That's My Way

6 rész

Hirtelen kipattantak a szemeim.
-Úr Isten elkések!-ugrottam fel az ágyban , majd a telefonom koppant a padlón. Lehajoltam érte és láttam, hogy csak pár perc van az ébresztőig. Kinyomtam a készüléken majd felkeltem. Összekészültem és elsétáltam a szekrényemig.
-Mégis mi a francot vegyek fel? -Úgy döntöttem , hogy egy hosszú szürke ruhát veszek fel és rá egy farmer kabátot. Fehér sportcipőmet felkapva lesiettem a táskámmal a vállamon a nappaliba. Szokásos reggeli kávémat szürcsölgettem mikor Mia neve felvillant a telefonom képernyőjén.
-Mindjárt ott vagyok! :)
-Várlak :)
Elmosogattam és már hallottam is, hogy kopogtat az ajtómon. Összekaptam a cuccaim és már mentem is.
-Szia csajszi-köszöntem neki jókedvűen.
-De jó kedve van valakinek- mosolygott rám pimaszul.-Van még valami amiről nem tudok? -kacsintott rám vigyorogva.
-Nincs , csak szimplán jó kedvem van, meg péntek van.
-Nem lehet, hogy valaki miatt van ennyire jó kedved? És azért öltöztél ilyen csinin?
-Nem-nevettem el magam.-De menjünk mert elkésünk.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
-Ma külső helyszínen leszünk, szóval bent lepakolunk és megyünk is.
-Rendben. -pillantottam felé mosolyogva.
-Ez már tetszik, hogy ilyen jó kedved van.-sandított felém.
-Inkább mint hogy sírjak.
Megérkeztünk a munkahelyünkre, felsiettünk és gyorsan összeszedtük ami a mai naphoz kelleni fog.
-Kész vagy? 
-Igen azt hiszem. -felkaptam a táblagépet és Mia után indultam. Lementünk a stúdióba, mert innen fogunk menni majd közösen. Magam előtt összefontam a kezeimet és vártam mikor indulunk. Oldalra pillantva megláttam Christ. Pici idegesség költözött a hasamba. Felém pillantott majd elindult irányunkba. Gyors lépteit a szívverésem is ugyan olyan tempóban követte.
-Sziasztok- mosolygott kedvesen ránk.
-Szia Chris. -sóhajtott Mia ámulva, ami mosolygásra késztetett.
-Szia - mondtam neki kedvesen.
-Mia gyere légyszíves-kiabált neki Steve. Csalódottan a férfi irányába ment eközben én félve Chrissre néztem.
-Nagyon csinos vagy.-hajol közel hozzám. Megéreztem férfias illatát és teljesen leblokkoltam.
-Köszi. -húztam össze magamon a farmerkabátom.-És a tegnapi üzeneted is. Sajnálom, hogy nem tudtam válaszolni, csak bealudtam.
-Semmi gond, nem is volt kötelező, hogy válaszolj, csak szerettem volna, hogy tudd. -idegesen zsebre tette a kezeit.
Mia szaladt felém. A tömegből könnyen felismerem barátnőmet, hatalmas mosollyal közeledett.
-Gyere mert mennünk kell.
Rápillantottam Chrisre aki bólogatott szótlanul.
-Majd még találkozunk-halványan mosolyra húzódtak az ajkaim.
-Rendben.-szemei az enyémekbe villantak.
Elkaptam a tekintetem róla és siettem Mia után. Kisétáltunk a stúdióból és beültünk a csapattal egy nagy furgonba. Mindent bepakoltak már a csomagtartóba. Mia mellett ültem. Kipillantva az ablakon láttam,hogy Chris és a kollegái is beülnek egy ugyan ilyen furgonba. Felém pillantott mielőtt beült én pedig mosolyogva hanyatt dőltem a székemben.
