That's My Way

31 rész

A hetek lassan teltek. Már lassan az egész rendelő ismer már, annyit jártam a kórházba kontrollra. Szerencse azt mondták minden rendben van és a mai nap le is telik az a bizonyos hat hét.
Fáradtan ülök a gép mögött az irodámban. Mióta megtudtam, hogy elvesztettük a babánkat azóta hatalmas fordulatot vett az életem.
Bezárkózva vagyok minden nap az irodámban, csak Miával beszélek és ha nagyon muszáj a többiekkel, de lényegesen kevesebbet beszélgetek az alkalmazottakkal. Mostmár nem az a vidám, mosolyogós fiatal nő vagyok aki eddig voltam. Chris azóta is rendületlenül kitart mellettem és én is ő mellette, de látom rajta is hogy megviseli a történtek, hisz ismerem őt annyira.
Miára visszatérve szerencse ő már jól van, emelni nem emelhet még, de legalább már csak a heg látszódik. Borzasztóan lesújtotta őt is a hír csakúgy ahogy az egész csapatot. Mindenki tekintettel van erre, náluk jobb embereket nem is kívánhatnék magam mellé, hisz tökéletesen megértik min megyek keresztül. Mindenki igyekszik kerülni a témát és arra is teljes erőbedobással figyelnek, hogy mindent meg tudjanak oldani nélkülem. Próbálják a terheket levenni a vállamról, hisz látják mennyire padlón vagyok, még mindig. Ezen sajnos csak az idő segíthet, tompíthatja a fájdalmat, de nem változtat rajta.
Az ablakon kifele bámulva morzsoltam el egy könnycseppet, ami végig gördült az arcomon. A kopogás se tűnt fel, hogy valaki áll az ajtó túloldalán. Csak arra lettem figyelmes, hogy az illető már bent van az irodába és becsukta az ajtót maga után.
-Szia.-hallottam meg azt az észveszejtő mély hangot amitől a gerincem vonalán egyből végig futott a hideg.
-Szia kicsim.-pillantottam felé egy halvány mosoly kíséretében, ettől pedig az utolsó könnycsepp is végig gördült az arcomon. -Mit rejtegetsz a hátad mögött édes?-pillantottam mögé, de direkt úgy fordult, hogy ne láthassam.
-Hát, az meglepetés.-mosolyodott el halványan ő is.
-Gyere ide életem.-keltem fel az asztalomtól. Chris előrébb lépkedett, majd megállt előttem így én az asztal szélére felültem.
-Gondolkodtam, és úgy éreztem megszeretnélek lepni egy kis aprósággal. -köszörülte meg a torkát. A nyakkendőjénél fogva közelebb húztam magamhoz.
-Ugye tudod, hogy letelt a hat hét.-cirógattam meg az állát az ujjammal.
-Igen, tökéletesen tisztába vagyok vele.-harapta meg az ajkát.
-Mutasd mi van a kezedben szépfiú. -simítottam meg a karját, mire egy huncut mosollyal az arcán előhúzott a háta mögül egy virágcsokrot.
-Szeretném, hogy még erősebb legyen a szerelmünk így elszeretnélek hívni randizni.-felpillantva a szemeibe a nyakára simítottam a kezem és közelebb húztam magamhoz.
-Veled bárhova elmegyek. Akár a világ végére is.-túrtam a hajába.
-Akkor nézd meg a rózsák közt lévő borítékot. Van benne egy üzenet.-simította a combomra a kezét ahogy közelebb lépett hozzám.
-Nagyon romantikus vagy Chris.-simítottam végig a hüvelykujjam az ajkán. Szemeit figyelve újra úgy csillogott mint régen és én is azt éreztem, hogy egyre jobban mászok ki vele együtt a gödörből.
-Azért mert szerelmes vagyok. Jobban mint valaha voltam.-bal kezem a mellkasára csúszott, majd a virágcsokorban gondosan elhelyezett borítékot óvatosan kivettem.
-Mi lehet ez?-pillantottam fel rá kíváncsiságtól csillogó szemmel.
