fel rá mosolyogva.
-Hát szia kincsem.-vette át tőlem és emelte a magasba.-De mosolygós az én kislányom.-puszilgatta végig az arcát mire Sophia halkan felnevetett ahogy Chris puszilgatta a nyakát és az arcát. Mosolyogva eldőltem a kanapén ahogy figyeltem őket. Ez az apró kislány úgy oda van az apjáért, csillogó szemekkel figyeli őt és az ujját fogva szorosan magához öleli. -Apa szeme fénye.-puszilta meg a kis kezét.
Mióta vannak a gyerekek kevés idő jut egymásra. Borzasztó fáradtak vagyunk mind a ketten. Mikor meg már oda jutnánk, hogy akármi is legyen ,vagy az egyikünk, vagy a másikunk kidől már mire történhetne bármi is.
Elmosogattam a bögrém míg Chris a gyerekkel volt elfoglalva, majd csak kettő kezet éreztem meg a combomon amit valaki szorosan ölel körbe. Lepillantva Colin nézett fel rám álmos szemekkel mögötte pedig Dodger figyelt engem.
-Anyu!-nyújtotta felém a kezeit jelezve, hogy vegyem fel, mire lehajoltam érte és felkaptam a karjaimba.
-Jó reggelt álomszuszék.- simítottam meg az arcát mire egy hatalmas ásítást követően a vállamra döntötte a fejét és a felsőm pántját kezdte piszkálgatni. Fél kézzel csináltam neki a reggelit mire Chris hangja csapta meg a fülem.
-Fiam! Vetkőzteted anyát? Azt csak apunak szabad.-éreztem a hátamon, hogy figyel, de nem fordultam felé. Colin folytatta a kezével a matatást mire lejjebb húzta a felsőm. -Colin! Mit mondtam!-fogta meg Chris a kezét és felhúzta rajtam a felsőm.
-Apa nem!-szólt rá a gyerek, mire Chris meglepődve nézett a fiára. Colinra kapva a tekintetem figyeltem mi is történik, mire folytatta.-Anya szép.-bújt hozzám és a melleimet kezdte fogdosni.
-Átvennéd, hogy megcsináljam a reggelijét?
-Azok nélkül nem tud élni.-intett a melleimre Chris, majd folytatta.-Én se tudok.-nyelt egy nagyot ahogy végigmért.
-Hát pedig nagyon jól bírod.-kezdtem el kutatni a szekrényben mire Chris Colint a konyhaszigetre ültette.
-Anyu!-nyújtotta a kezét felém Colin, de Chris megfogta a kezeit és maga felé fordította a gyereket.
-Anyu reggelit csinál szívem, utána a tiéd lehet. De hagyj nekem is. -Colin csak rázta a fejét mintha értené, hogy Chris mire értette, hogy hagyjon belőlem neki is.
-Mi az hogy nem? Apádnak nem engeded, hogy anya közelébe menjen? -erre a kérdésre újra megrázta a fejét mire én elnevettem magam.
-Na ne vesszetek össze. Gyere nagylegény.-kaptam le a pultról és ültettem be az etető székbe. Chris odajött hozzánk míg én kényelmesen leültettem Colint. Le se tudta venni rólam a szemét, nem értem mi van vele.
-Szép vagy.-suttogta halkan ahogy méregetett.
-Köszi.-tettem fel az előkét Colinra, hogy ne egye le magát, majd felpillantottam Chrisre aki elveszett. -Minden rendben?-kérdeztem tőle mire felkapta rám a tekintetét.
-Az igazat megvallva nem igazán.-dörzsölte meg az állát, de még mindig szüntelenül engem figyelt. Sophia felsírt, mire a kanapéhoz siettem ahol Dodger őrizte őt. Gyanítom az én kis csillagom is éhes már így felvettem a karjaimba és a konyhába siettem vele, hogy miközben őt etetem mi is tudjunk reggelizni. Chris odahajolt Colinhoz és halkan suttogni kezdett neki, hátha nem hallom meg.
-Ne akasszuk össze a bajszunkat fiam. Anya az enyém is.
-Nem!
-De igen. Hogy lettetek volna ti, ha ő nem lenne az enyém?-nézett a fiára kikerekedett szemekkel.
-Nem!
-Ne ellenkezz fiatal ember!
-Nem.-csapott egy nagyot az asztalra Colin mire feléjük pillantottam.
-Colin, ne vitatkozz apáddal! Egyél kérlek. -vittem az asztalhoz a kenyeret és a vajat, majd egy kis felvágottat és zöldséget.
-Hallottad anyát! Ne vitatkozz velem.-pillantott fel rám ahogy leültem szembe vele Sophival a karomban.
-Anyu!-görbült le a szája, mert az ölembe akart mászni ő is.
-Nincs hiszti szívem. A húgodat meg kell etessem, te pedig nagyfiú vagy már így tudsz egyedül is enni.-simítottam meg az arcát, mire beletörődve nekikezdett a reggelijének.
-Segítsek neked?-kérdezte halkan Chris.
-Kenj meg egy szelet kenyeret kérlek.-ahogy elvett egy szeletet és a vajazó kést ,én lehúztam a ruhám pántját és a mellemhez húzva Sophit etetni kezdtem, mire Chris kezéből kiesett a kés az üres tányérba. Mindenki a hirtelen jött hangra összerezzent ezen pedig jót mosolyogtam.
