That's My Way

34 rész

Három gyerek mocorgott rajtam feküdve. A negyedik pedig még csak odabent, de olyan jó érzés volt így aludni. Mintha a sajátom lenne ez a három csöppség akik a karjaimban fekszenek. Oldalra pillantva az órámra reggel 7:00 van.
Te jó Isten! Ma férjhez megyek!
Hatalmas mosoly ült az arcomon, ahogy próbáltam kimászni közülük.
Halkan kiosonva a nappaliba a kávé illata lengte be a hatalmas teret, majd Mia vigyorgó arcával találtam szembe magam.
-Jó reggelt.-kelt fel a kanapéról és ölelt át boldogan.
-Szia.-mosolyogtam rá boldogan.
-Ragyog az arcod.-szorított magához.
-Borzasztóan izgulok.-tördeltem az ujjaim idegesen.
-Ez a ti napotok.-simította végig a karom, mire Stella jelent meg az ajtóban álmos szemekkel.
-Mi a baj kisbogár?-sétáltam közelebb.
-Nem tudok aludni. Izgulok.-dörzsölte a szemeit álmosan, mire felvettem a karjaimba és visszasétáltam vele a hálóba. Nem is lesz olyan nehéz ez a gyerek nevelés. Egész jól boldogulok ezzel a három tökmaggal.
-Egy cseppet se kell izgulnod. Nagyon ügyes leszel.-suttogtam halkan, nehogy felkeltsem a fiúkat akik még az igazak álmát alusszák.
Vállamra dőlve szorongatta a kis alvós maciját és halkan szuszogott. A hajamat birizgálta míg én sétálgattam vele az ablakon kinézve.
Mia az ajtóból figyelt mosolyogva minket, majd a telefonnal a kezébe beljebb lépkedett. Gyanítom továbbította az eseményeket Chrisnek.
Percekkel később Stellát visszafektettem az ágyba és betakargattam, hogy még aludjon egy kicsit, majd kikentem a nappaliba, ahol megittam a kávém én is.
-Annyira izgatott vagyok.-örvendezett boldogan mellettem Mia.
-Vissza jön a kávé, annyira izgulok.-rágtam idegesen a szám szélét.
-Az urad is fent van már. Ő se bír aludni.-vigyorodott el ahogy rám nézett.
-Nem csodálom.-nevettem fel halkan, majd az órámra pillantottam.
-Zuhanyozz le addig, én pedig fogadom a sminkest, a fodrászt és a fotósokat.
-Köszi.-pillantottam rá hálásan. Egy gyors ölelést követően elsiettem lezuhanyozni. Amíg a hatalmas zuhanyzóban álltam és engedtem magamra a meleg vizet, próbáltam összeszedni magam. Remegett kezem, lábam az idegességtől.
Össze kellett szednem magam, mert ha így folytatom egy hang se jön majd ki a torkomon amikor a fogadalmakat kell elmondani. Arcomat megmosva próbáltam kimosni az álmosságot a szemeimből, mire halk kopogás csapta meg a fülem.
Gyorsan kipattanva a zuhanyzóból megtörölköztem és a bársony hálóinget na meg a hozzá tartozó bársony köntöst felvéve nyitottam ajtót, ahol a három gyerkőc csillogó szemekkel meredt rám.
-Baj van? -simítottam meg a hajukat.
-Bácsik meg nénik vannak kint a nappaliban.
-Már is? -pillantottam a telefonomra és tényleg. Már lassan idő van.
Kézen fogtam Stellát és a fiúkat, majd kisétáltunk a nappaliba. Hatalmas volt a nyüzsgés. Abból a hatalmas rendből ami itt volt hirtelen óriási káosz lett.
Mia navigálta az embereket, ki hova pakoljon. Stella a kezemet szorította mögém bújva, mert akik körülöttünk voltak egyiket se ismerte.
-Minek az a sok kábel?-kérdezte Miles ahogy felpillantott rám.
-A fotósoknak. Lesznek szép képek rólunk majd.-simítottam végig a haját, mire a vaku fénye felvillant. Felpillantva egy mosolygós férfi nézett rám vissza, majd megindult irányunkba.
Illedelmesen bemutatkozott, majd elmondta az ötleteit, mire gondolt. Mikor fog fotózni és, hogy ne görcsöljek rá, vegyem úgy mintha ő ott se lenne.
Hát ezt igen nehéz lessz úgy venni, mintha nem is lenne itt, hisz a vaku folyamatosan villogni fog. Chris biztos vagyok benne, hogy ezt már megszokta, de én egyáltalán nem.
Egy kéz ragadta meg a karom, majd egy kényelmes fotel felé húzott maga után. Stella árválkodva állt a nappali közepén míg engem elkezdtek kisminkelni és a hajamat is elkezdték csinálni.
Hosszas percekig figyeltem, mire kiszúrt engem és odasietett hozzám.
-Gyere csücsülj az ölembe.- emeltem fel őt, mire a mellkasomra döntötte a fejét. Lágyan cirógattam a hátát míg ő a nyakláncomat birizgálta.
-Anyuék is jönnek ide?
-Igen. Mindjárt itt lesznek ők is és a szüleim is. Sok lányt kell még kisminkelni itt a hölgynek. -intettem a mellettem tüsténkedő lányra.
-Engem is kisminkel?-pillantott fel rá csillogó szemekkel, mire elmosolyodott a mellettem álló lány.
-Titokban tehetek rád.-vigyorgott Stellára aki boldogan hozzám bújt.
Nem tudom miket kent fel az arcomra, csak arra lettem figyelmes, hogy néznek. Résnyire kinyitva a szemem Stella csodálkozó arcával találtam szembe magam.