-Nagyon figyel.-bökte meg Mia  mosolyogva a vállával az enyémet. Én nem mondtam semmit csak halványan mosolyogtam ,közben arra figyelve , hogy más ne lássa a vigyort az arcomon. Egy fél órás utat követően meg is érkeztünk. Egy gyönyörű erdő vett körül minket, hatalmas fákkal. Kiszálltunk az autóból és mély levegőt vettem. A friss tiszta levegőt nagyon jó érzés volt beszívni. Csend volt, a stábon kívül a természet hangja töltötte meg a teret, a madarak énekeltek, a szél fújt a fák ágai között. Olyan jó megnyugtató érzés fogott el.
-Na gyere kipakolunk.-bökött meg Mia.
Segítettem kivenni a cuccokat a kocsiból és elkezdtük a helyszínt felkészíteni a forgatásra. Csendben pakoltam ki az egyik dobozból, mikor megpillantottam ismét Christ. Egy pasassal beszélgetett aki egy nagyon menő motort tolt maga mellett.
-Nézd milyen menő járgány. Szerinted ő fog vele menni?
-Nem tudom Mia, majd kiderül.-forgattam meg a szemeim barátnőm ámuldozását hallgatva.
Kész lettünk mindennel majd megkezdték a forgatást. Csendben figyeltünk. Chris tényleg nagyon profi színész és persze ki más ha nem ő ment a motorral.
-Nézd az övé.-suttogta Mia nekem.
-Igen látom, ugyan azt nézzük.-mosolyogtam kolleganőmre.
-SZÜNET!
-Mindjárt jövök.-suttogtam Miának majd eljöttem mellőle. Odébb sétáltam azon aggódva, hogy a szüleimmel kellene beszéljek, mi lehet velük. Elővettem a telefonom, de egyszer csak egy hang zavarta meg a cselekedetemet.
-Hé kislány! Elvihetlek egy körre?
Hátrapillantottam majd Chris állt ott a motorral.
-Ó nem köszi, kihagyom.-mosolyogtam rá zavartan. Leszállt a járműről és odajött hozzám.
-Gyere, nem látja Sharon, meg most amúgy is egy óra pihenő van.
-Én még nem ültem ilyenen.- mondtam zavartan ,lesütött szemekkel.
-Vigyázok rád.-mosolyra húzódott a szája, majd a motor felé invitált.
Félve utána mentem és megálltam a fekete csoda mellett. Chris felült a motorra, majd rám nézett.
-Gyere, ülj be mögém.
Megpróbáltam felülni, de hosszú szoknyában elég nehéz volt.
-Gyere közelebb hozzám. -pillantott rám a válla felett, majd közelebb csúsztam, combjaim hozzáértek az övéhez, de gyorsan el is kaptam onnan a lábaim.
-Megvárod kérlek, hogy megigazítsam a ruhám?
-Persze, nyugodtan.-helyezkedni kezdtem és megigazítottam a szoknyám, hogy a szél nehogy felfújja majd a visszapillantóba néztem, ahol láttam Chris figyelemmel kísérte a szenvedésemet.
-Hajolj közelebb és kapaszkodj belém.-megköszörülte halkan a torkát majd rámarkolt a kormányra. Közelebb dőltem és a dereka köré fontam a kezeim.
-Kapaszkodj.-mosolyodott el majd felmordult a motor alattunk. Chris gázt adott a fekete szépségnek majd megindultunk. Hirtelen Chris mellkasához kaptam a kezeim és hozzásimultam a hátának. Összeszorítottam a szemeim félelmemben. Éreztem kezem alatt a gyorsuló szívverését majd óvatosan kinyitottam szemeim.
-Jól vagy?-nézett hátra válla felett.
-Előre nézz, túl szeretném élni.
-Ne félj, vigyázok rád.-mosolygott az utat figyelve. Jó 15 percig mentünk az erdőben a hatalmas fák között majd lelassult a a motor és megállt. Reszkető kezeimmel szorítottam Chris felső testét, majd egy meleg kéz simult az enyémre.
-Hé, megálltunk. Minden rendben.
Hirtelen elkaptam róla a kezeim majd elhúzódtam tőle. Próbáltam lemászni a motorról de megkellett kapaszkodjak hirtelen a vállában.
-Csak nyugi, nem sietünk sehova. Támaszkodj meg rajtam.
-Köszi.-nagy nehezen leszálltam és mély levegőket vettem.