-Én nem tudom. Nyisd ki. Kíváncsi vagyok én is.-vigyorodott el.
-De huncut vagy.-hajoltam közel hozzá. Orromat az övéhez simítottam, amitől elváltak az ajkai.
-Felizgat ahogy itt ülsz az asztalodon.
-Engem pedig az, hogy egy szobába vagyok zárva veled.-haraptam meg az ajkam. Chris keze a fenekemre csúszott és az öléhez rántott. -Mmm.. kemény vagy.-pillantottam le rajta, majd a hasára csúszott a kezem.
-Nyisd ki a borítékot.-suttogta halkan.
-Az övedet szeretném.-csúszott lejjebb a kezem.
-Előbb kincsem nyisd ki a borítékot.-markolta meg a fenekem.
-Eltereled a figyelmem.-csúszott fel a kezem és kigomboltam az ingje legfelső gombját.
-Megbolondítasz.-hajolt közelebb.
-Vágyom rád.-sóhajtottam fel. Chris lehunyta a szemeit és mélyen beszívta a levegőt. Elmosolyogtam, hogy ő is nehezen tudja visszafogni magát, csakúgy mint én.
-Én is szívem, de előbb..-intett a borítékra, mire elmosolyodva elkezdtem kibontani.
-Izgulsz?-pillantottam fel rá.
-Igen. Felizgattál. -villant fel a szeme az enyémekbe. Kinyitva a borítékot közben a másik kezem lecsúszott a férfiasságára. Érintésemtől felmordult, ettől pedig még jobban felizgatott. Fél kézzel kihúzva a borítékban lévő papírt elkezdtem olvasni.
Drága Ava!
Egy kis apró meglepetéssel készültem. Remélem a randi még áll és eljössz velem.
Ja nem is mondtam, hova szeretnélek vinni. A randink helyszínét a másik két lapon találod meg.
Nagyon szeretlek.
Chris
A borítékra pillantva kivettem a másik két papírt ami egy-egy repülőjegy volt. Felpillantottam Chrisre döbbenten mire jobban megnéztem a jegyeket.
-Chris...-némultam el ahogy kerestem a szavakat.
-Mondjad gyönyörűm?
-Ez most?
-Eljössz velem ide randizni?
-Kicsim...-pillantottam fel rá boldogan.
-Balin a szálláson ami csak a miénk egész nap meztelenkedhetünk, szexelhetünk ahol csak szeretnél. De lemehetünk a partra is, vagy akár körbe utazhatjuk kocsival is. Amit csak szeretnél. -simította mind két tenyerét végig a combomon.
-Kívánlak. Téged akarlak.-csaptam le az ajkaira. A jegyeket a billentyűzetre tettem miközben Chris vadul csókolt. Ajkait megharapva, közelebb húztam az övénél fogva.
-Halkan csináljuk. Ne sikoltozz.-mosolyodott el.
-A szádba fogok nyögni. Azt csinálsz velem amit csak akarsz.
-Édes Istenem, de vágytam már rád.-kapcsolta ki az övét. Míg ő bajlódott a nadrágjával, gyorsan kibújtam én is a farmeromból, mire Chris elkapta a derekam és vissza ültetett az asztalra.
-Chris, egy percre..
-Mi a baj? -pillantott fel hirtelen a szemembe.
-Csak... csak óvatosan. -suttogtam halkan lesütött szemekkel.
-Vigyázok rád. Gyengéd leszek. Úgy csinálom ahogy te szeretnéd.-akasztotta az ujját a bugyim szélébe, majd lehúzta rólam. Hanyatt dőlve az asztalom figyeltem őt, mire a csípőmnél fogva közelebb húzott. Gyengéden csókolgatva haladt végig a combjaimon egyre beljebb, majd felfele a csípőm irányába.
-Érints meg.-suttogtam halkan.
-Türelem.-mosolyodott el, majd egyre feljebb és feljebb haladt. Melleimre felcsúszott a keze, majd finoman rámarkolt.
