That's My Way

29 rész

Fáradtan, de kipihentek keltem. Oldalra pillantva Christ nem találtam az ágyban. A fürdő irányából hallottam, hogy zuhanyzik így kimászva az ágyból megindultam felé. Csendben lépkedtem, hogy ne vegyen észre. Lekapkodtam magamról a ruhám és beálltam mögé. Kezemet végigsimítottam széles hátán amitől össze rezzent.
-A frászt hoztad rám.-pillantott irányomba válla felett.
-Szia édes.-pusziltam meg vizes lapockáját. Kezét hátra nyújtotta és megsimította a csípőm.
-Együtt fürdünk?-fordult velem szembe.
-Bizony, ilyen feledhetetlen éjszaka után ez nem is kérdés.-vigyorogtam rá és megcsókoltam az ajkait.
-De ugye tudod, hogy igyekezni kell, megyünk a szüleimhez aztán anyukádékhoz.
-Tudom. Gyorsak leszünk.-mosolyodtam el és átöleltem a nyaka körül.

A hosszúra nyúlt zuhanyzást követően egy garbós bézs egybe ruhát kaptam magamra, hozzá pedig a fekete magas szárú csizmámat. Egy szolid sminket tettem fel és behullámosítottam a hajam, hogy egy kicsit megadjam a módját az ünnepeknek.
-Szívem hogy állsz?-kiáltott be Chris a hálóból.
-Azt hiszem kész vagyok. Szerinted jó lesz így?-sétáltam ki hozzá. Ő csak mosolyogva méregetett, majd körbesétált körülöttem.-Na ? Mondj valamit! Jó vagy nem?-pillantottam rá idegesen. Nem mond semmit se csak néz.
Chris megállt mellettem és a fülemhez hajolt.
-Gyönyörű vagy.-suttogta mély hangján amitől mindig végig fut rajtam a hideg.
-Nem látszik a hasam?-simítottam a tenyerem az említett testrészre.
-Ha nem nyúlsz oda nem.-cirógatta végig a karom. -Viszont szívem lassan indulnunk kellene.-pillantott az órájára.
-Jól nézel ki Chris.-simítottam végig a mellkasán az inget ahogy végig mértem.
-Jó leszek így? -igazította meg az ingjének az ujját.
-Ha tovább igazgatod magadon letépem.-gomboltam ki a nyakánál a legfelső gombot.
-Most nincs arra időnk kicsim, de szavadon foglak még a mai nap folyamán.-kacsintott rám, majd az ajándékokat felkapva sietett a nappali irányába.
-Kívánlak.-suttogtam vágytól elfulló hangon, mire megtorpant.
-Édesem ne csináld ezt velem.-szorította össze a szemeit.
-Csináljuk a kocsiba. Gyorsan végzünk aztán mehetünk is.
-Kényelmetlen, pláne hogy ott a kicsi a hasadban. Édes ha hazajöttünk azt csinálsz velem amit akarsz és ahogy akarod.- fordult velem szemben, de engem nem hagyott nyugodni a gondolat. Akartam őt, jól nézett ki mint mindig, de ma valahogy nagyon vágytam arra, hogy magáévá tegyen. Nehéz nap elé nézünk azt hiszem.
Összeszedtem a dolgaim és a vállamra kapva a táskám megindultunk a kocsi irányába. Chris épp a csomagtartóba pakolt mikor sétáltam felé. Végigmértem ahogy előre hajolva pakolászik. A nadrág ráfeszül teljesen a lábára így a tökéletes fenekét csodálhattam miközben pakolt. Halkan mögélopózva rámarkoltam a fenekére két kézzel és odahajoltam hozzá.
-Annyira szexi ez a nadrág édes.-Chris keze megállt a levegőben és ledermedt. Ritkán lát engem ennyire beindulva így le volt döbbenve hogy pont most és pont ma amikor a szüleinkhez megyünk akkor tört rám ez az érzés.
-Kicsim ugye tudod, hogy..
-Shhhh... fordulj meg.-csúszott előre a kezem a mellkasára, majd szembefordítottam. Nekinyomtam a kocsinak és az ajkaira tapadtam. Chris levegőért kapkodva fogta meg a csípőm és tolt finoman hátrébb.
-Tudom, hogy kívánod én is kívánlak kincsem, de most tényleg indulnunk kell.
-Nem tudom visszafogni magam.-haraptam meg az alsó ajkát.
-Nekem is nehezen megy, de muszáj. -pillantott fel a szemeimbe.
-Hhhh.. menjünk.-léptem el tőle és beültem a kocsiba. Chris gyorsan elpakolt és előre szaladt mellém.
-Kicsim amint hazaérünk megkaphatsz.
-De az soká lesz, nem tudok addig várni.-simítottam a combjára a kezem. Chris lepillantott az ölébe és figyelte amit csinálok. Megmarkoltam a combját és magam felé húztam a jobb lábát, hogy könnyebben odaférjek ahhoz amit akarok.
Beindította a kocsit és elhajtottunk, ezalatt én lassan feljebb csúsztattam a kezem az övére.
-Ava.-nyújtotta el a nevem, közben pedig próbálta szigorúan csak az utat figyelni. Odahajoltam a füléhez és megpusziltam lágyan.
-Kívánlak, borzasztó nedves vagyok édes.
-Kicsim kérlek.-könyörgött, láttam rajta, hogy ő is akarja, de amint a kezem letévedt az övéről már teljesen biztos voltam abban, hogy ő is akarja ezt, hisz piszkosul kemény volt odalent.
-Kemény vagy, te is akarod.-haraptam meg a fülcimpáját.
-Nem mondtam egy szóval se, hogy nem akarnám letépni rólad a ruhát és úgy megdugni mint még soha, de most menni kell. Nem szeretnék késni életem.
-Akkor csak had kényeztesselek szájjal. -erre a kijelentésemre Chrisnek bent rekedt a levegő és megmarkolta a kormányt.-Hmmm?-tűrtem hátra a hajam, majd kicsatoltam az övét.
-Édes így nem tudok vezetni. Balesetünk lesz.
-Élvezz a számba.-markoltam rá a combjára.
-Istenem kincsem.-sóhajtott halkan. Az erek a nyakán kidagadtak annyira kapkodta a levegőt.
-Kérlek.
-Már fáj annyira kemény. Ne mondj ilyeneket kérlek mert beleélvezek a nadrágba.
-A számba élvezz, ne a nadrágodba.
-Te ettől nem leszel nyugodtabb. -pillantott felém.
-Akkor add a kezed és ujjazz meg.-húztam le a sebváltóról a jobb kezét.