-Apaa!-szólt rá Colin, amitől még nagyobb lett a mosoly az arcomon.
-Ha te is láttad volna azt fiam amit én ,te is eldobtál volna mindent.-pillantott fel rám, majd lesiklott a tekintete rajtam.
-Látta már ő is.
-De nem olyan szemmel amivel én. -lesütve a szemeimet figyeltem a karomban tartott lányomat aki nagyban lakmározott. Arcát megsimítva figyeltem őt, mire Colin ficeregni kezdett az etetőszékben.
-Egyél!-szóltam rá lágyan, mire ő keservesen nézett engem és nyújtotta felém a kezeit.
-Hallottad anyát! Egyél kicsim. Had egyen ő is és a húgod is.
-Én anyát akarom!-tolta el maga elől a tányérját, mire Chris felkelt az asztaltól és odaült a fia mellé.
-Ha engedetlen vagy, hogy megyünk ma el egy meglepetés helyre? -tette keresztbe a kezeit a mellkasa előtt. Colin csodálkozva nézett az apjára, majd a maga előtt lévő tányérra. -Hmm?-simította meg a haját, mire Colin újra nekikezdett a reggelijének. -Ügyes vagy fiam.-cirógatta meg az arcát, majd visszaült reggelizni.
-Hova megyünk?- pillantottam fel rá miközben beleharaptam a szendvicsembe.
-Meglepetés.-mosolyodott el, majd közelebb ült és az asztal alatt a combomra simította a kezét. Érintésétől kirázott a hideg és egy percre ledermedtem. Borzasztó rég volt, hogy egymásnak esnénk, vagy bármi ehhez hasonló. Hiányzott nagyon is. Vágytam rá, ahogy ő is. Shophiát a vállamra emeltem miközben kivittem a konyhába a tányérokat. Ő boldogan bújt a nyakamhoz és a felsőm vékony pántját kezdte birizgálni. Chris felkapta Colint az etetőszékből, majd odasétáltak hozzám.
-Mielőtt fiam felöltözünk anyunak adunk egy puszit.-sétáltak oda hozzám, mire Chris finoman megcsókolta az arcom. Colin a vállamat simogatta, majd egy nyálas puszit nyomott rá.
-Anya is ad puszit.-hajoltam oda a kis ragyogó kékszemű aprósághoz és az arcára nyomtam egy nagy csókot mire ő szorosan a nyakam köré fonta a kezeit.
-Engedd el anyát, mert gyanítom nekem is adni akar puszit. Vagyis remélem. - éreztem, hogy el van keseredve. Biztos vagyok benne, hogy ő neki is hiányzik az együttlét.
Colin karja eleresztettek, majd szembefordulva velük Chris ajkaira adtam egy gyengéd csókot.-felpezsdült a vérem ahogy az ajkait megéreztem, de ezt a pillanatot a fiunk nem éppen díjazta, mivel az államat szorítva húzott távolabb az apjától.
-Anyának is szüksége van apura szívem.-pillantottam rá, majd megcsókoltam a homlokát.
-Apa most letesz kicsim jó. Pár perc múlva öltözünk. -Chris letette a fiát mire ő az ölébe fúrta a fejét ,ettől pedig Chrisnek egy furcsa grimasz jelent meg az arcán.
-Baj van édes?-mosolyodtam el. Chris eltátogta, hogy borzasztóan kemény odalent és a gyerek a fejével nyomja, így igen furcsán érzi per pillanat magát.
-Gyere kicsim. Menjünk.-fogtam meg a kezét, de ő csak nem akart elmozdulni az apjától.
-Fiam, apának ez most így nem igazán jó.-szólalt meg Chris.
-Gyere édes. -fogtam meg a kezét mire ő rohanva indult meg a szobájuk irányába. -Etesd meg Dodgert kérlek.-szóltam hátra a vállam felett visszanézve rá. Chris csak bólogatott és próbálta rendezni magát. Elmosolyodva letettem Sophiát a pelenkázóra míg Colin kiszedte a játékait és az ágyán ülve autózni kezdett.
Percek elteltével Chris jelent meg az ajtóban, majd mögém sétálva a derekamra simította a kezeit.
-Fürdőruhát pakolj nekik és te is úgy készülj. -suttogta halkan, mire az ölének nyomtam a fenekem. Mélyen beszívta a levegőt majd rászorított a csípőmre. Ajka a vállamhoz ért, mire egy kéz fogta meg a lábam és tolta hátrébb Christ tőlem.
-Anya , anya!!- lepillantva Colinra nagyot sóhajtottam, majd Chris felkapta a karjaiba és az ágyába vitte, majd levéve róla a pizsamáját felöltöztette egy világos kék pólóba és egy farmer rövidnadrágba. Sophiára a peluson kívül ráadtam a fürdőruháját, majd egy rövidnadrágot és egy sapit a fejére.
-De kis csinos valaki.-bújt a vállamhoz Chris, mire a keze a hasamra simult.
-Szép kislányunk és kisfiúnk van Chris.
-Azért mert szép anyukájuk van.-simította feljebb a kezét, majd gyengéden megmarkolta a mellem. Lehunytam a szemeimet az érintésétől. Rég csinált ilyet. Vágytam arra, hogy magáévá tegyen.