-Kívánlak.-suttogtam halkan mire újra lefele kezdett haladni végig a hasamon egészen a csípőmig. Ficeregni kezdtem az asztalon, ahogy egyre közelebb járt ahhoz a részhez amit már hetek óta vártam, hogy érintsen. Chris felpillantva a lábaim közül elmosolyodott, ahogy az arcomat kémlelte. Rá volt írva minden. A vágy amit érzek iránta, kívántam, érezni akartam őt.
Megéreztem puha ajkait amitől egy halk sóhaj tört fel a torkomból. Hajába túrva húztam közelebb. Nyelvét megérezve ívbe feszült a hátam, miközben a kezeim a karjára csúsztak és megmarkoltam a bicepszét.
-Gyönyörű vagy.-suttogta halkan mosolyogva.
-Chris..-nyögtem fel a nevét, amitől ő hirtelen felém hajolt és lecsapott az ajkaimra.
-Annyira, de annyira vágyom rád.-suttogta két csók között az ajkaimra.
-Ne bírok tovább várni.-húztam közelebb a csípőjét, mire Chris finoman betolta kőkemény farkát. Ajkaim elváltak ahogy elöntött a forróság.
-Forró vagy.-hajolt fölém, majd egyik kezével megtámaszkodott a vállam felett, megtartva engem, hogy ne essek le az asztalról. Kezem a hátára felvezettem és a körmeimet végigszántottam rajta. Lassú mozdulatokkal kényeztetett. Egyből tudtam, hogy ennek a kis játszmánknak hamar vége lesz, hisz mind a ketten borzasztóan vágytunk már a másikra. -Ugye minden rendben?-suttogta zihálva, ahogy fölém hajolt.
-A legnagyobb rendben van.-simítottam meg az arcát mosolyogva. Gyorsabb ütemre váltott, mire én megtámaszkodtam a könyökömön és megkapaszkodtam az asztal szélében. Chris a nyakamhoz hajolva csókolgatott tovább.
-Forró a tested.-suttogta halkan a fülemhez hajolva. Hallgattam ahogy kapkodja a levegőt.
-Kidobtam a fogamzásgátót.-hajoltam én is oda hozzá. Chris egy percre megfeszült a kezem alatt , majd megtámaszkodott felettem.
-Szeretnél kisbabát?-remegett meg a hangja.
-Minden vágyam, hogy gyerekem legyen tőled. -simítottam végig a mellkasát.- Azt szeretném, hogy apuka legyél én pedig anyuka. Próbáljuk meg újra. Legyen kisbabánk.-szökött könny a szemembe, mire ő finoman letörölte a hüvelykujjával a sós cseppeket. Lehajolt az ajkamhoz, majd a csípőjét lassan mozgatni kezdte. Orrunk egymáshoz simult és elváltak az ajkaim, ahogy újra éreztem, ahogy lüktet bennem. Tövig tolta amitől hangosan felnyögtem, miközben hátra döntöttem a fejem.
-Sshhh..-mosolyodott el.
-Csináld még.-nyögtem fel újra.
-Halkan.-csókolta meg a mellkasom.
-Gyorsíts.-kezem lecsúszott a hátáról, mire ő a fejem felé szorította és a csuklóm köré fonta az ujjait. Minden egyes lökésnél tövig járt bennem, mire elkapta két kézzel a derekam és lejjebb húzott az asztalról, majd átfordított.
-Kapaszkodj.-csókolta végig a hátam. Ahogy halad felfelé a csókokkal elsöpörte a hajam a vállamról és a nyakamhoz hajolt.
-Ne kínozz. Vágyom rád Chris. -suttogtam halkan.
-Vágysz erre?-lökte belém magát mire felnyögtem újra.
-Igen.-remegtek a térdeim, ahogy tartottam magam.
-Csodálatos vagy. Gyönyörű a tested.-simította végig a kezét az oldalamon, majd megmarkolta a fenekem.
-Chris..-suttogtam a nevét, mire a nyakamra vezette a kezét és felrántott magához. Hátam a mellkasának csapódott. Kezemet felvezetve a kezén összekulcsoltam az ujjaink.