-Este nem voltál ennyire rossz édesem.
-Büntess meg azért mert rossz vagyok. Kérlek.-könyörögtem neki. Lángolt a testem annyira vágytam rá.
-Szívem, mindjárt a szüleimnél vagyunk, próbálj meg lehiggadni.
-Nem tudok. Azt akarom, hogy megbassz.
-Meg foglak, Istenre esküszöm, hogy holnapra a hangod is el fog menni annyit fogsz sikongatni, csak még egy kicsit bírj ki. Kérlek.
-Nem fogsz szabadulni tőlem.-dőltem hátra a székemben.
-Nem is akarok.-nyelt egy nagyot. Kezeire vezettem a tekintetem amik még mindig szorították a kormányt.
-Remélem engem is így fogsz szorítani.-simítottam végig a kezén.
-A karjaidat a fejed fölött így fogom összekulcsolva szorítani amíg el nem élvezel.
-Már most elfogok itt a kocsiba.-sóhajtottam egy nagyot ahogy elképzeltem őt meztelenül.
-Még bírd ki. Azt akarom, hogy a farkam köré élvezz. -pillantott rám, majd gyorsan végigmért a tekintetével.
-Ha ilyeneket mondasz nem fogom kibírni két másodpercnél tovább.
-Ha hazaértünk egymásnak esünk ígérem. Ott csináljuk ahol akarod és ahogy akarod.
-És ameddig akarom.
-Pontosan, csak most egy picit nyugodj meg. Következő utcasarok már anyámék utcája. Nem akarok álló fasszal beállítani hozzájuk.
-Akkor állítsd belém.-vigyorogtam rá huncutul. Ő csak hitetlenkedve rázta a fejét és mély levegőket vett.
-Leengedem egy picit az ablakot, ne haragudj.
-Rosszul vagy?-pillantottam rá aggódva.
-Nem, dehogy, csak magamhoz kell térjek.
-Magadhoz térítselek? Vagy inkább magamhoz?-simítottam végig az ölén a tenyerem. Chris nyelt egy nagyot mikor megérezte a kezem a férfiasságán.
-Ez így nem segít kicsim.-parkolt le a ház előtt. Én kikapcsoltam a biztonsági övem és felé fordultam.
-Büntess meg. -hajoltam hozzá közelebb.
-Nem most foglak. Majd ha hazaértünk, de akkor nagyon.-nyitotta ki az ajtót és kiszállt a kocsiból. Gyorsan kipattantam én is és hátra szaladtam a csomagtartóhoz. Chris igazgatta magát, mert szorította a nadrág.
-Kicsi a hely? -kacsintottam rá egy huncut vigyor kíséretében.
-Igen, nagyon kicsi a hely. -köszörülte meg a torkát, majd kivette az ajándékokat.
-Tudunk ezen segíteni.
-Tudom szívem, de nem most.-kapta el a karom. Ideges volt, láttam a szemein, de ez egy cseppet se tántorított el.
-Most nagyon rosszfiú vagy.-suttogtam az ajkaira a szavakat, majd hátat fordítva neki elindultam az ajtó irányába. Chris pár másodpercig még állt a kocsinál, majd gyors léptekkel utánam iramodott. Hátra pillantottam, majd szembetaláltam magam azzal a gyönyörű kék szempárral ami most letépné rólam a ruhát. -De morcos vagy.-vigyorogtam rá, majd a karjába karoltam.
-Morcos és kanos vagyok. Mindjárt foglak és berángatlak egy szobába mert nem bírsz magaddal. -duzzogott, miközben az ajtóhoz sétáltunk.
-Anyukádék meg ne hallják ahogy sikongatok.-nevettem fel jókedvűen. Tetszett hogy felbőszítettem.
-Majd befogom a szád.- nézett felém, a szemei szikrákat szórtak.
-Nyugi édes, csak borzaszóan nedves vagyok.-pusziltam meg az arcát mire még inkább megfeszült a teste. Éreztem ahogy a karját fogom, hogy az izmai szétfeszítik az ingjét. Mosolyogva bekopogtam az ajtón és vártam, hogy kinyissák nekünk. Hallgattam ahogy a mellettem álló férfi fújtat a dühtől. Mérges rám mert felizgattam és most a szüleivel kell bájologni, ahelyett hogy jól megdugjon. Hát ez ilyen. Mosolyogva a karjához bújtam mikor kitárult előttünk az ajtó.
Scott vigyorgó feje bukkant fel édesanyjuk mellett.
-Sziasztok, de jó látni benneteket.-ölelt magához Lisa boldogan.
-Mi is örülünk, hogy itt lehetünk.-mosolyogtam rájuk kedvesen, mire megéreztem Chris kezét a csípőmön. Mintha villámcsapás ért volna az érintésétől újra fellobbant bennem a tűz és lángolni kezdett a testem ahogy felé pillantottam.
-Szia anya.-ölelte át Chris az édesanyját, majd visszalépett mellém, de közben a kezét nem emelte le rólam, gyanítom muszáj volt kapaszkodjon. Liza váltogatta köztünk a tekintetét, majd mosolyogva odébb lépett az ajtóból.
-Gyertek beljebb.
-Köszönjük.-léptem be boldogan a házba, majd Scott karjai zártak közre.
-Szia szépség.-szorított boldogan magához.
-Szia Scott. Köszönjük a segítségedet mégegyszer.-hálálkodtam.
-Ez természetes.-mosolyodott el, majd beljebb invitált minket. Hátra pillantottam Chrisre aki feszengve kibújt a kabátjából is igazgatta magán a ruhát. Elvigyorodtam ezen a látványon, gyanítom még az előbb elhangzott dolgok igen tisztán élnek az emlékeiben.
-Mi a baj édes.-simítottam a tenyerem a vállára, ahogy mellé sétáltam.
-Semmi csak próbálok lenyugodni, de nem megy. -nézett rám szúrós szemekkel, de tudtam hogy nem utál, hisz ismerem őt már annyira. Maximum zavarba van a helyzettől, hogy a szülei előtt így van.
-Gyere mögém, takarlak.-kacsintottam rá, majd kézen fogva húztam a nappali felé. Hatalmas örömujjongás csapta meg a fülem, majd amint beléptünk Stella boldogan szaladt az irányomba sikítva. Elmosolyodtam, hogy mennyire boldog ez a tündéri kislány, mikor a nagy rohanástól nekem vágódott ez az apróság. Fejét a hasamba fúrta ami hát mit ne mondjak nem a legkellemesebb érzés volt.
-Stella szívem, hé. Ezt ne csináld.- kapta el Chris a karját finoman és odébb húzta.
