That's My Way

8 rész

Nehezen nyíltak ki a szemeim az előző napi sírástól. Feltűnt, hogy a fejem alatti párna mozog. Lassan felemelkedve vettem észre, hogy Chris mellkasán van a fejem és hozzá vagyok bújva. Csendben figyeltem ahogy alszik. Nem mertem mozdulni, nehogy felébresszem.
-Most is az ablakon nézel ki?-szólalt meg rekedtes hangon.
-Hhhh most nem.-sütöttem le a szemeimet. Chris kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Kezével finoman az állam alá nyúlt és felemelte a tekintetem, hogy rá nézzek.
-Jó reggelt. -mosolygott halványan.
-Jó reggelt.-viszonoztam felé én is a mosolyt.
-Hogy érzed magad?-kérdezte mély hangján.
-Üresnek érzem magam. Fáj a szemem. Nincs semmihez kedvem.
-Hhh. Megtudom érteni, de hidd el idővel ez enyhülni fog. Ha kiszeretnéd beszélni magadból szólj nyugodtan. Engem kereshetsz bármikor.
-Köszi.-mondtam szomorúan majd felkeltem. Odamentem a szekrényemhez, kivettem egy farmert és egy fehér pólót, majd bementem a fürdőbe.
Hallottam a zárt ajtón keresztül, hogy Chris kint mocorog. Megpróbáltam összeszedni magam és normális kinézetet varázsolni magamnak, de nagyon nem volt hozzá lelkierőm. Kisétáltam a fürdőből. Az ágy be volt ágyazva,de Chris eltűnt. Elindultam lefele a konyhába, hátha ott megtalálom.
-Hát te?
-Csináltam neked kávét.
-Köszi.-halványan elmosolyodtam.
-Remélem ízlik.-nézett kíváncsian.
-Finom lett.-pillantottam fel a bögre mögül a szemeibe. Nem ellenkezett,ő is az enyémeket figyelte. Nem szóltunk semmit egymáshoz csak csendben néztük a másikat.
-Lassan meg kéne induljunk.
-Hhhh rendben.-felkaptam a táskám és belebújtam a cipőmbe. Kimentünk a kocsihoz és beültünk.
-Ha bent találkozol a sráccal, gyere oda hozzám.
-De ha felvétel van akkor nem tudok.
-Legyél közel hozzám, ne foglalkozz azzal, hogy van e felvétel vagy se. Megállsz úgy, hogy lássalak.
-Jó, megpróbálok.
Idegesen piszkáltam a kezemet. Ezt Chris is észrevette és a sebváltóról leemelte a kezét és megfogta az enyémet. Felpillantottam rá.
-Ne idegeskedj.-simította meg finoman a kézfejemet.
-Hhh nehéz.
-Tudom, de veled vagyok.
-Köszönöm.-halványan rámosolyogtam majd a kezére pillantottam. Finoman végigsimítottam majd felé néztem. Halványan elmosolyodott ahogy az utat figyelte.
Leparkoltunk a stúdiónál, majd kiszálltunk és megindultunk befele. Illedelmesen kinyitotta előttem a bejárati ajtót és bementünk.
Chris megragadta finoman a karomat és maga felé fordított. Nekiütköztem kemény mellkasának a hirtelen fordulástól.
-Ne izgulj, minden rendben van oké?
-Oké.-hálásan a szemébe felpillantottam
-Jó munkát neked. Aztán ha van kedved meló után elmehetnénk valamerre.-látszott rajta, hogy picit ideges miután kimondta amit gondolt.
-Persze, szívesen. Melletted legalább biztonságban vagyok.-halványan rámosolyogtam, majd elléptem tőle.
Elbúcsúztunk majd felsiettem az irodába. Gyorsan lepakoltam.
-Mizu csajszi, hogyhogy nem kellett érted menjek?
-Chris behozott.-mondtam halkan és rövidre zárva a témát.
-Ezt most nem mondod komolyan? De hisz nem Adammel mentél innen el?
-Arról nem szeretnék beszélni.-köszörültem meg a torkom.
-Történt valami?
-Hhhhh... rövidre zárva annyi, hogy ő egy elmebeteg barom. Rám támadt. Borzasztóan agresszív egy ember. Christ hívtam, hogy segítsen miután eltudtam menekülni.-Mia teljesen lesokkolódott a hallottaktól-Remélem ma nem jön dolgozni.
