That's My Way

16 rész

Egyre szaporábban vettem a levegőt mert ő csendben volt, idegesség lett úrrá rajtam. Mért nem szólal meg?
-Chris? Jól vagy? -kérdeztem meg félénken.
Ő hirtelen kiszállt a kocsiból. Idegesen járkált fel-le a jármű mellett. Bepánikoltam, hogy most mi történik. Átcsúsztam az ő helyére ahol az előbb ült és halkan kopogtattam az ablakon. Megállt, majd felém pillantott lassan. Kiszálltam az autóból és odamentem hozzá.
-Mi a baj?-simítottam meg az arcát.
-Félek.-suttogta halkan lesütött szemekkel.
-Mitől?
-Hogy elveszítelek. Hogy elvesztem a barátságunk, elriasztalak magam mellől, hogy nem leszel az enyém.-mondta elkeseredve.
-Nem tudom feltűnt-e, hogy kivel vagy most itt a mínusz öt fokba és a kocsid motorháztetején csókolózva fetrengtél vele fél órán át.- próbáltam oldani a feszültségét, de láttam rajta, hogy ideges, jól akarja csinálni.
-Hhhh tudom, de..
-Sssss Chris . Ne gondolj ilyenekre. Minden rendben van. Ne izgulj.
-De ideges vagyok, jól akarom csinálni.-dörzsölte meg a szemeit amik csillogtak a könnytől. -Annyira gáz amit csinálok. -fordult el tőlem.
-Gyere. -fogtam meg a karját, majd a kocsi felé húztam. Beültünk előre és csendben bambultunk magunk elé, végül megtörtem a kettőnk közt beállt csendet. Odafordultam hozzá, láttam ő meredten bámul előre ki az ablakon szüntelenül. Odahajoltam a füléhez.
-Chris te mindent remekül csinálsz. -odabújtam hozzá és megöleltem. -Nem kell félned semmit se rontasz el.
-Annyiszor csalódtam, rengeteg kapcsolatom volt már, de egyiknél se éreztem azt mint most. Amikor veled vagyok annyira más, mint eddig volt. Szerintem most vagyok igazán szerelmes életemben először. -halkult el, majd felém pillantott. Én teljesen ledermedtem. Ő tényleg ennyire nagyon szerelmes lenne? Belém? Biztos , hogy álmodok. Egy ilyen pasi, belém? Hát ez lehetetlen. Egy bátor, kemény, vagány férfi ennyire féljen, sokkoló. Hirtelen a telefonja csörgése zavarta meg a meghitt és már nyugodt pillanatot.
-Bocsáss meg.-mondta elkeseredve.
-Csak nyugodtan, intézd.-küldtem felé egy bíztató mosolyt. Nem akartam hallgatózni de esélytelen, hogy ne halljam a vonal túl oldalán lévő nőnek a hangját. Feltűnt, hogy nem Sharon az, de akkor ki? És még a zsebébe lévő dobozra se kaptam választ, de inkább nem erőltetem, mert látszik, hogy kivan teljesen. Csak tudnám, hogy mi az oka ennek úgy igazán. Értem én, hogy fél, hogy ne rontson el semmit, nehezen is indult a kapcsolatunk és kvázi tiszta lappal kezdtünk. De hogy ennyire , nem tudom, mint egy kisfiú. És nem most láttam őt először sírni.
-Ava. -szakította meg a gondolatmenetemet, hogy meghallottam a nevem.
-Igen?
-Hhh, hazaviszlek jó?
-Oké, persze. -hideg zuhanyként ért, hogy mért kell ilyen hamar menni. Történt valami? Megint olyan fura. Csendben ültünk a kocsiba egészen amíg a ház elé nem értünk.
-Köszönöm, hogy veled tölthettem a napot. Remélem még kapok esélyt, hogy bizonyítsak. -pillantott felém.
-Én köszönöm, hogy velem jöttél. -mosolyogtam rá kedvesen, próbáltam felé azt sugallni, hogy minden rendben, de belül annyi kérdőjel volt számomra, hogy azt se tudom, hol kezdjem, melyik az első.
Kiszálltunk a kocsiból és lassan az ajtóhoz sétáltunk.
Chrisre pillantottam de ő csak csendben lehajtott fejjel állt mögöttem.
-Chris bökd már ki mi a baj?-már nem bírtam magamba tartani, megkellett kérdezzem.
-El kell utazzak 4 hónapra. -nyelt egy nagyot. Bent rekedt a levegő, nem tudtam köpni-nyelni.
-Hogy?
-A kocsiba mikor hívtak. Stacy mondta.
-Ki a tököm az a Stacy? Mért kell ennyi időre elmenned? Én nem mehetek veled? Hisz a stábbal vagyok. -rohantam le kérdésekkel. Teljesen összeomlottam.
-Stacy a menedzserem. És ez egy másik film. Másik stábbal. -sütötte le a szemeit.
-Hát ez fantasztikus. Mikor elfogadtad nem kellett volna akkor szólnod erről, csak hogy tudjak róla merre jársz majd?
-De , kellett volna, csak féltem. Nem akartam elrontani a kedved. Olyan boldog voltál.
-Hát most nem vagyok.
-Tudom, borzasztóan sajnálom. De muszáj mennem.
-Onnan haza se lehet jönnöd igaz?
-Nem nagyon, csak nyomós indokkal.
-Szül a feleséged, mond azt.
-Tudnának róla, ha lenne feleségem.-mosolyodott el halványan a kijelentésemen. -Világgá kürtölném, ha gyerekem születne.- pillantott rajtam végig majd a tekintete elidőzött a hasamon majd felnézett a szemembe.
-Van olyan oldal ahol lehet rendelni  ilyen kamu nagy hasat. Kiteszel egy képet instára hogy fogod a párod hasát és hogy már nagyon várunk kisfiam vagy kislányom nem tudom .. lehet ilyet csinálni.-próbáltam ötletelni, hogy lehetne őt onnan haza rángatni.