-Teljesen kitöltelek.-suttogta halkan.- De tudod mi lenne még jobb?
-Micsoda?-sóhajtottam fel halkan ahogy a másik keze elvándorolt a mellemre és gyengéden megmarkolta.
-Ha ott a székben ülve tennélek magamévá.-suttogta milliméterekről. Forró lehelete felperzselte a bőröm. Elöntött a forróság ahogy eljátszottam a gondolattal, hogy az asztalomnál ülve fogok az ölében és a karjai közt elélvezni.
-Azt teszel édes velem amit csak akarsz.
-Jó kislány.-simította végig a karom és átsétált az asztal túl oldalán lévő székemhez. -Gyere ide gyönyörűm.-hívott magához. Lassú léptekkel közeledtem felé mire szemből az ölébe ültem egyből.
-Istenem.-sóhajtott fel ahogy ráültem. Elmosolyodtam és a nyaka köré fontam a karjaim.
-Jó fiú vagy?-bújtam közelebb hozzá.
-Én mindig.-kapkodta hevesen a levegőt. -De ha arra kérsz hogy ne legyek az, tudunk változtatni rajta.-kezdte el mozgatni lassan a csípőjét. Keze a hátamra simult és erősen tartott, hogy ne essek le. Megtámaszkodtam a szék háttámláján, majd lassú mozdulatokkal körözni kezdtem a csípőmmel. Chris hanyatt dőlt és lehunyta a szemeit. Nyakához hajolva finoman csókolgatni kezdtem, mire magához szorított.-Megőrjítesz.-suttogta halkan.
-Akkor ess nekem.-haraptam meg az ajkam, mire felállt a székből és fenekemnél fogva felemelt. Az asztalra ültetve gyors tempót kezdett diktálni.
Minden ugrált az asztal tetején ahogy ütemesen lökött rajtam. Nekem meg kellett fél kézzel kapaszkodjak, mivel egyre hátrébb és hátrébb csúsztam. Chris az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Ajkai az enyémeket súrolták, majd ezt a csodás pillanatot halk kopogás zavarta meg.
Leblokkoltam, de Christ meg se hatotta, hogy valaki az ajtó előtt van. Mellkasát megfogva pillantottam hátra az ajtó irányába, mire ő az államnál fogva vissza fordított maga felé.
-Nézz rám.
-De hát...-intettem az ajtóra.
-Élvezz a farkam köré és utána szabadon engedlek.-tornyosult felém.-csak halkan nyögj.-suttogta az ajkaimra.
-Ava!-kiáltott be Mia az ajtó túloldaláról. Én lehunytam a szemeim, mert már közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek és szerintem Chris is. Felpillantottam életem szerelmére, hogy most mitévő legyek. Válaszoljak-e vagy csak akkor ha végeztünk, de Chris teljesen máshol járt. Az arcát kémleltem, őt meg se zavarta az, hogy Mia az ajtónál van , engem viszont teljesen kizökkentem. Chris lepillantott rám és közelebb húzott magához.
-Lazíts, ne görcsölj.
-Mi van ha hallja?-pillantottam fel rá.
-El terelem a figyelmed.-mosolyodott el, majd még gyorsabb tempóra váltott amitől le kellett hunyjam a szemeim. Chris a homlokát az enyémnek támasztotta, éreztem rajta, hogy közel jár. -Ez az. -nyakában megkapaszkodtam fél kézzel , mire mellőlem lezuhant a földre a naptár és a mellette lévő irattartó. Chris a szemeimet nézte szüntelenül, cseppet se zökkent ki a játszmánkból.
Kezével erősen szorította a csípőm, majd egy halk nyögés szakadt fel a torkából. Gerincemen végigfutott a hideg mély hangjától, majd magamhoz szorítottam. A gyors ütemet felváltották a lassú egyre mélyebb lökések amitől perceken belül mind a ketten a csúcsra jutottunk.
Eldőlve az asztalon pihegve kapkodtuk a levegőt. Teljesen máshol jártam fejben. Annyira hiányzott már, hogy egymás karjaiban legyünk. Kínzás volt ez a hat hét mind a kettőnknek.
-Jól vagy?-suttogta halkan Chris a nyakamhoz bújva.
-Soha jobban.-simítottam végig a hátát mire egy újabb de mostmár hangosabb kopogás zavart meg minket.
-Ava, jól vagy? Bemehetek?-gyorsan lemásztunk az asztalról és felkapkodtuk a ruháinkat. Ügyetlenkedve próbáltam visszarendezni az irodát az eredeti helyzetébe, ebben Chris is a segítségemre volt, majd megkértem üljön az asztalommal szemben lévő fotelbe és próbálja rendezni a vonásait.
Megigazítva a felsőm és a hajam, mielőtt kinyitnám az ajtót még hátrapillantottam életem szerelmére aki egy halvány mosollyal az arcán figyelt.
-Tessék?-nyitottam ki az ajtót amin Mia csakhogy nem beesett.
-Mi..minden rendben? -pillantott fel rám, majd benézett a szobámba és meglátta az asztalommal szemben ülő Christ.
-Igen. Persze.-mosolyodtam el.
-Én.. azt hittem baj van, de ahogy látom ... nem is zavarok akkor.-simította meg a karom és sietett vissza az asztalához. Mosolyogva visszacsuktam az ajtót és helyet foglaltam az asztalomnál. Chris csendben figyelt miközben dolgozok. Kicsit már zavarba ejtő volt ahogy néz, méreget.
-Mi a baj? -kérdeztem meg percekkel később, majd felé pillantottam. Chris közelebb hajolt az asztalom felett, így megcsapta az arcom a parfümjének az illata.
-Még egy menetet szeretnék.-suttogta halkan, mire nagyot nyeltem.
-Szívem, be kell ezt fejeznem utána mehetünk haza.
-Addig én nem bírom ki.-szemei lesiklottak az ajkaimra, majd a melleimre.
-Hát pedig muszáj leszel.-mosolyodtam el, majd a monitorra pillantva egy üzenet ugrott fel.
-Az irodába szexeltek? O.O
-Mi? Mi nem is!
-Chris arca mindent elmondott ahogy végig mért amikor az ajtóba álltál ;) -zavartan lesütöttem a szemeim, majd kapkodva a papírjaim rendezni kezdtem.
-Minden rendben?-hallottam meg mély hangját.
Felpattanva a helyemről kezdtem pakolászni a mögöttem lévő dossziékba, mire hallottam, hogy felkel a székből.
A nagy sietségbe levertem a szekrényen lévő képet is a kezemmel, mire Chris megfogta a derekam. Jobb kezével a hajamat elsöpörte a vállamról és a fülemhez hajolt.
-Csak nem zavarba vagy?-hallatszott a hangján, hogy mosolyog.
-Én.. én.. nem is tudom..-dadogtam össze-vissza mint egy kislány, pedig ő a párom, nem ez volt az első szeretkezésünk. Mitől jöttem ennyire zavarba? Vagy az amit Mia feltételezett? Csak nem voltunk hangosak. Vagy hallották?
-Kicsim.-fogta meg a kezeim. -Édesem, nem történt semmi.-bújt a nyakamhoz. -Szexeltünk, hosszú idő után újra. Ne legyél zavarban.-puszilgatta lágyan a nyakam.
-De ahogy nézel...-pillantottam fel rá.
-Hogy nézlek?-simította az orrát az enyémhez.
-Levetkőztetsz a szemeiddel.
-Akkor mindig meztelen lennél.-mosolyodott el miközben megpuszilta az ajkam.
-Mért.. mért álltál meg mikor azt mondtam, hogy kidobtam a fogamzás gátlót?
-Csak.. csak bele gondoltam, hogy újra rajta leszünk a baba projekten és izgulni kezdtem.-sütötte le a szemét.
-Azért mert megint elvesztem őt?-néztem fel rá elkeseredve.