-Olyan vagy mint egy királynő.-suttogta halkan, mire elmosolyodtam. Hallottam, hogy a sminkes csajszi is halkan kuncog mellettem, mire felpillantottam rá.
-Kérlek, teszel majd rám smink fixálót, mert ha ilyen csodás dolgokat mondanak még a mai nap folyamán el fogom sírni magam.-simítottam meg Stella arcát, aki boldogan döntötte a fejét a tenyerembe.
-Teszek persze. Minden lépés után fújok rád, el ne kenődjön.
Csak a fényképezőgép kattogását hallottam, néha Stella kérdezősködött miközben ügyködtek rajtam. A fodrász is a sminkes mellé csapódott így gyorsabban haladtunk a dolgokkal mint gondoltam volna. Az ölemben ücsörgő lány csillogó szemekkel vizsgált, mire Shanna, Carly és Mia is mellénk csapódtak.
-Gyönyörű vagy.- mosolygott rám Stella mire megsimítottam a karját.
-Köszönöm drágám.
-Látom jól megvagytok.- mosolyodott el Shanna.
-Semmi gond nem volt az este. Hamar elaludtak.-pillantottam fel rájuk, mire Mia könnyes szemeivel találtam szembe magam.-Nehogy sírni merj!-emeltem fel az ujjam, ahogy kiszálltam a fotelből.
-Már most gyönyörű vagy.-törölgette a szemeit.
-Fejezd be, mert ti jöttök. Ha sírsz nem tud kisminkelni.-öleltem magamhoz, majd elsiettem, hogy felvegyem a ruhám ami már a hálóban volt felakasztva. Az egyik fotós hölgy sietett a segítségemre, hogy felvegyem a fehér esküvői ruhám, majd a hátamon a fűzőt szorosan összehúzta, nehogy véletlen leessen rólam. Jó pár perces bíbelődés után kérte, hogy üljek le az egyik székre és ott vegyem fel a cipőm míg ő csinál pár képet. Követtem az instrukcióit, majd odajött hozzám, hogy megmutassa miket csinált eddig, de én nem hittem a szememnek. Mintha nem is magamat látnám. Boldogan átöleltem, nagyon hálás voltam neki is, hogy ezt a csodás napot megörökíti. Kisietett a szobából, de én kicsit még bent maradtam. Az ujjamon lévő gyűrűt piszkálgattam. Leírhatatlanul izgulok. Mit fog mondani Chris, milyen lesz az életünk házasként. Hogy fogjuk nevelni a gyereket. Sok minden kavargott a fejemben, de egyben biztos voltam. Olyan férfihez megyek hozzá akit mindennél jobban szeretek. Olyan férfitől lesz gyerekem aki a világot jelenti nekem. Hogy Stellát idézzem ő az én hercegem én pedig a királynője leszek.
Nagy levegőt vettem, majd az ajtóhoz gyalogoltam és kitárva azt minden szem rám szegeződött.
Anya és apa is már itt voltak, de ahogy őket figyeltem összeszorult a torkom.
Az öröm könnyek csorogtak végig az arcukon ahogy siettek oda hozzám, hogy megöleljenek.
Szorítottam magamhoz őket, mert mindig erre vágytam kicsinek, hogy egyszer hercegnő legyek. Hálás voltam nekik mindenért. Azért, hogy felneveltek és olyan emberként állhatok előttük amilyen most vagyok.
Mia is odaszaladt hozzám már ő is átöltözve és szorosan a karjait a nyakam köré fonta.
-Csodásan nézel ki.-suttogta halkan, de éreztem, hogy reszket a kezeim közt. Ő is sír úgy mint én.
Ez a nap nehezebb lesz mint gondoltam volna. Leginkább érzelmileg.
Lassacskán mindenki elkészült már. Csak az utolsó simítások hiányoztak. Időközben a csokrok is megérkeztek amik egyszerűen gyönyörűek voltak.
Stella boldogan pörgött a ruhájában és kopogott a magassarkújában, élvezte nagyon, hogy hercegnő lehet.
-Lassan megkell indulni.-súgta Mia idegesen. Halványan bólintottam, de a kezeim jégcsappá fagytak ahogy belegondoltam, nemsokára Chris előtt fogok állni és az egybegyűltek színe előtt kimondjuk a boldogító igent.
Mia segítségével indultunk meg a Hotel előtt álló kocsik irányába amik ránk vártak, hogy elvigyenek a ceremónia helyszínére.
A bőröndjeinket szerencsére lehozták nekünk így nem kellett azzal bajlódni, csak arra kellett koncentrálnom el ne essek a magassarkúban, vagy a ruhámra ne lépjek rá. Nagynehezen beszenvedtem magam a kocsi hátsó ülésére, majd Mia huppant be mellém.
-Megvan minden?
-Remélem. De a szívritmusom nem találom.
-Hát most még csak egy felest se adhatok neked, hisz ott van a kicsi.-suttogta halkan.
-Tudom.-fújtam ki idegesen a levegőt.
-Add a kezed, nem lesz semmi baj. Minden tökéletesen fog menni.-fogta meg a kezem és az ölébe húzta tagom. Reszkettem, az ujjaim jég hidegek voltak.
Annyi minden kavargott a fejemben, de leginkább azon járt az agyam, hogy vajon Chris már ott van?
Ő is ennyire izgul? Bár azt kétlem, hisz én lassan összeesek annyira reszketek. Ahogy veszem a levegőt úgy mozog rajtam a ruha, annyira szorosan van kötve rajtam. Nem finomkodott a hölgy mikor meghúzta a fűzőt. Remélem azért a kicsi jól van idebent.
