That's My Way

4 rész

"-Gyere ezt nézd, ott vannak
-Megyek már is -siettem oda Mia mellé és néztünk ki a bokrok mögül. Egyszer csak furcsa érzés vette át az uralmat fölöttem, mintha figyelnének. Ott álltam és néztem ki az erkélyről a lent állókra. Figyeltem azt a magas ,barnahajú, izmos férfit akit Mia említett. Egy kéz ragadta meg a vállamat erős volt a szorítása, én teljesen megbénultam és rossz érzés kerítet fogságába. Vállam felett hátranézve egy férfit láttam de nem volt kivehető az arca, hirtelen magával szembe fordított és blúzomnál fogva rángatott erősen. Borzasztóan fájt amit művelt, majd megállt egy percre.
Csend . Síri csend. Közelebb hajolt hozzám és a volt barátom arca rajzolódott ki, majd egy hatalmas lökést éreztem a mellkasomnál és egyszer csak megszűnt a lábam alatt a talaj. Érzem, hogy zuhanok. Tehetetlennek éreztem magam, egyre távolabbról láttam Mia kétségbeesett arcát és földet értem.."
Zihálva felugrottam az ágyból. Mellkasomra szorítottam a kezem, majd a nyaki ütőeremhez.
-Élek, uramisten..
Levert a víz ettől a rémálomtól, kezeim közé fogtam az arcom, kisöpörtem a hajam.
-Egyáltalán hány óra?- dörzsöltem meg a szemeim. 5:30.
-pfff én vissza nem fekszek, aztán folytatódna ez a borzalmas álom.
Kimásztam az ágyból és megindultam a fürdő felé letusoltam, hajat vasaltam és gyorsan kisminkeltem magam. Kikaptam egy fekete pólót aminek az elején hatalmas minta díszelgett. Egy együttesnek lehetett a logója, ezt anyáéktól kaptam még tavaly. Kivettem mellé egy farmer nadrágot és egy fekete sport cipőt. Felkaptam a fekete bőrkabátom és összeszedtem a laptopom, mostmár remélhetőleg nem felejtem itthon. Lesiettem a konyhába és elindítottam a kávégépet. Míg várakoztam addig a táskámba elpakoltam a cuccaim,füzetem, hogy tudjak jegyzetelni, ha valami nagyon fontos dolog van.
Visszasétáltam a pulthoz a konyhában és inni kezdtem a forró italt. Annyira nem voltam ideges, mint tegnap, mert tudtam, hogy Miával leszek és ugyan olyan jól ,ha nem jobban fog sikerülni a mai nap is, mint a tegnapi. Telefonom pittyegése zavarta meg gondolatmenetemet.
-Felkeltél?
-Szia:) igen , te hogy-hogy fent vagy?
-Ilyenkor szoktam kelni mindig. Nemsoká indulok érted :) ;) Felkészültél a mai napra?
-Köszönöm még egyszer, hogy beviszel és haza is hoztál. :) Hát nem tudom , fel kéne készüljek? :D
-Lehet nem ártana;)
Nevetve letettem a telefont és lehuppantam a kanapéra. Feszült voltam kicsit , hogy mire számítsak a mai naptól.
Mián tegnap is láttam, mikor erről beszélt, hogy nagyon izgatott, biztos a helyes srác miatt. Mosolyra húzódott a szám amíg ezen töprengtem.
-Na majd rákérdezek nála ezzel kapcsolatban.
Egyszer csak halk kopogásra lettem figyelmes.
Felkeltem a kanapéról és az ajtóhoz siettem.
-Szép jó reggelt Csipkerózsika. -üdvözölt Mia mosolyogva.
-Neked is.- nevettem el magam.-Bejössz? Vagy már egyből megyünk is?
-Gyere menjünk, hogy időbe beérjünk, nem tudni milyen arra a forgalom.
-Rendben, elszaladok a cuccaimért és mehetünk.
Visszasiettem a lakásba felkaptam a táskám és a gépem, majd bezártam a ház ajtaját. Sietős léptekkel indultam a kocsi felé amiben Mia már bent csücsült. Mellé vágódtam és el is indultunk.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze mondjad nyugodtan.
-A pasi miatt vagy ennyire ráizgulva, hogy megyünk megnézni a stúdiót? -pillantottam rá kíváncsian.
-Ááá dehogy is kinek gondolsz. Nekem barátom van.- nevetett fel hangosan. -De amúgy tényleg nagyon helyes pasi.- vigyorgott idiótán.
-Értelek-mosolyodtam el zavarba jött arcán.