-Uram isten , jól vagy? -ölelt magához hirtelen barátnőm.
-Egy egész esti zokogást követően most már igen. Még szerencse, hogy ott volt Chris.-hajtottam le a fejemet.
-Ácsi. Akkor nálad aludt?-kerekedtek ki a szemei.
-Igen.
-És?? Mivolt mesélj már?
-Semmi, barátok vagyunk és ennyi az egész.
-Nem csinált semmit?
-Vígasztalt.
-Az azért nem semmi.
-Hhhh igen.
Lementünk a stúdióba. Egész végig csendben dolgoztam. Mia el sem mozdult mellőlem.
-Ott van.-amint ezt kijelentette Mia görcsbe rándult a gyomrom.
-Kicsoda?
-Hát Chris.
Felpillantottam és láttam,hogy keres a tekintetével. Amint találkozott az enyémmel teljes nyugalom lett úrrá rajtam. Vajon hova megyünk délután? Ez nem hiszem, hogy randi lenne, hisz ő is barátként tekint rám. Mondjuk mért volt annyira ideges mikor megkérdezte azt nem tudom. De mindegy is. Inkább vele vagyok mint Adammel.
-Hallottátok a hírt?-szólalt meg Steve mögöttünk.
-Nem , mit?
-Adam nem jön többet, pedig tök rendes volt tegnap. Jól jött a plussz segítség.
-Nem tudtuk, de köszi az infót.- fellélegeztem örömömben, hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem kell rettegjek tovább ettől és nem fogom már látni őt így hát Christ kezdtem keresni a tekintetemmel. Meg is találtam de épp Sharon húzta maga után őt.
Elindultam arra fele amerre ők mentek. Bementek a színfalak mögötti folyosóra. Megálltam picit messzebb, hogy halljam mi folyik ott. Nem értettem mért teszem, mért kémkedek Chris után, hisz megvan neki is a magánélete.
-Olyan helyes srác vagy.-hallottam Sharon nyávogó hangját. Öklendezést váltott ki belőlem ez a nő.
Kipillantottam a szekrény mögül ahova bebújtam és látom, hogy vadul csókolóznak. Jó hogy nem falják fel egymást. Rosszul esett, bár nem tudom mért is éreztem ezt. Teljesen padlóra kerültem, reggel is azt éreztem, hogy teljesen üres vagyok most meg ezek után méginkább. De mért is? Hisz csak barátok vagyunk. Ő legalább is így tekint rám. Én meg nem tudom mit érzek. Szeretek vele lenni, beszélgetni vele. Jó a humora és nem mellesleg helyes is. Hát ez az én formám természetesen. Halkan elléptem a szekrénytől és hagytam őket, had élvezzék amit csinálnak. Visszasétáltam a helyemre méginkább letörve mint reggel voltam és folytattam a munkát. Teljesen belefeledkeztem a dolgaimba és csak akkor tűnt fel, hogy mára vége van a munkának, mikor Steve elköszönt. Egy percet se haboztam összepakoltam gyorsan és megindultam az iroda felé. Fent összekapkodtam a cuccaimat és szaladtam a lift felé, nem volt hangulatom Chrissel találkozni. Kisétáltam a főbejáraton és megindultam gyalog haza. Hátha jót fog tenni a kis séta. Kiszellőztetem a fejem, elgondolkodok közben az életemen és holnapra minden rendben lesz.
Hangos dudálás csapta meg a fülemet. Megállt mellettem egy fekete jármű.
-Hé, nem úgy volt, hogy elmegyünk valahova ?-hallottam Chris hangját a kocsiból ahogy kikiabál.
Nem néztem felé. Mentem tovább.
-Ava , hallasz engem? -kiáltozott utánam . Leparkolta a kocsit egy szabad parkolóhelyen és utánam indult. Gyorsabb tempóra kapcsoltam, nem akartam most beszélgetni. Kiakartam kapcsolni az agyam.
-Hé, várj már meg. -kapott a karom után Chris.-Itt kiabálok neked.
-Ja, bocs. Nem figyeltem.