Kezemet a hasamra simítottam, mire Mia rám kapta a tekintetét.
-Minden rendben?
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Ma nem is ettél semmit se.
-Nem is bírok.
-A kicsinek kell kaja. Megállunk beszaladok valami harapnivalóért míg odaérünk.
-Nem megy le semmi a torkomon Mia.
-Ezt mond Chrisnek.-kacsintott rám, mire kipattant a kocsiból még az előtt, hogy karon csaphattam volna.
Percek elteltével már egy kisebb zacskó sós ropival a kezében és egy kis innivalóval szaladt vissza a kocsiba és nyújtotta át nekem.
-Neked annyi. -néztem rá szúrós szemekkel.
-Szívesen.-csapkodta meg a térdem, majd csak arra lettem figyelmes, hogy már újra úton vagyunk.
Hangosan fújtam ki a levegőt miután magamba szenvedtem pár szál ropit és ittam is az üdítőből. Már közel jártunk a helyszínhez ami az erdő közepén lesz. Ott vannak felállítva az asztalok, hófehér terítővel és ezernyi zöld növénnyel feldíszítve. Az oltárig vezető úton a fákról apró fényfűzérek csüngenek, ez is mutatva az utat, hogy még végképp se tévedjünk el és megtaláljuk egymást ebbe a nagy izgalomban. Az esküvőnk színe a fehér, halvány zöld és bézs. Ahogy leparkoltunk már messziről láttam, hogy csodálatos munkát végeztek a dekorálással. Meseszép volt minden, csakúgy amikor megkérte a kezem Chris.
Mia segítő kezet nyújtott és kisegített a kocsiból. Egy kis épület állt egy kicsivel odébb , ahol volt a mosdó is és ahol az ételeke is készítették a vacsorához. Sietve bementünk ide, mire Stella szaladt oda hozzám.
-Ava! Ava!-rohant a karjaimba, mire leguggoltam hozzá.
-Chris bácsi nem rég érkezett meg. Kint van. -tördelte izgatottan a kezét.
-Szaladj ki hozzá, de mi még nem találkozhatunk. -simítottam meg az arcát, mire ő boldogan futott ki az épületből és támadta le Christ. Az ablakból a függöny mögül lestem ki, de ahogy megláttam őt a szívem ezerszer gyorsabb ütemre váltott. Eszméletlenül jól nézett ki és ahogy Stellát megpörgette egyből az jutott eszembe, hogy majd ha nekünk is lányunk lesz őt is így foglya ölelgetni?
-Hé..-simította meg a karom Mia, amitől összerezzentem.-Lassan kezdünk. Tedd rendbe gyorsan magad utána meg apukád vár majd, hogy bekísérjen. -láttam rajta is, hogy izgul, el nem tudom képzelni én hogyan nézhetek ki. A gyomrom liftezik az idegességtől, a kezem remeg. Vizsgázásaim során nem izgultam ennyire mint most.
-Rendben. Elsietek mosdóba aztán jövök.-rohantam be a mellékhelységre, de ebben a ruhában nem igazán könnyű mozogni. Ügyelve arra, hogy ne koszoljam össze siettem kezet mosni. Miközben a langyos víz melegíti a kezem felpillantottam magamra a tükörbe, majd a pultnak támaszkodva vettem pár mély levegőt, hogy rendezzem egy kicsit a szívem gyors ütemét.
Ellökve magam a mosdótól indultam meg a folyosó irányába, ahol Mia a kezembe nyomta a csokrom. Shanna, Carly és Mia sorakoztak fel előttem ők is egy csokorral a kezükben, majd előttük a három gyerkőc és persze Dodger.
Édesapám a karomra simította a kezét, majd átkarolt.
-Büszke vagyok rád kincsem.-suttogta halkan. Ettől a mondattól össze szorult a torkom. Hálás voltam nekik mindenért. Boldog voltam, hogy itt vannak velem és most is a kezemet szorítja.
-Köszönök nektek mindent.-mosolyogtam rá, de ahogy az ajkaim felfele görbültek egy könnycsepp csordult végig az arcomon. Ő óvatosan letörölte, majd felcsendült a zene amitől borsónyira zsugorodott a gyomrom.
Elsőnek a két fiú és Dodger indultak meg, majd pár lépéssel utánuk Stella, aki a kis kosárkájából szórta a hófehér rózsaszirmokat.
Az ajtó egy fehér függönnyel volt eltakarva én pedig amögül leskelődtem. Büszke voltam a gyerekekre, Dodgerre, hogy ennyire ügyesek. Chris mosolyogva figyelte őket mire szeretett kutyája mellé ülve várt. Chris mögött Scott állt akinek az arcán ugyan azt a büszkeséget láttam mint Miáén. Scott mellett még ott volt Jake , Shanna és Carly párja is. Mind vigyorogva figyelték az összegyűlt tömeget, egy valakit kivéve.
Chris folyamatosan a fehér függönyt nézte. Türelmetlenül rágta a szája szélét és a maga előtt összekulcsolt kezeit szorongatta. Ezek szerint nem csak én vagyok ideges, hanem ő is.
Mia hátrapillantott rám a sor elejéről, izgult ő is, de nem csak azért mert egy esküvőn van, hanem miattam is. Egy kacsintással jelezve neki minden rendben intettem előre, hogy induljanak meg. Lassú léptekkel sétáltak egészen az oltárig és felsorakoztak úgy ahogy a fiúk is álltak szemben velük. Minden lépcsőfokon egy-egy ember.