-Jól vagy?
-Igen csak reszketek.-nevettem zavartan, majd Chris elém sétált.
-Most legalább tudunk kicsit beszélgetni.
-Miről szeretnél?
-Mesélj magadról, hogy kerültél erre a munkahelyre?
-Hhh hát Denverben éltem eddig, egy albérletben a párommal, aztán már csak egyedül és láttam egy álláshirdetést. Jelentkeztem rá, hisz ez volt álmaim munkája, amit tanultam azt kamatoztatni tudom. Így hát megpróbáltam és sikerült. El kellett költözzek, teljesen új életet kezdve ebben a hatalmas városban, új embereket megismerni, ami nehezen megy nekem. Röviden és tömören összefoglalva ennyi.-rántottam meg a vállaim finoman majd felpillantottam Chrisre.
-Nem bántad meg az elköltözést?
-Hiányoznak borzasztóan a szüleim, a családom, de elkellett onnan jönnöm, mert összeroppantam volna ott, maga a tudat, hogy... -majd elhallgattam
-Sajnálom.-lehajtotta a fejét majd felpillantott a szemeimbe. Elnéztem róla.
-Hhhh én nem. Jobb lesz így nekem.-erőltetem mosolyt az arcomra.
-Megcsalt?
Csendben bólogattam.
-Nagyon sajnálom. De lehet jobb így, hisz másnak van esélye.
-Hah.. ha lenne- nevettem el magam keserűen.
-Biztos van,csak járj nyitott szemmel.-nézte a szemeim, majd felpillantottam rá.
-Nyitva van de nem találom.
-Türelem.-mosolygott rám majd mellém állt és felém fordította a fejét. -Várd meg míg nem lép az illető.
-De nincs ilyen Chris.-mondtam keserűen lehajtva a fejemet.
-Még mindig csak azt tudom mondani, hogy légy türelemmel. Lehet nem mer lépni, de mi van ha megvan már az a személy aki kiszemelt.
-Akkor majd szólj, ha látod az illetőt. Úgyis mindegyik ugyan azt akarja.- sétáltam odébb elszomorodva. Utánam jött, majd lassan sétáltunk egymás mellett.
-Nem mindegyik, van köztük aki normális is. Csak figyelni kell. De szerintem te ügyes lány vagy és megfogod ezt a személyt találni.
-Most mesélj te magadról.-tereltem a témát, hogy ne csak én legyek középpontban.
-Én New Yorkban születtem, itt is tanultam, aztán jött a színészkedés, filmezés majd a film rendezésbe is belekóstoltam. Van egy kutyám, őt menhelyről hozzam el ,Dodger a neve, nagyon barátságos. Nekem ő a gyerekem.-nevette el magát. -Imádom a családom, de majd persze szeretnék én is sajátot. -Chris elhalkult. Legalább nem csak nekem kényelmetlen.
-Hhh.. lassan lehet vissza kéne mennem, nem akarom, hogy kirúgjanak.
-Nem fognak, de gyere.-simította meg a vállam, majd visszasétáltunk a motorhoz. Chris felült én pedig mögé ültem. Megigazítottam a ruhám majd közelebb csúsztam hozzá.
-Nem szeretnéd amúgy kipróbálni?-pillantott rám a tükörben. Kinéztem hatalmas vállai mögül majd nyeltem egy nagyot.
-Őszintén?
-Igen.- villantotta meg tökéletes fogsorát.
-Lehet megpróbálom.-mosolyodtam el félénken.
-Gyere akkor cseréljünk helyet.
Lemásztam mögüle és megvártam, hogy felkeljen a járgányról majd jelezte egy biccentéssel, hogy enyém a terep.
-De ugye nem nekem kell egyedül elindítsam?-néztem rá félve.
-Ha gondolod beülhetek mögéd. Természetesen, ha nem zavarlak.- hezitáltam pár másodpercig mérlegelve , ha egyedül ülök fel, hogy fogom tudni megállítani? Ő se tudna abban segíteni, ha megáll valahol és onnan magyaráz ,így mindenképp jobb ötlet az, ha mögém beül.
