That's My Way

17 rész

Teltek a napok, valami eszméletlen gyorsasággal. Közelgett az a pillanat, hogy Chris 4 hónapra elutazik. Hatalmas feszültség lett úrrá rajtam. Mi lesz velünk, fog majd hívni egyáltalán? Mit fogok magammal kezdeni. Ahogy jobban gondolkozni kezdtem ráeszméltem , hogy a Karácsonyt se töltjük együtt. Teljesen elkeseredtem.
Szomorúan indultam dolgozni. Kint szakadt az eső, természetesen mért is lenne jó idő. Illik a hangulatomhoz. Remélem eltörlik az esti járatot és úgy nem tud elmenni Chris.
Kabátom összehúztam magamon, felkaptam a csizmám és a táskám, majd az esernyőm ,végül bezártam az ajtóm. Az első pár méteren már csurom víz lettem és még be se értem.
Lassan sétáltam az utcán figyelve a nagyobb tócsákra, nehogy bele lépjek. Ügyességemre és szerencsémre ahogy a studio elé értem egy autós úgy elszáguldott mellettem, hogy telibe lefröcskölt vízzel így az esernyő már tök felesleges volt a fejem felett. Bőrig ázva lépkedtem be az épületbe.
Mia az asztalánál ült és tágra nyílt szemekkel nézett rajtam végig.
-Hát te hogy nézel ki?-nézett rám döbbenten
-Neked is szia.-néztem rá dühösen mert teljesen eláztam és egyben elkeseredve, hogy Chris ma utazik.
-Szia , basszus gyere szárítkozz meg.-húzott maga után a mosdóba. Út közbe a stúdióterem mellett sétáltunk el és egy ismerős szempárral találtam szembe magam. Felém fordult és messziről figyelt. Egyből eszembe jutott az az este amikor nálam volt. Előtörtek az emlékek, az érzések. Egyből elöntött a forróság, hirtelen elkaptam róla a tekintetem és besiettem a mosdóba.
-Esernyő nélkül jöttél? Vagy mi történt?
-Nem , az volt nálam, de ahogy ideértem egyből egy autós lefröcskölt. Semmit se ért ilyen esetben az ernyő.
Odaálltam a kézszárítóhoz és elkezdtem szárítani a blúzom és a nadrágom.
-Hajadat is szárítsd meg kicsit.
-Jó azon vagyok. - próbáltam a hajam is szárítgatni, bár az annyira nem volt vészes.  Tükörhöz léptem és megnéztem magam, kicsit rendbe szedtem még az ábrázatom , majd a tükörbe barátnőm kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
-Baj van?
-Nincs.-válaszoltam szűkszavúan.
-Látom a szemeden.
-Hhhhh...-sóhajtottam egy nagyot majd megtámaszkodtam a mosdó pulton.- Chris ma elutazik 4 hónapra.-suttogtam halkan magam elé bámulva.
-Valaki szerelmes?-húzogatta a szemöldökét mosolyogva Mia.
-Kedvelem, jóba vagyunk és ezért vagyok szomorú, hogy nem találkozunk. Csak barátok vagyunk. Ennyi, semmi több.-nem meséltem neki arról, hogy lefeküdtünk. De jó magam se tudom, hogy most ez akkor tényleg az-e. Nem kérdezte sose, hogy járunk-e vagy, hogy leszek-e a barátnője. Valahogy ki kell derítenem ezt, hogy most mi van. Mert az rendben van, hogy elmentünk ide-oda amibe ha jobban bele gondolok randinak is nevezhetjük, de sose mondta ki azt amit igazán szeretne.
-Hhhh most még elhiszem ezt neked, de tanulj meg jobban hazudni.
-De nem hazudok!-jelentettem ki idegesen. Mia csak mosolyogva figyelte a reakcióm, majd közelebb lépett.
-Figyelni foglak titeket.-suttogta pókerarccal engem bámulva.
- Figyelj, de nincsen mit.-vágtam vissza neki, majd kimentünk a mosdóból vissza az irodába.
-Sziasztok lányok.-hallottam meg egy ismerős mély hangot magunk mögül. Teljesen ledermedtem, most fog bukni az egész dolog. Megfordultunk mind a ketten, majd kettő kék szempár fúródott a tekintetembe. Egy tökéletes ezer wattos mosolyt küldött felénk, majd közelebb lépkedett. Nekem földbe gyökerezett a lábam és felvillantak bennem a képek a múltkori esténkről. Szent isten ez a csávó teljesen meztelen volt előttem. Egyből zavarba jöttem.
-Szia Chris.- mosolyodott el Mia mellettem.-Mizu?
-Csak jöttem köszönni. Hogy vagytok?
-Köszi jól, bár Ava kicsit megázott, helyre pofoztam egy kicsit. - Mia teljesen zavarba volt, vihorászott össze-vissza mint egy tini. Meg kellene nekem is szólaljak, mert ez így nagyon kínos, itt állok némán.
-Hát igen, ha az a barom nem száguld el mellettem a rohadt nagy autójával még egész jól meg is úsztam volna.
-Kéred a pulcsim? - ajánlotta fel Chris lovagiasan miközben bújt ki belőle.
-Ja nem, dehogy.-mosolyodtam el zavaromban.
-Biztos? Szívesen odaadom.- kibújt az anyagból, de ahogy felhúzta, hogy levegye jött vele a pólója is így szemünk elé tárult tökéletesen kidolgozott teste. Mia kikerekedett szemekkel bámulta az előttünk vetkőző férfit, én csak lesütöttem a szemem, mert ismét vörös lesz az arcom. Azt ha meg észre veszi Mia akkor buktuk a titkot.
-Tessék, bújj bele.
-Hhhh.. köszi.-vettem el tőle, nem akartam semmi olyan szituációt, hogy azt higgye Mia, hogy van valami. Bár szerintem már erre is azt hiszi, holott ez semmi. Belebújtam a pulcsijába aminek az ujjai lógtak a karomon olyan nagy volt.
-Remélem így már jobb lesz és nem fázol meg. -mosolyodott el barátságosan. Felpillantottam rá majd ismét csillogó kék szemeivel találkoztam. Nyeltem egy nagyot , majd elkaptam a tekintetem róla.
-Te mindig is ennyire ki voltál gyúrva?-hallottam meg Mia hangját mellőlem.
-Igen, de most jobban rá kellett gyúrjak a szerep kedvéért.
-Hát nem semmi azt meg kell hagyni.-vigyorgott idétlenül mellettem barátnőm. Én összefontam magam előtt a karom, kicsit furcsa volt ez a helyzet.