-Nem.. nem.-jött közelebb.-dehogy is , ilyenre ne gondolj. Kicsim.-ölelt magához szorosan. Mellkasába fúrtam az arcom és halkan elsírtam magam. Fájt, hogy nincs már többé a mi kis kincsünk.
-Chris.. hiányzik.-szipogtam halkan.
-Nekem is életem. Borzasztóan, de újra megpróbáljuk. Most sikerülni fog. Minden rendben lesz.-cirógatta meg az arcom lágyan. Kezeit megfogva húztam a mellkasomhoz, hogy érezze mennyire hevesen dobog a szívem. Érte, amiért ő van nekem, bízhatok benne.
-Szeretlek.-suttogtam halkan, mire halványan elmosolyodott és az ajkaimért hajolt.
-Szeretlek.-hívta lassú táncba az ajkaim, majd percekkel később megcsörrent a telefonja. Ellépve mellőle rendet tettem az asztalomon és jobban szemügyre vettem a billentyűzet mellett pihenő repülő jegyeket.
Csak most tudatosult bennem, ahogy jobban megnéztem, hogy már holnap megy a gépünk. Hirtelen Chrisre kaptam a tekintetem aki épp az ablak előtt állt és telefonált valakivel. Gyorsan odarohantam hozzá és mutogatni kezdtem a dátumot. Halványan elmosolyodott, mire elkaptam a kezét és a mellkasomra tettem. Ezerrel vert a szívem az izgatottságtól.
Minden álmom az volt, hogy egyszer eljussak Balira és ezt ő most valóra is váltja.
-Ennyire izgulsz szívem.-simította meg az arcom, miután letette a telefont.
-Igen, most tudatosult bennem, hogy már holnap megyünk.
-Bizony, szóval be kell este pakolni, mert hajnalba megy a gépünk.-húzott közelebb magához.
-De én nekem szólnom kell a főnöknek is, hogy nem leszek.
-Már mindent elintéztem. Tudja.-kacsintott rám, majd az ajtó felé indult. Földbe gyökerezett lábbal álltam és néztem a kezemben a jegyeinket. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg meg fog történni. Felpillantottam Chrisre aki épp lépett volna ki, de rászóltam.
-Nem mehetsz ki!- huncut mosoly jelent meg az ajkain, majd felém pillantott.
-Mért is nem?
-Nem engedem. Ülj le.-inttettem a székemre.
-Szívem. Miben mesterkedsz?-sétált zsebre dugott kézzel az asztalomhoz. Közelebb lépkedtem hozzá és lelöktem a székbe. Lábait szétnyitva előttem felpillantott rám, majd kényelembe helyezte magát. Tenyere finoman a combomra simult, mire az álla alá nyúlva felemeltem a fejét.
-Amiért ilyen csodás meglepetésben részesítettél, én is megleplek.-támaszkodtam meg a combján.
-Még nem is értünk oda.-simította végig a karom.
-Nem baj. Neked csak annyi a dolgod, hogy élvezd.
-Kincsem az ajtó nincs bezárva.-intett a nyílászáró irányába.
-Még izgalmasabb.-kacsintottam rá, majd letérdeltem a lábai közt és elkezdtem kicsatolni az övét.
-Rossz kislány vagy.-simította el a hajam az arcomból. Az asztal alá bemászva közelebb húztam magamhoz, majd lehúztam a nadrágján a zipzárt.
-Büntess meg.-pillantottam fel rá miközben kiszabadítottam a nadrágjából a kőkemény farkát. Chris megfeszült, éreztem ahogy a combján volt a kezem, de azt akartam, hogy ellazuljon. Hogy honnan lett bátorságom? Magam se tudom.
Gyengéden kényeztetni kezdtem mire ő lehunyta a szemeit. Elmosolyodtam ahogy meghallottam halk nyögéseit. Kezét a hajamba vezette és irányítani kezdett, hogy még mélyebbre menjen.
-Nagyon rossz vagy.-nyögött fel újra. -Elveszed az eszem. Itt ülök az irodádba és kényeztetsz. Kicsim megbolondulok.-kapaszkodott meg a székem karfájába.