-Nem dehogy is.-odasétáltam a fekete csodához és felültem. Elkezdtem igazgatni a ruhám, ezalatt Chris mellém sétált, megvárta míg elhelyezkedek. Át tette az egyik lábát a motor túl oldalára. Éreztem ahogy az egész jármű megsüllyed a súly alatt. Közel ült hozzám majd egyik kezével megfogta a kormányt.
-Ezt mozgatod, ha fordulni szeretnél. Ezzel pedig gázt adsz ,ezzel a karral pedig fékezel.
-Ühüm.- teljesen sokkolt az érzés, hogy izmos alakja hozzám simul és a hangja pár centire a fülem mellett szólal meg. Mentolos leheletét éreztem a vállamon és végig futott rajtam a borzongás.
-Tedd fel a kezeid és fogd meg erősen a kormányt.-reszkető jéghideg kezeimet feltettem ahova mondta és rászorítottam amennyire csak tudtam. Elfehéredtek az ujjaim annyira kapaszkodtam.
-Ennyire ne szorítsd.-simította a kezét az enyémre majd beindította a motort.
-Kiesik a szívem.-nevettem el magam.
-Csak nyugi, gyakorlunk, nem fogunk gyorsan menni. Addig csináljuk ameddig azt nem mondod elég volt.
-Rendben.-fújtam ki a levegőt majd koncentrálni kezdtem arra amit csinálok és azt figyelmen kívül hagyni, hogy egy izmos, jóképű pasas ül mögöttem hozzám simulva és a kézfejemet fogja. Ava szedd már össze magadat. Lényegében még barátok se vagytok csak egy pasi akivel beszélgetsz és ilyen faszságokba belemész. Ennyi! Térj már magadhoz.
Elindultunk, szép lassan gurultunk előre. A ketyegőm ezerre dübörgött a mellkasomban, csak ennek a dübögését, Chris hangját és a motort hallottam.
- A horizontot figyeld és dőlj előrébb, a testeddel irányítsd a motort. De meg kell hagyni nagyon jól csinálod, ügyes vagy.-hallatszott a hangján, hogy belemosolyog a mondatába.
-Nekem nemsoká megáll a szívem.-nevettem el magam.
-Ne izgulj, itt vagyok mögötted, minden rendben van. - hát ezzel nem mondanám, hogy baromira segített a helyzetemen.- Gyorsítunk egy picit.-majd tekert egyet a kormányon és felgyorsultunk.-Tartsd egyenesen.- úgy cselekedtem ahogy mondta majd egy kezet éreztem meg a hasamnál. Szerintem még levegőt venni is elfelejtettem pár másodpercig. Érintése alatt a bőröm égett és bizsergett.
Ava basszus nézz előre és figyelj arra amit csinálsz.
Majd gyorsítottam a sebességen. Chris álla hozzásimult a vállamhoz majd szorosabban fogott.
-Lassíts picit.- suttogta a fülemhez hajolva.
Lelassítottam majd vállam felett próbáltam felé fordulni csak meglepődtem, hogy még mindig ugyan ott van az arca közel hozzám.
-Mi a baj?
-Cserélünk?
-Persze.-szép lassan leállt a motor majd megálltunk. Chris felállt mögülem majd leszállt a járműről. Nehézkesen én is lemásztam majd odaengedtem Christ.
-Ugye tudod, hogy nagyon bátor voltál.- szája mosolyra húzódott.
-Köszönöm.- lesütöttem a szemeim majd láttam, hogy felül a motorra.
-Gyere,vissza viszlek.
Beültem mögé és megkapaszkodtam benne. Felmordult a motor és megindultunk. Szorosan fogtam, még mindig szokatlan ez a járgány. Hátának döntöttem a fejem szerencse hogy ennyire széles mert felfogja a szelet, így legalább ki is tudom nyitni a szemeim. Arra lettem figyelmes, hogy megálltunk már egy ideje, de én még mindig kapaszkodok Chrisbe. Szorosan a combommal fogom az övét és mellkasát szorítom. Halk krákogást hallottam, majd felkaptam a fejem.