Christ figyelve egyre idegesebb volt és ezzel engem se nyugtatott meg egy cseppet se. Apa karját fogva léptünk a függöny elé, már csak mi voltunk hátra.
Idegesen kifújva a levegőt pillantottam fel az előttem lévő útra amit meg kell tennem az oltárig, majd apa kezét szorítva széthúzták előttünk a függönyt.
Hirtelen az összes jelenlévő szempár ránk szegeződött, de én csak egyet figyeltem. Azt az ismerős kék szempárt ami most a könnyektől csillogott annyira. Boldogan sétáltunk előre, mire Chris lelépett az emelvényről és várt, hogy elé vezessen édesapám. Dodger is mellé sietett és farokcsóválva várt a gazdája mellett ülve.
Chris letörölve a könnyeit az arcáról nyújtotta felém a kezét amibe apa átadta az enyémet.
Reszketett. Az a férfi aki édesapám után a legbátrabb ember a földön, reszket. Kezünket összekulcsolva álltunk meg az oltárral szemben, majd megkezdődött a ceremónia.
A hosszas szónoklat után a három gyerkőc jelent meg mögöttünk. Stella elől állt tartva a gyűrűket egy fehér párnán, amit boldogan húztunk egymás ujjára.
Felpillantva Chris szemeibe lecsordult egy könnycsepp a szememen, hisz csak is azt láttam, hogy boldog. Borzasztóan boldog, csakúgy mint én.
-Mostantól férj és feleség. Mr. Evans megcsókolhatja a feleségét. -Chris boldogan közelebb lépett és a kezeit a derekamra csúsztatva húzott magához és ajkai az enyémekre tapadtak. Kezeim az arcára vezetve tartottam közel magamhoz. Jó volt végre érezni, hogy a karjaim közt van. Érezhetem az illatát, a bőre forróságát. Elválva tőle az összekulcsolt kezünket az égbe emeltük és a násznép boldogan tapsolva örvendezett. Stella boldogan ugrált előttem, majd a karjaimba kaptam őt mire hangos kacagásban tört ki. Chris a derekamra simította a kezét és közelebb húzott magához.
-Gyönyörű vagy kedvesem.-puszilta meg az arcom. A hangjától kirázott a hideg. Stellát letéve mindenki felsorakozva előttünk jöttek gratulálni. Boldogan ölelgettem a szüleimet utána pedig Chris szüleit. Lisa annyira boldog volt, hogy ragyogtak a szemei.
-Köszönöm, hogy a fiam mellett vagy Ava.-nézett fel rám mire könnyek szöktek a szemembe és szorosan átöleltem.
Ahhoz képest, hogy szűk családi kör és a barátok voltak itt ezen a jeles napon egész sokan vagyunk. Vagy egy órán át köszöntük a gratulációkat és a jókívánságokat. Mire a végére értünk már fájt az arcom a rengeteg mosolygástól.
Chris karjait megérezve magam körül hátrapillantottam rá a vállam felett, mire egy halvány mosoly szökött az ajkaira.
-Szia szépfiú.-vigyorodtam el ahogy a nyaka köré fontam a karjaim.
-Annyira rosszalkodnék most veled.-suttogta centikről ah ajkaimra.
-Be van táblázva a napunk édes. -simítottam meg a mellkasát.-Most lesz a fotózás utána pedig a szülőkkel és a barátokkal is.
-Csak pár perc kellene. Hamar meglennénk.-simította meg az oldalam, mire a nyakamhoz hajolt és gyengéden végig csókolta.
-Hol akarnád csinálni?-hunytam le a szemeim ahogy megéreztem puha ajkait a bőrömön.
-Láttam odébb egy kis faházat. Megleshetnénk.-mosolyodott bele a csókokba.
-Rosszalkodsz édes?-húzódtam hátrébb, majd végig cirógattam az arcát.
-Megvadulok érted. Nagyon vágyom rád. A tegnap este kínszenvedés volt.-pillantott fel a szemeimbe.
-Nekem se volt könnyű elhiheted. De én három csodás gyerkőccel aludtam.-mosolyogtam rá boldogan, majd oldalra pillantva figyeltem ahogy a fiúk az ugrándozó Stellával bolondoznak.
-Amiket Mia küldött videókat.... -némult el egy pillanatra, majd folytatta.-Csodálatos anya leszel. Ugye tudod.-simított meg az állam. Halványan elmosolyodtam de még mindig nem szakadt el a tekintetem a gyerekekről.
-Szeretnék még gyerekeket Chris.
-Most is neki kezdhetünk. Nehogy elfelejtsük hogyan kell.-hajolt a fülemhez.
-Már egy pici van idebent.- pillantottam fel rá, de ügyeltem arra, hogy ne lássa senki, ahogy a hasamat megsimítom.
-Alig várom, hogy a karjaimban tarthassam.-húzott magához, majd ismételten a vaku villanása zavart meg egy pillanatra.
-Nézzetek felém, Chris te pedig húzd magadhoz Avát.-hallottam mellőlünk az instrukciókat.
Boldogan néztem a velem szemben álló férfit, akit mindennél jobban szerettem.
-Szuper, most viszont gyertek, mert lesz kettőtökről külön fotó sorozat utána pedig a szülőkkel, barátokkal.-indult meg előre a fotósunk mi pedig kéz a kézben követtük őt.
A boldogság ami átjárta az egész testem, leírhatatlan volt. Ugyan úgy a fellegek közt jártam mint mikor megkérte a kezem.