-Chris..-sóhajtottam fel halkan, de próbáltam visszafogni magam, hisz mégis itt vannak a gyerekek.
-Annyira gyönyörűek a melleid.-suttogta halkan. -Meg akarok fulladni köztük.-ajkamat megharapva döntöttem hátra a fejem a vállára.
-Chris ne mondj ilyeneket. -suttogtam alig hallhatóan.
-Dodger!-kiáltotta el magát Colin és rohant a kutya után a nappaliba.
-Kívánlak. -suttogta halkan mire a csípőjét magamhoz rántottam.
-Megőrjítesz.-kapkodtam levegő után.
-Most azonnal akarlak.-suttogta a fülemhez hajolva.
-De a gyerekek..
-Nem tud érdekelni most.-rántott az ölébe és csókolta végig a nyakam.
-Chris itt néz minket a pelenkázón Sophia. Én így...
-Gyere a fürdőbe. Őt tedd a babaágyba addig Colint beteszem a járókába egy kicsit játszani. -rohant ki a gyerek után a nappaliba. Én Sophiat letettem a babaágyba és odaadtam a maciját amit imád nyúzni. Chris Colinnal a kezében szaladt be miközben a fiunk kacagott, hogy az apja rohangál vele a lakásban.
-Nyomás.- kapta fel rám a tekintetét amik szikráztak.
-Úú apuci, nagyon nagy bajban vagyok?-mosolyodtam el mire a kezemet elkapva húzott be a fürdőbe.
-Nem bírom tovább. Eldurranok. Olyan rég voltunk együtt . A gyerekek mellet egyre nehezebb magunkra is időt szakítani, pedig kéne..-kapkodott levegő után mire beléfojtottam a szót és az ajkaira tapadtam. Chris a derekamnál fogva magához rántott, majd a nadrágom szélébe akasztotta az ujját. - Jó kislány legyél és csendben csináljuk. -suttogta az ajkaimra. A nyaka köré fontam a karjaim mire ő felütetett a pultra a mosdó mellé, majd a lábaimat megragadva az ölébe rántott.
-Annyira beindítasz.-nyögtem az ajkaira.
-Magamévá tehetlek kicsim? -bújt közelebb hozzám. A leheletét az ajkamon éreztem amitől a fejemben kattan valami és olyan szinten akartam őt magamban érezni, hogy a pólója után kaptam és közelebb húztam.
-Akarlak.-nyögtem fel mire lerángatta a nadrágom, majd ő is kibújt a sajátjából. Kezét felvezette lassan a combomon, majd a lábam közé simította. Szemeit lehunyva dőlt a homlokomnak.
-Borzasztó forró vagy.
-Csodálkozol? Arra vágyok, hogy belém tedd..-ahogy ezt kimondtam tövig betolta amitől megremegett a testem. Elmosolyodtam, mivel annyira, de annyira hiányzott már.
-De szép a mosolyod kicsim.-nyögött fel halkan ahogy lassan mozogni kezdett bennem.
-Annyira hiányoztál.-néztem fel a szemeibe.
-Anyaaa!!-kiáltott Colin a járókából sírva. Az ajtó felé pillantva lehunytam a szemeim. Vágytam Chrisre.
-Egy percet kibír. Csak figyelj rám.-kezdett gyorsítani mire hanyatt dőltem a pulton. Chris lehámozta a felsőt rólam és a melleim közé nyomta az arcát. A hajába túrva húztam közelebb magamhoz.
-Anyuu!-sírt hangosabban Colin, mire Chris a vállamban megkapaszkodva szorított magához.
-Élvezz a farkam köré. -zihálta, ahogy egyre jobban tövig tolta bennem a farkát. Halkan felnyögtem mire ő felmordult. Csípőmet megragadva rántott magához miközben a kezeim a hátán csúsztak végig.
-Szeretlek.-sóhajtottam fel, mire felkapta a fejét rám.
-Szeretlek életem.-csókolta meg az ajkam amitől megremegett a testem és a farka köré élveztem. Nem kellett neki se sok, másodperceken belül követett engem is.
Pihegve öleltük egymást és próbáltuk rendezni lélegzetvételeinket, mire Chris végig simította a derekam.
-Sűrűbben is csinálhatnánk.-puszilgatta végig a vállam, majd a mellkasom.
-Ha hamarabb lefektetjük a gyerekeket még meg is oldható.-túrtam a hajába, majd elemelkedett tőlem. -Tedd rendbe magad addig én kimegyek hozzájuk.-csókolta meg az ajkam.
Lemásztam a pultról és megigazítottam magamon a ruhám. Chris csendben állt egy darabig az ajtónak dőlve, onnan figyelt mire felpillantottam rá.-Szeretlek életem.-suttogta halkan. Arcához hajoltam és gyengéden megcsókoltam, mire ő mosolyogva kiment a fürdőből és Colint felkapta a karjaiba.
Összeszedve magam indultam meg én is percekkel később utána, majd Sophiát kivettem a babaágyból és kivittem a cuccaikat a nappaliba.
-Minden meg van?- pillantott fel rám Chris akinek az ölében Colin ugrándozott. -Fiatal ember már nem bír magával.-mosolyodott el ahogy a fiát nézte, aki a nyaka köré fonta a karjait és átölelte őt.