Kivágódott az irodám ajtaja, mire hirtelen megálltam. Chris kapkodta a levegőt ahogy realizálta nem csak ketten vagyunk bent. Beljebb húzódott az asztalhoz így a számban tövig tolta férfiasságát.
-Ohh szia Chris. Ava?
-Ömm.. le kellett menjen. Mindjárt jön.-próbálta össze szedni magát. Egész profin ment neki, hisz színész, de még így is remegett a térde. Lassan végignyaltam kemény farkát, amitől hirtelen elkapta a tarkóm és tövig vissza tolta a számba. Combjába markoltam, mivel nem kicsi így öklendezni se mertem, mivel csendben is kell lennem, nehogy Mia meghallja, hogy én az asztal alatt vagyok és épp kényeztetem Christ.
-Ohh.. és te hogy hogy nem tartottál vele?
-Had intézze a dolgát. Én csak útba lennék. -simított meg az arcom gyengéden.
-Amúgy hogy vagytok?-sétált beljebb barátnőm, aminek Chris most ebben a pillanatban nem éppen örülhetett. Gyengéden megszívtam a farkát amitől hirtelen megköszörülte a torkát. Kezével jelezte, hogy álljak le, de én mivel rossz vagyok most, nem hagytam abba.
-Jól vagyunk, köszönjük. Most pár napra elutazunk, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk és a gondokat is magunk mögött hagyjuk. -mosolygott rá kedvesen. Én kikaptam a farkát a számból, majd a nyelvemet kidugva neki csapkodtam. Chris a kezét a számra tette, amitől elvigyorodtam így kezembe vettem az irányítást és kézzel folytattam tovább. Ha a számmal nem engedi akkor kézzel.
-Rátok is fér. Ava nagyon más lett mióta... tudod.-hallgatott el. -annyira más lettem, hogy most is az asztal alatt vagyok és rángatom Chris farkát.
-Hát i..igen. Khm...
-Na akkor, megyek is. Van még egy kis dolgom. Esetleg ha kérsz egy kávét míg az asszonykád vissza nem tér akkor szólj.-hagyott magunkra Mia. Ahogy kattant a zár Chris hátra gurult a székkel és villámokat szóró szemeivel végig nézett.
-Kérem vissza.-hívtam közelebb.
-Borzasztó rossz vagy. Nagyon meg foglak büntetni ezért.-rántott fel a földről és neki nyomott az író asztalnak.
-Ne ennyire hevesen. Én kényeztetlek most.
-Nem csinálod tovább mert eldurranok.-rángatta le rólam a nadrágom.
-Még mindig nincs zárva az ajtó.-suttogtam halkan.
-Nem érdekel. Újra beléd fogok élvezni és azt akarom, hogy a nedves bugyidba csücsülj egész nap, hogy emlékezz, mennyire rossz kislány voltál. -fordított meg és döntött az asztalra.
-Apuci ideges?-vigyorodtam el.
-Apuci borzasztóan meg fog büntetni.-tolta belém kemény farkát amitől ívbe feszült a hátam. -Nagyon, nagyon rossz voltál most kicsim.-csapott a fenekemre egy nagyot.
-Beindítasz.-nyögtem halkan.
-Ez tetszik?-kapta el a csuklóm és húzott hátra magához miközben egyre gyorsabb ütemet diktált. Hátamnak döntötte a homlokát, majd az egyik combomat megfogva feltette a lábam az asztalra így még jobban és erősebben tudott lökni rajtam. Attól féltem, hogy a monitor le fog esni az asztalomról annyira ugrált minden. -Annyira, de annyira kívánlak.-súgta halkan, miközben szorosan fogta a lábam.
-El fogok menni Chris.-nyögtem halkan.
-Nem engedem. Még nem. Ha nekem tartanom kellett magam, bírd ki.-harapta meg finoman a vállam.
-Rossz vagy. Annyira gonosz dolog ez.-pillantottam hátra a vállam felett.
-Te kezdted édes.-kapta le az asztalról a lábam és gyorsan kihúzta a farkát. Megfordultam vele szemben, nem értettem miért hagyta abba. -Csókolj meg!-kapta el az állam és rántott magához. Hajába túrva egymásnak estünk, de én akartam irányítani. Én kezdtem én is fejezem be.
Fordítva a helyzetünkön az asztalra löktem és felé másztam.-Mit csinálsz kislány.-fogta meg egyik kezével az arcom és hüvelykujját az ajkamra simította. Hezitálás nélkül kaptam be az ujját és szívtam meg erősen, mire felnyögött. Ölébe ülve magamba helyeztem lüktető férfiasságát és gyors ütemet diktálva mozogni kezdtem. Chris hanyatt döntötte a fejét és lehunyta a szemeit miközben az ajkait harapta, hogy egy hang se jöjjön ki a száján, mert ordítana legszívesebben a vágytól.
-Rossz fiú voltál édesem. Én fogom befejezni.-hajoltam fölé, mire a csípőmet megszorította.
-Annyira szeretem mikor ilyen vagy.
-Tetszik?-mosolyodtam el ahogy megtámaszkodtam a feje mellett.
-Igen. Nagyon is.-kapkodta a levegőt, majd vissza rántott az ölébe. -Úgy érzem Balin nem fogunk sok fele menni.-simította végig a nyakam.
-De sokszor el fogunk menni.-kacsintottam rá miközben gyorsítottam a tempón.
-Beléd fogok élvezni.
-Csináld.-rántottam magamhoz közel.
-Annyira.. gyönyörű ... vagy..-nyögte halkan mire megremegett alattam. Ritmusosan lüktetett bennem én pedig egyből követtem őt. Hátra hajtva a fejem szorítottam a vállát, mire ő boldogan végigsimította a kezét a mellkasomon.
Elfáradva rádőltem, kapkodtam a levegőt. Próbáltam oxigénhez jutni, miközben hallgattam ezerrel dörömbölő szívét. Kezei lágyan cirógatták a hátam, majd odébb húzta a hajam. -Jól vagy kincsem?
-Soha jobban. Nem akarok leszállni rólad.-pillantottam fel rá.
-Otthon folytathatjuk.-kacsintott rám.
-Ezer örömmel.-vigyorodtam el, majd lemásztam róla. Gyorsan felkapkodtam ismét a ruháim és összeszedtem a cuccaim. Chris csendben figyelt míg pakolok, majd kitárta az ajtóm, jelezve, hogy induljunk.
Elsietve a lifthez beszálltunk, majd megindultunk a parkoló irányába.
A kocsiba ülve helyezkedtem, kényelmetlen volt a helyzet amit Chris okozott. Felém-felém pillantgatva nézett, majd elmosolyodott.
-Aki rossz kislány volt...
-Te nem tudod mennyire rossz ez így.-ficeregtem továbbra is.
-Otthon leveheted, lassan megyek.-kacsintott rám.
-Hogy te mennyire egy..-néztem rá szúrós szemekkel.
-Mennyire mi?
-Szexi vagy. Had.. had hajoljak közelebb.-simítottam meg a combját egy huncut mosoly kíséretében.
-Kicsim, vezetek. Ilyenkor most ne...
-Shhhh.. csak egy kicsit.-simítottam meg férfiasságát.
-Édesem.. meg fog baszni a rendőr.-pillantott fel a vissza pillantóba. Feszült volt.
-Nagyon ideges vagy. Pedig már kétszer elmentél. -simítottam meg a belső combját.
-Ne a kocsiba kérlek. -nézett rám könyörögve.
-Jó fiúnak kellett volna lenned kicsim.-simítottam végig a karját.
-Én jó fiú vagyok. Most is felizgatsz, de így karambolozni fogunk, mert elveszed az eszem.
-Otthon ezt jóvá kell tenned.-pusziltam meg az arcát miközben rámarkoltam a farkára.
Chris nagyot nyelt, majd a gázra taposva hazáig meg se álltunk.