-Azt beszéltük még reggel, hogy csinálunk valamit. Bent kerestelek, de nem voltál sehol. Mia mondta, hogy eljöttél már. Azt hittem megvársz.-mondta csalódottan.
-Nincs kedvem most, sajnálom. Hazamegyek.
-Történt valami?-nézett rám aggódva
-Nem.-ráztam meg a fejem, fel se nézve rá,majd hátrálni kezdtem tőle.
-Hé, hazavigyelek?
-Nem kell köszi. Megoldom.
-De ... mi baj van?
Én elléptem tőle nem vártam meg azt, hogy válaszoljak. Hátat fordítottam neki és otthagytam. Éreztem, hogy néz és hogy nem érti mi történt. Hazasiettem és felmentem gyorsan a szobámba. Fürdőben megengedtem a vizet ,tettem hozzá fürdőgolyót és fürdő habot is öntöttem bele. Lesiettem egy boros pohárért és kikaptam a hűtőből egy üveg bort. Visszasiettem a fürdőbe és bemásztam a kádba. Telefonomat a közelembe letettem, de nem akartam azzal sem foglalkozni. Biztos Chris nem érti mi van, de hagyjuk is inkább. Mért is hiszem azt, hogy ő csak az enyém lehetne. Hisz nem is a pasim. Innentől kezdve meg mért akarom kisajátítani. Had legyen boldog, legalább ő. Ha Sharonnal akar az lenni, hát legyen. Mi csak barátok vagyunk és semmi több.
Belekortyoltam a borba majd hanyatt dőltem a kádban. Telefonom rezgése zavarta meg a nyugalmam.
Nem érdekel, hogy ki az. Most ez az én időm. Szorítottam össze a szemeim, hogy még végképp se nézzek a telefonra, de újabb rezgést követően rápillantottam.
-Mi a baj ? Történt valami?
-Hhhh istenem most mint mondjak? Azt nem mondom neki, hogy láttalak Sharonnal és zavart nagyon is.
-Nem éreztem jól magam. Így inkább sétáltam. Sajnálom.
-Átmenjek, hozzak valamit neked?
-Nem kell köszönöm.
-Társaságra sincs szükséged?
-Hhhh Chris, nem tudom, lehet jobb nekem egyedül.
-Mért mondod ezt?
-Elvagyok én magam.
Nem válaszolt semmit én letettem a telefont majd visszadőltem a kádba. Hallom, mintha kopognának. De nem foglalkoztam vele lehet a szomszéd csinál valamit és nem is az ajtómon kopogtatnak. Nyugodtan feküdtem a kádban élveztem a forró víz érintését a bőrömön majd hallom, hogy a fürdő ablakához kő csapódik.
Az istenit ki ez. Mit akar. Felálltam a kádba és kilestem. Chris állt ott és figyelt engem. Eltakartam magam és kinyitottam résnyire az ablakot.
-Beengedsz?
-Nem tudok lemenni.
-Valahogy pedig be szeretnék jutni.- ideges lettem, minek jött ide.
-Szőnyeg alatt elvileg van egy kulcs.
Visszadőltem a kádba miután eltűnt Chris. Hallom, hogy gyors léptekkel jön fel a lépcsőn. Én csendben ültem a kádban és lehunytam a szemeim.
-Mért vagy ennyire fura.-rontott be a fürdőbe. Hirtelen magam elé kaptam a kezeim és eltakartam magam. Felé kaptam a fejem ijedtemben.
-Bocsáss meg, azt hittem kiszálltál már.-zavartan elfordult majd kilépett a fürdőből. Kiszálltam a kádból és magam köré csavartam egy törölközőt. Kisétáltam hozzá. Ott állt az ablakommal szemben. Megfordult felém de megint elkapta rólam a tekintetét.
-Öltözz fel nyugodtan, addig elfordulok.
Kivettem a szekrényből egy bugyit és egy rövidnadrágot meg egy fehér laza pólót. Levettem magamról a törölközőt elfordulva majd elkezdtem felöltözni. Chris válla felett hátra pillantott de gyorsan vissza is fordult, nehogy észrevegyem, hogy hátra nézett.
-Hhh mért jöttél át? Mondtam, hogy megvagyok.
-Miért szaladtál el. Tudtommal bízol bennem. Segíteni szeretnék neked, akármi is legyen az.
-Haza akartam jönni. Ennyi.