-Szerintem megvagyunk. -pillantottam végig a táskákon, amik a kanapén sorakoztak.
-Akkor kiviszem a kocsiba.-kelt fel Chris, majd letette Colint.
-Én is!-nyújtotta fel a kezeit az apja irányába Colin. Imádja a kocsikat. Ha az apja vezet folyamatosan figyeli mit csinál.
-Gyere nagyfiú.-kapta fel a karjaiba, majd fél kézzel kivitte a táskákat. Sophiát a kezembe véve indultam meg az ajtó felé, majd egy puszit nyomtam Dodger fejére aki békésen visszadőlt a helyére.
Colin már a sofőr ülésben ült és kormányozta az autót, míg én a kislányunkat befektettem a babaülésbe. Chris mosolyogva figyelte a fiát aki boldogan dudált az autóval egyet, majd hátrahozta őt is és a gyerekülésbe beültette.
-Gyere anyuci.-simította a fenekemre a tenyerét, majd kimászva a kocsiból szembefordultam vele.
-Újra akarom amit az előbb csináltunk.-suttogtam a füléhez hajolva és a mellkasán végig simítottam a kezem.
Chris teste megfeszült mire én halványan elmosolyodtam és beültem előre. Percekig állt a kocsi mellett, majd mellém vágódott és elhajtottunk. A kormányt szorítva figyelte az utat, mire én a sebváltón pihenő kezére simítottam a tenyerem. Ujjai az enyémeket piszkálta, majd a combomra tette a kezét. Finoman megmarkolta, majd beljebb csúsztatta a tenyerét. Megfeszült a testem, hisz tudtam egy dolgon jár az agya, ahogy nekem is.
-Anyu, nézd!-hallottam meg kisfiam hangját aki boldogan mutogatott kifele az ablakon. Hátra pillantva rá elmosolyodtam, láttam a szemén mennyire izgatott, hogy megyünk valahova.
-Látom kincsem. Egy kutyus.-pillantottam át a mellettünk álló kocsiba, ahol egy kisebb termetű kutya nézelődött az ablakból.
-Kutya pózban foglak megdugni, mert nem bírok magammal.-morogta maga elé Chris, mire felé kaptam a fejem. Érezte, hogy figyelem így felém nézett és lassan végig mért tetőtől talpig.
Nagyot nyeltem, ahogy a szemeit figyeltem. Még egy megszólalásom van és nekem annyi.
-Anya? -szólt közbe Colin.
-Mondjad édes?-néztem végig a mellettem ülő férfin aki hevesen kapkodott levegő után, majd a kisfiunkra pillantottam.
-Apa nagyon szeret téged igaz?-ahogy ezt a kérdést feltette a kis kezét megsimogattam mire meghallottam Chris hangját.
-Apa nagyon szereti anyát. -pillantott fel kisfiára a visszapillantóban.
-Reggel anyu nem volt jól a fürdőben apa? -ettől a kérdéstől egyből elöntött a forróság. Zavarba hozott a fiunk!
-Mért kérdezed szívem?-Chris még így is higgadtabban vette az akadályokat, mint én.
-Hát mert anya kiabált.-piszkálgatta az ölében lévő alvókáját, míg Sophia csak csendben nézelődött.
-Nem volt rosszul. Semmi baj nincs Colin. -mosolyodott el Chris mire a fiunk beletörődött ebbe. Zavarban voltam így a táskám pántját piszkálgattam, mire ismét Chris kezét éreztem meg az enyémen. -Mindjárt ott vagyunk.-suttogta halkan. Én csak halványan bólintottam, majd Chris finoman a kézfejemet megcirógatta. A kezeinket néztem és a rajta lévő gyűrűket. Azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen boldog család lettünk. Szeretem őt, még mindig ugyan úgy ahogy az elején és szeretem a gyerekeinket is. Ők a mindenünk, a boldogságunk.
Chris leparkolt a part mellett lévő parkolóban, majd hátrapillantott a gyerekekre. Colinnak felcsillantak a szemei, ahogy meglátta a tengert és a homokot amiben imád játszani.
-Apa! Apa!-ugrándozott a gyerekülésben mire mi mosolyogva kiszálltunk és kiszedtük a cuccainkat, majd a gyerekeket a karjainkba vettük és megindultunk a part irányába.
Mikor már a homokban sétáltunk Chris letette Colint aki mint akit puskából lőttek volna ki iramodott meg a víz irányába. Sophia a vállamra dőlve a hajamat piszkálgatta, mire Chris keze a derekamra simult.
-Csodálatos gyerekeink vannak.-suttogta boldogan.
-Bizony. Emellett csodálatos férjem van.-simítottam végig a kezem az oldalán. Az arcomhoz hajolva finoman megcsókolt, majd egyszer csak Colin rohant Chris lábaihoz.
-Apa gyere játszani.-rángatta Chris kezét boldogan.
-Gyere ide te.-kapta fel a karjaiba, majd az ég felé feltartva feldobta a magasba. Hangosan kacagott Colin ahogy újra és újra a levegőbe dobta az apja. Sophia mosolyogva nézte a testvérét aki boldogan integetni kezdett a kishúgának.
-Szia Sophia!-nevetett fel boldogan Colin. -Gyere játszani. -nyújtotta felé a kezét mire Sophia is kinyújtotta irányába apró kezét. Chris mosolyogva figyelte a gyerekeinket amíg oda nem értünk a partra.