New York reggel is csodás. A napfény megcsillan a hatalmas házak ablakain, egyszerűen lenyűgöző ez a látvány, ahogy az esti csend után életre kel a város. Kíváncsi lennék az itteni nevezetességekre, na majd egyik hétvégén beiktatom ezt is, hátha van kedve Miának velem tartani.
A kézifék hangjára lettem figyelmes, akkor realizáltam, hogy megérkeztünk.
Kiszálltunk a kocsiból és felsiettünk az irodába.
-Sziasztooook, jó reggelt.- csilingelte magas hangján Mia mikor beléptünk az irodába.
-Sziasztok.-engedtem egy halvány mosolyt a többiek felé, majd a helyemre sétáltam és letettem a cuccaim.
-No figyu csajszi, menj el mosdóba, vagy igyál egy kávét, reggelizz meg ,nézzük meg az e-maileket és utána megyünk is. -magyarázta izgatottan bolondos kolleganőm.
-Rendben, értettem főnök. - vigyorogtam rá.
Bekapcsoltam a gépem közbe a konyhába sétáltam, hogy csináljak magamnak egy kávét. Míg a konyhában ügyeskedtem az óriási kávégéppel, mert amúgy halvány dunsztom sem volt arról hogyan működik ez a ketyere .Teljesen elmerülten tanulmányoztam, hogy mit mi után kell nyomni , hogy finom kávét kaphassak. Egyszer csak az tűnt fel, hogy mellém sétált Steve.
-Milyen volt az első napod?
-Köszi eddig minden nagyon szuper. Ma megyünk a stúdióba megmutatja Mia, mit kell csinálni majd. Nagyon várja már.- vigyorogtam miközben hátra néztem említett kolleganőmre.
-Nagyon szeret ott lenni , nem is tudom miért, talán az a színész gyerek miatt, bár nem értem mi tetszik neki benne.
-Én még nem tudom, hogy kiről is van szó de azt hiszem megfogom tudni.-nevettem el magam halkan.
-Minden csajnak bejön a csávó, gyanítom efelől te se leszel kivétel.-mondta Steve mosolyogva.
-Majd meglátjuk. -zártam rövidre a beszélgetésünket.
Stevet úgy kell elképzelni, hogy nem az a tipikus szépfiú , ellenben borzasztó okos, hallottam ahogy egy másik kollegámmal beszélnek valamit. Én mondjuk semmit sem értettem abból amit magyarázott, nekem az már magas volt.
Visszasétáltam a gépemhez, gyorsan megreggeliztem és megittam a kávém miközben megnéztem az e-maileket. Egyenlőre semmi említésre méltó nem volt benne, egyet leszámítva.
Megnyitottam az e-mailt és rám tört a nevetés.
-remélem készen állsz :D mert ez feledhetetlen lesz!
Elnéztem a gépem mellett ,Mia pedig próbálta visszafolytani a nevetését, de nem bírta sokáig, kibukott belőle és az asztalára borult.
-El nem tudom képzelni, hogy ennyire kész vagy. Ennyire jól nézne ki az a csávó, hogy te tegnap óta teljesen kivagy? -mosolyogtam rá kíváncsian. Mia felpillantott rám ,arca kipirult teljesen a nevetéstől is és gondolom mert zavarba jött. Felkelt a székéből majd megigazította ruháját és intett, hogy menjünk.
Felálltam én is és utána indultam kezemben a füzetemmel és egy tollal, zsebembe pedig becsúsztattam a telefonom.
Mián láttam, hogy fura lett. Feszült volt és ez nagyon látszott az arcán, testtartásán.
-Minden rendben? -kérdeztem ,miközben beszálltunk a liftbe.
- Hhhh igen, azt hiszem. Nem tudom.
-Nyugi biztos ott lesz a lovagod. -húztam mosolyra az ajkaim és megszorítottam finoman a vállát.
-Tényleg helyes pasi, majd meglátod.
Megállt a lift és szétnyílt az ajtó. Hirtelen rengeteg ember lett körülöttünk. Elindultunk előre de attól féltem, hogy valaki vagy belém jön, vagy fölborít. Mindenki rohant össze-vissza a hatalmas teremben.
-Gyere megmutatom, hol vannak amiket dekoráláshoz szoktunk használni, aztán majd a többit.-karolt át Mia, nehogy elkeveredjek. Menet közben nézelődtem a tömegben, a díszleteket , az embereket, a gépeket ,mindent. Annyi impulzus ért hirtelen, hogy nem tudtam hova kapjam a fejem. Megpillantottam messzebb azt a nőt akit tegnap láttam a három férfivel. Ma is nagyon csinos volt a lány és azt hiszem azzal az egyik férfival beszélhet aki   tegnap is ott volt vele. Annyira figyeltem oldalra , hogy mégis mi történik ott, nagyon kíváncsi voltam. Teljesen elvesztem, mintha nem is lennék ott a helyszínen, hanem kívülről nézném az eseményeket. Bámészkodásomat egy hirtelen nekem ütköző szakította félbe. Pulzusom az egekbe szaladt az ijedtségtől , a füzetem pedig kiesett a kezemből ,így gyorsan leguggoltam érte.
-O bocsánat, figyelmetlen voltam, had segítsek.-hallottam meg egy mély férfi hangot, amitől összerezzentem és teljesen lebénultam.
-Ne..nem kell köszönöm.
Leguggolt az ismeretlen is velem szembe. Félve felpillantottam,de a torkomon akadt a szó. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szalad és lángolni kezd a bőröm.
-Jól vagy azért?- kettő égszínkék szempár meredt rám.
-Ii-igen persze. Azt hiszem nekem mennem kell, minden jót.-pattantam fel gyorsan és Miát kezdtem keresni. Gyors léptekkel indultam meg, de azt se tudtam hova, mert kolleganőm olyan gyorsan eltűnt , mint szürke szamár a ködben.
Hátra pillantottam még a tömegből, a férfi akinek nekiütköztem épp valakivel beszédbe elegyedett, amíg én megrökönyödve bámultam és megpróbáltam felfogni, hogy most mégis mi történt , fel sem tűnt, hogy már kábé két perce bámulom .Ott álltam teljesen lesokkolódva leginkább az ijedtségtől.
Egyszer csak két szempár fúródott a tekintetembe.
-Mégis hol a francban voltál?- kiáltott rám hirtelen Mia.
-Ömmm , bocsi, csak leragadtam a bámészkodásban. -hirtelen azt se tudtam mit csináljak, összerezzentem attól ahogy elém került ,annyira nem számítottam, hogy itt terem előttem.
-Ne keveredj el, gyere inkább. -megragadta a karom és húzott tovább magával.
Megérkeztünk a dekorációkhoz. Eszméletlen sok minden volt ott , a vázától , mécses tartótól kezdve a hatalmas szobrokig. Volt itt minden, konyhafelszerelés, bögrék, evőeszközök odébb székek, kanapék. Ahogy csodálkozva sétáltam végig a teremben késztetést éreztem, hogy hozzá kell nyúlnom mindenhez.
-Csak el ne törd.-hallottam magam mögül egy ismeretlen női hangot. Hátra fordultam és egy csinos szőke nő állt ott. Vékony alakja közeledni kezdett felém. Én ott ahol voltam megtorpantam, nem akartam bajt így nem mondtam semmit se.
-Ha már mindenhez hozzá kell nyúlnod, figyelj oda mit csinálsz mert nem sokáig maradsz itt ha bármit is elrontasz. - közeledett egyre jobban a szőkeség és megállt velem szemben.
-Rendben.
-Sharon.-mért végig a nő lenézően.
-Ava.- pillantottam fel rá, majd kicsit hátrébb léptem tőle. Ő kecsesen kikerült és tovább állt. Magas sarkújában tovább kopogott és eltűnt. Miára pillantottam hatalmas szemekkel.
-Ez mégis mi volt?
-Ne is foglalkozz vele, ő ilyen. Miss toppmodell. Szard le, mindenkivel ilyen.
Ez volt az első dolog ami kicsit elkeserített. Tudom van mindenhol ilyen ember, nem tökéletes egyik munkahely sem, de reménykedtem hogy többet nem fogok találkozni vele.
-Ő mit csinál amúgy?
-Sminkes és maszk mester. A színészekkel ő foglalkozik. Túlságosan el van szállva magától, hogy mennyire csinos és szép, szentül meg van erről győződve. A pasikat meg az ujjai köré csavarja.
-Értem.  -köszörültem meg a torkom majd tovább mentem. Keserű szájízzel sétáltam Mia után nem is figyelve arra amit nekem magyarázott, az élt az emlékemben, hogy "sokáig nem maradsz itt, ha bármit is elrontasz"
-Figyelsz te rám? - csapta meg a fülemet Mia magas hangja.
-Bocsáss meg , elgondolkoztam. Mit is mondtál?
-Azt, hogy ezek itt kellenek minden nap ha itt vagyunk es dolgozunk. -mutatott kettő övet amin zsebek lógtak.-ebbe tudsz minden fontos eszközt beakasztani, tablet amin nézzük a terveket és még a szerszámok.
-Köszi-mosolyogtam halványan rá majd kezembe fogtam az övet amit adott és magammal hoztam.