-Mia , légyszíves gyere.-kiabált kolleganőmnek Steve.
-Bocsássatok meg, mennem kell.
-Semmi baj.-mosolygott rá kedvesen Chris, majd Mia elrohant én pedig ott rekedtem földbe gyökerezett lábakkal.
-Minden oké?
-Ühüm.-bólogattam, de nem mertem felnézni.
-Hé, ne legyél zavarba.-érintette meg finoman a karom.
-Chris itt előttük ne csináljunk ilyet. Semmit se inkább.-lesütöttem a szemeim, zavarban voltam. Teljesen paranoiás lettem már, mintha mindenki minket figyelne.
-Rendben, értem. De akkor gyere egy kicsit odébb szeretnék mondani valamit.
-Oké.-követni kezdtem. A lift fele indult, majd megnyomta a gombot. Lepillantottam magamra és néztem a pulcsiját ami rajtam volt, nem kicsit nézhetek ki hülyén, hogy egy férfi pulcsi van rajtam. Éreztem Chris parfümjének illatát és teljesen elvesztem. A lift ajtaja szétnyílt mi pedig beléptünk rajta. Chris rám pillantott ahogy becsukódott az ajtó.
-Gyere ide. -húzott magához közel. Magához vont és szorosan ölelt.- Borzasztóan fogsz hiányozni.-suttogta alig hallhatóan.
-Chris.-csuklott el a hangom.
-Hé, ne sírj. Megígértem minden nap fogunk beszélni.
-Akkor is rossz lesz. -bújtam a nyakához és szorosan magamhoz öleltem őt. Lecsurgott egy könnycsepp az arcomon majd a lift csilingelő hangját hallva szétrebbentünk. Kiléptünk a teraszra én halkan sétáltam mellette és csendben szipogtam.
-Ava kérlek. Nekem se könnyű, borzasztóan fáj a szívem.
-Most akkor mi van köztünk?-nyögtem ki . Totálisan el voltam veszve, koncentrálni nem tudtam ez meg csak úgy kicsúszott a számon.
-Ava Miller én borzasztóan szerelmes vagyok beléd. -jött hozzám közelebb és végig simította a karjaim.-szeretném ha a ..
-Áhá, most lebuktatok.-rontott ki Mia az ajtón.
-Mi?-teljesen lesokkoltak a történések. Pont most kellett kijönnöd Mia , nem hiszlek el. Lehet kimondta volna , hogy legyek a barátnője. Az istenit már.
-Látom ám amit látok.-vigyorgott kolleganőm és húzogatta a szemöldökét felfele.
-Mia-lépkedett felé Chris.-Ava borzasztóan szomorú, hogy el kell utazzak és én is az vagyok, hisz ő egy nagyon kedves, jólelkű, odaadó nő. Nagyon jó barátok vagyunk, hanem a legjobb.
-Még nálam is? -nézett ki Chris válla mögül Mia rám, én már szédültem mert rádöbbentem mennyire nehéz Chrissel a mi kapcsolatunk. Itt az élő példa a munkahelyünk, hogy titkolni kell azt ami van.
-Te a barátnője vagy én pedig a barátja.
-Szóval a csávója vagy?-méregette Christ idétlen vigyorral az arcán.
-Nem vagyok a pasija Mia.
-Akkor mik ezek a lopott érintések, pillantások? Felfalod a tekinteteddel. És a flörtölés? Odaadtad a pulcsidat is neki.
-Nem szerettem volna, hogy beteg legyen.
-Aggódsz érte.-vonta le a következtetést Mia a beszélgetésükből.
-Aggódok igen szóval kérlek vigyázz rá amíg nem leszek itt.
-Hallod csajszi, rám vagy bízva.
Én nem válaszoltam semmit.-Ava.- Chris megfordult felém de azonnal meg is indult irányomba. Én lerogytam egy padra, szédültem borzasztóan féltem mi lesz velem egyedül. Nem lesz itt, mi van, ha annyi dolga lesz, hogy ideje se lesz arra, hogy felhívjon. Összeszorul a szívem, ha belegondolok, hogy elutazik.
-Ava. -éreztem meg Chris kezeit a karomon. Leült mellém és maga felé fordította az arcom. Mia is odaszaladt hozzánk és leguggolt előttem.
-Szédülök.-nyögtem halkan
-Terhes vagy a nézésétől?- próbált viccelni Mia.
-Nem vagyok, ne fárassz kérlek.
-Gyere dőlj nekem. Segíts neki tedd fel a lábát a padra.-utasította Chris Miát.
-Jó-jó. De ne hozzak egy kis vizet? Lehet leesett a vérnyomásod. Ettél ma már valamit?
-Még nem, de most nem kell semmi, rá se tudok nézni az ételre.
-Hányingered nincs?-vizslatott kíváncsian Mia erre én csak egy " ne fárassz már kérlek a hülyeségeddel" nézéssel pillantottam felé.-ki kell zárni a dolgokat.-tette fel védekezően a kezét.
-Nem, nincs hányingerem és nem vagyok terhes.-mondtam idegesen.
-Hozol neki kérlek Mia egy kis vizet?
-Igen persze, de ha újra éleszted előtte szólj mert akkor nem rontok ki az ajtón. Hagylak érvényesülni-vigyorgott ,majd felém pillantott és kacsintott egyet.
-Hhh Mia , csak hozd kérlek a vizet jó? -kérte Chris, majd ketten maradtunk.- Ugye nem az este miatt vagy rosszul?
-Melyik estére gondolsz?
-Melyikre gondoljak? Arra amikor úgy szeretkeztem veled mint soha az életemben egyetlen nővel se, vagy a ma estére, hogy elutazok.
-Utóbbi.
-Szívem kérlek. Ne nehezítsd meg az elválást. Így is piszkosul nehéz nekem, pláne hogy most nem vagy jól miattam.-szomorodott el, hallottam a hangján.
-Akkor ne menj. Még lehet venni olyan kamu terhes hasat.-Chris elmosolyodott halványan.
-Mennem kell édes, megígértem, ez munka sajnos ott kell lennem. De hamar el fog telni és újra veled leszek. -simította meg az oldalam finoman.
-Nagyon fogsz hiányozni.-sírtam el magam. Rázkódtak a vállaim annyira fájt a szívem érte. Chris átölelt és szorosan magához húzott. Oda hajolt a vállamhoz és finoman megpuszilta a nyakam.
-Te is nagyon fogsz hiányozni nekem.-lágyan csókolgatta a nyakam és a vállam. Vágytam az érintésére, csókjaira. Jobban mint még soha.