-Nem kamuból szeretném kitenni, hanem valójából.-érintette meg a karom.-Csillagom nem tehetem meg, hogy nem megyek el. -simította meg az arcom, én lehajtottam a fejem és összeszorítottam a szemeim. Ez nem lehet, hogy őt 4 hónapig ne lássam. Mit fogok egyedül csinálni? Minden nap látom őt, érzem az illatát, hozzá érhetek. Legördült egy könnycsepp és felszakadt belőlem a sírás.
-Gyere ide.-húzott magához szorosan amennyire csak tudott.- Menjünk be. -mellkasába fúrtam az arcom és zokogni kezdtem. Becsukta magunk mögött az ajtót és beljebb lépkedtünk a nappaliba. Szorosan kapaszkodtam a pólójába. Kibújt a kabátjából, majd próbálta az enyémet is lehámozni rólam több-kevesebb sikerrel mert én még mindig szorosan kapaszkodtam belé. A ház a zokogásomtól zengett. Ledobta a kanapéra a kabátjainkat, majd megfogta a karom.
-Kincsem nézz rám.-suttogta halkan. Én megráztam a fejem, zihálva vettem a levegőt. Éreztem, hogy a lábaim alatt megszűnik a talaj. Rettegtem az egyedül töltött estéktől. -Gyere ülj le, hozok egy kis vizet.
Lerogytam a kanapéra tenyerembe temettem az arcom és csak sírtam. Egy kéz ért a hátamhoz.
-Nézz ide.
-Nem Chris. -mondtam könnyektől fuldokló hangon.
-Itt van a víz igyál egy kortyot. -elvettem tőle reszkető kezekkel, majd belekortyoltam.
Hátamra simította hatalmas tenyerét. Forró volt a bőröm ahol hozzám ért. Lassan simogatott ,majd közelebb ült hozzám és a fülemhez hajolt.
-Tudom, hogy borzasztóan fáj és ki vagy borulva, de kérlek nyugodj meg ,még nem megyek sehova, itt vagyok veled.-súgta mély hangján.
-Mikor kell indulnod?-nyögtem ki alig hallhatóan.
-Jövő hétvégén.-suttogta halkan, majd eltűrt egy tincset az arcomból.
-Az mindjárt itt van.-estem még inkább kétségbe.
-Ava, még egy hét van addig, az még sok idő.-simította meg az arcom, majd letörölte a lecsurgó könnycseppjeimet az ujjával. -Nyugodj meg kérlek szépen. Minden nap fogunk beszélni, videó hívásban, sms-ben, minden hogy. Nekem is borzasztó nehéz mert végre van egy olyan személy az életemben aki mindennél fontosabb.
-Ki az? Sharon? -nyögtem már ingerülten és undorodva ahogy kiejtettem ennek a nőnek a nevét.
-Nem, hanem Te!-csend lett hirtelen, csak a lélegzetvételünk hangja töltötte meg a szobát. Könnyektől duzzadó szemekkel ránéztem Chrisre. Néztem a gyönyörű szemeit, amik most még inkább csillogtak, ahogy az utcáról beszűrődő fény megvilágította. - Sharon nem lesz ott, hisz ő is abban a stábban van ahol te is. Teljesen más emberek lesznek ott.-próbált nyugtatni azzal, hogy a bányarém nem lesz ott vele.
-Majd akkor más lesz aki...-elhallgattam mert belegondolni is rossz volt, mi van ha lesz ott egy szebb, csinosabb, okosabb nő aki elcsavarja a fejét. Négy hónap hosszú idő, bár mi nem is vagyunk együtt, nem is vagyok a barátnője. Mi az istenért drámázok itt ezen.
-Milyen más? Mire gondolsz? Én nem akarok mást, csak ...-elhallgatott. Lehajtotta a fejét miközben az ujjait piszkálta.
-Mindegy Chris, én azt hiszem elmegyek fürödni inkább. Nem tudom meg szeretnéd várni vagy inkább hazamész ? -próbáltam összeszedni magamat és terelni a témát inkább.
-Megvárlak.-mondta szomorúan fel se nézve rám. Én gyorsan felpattantam a kanapéról és a fürdő felé igyekeztem, hogy megengedjem a fürdő vizem. Lépcsőn felsiettem és berohantam a fürdőbe. Megengedtem a vizem majd átmentem a hálóba ruháért. Míg sétáltam át az egyik helységből a másikba megtorpantam. Pont leláttam a nappaliba ahol Chris még mindig a kanapén ült. Testtartásán látszik, hogy összezuhant. Arcát meg dörzsölte,majd halk szipogás csapta meg a fülem.
A dohányzó asztalon lévő fényképalbum után nyúlt. Érdeklődve figyeltem fentről leguggolva, hogy nehogy meglássa, hogy őt nézem. Lapozgatta az albumot majd megállt az egyik oldalnál. Hosszasan nézegetett egy képet.
Mi az istent talált? Remélem nem valami ciki képet rólam, mert akkor elsüllyedek szégyenemben. Nekem is francért kell a dohányzóasztalon hagynom ezeket. Most mit csináljak? Lemenjek és elvegyem tőle vagy hagyjam inkább a francba. Én tiszta hülye vagyok, mintha egy gyerek lenne aki nem nyúlhat semmihez, inkább nem égetem magam.
Chris halványan elmosolyodott ahogy a képeket nézte.
Na tuti akkor valami ciki képet talált. Remek.
Felálltam és elmentem ruháért inkább. Összeszedtem a holmim és bevonultam a fürdőbe. Bemásztam a kádba és elmerültem a habok között. Lehunytam a szemeim élveztem a forró fürdőt.
Lassú léptek zaja csapta meg a fülemet majd az ajtóhoz érve megszűntek. Halk kopogásra lettem figyelmes.
-Igen?
-Nem akarlak zavarni, csak azt szeretném kérdezni nem vagy-e éhes?
-Ehetünk végül is. Mit szeretnél?
-Gondoltam rendelek valami finomat mit szólsz hozzá? Mit szeretnél?
-Nem jössz inkább be és ezt kitaláljuk együtt? Nem lenne egyszerűbb?
-Nem szeretném, hogy zavarba legyél ha bemegyek.
-Tudtommal már fürödtünk együtt. Simán be is szállhatnál.- Chris nem válaszolt. Elment volna? Most mi rosszat mondtam? -Chris?
-Igen?
-Gyere be.
Óvatosan kinyitotta az ajtót és belépett a fürdőbe. Még hogy én jövök zavarba, rám se mer nézni.
-Chris gyere ide.-hívtam közelebb. Csendben odasétált a kád mellé erősen koncentrálva arra, hogy ne nézzen rám. Megállt a kád mellett én pedig megfogtam a kezét. Szemembe villant az a gyönyörű égszínkék szempár. Megállt az idő egy pillanatra. De gyorsan véget is ért, mert Chris elnézett inkább rólam. Kezénél fogva közelebb húztam.
-Mit csinálsz? -halványan elmosolyodott.
-Gyere ide. Nem szeretnél beszállni?
-Biztos jó ötlet?
-Gyere, nem lesz semmi.-mosolyodtam el én is.
-Hát jó.- kibújt a pólójából majd az övét kezdte el kicsatolni. Hát sikerült zavarba jönnöm így inkább eltakartam a szemem.
-Megvakulok, igyekezz.
-Tessék? Mitől?-dermedt le Chris , nem értette mért mondtam ezt.
-A tökéletes kockáid és úgy amblokk a testedtől vakulok meg.
-De hát nem is az.
-Aha, na persze.- nevettem el magam.-nem véletlen mondják azt a hátsódra , hogy Amerika legjobb segge. Khm..
-Úgy gondolod, hogy az lenne?
-Nem gondolom, hanem tudom. Na gyere szállj be mert tényleg nem fogok látni semmit se és még vacsorát kellene rendelnünk. -Chris gyorsan lekapkodta a ruháit majd bemászott szembe velem. Amint elhelyezkedett a lábaimat a combja mellé csúsztattam és figyeltem mit lép.
-Rég voltunk így. -törte meg a csendet.
-Igen. Na de hol a telefonod? Rendeljünk most.
-A nadrágomba van ott a széken.- neeee ez direkt csinálja ezt velem. Ha felkel innen szívrohamot fogok kapni. Hogy a picsába lehet valakinek ennyire tökéletesen kidolgozott teste. A tetkói meg egyszerűen bámulatosak. Ahogy láttam arra a pár másodpercre vannak újak neki. Nem is mondta hogy volt tetováltatni.
-Hhhh akkor tudod mit idehozom.
-Ne. Oda megyek érte.
-Ki van zárva. -vágtam rá hirtelen.
-Mért?
-Mert akkor nem kaját fogsz rendelni, hanem a mentőket hívod ki rám.
-Mert ha te kiszállsz a kádból szerinted értem nem kellene mentőt hívni?
-Biztos hogy nem.
-Ez nem igaz.
-Nem akarok veled vitatkozni, mi legyen a megoldás?
-Megyünk együtt a telefonért.
-Most szivatsz ugye? -nevettem el magam. Látszott rajta, hogy ő is a röhögő görcs határán van.
-Teljesen komolyan mondtam szépségem.-hajolt közelebb hozzám. Játszadozni akarsz? Hát jó, benne vagyok.
-Akkor háromra felállunk egyszerre. És úgy megyünk a telefonodért.
-De csak egymás szemét szabad nézni! Sehova máshova. Nincs kukucskálás. -vigyorgott rám.
-Hm , de tapi sincs!-jelentettem ki már vigyorogva. Láttam a szemében, hogy borzasztóan élvezi ő is ezt a helyzetet.
-Nincs tapi, rendben. Csak meg ne csússz, mert akkor valakinek el kell kapnia téged én meg nem nyúlhatok hozzád.-nyalta meg lassan a felső ajkát majd belemosolyodott.
-Jó ha valamelyikünk borul akkor a másik meg elkapja. Bár én nem tudom , nem biztos ,hogy elbírnálak.
-Azt mondod kövér vagyok? -fonta össze a karjait maga előtt. Ezt nem kellett volna mert az izmai csak úgy feszültek a karján.
-Nem mondtam egy szóval se, de nem vagyunk egy súlyba.-még mindig a karját bámulom szüntelenül. Megbabonáz , érzem a késztetést hogy hozzá érjek, de nem merek.
-Szépségem, hol mereng szemednek szép világa?
-Tessék?-eszméltem fel hirtelen és felpillantottam a szemébe. Lehet nem kellett volna, mert olyan más volt a tekintete. Ilyennek még nem láttam a szemeit.
-Hol jártál rajtam?-huncut mosoly jelent meg az arcán, majd közelebb hajolt. -Tudtommal azt beszéltük három perccel ezelőtt, hogy nincs kukkolás.-küldött felém egy ezer wattos mosolyt, majd megérintette az állam.
-Nem kukkoltam.
-Mit néztél gyönyörűm?
-Azért fogod az állam, hogy le ne essen?
-Én kérdeztem előbb. De a kérdésedre a válasz az, hogy szerettem volna egy puszit adni neked. Most viszont válaszolj az én kérdésemre. -húzta fel az egyik szemöldökét , majd hüvelykujjával végigsimította az ajkam.
- Te is megszegted amit három perce beszéltünk! Nincs tapizás!
-Csak volt valami a szádon és azért értem hozzád. Vagy pont hogy nem volt?- nézett rám kérdőn. Mi van? Miről beszél ez nekem? Teljesen összezavar.
-Mi? Teljesen összezavarsz mi volt vagy nem volt a számon?
-A csókom.
Egy pillanatra hatalmasat dübbent a mellkasomban a szívem. Vagy talán ez a szívroham volt?
-Én... nem tudom.-nyögtem ki idiótán a szavakat.
-Azt viszont biztos tudod mit kukkoltál.-mosolyodott el újra. Picsába hogy ennyire jól csinálja ezt a nem is tudom mit. Flörtölést, mondhatjuk ezt így?
-Volt a kád szélén valami azt néztem.
-A-aaa, ne kamuzz láttam merre néztél.
-Akkor minek kérdezgetsz?
-Szeretném ha kimondanád. Tőled akarom hallani. -közelebb csúszott a lábaim áttette a combjain és a derekamnál fogva közelebb húzott.
-Ismét megszegted.
-Szeretek veszélyesen élni. Szabályokat megszegni leginkább azokat amik veled kapcsolatosak.
-Fuuu te, ezt tanultad valahol? Vagy tanították neked?
-Micsodát gyönyörűm.-mosolyodott el huncutul.
-Ezt amit csinálsz.
-A flörtölést? Nem. Nem tanították. Ezt te váltod ki belőlem.
-Szent isten. Na figyu. Menjünk a telefonodért.
-Csak nem zavarba hoztalak?- ismét elvigyorodott. Le se lehet vakarni az arcáról a mosolyt. Még mindig jobb így látni őt mint ha szomorú lenne.
-Engem? Nehezen tudsz.-mosolyogtam rá én is.
-Hm tényleg? -mért végig lassan. A tekintete égette a bőröm.
-Ismételten megszegted. Ennek nem lesz jó vége Evans.
-Büntess meg.-emelkedett felém. Én ettől hanyatt estem, de az egyik kezével megtartott, hogy ne üssem meg magam. Próbáltam nem reszketni a karjai közt. Combom a combjához ért, tenyere pedig a hátamra simult. Nyakába kapaszkodtam az egyik kezemmel a másikkal pedig a bicepszét kaptam el. Lassan végigszántottam a tekintetem a kockáin majd felfele haladva a mellkasán. A vízcseppek lassan csorogtak végig az izmain. Még ezek is direkt lassan folynak le, hogy biztos a mentőt kell majd kihívni. Francba már Evans, te mért nem tudsz zavarba jönni?
-Megszegted.-hajolt közelebb.
-Te is.-hajoltam én is hozzá közelebb. Már annyira, hogy az orrunk össze ért. Elváltak az ajkaim a közelségétől. Felpillantottam a szemeibe.
-Ugye tudod, hogy fedetlen a mellkasod.
-Képzeld tudom, hogy meztelen vagyok.
-Úgy értem már hab sincs rajta. -nagyot nyeltem mert ismételten zavarba hozott.
-És ez kit zavar?
-Ja nem azért mondtam, hogy zavarna, csak úgy.- ez az végre zavarba jött ő is.
-Mhmm.-fogtam egy kis habot és az orrára tettem.-Na indulás a telefonért. Most már tényleg.
-Rendben.-felemelt és magához húzott. Én lecsúsztam a combján míg ő térdelt velem szembe. Testközelből csodálhattam a kidolgozott izmait.
-Nem is tudtam, hogy ennyi tetkód van.-pillantottam fel rá.
-Nagyon rossz vagy Ava. Rengetegszer megszeged a szabályokat.- érintette meg az állam ,ujjával pedig finoman simogatta az ajkam. Lágyan megcsókoltam az ujja hegyét.
-Büntess meg akkor Evans.-erre a kijelentésemre ujja lecsúszott az ajkamról. A nyakamhoz hajolt majd lassan halad felfele a fülemhez.
-Hogy szeretnéd kérni a büntetésed?- suttogta mély hangján, amitől kirázott a hideg.- Óóó csak nem fázol?
-Melegíts fel.-hajoltam a füléhez majd finoman megharaptam a fülcimpáját. Chris a kád szélét megmarkolta, próbálta tartani magát.
-Mi a baj édes, mért szorítod a kád oldalát?-simítottam meg a kézfejét, majd lassan toltam felfele a tenyerem egészen a nyakáig.
-Nagyon rossz vagy. Ezért komoly büntetés jár.
-Mi tart vissza?-elmosolyodtam ahogy láttam rajta, hogy küzd magával.
Chris megragadta a nyakam finoman és felemelte a fejem majd lassan végignyalta egészen az államig. Lehunytam a szemeim, beleborzongtam az érintésébe, minden egyes mozdulata egyre jobban elveszi az eszem.
-A józan eszem. De azt is kezdem elveszteni.
-Ajjaj.-simítottam meg a nyakát majd egyre lejjebb haladtam a mellkasán majd végül a hasánál megállítottam a tenyerem.
-Végig simíthatlak én is ugyan így?
-Erre már nagyon szigorú büntetést kell kiszabjak. Meg az előzőre is.
-Vállalom , de csak akkor ha te is.
-Csak a szememet nézheted.
-Igen? -pillantott a szemembe.
-Igen.-lassan felálltam közbe a vállába kapaszkodtam nehogy elessek, végül az álla alá nyúltam és tartottam, hogy csak a szemeimbe nézzen. Chris nem szakadt el a tekintetemtől. Csípőmre csúszott a keze és közelebb húzott magához.
-Ez kínzás.-suttogta halkan.
-Ez a büntetés.-húztam végig a ujjaim az álla élén.
-Igen?
-Bizony.-Chris felállt , fölém tornyosult , majd hirtelen a derekamnál fogva a falnak nyomott háttal és hozzám simult.
-Szeretném ha ezt jól megjegyeznéd szépségem. -keze lecsúszott a kezemhez, összekulcsolta az ujjainkat, majd a fejem fölé szorította a falnak a kezemet is.
-Nagyon feszült vagy.-haraptam meg az ajkam, borzasztóan tetszett a játszmánk.
-Ezt ne csináld még egyszer.-hevesen vette a levegőt.
-Micsodát édes? Ezt? -majd újra megharaptam az ajkam. Nem tudtam befejezni mert az ajkai rátapadtak a számra. Hevesen csókolóztunk, így még talán soha ezelőtt. Gyengültek a lábaim, nem bírtam tartani magam.
-Chris.-kapkodtam a levegő után.
-Mi az? Baj van?
-El fogok csúszni, nem bírom tartani itt magam.-keze lecsúszott a csípőmről a fenekemre majd megmarkolva azt felemelt a karjaiba.
-El fogunk így esni.-nevettem el magam.
-Kapaszkodj.-mosolyodott el halványan. Finoman masszírozta a fenekem ahogy tartott a karjaiban. -Gyönyörű vagy.
-Chris.-nevettem el magam újra zavaromban.-Mért csinálod ezt velem?
-Nem csinálok semmit sem.Csak elmondom amit látok.
-És mit látsz? -néztem a szemébe újra. Chris odahajolt a fülemhez majd halkan suttogni kezdett.
-Azt aki a következő büntetést kiszabja rám. -majd bekapta a füllbevalóm és feljebb emelt a karjaiban. Hátára csúszott a kezem, körmeimmel pedig finoman végig karmoltam. Halkan felsóhajtott. Arcához hajoltam, majd az ajkaihoz.
-Nem csókolhatsz meg.
-Mért?-suttogta rekedtes hangon.
-Mert arra kérlek.-majd lassan végig nyaltam a felső ajkát. Szája szétnyílt, borzasztóan élvezte ő is.
-Nem fázol? -próbált magához térni.
-Kicsit, de most menjünk a telefonért , utána meg visszaülünk a kádba. Chris kilépett a vízből még mindig engem a karjaiban tartva, majd előre hajolt, hogy kikeresse a telefonját.
-El ne ejts.-nevettem fel. Kapaszkodtam a nyakába szorosan.
-Nem foglak, nyugi.-hátra hajtottam a fejem ahogy előre hajolt velem.- Gyönyörű a nyakad.
-Hajolj akkor oda ha mersz.-mosolyodtam el halványan. Megéreztem a leheletét a bőrömön, vártam, hogy az ajka hozzám érjen, lehunytam a szemem, vágytam rá, de nem csókolta meg.
-Meg van a telefon.
-Bátortalan vagy Evans.-Chris visszasétált a kádhoz majd beültünk a vízbe.
-Én soha. -Chris hanyatt dőlt a kádban én pedig a csípője mellett térdeltem. Ölébe rántott ,teljesen zavarba jöttem ahogy megéreztem férfiasságát.
-Bátortalan vagy szépségem? -felpillantottam a szemeibe, láttam, hogy méreget, minden porcikámat szemügyre vesz.
-Büntetés.- csaptam a feje mellett a kádra ahogy fölé hajoltam.
-Alig várom.-mosolyodott el huncutul.
-Igen?-közelebb hajoltam hozzá de ahogy oda hajoltam Chris a fenekemnél fogva visszanyomott az ölébe. Elváltak az ajkaim ahogy ismét megéreztem férfiasságát.
-Akarod? -kérdezte mély hangon
-A büntetést?
-Szeretkezni velem.
-Itt szeretnéd?-kérdeztem idegesen.
-Veled bárhol. A lakás összes négyzetcentiméterén.-finoman mozgatni kezdte a csípőm. Kirázott a hideg rádőltem a vállára. Állkapcsánál fogva magam felé fordítottam a fejét és homlokának döntöttem az enyém. Chris finoman megemelt derekamnál fogva és belém hatolt. Egy percre elfelejtettem levegőt venni. Nyakába megkapaszkodtam egyik kezemmel a másikkal pedig a kád szélét szorítottam. Egész testem megfeszült.
-Szólj ha valami nem jó.
-Nagy vagy.-sóhajtottam halkan.
-Mindjárt jobb lesz csak lazulj el egy picit. Nem sietünk sehova.-puszilt a hajamba. Lassan mozogtunk. Egyre mélyebben és mélyebben éreztem férfiasságát.  Chris halkan felnyögött.
-Ez az kicsim. -felpillantottam a szemeibe , majd lágyan megcsókoltam.
-Chris..-suttogtam alig hallhatóan.
-Mondjad édes.- kapkodta a levegőt.
-Menjünk be a hálóba. Folytassuk ott.
-Ott szeretnéd?
-Igen.
-Hh oké, akkor gyorsan fuss.
Kiszálltunk a kádból és elindultam az ajtó felé. Chris gyors léptekkel indult utánam.
-Azt mondtam fuss, mert ha elkaplak..
-Mi lesz? -haraptam meg az ajkam
-Ne. Direkt csinálod ezt velem igaz?
-Micsodát édes?-mosolyodtam el huncutul.
-Szaladj, de nagyon gyorsan az ágyba.
-Gyere ide.-húztam magamhoz, majd lágyan megcsókoltam. Csókolózva beestünk a hálóba majd Chris hanyatt dőlve az ágyra feküdt engem pedig magával rántott és rá estem.
-Gyere ide szépségem.-kapta el az állam majd heves csókcsatába kezdtünk.
-Forró a tested.-suttogta Chris elfulló hangon.
-Csodálkozol?-mosolyodtam el.
Átfordított így én kerültem alulra. Chris megállt egy pillanatra és felegyenesedett. Lassan végigmért közbe a combomra csúszott a keze. Eltakartam a karjaimmal a melleim. Zavarba voltam attól ahogy nézett.
-Gyönyörű vagy. Ne takard el magad. -húzta el gyengéden a kezeimet.
-Chris, zavarba hozol.-fejem felé nyújtottam fel a kezeim, majd a lábammal közelebb húztam.
-Had kényeztesselek egy kicsit. Megengeded?