-Megfogod Sophiát is, hogy leterítsem a plédet?
-Megcsinálom én, csak Colin fogd meg anya kezét.-tette le a kisfiát aki szófogadóan odasétált hozzám és a tenyerembe simította apró kezecskéjét.
-Anyu!-pillantott fel rám kék szemeivel.
-Mondjad kicsim.
-Szeretlek téged és apát és Sophiát és Dodgert. Meg mamát és papát és Scott bácsit, Carly nénit és Shanna nénit is, meg Stellát meg Miles...-a szót beléfolytva hajoltam oda hozzá és puszilgattam meg az arcát és a nyakát mire hangosan felkacagott.
-Mi is nagyon, de nagyon szeretünk kicsim. -húztam oda magamhoz mire a kis kezei közé fogta az arcom.
-Anya, nekem te vagy a legszebb! És persze Sophia te is.-simította meg a húga arcát, mire nekem könny szökött a szemembe és szorosan magamhoz húztam őt. Sophia a nyakamba csimpaszkodva bújt közelebb, Colin pedig őt is átölelve szorított magához.
Chris mosolyogva figyelt minket, majd oda guggolt hozzánk.
-Gyere nagyfiú, öltözzünk át.-simította meg finoman a hátát mire Colin boldogan követte az apját. Sophiával a kezemben lehuppantunk a plédre és róla lefejtettem a nadrágot, majd magamról is lekapkodtam a ruhát ami alatt ott volt a fürdőruha. Chris levette a felsőjét és karjaiba kapva Colint leültek mellénk.
Mind a két csöppséget bekentem naptejjel, amíg Chris felfújta az úszógumit nekik. Colin boldogan ugrándozott előttünk a homokban, majd hozzám futva átölelt.
-Anya, ugye te is bejössz?
-Még szép!-pusziltam meg az arcát mosolyogva. Chrisre siklott a tekintetem ahogy felkelt mellőlünk és a napszemüvegét feltolta az orrán, miközben a kezében volt Colin és Sophia úszógumija. Végig mérve őt még mindig szívdöglesztően néz ki. Cseppet se változott az évek során.
-Apa menő!-jegyezte meg a mellettem ácsorgó fiam, mire Chris egy féloldalas mosoly keretében odanyújtotta neki az úszógumit. Boldogan belemászott Colin és rongyolt egyből a víz felé.
-Gyere szépségem.-hajolt oda hozzám Chris, majd mi is Sophiával megindultunk a víz felé.
-Apuci nagyon szexi.-suttogtam a füléhez hajolva ahogy sétáltunk egyre közelebb és közelebb a tengerhez.
-Anyuci meg megvadít, ha mégegyszer így végigmér mint az előbb.-harapta meg az ajkát, majd a keze letévedt a fenekemre.
-Anyaaa! Ez hideg.- szaladt oda hozzánk Colin. Haját hátra simítva pusziltam meg a homlokát, csak azzal nem számoltam, hogy Chris mögöttem áll meg. Kezei a derekamra csúsztak, majd finoman meglökött a csípőjével.
-Gyere, lassan kell bemenni a vízbe.-lépkedtem be vele én is. Sophia a kezemben kapálózni kezdett boldogan, ő is ugyan úgy imádja a vizet mint a testvére. Otthon a medencéből ki se lehet őket robbantani, annyira oda vannak érte.
-Apa! Jól megleptél! -pillantott fel Colin az apjára, miközben a kezemet szorította és lassan lépkedte át a hullámokat.
-Ez volt a célom.-vigyorodott el Chris míg segített nekem Sophiát az úszógumiba beleültetni, ugyanis neki egy kis ülés volt kialakítva, nehogy becsusszanjon a vízbe.
-Anyuci te is meglepődtél?
-Meg! Nem is tudtam, hogy apa ilyen meglepit tervez.-mosolyodtam el.
-Hát még estére milyen meglepit tervez.-morogta az orra alatt Chris, mire felpillantottam rá. Chris az ajkát megharapva kipillantott a szemüvege felett és rám kacsintott, mire zavartan eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé.
Órákat töltöttünk a parton. Nagyokat játszottunk, homokvárat építettünk Colinnal míg Sophia aludt egy nagyot. Eldőlve a pléden Colin is csatlakozott hozzánk , így a testvére mellé eldőlve őt is elnyomta az álom. Mosolyogva cirógattam őket és néztem az arcukat mennyire nyugodtan alszanak. Boldogak, ahogy mi is. Chris óvatosan megcirógatta az arcom mire felkaptam rá a tekintetem.
-Gyönyörű vagy.-suttogta halkan ahogy nézett szüntelenül.
-De édes vagy.-sütöttem le a szemeim zavaromban.
-Csodás anyuka és feleség vagy. Ugye tudod.-nyúlt gyengéden az állam alá és hüvelykujjával finoman végigsimította az ajkam.
-Te pedig csodás apa és férj.
-Szeretlek.-hajolt közelebb.
-Szeretlek édes.-pusziltam meg az ajkait mire Colin mocorogni kezdett. Mosolyogva lepillantottunk rájuk, áhítattal figyeltük őket mennyire gyönyörű gyerekek.
-Olyan nagyok már.-simította meg Chris Colin haját, majd Sophira nézett. 