A hosszúra nyúlt fotózkodást követte a vacsora. Minden vendégünk már elfoglalta a helyét, mikor mi visszaértünk. Ahogy beljebb léptünk hatalmas ujjongás és tapsvihar fogadott minket ismét. Boldogan bújtam Chris karjához, mire ő a kezei közé fogva az arcom gyengéden megcsókolt. A tapsvihar még hangosabb lett, mire mosolyogva elváltak az ajkaink és helyet foglaltunk mi is az asztalnál. A nap már lemenőben volt, de a fák ágai közt ahogy átszűrődött érdekes árnyékot vetett a terítőre és a fejünk felett lógó áttetsző fehér tüllszerű anyagra. Az égősorok ahogy világítottak mintha csillagok lennének, szemkápráztató látvány volt. Kitettek magukért a dekorálással, mert meseszép lett.
Chris keze az asztal alatt a combomra simult, mire felé kaptam a tekintem.
-Sok a ruha rajtad.-hajolt közelebb hozzám. Elmosolyodtam, hogy nehezen tudja türtőztetni magát, pedig muszály lesz, mert még ennek a napnak koránt sincs vége.
-Türelem édes.
-De nem bírom. Csak pár perc lenne.- esdekelt, hogy megkaphasson.-Vagy, csak had másszak be az asztal alá és kényeztetlek. Az is jó, csak had érezzelek.
-Chris. Sokan vannak itt.-simítottam a combjára a kezem, mire ő rátette a férfiasságára. Nagy levegőt vettem amit lassan kifújtam, hisz mindenki árgus szemekkel figyel minket.
-Könyörgöm. -szorította meg finoman a kezem.
-Várjuk meg a levest.-bújtam oda hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Utána mi lesz?-nyelt egy nagyot.
-Utána kimegyek mosdóba te pedig percekkel később utánam jössz és elrabolsz a kis faházba, ahol magadévá teszel.- ahogy végig hallgatta a menetrendet, a nyakkendőjéhez nyúlt és meglazította azt. Mosolyogva mértem végig, mire egy újabb puszit nyomtam az arcára.-Jó fiú.
Dodger közénk furakodva az ölembe döntötte a fejét és várta, hogy cirógassam a bundáját, amíg felszolgálják az első fogást.
A pincérek sürögtek-forogtak körülöttünk, majd mire mindenki elé letették az első fogást boldogan falatozni kezdtünk. Chris még ennek ellenére se engedte el a lábam, véletlen se tudjak menekülni mellőle. Nem is akarnék, hisz boldoggá tesz. A legboldogabb feleség lehetek a világon, hogy ő van nekem.
Jóízűen kanalaztam a levest, hisz a mai nap folyamán nem ettem azon a pár szál ropin kívül semmit se, így megmelengette a lelkemet ez is, hogy végre ehetünk és a kicsi is boldog lesz.
Felpillantva a többiekre akik csacsogtak miközben fogyasztották az első fogást, óvatosan felkelve a székből indultam meg a mosdó irányába. Ahogy kiszenvedtem magam a székből Chris vállába kapaszkodtam meg aki a kezét tartva felém próbált segítségemre lenni, hogy ki tudjak szabadulni onnan. Megsimítva a kézfejét hagytam ott, mire ő pár perccel később illedelmesen biccentett a vele szemben ülő Scottnak, majd sietős léptekkel utánam indult, csak az az egy baj volt, nem tudta merre mentem.
A kis faház irányába sietett, hátha ott talál, de nem voltam ott.
Csalódottan lehajtotta a fejét mire a háta mögé lopakodtam és végig simítottam a karját.
-Elkeseredtél férjecském?-mosolyodtam el ahogy a kezem alatt megfeszült a teste.
-Gyorsnak kell lennünk.-suttogta halkan, mire én elsétálva mellette elé léptem és a nyakkendőjénél fogva húztam magam felé a kisház irányába. Egy huncut mosoly jelent meg az ajkain. Ez a ravasz vigyor mindig is levett a lábamról.
Belökve a ház ajtaját estünk egymás ajkainak. Chris nagynehezen a temérdek szoknya alatt a combjaimba markolva rántott magához, mire én a nyaka köré fontam a karjaim.
-Hiányoztál.-zihált halkan miközben a keze a lábaim közé tévedtek.
-Te is kicsim.-haraptam meg az ajkát, mire ő kicsatolta az övét és egyből betolta kőkemény farkát. Szemeimet lehunytam ahogy megéreztem őt. Hátra nyúlva megtámaszkodtam a mögöttem lévő asztalon míg egyik kezemmel kapaszkodtam Chris nyakába.
Lassú tempót diktált ahogy a nyakamhoz volt hajolva. Egyik keze a combomat a csípőjéhez szorította míg másikkal szorosan tartott magához.
Lassú lökéseitől egyre jobban vágytam rá. Halkan a füléhez hajolva felnyögtem, mire megszorította a csípőm.
-Annyira vágyok rád. -búgta halkan.
-Gyorsíts.-szorítottam magamhoz, mire változtatott az ütemen. Hátra döntve a fejem haraptam meg az ajkam, hogy véletlen se csússzon ki egy hang se. Nem szerettem volna lebukni senki előtt se.
-Sietni kell édesem.-harapta meg a nyakam, mire egyre mélyebben lökött. -De annyira forró vagy. -suttogta halkan.
-Te pedig borzasztóan beindítasz. Azóta vágyom rád, amikor megláttalak ebben a csinos öltönyben. -kapkodtam a levegőt, beszélni is alig bírtam már.
-Annyira gyönyörű vagy. Az én feleségem a legszebb a világon.-mosolyodott el mire lassított a tempón de minden egyes lökésnél tövig járt bennem.