-Uramisten, bocsánat, teljesen azt se tudom merre vagyok.- mondtam zavartan miközben próbáltam minél hamarabb kimászni mögüle.
-Semmi baj.-mosolygott rám miközben a tekintete az enyémbe fúródott- köszönöm, hogy bíztál bennem és eljöttél velem erre a pár percre.
-Hát én köszönöm, hogy nem haltam meg.-nevettem el magam.
Chris leszállt a motorról és mellém sétált.
-Hhh lassan kezdünk.-mondta szomorúan majd felém fordult.
-Istenem, ott van Sharon.-hátrálni kezdtem de egy kéz megragadta a csuklóm.
-Hé, ne menj el, maradj itt.
-Nem lehet, ha veled meglát én nekem annyi! Ki vagyok rúgva.
-Állj be mögém.-fogott és maga mögé vont, majd telefontját kivéve a zsebéből telefonálni kezdett. Én összeszorított szemekkel álltam ott és azon kattogott az agyam, ha idejön én nekem végem. El kéne fussak innen valamerre ahol meg tudom őket kerülni és a stáb túloldalán meg kijönnék. Hátra pillantva a fák közé bebotorkáltam, így is nehéz volt mert sűrű volt a növényzet. Gyors léptekkel betájoltam nagyjából, hogy merre kell menjek. Szoknyámat a kezembe fogva lépkedtem át a hatalmas farönkökön amik a földön hevertek. Magam mögül ág reccsenést hallottam. Gyorsabb tempóra váltottam, hogy ha egy vadállat én akkor mit csinálok, mi van ha medve van itt. Teljesen bepánikoltam. Hátra fele nézegettem, hogy mégis mi jön utánam, de sajnos nem láttam semmit. A hatalmas növényzet kitakar mindent .Egy-két ág meg is vágta a lábam. Ennyi erővel egy túlélő filmet is forgathatnánk. Hogy menekülj meg Sharon karmai közül. Hát ez kész katasztrófa amit művelek. Kínomon már nevetni kezdtem mikor közvetlen mögöttem reccsent a faág. Ledermedtem. Nem bírtam moccanni a sokktól. Nagyot nyeltem majd futni kezdtem. A hatalmas rohanás közepedte természetesen hátra kell bámészkodjak, hát hova máshova ha nem előre néznék mint egy normális ember. Bár elgondolkodva ezen egy normális ember nem jön ide be. Hirtelen megbotlottam egy faágban és  előre buktam.
Csendben szenvedtem a földön fetrengve. Na szép , gyönyörű mondhatom. Megpróbáltam felkelni de nagyon fájt a lábam. Bicegve gyorsan tovább mentem majd megragadták a karom. Sikítani akartam de befogták a szám és az illető maga felé fordított. Kikerekedett szemekkel figyeltem, hogy Chris áll előttem.
-Cssss. Én vagyok.- csitított halkan majd levette a számról a kezét.- Mégis mi a francot csinálsz, mondtam, hogy maradj mögöttem.
-Ha Sharon meglát, hogy ott vagyok mondom h kirúgnak. Megmondta, hogy ne tartsak fel mást a munkában. - ziháltam idegesen nem csak a félelemtől hanem a sajgó lábamtól is.
-Mi? Engem nem tartasz fel. Én akartam, hogy velem gyere. Ha le is csesz majd én el viszem a balhét. Ezért nem kellett volna elrohannod.
Lepillantottam magamra majd megpróbáltam leporolni magam.
-Jól vagy azért?
-Azon kívül, hogy a frászt hoztad rám?
-Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni.
-Hhhh fáj a lábam.-pillantottam le az említett testrészemre.
-Mit csináltál-guggolt le elém majd felnézett rám- Szabad?-mutatott a bokámra. Bólogattam majd megfogta a szoknyám szélét és megérintette a lábam.
Összeszorítottam a fogaim ahogy hozzáért. Felpillantott rám majd felkelt.
-Gyere, tudsz menni vagy felvegyelek?
-Mi? Nem kell megoldom. -majd megpróbáltam tovább bicegni.
-Kapaszkodj belém.-karomat a vállán át tette és lassan elindultunk. -Támaszkodj rám.