-Bizony. Milyen kis picik voltak nemrég. -cirógattam meg kislányom karját, mire Chris keze simult az enyémre.
-Legyen egy harmadik is.-pillantott fel a szemeimbe.
-Ugye tudod, hogy akkor megint nem alszunk évekig.-mosolyodtam el.
-Tudom, de annyira csodás dolog. Pláne mikor mind a két gyerekünkkel várandós voltál. Annyira.. annyira ragyogtál.
-Most nem?-pillantottam fel rá kérdőn.
-De! De most is! Csak akkor annyira más voltál. -kezdett egyből mentegetőzni, mire az ajkára tettem a mutató ujjam.
-Babát szeretnél édes?
-Igen.-suttogta az ujjamra amit még mindig nem vettem el az ajkáról.
-Akkor este csináljunk egy újabb ilyen kis cukiságot mint ők.-dőltem el a pléden, mire Chris elmosolyodott.
-Szeretnéd te is?-csillantak fel a szemei.
-Ti is négyen vagytok, ők is lehetnének négyen tesók.-cirógattam meg Colin pocakját.
-Akkor sok pelenkára lesz még szükség.-hajolt oda hozzám és lágyan megcsókolta az ajkaim. Gyengéd volt, figyelt arra is, hogy a gyerekeket se nyomja össze.
Boldog voltam velük. Chris mindig is nagy családra vágyott, ettől a gondolattól pedig még boldogabb voltam, hogy velem valósította meg az álmát.
Mielőtt hazaindultunk volna még egy kis pancsolást kikönyörgött Colin így csak ezt követően indultunk haza.
Némán figyeltem Christ aki az utat nézte, majd hátrapillantottam a gyerekekre. Elgondolkodva vissza fordultam.
-Nagyobb kocsi fog kelleni. -Chris ajkain egy halvány mosoly jelent meg, mire felém pillantott.
-Szeretek veled lenni! A gyermekeinket ahogy neveled, ahogy óvod őket. Teljes szíved odaadod nekik ők pedig minden egyes pillanatban ragyogó szemekkel néznek téged. Annyira.. annyira hálás vagyok neked, hogy megajándékoztál velük. Egy család vagyunk. Egy nagy boldog család. Szeretlek Ava! Mindennél jobban, hogy vagy nekünk! Összetartod a családot és a férjedet a leges legboldogabb férfivé tetted a földön.-simította a kezemre a kezét mire én odahajoltam hozzá és megcsókoltam az arcát.
-Anyaa!! Fújj! Ne pusziszkodjatok!-hallottam meg Colin hangját a hátsó ülésről, mire mind a ketten felnevettünk Chrissel, majd hátra pillantottam rá.
-Szeretlek titeket.-néztem őket könnyes szemmel. Colin közelebb csúszott és a kezei közé fogta az arcom.
-Anya ne sírj.-törölgette apró ujjacskáival a könnyeim.
-Nem, dehogy is.-mosolyogtam rá boldogan, de ettől még több könnycsepp csorgott végig az arcomon az aprócska kezére.
-Anyuci! Szomorú vagy?-kérdezte lebiggyesztett szájjal.
-Nem!-nevettem el magam, miközben a kezeire vezettem a kezem.-Boldog vagyok, mert boldoggá teszitek az életem! Te, Sophia, Apa és Dodger.
-Anya te szép vagy! Ne sírj.-törölte meg a szemeim.-Anyuci!-jött közelebb és fonta a nyakam köré a karjait.-Anyuci mosolyogj, úgy olyan szép vagy.-suttogta halkan mire még jobban magamhoz öleltem.
-Te is olyan szép dolgokat tudsz mondani mint Apu!-simítottam meg a haját, mire Sophia kezecskéit éreztem meg a hajamon. Felé pillantottam majd kinyújtotta az arcomhoz a kezét és finoman a szám szélét felfele tolta, hogy mosolyogja.
Chris a ház előtt leparkolt erre pedig felé kaptam a tekintetem. Arca nedves volt, a szemei pedig könnyesek. Gyengéden megsimítottam az arcát, mire beledöntötte a fejét a tenyerembe.
-Apa te sírsz?-nézett rá Colin, de Chris megrázta a fejét.
-Boldog vagyok fiam, hogy neked is olyan hatalmas a szíved mint anyukádnak.
Colin az apja felé tartotta a kezeit, így Chris kicsatolta őt és az ölébe emelte. Én is ugyan így tettem Sophiával aki a mellkasomra döntötte a fejét. -Boldoggá tesztek.-simította meg az arcom gyengéden. Tenyerébe egy gyengéd csókot nyomtam és kiszálltam a kislányunkkal a karomban a kocsiból.
Ahogy beértünk a házba Dodger boldogan ugrált körbe minket. Colin odarohant hozzá és a nyaka köré fonta a karjait. Boldogan ölelte őt, imádja Dodgert és ő is, hisz akár merre szalad Colin mindig a nyomában van.
-Édesem!-hozta be Chris a cuccokat és pakolta el a táskában lévő dolgokat, miközben engem figyelt.
-Mondjad!-kaptam fel rá a tekintetem.
-Délután egy séta a játszótérre?-tudom, hogy az a cél, hogy lefárasszuk a gyerekeket, ha még ez ma nem sikerült volna. Az a baj, hogy mi is fáradunk. Elmosolyodva sétáltam hozzá közelebb és a nyaka köré fontam a karjaim míg a kezei a csípőmet ölelték.