-Semmi baj.-mosolyogtam Chrisre, hogy tudassam vele, már minden rendben. Stella Chris nyakába ugrott így ő kénytelen volt letérdelni mellettem és úgy ölelgetni a kislányt akinek a boldogsága határtalan és ragadós volt. A többiekhez odasétálva üdvözöltem őket, majd Lisa jelent meg mellettem.
-Kérsz egy kávét drágám?
-Nem köszönöm, kedves vagy.-utasítottam vissza udvariasan a forró italt, mire Lisa intett, hogy kövessem a konyhába. Úgy is tettem, nem tudom mit szeretne mondani, de egyre nagyobb volt rajtam a nyomás. Figyelnem kellett, hogy se a karkötőm ne látszódjon és a hasamhoz se érhetek, mert akkor kiderülne minden.
-Drágám, jól látom amit látok?-mosolyodott el boldogan velem szemben a nő. Nem tudom mire gondolhat, de remélem nem a babára.
-Mármint?-vakartam meg idegesen a fülem tövét egy zavarodott mosolyt követően.
-Te és a fiam együtt vagytok igaz?-pillantott Chrisre majd rám. Nagy kő esett le a szívemről, hogy csak erre jött rá így boldogan bólintottam neki és a párom felé pillantottam aki épp a gyerekekkel játszott a nappaliban. Jó volt nézni mennyire oda van értük. Jobban belegondolva ,majd ugyan ez lesz később csak a mi gyerekeinkkel.
Lisa boldogan ölelt magához és örömében végigsimított a karomon.
-Tudtam, hogy te leszel neki a minden. Az első pillanattól tudtam.-suttogta a fülemhez hajolva. Meghatódva elpillantottam róla és gyorsan letöröltem a szemem szarkából azt a pár könnycseppet ami kicsordult. -Ne sírj drágám.-mosolygott kedvesen de láttam, hogy neki is csillognak a szemei. -Gyere foglalj helyet. Hozzak neked valamit? Biztos nem kérsz semmit se?
-Egy forró csokit kérhetek esetleg?
-Persze, már is hozom neked.-fordult meg és gyorsan nekilátott a forró italnak. Beljebb sétáltam a nappaliba és leültem a kanapéra. Innen figyeltem ahogy Chris és Scott játszanak a gyerekekkel és azok új játékaival amit kaptak karácsonyra. Stella kiszúrt engem, hogy figyelem őket így odasietett hozzám.
-Szia Ava.-mosolygott rám kedvesen ahogy leült mellém.
-Szia tökmag. Hogy vagy drágám?-tűrtem el az arcából egy kósza tincset.
-Jól vagyok és te?-nézett fel rám csillogó szemekkel.
-Képzeld én is jól vagyok.-mosolyogtam rá boldogan.-Na de mesélj mit kaptál karácsonyra? -simítottam meg a karját.
-Nagyon sokmindent ezt nézd.-pattant fel mellőlem és szaladt el az ajándékai felé. Chris közben eltudott szabadulni a fiúktól így a kanapé mögül odahajolt hozzám.
-Nagyon jól áll az anyaság. Beindít piszkosul.-suttogtam mély hangján.
-Te is jól mutatsz a fiúkkal, de nehogy a végén az egyik szobába berángassalak.- Chris összeszorította a szemeit és lehajtotta a fejét.
-Hogy tudod elérni egy perc alatt, hogy felálljon?
-Varázslat.- vigyorodtam el felpillantva rá.
-Ki tud varázsolni?-szökkent oda mellénk Stella kíváncsian.
-Jajj senki kincsem.-mosolyogtam rá ,majd Chrisre kaptam a tekintetem.
-Chris bácsi te tudsz varázsolni? -nézett fel rá Stella csillogó szemekkel.
-Inkább Ava. Ő egy szempillantás alatt el tud varázsolni.-mosolygott a kislányra ,majd felém pillantva kacsintott egyet.
-El tudod varázsolni Chris bácsit?-csodálkozott Stella.
-Ezt nem úgy érti Chris szívem. Na de mutasd mik vannak nálad.-pillantottam a kezében szorongatott babára.
-Ő itt Lotti. Ő az én babám.-ölelte szorosan magához.
-Nagyon szép kislány. Mint az anyukája.-cirógattam meg az arcát és elmosolyodtam , mire Stella közelebb ült.
-Ava! Kérdezhetek valamit? -pillantott fel rám. Chris ellépett mögülünk, ment az édesanyjának segíteni behozni a forró csokikat.
-Mi lenne az?
-Te szereted Chris bácsit?
-Igen, nagyon szeretem őt.
-Ő a barátod?-vigyorodott el huncutul.
-Igen, mi egy pár vagyunk.-mosolyodtam el én is és felpillantottam a konyhában ügyeskedő páromra.
-Akkor most már nem lesz szomorú Chris bácsi.-pillantott ő is hátra rá, majd egy szempillantás alatt felpattant mellőlem és odaszaladt Chrishez. Ujjongva ugrált körülötte ami megmelengette a lelkemet. Jó volt látni őket együtt. Olyan volt mintha a mi gyermekünk ugrálna Chris körül és várná mikor kapja a karjaiba.
-Parancsolj Ava, itt a forró csokid.-nyújtott felém egy bögrét Scott.
-Köszi.-mosolyogtam rá hálásan, majd szürcsölgetni kezdtem a forró italt.
-Mindjárt kész van az ebéd.- lépett mellém Chris.
-Szuper, úgyis nagyon éhes vagyok.-pillantottam végig rajta. Értette a célzásom így elkapta rólam a tekintetét. Mosolyogva felkeltem a helyemről és mellé sétáltam.
-Nehéz lesz ez a pár óra.-suttogtam miközben egy huncut mosoly jelent meg az arcomon.
-Nekem mondod.-fújta ki idegesen a levegőt és csípőre tette a kezeit.
-Annyira szexy ez a zöld ing rajtad édes, csak kicsit kijjebb kéne gombolnod itt a nyakadnál.-bújtam hozzá közel és kezdtem lejjebb gombolni az inget rajta.
-Szívem ezt ne itt..-húzta el a szavakat miközben összeszorította a fogait.
-Hát pedig csodaszép tetkóid vannak.-kukucskáltam be az ingje mögé.
-Állj le kérlek, mert vékony anyagú ez a nadrág, látszik minden.-hajtotta le a fejét.
-Chris bácsi gyere velem játszani.-szaladt oda hozzá Stella aki fejjel Chirs ölének szaladt. Szám elé kapva a kezem figyeltem párom arcát, aki ajkait összepréselve próbált nem hangot kiadni magából, majd felkapta Stellát.
-Mindjárt ebéd drágám. Utána ígérem játszunk.-Stella rádőlt Chris vállára mire kinyújtotta felé aprócska kezét.
-Ava, gyere te is ide.-megfogtam a kis kezét és közelebb mentem hozzájuk. Finoman simogattam a hátát az aprócska lánynak mire Chris felém pillantott. A tekintete elsötétült ahogy engem nézett. Tudtam, ismertem már ezt a nézést így mögé sétálva igyekezve, hogy más ne lássa végigsimítottam a tenyerem a fenekén.
-Stella drágám, csücsülj le egy picit kérlek. Beszélnem kell Avával.- ahogy elsétáltam tőlük elmosolyodtam. Tudom, hogy nem bírja már sokáig, így megindultam a folyosó irányába, ahonnan nyílnak a szobák. Hátrapillantottam és megláttam drága párom bosszús tekintetét amivel jelen pillanatban felfalt volna. Lassan hátrálni kezdtem, de a lépcső korlátjának ütköztem, így gyors léptekkel felszaladtam az emeletre.
-Állj meg.-suttogta idegesen Chris. Lepillantva az emeletről találkozott a tekintetünk.
-Nagyon morcos valaki.-nevettem el magam, ahogy figyeltem őt. Mellém érve a falhoz húzott, hogy ne lásson senki minket, ha felpillant a lépcső aljából.
-Fejezd be kicsim, mert rossz vége lesz.-mért végig.
-Büntess akkor meg.-hajoltam a füléhez, majd a jobb kezem lecsúszott a férfiasságára.
-Mondtam, fejezd be.-sziszegte halkan, ahogy kapkodott levegő után.
-Ebéd előtt egy kis testmozgás nem árthat.-simítottam végig a kezem a mellkasán. Chris keze a derekamnál fogva magához rántott, majd bal keze lecsúszott a fenekemre.
-Azt mondtam állj le.-markolta meg a fenekem amitől hangos sóhaj szakadt fel a torkomból. Egyből elöntött a forróság ahogy hozzámért. Chris odébb húzott a szobák irányába. Látszott rajta hogy szétrobban az idegtől, ezt pedig én borzasztóan élveztem.
-Kérlek szépen állj le.-könyörgött, ahogy nekinyomott az egyik szobaajtónak.
-Csak egy ici-picit legyél engedékenyebb. Kérlek. Nem leszek hangos.
-Vannak itt gyerekek is.
-Itt is.-simítottam a hasamra.
-Ava.. ki fogsz készíteni. -mért végig szigorúan.
-Csak egy picit.
-Ugye tudod, ha engedek onnan nincs megállás.
-Remélem ez itt mögöttem a te szobád ajtaja.-nyúltam hátra a kilincsért.
-Igen, de állj meg.-kapott a karom után.
-Akkor csak had adjak egy puszit.-hajoltam közelebb.
-Semmi testi kontaktus. Behúzol a csőbe. Tudom mire megy ki a játék.-pillantott le az ajkaimra.
-Pedig szerintem nagyon vágysz arra a puszira.-hajoltam hozzá közelebb. Az orrom az övének simítottam így a közelségtől éreztem az ajkaimon a leheletét.
-Chris bácsi itt vagy?-kiabált Stella, majd hangos dobogás csapta meg a fülünket, ahogy sietett fel a lépcsőn. Szétrebbentünk. Akartam őt most azonnal így megigazítottam magamon a ruhám, ne tűnjön fel semmi se a kis Stellának abból, hogy ki vagyok éhezve a bácsikájára.
-Szia gyönyörűm.-lépett el tőlem és guggolt le a kislánnyal szemben ahogy az sprintelve szaladt oda hozzá.
-Mit csináltok itt Avával?-pillantott rám a válla felett Stella ahogy ölelte szorosan Christ.
-Csak beszélgettünk. Tudod nagyon izgul, hogy átadhassa a Jézuska ajándékait nektek.
-Már én is várom.-vigyorodott el huncutul. Egyszerűen zabálni való ez a kis csöppség. -De sajnos azt csak ebéd után tudja odaadni.
-Tudom kincsem. De gyere menjünk le.-állt fel a kislány mellől és kézen fogta őt. Lassú léptekkel megindultak a lépcső irányába, mire Chris hátrapillantott. Szúrós tekintettel figyeltem őt, hogy mennyire gonosz dolog amit csinál, hogy nem akar bejönni velem a szobájába. Dühösen elindultam utánuk, de meg se várva őket lesiettem a lépcsőn. Stella utánam rohant és elkapta a derekam.
-Megvagy.-mosolygott rám ahogy felnézett.
-Gyere ide szépségem.-hajoltam le hozzá, de ahogy Chris elment mögöttem neki ütközött a fenekemnek. Nagy levegőt véve kaptam a karjaimba Stellát és sétáltam a nappaliba a többiekhez.
A konyhába pillantva láttam, hogy Lisa már az utolsó simításokat végzi az ebéden, így Stellával a karomban odasétáltam mellé, hátha tudok segíteni neki.
-Segítsünk valamiben?-kérdeztem meg óvatosan Chris anyukáját.
-Édesem, nagyon jól áll a gyerek.-pillantott rám mosolyogva. Zavarba hozott a kijelentése mert tudtam, hogy a hasamban ott van a pici és még ők erről semmit se sejtenek.
-Köszönöm.-mosolyodtam el ahogy Stellát figyeltem a karjaimban. A kislány a vállamra dőlve piszkálgatta a nyakláncom, majd a kezét a hajamra vezette.
-Szép a hajad.-pillantott fel rám.
-Köszönöm kincsem. De a tiednél nem szebb.-simítottam ki egy tincset az arcából.
-Ava drágám üljetek asztalhoz. Hozom az ebédet.-érintette meg Lisa a könyököm.
-Biztos ne segítsek valamiben?
-Nem kell, majd a fiúk segítenek.-mosolyodott el és intett a kettő Evans fivérnek. Chris és Scott egyből segítőkezet nyújtottak édesanyjuknak. Én addig Stellát próbáltam az asztal felé terelni, hogy ne legyünk útba nekik.
-Ava ülsz mellém?-nézett rám könyörögve.
-Ülhetek.-mosolyogtam rá, majd helyet foglaltunk. Chris miután végzett mindennel, mellém ült, majd odahajolt hozzám.
-Légy jó kislány kérlek.-hanyatt dőlve felé se pillantottam. Nem értette mi a baj, így a térdével meglökte a lábam. Jobb kezem az asztalon pihent és a körmeimmel kopácsoltam a fa lapon. Chris a kezemre tette a kezét, jelezve, hogy fejezzem be.- Mi a baj? -suttogta halkan, mire én nőiesen hátat fordítva az asztaltársaságnak a füléhez hajoltam.
-Az a baj, hogy kívánlak. Most!-Chris egy nagyot nyelt. Tudta, hogy baj lesz ebből.
-Szívem...tudod hogy most nem lehet.-suttogta halkan. Hanyatt dőltem a székben , akkor se adom fel, meg fogom kapni őt akár mi is lesz. Egy színpadi mosolyt varázsoltam az arcomra és nekikezdtünk a közös karácsonyi ebédnek. Chris anyukája isteni finoman főz. Nagyon jó ízekkel és lehet érezni benne, hogy mennyi szeretetet tett bele. Sokat dolgozott vele, látszik magán a tálaláson is és a sokfajta ételválasztékon.
-Chris fiam. Milyen az együtt élés az újdonsült pároddal?-szelte át a csendet Chris apukájának a hangja.
-Minden percét élvezem, amit vele tölthetek.-pillantott felém. Zavarban voltam, mert az egész asztal minket bámult.
-Ava te is így gondolod?-jött a következő kérdés.
-Pontosan ugyan így. -mosolyogtam rá kedvesen. Próbáltam nyugtatni magam, de borzasztóan eltereli az a figyelmem, hogy a mellettem ülő férfi épp az ingje ujját gyűri fel és az alkarján kidagadnak az erek. Elkaptam róla a tekintetem, le kell nyugodjak.
-Kér esetleg valaki bort? -állt fel Scott a helyéről.-Chris?
-Nem, vezetek. Nem kérek köszi.-mosolygott testvérére.
-Ava te kérsz?-pillantott felém.
-Én se kérek köszi.-mosolyodtam el.
-Fura vagy te nekem. Csak nem valami van?-kapkodta közöttünk a tekintetét.
-Mi lenne?-néztem rá kérdőn. -Nem szeretnék inni. Ez tök egyszerű dolog.
-Hát jó, nem erőltetek semmit.-rántott vállat, majd a többiek felé fordult. Chris combjára simítottam a kezem amitől az asztalon pihenő keze megfeszült. Az erek táncoltak a bőre alatt, ez pedig nem segített nekem, így megmarkoltam a combját. Chris szemmel láthatóan kapkodta a levegőt mellettem. Tenyere a kézfejemre simult és óvatosan elkezdte letolni a lábáról.
Az ebéd vége felé jártunk már de nekem kikellett mennem, mert már nem bírtam. Felkelve a székből a fürdő felé igyekeztem. Valami nem volt oké. Tuti voltam nem a kaja miatt volt, mert az isteni finomra sikerült. A fürdőbe berohanva magamra zártam az ajtót és a kád szélére leülve mély levegőket kezdtem venni. Szédültem, a lábaim remegtek. Csoda, hogy feljutottam ide, mert közel állok ahhoz, hogy össze essek.
Halk kopogás zökkentett ki és egy ismerős mély hang.
-Szívem minden rendben?
-Aham.- nyögtem halkan. Nem akartam, hogy bepánikoljon elég, ha én zuhanok szét ebbe a pillanatban.
-Bejöhetek? -elkúszva az ajtóig elfordítottam a zárba a kulcsot és beengedtem. Chris ahogy megpillantott egyből a karom után nyúlt és húzott fel.- Mi az Isten? Mi a baj? Mi fáj?-hadarta gyorsan a kérdéseit.
-Szédülök és görcsöl.-simítottam a hasamra a kezem.
-Gyere, igyál egy kis vizet.-engedett el egy percre és a kezembe nyomott egy pohár vizet.
-Köszi.-fújtam ki a levegőt.
-Menjünk el orvoshoz?
-Nem. Nem kell, mindjárt jobb lesz.-kapkodtam a levegőt.
-Megijesztesz kicsim. Hogy segítsek?-teljesen kétségbe esett. Láttam rajta, hogy megijedt. Azt se akarja, hogy a babának baja essen és azt se, hogy nekem.
-Nyugi.-mosolyodtam el halványan.-Csak add a kezed.-húztam oda magamhoz.
-Itt vagyok édes. Itt vagyok.-térdelt le elém és a kezeit a csípőmre vezette. Hajába túrtam és lehunytam a szemeim. Próbáltam lenyugodni. Lehet a fűszeres kaja nem tetszett a picinek és az volt a baj. Tenyerem izzadt, nem kicsit megijedtem ettől, de Christ nézve ő még jobban kivan.-Istenem kincsem, csak ne legyen bajotok.-döntötte a fejét az ölembe.
-Mindjárt jobb lesz. Csak egy picit maradjunk.-cirógattam meg az arcát.
-Maradunk ameddig mondod drágám.
-Nem fognak lent furán nézni ránk? Nem akarom anyukádnak mondani, hogy lehet a fűszeres husitól lett ez. Isteni finomat főzött.-keseredtem el. Nem akarom megbántani Lisat.
-Nem, dehogy is kincsem. Semmi baj.-hajolt oda hozzám és puszilta meg az arcom.
-Nagyon megijedtél?-simítottam végig az ujjam az arcélén.
-Igen. Borzasztóan szívem.-cirógatta finoman a combom az ujjával. Összeszedve magam még megittam a maradék vizem és a tükör elé botorkáltam. Chris a nyomomban volt, tud-e segíteni valamiben, de megfogtam a kezét és magamhoz húztam. A hátamnak simult a mellkasa majd a két kezét a hasamra simította. -Nem bírnám elviselni, ha valami bajotok esik.-puszilgatta a nyakam lágyan.
-Már jobb édes. Nyugi. Minden rendben van.-simítottam meg az arcát ahogy magunkat néztem a hatalmas tükörben.
-Szólj legközelebb azonnal, ha valami van.-hajtotta a vállamra a fejét.
-Szólok apuci.-pusziltam meg az ajkait, majd az ajtó felé vettük az irányt. Chris a nyomomban volt amíg le nem értünk a lépcsőn. Lisa kétségbeesett tekintettel sietett elénk amitől egyből izgulni kezdtem, mit fogok mondani neki.
-Szívecském jól vagy?
-Igen persze. -mosolyogtam rá, lényegében nem hazudtam, mert már jól voltam.
-Valami nem esett jól?-pillantott végig rajtam, majd Chrisre kapta a tekintetét.
-Nem, dehogy is. Isteni finom volt amit csináltál ebéd.
-Anyu, gyere. Menjünk ajándékozni.-húzta odébb anyukáját Chris.
-De hát, rosszul lett. -pillantott hátra rám Lisa aggódva, majd megjelent Stella kétségbeesett arccal.
-Szia tökmag.-guggoltam le hozzá.
-Ugye jól vagy?-nézett rám könnyes szemekkel. Hát mindjárt én is sírok ahogy őt néztem. Magamhoz húztam és felemeltem őt.
-Minden rendben van ne sírj.-töröltem le az arcát. Ő a nyakam köré fonta a kezeit és átölelt.
-Kezdjük az ajándékozást.-csapta össze Chris a tenyerét. Mellé sétáltam Stellával a karjaimban és vártam, hogy mindenki helyet foglaljon. Jó volt nézni őket, hogy ennyire nagy szeretet van bennük egymás iránt. A gyerekek boldog arcát nézve ahogy bontják az ajándékaikat, nagyon szívmelengető pillanat volt. Mi maradtunk a végére, direkt így beszéltük meg. Chris a kezemet fogva húzott a közös ajándékunkért és vittük oda a szülőknek elsősorban, majd a többieknek.
-Gyerekek, nem kellett volna ajándék.-nézett ránk Lisa.
-Csak bontsátok ki.-mosolyogtam rájuk. Egymás mellett ülve bontották ki a csomagot, mikor megéreztem Chris kezét a derekamon. Felé kaptam a tekintetem és láttam, hogy már most könnyesek a szemei. Nekem se kellett több, amint elmosolyodtam úgy csurogtak végig az arcomon a könnycseppek ahogy türelmetlenül vártuk a reakciókat.
Lisa amint kibontotta a szája elé kapta a kezét.
-Chris..-pillantott fel ránk.
-Fiam ez...-csuklott el apukája hangja.
-Anya, apa és persze a többiek is. Kérlek figyeljetek egy percre.-szólalt meg Chris, de megremegett a hangja. A karját fogva próbáltam nyugtatni, hogy ne törjön fel belőle egyből a sírás.- Avával kisbabánk lesz. És nagyon szeretnénk, ha a nagyszülei lennétek.-szipogott halkan Chris, mire Lisa zokogásba tört ki és felpattanva a helyéről átölelt minket.
-Annyira köszönöm.-suttogta sírva a nyakunkban. Percekkel később a többiek is körénk gyűltek és egy hatalmas ölelésben részesítettek minket. Csodás pillanat volt, hanem a legcsodásabb. Chris odahajolva hozzám egy lágy csókot nyomott az ajkaimra.
Lisa megállt előttem a szemeit törölgetve, majd a karjaimra simította a kezeit.
-Borzasztó boldoggá teszed a fiam drágám. Emellé egy csodás kisbabát hordasz a szíved alatt amivel nem csak őt hanem az egész családot megkönnyeztettél. Annyira köszönöm neked, hogy te vagy mellette és boldoggá teszed őt.-sírta el magát újra. Én magamhoz öleltem és egymás nyakában zokogtunk. Chris apukája átölelte a fiát majd minket is Lisával.
Könnyektől duzzadó szemekkel néztük egymást, majd Scott is odalépett mellém.
-Most már értem mért nem kávézol és iszol.-mosolyodott el, majd magához ölelt ő is. Stella boldogan ugrándozott Chris előtt aki a karjaiba felkapta őt és feldobta a levegőbe. Mosolyogva figyeltem a párost, majd Chris karját megfogva halkan odasúgtam neki.
-Most evett, ne dobáld.-pusziltam meg a vállát mire Stellát a karjaiba fogta.
-Ava, a hasadba akkor egy picibaba van?
-Igen.-mosolyodtam el azon ,ahogy kíváncsiskodott.
-És hogy került oda?-Chrisre kaptam a tekintetem aki nagyot nyelt a kérdéstől.
-Szívem, menj oda anyudékhoz és kérdezd meg tőlük. Biztos vagyok benne, hogy elmesélik neked.-tette le a kislányt és odalépett mellém.
-Nem büszkélkedsz a tudásoddal?-simítottam a mellkasára a kezem.
-Azt csak te tudhatod.-hajolt a fülemhez és egy gyengéd csókot hintett a nyakamra.- Kívánlak.-suttogta mély hangján amitől végigfutott a gerincemen a hideg.
-Megfordult a szerep.-vigyorodtam el, hogy most ő van abban a helyzetben amiben én voltam egész nap.
-Nem bírom kivárni, hogy hazaérjünk. Egész nap rajtad jár az eszem és azon, hogy mennyire szexi vagy ebbe a ruhába.
-Ugye tudod, hogy most rossz fiú vagy.-mosolyodtam el ahogy végigsimítottam a hátán a tenyerem.
-Büntess meg érte.-kérlelt halkan, majd a keze a derekamról a fenekemre csúszott. Mocorogni kezdtem, mert nem akartam, hogy a család ezt végig nézze így hátranyúlva eltoltam a kezét a hátsómról.-Nem akarod?-keseredett el.
-De igen, csak nem anyádék előtt.
-Gondolkoztatok neveken? - zökkentett ki minket Lisa hangja.
-Ömm még nem nagyon. Nem tudjuk még, hogy kislány vagy kisfiú-e.-pillantottam Chris anyukájára zavartan. Összezavar a fia teljesen. Azon agyalok jelen pillanatban, hogy most kéne Chrissel szeretkezzünk vagy anyámék után mikor hazaértünk. Ha sokáig halogatjuk nem lesz jobb. Ellépve mellőlük a konyha felé vettem az irányt és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A pultnak támaszkodva figyeltem a nagy családot, hogy mindenki mennyire boldog, köztük pedig a leges legboldogabb az én párom. Az arcáról sugárzik az öröm. Jó volt így látni ennyire felhőtlenül boldognak és persze kanosnak. Tudom ,mivel ismerem őt, nem sokáig bírja ki azt, hogy ne legyen mellettem.
Kettő égető kék szempárt éreztem meg magamon. Felpillantva Chris óceánjai fúródtak az enyémekbe. Lassú léptekkel közeledett felém.
Letettem a poharam a pultra, majd mire visszafordultam már szemben állt velem.
-Hova-hova?-mért végig.
-Csak ittam.
-Nem lenne kedved egy kicsit külön vonulni? Most mindenki elvan foglalva az ajándékokkal és arra gondoltam, hogy... hát tudod..-kereste a szavakat.
-Szexelni szeretnél?-hajoltam a füléhez. Közelségemtől egyre nehezedett a légzése.
Chris nem válaszolt csak lassú pillantásokkal méregetett.
-Chris!-szóltam rá, de még mindig nem válaszolt, teljesen elveszett. Elléptem előle és a lépcső felé vettem az irányt. Hátrapillantva rá elmosolyodtam, mennyire belemerült a gondolataiba.
-Pszt.- próbáltam magamra terelni a figyelmét, végre sikerrel is jártam. Mutatóujjammal hívtam magam után, remélve hogy érti a célzásom és követni fog. Utánam indult gyors léptekkel és fellökdösött az emeletre.- El fogok esni.-nevetgéltem halkan.
-Elkaplak, emiatt ne aggódj.-csúszott a keze a szoknyám alá, ahogy lépkedtem fel a lépcsőfokokon. Kezem a kezére csúszott ahogy felértünk az emeletre.
-Ugye tudod, hogy csendben kell lennünk.-suttogtam az ajkaira.
-Nem lesz időd kiabálni se.-vigyorodott el, majd a derekamnál fogva az ajtaja felé kezdett tolni. Menet közben jobb kezével odébb húzta a hajam ami a vállamat takarta így könnyedén a nyakamhoz fért és heves csókokkal borította be a területet. Az ajtónak nyomva egyik keze a mellemet markolta másik pedig letévedt a lábaim közé. Tarkójára felvezetve a kezem és közelebb húztam, hogy ne hagyja abba. Minden porcikámat átjárja a vágy ahogy hozzámér. -Nyisd ki az ajtót kincsem.-suttogta két csók között. Nagynehezen kitapogatva az kilincset ,lenyomtam és beestünk a szobába. Chris halkan bezárta a nyílászárót míg én az íróasztalának támaszkodtam. Irányomba pillantva láttam, hogy a szemei elsötétültek a vágytól. Nem tud másra gondolni, ahogy én sem.
-Na nem is akarsz?-ültem fel az asztalára és szétnyitottam a lábaim.
-Érj magadhoz. Nézni akarom, ahogy kényezteted magad.-harapta meg az ajkát.
-Nem inkább te akarod ezt csinálni?- húztam le a csipkés bugyimat és odadobtam neki, amit ő gyorsan zsebre is tett.
-Nyald meg az ujjad.-lépett a lábaim közé és a térdemnél fogva nagyobb terpeszbe szétfeszítette őket.
-Nyald meg te édes.-nyújtottam oda az ajkaihoz, amit ő habozás nélkül bekapott. Amint kihúztam a szájából egyből kényeztetni kezdtem magam. A jóleső érzéstől hátradőltem, így a hátamat az asztal mögött lévő ablaknak tudtam támasztani. Chris kihúzta az asztal alól a széket és leült velem szemben. Le se vette rólam a tekintetét. Egyre forróbb volt a levegő így kigombolta az ingjének a gombjait.
A szívem ezerrel verdesett a mellkasomban, izgalmas volt ez a helyzet, mert kitudja mikor jöhetnek fel az emeletre és kezdenek el keresni minket. Hosszú percek elteltével nem bírtam tétlenül nézni, hogy csak ott ül és nem csinál semmit így az ölébe ültem.
-Lenyalod édes?-reszkettem annyira vágytam már rá. Chris szó nélkül megtette amit kértem ,majd a csípőmnél fogva az ölébe szorított.
-Még mindig finom vagy.-suttogta az ajkaimra. Vágytam a csókjaira, azt akartam, hogy érezzem az ajkaimon. Szerintem direkt húzza az időt, mert tudja amint megcsókol onnan nincs megállás. -Menj vissza az asztalra.-emelt fel magáról. Értetlenül néztem őt, hogy mért kell vissza másszak, de úgy cselekedtem ahogy kérte. Amint elhelyezkedtem Chris feltolta a csípőmön a ruhám így elétárult minden amit akart. Lágyan csókolgatta a combjaim egyre beljebb és beljebb haladva. Halk sóhaj szakadt fel a torkomból, ahogy a bőrömet égette édes ajka. Finoman megmarkolta a combjaim amitől még jobban szétnyitottam a lábaim. Érezni akartam az ajkait ahogy kényeztet.
-Chris.-sóhajtottam halkan a nevét.
-Mondjad kincsem.-harapta meg finoman a combom.
-Érj hozzám.-nyögtem halkan. Kapkodtam a levegőt ahogy sóvárogtam arra, hogy megérezzem a nyelvét.
-Türelem.-mosolyodott bele a csókokba.
-Nyalj ki. Kérlek.-döntöttem hátra a fejem az ablaknak. Nem bírtam már ezt a kínzást.
-Csak ismételni tudom magam. Türelem.-suttogta halkan és folytatta a csókokat ahogy bebarangolja a combjaim. Szemeimet összeszorítva vártam, hogy végre csak egy kicsit is közelebb kerüljön ahhoz a ponthoz.
-Nem hiszem el, hogy nem fáj a farkad abba a szoros nadrágban.
-Már kivettem, nem fáj.-vigyorodott el ahogy felpillantott rám.
-Mért kínzol?-nyögtem fel hangosabban, mire Chris rámarkolt a combomra.
-Mert rossz kislány voltál.-nyalta meg a puncim, amitől a hátam ívbefeszült. Remegő kézzel a hajába túrtam és húztam vissza, hogy ne hagyja abba.
-Akarlak. Most. Chris könyörgöm.-sóvárogtam utána.
-Mit akarsz kincsem?
-A farkadat a puncimban. Bassz meg kérlek.
-Shh.. halkabban. Meghallják.- vigyorodott el ahogy nézte a szenvedésem.
-Nem bírom. A szádba fogok élvezni ha nem dugsz meg.
-Élvezz a számba utána a farkam köré.-suttogta ahogy egyre hevesebben mozgott a nyelve. Haját megmarkoltam és közelebb húztam. Jobb kezemet a hideg üvegre tettem ami most per pillanat borzasztó jól esett a lángoló testemnek. Chris felmordult, ettől a hangtól meg megkellett harapjam az ajkam mert hangosan felsikítottam volna. A tenyerem az asztalra csapva véletlen ledöntöttem a tolltartót amiből kiborultak a ceruzák és a tollak a földre. Christ ezzel felbőszítettem és felállt a székből. - Rossz kislány vagy. Azt kértem maradj csendben.
-Kicsi az asztalod édes.
-Még feleselsz is?-rántott magához a csípőmnél fogva.
-Igen feleselek, mert piszkosul kívánlak.-hajoltam az ajkaihoz. Chris zihált ettől pedig én még jobban beindultam. Az ingjét széthúzva elém tárult fedetlen mellkasa. Ez a látvány még mindig padlóra küld, pedig nem ez az első alkalom, hogy meztelenül van előttem.