-Magas vagy , nem érlek fel.-nevettem el magam nem csak a kialakult helyzeten, hanem magamon is röhögtem, hogy ez mennyire kínos már. Ő hatalmas én meg pici vagyok, fel se érem.
-Kapaszkodj.-Chris a lábam alá nyúlt és felkapott a karjába.
- Hé mit csinálsz? Tegyél le.-közben a karjaimat a nyaka köré fontam.
-Kiviszlek innen és ha leültél megnézzük a bokád.
-De nem kell, tudok menni.
-Így gyorsabban kiérünk.
-De ha kijöttünk a fák közül tegyél le , meg amúgy is menned kell mert mindjárt kezdtek.
-Még van idő, nyugi.-ezalatt kisétáltunk a fák közül majd ahogy kértem le is tett. Fogaimat összeszorítva lépkedtem .Kerestem egy széket és leültem oda.
-Had nézzem.-guggolt le velem szemben.
-Hagyd. Nem akarom, hogy felhívjuk a figyelmüket.
-El kell látni, mert ha rosszul mozdulsz akkor lehet nagyobb lesz a baj. Engedd kérlek, hogy bekössem.-nézett rám kérlelően.
-Hhhh picsába oké, de siess.-gyorsan felállt, keresett kötszert majd letérdelt elém. Én idegesen néztem körbe, reménykedve abban, hogy nem lát senki. Elkezdte bekötözni a lábam. Ahogy csavarta körbe egyre szorosan kezdte rátekerni. Halk nyögések hagyták el a szám.
-Sajnálom, igyekszek.
-Nincs semmi, csak csináld. Kibírom. -haraptam be alsó ajkam és összeszorítottam a szemeim.
-Lehet el kéne menned vele orvoshoz megnézetni, biztos ami biztos.- Chris felnézett majd láttam, hogy tekintete letévedt az ajkamra.
-Hhh jó majd elmegyek. Kész vagyunk?
-Ömm igen persze, bocs.-hirtelen felpattant majd eltette az eszközöket.
-Hozzak neked fájdalom csillapítót?
-Nem kell köszönöm, nagyon kedves vagy tényleg de túlélem. -erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Chris kezdünk. - kiáltott oda felénk egy magas férfi. Feszült voltam és borzasztó dühös Sharonra, hogy ez mind miatta van.
-Mennem kell de maradj szem előtt. Ennyit kérek.
-Oké apuci.- mosolyogtam rá.
-Ügyes kislány.-húzódott mosolyra rózsaszín ajka, majd megsimította a vállam mikor elment mellettem.
Felálltam a székből igazgattam a ruhám, hogy ne látszódjon a bokám és próbáltam nem feltűnően szenvedni.
-Hol voltál? Mindenhol kerestelek.- kapta el a karom Mia
-Elmentem egy körre azzal a motorral.-biccentettem a fekete jármű felé.
-Ezt most nem mondod komolyan? Tudod vezetni?
-Nem-nevettem el magam- Chris tanított, hogy mit hogyan csináljak.
-Ahaaaa szóval randizgattok mi?-kacsintott rám.
-Dehogy randizunk, hagyjál már ezzel a hülyeséggel. Nem jön be a pasi. Beszélgettünk és ennyi.
-Nem jön be? Biztos vagy te ebben?
-Hhhh már megint kezdjük. Ne fárassz kérlek, nem vagyok a toppon.
-Amúgy meg, hogy néz ki a ruhád? Olyan mintha át ment volna rajtad egy csapat vaddisznó csorda az erdőben.
-Mm semmi csak megbotlottam és elestem, ennyi.
-Elcsavarja a fejed ez a pasi. -ingatta meg fejét vigyorogva.
-Gondoltam, hogy ilyen frappáns megjegyzést fűzöl hozzá.-mosolyogtam rá.
- Na gyere menjünk közelebb.- gyors léptekkel megindult barátnőm. Én próbáltam tartani a tempót, de nagyon fájt a lábam. Így lemaradva bicegtem utána.
-Hé, hozzád beszélek.-hirtelen megfordult Mia és látta, hogy küzdök de piszkosul. -Mi a... jól vagy?