-Nekem pedig a legszexibb férjem.-kapaszkodtam meg a karjába, mire elöntött a forróság. Chris magához szorítva reszketett, majd lelassult csípőjének a mozgása.
-Szeretlek Mrs. Evans.
-Szeretlek Mr. Evans.-nevettem el magam boldogan, miközben a kezeim az arcára simultak és boldogan csókolgattam az ajkait.
Chris kipirult arccal felrángatta a nadrágját és segített nekem is, hogy rendbe tegyem magam. Majd kipillantott a kisház ajtaján, hogy nincs-e senki se a közelben.
-Gyere gyorsan.-nyújtotta ki felém a kezét, majd gyorsan visszasiettünk a vacsorára. Scott vigyorogva figyelt minket, gondolom sejtette hol jártunk. Chris combját simogatva fogyasztottuk el a második fogást is, ami egyszerűen fenséges volt. Végig pillantva az asztaltársaságon mindenki arcán az elégedettséget láttam. Stella vigyorogva integetett nekem az asztal túloldaláról, majd a kezeivel jelezte, hogy oda szeretne jönni hozzánk. Hátrébb tolva a széket intettem neki, hogy jöjjön, majd ő perceken belül már az ölembe is huppant.
-Szia gyönyörűm.-simítottam hátra a haját.
-Szia Ava. -kulcsolta össze a kezeit a nyakam körül.
-Jól laktál?-simítottam a pocakjára a kezem.
-Igen. Nagyon finom volt. -mosolyodott el ahogy felpillantott rám.
-Ugye hagytál helyet a sütinek?-cirógatta meg Chris az arcát.
-Egy ilyen pici hely még van.- mutatta meg a kezével mennyire kicsi az a kicsi. Talán egy morzsa mérete lehet akkora amit ő mutatott.
-Utána van a buli, lehet táncolni.-ugráltattam meg egy picit az ölemben mire hangosan felkacagott.
-Chris bácsi?-pillantott rá Stella csillogó szemekkel.
-Mondjad drágám.-mosolygott rá a férjem.
-Táncolhatok majd Avával?-kapta fel rám a tekintetét.
-Persze hogy táncolhatsz. Csak előtte majd még felszeretném én is kérni egy táncra ha megengeded.-vigyorodott el Chris.
-Hááát... na jóó.-nevette el magát mire leugrott az ölemből és vissza sietett a helyére. Nevetve figyeltük őt. Egy tündéri kislány.
-Csodálattal nézlek ahogy bánsz velük. Megbabonázol. Szerelmes lettem újra, ha lehet ilyet. -cirógatta lágyan a karom ahogy átölelt.
-Szeretlek édes.-pusziltam meg lágyan az ajkait.
A pincérek eközben egy zsúrkocsin tolták be a hatalmas tortát amin annyit agyaltam, hogy az valami hihetetlen. Rengeteg idő ment el rá, hogy tökéletes legyen. -Gyere, vágjuk fel a tortánkat.- vigyorodtam el, mivel Chris nem sejtette milyen kis extrát tetettem rá a tortánkra.
Chris felkelt a székből, majd a derekamra simítva a kezem sétáltunk közelebb. Izgatottan figyeltem az arcát mikor a torta elé értünk.
-Hát ez?-kapta rám a tekintetét.
-Amerika kapitány pajzsát eltalálta a nyilam.-kacsintottam rá mosolyogva. Elsétálva mögötte végigsimítottam a hátát mire hirtelen megfordulva a derekam után kapott és hátradöntve engem csókolt meg boldogan.
-Tetszik?-váltam el az ajkától.
-Igen.- vigyorodott el, majd visszahúzott magához.
-Szeretlek.-néztem fel rá csillogó szemekkel, mire ő lágyan megcirógatta az arcom.
-Szeretlek titeket.-puszilta meg gyengéden az ajkam újra, majd egymás kezét fogva fogtuk meg a kést és vágtuk fel az esküvői tortát. Mia boldogan tapsolt, majd intettem neki, hogy jöjjön oda hozzánk.
-Baj van?-sietett oda aggódva, mire én szembe fordítottam a többiekkel.
-Először is szeretném megköszönni nektek, hogy itt vagytok velünk ezen a csodás napon.-simítottam meg Chris karját mosolyogva.- Arra kérném a lányokat, hogy fáradjatok ide elém pár perc erejéig, utána fogyaszthatjuk a tortát. -mosolyodtam el, majd figyeltem, hogy minden nő aki jelen volt az esküvőn elindult felém. Anyum még vacillált egy ideig, ezt én ki is szúrtam.- Anya gyere te is! Nem maradhatsz ki ebből.-vigyorodtam el, mire Stella boldogan ugrándozott előttem.
-Ava mi lesz most? Most fogunk táncolni?-fogta meg a kezem és folytatta az ugrálást.
-Még nem drágám, de mindjárt jön az is.-mosolyodtam el, mire az összes nő megállt előttem. -Fiúk jól figyeljetek, aki elkapja ezt a csokrot, ott lesz a következő lagzi!-emeltem fel a csokromat, majd a lányoknak hátat fordítva vártam.
Chris mosolyogva figyelt engem, hogy mennyire figyelek mindenkire. Mennyire fontosak mások nekem. Boldog volt, soha se láttam ennyit nevetni, mosolyogni, vagy épp sírni, mint a mai nap.
-Készen álltok csajok?-kiáltottam hátra a vállam felett, majd megakadt a tekintetem Chrissen. Ajkát megharapva kacsintott rám, mire ledermedtem. Lassan megnyalva az ajkam pillantottam végig rajta, mire a nyakkendőjén lazított egyet.