-Chris mindjárt itt van Mia.
-Akkor gyorsan adj egy csókot.-suttogta halkan. Felé fordultam és lágyan megcsókolta az ajkaim.
-Ki szabad jönnöm?-hallatszott kolleganőm hangja az ajtóból. Mi elváltunk egymás ajkaitól, szerencse, hogy pont nem lát ránk az ajtóból.
-Gyere.-szólt neki Chris. Mia odasietett és odaadta a pohár vizet. Lassan kortyolgattam.
-Figyu csajszi nekem vissza kell sietnem mert dolog van, szólok bent hogy mindjárt jössz csak nem vagy jól. De ha úgy érzed, hogy egybe vagy akkor majd gyere aztán mellettem leszel végig.-küldött egy bíztató mosolyt felém.
-Rendben mindjárt össze kaparom magam és megyek én is.- Mia besietett én meg felültem. Visszatértem a valóságba, legalább is próbáltam. Rápillantottam Chrisre.
-Miaz édes.-simította meg a karomat lágyan.
-Mikor indul a géped ma?
-Este 10:30 kor. Mért kérded?
-Nem tudnál előtte egy picit beugrani hozzám?-hajoltam a füléhez.
-Hát meglátom mit tudok tenni, de akkor a bőröndömmel mennék, ha nem gond.
-Helyedben nem szalasztanám el ezt az alkalmat. -finoman megcsókoltam a nyakát majd egy pár centire elhajoltam.
-Hmmm valóban?
-Ugye nem látnak innen?
-Nincs itt egy ablak se ezen az oldalon, nyugi. -hallottam a hangján, hogy mosolyog. Elhajoltam egy picit tőle, hogy szembe legyek vele, majd megharaptam az alsó ajkam és felpillantottam a szemeibe.
-Istenem ne csináld ezt, tudod jól, hogy beindulok tőle.
-Épp ez a célom. -mosolyodtam el huncutul-de tartogasd inkább magad az estére.
-Mik a terveid?-húzta mosolyra az ajkait.
-Majd megtudod.-hajoltam vissza a nyakához és megcsókoltam a fülcimpáját. Majd finoman az orrom végighúztam a nyakán és lágyan végig nyaltam. Chris megfeszült. Éreztem rajta, hogy vissza kell fognia magát.
-Ava.-remegett meg mély hangja.
-Tessék?-pillantottam fel rá mosolyogva.
-Dolgoznom kell és így nehezen fog menni.
-Mért menne nehezen, ügyes vagy.-vigyorodtam el huncutul.
-Mert el fogom rontani, végig te jársz az eszemben.
-Nem fogod elrontani, fog az menni.-simítottam meg a kezét, majd felhúztam a padról.-Na gyere.-majd elindultunk befelé a stúdióba. Az ajtó előtt Chris megtorpant. Én hátra pillantottam rá, nem értettem mi a baja, mért állt meg.
-Chris minden rendben?-néztem őt érdeklődve. Felvillantak a szemei az enyémekbe majd hirtelen közeledni kezdett felém. Amint elém ért megfogta az egyik kezem és a falnak nyomva a fejem felé fogta. Centikre volt az arcunk, én hevesebben vettem a levegőt a közelségétől.
-Chris.-suttogtam halkan. Ő nem tétovázott ajkai az enyémekre tapadtak, majd csípőmet magához szorította és felemelt a karjaiba. Lágyan csókolgatni kezdte a nyakam majd egyre lejjebb a mellkasomat.
-Ne csak nekem legyen nehéz.-pillantott fel rám mosolyogva.
-Annyira rossz vagy.
-Nem én kezdtem.-mosolyodott el, majd újra megcsókolt. Alsó ajkát beszívva elváltam az ajkaitól.
-Nem tudok lenyugodni Ava. -pillantott  le férfiasságára, majd vissza a szemembe. Én finoman rásimítottam a tenyerem majd felnéztem ismét a szemeibe amik elsötétültek a vágytól.
-Muszáj lesz Evans.-megpusziltam az arcát és elindultam az ajtó irányába. Idétlenül sétált mellettem, ami mosolygásra késztetett.
-Mi a baj?-suttogtam halkan a füléhez hajolva.
-Semmi csak baromi kicsi a hely a nadrágomban.-mondta feszengve.
-Akkor hamar nyugodj le mert lassan emberek közt leszel.-vigyorogtam rá. Mit ne mondjak megmozgatta a fantáziám mért ilyen szűkös neki a helyzet odalent. Tetszett, hogy zavarba van. Beszálltunk a liftbe, hogy visszamenjünk a többiekhez.
-Könnyű azt mondani, hogy nyugodjak le. Mégis hogyan? Most azonnal akarlak.- csapta a tenyerét a lift ajtajára, ami hatalmasat szólt. Én berezeltem, hogy ezt váltottam ki belőle. Hevesen vettem a levegőt, ahogy ő is, mondhatni ő már fújtatott. Elsöpörte a hajam a vállamról és közelebb hajolt hozzám.- Egy perc se kell, hogy elmenjek.-suttogta elfulló hangon. Borzasztóan beindított, forró volt a testem, csoda, hogy nem gyulladt fel rajtam a ruha. Remegtek a lábaim közelségétől, hangjától, ahogy a bőrömhöz ér a lehelete. Felpillantottam a szemeibe teljesen elvesztem a tekintetében, csillogott a vágytól amellett, hogy teljesen sötét volt a tekintete. Én is ugyan azt akartam amit ő, csak egy baj volt ez a munkahelyünk ahol most vagyunk. Megharaptam az alsó ajkam amibe belevigyorodtam. Chris vett egy nagy levegőt, már reszketett a teste, borzasztóan vágyakozott, de kinyílt a lift ajtaja így elpillantott rólam. Megdörzsölte az arcát, majd a karom megfogva kitolt a liftből.- Ne kerülj ma munka végéig a közelembe.-suttogta mély hangján.
-Mért Chris?
-Mert akkor berángatlak az öltözőbe.
-Rád se szabad néznem?
-Csak akkor, ha nem harapod be az alsó ajkad.
-Hogy így? -csináltam újra mosolyogva.
-Na jó.-indult el a stáb felé engem ott hagyva. Elnevettem magam halkan, hogy mennyire aranyos amit csinál, tényleg akar engem. Majd egy szempillantás alatt hervadt le a mosoly az arcomról.
Sharon.
Minek van ez mindig itt, ahol én vagyok.
-Szia Ava.
-Szia Sharon.-köszöntem neki vissza.
-Kérlek majd az öltözőkbe vigyél be ezekből a nasikból. -Mi van? Tud ez normálisan kérni? Mi lett ezzel? Bár mondjuk nem értem mért egy dekoratőrnek kell bevinni a kaját a színészeknek. Mindegy is , elvettem tőle a szatyrot és elindultam az ajtók irányába. Belépve megpillantottam Christ aki épp félmeztelenül csatolja be a nadrágjának az övét. Elpillantottam gyorsan róla és folytattam a feladatom elvégzését. Csak egy sóhaj hasította át a szoba levegőjét. Én annyira koncentráltam, hogy ne nézzek rá, hogy leejtettem az egyik zacskót így lehajolva érte szedtem össze a földről, még szerencse, hogy nem volt nyitva. Végig éreztem a hátamon Chris tekintetét.
-Khm segítsek?-hallottam meg mély hangját közvetlen mögülem.
-Nem köszönöm.-felkaptam a cuccaim és az ajtó felé igyekeztem. A kilincset megmarkolva nyitottam ki az ajtót, de egy kéz becsapta azt előttem. Chris tenyere rásimult az ajtóra, majd másik keze a csípőm mellett elhaladva bezárta a zárat.
-Nincs menekvés.-suttogta.
-Chris dolgoznom kell.-pillantottam oldalra a vállam felett.
-Cssss, ne sikongass annyit kérek.-simult hozzám izmost mellkasa majd kezei felfedező útra indultak. Államat felemelve egyik kezével így a fejem hátra dőlt a vállára lágyan csókolgatni kezdte a nyakam, majd a keze a felsőm alá csúszott.
-Chris bármikor ránk nyithatnak! -jelentettem ki picit idegesen.
-Bezártam az ajtót. Nyugi.
-Ne itt kérlek. Nem tudom elengedni magam.-suttogtam szomorúan. Chris ellágyult majd megpuszilta az arcom.
-Nem illik piszkálni az oroszlán bajszát.-suttogta a fülembe, de hallatszott a hangján hogy elmosolyodik. Megfordultam vele szemben de nem néztem fel rá, zavarban voltam. Chris keze az arcomra simult majd lágyan simogatta. -Nézz rám.-mentolos lehelete megcsapta a bőröm annyira közel volt. Nem néztem fel, mintha meg se hallottam volna pedig értettem minden szót. -Nézz a szemembe.-emelte fel a tekintetem finoman az állam alá nyúlva. Lassan feléztem rá erre ő elmosolyodott.- Szeretlek-suttogta centikre tőlem majd megcsókolta az ajkam. Kezem csupasz mellkasára csúszott. Belemosolyodtam halványan a csókunkba majd elváltunk.
-Én is szeretlek.-csillogó szemekkel meredtem rá.
-Na menj, szabadon engedlek.-nyitotta ki mögöttem a zárat. -Jó kislány legyél.-puszilt bele a hajamba.
Majd ahogy kiléptem volna az ajtón rácsapott a fenekemre.
-Én mindig az vagyok.-Vissza pillantottam rá mosolyogva majd Miát kezdtem keresni. Chris az ajtóból figyelte a lépteim ahogy sétálok a folyosón végig.
Megláttam, hogy épp rendezi a helyszínt kolléganőm, ami a forgatáshoz kell így odasiettem mellé.
-Jobban vagy?-pillantott rám aggódva.
-Igen, minden rendben.-mosolyogtam rá.
-Na de boldog valaki. -vigyorgott rám szemöldökét húzogatva.
-Hagyjad már. Ne fárassz kérlek. -forgattam meg a szemeim- Amúgy Sharon mióta lett normális?-néztem rá kérdően.
-Ő sose volt.-nevette el magát.-De szerintem a főnök keze van a dologban. -elgondolkodtam, lehet tényleg elbeszélgetett vele mikor neki lökött a szekrénynek? Gondolkodásomból egy nehéz valami szakított ki amit Mia a kezembe nyomott. Egy marha nagy és súlyos doboz volt.
- Kérlek ezt vidd oda Stevenek.- elindultam a dobozzal a kezemben, de előre nem sokat láttam, mivel kitakart előttem mindent.
-Köszi-kapta ki Steve a kezemből a dobozt, én sarkon fordultam és vissza siettem Mia mellé. Csendben dekoráltunk, majd Sharon sipákolása csapta meg a fülem. Hátra pillantottam, majd  látta, hogy belép Chris oldalán. Idegesnek tűnt, ellentétben a mellette álló férfival, ő teljesen nyugodtan sétált felénk. Ahogy közeledtek meghallottam a beszélgetésüket is.
- Chris ne menj el, mi lesz itt velünk?
- Mi lenne? Semmi. Tudtommal csak a mai jelenet hiányzik a filmből amiben még benne vagyok, részemről kész a munka.
-De hát...-kezdett hebegni-habogni Sharon. - Nem lesz még egy ilyen helyes férfi itt a stúdióban. -rápillantottam Sharonra aki úgy tapadt Chrisre mint valami pióca. Szemeim forgattam ahogy a nő csurgatja a nyálát a férfire. Chris szemei villantak az enyémbe , mosolyogva figyelt, oldalra fordult, hogy a nő ne lássa az arcát , majd lopva felém kacsintott. Elmosolyodtam zavaromban, hogy Christ hidegen hagyja Sharon vinnyogása. Győzelmet éreztem legbelül, hogy igen én kellek neki. Egy fej jelent meg közvetlen az enyém mellett.
-Na ezt most pont láttam.-Mia vigyorogva guggolt mellettem.
-Mi?- néztem rá kérdőn.
- Vagy tikkel a szeme az adonisznak vagy rád kacsintott. Választhatsz.- mosolygott rám Mia.
-Szerintem valami csajra hajthat ott a stábból  - mutattam magunk mögé.
- Ácsi, szerintem meg pont rád kacsintott, nem vagyok vak láttam.- mondta idegesen, hogy hülyének nézem. Felálltam és odébb jöttem Mia mellől. Ő tétovázott egy ideig Christ figyelve. A férfi észrevette Miát és kedvesen intett neki. Én elfoglaltam a helyem a stáb között, mert lassan kezdődött a forgatás. Percekkel később Mia is mellém csapódott.
-Akkor is van valami és ki fogom deríteni. -duzzogott mellettem kolléganőm. Én csak fejemet csóváltam vigyorogva, hogy csak nem adja fel. Laptopom képernyőjét bújtam és dolgoztam ki holnapra az új díszlethez az ötleteim, mikor feltűnt, hogy nem szoktak körülöttem ennyire rohangálni a stáb többi tagjai. Steveet megláttam majd elkaptam a csuklóját.
- Mi történik?
-Annie nincs a helyén.
-Azt hogy ? Hogy nem tűnt fel nekik?-csodálkoztam kikerekedett szemekkel. Annie Chris csaja a filmben és most nincs itt. Mért is? Ki lesz akkor helyette.
-Nem tudom, de valakinek be kell ugrani helyette.-jelentette ki Steve idegesen miközben pásztázza a körülötte lévő embereket.
-Csak van valaki.- néztem én is körbe idegesen. A rendező őrjöngött elől majd megakadt a tekintete rajtam.
-Ava gyere ide légy szíves.- összeráncoltam a homlokom, nem értettem mért hív, soha nem beszélgettem még velük. Idegesen odasétáltam miközben átverekedtem magam a milliónyi kábelen amik a lábaim előtt hevertek.
-Igen?-pillantottam rá feszülten.
-Elkellene a segítséged.
- Mit kell javítani a díszleten?- egyre idegesebb lettem. Mégis mi a franc történik.
- Drágaságom a díszlet tökéletes, most rád lenne szükség. Látod ott Christ, no előtte kéne elsétálj. Semmi szöveg nincs szerencsére, de Annie nem tudott ma eljönni, te pedig hasonlítasz rá így kérlek gyorsan menj és öltött át aztán kezdjük is. Mi mondunk mindent, hogy mit hogyan csinálj oké?
- Hát én nem is tudom.- néztem rá teljesen kétségbeesve, de már karon is fogott egy fiatal csaj és rángatott az öltöző felé. Teljes sokk volt rajtam, mi az isten történik itt. Chris tekintetével találkozott az enyém , nem értette ő se, hogy mi van.
Beértünk az öltözőbe én meg teljesen lefagyva álltam a szoba közepén, még mindig nem fogtam fel mi történik körülöttem.
-Ugye tudsz magas sarkúba menni?- nézett rám a csajszi, akinek a nevét se tudom, pedig kollegám.
- Hát végülis igen tudok.
-Szuper, felveszed szépen ezt a kosztümöt és ezt a fehér magassarkút . - kezembe nyomta a ruha darabokat én pedig gyorsan fel kapkodtam magamra. Másik kettő emberke csatlakozott a kiscsajhoz. Egyik Sharon, de fantasztikus.
-Tetoválásod ugye nincs? - kérdezte Sharon idegesen.
-Nincsen.
-Remek, mert Christ szívesebben nézem mint téged.- na itt az igazi Sharon.
-Azt hittem már beteg vagy. -suttogtam miközben a sminkem készítette.
-Mért lennék az?- meredt rám kérdően.
-Mert napközbe egy kibaszott mondatot tudtál normálisan is mondani, azért gondoltam, hogy tuti lázad van. De ezek szerint minden a helyén.-álltam fel mosolyogva a székemből már elkészülve és kisétáltam az ajtón. Magabiztosságom alább hagyott mikor megláttam a kollégáim tekintetét. Mindenki engem bámul, fantasztikus. Mia messziről integetett és mutatta, hogy minden szuper. Jó neki hogy minden szuper én kevésbé érzem ezt most per pillanat.
-Gyere Ava drágaságom, csodásan festesz. -előrébb lépkedtem , de mikor Chris tekintete találkozott az enyémmel látszott rajta hogy lefagyott. Remek. Ennél jobb már nem lehet ez. - Annyi a feladatod, hogy szépen elsétálsz Chris előtt, lassan kecsesen teszed az egyik lábad a másik után. Elérsz a lépcsőhöz ott szépen megigazítod a hajacskád, dobálod egy kicsit , majd hátra pillantasz rá, ő végig téged fog nézni. Majd megindul utánad, ha felérsz a lépcsőn ott tovább sétálsz a hatalmas ablakok mellett ő rendületlenül követ téged, majd egy pillanat alatt elkapja a karod és neki tol az egyik ajtónak, majd megcsókol. Egyenlőre ennyi. -aha.. nekem szavak se jöttek a számra csak próbáltam feldolgozni amit elmondott a rendező úr. Ez ennél nem lehet fantasztikusabb. Tiszta vörös lesz a fejem mikor megcsókol és kamera is veszi közben a képem, és ezt le fogják adni, hogy velem smárol és tökre nem az a csaj akivel az előbbi felvételeket csinálták. -Minden oké Ava?
-Igen. -nyögtem ki halkan, a gyomrom liftezett és a lábaim remegtek az idegességtől.
-Ne izgulj, csodásan festesz, minden szuperül fog menni. -mutatta fel hüvelykujját hatalmas vigyor kíséretében. Egy meleg kezet éreztem meg a karomon.
-Minden rendben csak lazíts.
-Inkább ne mondj semmit, csak essünk ezen túl. -Chris hátrébb lépett tőlem látta, hogy menten elsírom magam az idegességtől.
-Felvétel! Mehet.- kiáltotta a rendező, majd én próbáltam nyugodtan elsétálni Chris előtt. Ava nyugi ezt csak egy munka, nincs semmi, én csak sétálok és kész, igaz utána le fog smárolni de kit érdekel teljesen hidegen kell hagyjon.
Elértem a lépcsőig, lassan ringatva a csípőm elkezdtem fellépkedni a fokokon majd vállam felett hátrapillantottam Chrisre. Meredten nézett, teljesen beleéli magát a szerepbe. Borzasztó szexi volt. Visszafordítottam a fejem előre és lágyan odébb dobtam a hajam a vállamról. Cipőm sarka kopogott a beton fokokon ahogy felsétáltam. Kis idő elteltével hallottam, hogy megindul utánam. Elindultam a hatalmas üveg ablakok mellett , tükröződött benne Chris alakja ahogy egyre közelebb és közelebb ér hozzám. Elkapta a karom és neki tolt a falnak majd az ajkamra tapadtak az ajkai. Ugyan úgy csókolt mint eddig, ha nem jobban. Kezét megtámasztotta a falon majd magához rántott a csípőmnél fogva.
-És ennyi. -kiáltotta a rendező. Én elszakadtam Chris ajkaitól és elfordítottam a fejem, hogy senki se lássa az arcom.
-Nagyon jól csináltad. Egyszer se kellett megállítani. Büszke vagyok rád. -suttogta Chris előttem állva.
-Ava drágám, született tehetség vagy, tökéletes lett. - rámosolyogtam a rendezőre és elindultam az öltözőbe átöltözni. Mindenki szemét éreztem a hátam közepén. A hányinger kerülgetett az idegességtől. Chris lépett be az öltözőbe utánam.
-Ava.
Én beviharzottam a mosdóba és a wc fölé hajoltam. Egyből éreztem, hogy ez ki fog jönni. Szemeim előtt láttam, hogy most már nem leszek átlagos lány átlagos élettel. Felfordult a kis világom ahogy a gyomrom is.
-Ava drágám én vagyok az csak. -állt meg Chris mögöttem.
-Menj már ki-nyögtem ki halkan.
-Fogom a hajad, had segítsek.-megéreztem Chris kezét a hátamon másik pedig a hajam tartotta. Lassan simogatta a hátam gerincem vonalán végig. Megkönnyebbülve lehúztam a wc-t majd a csaphoz siettem arcot mosni és szájat öblíteni. Chris végig nézett a tükörben, majd közelebb sétált. -Minden rendben?
-Hhhh hát nem is tudom. Az életem fenekestül felfordult, ki nem megyek innen mert mindenki engem bámul, Mia le fog támadni a hülye kérdéseivel, soroljam?
-Ava, egyszer tudtuk, hogy el fog kezdődni. Hisz szeretjük egymást. El kell dönteni, hogy ér-e annyit ez az egész, hogy felvállaljuk és a páromként mutatkozz mellettem vagy titkolózzunk még. - teljesen lefagytam, mit mondott? Ez most megtörtént? Uram isten mibe keveredtem.
-Én azt hiszem szabadságra megyek egy hétre.-nyögtem ki teljesen más témával előrukkolva.
-Ahogy érzed.-simította el a hajam. -Én melletted állok, segítek mindenben. Megbeszélünk mindent, hogy hogyan lenne jobb neked.
-De elmész. 4 hónapig engem fognak zaklatni.
-Nem fognak. Azt mondod, hogy ez csak a szerep volt ennyi. Ők nem tudják, hogy borzasztóan élvezted a csókot amit én is , mert végre nem úgy kellett csináljak mintha színpadi csókot adnék, hanem igazából csókolhattam az édes ajkaid.
-És ez nem fog nekik feltűnni?
-Nem szívem, hidd el minden rendben, csak nyugodj meg. -odahajolt és lágyan belepuszilt a hajamba. Nyakára csúszott a jobb kezem és szorosan húztam magamhoz. -Ne reszkess, semmi baj nincs.-ölelt át védelmezően. Karjai közt megnyugodtam picit majd elváltam tőle és elindultam átvenni a ruháim. Gyorsan felkapkodtam magamra és kimentem az öltözőből. Fel se néztem inkább senkire csak a laptopomig szerettem volna eljutni.
-Ava, te jó isten, annyira büszke vagyok rád.-ugrott Mia a nyakamba. -Kivele milyen volt a csók?-nézett rám kíváncsian.
-Semmilyen, nem volt extra. -mondtam higgadtan. Láttam, hogy lehervadt az arcáról a mosoly.
-Semmilyen? Azt hogy hisz annyira jól csinálta. Nem mozgatott meg benned semmit?
-Mint már mondtam barátok vagyunk, nem. Nem vonzódok hozzá Mia.- nem is megy olyan rosszul ez a kamuzás.
-Hhhh pedig már az esküvőn gondolkoztam és a lánybúcsúdon.-szomorodott el Mia teljesen. Le volt törve, mint a bili füle.
-Az igen.- nevettem el magam.-Ez azért korai nem?
-Hhh mindegy .-tisztára elkeseredett, most nem értem, tényleg azt szeretné, hogy együtt legyek Chrissel?
-Ne szomorkodj Mia.-tettem a vállára kezem. Felpillantott rám hatalmas szemeivel.-annyira azért nem volt béna.-mosolyodtam el halványan, mire ő ezer wattos mosolyt villantott felém és tapsikálni kezdett örömébe. -De ez még nem jelent semmit.-intettem le, hogy ne élje ebbe bele magát. Leültem a gépemhez és folytattam a munkám ami ezelőtt a 180 fokos fordulat előtt csináltam. Mia izgett-mozgott mellettem a széken, nem tudott megülni a valagán.
-Mia szerinted ez így jó lesz? -mutattam felé a laptop képernyőjét.
-Szerintem tökéletes.-mosolygott rám.
Elpakoltam a gépem és a cuccaim majd az irodába vettem az irányt. Útközben Sharon szúrós tekintettel méregetett én csak rávigyorogtam, majd tovább sétáltam. Összepakoltam és elköszöntem kollegáimtól. Mia megölelgetett búcsúzóul, majd kiléptem a stúdió ajtaján.
-Elvihetlek kislány?-hallottam meg egy ismerős hangot.
-Hát nem is tudom. Tudod nekem van barátom aki haza visz.
-Igen? És neki nem pont ilyen kocsija van mint nekem? -mosolyodott el Chris.
-Neked amúgy nem a cuccaid kellene összepakolnod?
-Gyere közelebb mert nem hallak rendesen.-tettette hogy süket. Elvigyorodtam cselekedetén majd közelebb mentem a járműhöz. Behajoltam az ablakon, hogy újra megismételjem a mondatom.
-Papi akkor újra elmondom..
-Had raboljalak el, ha te már a szívem elraboltad.-nézett rám könyörögve.-Papi? -most esett le neki amit mondtam. Én elvigyorodtam majd beültem mellé az autóba.
-Kislány ezért csúnya büntetés jár.
-Akkor taposs a gázba mielőtt meglátnak.-simítottam a térdére a tenyerem. Chris egyből elindult és a házáig meg se álltunk. Csendben telt az út, én fáradtan bámultam ki az ablakon miközben az üvegnek döntöttem a fejemet.  Chris kezét a combomra simította és lágyan cirógatni kezdte a kezem ami az ölemben pihent. Felé pillantottam fáradtan.
-Elfáradtál kincsem.-simította meg az arcom.
-Picit. -mondtam bágyadtan. -Nem akarom, hogy elmenj Chris.
-Drágám el kell.-húzta magához a kezem és lágyan puszilgatni kezdte a kézfejem. Finoman simogattam az ujjaimmal a kezét. Amíg a ház elé értünk végig fogta a kezem, egy percre se engedte el. Kiszálltunk a járműből és össze szedte a dolgait bent a lakásban. Én a nappaliban ültem addig Dodgerrel a kanapén.
-Neked is fog hiányozni apu igaz?-simogattam Dodger fejét aki az okos szemeivel nézett engem.
-Apunak pedig anyu és persze Dodger te is. -lépett ki Chris a nappaliba már a bőrönddel a kezébe.
-Ezt hogy csináltad?
-Már össze volt pakolva, csak a fontos dolgokat tettem még el. - sétált oda hozzám és a nyakamhoz hajolva lágyan megcsókolta azt. -Anyuci.-puszilt bele a hajamba majd mélyen beszívta annak illatát. -Gyere drágám.-nyúlt a kezem után. Az ajtóban vártam ahogy elköszön kis kedvencétől majd egy eszement ötlet jutott az eszembe.
-Chris.
-Tessék?-pillantott felém az előszoba közepéről.
-Lenne egy elvetemült ötletem.
-Ajjaj , nem veszünk olyan hasat amit annyira szeretnél.
-Nem arra gondoltam, bár még nem késő.
-Mi lenne az ötleted?-lépett közelebb hozzám.
-Mi lenne ha én vigyáznék Dodgerre amíg távol vagy?-néztem rá hatalmas szemekkel, bár miután kimondtam ezt kezdtem félni, imádja a kutyáját és nem biztos, hogy úgymond egy idegen gondjaira bízná akit csak pár hónapja ismer.
Odasétált hozzám, de az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Megállt előttem majd a szemeimbe pillantott.
-Én lennék a legnyugodtabb, ha tudnám hogy ő is és te is biztonságban vagytok. Nem lenne neked nagy teher?
-Viccelsz? Imádom őt és ő is ismer engem már úgy nagyjából. Szerintem nem lenne semmi gond.-mosolyogtam rá ragyogó szemekkel.
-Hozom a holmiját.-puszilta meg a homlokom.-Te vagy a legcsodásabb ember a földön Ava Miller. Én borzasztóan hálás vagyok a sorsnak, hogy feléd sodort.-könnyek gyűltek a szemembe mert tudtam, hogy már csak pár óráig lehetünk együtt, hallhatom a hangját, érezhetem az illatát az érintését. Kivittük a kocsiba a cuccokat, Dodger heverőjét, játékait, pórázát, tálkáit, kajáit és a kiskönyvét is odaadta, ha lenne bármi baj.
-Adok neked pénzt, hogy majd tudj venni neki kaját és a kocsim is nálad hagynám a kulcsommal.-lesokkolódtam nem csak a kutyáját bízza rám hanem a kocsiját is nálam hagyja?
-A kocsit minek? Nem kell pénz Chris megoldom.
-Ragaszkodok hozzá, a kocsit meg használd ott hagyom a forgalmim is.
-Na ne Chris.-kapkodtam levegő után.
-Édes neked is könnyebb ezzel közlekedni, bevásárolni.
-Én nem élném túl ha kárt teszek a kocsidban.
-Mért tennél? Dehogy fogsz, gyere ülj be.
-De ..
-Semmi de, helyet cserélünk. -Dodgert Chris beültette hátra én pedig izgulva beültem a vezető ülésbe. -Na szépségem beütöm a címed és mehetünk. -markoltam a kormányt, szokatlan volt újra vezetőülésben ülni, pláne egy ilyen drága és hatalmas kocsiba úgy, hogy mellettem Chris ül mögöttem a hátsó ülésen Dodger aki nálam fog lakni. Csoda hogy még a mai nap folyamán nem vitt el a szívroham.
Lassan kitolattam a ház elől és elindultunk a lakásom felé. Első pár méteren még szokatlan volt a kocsi, de egész hamar belerázódtam.
-Ügyes vagy kicsim.-simította meg a kezem Chris. Kifújtam a bent rekedt levegőt és leparkoltam a lakás előtt.
-Túléltük.- mosolyodtam el megnyugodva, hogy épségben hazaértünk.
-Tudsz vezetni kicsim, ebben eddig se kételkedtem. Csak merd használni akkor is, ha nem ülök itt melletted.-puszilta meg az arcom.
-Gyere haza és üljünk be a kocsiba úgy vezetem.-Chris megrázta a fejét majd kiszállt az autóból, kiszedte Dodger cuccait én is siettem neki segíteni, majd hárman besétáltunk a házba. Nappaliba letettem a kis fekhelyét Dodgernek és a konyhába vittem a tálkáit. A plüss oroszlánját is hoztuk magunkkal amit annyira imád. Chris behozta a táskáját és a bőröndjét majd fáradtan a kanapéra ledőlt.
-Istenem de hosszú ez a nap, pedig olyan szívesen lezuhanyoznék és ledőlnék.
-Maradj itt velem, fürödjünk együtt. -bújtam mellé.
-Szívem fél óra és jön a taxim.-pillantott a karórájára.
-Akkor gyorsnak kell lennünk.-csaptam le az ajkaira. Chris belemosolyodott a csókunkba majd csípőmnél fogva az ölébe ültetett. Lágyan mozgattam az ölében a csípőm közben egyre hevesebb csókokat váltottunk.
-Egész nap kívántalak.-suttogta halkan Chris. Alsó ajkát beszívtam majd homlokának támasztottam az enyém.
-Nem csak te vagy így ezzel. -lekapta rólam a pulcsiját. Basszus még mindig rajtam van? Itt ne felejtse.  Lerángattam róla a pólóját majd az övemet kicsatolta. Újra lecsaptam az ajkaira, mintha utolsó szeretkezésünk lenne ez a mostani. Borzasztóan akartam őt és, hogy még sokáig így legyünk. Chris lerángatta a nadrágom majd a sajátját és visszarántott magára. Megéreztem lüktető férfiasságát és egyből elöntött a forróság. Finoman ráengedtem magam és lassan mozogni kezdtünk. Halkan sóhajtottam ahogy magamba fogadtam hatalmas férfiasságát , megfeszült a hátam majd a füléhez hajoltam.
-Kívánlak.-suttogtam halkan. Nem kellett több Chris gyorsabb tempóra váltott, majd eldöntött a kanapén, felém hajolt és folytatta tovább. A láncát figyeltem ahogy ütemesen lengedezik a szemem előtt.
-Szeretlek.-suttogta halkan.
-Szeretlek.-simítottam a tarkójára egyik kezem és közelebb húztam. Egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy mind a ketten elélvezzünk. Chris hátát megkarmoltam, piszkosul élveztem minden percét ahogy bennem jár. Közel hajolt hozzám , arca centikre volt az enyémtől majd mind ketten hirtelen megfeszültünk. Hangos sóhajtások töltötték be a lakást, csak a zihálásunk visszhangzott a falak közt.
Chris megtámaszkodott felettem és a nyakamhoz fúrta az arcát. Lágyan csókolgatott én pedig hallgattam ahogy dübörög a szívem a mellkasomban és élveztem ahogy a forró teste az enyémhez ér.
-Ez csodás volt.-suttogta halkan.
-Igen.-pusziltam meg a vállát.
Hirtelen a telefonja csörgése zavarta meg ezt a meghitt pillanatot. Felpattant rólam és kikutatta a mobilját a nadrágja zsebéből.
-Rendben máris indulok. -Chris letette a telefont és gyorsan öltözni kezdett.
-Mi történt?-néztem rá szomorúan.
-Itt a taxi szívem.
-Ki kísérhetlek a reptérre?
-Akkor gyorsan öltözz. -intett a szétdobált ruháimra. Felkapkodtam gyorsan magamra majd elbúcsúzott Chris Dodgerről én ezalatt magamra kaptam a kabátom majd a csizmám.
-Chris a pulcsid itt ne felejtsd.
-Vigyázz rá nekem kérlek.-puszilta meg a homlokom.
-Biztos ? Nem fog kelleni?
-Melegítse az apró kis tested.-simította meg az arcom.
Kisétáltunk a lakásból én bezártam az ajtót majd bepattantunk a taxiba.
Csendben ültünk a hátsó ülésen amíg a reptérre tartottunk. Én Chris kezét szorongattam amíg még megtehettem. A sírás fojtogatta a torkom, hogy már nincs visszaút innen. Chris se volt másképp ahogy ránézem ö neki is könnyes volt a szeme. Elfordultam és a könnyek halkan utat törtek maguknak és csorogtak le az arcomon.
Megállt a taxi a reptér ajtajánál mi csendben kiszálltunk és besétáltunk. Én szorosan Chris mellett sétáltam ameddig csak lehetett. Leadta a bőröndjét majd a becsekkoló kapuhoz sétáltunk.
-Kincsem innen egyedül kell mennem.-fordult velem szembe.
-Hhh Chris kérlek vigyázz magadra.-töröltem le a könnyeim.
-Ne sírj mert én is fogok.-húzott közelebb.- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra és ha hazaértél írsz egy SMS-t.
-Írok neked, de te is ha ott vagy.-szipogtam halkan a nyakába bújva.
-Mindenképp. -puszilt bele a hajamba.
A hangosbemondó bemondta, hogy Chris járatába megkezdték a beszállást. Szorosabban bújtam hozzá. Csendben sírtam a nyakához bújva. Hallottam, hogy szipog ő is. Istenem de szeretem őt, ilyet még sose éreztem életemben, hogy valakit ennyire lehet szeretni, valaki ennyire közel áll a szívedhez.
Chris elengedett majd államnál fogva felemelte a tekintetem. Könnyesek a szemei.
-Kicsi szívem el kell induljak, borzasztóan szeretlek és remélem ha visszajövök akkor a barátnőm fog ugyan itt állni és ugyan így ölelni.-mondta rekedtes hangon és könnyektől csillogó szemekkel. Szemem alatti vékony bőrt finoman simogatta, törölgette a könnyeim ujjaival.
-Mért kell megvárni ezzel, hogy visszajöjj?
-Akkor leszel a barátnőm?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-nevettem el magam miközben sírtam. Nyakába ugrottam és szorosan megöleltem, körém fonta a karjaim és felemelt a földről.
-Nagyon szeretlek kincsem.
-Én is téged édes.-puszilgattam meg az arcát az állát a nyakát majd Chris hirtelen az ajkaimra tapasztotta az övét. Ebben a csókban minden benne volt, a boldogság hogy ezek után egy pár vagyunk, a szomorúság hogy 4 hónapig nem csókolom az ajkait, a fájdalom, hogy nem leszünk együtt, messze leszünk egymástól és a hála, hogy egymáséi vagyunk. Chris elszakadt az ajkaimtól majd egy lépést hátrált. Megszorította az összekulcsolt kezünket.
-Szia szívem, az sms-t el ne felejtsd.
-Nem fogom kicsim, de te se.
-És engem se felejts el.-elhomályosodott a tekintete ismét, szint úgy mint az enyém.
-Téged soha nem tudnálak.-csurgott le egy könnycsepp az arcomon. Lassan hátrált tőlem, de a tekintetünk nem szakadt el a másikétól. Én földbe gyökerezett lábakkal álltam ugyan ott ahol ezelőtt, a torkom elszorult a sírástól, fájt a szívem, hogy elmegy. Távolodó alakját figyeltem és láttam hogy kézfejével törölgeti a szemeit. Nekem némán csorogtak le az arcomon majd a nyakamon a könnycseppek és Chris pulcsiján landoltak. A tömeg elnyelte alakját így megfordultam és a kijárat felé vettem az irányt. Remegett a testem, alig tudtam lépni. Tüdőmben rekedt a levegő nehezen lélegeztem, a sírás fojtogatta a torkom. Csak ne itt mindenki előtt zuhanjak össze, haza kell érnem.
Leintettem egy taxit majd bepattantam a hátsó ülésre és vártam hogy haza vigyen.
Csendben ültem megsemmisülve a kocsiban. Nem akartam semmit és senkivel beszélgetni csak Chris járt a fejemben, ő hogy viseli, mire gondol. Neki is ennyire nehéz?
-Hölgyem, megérkeztünk.-szakított ki a pasas hangja a gondolataim közül. Kifizettem neki az utat majd kiszálltam és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam majd vagy ötször ráfordítottam a kulcsot a zárra. Hangos ugatás jött a hátam mögül. Szívemhez kaptam , el is felejtettem, hogy Dodger itt van nálam, teljesen kiment a fejemből.
-Szia pajti.-mentem oda hozzá, megsimítottam a kis buksiját ő örömébe nekem rohant, majd  engem fellökött így seggre estem. Telefonom kiesett a zsebemből a földre. Basszus írnom kell sms-t.
Gyorsan felvettem a földről a készüléket majd csináltam Dodgerrel egy selfiet és elküldtem Chrisnek.

Elindultam a fürdő irányába, Dodger követett engem végig amíg be nem mentem az ajtón. Gyorsan lezuhanyoztam majd kijöttem.
-Dordger életem gyere, megyünk aludni.-hívtam magammal. A háló fele vettem az irányt, hallottam, hogy kopog Dodger körme a padlón, követ engem. Ledőltem az ágyra majd lepillantottam magam mellé. Hatalmas szemekkel találtam szembe magam, biztos szokatlan neki az új hely, és az is, hogy gazdája nincs itt vele.
-Gyere.-hívtam fel magamhoz az ágyra. Ő egyből fel is ugrott hozzám és oda bújt az oldalamhoz. Átöleltem őt,majd magamhoz húzva hajtottam álomra a fejem.