-Igen persze.
Kolleganőm méregetett majd megfogta a szoknyám alját és felhúzta picit.
- Mi a...-kapott a szájához majd felpillantott rám.-Mit csináltál?
-Ja ez semmiség.
-Menni nem bírsz Ava Miller most mond el mi történt.- nézett rám dühösen, már amennyire tudott dühös lenni, mert sokkolódott a látványomtól.
-Mondtam, elestem. Ennyi.
-Ki látott el?
-Hhhh...-lehajtottam a fejem.
-Chris volt igaz?
-Igen.
-Milyen úriember. - pillantott felé álmodozva. Szemeimet megforgattam, sose növi ki ezt a rajongás mániáját.-Gyere kapaszkodj belém menjünk odébb és leülsz.
-Tudom csinálni a munkám. Nem akarok leülni.
-Csend! Leülsz és onnan dolgozol. Egy nyikkanást se szeretnék hallani.-mutatóujját előttem lóbálta miközben magyarázott.
-Ugye tudod, hogy nagyon viccesen nézel ki mikor így magyarázol.-nevettem el magam.
-Hhhh ...fejedet is beütötted?
-Nem. -nevettem tovább halkan, majd a tablet felé fordultam és dolgozni kezdtem. Teljesen elmerülve a munkában fel sem tűnt, hogy idő közben vége lett a forgatásnak. Egy erős kéz érintette meg a vállam. Kizökkenve a feladatból ijedten felpillantottam.
-Szia.-mosolygott rám Chris kedvesen
-Szia.-viszonoztam én is felé a mosolyt
-Hogy érzed magad?
-Így ülve jó, de Mia lebaszott.- nevettem el ismét magam, ahogy felidéztem, ahogyan kolleganőm az ujját lóbálva előttem magyaráz.
-Mert aggódik, ahogyan én is. Nagyon is jól tetted, hogy itt ültél és nem ugráltál. -aggódik? Mi van? Ava ne .. ne merészelj fantáziálni mert leütlek. Felálltam a székből és összeszedtem a cuccaim.
-Még jó, hogy hétvége jön.-sóhajtottam fáradtan
-Igen. És szeretnélek megkérni arra, hogy otthon feküdj és pihenj.
-Rendben... apuci. -vigyorodtam el majd felnéztem Chrisre.
-Ezt még azt hiszem egy párszor megfogom kapni.- nevette el magát majd segített elbicegni a kocsihoz.
-Ülj be és ha visszaértünk a stúdióba hazaviszlek onnan.
-Hhhhh ... Chris. De nem kell ezt csinálni, ne fáradj.
-Örülök, hogy találtam egy olyan embert a világban aki normális. Lehet vele beszélgetni. Ne csináld ezt velem. Szeretném, hogy épségben hazaérj és akkor nyugodt leszek. Ígérem utána nem fárasztalak a hülyeségekkel.
-Én is örülök neked Chris, de tényleg. Minden rendben. Neked köszönhetem, hogy megmaradtam és nem szedett szét egy medve, pedig nagyon komolyan csörtettél, de borzasztó hálás vagyok a segítségedért.
-Engeded akkor, hogy hazavigyelek?
-Jó.
-Ott találkozunk ahol tegnap. Csörgess majd meg, hogy hol vagy és segítek.
-Rendben.
Beszálltam az autóba majd figyeltem Christ ahogy ő is beszáll az övékébe. Fáradtan ültem a székben. Lecsuktam a szemeim és pihentem egy picit. Piszkosul lüktetett a lábam. Mia felém fordult, majd megigazított, hogy kényelemesen feküdjek. Elaludtam ezalatt a fél órás út alatt. Kolleganőm ébresztgetésére riadtam meg.
-Gyere itt vagyunk.
Lassan kimásztam a kocsiból álmosan a lift felé vettem az irányt. Felmentem a cuccaimért majd elköszöntem Miától.
-Ha kell valami szólj és viszem oké?
-Köszönöm. -hatalmas ölelésbe zárt karjaival majd elindultam a VIP ajtóhoz ahol találkozok Chrissel.