-Le akarod őket fárasztani?-hajoltam a füléhez, mire ő a nyakamhoz hajolt.
-Szeretném igen, hogy utána téged is lefárasszalak.-szorított közelebb.
-Alig várom.-pusziltam meg a nyakát, majd lassan haladtam lefelé. Christ kirázta a hideg így a kezeit feljebb vezette, egészen az arcomig és az ajkaimra tapadt.
Colin ledöbbenve állt meg a rohanással mellettünk és figyelt minket. Nem szólt elsőnek semmit, de ahogy egyre jobban belemerültünk a csókunkba, úgy érezte közbe kell avatkozzon.
-Apaa!!-furakodott a lábaink közé és az apja combját fogva lökte odébb tőlem.
-Colin!-próbálta utánozni a fiát mire ő keresztbe fonta maga előtt a karjait és duzzogva nézett fel Chrisre.-Mért vagy morcos? -mosolyodott el Chris ahogy leguggolt a fiához.
-Ne puszilgasd anyut.
-Mért ne puszilgassam? Szeretem anyukádat.- fogta meg az apró kezeit és húzta közelebb magához.
-De anyut én szeretem.-duzzogott továbbra is.
-Azt tudom, hogy szereted anyát, de én is szeretem őt...
-Ne vitatkozzatok rajtam! Gyere fiam öltözzünk át.-kaptam fel a karjaim közé, mire ő szorosan a nyakam köré fonta a kezeit, de az apjáról nem vette le a szemeit. Morcosan figyelte őt ettől pedig Chris elnevette magát.
-Anya, te szereted ha apa puszit ad?-morogta a nyakamhoz bújva.
-Igen, nagyon szeretem, de azt is amikor te adsz puszit.-öleltem jobban magamhoz.
-De apa máshogy ad neked puszit.
-Igen mert az apukád a férjem szívem.
-Az mit jelent?-emelkedett el tőlem erre pedig megtorpantam.
-Chris! Gyere kérlek!-kiáltottam a nappali irányába ahonnan Sophiával a kezében sétált felénk mosolyogva Chris.
-Tessék édes?-állt meg mellettünk, mire szembefordultam vele.
-Látod a kezemen a gyűrűt kicsim?-Colin halványan bólintott így én folytattam.-Apa kezén is van gyűrű. Azért van ez ott mert nagyon, de nagyon szeretjük egymást, ezért anya a felesége apának.
-És apa te akartad anyát a feleslegednek?-ahogy ezt kimondta elnevettem magam, nem érti még szegény és nehezen is tudja ezeket kimondani, hisz életébe nem hallotta ezt a szót.
-Nem felesleg kicsim.-kacagott fel Chris is.-Feleség! Ami majd neked is lesz.-cirógatta meg az arcát.
-Olyan mint anyu?
-Igen, olyan mint anyu.-Colin nagyot sóhajtva rádőlt a vállamra és a nyakamban lógó medált piszkálgatta.
-Én nekem nem kell, nekem anya kell!-nézett fel Chrisre elkeseredve.
-Még nem is kell!-mosolyodott el újból és a fiához hajolva megpuszilgatta őt.
-Sophiának is lesz feleslege? Vagyis.. fe..fele..
-Felesége. Nem neki, majd férje lesz, de ahhoz lesz egy-két szavam!-húzta fel a szemöldökét Chris és szigorúvá vált az arca. Tudom, hogy félti a lányát, ahogy én is, de egyszer eljön ez az idő is.
Igaz soká van még.
-Mérges vagy apu?-pillantott fel a szemeibe Colin amitől megenyhült az arca. Sophiára pillantott aki csillogó szemekkel nézte az apját.
-Nincs baj, csak féltelek titeket.-sóhajtott fel elkeseredve.
-Apa én erős vagyok!-emelte fel a karját Colin.-Én majd vigyázok anyura és Sophira is.
-Tudom, hogy erős vagy.-mosolyodott el halványan.
-Olyan mint te.
-Bizony.-öleltem magamhoz Colint, majd a szobájukba vittem és átöltöztettem.
Amíg mi Chrissel itthon tevékenykedtünk Colin és Sophia a nappaliban a játszó szőnyegen voltak. Colin az autóit mutogatta a húgának aki áhítattal figyelte testvérét. Minden egyes autót amit elé lerakott közelebbről is szemügyre vett Sophi.
Én a konyhapultnak támaszkodva figyeltem őket, mire egy erős kéz ragadta meg a derekam.
-Annyira édesek.-suttogta a fülemhez hajolva Chris. Kezemet felvezettem a nyakára és közelebb húztam magamhoz.
-Tündériek. Nézd Sophit mennyire figyeli Colint.
-Olyan gyönyörű kislány. Kergethetem majd el a pasikat.
-Segítek.-nevettem el magam.
-Szeretem amikor nevetsz.-csókolta meg gyengéden a nyakam, de közben szemmel tartotta Colint, nehogy szóljon, hogy engem puszilgat.
-Ugye tudod, hogy a fiad morcos lesz, ha..
-Nem érdekel. Vágyom az ajkaidra.-fordított magával szembe.-Annyira édesek. -siklott le a számra a tekintete.
