That's My Way

10 rész

-Hhh , drágám én... -lesütöttem a szemem. Chris közelebb jött és magához vont. -Később megbeszéljük ezt jó?
Bólogattam majd elengedtem.
-Pihenj le, holnap jövök érted.-simította az arcomra a kezét.
-Rendben.-pillantottam fel a szemeibe. Halványan elmosolyodott majd egy gyors puszit nyomott az arcomra és elsietett.
Bementem a lakásba és bezártam az ajtót. Felsiettem és bebújtam az ágyba. Megpróbáltam elaludni, de nagyon nehezen ment. Kattogott az agyam. Ha azt mondta, hogy az arcomra minden érzelem ki van írva akkor látta azt is, hogy belé szerettem?

Reggel fáradtan keltem a kevés alvástól. Gyorsan felöltöztem és lesiettem a nappaliba.
Francba nem ihatok kávét. Kezeim jég hidegek voltak az idegességtől. Kopogtattak az ajtón. Összeszedtem a cuccaim és kimentem a lakásból.
-Szia-mosolyodott el halványan Chris.-Nagyon csinos vagy ma is.
-Szia.-majd eljöttem mellette és a kocsi fele indultam. Chris utánam jött és beült a kocsiba. Mielőtt elindultunk volna felém pillantott.
-Ne idegeskedj.
-Csak essünk túl rajta.
Útközben csendben voltunk. Nekem csak a tegnap délután járt a fejemben és az, hogy készülök a halálomra. Borzasztóan utálom a vérvételt, el nem tudom mondani mennyire.
Megérkeztünk a korházhoz. Chris leparkolt majd kiszállt a kocsiból. Átjött az én felemre és kinyitotta az ajtót majd felém nyújtotta a kezét.
-Gyere. Add a kezed. -belecsúsztattam a kezem az övébe majd elindultunk a bejárat felé. Végig kézen fogva sétáltunk.-Itt vagyok veled, nyugalom.
-Utálom a vérvételt.
-Tudom, de túlesel pikk pakk rajta és kész is.
Odasétáltunk a doktorúr irodájához. Chris bekopogott az ajtón. Körbepillantottam míg vártunk. Gyönyörű egy korház. Tiszta, rendezett ,letisztult.
Kinyílt előttünk az ajtó.
-Üdvözlöm Mr Evans. Jöjjenek csak.
-Köszönjük doktor úr.
Beljebb léptem Chrissel majd szorosan a közelébe álltam.
-A kis hölgy lesz a páciens,ha jól emlékszek? -mosolygott felém kedvesen az idős úr.
-Igen.-felelt Chris majd a hátamra simította a tenyerét.
-Jöjjön, foglaljon helyet itt.
Odasétáltam az asztala mellett lévő székhez és leültem. Chris mellém állt és a hátamat simogatta finoman.
-Rosszul szokott lenni vérvételnél?
-Nem, de nem szeretem.
-Rendben. Akkor gyorsak leszünk.-mosolygott rám bátorítóan.-Mutassa kérem a karjait.
-kinyújtottam a kezeim és meredtem magam elé idegesen. Csak legyünk már túl.
Lesprickolta fertőtlenítővel a jobb kezem, majd elővette a tűt.
-Hamar megvagyunk, nyugalom.-pillantott rám a doktor. Elkezdte levenni a vért, közben Chris finoman simogatta a hátam. Csendben néztem kifele az ablakon és vártam, hogy túllegyek végre ezen az egészen.
-Kész is, elküldjük elemeztetni, délután pedig Chris neked küldjem az eredményeket?
-Igen, ne bonyolítsuk most a dolgokat.
-Rendben. Akkor a kishölgy kérem feküdjön fel ide az ágyra, megvizsgálom. -Felálltam a székből a kezemre szorítottam közben a vattát. Kicsit szédelegtem, de nem volt vészes. Egy hétvégi berúgás rosszabb szokott lenni. Ledőltem az ágyra.
Chris leült arra a székre ahol eddig én ültem. Doktorúr pedig megvizsgált. Oldalra néztem Chrisre, aki halványan rám mosolygott.
-Kész is vagyunk. Minden rendben van a kisasszonnyal.
Felkeltem az ágyról és megálltam Chris előtt.
-Köszönjük szépen doktorúr.
-Délután küldöm az eredményeket.
-Rendben várjuk.
Chris keze az enyémhez simult és összekulcsolta az ujjainkat.
-Viszlát. -mondtam halkan majd kijöttünk a szobából.
-Kérsz egy kávét?
-Igen, az most nagyon jól esne.
-Ügyes voltál.-mosolygott rám, majd odahajolt hozzám és egy lány puszit adott az arcomra.
-Köszönöm, hogy elkísértél.
-Ugyan, tudod , hogy rám számíthatsz.
Odaértünk a kávéautomatához és Chris vett magunknak kávét.
-Legközelebb én fizetek.
-Nem fogom hagyni.
-Ez nem ér.
-De igen. Én vagyok a férfi.
Leültünk az asztalokhoz és kortyolgattuk a forró kávét. Keresztbe tettem a lábam az asztal alatt. Chris egyik kezét az ölébe engedte. Én kifele nézelődtem a mellettünk lévő hatalmas ablakon, gyönyörű idő volt kint. Igaz már erősen ősz van, de csodálatosan sütött a nap. Chris finoman megérintette a lábam. Hirtelen felé kaptam a tekintetem.
-Ismerkedsz?-kérdeztem a mosolygást magamba fojtva.
-Szeretnék igen.-mosolyodott el halványan és a szemembe nézett.
-Hát, azt lehet nem itt kéne.
-Én minden pillanatot megragadok. -Tenyere rásimult a térdemre majd finoman feljebb tolta. Megfeszültem. Gyomrom görcsbe rándult. Mért csinálja azt ha nem akar semmit és barátok vagyunk? Nem tudok kiigazodni rajta. Lehet ő sem tudja mit akar.
Zavartalanul kortyolgattam a kávém majd letettem.
-Menjünk inkább.
-Lépj be a telefonodba előbb.
-Mért?
-Csak lépj be.
-Hhh.. jó.-elővettem és láttam, hogy jött egy email.
-Ma akkor nem kell bemenni?
-Nem bizony. -mosolyodott el. Majd megmarkolta finoman a lábam és felkelt a székből. -Arra gondoltam mi lenne, ha ma átjönnél hozzám. Lenne kedved?
-Tele vagy meglepetésekkel. -nevettem el magam.
-Hazaviszlek, hogy összepakolj és mehetünk is.
-Hány napra megyek át hozzád, hogy össze kell pakoljak?-néztem rá kérdőn.
-Hát gondoltam estére is ott maradhatnál, meg ha gondolod fürdőruhát is hozhatsz, ha csak nem szeretsz meztelenkedni, mert abba is benne vagyok.-mosolyodott el.
-Hát ő... akkor menjünk haza előbb igen.
-Csak nem szégyenlős vagy?-állt meg velem szemben. Huncut mosoly bújkált az arcán.
-Tudtommal barátok vagyunk nem igaz?
-Hhhh... előbb én kérdeztem.-kacsintott rám.
Elfordultam tőle és megindultam kifele a kórházból.
-Ezt igennek veszem.-futott mellém és ölelt át egy kézzel a vállamnál.
Beültünk a kocsiba és haza siettünk. Beszaladtam a lakásba, gyorsan összepakoltam egy kis kézi táskába a cuccaim. Chris a kocsinak támaszkodva várt engem. Bezártam a bejárati ajtót és megindultam felé. Kivette a kezemből a táskám.
-Had segítsek.
-Köszi.
Bepakolt a csomagtartóba én addig beültem. Beült mellém és felém pillantott mikor beindította a motort.
-Várod? -halvány mosoly bújkált az arcán.
-Nem tudom mire kellene számítsak. -halványan elmosolyodtam miközben elfordítottam a fejem felőle.
-Nem foglak megerőszakolni, ha erre gondolsz.
-Igen?
-Biztos vagyok benne. Én úri ember vagyok, nem tennék ilyet.-méregetett mosolyogva.
-Megijesztesz.
-Nem tennék olyat amit te ne akarnál.
-Inkább vezess.
-Ahogy óhajtja hölgyem. -vállába boxoltam finoman.
Kezével megfogta az enyémet és a sebváltóra tette majd az övét rátéve az ujjait az enyémek köré fonta. Finoman simogatta a kezemet. Néztem ahogy csinálja és elgondolkoztam azon, hogy ezt most ő baráti szándékból csinálja vagy inkább más. Arra jöttem rá, hogy bele megyek a játékába. Finoman simogatni kezdtem a kezét.
Hirtelen elengedte a kezem és beletenyerelt a dudába.
-Eszednél vagy? -ordított ki az ablakon.
Megijedtem a hirtelen kiabálástól. Ő a fékezéstől a combomra tette a kezét. Elöntötte arcomat a forróság.
-Bocsáss meg, add vissza kezed. -elemelte a lábamról a kezét és kérte, hogy adjam oda az enyémet.
-Inkább érjünk hozzád épségbe.
-Nem vontad el a figyelmem, add vissza bátran a kezed.
-Akkor várj egy percet. -majd hátra fordultam a táskámért és kitúrtam belőle egy rágót nagy nehezen. Chris fél szemmel figyelte, hogy mit csinálok. Lassan végigpásztázott a szemével, majd a dekoltázsomon megakadt tekintete.
Visszafordultam felé ő hirtelen elpillantott rólam.
-Mi az?
-Semmi. Csak a szemembe ment valami.-dörzsölte a szemeit majd a kormányba markolt.
-Jól vagy?
-Igen, persze. Soha jobban.-próbált mosolygást erőltetni. Odahajoltam a füléhez.
-Engem nem tudsz átverni.-suttogtam halkan.-Chris az utat figyelte erősen és próbált visszarázódni.
-Nem sokára ott vagyunk.
-Szuper.
Chris feszült volt kicsit. Engem leginkább az aggasztott, hogy mért van csendben. Nem csináltam semmit. Leparkolt a ház előtt.
-Nem semmi.-néztem körbe csodálkozva.
-Tetszik?-mosolygott rám kedvesen.
-Igen, nagyon szép házad van.
-Na gyere, hozom a cuccaid, menjünk be.
Megálltunk a bejárati ajtónál Chris kikereste a zsebéből a lakáskulcsot majd felém pillantott.
-Remélem nem félsz a kutyáktól.
-Van kutyusod?-csillant fel a szemem.
-Igen.-nevette el magát.
-Jujj nem, na nyisd már. -izgatott voltam, nagyon szeretem az állatokat. Oda vagyok értük. Tervbe van, hogy majd én is szeretnék vagy egy kutyát vagy egy cicát a lakásba.
Chris kinyitotta előttem az ajtót . Kettő ragyogó szempár meredt rám. Hát elolvadok annyira édes egy kis teremtés csücsül velem szemben.
-Ő itt Dodger. Dodger ő pedig Ava.
-De édes, szia.-leguggoltam hozzá, de lehet nem kellett volna hisz örömébe rám ugrott és fenékre estem.
-Gyere add a kezed.-nyújtotta felém karját Chris és felsegített.
-Koszos lettem? -fordultam neki háttal miközben a fenekem poroltam le.
-Egy picit.
-Hol?
-Leporoljam?
-Megtennéd?-mosolyogtam rá huncutul.
-Meg , csak aztán nehogy baj legyen ebből. -lépett közelebb hozzám.
-Mi baj lehetne? -pillantottam rá majd finoman leporolta fenekem.
-Kész vagy .- gyorsan zsebre dugta a kezeit és elpillantott rólam.
-Csak nem zavarba vagy?-kacsintottam rá miközben bementünk az előszobába.
-Én? Nem, dehogy.
-Hát jó, csak furcsa vagy.
Nem válaszolt csak a konyha felé vette az irányt. Utána indultam Dodger követte gazdáját el se szakadt mellőle. A háza pedig gyönyörű volt. Ámulva néztem körbe, de megakadt a szemem egy képen.
-Ők a családom.
-Vannak gyerekek is?-pillantottam felé
-Igen, imádom őket.
-Neked is lehetne ,aztán itt lennétek a képen.
Chris elszomorodott. Odamentem hozzá, láttam rajta, hogy ez rosszul érintette.
-Bocsánat.-simítottam meg a vállát.
-Semmi baj.-rázta meg a fejét és elfordult. Mögé léptem és bátorságot véve magamon átöleltem. Szorosan hozzábújtam, majd a mellkasán összefogtam a kezeim. A keze rásimult az enyémre majd összefonta az ujjainkat.
-Én is szeretném, hogy ott legyenek.
-Tudom, sajnálom, hogy felhoztam.
Megfordult velem szembe és magához ölelt. Nyakához hajtottam a fejem és a hátába kapaszkodva közelebb bújtam. Csendben álltunk a konyhában én lassan elhúzódtam tőle. Chris rám nézett majd egy kósza tincset tűrt el az arcomból. