That's My Way

23. rész

🔞‼️

Ma lesz a karácsonyi party a cégnél. Otthon a szekrényem előtt állva válogatok a ruhák közül, hogy mégis mit vegyek fel.
Csinosan öltözzek, vagy kényelmesbe inkább? Egy piros koktélruhán akadt meg a szemem aminek a háta egy v alakban ki volt vágva, nagyon elegáns darab, így úgy döntöttem egyszer élünk, erre esik a választásom. Kikaptam a szekrényből és hozzá egy fekete magassarkút választottam.
A fürdőbe sietve egy gyors elegáns sminket dobtam fel, majd a hajamat kivételesen most begöndörítettem. Úgy voltam vele megadom a módját az első karácsonyi bulinak.
Miután elkészültem lesiettem a nappaliba, hogy a süteményeket összeszedjem és elvigyem első körben azokat a kocsiba.
Igen én sütöttem és nem a boltba vettem. Tegnap egy fél órára csatatérré vált a konyha, de megérte.
Elrendeztem mindent otthon így felkaptam a kabátom és a táskám, majd kisiettem a kocsihoz. Izgatott voltam, nemsoká találkozunk újra Chrissel , bár pontosan, hogy mikor azt nem tudom, de közelebb van már az a nap mint négy hónappal ezelőtt. Egy jó ideig nem is kell elmenjen így minden visszaáll majd a rendes kerékvágásba.
Beültem a kocsiba és elindultam a megszokott úton a munkahelyem felé.
Szüleimmel sikeresen lebeszéltem már szerencsére a karácsonyt még múlthéten és jeleztem feléjük, hogy a párommal fogok érkezni. Egyszer csak utol érem magam.
Anyu borzasztó boldog volt a hírtől. Apu... hát ő hogy is mondjam, gondolom örül neki hogy az egy-szem kislányának van végre egy normális kapcsolata, de ő  inkább távolságtartó ha a pasiról van szó. Kedvelte az előző barátomat is, de voltak olyan dolgok amik nem tetszettek neki. Remélem most se adja be azt , hogy két hétig hozzám se szól, Jakenél az volt. Kicsit izgulok, mit fognak Chrishez szólni. Még egyenlőre felesleges előre aggódnom ezen, majd elég akkor mikor ott vagyunk. Chris egy csodálatos ember, illemtudó, kedves, humoros, fontos neki a család így szerintem jól fog sikerülni az első találkozó.
Leparkoltam a stúdió parkolójában a kocsit, majd a csomagtartóhoz igyekezve kiszedtem a süteményeket. Bevallom recept és édesanyám tanácsait felhasználva készültek el. Egyet meg megmerészeltem kóstolni és teljesen ledöbbentem, hogy marha finomak lettek. El is gondolkoztam azon biztos behozzam ezeket a sütiket ide? Sharon meg se érdemelné, hogy egyen belőle, bár már jobban belegondolva jó egy hete nem láttam őt, nem tudom mi lehet vele, biztos szabadságon van, hogy rápihenhessen a bulira.
Amúgy is mi a fasznak gondolkozok ezen a nőn? Örülök, hogy nem látom.
Lecsaptam a csomagtartót, bezártam a kocsit, majd a bejárat felé vettem az irányt.
-Ez igen, kitettél magadért.-támadt le Mia. -Nagyon szexi.-húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
-Azért te se panaszkodhatsz. -öleltem magamhoz. Rajta egy testre simuló fehér ruha volt, nagyon csinos volt, kitett magáért meg kell hagyni.
-Mi finomat hoztál?
-Sütit csináltam, sós és édes is van. -néztem rá mosolyogva.
-Te csináltad?-csillant fel a szeme.
-Igen.
-Akkor meg kell kóstolnom mindenképp! Amilyen kaját főztél nekem múltkor szerintem ez is tökéletes lesz.
-Reméljük.-mosolyodtam el, jól estek a szavai. Elsétáltunk a stúdióteremig majd egy hatalmas asztalt pillantottam meg ahol a sütemények és a piák egymás után sorakoztak . Kipakolásztam az én kreálmányaimat is a többi mellé. Lekaptam a kabátom magamról, majd az egyik szék háttámlájára felakasztottam és helyet foglaltam.