Elvigyorodva fordítottam el a fejem, majd hátra lendítve a kezem hátradobtam a csokrot, majd kíváncsian figyeltem ki kapja el.
Mia kezei közt landoltak a hófehér rózsák mire hatalmas ujjongással szaladtam oda hozzá és rántottam magamhoz.
-A te esküvődön berúgok.-nevettem boldogan ahogy szorítottam magamhoz.
-A..aaaa. Ott már valószínű gyerekkel lesztek.-nevetett felnő is.
-Stella, gyere ide kincsem.-hívtam oda magamhoz őt, mire szomorkodva odasétált hozzám. El volt keseredve, hogy nem ő kapta el a csokrot. Szemeit megtörölve húztam magamhoz.-Van neked itt valami.-suttogtam a füléhez hajolva mire felpillantott rám.-Gyere.-fogtam meg a kezét, majd az asztalhoz sétáltam ahol volt egy apró csokor.-Nézd csak?-guggoltam le hozzá újból. -Ez ugyan azokból a rózsákból van mint az enyém.
-Ez az enyém lehet?
-Igen kincsem.-mosolyodtam el ahogy felderült a kis arca.
-Köszönöm. -ugrott a nyakamba boldogan. El se akart engedni. Chrisre pillantottam aki nem bírt már magával. Borzasztóan szeretne gyereket és azzal szerintem nem segítek azon, hogy itt ölelgetem Stellát és a fiúkat. Anyáskodok felettük pedig itt van az anyukájuk velük. Stella boldogan szaladt oda édesanyjához és Lisahoz, hogy megmutassa neki is olyan csokra van mint nekem volt. Chris a kezét nyújtotta felém így én boldogan odasétáltam hozzá.
-Rengeteg gyerekünk lesz. Ugye tudod.-puszilta meg a vállam.
-Neked is csak a szex jár az eszedben?
-Mért még kinek?-húzódott el meglepődve.
-Nekem is.-vigyorodtam el, majd a nyakkendőjénél fogva közelebb húztam és megcsókoltam az ajkait. Csókunkba belemosolyodott, majd pár milliméterre elszakadt tőlem.
-Kár, hogy ebbe a sok ruhában nem tudlak tapizni.-villantak fel rám a szemei.
-Este addig markolhatod a fenekem vagy a melleim ameddig akarod. -haraptam meg az ajkam vigyorogva.
-Mmmhhh.. ismét beindítasz édes.-mordult fel halkan, majd kifújta a bent rekedt levegőt.
-Szeretem mikor bennem jársz tövig.-hajoltam a füléhez, mire csípőmnél fogva magához rántott.
-Rossz kislány.-vigyorodott el pimaszul.
-Imádom a mosolyod.-néztem fel rá boldogan.
-Én pedig mindent amit teszel. Az életem vagy, most pedig összekötöttük életünk végéig. A legbüszkébb, legboldogabb férfivá tettél a világon. -cirógatta meg az arcom.
-Egy csodás baba növekszik a hasamba. El tudod képzelni mennyire boldoggá tettél vele? És azzal, hogy az életem része lettél Dodgerrel?
-Boldog vagyok, hogy a feleségem vagy.-hajolt az ajkamhoz, majd gyengéden megcsókolta újra.
-Boldog vagyok, hogy a férjem vagy édes.-simítottam meg a mellkasát. Chris hátrébb húzódott tőlem, de a kezét nem vette el a derekamról.
-Most én szeretnék kérni tőletek egy kis figyelmet.-mosolyodott el Chris ahogy lepillantott rám, majd a többiekre vezette a tekintetét. -Én nem csokrot fogok dobni, úgyhogy fiúk ne is fáradjatok ide. Én szeretnék mondani inkább nektek egy nagyon fontos dolgot. Ez a nő aki itt áll mellettem egy nagyon fontos helyet foglal el a szívemben. Boldoggá tesz minden egyes dologgal amit tesz. Bizonyára tudjátok, hogy volt egy bizonyos pont az életünkben ami mind kettőnknek borzasztó nehéz volt.-ahogy ezt kimondta elöntöttek az érzelmek, de próbáltam tartani magam és nem mindenki előtt sírva fakadni ahogy felidéztem azt a borzasztó mély pontot az életünkből. Chris közelebb húzott magához így a mellkasára simítottam a kezem és hallgattam tovább őt. A hangja mindig is megnyugtatott, ahogy az illata és az érintései is. Gyengéden cirógatta a karom, miközben folytatta mondandóját. -Ebből a mély gödörből egymást segítettük fel és ekkor jöttem rá, hogy nekem ő kell. Közösen kell folytassuk az életünket úgy hogy még szorosabbá tesszük. Ezt a szoros kapcsot még erősebbé pedig azt teszi akit a szíved alatt hordasz.-pillantott rám mosolyogva, mire a hirtelen csend után hatalmas örömujjongás tört ki. A szüleink mind a két félről szaladtak oda hozzánk boldogan és öleltek át minket, majd Scott, Shanna, Carly és persze Stella és a fiúk is. Egymás nyakába borulva sírtunk, nevettünk.
Dodger Chris és közém furakodva boldogan nézett minket, mire hozzá is leguggolva puszilgattam meg a feje búbját. Lisa boldogan simította végig a karom, mire anyum a hasamra simította kezét.
-Nagyon várunk már kincsem.-pillantott fel rám könnyes szemekkel, mire megcirógattam az arcát.
-Nagyon menő mamáid és papáid lesznek. Nagybácsi meg nagynéni lesz bőven.-mosolyodott el Lisa. Jól estek a szavai, az pedig méginkább jó volt látni, hogy jól kijönnek egymással.