Tovább sétáltunk majd egy folyosóra értünk. Lassan sétáltam Mia után megfigyelve mindent nehogy eltévedjek. A folyosón három ajtó volt.
-Látod ezeket itt? Egyik a sminkes részleg ide tartozik ez a Sharon luvnya, a másik ajtó ott öltöznek át a jelmezekbe a színészek a harmadik meg egy pihenő.
-Hát én azt hiszem sokat nem fogok itt tartózkodni.-mondtam kínosan nevetve.
-Nyugi, lesz elég dolgunk, nem fogunk itt lenni. -ölelte át vállamat Mia , majd tovább sétáltunk.
Kimentünk a stúdió központi helyére ,oda ahol voltak a kivetítők, kamerák és a rengeteg ember. Ismét.
-Nézd ott van. -rángatta meg a karom kolléganőm.
Épp a kezemben lévő füzetembe írtam le az okosságokat, amit Mia mondott.
-Várj már, had írjam le amiket mondtál.
-Hagyd már a francba, inkább nézz fel.- rángatja kolleganőm a karomat továbbra is és ugrál mellettem mint egy idióta.
-Nem hiszlek el.-nevettem el magam majd ránéztem.
-Ne engem nézz, hanem őt.-majd meg fogta a fejem két kezével és a férfi irányába fordította.
Ugyan azt a férfit láttam, mint akibe beleütköztem csak így jobban megtudtam szemlélni.
-Na ? Naaa? Ugye milyen helyes? Szerelmes lettél?
-Nem. -zártam rövidre majd elkaptam a férfiről a tekintetem.
-Pedig annyira szexi, izmos, és az arca, a szemei. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
-Így született. -köszörültem meg a torkom majd nagy levegőt véve és azt idegesen kifújva Mia felé fordultam.- Ha ennyire oda vagy, menj oda hozzá.
-Dehogy megyek, én csak messziről csodálom, tudod hogy párom van, mint ahogy említettem már. Hhhh pedig annyira jól néz ki. -sóvárogva bámulta Mia a férfit.
-Ha ennyire nézed észre fogja venni. A nyálad pedig töröld le a szád széléről. -jegyeztem meg komoly arccal miközben próbáltam visszafogni a nevetésem.
-Mi? -kapott a szájához , majd pár másodperc eltelte után  kaptam egy csúnya pillantást mikor leesett neki, hogy átvertem.
-Annyira imádom mikor elhiszed amit mondok. - nevettem el magam majd megindultam előre a férfi irányába. Bár mondjuk nem tudom miért indultam el arra fogalmam se volt arról mit akarok csinálni.
-Hé ne hagyj itt- szaladt utánam Mia.
A nagy rohanásban megbotlott kolleganőm egy kábelkötegen és orra bukott. Én csak a nagy puffanást és a csörömpölést hallottam, majd hirtelen megfordultam a hang irányába.
-Uram Isten. -szaladtam vissza hozzá és próbáltam neki segíteni felkelni a földről de pont mellette állt egy férfi aki gyorsabb volt.
-Jól vagy?
-Azt hiszem. -nézett fel Mia kómásan, de mikor meglátta ki van mellette elájult.
-Picsába Mia. -leguggoltam mellé és rázni kezdtem óvatosan a vállánál.
-Hozzak egy pohár vizet?
-Lehet jót tenne neki, köszönöm a nevében is.
Felkelt a szemben velem térdelő férfi, közben egy halvány mosolyra húzódott a szája.
-Basszus Mia, ne csináld ezt velem.-hajoltam hozzá közel és suttogtam neki halkan, hátha reagál rá, de eredménytelen volt.
-Parancsolj. -nyújtotta át az üveget és visszatérdelt oda ahol előbb volt.
-Köszönöm.-fel sem nézve a férfire barátnőm arcát finoman megütögettem. A vízből kicsit ráfröcsköltem az arcára majd hála istennek magához tért. Karjánál fogva megpróbáltam felhúzni, hogy felálljon végre a földről.
-Mi az imént találkoztunk nem igaz? -nézett rám a férfi mosolyogva, be kell vallani tényleg jól nézett ki, de mindössze ennyi.
-Igen. -halkan megköszörültem a torkom. Mia teljes ámulattal figyelte a férfit testközelből, ennél feltűnőbben nem is csinálhatta volna.
-Téged már láttalak itt, viszont őt még nem.-intett felém miközben Miára nézett majd rám.
-Igen ez a második napom, még most tanulom a dolgokat, ő meg a mentorom ebben. -biccentettem Mia felé.