-Szeretlek.-simítottam meg az arcát, mire közelebb hajolt és gyengéden csókolgatta az ajkaim.
-Én is kincsem.-cirógatta meg az arcom, majd gyengéden elsimította a hajam a vállamról.
Elvesztem a tekintetében. Csillogtak a szemeim, annyira mint az esküvőnkön, vagy amikor a kezeiben tartotta a gyermekeinket mikor megszülettek. Mellkasát megsimítva pillantottam hátra a gyerekek irányába és boldogan figyeltem, hogy már Dodger is oda feküdt hozzájuk. Colin neki is magyarázott a kocsijairól, de nem hiszem, hogy bármit is értett abból amit nagy beleéléssel mesélt.

A park irányába sétáltunk kéz a kézben Chrissel, míg Sophi a mellkasomon volt a kenguruban. Colin a motorjával szeli az utcákat, már kívülről tudja az utat a játszótér felé.
A mellkasomon pihenő kislányunk az apja felé nyújtotta apró kezét mire halkan, már már suttogva megszólalt.
-Apa. -ledermedve pillantottam rá, mire Chris is mosolyogva nézte a kislányát.
-Jól hallottam, hogy...
-Igen. Azt mondta apa.-mosolyogva néztem fel Chrisre aki odahajolt az ő kis angyalkájához és sok-sok puszival elárasztotta a kis arcát, nyakát, kezét.
-Apa mit csinálsz?-állt meg előttünk Colin kíváncsian.
-A húgod most mondta ki először, hogy Apa.-simítottam meg Colin haját.
-Sophi most mond az én nevem!-nyújtotta fel a kezét a húga felé, de ő csak pislogva nézte a testvérét.
-Nemsoká fogja mondani azt is szívem. Egy kis türelem.-cirógattam meg az arcát.
-Még ma fogja mondani?
-Nem.-nevettem el magam.-Pár nap még. -Colin a kezemet megfogta, mert egy kereszteződéshez értünk és átnyújtotta az apjának a járgányát. Chris büszkén figyelte a fiát, mennyire ügyes és okos, majd ahogy átértünk már szaladt is előttünk a park irányába, ahol a játszótér is volt.
Kinyitva a kaput ő már ki is szúrta a kis barátját akivel jó párszor játszott már így minket hátrahagyva szaladt hozzá és üdvözölte őt egy nagy öleléssel. Intettünk az anyukájának ahogy leültünk egy padra és élveztük, hogy egy kicsit háttérbe szorultunk.
-Milyen ügyes ez a kis szépség.-karolt át Chris és cirógatta meg kislánya arcát aki elmosolyodva bújt a nyakamhoz.
-Bizony, nagyon ügyes.-pusziltam meg a homlokát.
-Annyi örömöt tudnak okozni.-húzott közelebb magához. Kezére felvezettem a kezem és összekulcsoltuk az ujjainkat. -Gyönyörű vagy!-hajolt a fülemhez. Halványan elmosolyodtam, mire Sophia szemei felvillantak az enyémekbe.
-Anya!-hatalmasat dobbant a szívem ahogy kiejtette ezt. Magamhoz húztam és milliónyi puszival árasztottam el amitől hangosan felkacagott.
-Ügyes vagy Sophi.-dugtam az orrom az övéhez mire a kis kezecskéit az arcomra simította.
-Hol van Colin!-hallottam meg Chris hangját mire felkaptam a tekintetem és pásztázni kezdtem a játszóteret. A szívem ritmusa gyorsabb ütemre kezdett ahogy a gyerekemet kerestem a szemeimmel.
-Nem látom.- keltem fel a padról és indultam meg a homokozó irányába.
-Megyek a másik irányba, úgy könnyebben megtaláljuk.-szorította meg finoman a karom.
Sophia erősen kapaszkodott belém mikor a játszótér végében egy barna hajú kisfiú meredten bámulta a kerítés túloldalán ácsorgó férfit.
-Colin!-kiáltottam el magam, mire felém fordult. Odasiettem hozzá és a kezét megragadva húztam magamhoz. -Mért mentél el?
-Anya, én.-kezdett bele a mondatába miközben hátra pillantott, de az állánál fogva visszafordítottam magam felé.- A bácsi azt mondta menjek oda, de én innen közelebb nem mertem, mert azt hittem elsőnek, hogy apa az.-sütötte le a szemeit elkeseredve.
-Ne menj oda másokhoz szívem. A neveden szólított?-simítottam meg az arcán.
-Igen és olyan hangja volt, mint apunak.-összeráncoltam a homlokom és felpillantottam a fiam mögött ácsorgó férfire. Ahogy a baseball sapka alól felpillantott rám a pasi egyből a fiam kezét megragadtam és magamhoz húztam.
A vér megfagyott bennem. Remegni kezdtem, de erősnek kellett mutassam magam, hisz a gyerekeim itt vannak a karjaim közt, azt pedig nem akartam, hogy ők féljenek.
A hátamra egy kéz simult mire felugrottam. Chris zihált mögöttem, mire felkapta a karjaiba a fiát.
-Jó.. jól vagy?-simította meg az arcom, mire nekem a könnyeim patakokban kezdtek folyni. Egy hang se jött ki a torkomon. Féltem! -Kicsim! -húzott magához, mire nekem csak egy név hagyta el az ajkaim.
-Adam!