Kisétáltam és láttam, hogy Chris gyors léptekkel halad felém.
-Had segítsek.-vette ki a kezemből a táskám majd elkísért a kocsiig. -Segítsek beülni? Vagy az menni fog?
-Hát remélem sikerül.-nevettem el magam, majd a kocsiajtóhoz sétáltam.
-Ha hátra ülsz el is tudsz feküdni ha gondolod. Úgy kényelmesebb lesz és feltudod tenni a lábad.
-Rendben köszi-mosolyogtam rá hálásan.
Chris kinyitotta a hátsó ajtót én ügyetlenkedve bemásztam, majd a vezető oldal felé ültem. Chris bepakolt a csomagtartóba majd beült ő is. Eldőlve feküdtem hátul feltett lábakkal. Hallottam, hogy matat elöl valamit.
-Köszönöm, hogy hazaviszel és hogy bekötötted a lábam.
Chris felnézett a visszapillantóba, majd elmosolyodott.
-Ugyan, semmiség. -elindította az autót majd kikanyarodtunk a stúdió területéről. Fáradtan kicsit meggyötörve feküdtem és bámészkodtam kifele. Furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha figyelnének. A visszapillantóba villant a tekintetem és két kék szempárral találkozott. Nagyot dübbent a mellkasomban a szívem.
-Otthon kérlek pihend ki magad, jó?
-Rendben.-mosolyodtam el majd elnéztem róla. Már későre járt és sötétedni kezdett kint. Lehunytam a szemeim, hogy picit pihentessem őket. Arra ébredtem, hogy óvatosan rázzák a vállam.
-Hé én vagyok csak. Nyugodtan aludj, csak a kulcsod add ide és beviszlek.
-Mi ? Nem megyek máris.-pattantam fel majd pont a fájós lábamra nehezedtem. Összecsuklottam, de két erős kéz megtartott.
-Mondom, hogy beviszlek.
-Csak segíts, nem kell bevinned.
Chris megfogta a cuccaim és engem támogatva az ajtóhoz mentünk. A kulcsot túrtam a táskámba, természetesen a legalján kell, hogy legyen.
-Az isten verte táskába semmit nem találok.-dühöngtem fáradtan.
-Nyugii meglesz mindjárt. Csak ne idegeskedj. Fáradt vagy, nehéz nap volt ez a mai. -kihalásztam a kulcsot majd a zárt kinyitva bementem.
-Gyere be nyugodtan. Nem valami puccos a kéró de nekem teljesen megfelel.
Chris utánam jött, illedelmesen levette a cipőjét és bezárta az ajtót. Fáradtan a konyha fele vettem az irányt.
-Kérsz valamit inni vagy enni?
-Nem köszönöm-mosolygott rám majd közelebb jött.
-Gyönyörű lakásod van.
-Köszi- sütöttem le a szemeim zavartan.
-Nem akarlak feltartani, minél hamarabb pihenj le. Jót fog tenni.
-Remélem holnapra már ugrándozni fogok tudni.-nevettem el magam.
-Azt azért még ne ,de hétfőre reméljük jobb lesz mint most.
-Köszönöm, hogy hazahoztál.
-Nagyon szívesen máskor is.- az ajtóhoz kísértem Christ. Belebújt a cipőjébe majd megállt az ajtó előtt és felém fordult.
-Köszönöm neked ezt a napot. Nagyon élveztem a társaságod.-nevette el magát majd az arcomat kémlelte.
-Én is nagyon élveztem Chris. És köszönöm, hogy motorozás közben is vigyáztál rám és nem csavarodtunk fel az első fára.-nevettem én is vele.
-Szép estét neked, aztán szólj ha bármi van! Jövök egyből.
-Köszönöm, de nem akarlak rángatni. Megleszek nyugi.
-Nem rángatsz, szívesen teszem.
Elmosolyodtam kedves szavain, majd megfogta az ajtó kilincsét és kiment. Pár lépés után visszafordult és intett nekem majd elhajtott a kocsival.
Lassan felkínlódtam magam az emeletre, átöltöztem és a pihe-puha ágyamba beszédültem. Egyből el is nyomott az álom.