Chrisre pillantva elmosolyodtam ahogy Stellát a karjaiban tartotta és épp arról beszéltek, hogy a hasamban egy kisbaba van, de Stella sehogy se akarta elhinni, mert nem látja. Az apró hercegnő észrevette, hogy figyelem így felém nyújtva a kezeit kérte, hogy menjek oda hozzá.
-Szia kis királylány.-simítottam ki egy tincset az arcából ami a nagy rohangálásban kicsúszott már a kontyból.
-Ott van a hasadban a kisbaba?-dőlt rá Chris vállára, miközben a kezében lévő macijának a fülét piszkálta.
-Igen. Még nagyon picike, de itt van.-mosolyogtam rá boldogan.
-És kislány lesz?
-Azt még nem tudom.-ráztam meg a fejem.-De tudod mit? Csapunk majd egy bulit és ott együtt megtudjuk majd, hogy kislány vagy kisfiú lesz.-cirógattam meg a hátát.
-Lesz rózsaszín meg kék lufi is?-csillant fel a szeme.
-Lesz bizony, meg sok süti, finom limonádék, minden féle jó dolog.
-Szeretlek.-húzott magához Chris és lágyan megcsókolt mire Stella elnyomta Chris arcát.
-Ne puszilkodjatok.-tette karba a kezeit, mire odahajoltam hozzá és megpusziltam az arcát.
-Na nyomás sütit enni. -Sürgettem az asztal felé a srácokat, mire Stella kacagva rohant előlem el. -Gyere ide. -mosolyodtam el.
-Nem megyek. Kapj el!-vigyorgott rám boldogan.
-Stella. Ne ugráltasd kérlek. -szólt rá Chris a lányra aki elkeseredve bandukolt vissza az asztalhoz. Az arcát látván mögé siettem és felkaptam őt. Megpördülve vele felkacagott.
-Elkaptalak.-pusziltam meg az arcát ahogy leültettem a helyére.
-Ez nem ér! Chris bácsi megzavart.-nézett Chrisre szúrós szemekkel.
-Csak besegített, de legközelebb te kaphatsz el.-csikiztem meg mire újra felkacagott. Megpuszilva a feje búbját elsétáltam a helyünkhöz, majd felszolgálták a tortánkat ami isteni finom volt. Chris egy falatot a villájára tett, majd felém tartotta. Én is ugyan így cselekedtem, majd összefűzve a karjainkat egymás szájához emeltük az evőeszközt és megettük amit a másik tartott elénk. Mosolyogva Chris szemeit figyeltem, aki miután lenyelte a falatot a fülemhez hajolt.
-Mást is ennyire hevesen veszel a szádba. Nem igaz?-a hangján hallani lehetett, hogy vigyorog. Kezem a combjára csúszott és megmarkoltam.
-Nagyon, nagyon rossz fiú vagy édesem.
-Az ajkaidról lecsókolhatom a habot.
-Csak ha mered.-hajoltam közelebb hozzá, mire puha ajkai érintették az enyémeket.- keze lágyan cirógatta a csupasz hátam, majd felcsendült egy lassú szám ami csak egyet jelentett.
Az első táncunk házasként.
Chris felkelt mellőlem és kinyújtotta a kezét irányomba, hogy felkérjen egy táncra. Boldogan a kezébe csúsztattam a kezem, majd a táncparkett közepére vezetett. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, majd lassú ringatózásba kezdtünk. A fények elhalványultak, csak egy ponton égett a reflektor, az is felettünk volt. A hófehér ruhám vakított a szűrt fényben ami megvilágított minket. Olyan volt ennek a lámpának a fénye mint a teliholdnak. Ahogy a zene áramlott át a testünkön egyre több pörgés és emelés vitte előrébb a táncunkat. Hirtelen pár percre megszűnt létezni körülöttem a világ. Olyan volt mintha csak ketten lennénk Chrissel. Az égből a zene vége felé haladva fehér rózsaszirmok hullottak alá ami úgy festett, mintha havazna. A bársony puha szirmok ahogy a vállamat vagy az arcomat simogatták lehunytam tőle a szemeim és átadtam magam az érzésnek. A felhők felett jártam azzal a férfivel a karjaimban akit mindennél jobban szeretek.
-Szeretlek kedvesem.-hajolt oda hozzám, mire a nyaka köré fontam a kezem és boldogan mondtam én is neki:
-Szeretlek!- egyik kezemet a mellkasára húzta és gyengéden cirógatta a kézfejem, amit az ajkaihoz húzva csókolgatott. Boldogan a vállára döntöttem a fejem, mire mindenki egy emberként állt fel és jöttek közelebb, hogy ők is táncoljanak velünk együtt. Chris boldogan adott át édesapámnak ő pedig az anyukámat táncoltatta meg. Ezt követően jött az ő apukája Robert. A humora neki is határtalan, akár csak Chrisnek.
Kézről kézre jártam, mindenki táncolni szeretett volna velem, mire egyszerre hárman támadtak le.
-Táncolsz velünk.-állt meg előttem Stella.
-Még szép.-nevettem el magam, majd a kezeit megfogva pörgettem meg őt a tengelye körül.
-Nézd hogy pörög a szoknyám.- forgott körbe, én már elszédültem volna ennyi pörgéstől.
-Látom, de óvatosan. El fogsz esni.-fogtam meg a kezét, mire megjelent mellettem a két ifjú titán akik egyesével táncoltattak meg engem. Chris mosolyogva nézett ahogy Lisával táncolt. Boldog volt ahogy én is.