-Gyorsnak kell lennünk, mert le fogunk bukni.
-Akkor tégy magadévá.-hajoltam közelebb, majd lecsapott az ajkaimra. Felpezsdült a vérem ahogy a nyelve masszírozza az enyémet. Karjaim a nyaka köré fontam, mire ő a fenekembe markolva felkapott és az ágyára fektetett. Kezei a ruhám alatt a melleim markolták. Gyorsan lerángattam róla a nadrágját,mire ő egy percet se tétovázott belém lökte kemény farkát amitől hangosan felnyögtem.
-Shhhhh, mondtam már, hogy halkan.-hajolt az ajkaim után.
-Nem gondoltam, hogy belém vágod.
-Rossz kislány vagy nagyon. Meg kell büntesselek.-rántott magára a csípőmnél fogva.
-Akkor bassz meg.-ragadtam meg az ingjét, mire gyorsan kezdett mozogni bennem.
-Istenem de forró vagy.-nyalta végig a nyakam egészen a fülem tövéig.
-Annyira kívánlak.-sóhajtottam a fülébe. Fenekére csúsztattam a kezeim és magamba rántottam őt. Érezni akartam, ahogy kitölt teljesen. Chris felhúzta a felsőmet és a melleimmel kezdett játszadozni. Gyengéd volt még is éreztetni akarta velem, hogy ő irányít. Nyelvével köröket írt le a mellbimbóm körül, majd finoman megszívta amitől megkeményedtek. Kezem felvezettem a tarkójára  és finoman magamhoz húztam.
-Beléd fogok élvezni.- mordult fel.
-Nekem se kell sok édes.-simítottam hátra a haját. Chris elkapta a kezem és a párnára nyomta. Ujjainkat összekulcsolta miközben egyre gyorsabb tempót diktált.
-Szeretlek.-pillantott fel a szemeimbe.
-Szeretlek édes.-csókoltam meg mire a számba nyögött. Elöntött a forróság ettől pedig Chris lassítani kezdett és mély lökésekkel juttatta magát is a csúcsra. Nyaka köré fontam a karom és magamhoz húztam. Zakatolt a szívem, lángolt a bőröm ettől a kis magánakciótól.
-Gyere, menjünk le, még a végén lebukunk.-puszilta meg a szám.
-Vissza adod a bugyim?-mosolyodtam el ahogy felültem az ágyában.
-Persze, csak rendbe szedem magam.-kacsintott rám vigyorogva.
-Este folytatjuk?-simítottam a tenyerem a hasára, majd a férfiasságára.
-Ameddig és ahányszor szeretnéd. -csókolt meg és a zsebéből elővarázsolta a falatnyi fehérneműt. Gyorsan felkaptam magamra és egy kicsit rendeztem magam, hogy ha kimegyek, ne egyből az jöjjön le a többieknek, hogy egymásnak estünk. Chris finoman megérintette a karom, majd hátulról átölelt. -Minden rendben amúgy? Pici is jól van?
-Igen kicsim. Jól vagyunk.-mosolyodtam el és megpusziltam az arcát.
-Ti vagytok a boldogságom.-suttogta halkan.
-Nagyon szeretünk apuci.-fordultam szembe vele.
-Nem gondoltam volna soha, hogy itt a szobámba fogok azzal a nővel állni aki a világot jelenti nekem. Pláne, hogy szerelmünk gyümölcse ott van a hasadban. Borzasztó boldoggá tettél Ava. A legtökéletesebb karácsonyom ez a mostani és remélem még rengeteg ilyen lesz.
-Szeretlek Chris.-puszilgattam végig az arcát, a nyakát és az ajkát.
-Szeretlek kincsem.-ölelt szorosan magához, majd lesétáltunk a többiekhez. Scott mindent tudó pillantással nézett ránk, de nem szólt semmit. Én Chris karjához bújtam mire Stella toppant elénk.
-Játszunk az új játékaimmal Ava?
-Persze.-mentem utána boldogan. Jó dolog egy nagy család. A szeretet ünnepén összegyűlik és az a határtalan szeretet ami átjárja mindenki szívét még csodásabbá teszi ezt az ünnepet. Boldog vagyok, hogy én is az Evans család tagja lehetek, bár nem vagyok Chris felesége, de remélem egyszer az leszek, ha már a pici úgy is összeköt minket.
Hosszú órákat játszottam Stellával és a fiúkkal. Nagyon élveztem a gyerekek és a felnőttek társaságát is. Sajnos egyszer minden jónak vége szakad.
Kifele sétáltunk a kocsihoz és megindultunk a szüleimhez, hisz ott is jelenésünk van. Ez még egy jó kör lesz, mert még nem találkoztak Chrissel, de legalább már tudnak róla. Rengetegszer meséltem nekik telefonon. Azt amikor elutazott, amikor , hazatért ,mikor nem volt velem és hiányzott. Valakivel beszélnem kellett.
Anyu nagyon izgatott az első találkozástól, gyanítom rengeteg mindent főzött ő is, mint Chris anyukája. Apa már más tészta. Az ő egyetlen kislányának barátja van és nem is akár milyen. Nem tudom ő, hogy fog viszonyulni a dologhoz, ezért is vagyok kicsit ideges. Ahhoz meg pláne nem tudom mit szól majd, hogy babát várok.
Egész oda úton ezen agyaltam, mit és hogyan kéne felvezetni.
-Szívem, ne idegeskedj, mert már én is kezdek félni.-simította meg Chris a kézfejem.
-Nem vagyok ideges. Minden szuper lesz.-mosolyogtam rá.
-Tudod, hogy nem tudod leplezni az érzelmeid! Ismerlek már kincsem.-szorította meg finoman a kezem.
-Ott nem tudtunk volna szexelni. -sandítottam felé.
-Majd otthon szexelünk. Nyugi.-mosolyodott el, majd leparkolt a ház előtt. Ismerős volt a környék, hisz itt nőttem fel. A gyerekkori emlékek jöttek elő és ettől összeszorult a torkom. Én is olyan csodás szülő szeretnék lenni, mint amilyen anyáék voltak. Szeretném ha a gyermekem olyan boldogan és szeretetben nőjön fel, mint én.
Az ajtó előtt állva szorongattam Chris karját, miután bekopogott.
-Nyugi. Ne parázz.-suttogta halkan.
-Otthon úgy megbaszol mint még soha igaz?
-Igen kincsem, úgy lesz.-mosolyodott el mire kinyílt az ajtó.