-Látom rajtad, hogy van valami ami zavar kérlek oszd meg velem.-lépett közel hozzám. -Tegnap is itt voltam veled,nyugodtan elmondhatsz bármit, nem mondom el senkinek sem. Bízhatsz bennem.- eszembe jutott Sharon és ahogy csókolóztak, most mondjam-e vagy se? Nem tudom, de aggaszt.
-Nem kellett volna jönnöd hisz van jobb dolgod is, mint az én siralmaimat hallgatni.
-Ezt most hogy érted?-vonta össze a szemöldökét és közelebb sétált.
-Sehogy, hagyjuk inkább.-sétáltam hátrébb, de neki ütköztem a szekrényemnek. Chris közelebb jött hozzám, de én sajnos nem tudtam jobban hátrálni. Megtámaszkodtam a szekrényen a kezeimmel és néztem magam elé. Láttam, hogy megáll velem szemben.
-Nézz rám.
Nem mozdultam.
-Nézz rám kérlek.- ismételte újra. Megfogta az állam és felemelte az arcom. Így kénytelen voltam a szemeibe nézni. -Mi történt? Kérlek mondd el.
-Mással lehet jobb időtöltés lenne mint itt.
-Nem értelek. Én szeretek veled lenni.
Kikaptam  fejem a tartásából és elnéztem róla.
-Hhhh nem akarlak itt tartani , ha Sharonnal is lehetnél.-böktem ki nagynehezen. Lángolt az arcom, a gyomrom görcsberándult. Odébb léptem, de egy kéz ragadta meg a kezem.
-Mért mondod ezt? Sharon csak egy nő, viszont veled szeretek lenni.
Csak csendben álltam vele szemben és gondolkodtam. Tiszta hülyét csinálok magamból ezzel a hisztivel.
-Sajnálom Chris.
-Mi történt veled, hogy ennyire megváltoztál?
-Nem tudom. Egyszerűen teljes káosz van bennem. Tudom, hogy mi barátok vagyunk. Szeretném ha te legalább boldog lennél. Nem akarom elcseszni se a Sharonnal lévő kapcsolatod se a mi barátságunkat.
-Hé Sharonnal nincs semmi köztünk.
-Igazán?
-Hhhhh... -Chris állkapcsa megfeszült, kék szemei az enyémekbe fúródtak ,azt hiszem túllőttem a határon. Látszik, hogy én ehhez profin értek, hogy hogyan űzzem el magam mellől az embereket. - Egy csók elcsattant ma igen, amit ő akart. De ennyi.
-Ja.-fontam össze maga előtt a kezeimet.
-Kérdezhetek valamit? Őszinte választ kérek.
-Mond.-görcsbe rándult a gyomrom. Izzadni kezdett a tenyerem, forgott velem a világ az idegességtől.
-Mért ennyire fontos ez? Mármint azt szeretném kérdezni, mért vetted ezt ennyire a szívedre?
-Nem tudom Chris. Talán azért zavart ez mert akkor te is elfogsz hagyni, hisz más lesz a fontos.-most tényleg? Ez a bajom? Basszus oda vagy ezért a pasiért valld már be magadnak Ava. Minek neki másik nő, mért nem én? Azért érzem minden egyes pillanatban mikor vele vagyok olyan furának a hasam, a szívem kihagy egy ütemet mikor megszólal, a hangja megnyugtat, az illata pedig.. basszus Ava francnak lettél szerelmes. Teljesen nem vagy normális. Jóval idősebb nálad. Nem te kellenél neki, hanem egy igazi nő.
-Gyere ide. -simította meg a karom.-Ha lesz is barátnőm akkor is fontos lesz a kapcsolatunk, ezt jegyezd meg de nagyon.Oké? -szuper, barátnak tart, ő nem akar többet így jó lenne, ha te is így állnál a dologhoz. Felejtsd el. Úgy nehéz lesz ha minden nap látom és hozzám szól.
-Ühüm.-válaszoltam szomorúan és magához ölelt. Kezeim magam mellett lógtak nem tettem fel a hátára. Ez neki is feltűnt így hátrébb húzódott picit és rám nézett.
Várt pár másodpercet majd elhúzódott és elengedett.
-Szeretnéd hogy maradjak?-kérdezte szomorúan.