Kolleganőmet  konkrétan elvesztettük. Föld hívja Miát térj vissza közénk!-óvatosan oldalba böktem őt, hogy vegye ki ő is a beszélgetésben a részét.
-Ömm igen, én tanítom be, de eddig minden szuperül megy, jól veszi az akadályokat.- mosolygott zavartan a férfire majd lesütötte a szemeit.
-Nem úgy mint te, hogy elbotlasz a kábelkötegben.-súgtam alig hallhatóan, de a férfi még így is hallotta és rózsaszín ajkaira mosoly kúszott.
-Remélem azért jól vagy.-nézett rá aggódó tekintettel .
-Kutya baja, teljesen jól van. -karoltam át barátnőmet nagy mosollyal az arcomon. Gyors léptekre lettem figyelmes, a magassarkú hangja szelte át a nyüzsgést körülöttünk. Ez a kis incidens senkinek amúgy fel sem tűnt, mindenki a maga dolgával volt elfoglalva.
-Drágám, ideje menni, elő kell készítselek a forgatásra.-hallottam meg affektáló hangját Sharonnak. Hát még ő kellett ide, ez egész nap a nyomunkba lesz?
-Máris megyek csak még pár szót váltok a hölgyekkel.-sandított felém az előttem álló férfi.
Sharon idegesen rám pillantott, majd Miára és elfordult tőlünk.
-Öt perc múlva kezdtek, légyszíves siess majd, ha megkérhetlek. -mosolygott csábítóan a férfire, majd idegesen elviharzott.
-Sajnálom hölgyeim, de hív a munka, remélem még összefutunk. -mosolygott halványan ránk, majd Sharon után indult. Teljesen megfeszült a testem, hogy ez a nő mindenkit ugráltat, hatást gyakorol rá, mi ez a Sharon valami boszorkány? Mondjuk simán lehet. Gondolat menetemet Mia zavarta meg.
-Úr isten te hát én nem tudok a bőrömben maradni, hozzánk szólt és te jó isten. - Mia azt se tudta mit csináljon örömében.-És azt mondta reméli még összefutunk.-kolleganőm egész végig erről áradozott amíg a tabletemet próbáltam beizzítani.
-Na nyugi, elájultál már ,beszéltél is vele, kaptál tőle vizet, most már dolgozzunk.
-De durci valaki.-nézett rám furcsa fejet vágva.
-Nem vagyok durci, csak szeretném ha haladnánk és többet tudnék a munkámból, mint hogy ezt a pasast bámuljuk.
-Nem tudod mi a jó.- nevette el magát Mia, majd leültünk és a holnapi feladat listát néztük össze, mit kell megcsinálni, miben tudnánk ma előre készülni, hogy gördülékenyebben menjen a munka. Csendben dolgoztunk miközben ment a forgatás. Percekkel később arra lettem csak figyelmes, hogy csak én dolgozok, Mia álmodozva bámulta a kamerák előtt ugráló pasit, akinek a kidolgozott testére ráfeszült a póló, minden mozdulatánál izmai megfeszültek és ezt a vékony anyagon keresztül is látni lehetett.
Mi van? Hé szállj le a földre Ava, ne legyél olyan nyálcsorgató mint a többi nő, oldalra sandítva kolleganőmet látva- na meg mint ő.- fejemet rázva nevettem barátnőm arckifejezésén. Vissza pillantottam a táblagépre és folytattam a holnapi napra való felkészülést.
-Mindjárt jövök.-kolleganőm felpattant és elsietett mellőlem.
-Rendben-fel se pillantva folytattam a munkám. A nyüzsgést körülöttem már egyre jobban megszoktam és figyelmen kívül hagytam.
-Rendben, ennyi. Chris mára végeztél.
-Rendben, köszönöm. -hallottam egy ismerős mély baritont. Felpillantottam és láttam, hogy jön errefele a kamerák mögé. Nagyot nyeltem mikor a két kék szempár bele fúródott az enyémekbe. Hirtelen elkaptam róla a tekintetemet, de éreztem magamon ahogy figyel. Lopva felpillantottam majd egy kedves mosolyt villantott felém. Mozdulni nem bírtam, csak ültem és meredtem magam elé és próbáltam koncentrálni, hogy ne vigye el a figyelmem más. Kényelmetlenül és zavartnak éreztem magam. Egy alak állt meg előttem, de nem moccantam, fel se mertem nézni. Éreztem, hogy elönt a forróság és lángolni kezd a bőröm, de ezt le akartam győzni, nem lehetek ennyire kislányos, meg amúgy is nem is érdekel, dolgozni jöttem nem pasizni. Bátorságot véve magamon felpillantottam.