-Igen.-egyre hevesebben vettem a levegőt, a szívem kiszakadt a helyéről. Izgultam, hogy jól csináljam, nem tudom, hogy az előző lányok mennyire voltak profik, így igyekeztem megfelelni.
-Ne izgulj, nem bántalak.-mosolyodott el.
-Nem izgulok, tudom, hogy biztos kezekben vagyok.-simítottam meg a hasát. Chris leszállt az ágyról és leguggolt a lábaim közé. Finoman csókolgatni kezdte a belső combomat majd lassan haladt egyre feljebb. Megfeszült a hátam, piszkosul élveztem minden egyes csókját. Végig haladt a hasamon felfelé egészen a melleim közt. Lehunytam a szemeim, majd a karjaira simítottam a tenyerem.
-Megfoghatom őket? -pillantott fel rám Chris csillogó szemekkel.
-Igen.-suttogtam halkan.- kezei a melleimre csúsztak.
-Pont a tenyerembe illik.- majd oda hajolt és finoman csókolgatni kezdte. Hajába túrtam és közelebb húztam jelezve, hogy ne hagyja abba.
-Chris csókolj meg.-ziháltam, kívántam őt. Nem kellett neki kétszer mondani rátapadt az ajkaimra. Kezem a csípőjére csúszott, majd közelebb húztam.
-Megérintheted, nem kell félned tőle.- bátortalanul, de tenyerem férfiasságára csúszott. Érzetem, hogy lángol az arcom. Finoman mozgatni kezdtem a kezem. Chris halkan felnyögött, nyakán kidagadtak az erek majd lehunyta a szemeit. Bátrabb lettem ettől, hogy élvezi amit csinálok. Lelöktem magamról majd felé hajoltam.
-Most én jövök.-suttogtam a fülébe. Majd lassan lefelé haladva végig csókoltam. Férfiasságánál megálltam egy pillanatra. Felnéztem rá, de láttam ő már teljesen máshol jár.
-Azt csinálsz velem amit szeretnél szépségem. -nyögte a szavakat halkan lehunyt szemekkel. Férfiasságát lassan végig nyaltam és figyeltem a reakcióját. Egyre nehezebben vette a levegőt. Hasára csúsztattam a tenyerem és számba vettem férfiasságát. Halk nyögés szakadt fel a torkából. Kezével a takarót szorította.
-Ava. -nyögte halkan a nevem. -had csináljam én is ezt veled. Kérlek. -felemeltem a fejem majd megpusziltam a hasát. Chris a párnák közé lökött finoman majd a lábaim közé hajolt. Finoman kényeztetett. Becsuktam a szemeim, piszkosul jól csinálta. Egy pillanatra kinyitottam résnyire a szemem majd találkozott az ő tekintetével. Egyre hevesebben mozgott a nyelve, nekem ettől a hátam ívbe feszült és halk sóhaj tört fel a torkomból. Kirázott a hideg majd ahogy a nyelve belém hatolt hangosabban felnyögtem és megmarkoltam a párnát. Chris hirtelen abba hagyta majd megéreztem férfiasságát. Lassan mozgott. Megkapaszkodtam a karjaiban ahogy a fejem mellé  támaszkodott. A láncára pillantottam, ahogy az lengedezett a szemem előtt. Életem végéig ezt szeretném nézni.
-Csodás a hangod.-suttogta mély hangján. Nyakára csúsztattam a kezem és közelebb húztam. Lágyan megcsókoltam amit egyre hevesebb csókok követtek.
-Gyorsíts.- suttogtam ajkaira.- Chris gyorsabb tempóra kapcsolt, erősebben kellett kapaszkodjak. Ajkát megharaptam majd finoman megszívtam. Chris lekönyökölt a fejem mellé és vállaimnál megfogott.
-Foglak kicsim. -egyre erősebben lökött, hangosabban nyögtünk, a szoba a zihálásunktól visszhangzott.
-Chris, el fogok menni.-suttogtam alig hallhatóan.
-Nézz a szemembe annyit kérek.- gyönyörű kékségeibe meredtem majd a torkomon akadt a hang. Chris magához szorított majd átadtuk magunkat az élvezetnek. Chris reszketve a homlokomnak dőlt.
-Uram Isten. -puszilta meg az ajkam, majd ledőlt mellém. Én szóhoz se tudtam jutni.
-Chris.
-Tessék édes?
-Ez csodás volt.-kapkodtam még mindig a levegőt.
-Remélem még nagyon sokáig lehet ilyen csodás élményben részünk. -könyökölt mellém és lassan simogatni kezdett. -Nem fáj semmi ugye?
-Nem.-bújtam hozzá közelebb.
-Akkor mostmár, hogy a napi edzés megvolt megjutalmazhatjuk magunkat valami finom ennivalóval. Mit szólsz?-mosolygott rám.
-Ha idehozod a telefonod benne vagyok.
-Akkor ne mozdulj innen. -puszilta meg a homlokom, majd felkelt mellőlem. Ahogy sétált végig mértem tetőtől talpig. És én vele voltam most? Uram Isten. Milyen feszes feneke van te jó ég. Zavaromban elpirultam és a párnába fúrtam az arcom. Sikítani kezdtem a boldogságtól. Csak azzal nem számoltam, hogy ő már vissza ért.
-Remélem minden oké?- Állt meg az ágyam végébe sármos mosollyal az arcán. Teljesen ledermedtem, basszus ezt hallotta, azt hiszi biztos ,hogy hülye kislány teljesen nincs magánál. Megfordultam hirtelen és láttam, hogy ő még mindig nem vett fel ruhát. Nem fázik? Egyszerűen eszméletlen milyen teste van.
-Igen, azt hiszem.-nyögtem ki zavaromban.
-Akkor jó, tartogasd a hangod. Mert fogsz még sikongatni.-bújt vissza mellém, majd betakart magunkat a takaróval. -Na gyere nézzük mik vannak.
-Hozzád bújhatok?
-Ez nem kérdés, persze. -odadőltem a vállára majd a lábam áttettem az ő lábán. Kezét a derekamon pihentette, finoman cirógatott. Fészkelődni kezdtem érintésétől.
-Ne ugrálj.-markolta meg a fenekem.
-Én csak helyezkedek.
-Olasz vagy kínai kaja?
-Olasz. Mik vannak?
-Tészta vagy pizza.
-Én tésztát ennék.-pillantottam a szemeibe.
-Én pedig téged kóstolnálak meg újra.-harapta meg az ajkát.
-Evans, nagyon rossz vagy.
-Szereted a rossz fiúkat nem?
-De te jó fiú vagy.-bújtam hozzá közelebb.
-Néha.- mosolyodott el huncutul.
-Te mindig az vagy .-pusziltam meg az arcát.
-Te pedig jó kislány.-markolta meg újra a fenekem.
-Itt alszol velem? Kérlek. -néztem rá könyörögve.
-Tudok ellenállni egy ilyen csodás nőnek?
-Remélem nem.-mosolyodtam el zavaromban.
-Veled alszok.-puszilta meg az ajkam.
Megrendeltük a vacsit, majd felkaptunk valami ruhát magunkra amíg megesszük a kaját.
Nappaliban a kanapén ülve vártuk a futárt. Chris térdére tettem a kezem és hozzá bújtam. Annyira boldog voltam, teljesen megfeledkeztem arról, hogy őt 4 hónapig nem látom. Elszomorodtam, hogy ez újra eszembe jutott, hogy ez meg fog történni. Nyakába fúrtam az arcom.
-Mi baj szépségem?
-Chris azt hiszem én sze...-csengettek.
-Ne feledd szavad, meghozták a vacsit. Mindjárt jövök kincsem.-puszilta meg az ajkam, majd az ajtóhoz sietett. Kinyitotta a bejárati ajtót majd szembesült a fiatal kis futár sráccal aki hozta a vacsorát.
-Maga .. Úr Isten.. nem hiszem el. Maga Amerika kapitány?
-Köszi haver. Szép estét neked.
-Szabad kérjek egy autogramot.
-Persze kölyök. -fél füllel hallgatóztam miről beszélnek, de vissza zökkentem a gondolatmenetembe. Én azt hiszem Szeretlek Chris Evans.
-Köszönöm Mr. Evans. Nagyon hálás vagyok.
-Szia, szép estét.-mosolygott rá kedvesen Chris.
-Önnek is.-majd becsukta az ajtót. Besétált a konyhába és letette a pultra a zacskót. Látta, hogy én még mindig ott ülök csendben. Odasétált hozzám majd átölelt hátulról.
-Megjött a vacsi szépségem.-puszilta meg az arcom.
-Megyek.-pillantottam rá, majd megpusziltam az ajkait.
-Gyere gyönyörűm.-nyújtotta felém a kezét, majd tányérra tettük a még gőzölgő ételt és leültünk a konyhaasztalhoz.
-Kérsz egy kis bort hozzá? -pillantottam fel rá.
-Elfogadok egy pohárral, de segítek. -jött utánam a konyhába. Kitettem kettő boros poharat majd megtöltöttem őket a vörös folyadékkal. Chris mögém állt és a derekamra tette a kezeit. Hátamnak simult kemény mellkasa. Hajamat elsöpörte a nyakamról és lágyan elkezdte csókolgatni , finoman harapdálni.
-Chris így ki fogom önteni.-nevettem el magam.
-Gyönyörű vagy mikor nevetsz.
-Tényleg?-pillantottam rá a vállam felett.
-Igen. Meg amikor sóhajtozol. Sorolhatnám holnap reggelig , de még akkor se végeznék. -kezem a tarkójára csúszott és közelebb húztam, hogy megcsókolhassam. Chris keze a hasamról felcsúszott a melleimre és lágyan megmarkolta. Csókunkba belemosolyodtam, majd elváltunk. Vissza sétáltunk az asztalhoz kezünkben a pohár borral és nekiálltunk a vacsorának. Csendben voltunk én még szerintem sokk alatt vagyok, hogy ezzel a férfivel voltam fél órája. Felpillantottam a tányéromból és megakadt a szemem az engem bámuló kék szempáron. Chris elmosolyodott és az asztal alá tette az egyik kezét. Finoman rásimult a tenyere a combomra. Zavarba jöttem érintésétől.
-Csak nem zavarba hoztalak?-villantotta meg tökéletes fogsorát.
-Picit.-sütöttem le a szemeim.
-Ugyan azzal a lánnyal voltam az előbb mint aki most itt ül velem szemben? Akkor bátrabb voltál.-kacsintott rám mosolyogva.
-Igen. De mi van veled?
-Velem? Eszméletlen boldog vagyok.
-De mit gondolsz?-vakartam meg idegesen a tarkóm.
-Az előbbiről? -kérdezett mosolyogva majd közelebb hajolt az asztalon.-Ez volt életem legjobb szeretkezése. Remélem még lesz benne részem.-suttogta halkan. Én elpirulva lesütöttem a szemeim.
Befejeztük a vacsorát elpakoltunk a mosogatógépbe, majd én a pultnak dőltem, ahogy figyeltem Christ, hogy tölt még egy pohár bort.
-Be fogok rugni.-nevettem el magam.
-Most ettünk, nem fogsz.-jött közelebb hozzám. Megállt előttem, de én semerre nem tudtam futni mert a konyhasziget pont mögöttem volt, Chris pedig  a kezeit neki támasztotta annak így közre fogva engem. Felpillantottam rá félénken.
-Ne legyél ennyire félénk.-hajolt az ajkaim után, majd megcsókolt. Nyaka köré fontam a karom ő pedig a derekamban megkapaszkodott. Egyre hevesebb csókok hagyták el az ajkainkat, Chris pedig fenekemnél fogva felültetett a pultra.
-Hé, innen hogy jövök le?
-Majd segítek, de most nem futsz sehova. -Átöleltem a nyaka körül és hozzá bújtam. Szorosan fogtam. Lábaim összekulcsoltam csípője körül.-Héé baj van? -hajolt el tőlem, de én csak szorítottam.
-Nem akarom, hogy elmenj. -mondtam elkeseredve.
-Kincsem.-fogta meg az arcom, majd finoman simogatta az ujjaival. - Ez munka, el kell végezzem, hogy legyen pénz amiből sok-sok szép dolgot tudok neked venni.
-De nekem nem kellenek a szép dolgok. Nekem csak te kellesz.
-Itt leszek neked mindig.
-De elmész.
-Itt leszek. Hidd el.-finoman megbökdöste a mellkasom. Összeszorult a torkom és elsírtam magam. -Ne sírj. Még messze van. -puszilt bele a hajamba.
-Én is ott leszek?-böktem meg a kemény mellkasát.
-Örökké.-támasztotta a homlokát az enyémnek. Finoman letörölte a könnycseppjeimet, majd végigsimította az arcom. -Gyere, menjünk a nappaliba. -leemelt a pultról és az újabb pohár borral leültünk a kanapéra. Csendben kortyolgattuk a borunkat, majd óvatosan Chris a kezét áttette a vállamon.
-Idebújsz?
-Igen.-húzódtam közelebb. Percekig csendben néztünk magunk elé , majd Chris megtörte a hallgatást.
-Amikor elmentél fürdeni, találtam itt egy fotóalbumot. -ideges lettem, mit akar ebből kihozni. Görcsbe rándult a gyomrom, hogy mit fog mondani.-Remélem nem haragszol meg, hogy bele lapoztam.
-Köszönöm az őszinteséged.-pillantottam fel rá, majd küldött felém egy bátorító mosolyt.
-Találtam benne egy képet, nem baj ha megkeresem?-intett az album felé.
-Nem, dehogy.-pulzusom az egekbe szökött. Elvette az asztalról az albumot, majd az ölébe tette és lapozni kezdett benne.
-Amúgy gyönyörű kislány voltál.-mosolygott rám.-Én is ilyen szép kislányt szeretnék.-jegyezte meg halkan. Most ezt célzásnak vegyem?
Megállt a lapozással, majd felém pillantott. A képre pillantva láttam magamat 6 évesen és a szomszéd sráccal, aki idősebb volt nálam, de nagyon jóba voltunk.
-Na ne mond, hogy féltékeny vagy arra a kissrácra.-néztem kikerekedett szemekkel rá.
-Ő kicsoda?
-Nevére már nem emlékszek, de ő volt a szomszédunk. Sokszor jártam náluk, volt hogy ott is aludtam. Aztán sajnos el kellett költözniük. Rendes srác volt. Még nyaralni is voltam velük. -mosolyodtam el ahogy az emlékek bevillantak.-Mért kérdezed?
-Csak kíváncsi voltam.-mosolyodott el.- Mázlista egy srác.
-Te nem vagy az?-kúszott egy apró mosoly az arcomra.
-De igen, nagyon is.-puszilta meg a homlokom. -Borzasztó hálás vagyok, hogy megismertelek.-simította meg a hajam, majd magához vont szorosan.
-Chris.
-Igen?
Felpillantottam a szemeibe. Elvesztem a gyönyörű tekintetében, csodálatosan ragyogtak.
-Azt hiszem szerelmes vagyok beléd.-suttogtam halkan.
-Gyere ide.-elmosolyodott majd megfogta az arcom és lágyan megcsókolt. Érzéki csók volt egy csodálatos férfitől.
-Ava. Én is szerelmes vagyok beléd.-mosolyodott el halványan. Pillangók szárnyra kaptak a hasamban és nem bírtak nyugodni. Odaemeltem a kezem. Chris lepillantott.
-Pillangók.-mosolyogtam rá kipirult arccal.
-Remélem  a pillangók mellett más is lesz majd egyszer, ha te is szeretnéd.
-Ennyire előre szaladtál?-simítottam meg az arcát.
-Szeretnék egy olyan gyönyörű kislányt, mint te.
-Én pedig majd egy olyan szép fiút mint te.-cirógattam az arcát.
-Szeretlek.-hajtotta a tenyerembe a fejét.
-Szeretlek.-néztem őt csillogó szemekkel.
-Igyuk meg a bort, gyere.
-Rendben.-a pohár után nyúltunk mind a ketten majd koccintottunk.
-Kettőnkre.-mosolygott Chris szüntelenül.
-Kettőnkre.
Csendben kortyolgattuk a vörösbort én a vállára dőltem, éreztem, hogy álmosodok.
-Felmenjünk aludni?-pillantott le rám mikor feltűnt neki hogy csukott szemmel pihenek már a mellkasára dőlve.
-Hm?
-Felviszlek.-puszilta meg a homlokom.
-Velem alszol ugye?
-Igen melletted leszek az ágyban.
-Jó.-mosolyodtam el álmosan.
Chris felkapott a karjaiba és felvitt a hálóba. Finoman letett az ágyra levette a ruhát rólam és feladott egy pólót rám. Én fáradtan bebújtam a párnák közé.
Hallom egy kis idő múlva, hogy a szobában pakolászik.
-Mit csinálsz?
-Vetkőzök.-halkan felnevetett.
-Várlak.-emeltem fel magam mellett a takarót.
-Itt is vagyok.-bújt hozzám közel.
-Meztelen vagy?-pattant ki a szemem ahogy megéreztem csupasz felsőtestét.
-Boxer van rajtam.
-Oké.-ásítottam egy nagyot majd a mellkasához bújva elnyomott az álom. Chris átölelt és megpuszilta a homlokom.
-Szép álmokat szépségem.
-Szép álmokat Chris.
-Szeretlek.-suttogta mély hangján amitől a hideg futott végig a hátamon.
-Szeretlek.