-Azt hiszem jót tenne az egyedüllét.
-Rendben, ahogy szeretnéd.-szólalt meg csalódottan és elindult kifele a szobámból. Hallottam ahogy lépked le a lépcsőfokokon. Elkeseredtem. Éreztem az ürességet, a magányt és ez megrémisztett. Utána indultam. Már a bejárati ajtónál járt mikor megragadtam a karját. Hátra nézett látta rajtam, hogy összetörtem teljesen. Lesütötte a szemeit.
-Chris?-csuklott el a hangom.
-Tessék?-szólalt meg halkan majd megköszörülte a torkát.
-Jó pihenést.-préseltem ki az ajkaimon szomorúan.
-Hhh..köszi.-mondta elkeseredve. Majd kilépett az ajtón.
Csendben álltam a bezárt ajtó előtt és eltörött a mécses. A lakás ismét a zokogásomtól zengett.
Ő is el fog fordulni tőlem, pedig olyan jól kezdődött minden. És tessék én ismét megcsináltam. Könnyeimet törölgetve az arcomon mentem fel a szobámba. Ledőltem az ágyamra majd megcsörrent a telefonom.
-Haló?-próbáltam rendezni a lélegzetem és hogy ne remegje a hangom, nem tudom mennyire sikerült.
-Sírtál?-hallatszott a vonal túl végéről Chris hangja.
-Nem.-köszörültem meg a torkom majd a plafont kezdtem el bámulni. Természetesen rájött. Igen nehéz előle titkolnom bármit is.
-A kulcsod véletlen nálam maradt. Vissza fordultam, így oda szeretném adni. Megtennéd, hogy lejössz érte?
-Persze, megyek.- töröltem meg a szemeim majd letettük a telefont. Lesétáltam és kinyitottam az ajtót.
-Szia.-állt velem szemben idegesen Chris.
-Szia.-kapaszkodtam az ajtóba el ne dőljek, borzasztóan kimerültem, hogy már két napja sírok.
-Parancsolj.-nyújtotta át nekem a kulcsot.
-Köszi.
Chris zsebre dugta a kezeit és szótlanul álltunk egymással szemben.
-Látom, hogy sírtál.-éreztem hogy végigmér.
-Nem, csak a szemembe ment valami és megdörzsöltem.-tereltem zavartan a szót.
-Ne kamuzz.- lépett közelebb és nekidőlt az ajtófélfának.
Karjaim magam előtt összefontam, picit hűvös volt már este. Chris eltűrt egy hajtincset az arcomból. Érintésére összerezzentem.
-Menj beljebb. Nem szeretném, hogy megfázz.
-Lehet ledőlök. Holnap kelnem kell korán. Neked is haza kéne menned pihenni.
Felpillantottam félve rá. Kék szemei az enyémekbe fúródtak.
-Én ráérek, nem sietek.
-Jó éjszakát Chris. -fogtam az ajtót majd lassan próbáltam meg becsukni. Egy kéz kapta el az ajtó oldalát. Chris kintről megtartotta. Nem moccant a kezem alatt tovább a bejárati ajtó. Lassan betolta és belépett. Én nem mentem hátrébb. Ott álltam ledermedve. Chris mellkasát néztem ahogy veszi a levegőt. Csendben álltunk bent az előszobában. Finoman körém fonta a karjait. Meleg ölelésébe zárt. Én is átöleltem, mert jól esett, megnyugtatta háborgó lelkemet a közelsége.
-Gyere, menjünk fel.
Szipogni kezdtem és rázkódtak a vállaim.
-Héé, ne sírj.- ölelt szorosabban.
-Sajnálom Chris.-csuklott el a hangom.
-Gyere, felvigyelek?
-Nem kell, felmegyek én. -törölgettem a szemeim.
-Tessék, itt van egy zsepi.
-Köszi.-hüppögtem csendben.
Finoman eltűrte a hajamat a fülem mögé.
-Nekem elmondhatsz bármit, tudod, hogy rám számíthatsz.-simította kezét végig a hátamon.
-De nekem barát se való, azt is elcseszem. És azon se csodálkoznék, ha mindenki magamra hagyna.-kezdtem el ismét jobban sírni.
-Ilyet ne mondj. Gyere.-majd megfogta a kezem. Finoman húzott magával. Bezártam az ajtót és elindultam vele felfele a szobámba. Előtte siettem fel a lépcsőfokokon.  Felértünk de hirtelen megfordultam felé és nekem ütközött a sötétben.
-Bocsánat, nem láttalak. Még nincs röntgen szemem.-mosolyodott el. Hozzábújtam szorosan a csípője köré fontam a kezem. -Itt maradok veled, oké?
-Biztos?
-Igen.-simította meg a hátam majd elemeltem a mellkasáról a fejem. Hirtelen meglepett, hogy közel volt az arca az enyémhez. Éreztem mentolos leheletét ahogy levegőt vett.-Bújj be az ágyba.
-Hhh jó.
-Szabad használjam a fürdőd?
-Persze nyugodtan, amit csak szeretnél.
-Lezuhanyozhatok?
-Keresek már is neked törölközőt. -szaladtam be a fürdőbe és a szekrényt feltépve kikaptam neki egy törölközőt. -Van itt minden, nyugodtan ha fürödni szeretnél a kádba azt is lehet, használhatsz bármit. De sajnos pasi illatú tusfürdőm nincs.-sütöttem le a szemeim.
-Semmi baj, nekem bármi jó. Nagyon köszönöm.-mosolygott rám bátorítóan.
-Ugyan.
-Mindjárt jövök, de addigra te az ágyban legyél.
-Igen is apuci.-mosolyodtam el.
-Na ez az a lány akit én megismertem. Borzasztóan hiányzik, majd szólj neki kérlek.
-Hhh jó, megpróbálok.-gyűlt könny a szemembe, majd elpillantva Chrisről bemásztam az ágyba. Csendben hallgattam ahogy a zárt ajtó mögött megengedi a vizet a zuhanyzóban. Az ajtót bámultam miközben azon gondolkoztam, hogy Chris tényleg fontos nekem. Nem akarom, hogy véget érjen a barátságunk. Pár perc elteltével csend lett. Már gyanúsan sokáig csend volt. Felkeltem az ágyból és az ajtóhoz lopakodtam. Hallgatózni kezdtem. De még mindig csend volt. Mi a franc lehet vele. Csak nincs rosszul.
-Hahó!-kopogtam halkan az ajtón, de nem válaszolt senki.
-Chris! Jól vagy?-még mindig semmi.
-Bemegyek.-majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Chris a kád előtt ült a földön felhúzott lábakkal, a karjait a térdén összefonta és arra döntötte a fejét. Odaléptem hozzá és leguggoltam mellé. Finoman megérintettem csupasz vállát.
-Hé, jól vagy?
-Nem.-rázta meg keserűen a fejét.
-Mit csináljak, mit hozzak?
-Semmit.
Felpattantam mellőle kinyitottam az ablakot résnyire és egy kis törölközőt bevizeztem majd a tarkójára tettem. Halkan felsóhajtott a hideg anyagtól.
-Picit ülj itt, hozok neked egy pohár vizet.
-Köszi.-suttogta halkan.
Leszaladtam a konyhába egy pohárét és teleöntöttem vízzel. Igyekeztem felfele a fürdőhöz, de mikor beléptem ledöbbentem. Chris ájultan feküdt a fürdő közepén a szőnyegen. Odasiettem mellé, teljesen zavarba voltam attól a látványtól, hogy alsónadrágban fekszik előttem, magatehetetlenül, emellett borzasztóan bepánikoltam, hogy hogyan fogom ezt a pasit innen felkaparni.
Finoman ütögetni kezdtem az arcát.
-Chris kérlek kelj fel. Hallod?
Semmi reakció. Megpróbáltam a karjánál fogva odébb húzni picit, hogy a hátára feküdjön, majd a vizes ronggyal elkezdtem törölgetni az arcát. Lassan megmoccant és megfogta a kezem amiben a rongyot szorítom. Kinyitotta a szemeit és felpillantott rám.
-Hála istennek. Már azon kezdtem aggódni, hogyan vonszollak így át a szobába.
-Köszönöm.-mosolyodott el halványan
-Gyere ülj fel, itt van egy kis víz.-lassan felült és elvette a poharat maga mellől.
-Mitől lettél rosszul?
-Nem csak neked vannak nehéz napjaid.-pillantott felém szomorúan.