Csendben figyeltem a körülöttem zajló eseményeket. Körbepillantottam a termen és teljesen meg voltam elégedve a dekorációval, nagyon hangulatos lett. Egy csodaszép karácsonyfa áll elől a kis színpad mellett, az asztalokon hófehér terítő aminek a közepén egy piros csík fut végig és minden asztal közepén egy hatalmas mikulásvirág foglal helyet. A világítást a másik csapat intézte, de tökéletesen eltalálták. A földön apró hópelyhek cikáztak össze vissza a tánctéren. Összességében teljes mértékben sikerült a karácsonyi hangulatot idevarázsolnunk. Büszke voltam magunkra.
Lassan megtelt a terem, halkan szólt a zene, ami keveredett a beszélgetésekkel. Megérkezett Sharon csapata is, de ő még mindig sehol ez pedig egy kurva nagy kérdőjel bennem, hogy őt sehol se látom fontoskodni.
-Na mizu? Úgy leültél ide mint a jó kisgyerek.-hajolt hozzám Mia.
-Mit csináljak? -néztem rá kérdő tekintettel.
-Gyere, kóstoljunk körbe. Vannak azok a kis pici szendvicsek, azt mindenképp meg kell kóstold, isteni finomak.
-Hhhh, rendben. Menjünk. -álltam fel a helyemről, majd követtem barátnőmet, aki annyira izgatott volt, hogy a mosolyt az arcáról le se lehetett vakarni. -Amúgy Sharonnal mi van? -böktem könyökömmel oldalba. Hátha ő tud valamit. De tudjátok az a fura, hogy van egy rossz előérzetem vele kapcsolatba, nem tudom mi, de akkor is rohadtul furcsa.
-Nem tudom, de kinek hiányzik? Mert nekem ugyan nem.-nevetett fel hangosan.
-Hát nekem se, de fura, hogy elvileg ez egy nagy ünnepség, lezárjuk az évet és ilyenkor nincs itt? -néztem felé felhúzott szemöldökkel. A kérdőjelek csak villogtak a fejembe. Nem vagyok én Sherlock, az itt a mellettem lévő csinibaba az, de akkor is kikell derítenem.
-Biztos mindjárt bevonul. Ahogy szokott. -megforgattam a szemeim és elvettem egy kisebb szendvicset. Mia nem hazudott, tényleg borzasztó finom, de tartogatnom kell a hasam, mert lesz főtt étel is ezen kívül.
Durva, hogy ennyire megadják ennek az egésznek a módját. Az meg méginkább durva, hogy nem csak a stáb van itt, hanem színészek is jelen vannak. Szemeimet összehúzva gondolkodtam el egy pillanatra miközben próbáltam lenyelni az utolsó falatot a szendvicsből.
Áhhh akkor ezért van ez a nagy felhajtás, hogy minden tökéletes legyen. A színészek miatt.
Egy kéz lengedezett előttem így annak a tulajdonosa felé pillantottam.
-Iszol valamit? -kérdezte Mia mosolyogva, ahogy látta az arcomon, mennyire le vagyok döbbenve a körülöttem történő eseményeken.
-Hát valami lightosat lehet kellene. -vakartam meg a tarkómat. Biztos jó ötlet ez? A kávét se bírom meginni.
-Bor?
-Az jó lesz.-biccentettem egyet. Meglátjuk mi lesz ebből.
-Édes vagy száraz?
-Legyen édes.
-Mint én.-vigyorgott barátnőm. Én csak megforgattam a szemeim. Ez még rosszabb lesz ha iszik.
Kitöltöttük a poharakba a bort, majd visszasétáltunk a helyünkre, úgyis lassan mindenki elfoglalja már a székét.
Mr. James a rendezőúrral és a többi színésszel aki jelen volt a terembe váltott pár szót, majd a színpad felé vette az irányt.
Nem tudom mért ,de kicsit ideges voltam. Mondjuk nem kell szerepelnem szerencsére, csak csendben végighallgatni a főnököm, de akkor is valami fura volt. Körbepillantottam a teremben, rengetegen voltunk. Látásból ismerősök a kollégáim, de furcsa volt mindenkit ennyire csinosnak látni. A dekoros kollegáimmal egy kupacban ültünk így ez egy kis megnyugvást adott, hogy nem olyan emberek közt ülök akikkel a szián kívül többet nem beszéltem. Túloldalt a sminkes csapat ült a fodrászokkal, stylisztokkal együtt, Sharon viszont nem ült ott. Üres volt a helye. Nem tudom összetenni a sztorit, hogy egy ilyen eseményen pont ő mért nincs jelen, hisz imád a középpontban lenni. Lehet Shcherlokot kellene ráállítsam az ügyre, pillantottam a mellettem ülő barátnőmre aki épp dönti magába az alkoholt.
De nem most azt hiszem. Csoda lesz ha haza talál. Ráztam meg a fejem, majd a színpad felé pillantottam ahol Mr. James állt a pódiumon és próbálta a mikrofont, hogy működik-e.
-Üdvözöllek benneteket ezen a csodás eseményen! Egy újabb kemény évet tudhatunk magunk mögött. Borzasztó hálás vagyok nektek és büszke vagyok rátok, hogy ennyi energiát tettetek bele. Tapsoljuk meg elsősorban titeket, akik ennyi mindent beletettek, hogy minden tökéletesen és gördülékenyen tudjon működni.- emelte fel a kezét és tapsolni kezdett minket, mindannyian csatlakoztunk a tapsviharhoz, majd folytatni kezdte a beszédet.- Csapatunk bővült egy új taggal Ava Miller, tapsoljuk meg őt is. Örülünk, hogy velünk együtt ünnepelsz te is Ava.-minden szem rám szegeződött és még a reflektort is rám irányították, hogy végképp ne tévesszék el ki az akit tapsolni kell. Zavarba jöttem borzasztóan, hogy engem néz mindenki. A gyomrom görcsbe rándult nevem hallatán. Halványan elmosolyodtam , majd Mia rántott magához szorosan ölelve engem. - Ava borzasztóan hálásak vagyunk a munkádért, a munkakedved sose lankad, mindig mosolygós vagy, meg szeretném köszönni, hogy a csapatunk tagja vagy így megkérnélek, fáradj egy percre ide mellém. -bent rekedt a levegő, ki kell oda menjek? Hát ez fantasztikus. Remegő térdekkel lépkedtem főnököm mellé, miközben mindenki szeme a hátamra tapadt, már lyukat égetve a bőrömön.
Odaálltam félénken mellé ujjaimat tördelve.- ne félj, gyere közelebb.-fogta meg a karom finoman és maga mellé húzott.- hallottam, hogy csodásan alakítottál az előző nagyobb projekten Chris Evans társaságában, mindenki ódákat zengett rólad és ezt meg is szeretném jutalmazni, bár nem csak ezt, hanem ami a munkád is lényegében ,a dekorálás azt is lelkiismeretesen végzed, tényleg borzasztóan örülök, hogy téged választottalak ki a rengeteg ember közül aki jelentkezett, hogy betöltse ezt az állást. -mosolygott felém és folytatta a monológot -A csoporttal egyből megtaláltad a közös hangot és tudom, hogy imádod őket és ők is téged, ezért szeretném, ha te lennél a csoportvezető. -hatalmas tapsvihar és ujjongás csapta meg a fülem és persze Mia sikítása aki örömében ugrált az asztal mellett. Én ott tartottam, hogy összeesek a pódiumon. Hát ez hihetetlen. Ez most tényleg velem történik meg? Én leszek a csoportvezető? Megköszörültem a torkom majd egy nagy levegőt véve próbáltam megszólalni, de a taps nem csendesedett. Borzasztó jól esett, hogy ennyien velem örülnek és értem szól ez a hangos vastaps.
-Hát köszönöm szépen a megtiszteltetést és a csodás szavakat Mr. James. -megremegett a hangom, de össze kell szednem magam, hisz csoportvezető lettem, nem lehetek beszari.- Borzasztó hálás vagyok a csapatnak, hogy befogadtak, segítettek mindenben. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen csodás kollégákkal dolgozhatok együtt.
-A te csapatod Ava!-jelentette ki a főnököm, hatalmas mosollyal az arcán, majd átnyújtott felém egy hatalmas csomagot, amiben volt minden. Csoki, tea, kávé, bor, egy határidő napló és még egy csodaszép kép benne a csapatról. Elhomályosodott a látásom, amint kivettem ezt a képet az ajándéktasakból.