-Úgy sajnálom.-simítottam a vállára a kezem, bár reszkettem.
-Micsodát?-nézett rám kíváncsian.
-Hogy csak magammal és a problémáimmal voltam elfoglalva. Téged pedig meg se kérdeztem, hogy mi bánt. Borzasztóan szégyellem magam.
Egy erős kéz vont magához. Odahúzott teljesen és szorosan tartott így kénytelen voltam térdelni vele szemben. Feltérdelt lassan ő is ,de még mindig szorosan fogott magához. Csípőm nekiütődött az övéhez ettől pedig lángba borult az arcom.
-Tudod, nagyon hálás vagyok neked, hogy megismertelek.-suttogta halkan a vállamnak bújva.
-Én is neked.-öleltem szorosan magamhoz.
Majd lassan elengedtük egymást.-Gyere meg ne fázz. -felálltam és becsuktam az ablakot , majd kiterítettem a törölközőket. Chris lassan felkelt és megindult befele a szobámba.
Utána vittem a poharát és bemásztam az ágyba. Ledőlt ő is és betakarózott.
-Ugye tudod, hogy én sem szeretnélek elveszíteni? Attól, hogy jó pár évvel fiatalabb vagy nálam, egyáltalán nem tűnik fel a korkülönbség és szerintem nagyon megtaláltuk a közös hangot. Borzasztó okos és csinos vagy, legyél magadra büszke, mert én nagyon az vagyok. Hogy ilyen csodás barátom van.-mosolygott halványan rám Chris.
-Köszönöm, nagyon jól esnek a szavaid.
-És köszönöm azt is, hogy az előbb segítettél.
-Te is rengeteget segítettél, zavart, hogy én nem tudtam miben, így most bepótolhattam.
-Azért estem össze, mert nem eszek rendesen. A film miatt is, és az idegesség miatt is. Folyamatosan agyalok mindenen. Ugye mondtam még múlt héten, hogy szeretnék már én is végre családot. Gyerekeket, feleséget. És elkeserít, hogy ennyi évesen, még mindig semmi, pedig borzasztóan igyekszek. Másnak van már kettő gyereke, nekem meg semmim.-piszkálta a kezeit szomorúan.
-Chris.  Hidd el megfogod találni az igazit. Csak még picit legyél türelmes. Ne add fel a keresést mert egy idő után meglesz az akit keresel.- döntöttem a vállára a fejem és megfogtam a kezét, hogy ne piszkálja tovább.
-Neked mi tetszik, ha egy pasi meg szeretne hódítani? Hogy közeledjen hozzád?- ettől a kérdéstől leblokkoltam. Gyomrom görcsbe rándult és mély levegőt vettem.
-Nekem egy pasin az tetszik, ha jó a humora, figyelmes, illedelmes.
-Hmm.. ezek bennem is megvannak. -gondolkodott el hangosan.
-Tudom.-mosolyodtam el és felé pillantottam. Rám kapta a tekintetét majd felém fordult.
-Lehet egy kérésem?
-Persze akár több is.
-Ugye nem érzed kényelmetlennek, hogy itt alszok veled?
-Chris, én szeretek veled lenni. Minden percét élvezem ami veled kapcsolatos.
Odahajolt hozzám és finoman megölelt.
-Tudod végre azt érzem, hogy boldog vagyok.-szorosabban megöleltem majd lassan elengedtük egymást. Hanyatt feküdtünk én pedig jobb oldalamra fordultam.
-Jó éjszakát Chris.-mondtam mosolyogva.
-Jó ékszakát Ava.-hallatszott a hangján, hogy ő is elmosolyodik.
Lehunytam a szemeim és próbáltam álomba ringatni magam.
Besüppedt mögöttem az ágy. Chris mellkasa a hátamnak simult. Nem mertem megmozdulni. Finoman elsimította a hajamat és közel hajolt.
-Köszönöm, hogy vagy nekem.-majd egy lágy puszit adott az arcomra. Teljesen beleborzongtam. Meg se mertem mozdulni, próbáltam úgy tenni mintha aludnék és nem hallanám amit suttogott. Chris eldőlt mögöttem és a hátamra simította a kezét. Ettől olyan nyugalom lett úrrá rajtam, hogy egyből el is nyomott az álom.