Összeszorult a torkom amint végignéztem a csoporton, hogy ők a beosztottjaim akik valószínűleg már tudták, hogy a főnökük leszek és azért készült ez a kép nekem. Mindenki mosolyog leginkább az én dinka barátnőm Mia. Istenem de kis genyó, hogy nem szólt erről, pedig ő aztán tud beszélni. Meghatódva végigpillantottam a beosztottjaimon és csak néztem őket, a szavakat se találtam, mit mondhatnék. Mia könnyes szemeivel találkozott az enyém amitől még nehezebb volt megszólalnom. Ő is velem örül, már csak egy ember hiányzott innen, bárcsak ő is láthatná a sikeremet és a boldogságot az arcomon. Tudom, hogy ő is velem együtt örülne ebben biztos vagyok.
-Sok sikert szeretnék neked kívánni az új pozícióban Ava, ha bármi kérdésed van engem nyugodtan kereshetsz, ahogy eddig is. Gratulálok.- ölelt magához Mr. James. Én próbáltam megnyugodni és visszazökkenni a kezdeti sokk után.
-Gratulálunk Ava.- tapsoltak meg ismét én pedig mosolyogva visszasétáltam a helyemhez ahol már Mia tárt karokkal várt.
-Te tudtál erről?-öleltem magamhoz szorosan.
-Még szép, de ne tudd meg mennyire nehéz volt titokba tartani főnökasszony.-nevette el magát.
-Köszönöm nektek.-szorítottam jobban.
-Kinyomod a szuszt belőlem. -kacagott fel egy nyögés kíséretében.
-Bocsi.-engedtem el majd a többiekre néztem. -Gyertek ide ti is.-hívtam oda magamhoz a többieket is, könnyes szemmel öleltem át őket. Mindenki borzasztó boldog volt a csapatban, köztük én a legjobban. Leültünk a helyünkre és megvártuk Mr. James beszédének a végét. 
-Köszönöm nektek a csodás dekorációt amit csináltatok, idén is kitettetek magatokért és természetesen a többiek is. Csodás hangulatot varázsoltatok ide. Jó szórakozást, Kellemes Ünnepeket és ugyan ilyen sikerekben gazdag Új évet kívánok nektek!- hangos tapsvihar követte ahogy befejezte főnökünk a beszédét.
Kinyílt mögöttünk a kétszárnyú ajtó, amin vagy 10 pincér száguldott ki és kezdte el behordani a finomabbnál finomabb ételeket.
Előételnek már kóstoltam a mini szendvicseket , most meg főételnek hatalmas fatálakat tettek le elénk, amin volt minden féle finomság. Mindenki kedvére válogathatott belőle.
-Úúú de jól néznek ki.-dörzsölte a tenyerét Steve.
-Jó étvágyat nektek.-mosolyogtam rájuk, majd elkezdtünk falatozni. Annyi finomság volt ott, de ha mindet megkóstoltam volna szét szakadok. Így is úgy nézett már ki a hasam mint aki harmadik hónapba van.
-Gyere igyunk valamit .-húzott magával Mia.-Amúgy kimegyünk a teraszra elszívni egy cigit?
-Te dohányzol? -kerekedett ki a szemem.
-Ha iszok igen.-nevette el magát.
-Hát menjünk. -nem ellenkeztem, kitöltöttük a bort a poharunkba, majd elindultunk a terasz irányába.
-Te szoktál?-pillantott felém.
-Ritkán, Chrissel volt már egy-két alkalom.
-A lovagod.-kacsintott rám. Én csak elmosolyodtam, ahogy a lovagom arca megjelent a szemem előtt. Kisétáltunk a hideg éjszakába , pedig még csak délután négy óra van de korom sötét. Mia rágyújtott a cigarettájára, majd felém nyújtja a dobozt. Vacilláltam, vegyek-e el egy szálat, de végül úgy döntöttem, nem lesz egytől bajom , így kihúztam a dobozból.
Csendben álltunk a teraszon, reszketve, mert azért valljuk be tél van és rohadt hideg. Ahogy felpillantottam az égre az utca lámpa fényében apró hópihék jelentek meg amik lassan táncolva a szélben hullottak a földre.
-Chris mikor jön haza?-nézett rám barátnőm.
-Nem tudom, nem mondott pontos napot.-hajtottam le a fejem és az szabadon lévő kezemet a kabátom zsebébe csúsztattam. Egy apró dobozt éreztem meg benne. Hát én tényleg hülye vagyok, Miának oda se adtam még az ajándékát. Idegességembe rágni kezdtem a szám szélét, ahogy azon gondolkoztam mikor is adjam oda neki.
-Minden rendben? -pillantott felém.
-Igen csak szeretnék neked mondani valamit.-néztem felé.
-Terhes vagy?
-Hhhh Mia , nyugodj már meg.-nevettem el magam.
-Akkor? Baj van? Adam? Vagy mi ?
-Szeretnék adni neked valamit.
-Nekem?
-Igen neked, tudtommal te vagy a barátnőm.-mosolyogtam rá, majd folytatni kezdtem, miközben kihúztam a zsebemből a dobozt.
-Ez ... ez mi?-csillant meg a szeme ahogy rám nézett.
-Ez a karácsonyi ajándékod, megszeretném köszönni azt a rengeteg szereteted amit adtál nekem, a sok-sok segítséget. Mellettem voltál mikor egyedül voltam, számíthattam rád.- Mia könnyei patakokban folytak az arcán majd megfogta a kis dobozt és kinyitotta. Egy ezüst lánc volt benne amin egy apró szív alakú medál lógott. Becsukta gyorsan majd magához rántott zokogva szorított.
-Összenyomsz.-mondtam nevetve, de én is szabadjára engedtem könnycseppjeimet. Csendben szorítottuk egymást, miközben néha megrázkódtak a vállaink.
-Köszönöm.-suttogta a fülembe, majd eltávolodott, hogy újra megszemlélje a nyakláncot.
-Nekem is van egy meglepetésem, de az nem kézzel fogható.-pillantott fel rám félénken.
-Mit találtál ki?-néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Majd megtudod, holnap.-kacsintott rám.-most viszont felpróbálom a láncot.-ujjongott ugrándozva.-mindjárt jövök.-sietett be az ajtón. Elmosolyodtam, hogy ekkora örömöt szereztem neki. Imádok ajándékozni. Úgy vagyok vele, jobb adni, mint kapni. Ha ilyen boldogságot okozok vele annak akit szeretek, az mindent megér. Lassan odasétáltam egy fa asztalhoz ahova letettem a poharam és elnyomtam a félig leégett cigarettát. Se a pia se a cigi nem esett jól, már megint kezdődik a rosszullét. Elkeseredtem amit egy hangos sóhaj kísért. Csendben álltam a teraszon nézve ahogy egyre nagyobb pelyhekben hull a hó.
Csend volt kint, csak bentről szűrődött ki a zene és a többiek nevetése, beszélgetése.
Egy kéz érintette meg a vállam, majd lassan végigsimította a karom. Nem mertem megmozdulni. A szívem olyan tempót diktált amit követni nem bírtam, reszkettem, hogy ki lehet az aki most mögöttem áll. Mit akar tőlem?
-Ne ijedj meg, csak én vagyok.- söpörte odébb a hajamat a vállamról, majd a fülemhez hajolt. Hangját hallva hatalmas kő esett le a szívemről, a nyugalom lett úrrá rajtam, majd összeszorult a torkom, a szemeim pedig elhomályosodtak. Végre itt van. -Gyere ide. -fordított maga felé.
-Chris.-remegő kezekkel öleltem át nyaka körül.
-Gyönyörű vagy.-suttogta halkan.
-Úgy hiányoztál.-sírtam el magam, ahogy a nyakához bújtam.
-Te is nekem kicsim, de már itt vagyok. Ígértem az első géppel jövök.
-Nem szóltál.-emelkedtem el tőle pár centire, hogy lássam a szemeit, de nem engedtem el.
-Meg akartalak lepni. -sütötte le a szemeit. Emlékezett, hogy megígérte, hogy szólni fog.
-Az sikerült.-nevettem el magam miközben a könnyeimet töröltem az arcomról. -Vissza kell menned?
-Most egy ideig nem szerencsére, az én részeim megvannak a filmből már.
-Istenem, ez a legjobb hír.-szorítottam magamhoz. Ő csak mosolyogva viszonozta ölelésem és finoman a hátamat simogatta.
-Gratulálok szívem.-puszilta meg lágyan a homlokom. Én felpillantottam rá, nem értettem mért gratulál nekem. Ő csak elmosolyodott, majd folytatni kezdte.- Az előléptetésedhez. -simította meg finoman az arcom.
-Honnan tudod?-szemeim cikáztak az arcát vizsgálva.
-Onnan, hogy ott voltam. Hátul álltam, hogy ne vegyél észre.
-Chris.-csuklott el a hangom, kezeimet pedig az arcára csúsztattam.
-Borzasztó büszke vagyok rád kicsim.-simult a tenyere a kézfejemre, majd lágyan simogatta az ujjaival a bőröm. Közelebb húzott magához, majd lágyan megcsókolt. Hideg ajkaimat felforrósította az övé, egyből melegség járta át a testem. Boldog voltam, hogy érezhetem az illatát, hozzáérhetek, megölelhetem és ami nyugodtsággal töltött el, hogy itt van velem, vigyáz rám. Mellette nem eshet bajom. Olyan rég vártam ezt a pillanatot, hogy végre itthon legyen. Leírhatatlan milyen boldog vagyok.
-Gyere, menjünk be, reszketsz.
-Mert fázok és, hogy itt állsz előttem. -nevettem el magam zavaromban. Nem fogtam még fel, hogy itt van velem.
-Miattam reszketsz?-kerekedtek ki a szemei, majd egy halvány mosoly suhant át az arcán.
-Igen.
-Mért kincsem? Nincs semmi baj.-simította kezét a derekamra majd az ajtóhoz érve kitárta azt előttem.
-Köszönöm a figyelmességedet.-simítottam meg a karját finoman amint beléptünk az ajtón.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe , majd ismét a derekamra csúszott a keze.
Picit izgultam, nem voltunk mi még mások előtt így, mint egy pár. Ez ki is ült az arcomra, mint minden más. -Baj van?
-Picit nem vagyok jól.-suttogtam a füléhez hajolva.
-Sokat ittál? Vagy ettél?
-Inkább ettem, nem ittam sokat. Nem esett jól.
-Nem is baj, gyere keresek neked valami alkoholmentes innivalót.
-Köszönöm kicsim.-suttogtam alig hallhatóan.
-Had vegyem le a kabátod.-kibújtam belőle ő pedig óvatosan lehúzta a karjaimról, majd elvitte a székemhez.
-Ki az a szexi férfi.-bökött oldalba Mia.
-Tudod ki ő.-mosolyogtam rá.
-Most fogjátok bejelenteni, hogy együtt vagytok?
-Nem tudom, bár már ezt a cselekedetét is annyian nézték, hogy lehet nem is kell semmit mondani.-pillantottam körbe, majd Christ követtem a tekintetemmel.
-Nagyon jól néz ki most is.-húzogatta a szemöldökét.
-Igen.- sütöttem le a szemeim zavaromban. Ha tovább nézem őt olyan piros lesz az arcom ,mint a ruhám.
Mia odasietett a csapathoz, hogy megbeszéljenek valamit, addig én lassan elsétáltam a hosszú asztalok mellett.
-Hoztam limonádét.-simította meg a karom Chris.
-Köszönöm.-pillantottam rá hálásan, majd belekortyoltam az italba. Ez kimondottan jól esett most. Jobban mint bármi más.
-Le szeretnél ülni? Vagy hozzak még valamit?
-Nem kell köszönöm.-simítottam meg finoman az arcát.
-Mit érzel?-pillantott felém aggódó tekintettel.
-Furcsa a hasam. De már hetek óta. Lehet valami vírust kaptam el.
-Orvosnál jártál már?- testtartása egyre feszültebbé vált.
-Nem, minek az?
-Hát hogy, hogy minek? Hogy megvizsgáljon.
-Majd elmegyek.-sütöttem le a szemem.
-Elkísérlek szívesen. -hajolt oda a fülemhez. -De lehet elsőnek egy vérvétellel kéne kezdeni. Azután tovább menni, mert ez nem normális hogy hetek óta nem vagy jól. Alig eszel valamit. Aggódok érted kicsim.-simította tenyerét a hátamra. Ahogy a bőrömet érintette az övé egyből elöntött a forróság.
-Holnap akkor elmegyek majd.- hajtottam le elkeseredve a fejem.
-Szívesen veled megyek, ha akarod.-húzott közelebb derekamnál fogva.
-Várj Mia is kitalált valamit holnapra.-csaptam a homlokomra a tenyerem.
-Micsodát?
-Azt nem tudom , azt mondta meglepetés.
-Mindenképp el kell menned orvoshoz Ava.-parancsolt rám.
-Tudom.-hajtottam le a fejem közben idegesen piszkáltam az ujjamon a bőrt. Chris ezt észrevette így megfogta a kezem.
-Ne csináld. -súgta halkan majd odébb húzott. Csendben álltunk a terem egyik sarkában néztük a többieket ahogy élvezik a party-t.
-Ki kell mennem mosdóba.- engedtem el hirtelen Chris kezét.
-Minden rendben?
-Nem.- néztem rá ijedten, majd sietősre vettem a lépteim. Chris utánam sietett, de a női mosdó előtt megtorpant. Utánam akart jönni, de nem tette, nem akart kínos szituációba keveredni, így inkább várt az ajtó mellett. Én berohantam a wc-hez és fölé hajolva elhánytam magam. Mért most? Így mindenképp el kell holnap menjek orvoshoz. Borzasztó rosszul éreztem magam, elernyedve lerogytam a földre és utat engedtem a könnyeimnek. Mi a faszom van már, mért van ez velem? Múljon már el. Szipogtam halkan, majd feltápászkodtam a földről. A mosdóhoz vánszorogtam majd egy picit rendbe szedtem magam. Megtöröltem az arcom, hogy eltüntessem a lecsurgott könnycseppeket, majd lassan kisétáltam a mosdóból.
Chris aggódó tekintetével találtam szembe magam, ahogy kinyitottam az ajtót.
-Kicsim.-húzott magához, de én nálam újra előtörtek a könnyek és szorosan kapaszkodtam ingjébe. -Mi a baj?-suttogta halkan a hátamat simogatva.
-Hánytam Chris.-zokogtam halkan.
-Gyere, hazamegyünk jó? -halványan bólintottam, majd elhúzódtam tőle. Chris keze az enyémbe simult és lassan a kijárat felé kezdtünk sétálni.
Mia kacagva jött szembe velünk a folyosón, de amint meglátott egyből lehervadt az arcáról a mosoly.
-Ava, mi a baj?-én megráztam a fejem mert ismét a sírás kerülgetett. Chris a másik kezébe fogta a kezem ,majd ami felém közelebb volt karja átkarolt vele, hogy megtartson.
-Nincs jól Mia.-suttogta Chris.
-Istenem.-kapta szája elé a kezét, majd közelebb jött.-Tudok segíteni valamiben?
-Hazaviszem Mia, kedves vagy.-mosolygott rá halványan Chris, majd finoman odébb húzott, jelezve, hogy menjünk.
-Írj kérlek, ha van valami.-nézett rám, majd Chrisre.
-Mindenképp jelentkezünk, ha ő nem én írok.-nyugtatta meg barátnőmet, majd kisétáltunk a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót és beültetett előre maga mellé.
-Hozzak valamit? Bármit?
-Nem kell, menjünk haza Chris.-suttogtam halkan.
-Kell még hánynod? -simította meg az arcom. Fejemet a tenyerébe döntöttem. Jól esett, hogy nem vagyok magam és itt van mellettem.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Jól van, akkor lassan elindulok oké?
-Ühüm. -bólogattam halványan, majd a combjára csúsztattam a kezem. Chris finoman rásimította a tenyerét és lágyan cirógatni kezdte a kézfejem.
-Kösd be magad, addig nem indulok el.-lágy volt a hangja, nem hallatszott egyáltalán, hogy ideges lenne, de a szemein láttam azt, hogy aggódik, fél mert nem tudja mi bajom. Halkan kifújtam a levegőt, majd a biztonsági öv után nyúltam. Chris átnyúlt előttem, hogy segítsen, így vészesen közel hajolt hozzám. Felpillantottam csillogó kék szemeibe, majd egy meleg kéz érintette meg az arcom.
-Semmi baj nincs. Minden rendben lesz.-mosolyodott el halványan.
-Mért vagyok rosszul Chris?-csuklott el a hangom és csorogni kezdtek az arcomon le a sós könnycseppek.
-Nem tudom szívem, de holnap elmegyünk az orvoshoz és kiderül.-simította végig finoman az ujját az arcomon, hogy letörölje a könnyeim.
-Félek.- remegett meg a hangom.
-Veled leszek, megoldunk mindent .- puszilta meg finoman a homlokom. Ajkai ahogy érintették a bőrömet elöntött a forróság ismét. Hallottam az öv csattanását, majd hátrébb húzódott. - Hazamegyünk, rendben? Otthon pedig lepihensz. -bólogattam halványan majd a keze után nyúltam ami a sebváltón pihent. Finoman simogatta az ujjaimat és ott tartotta a kezem amíg haza nem értünk.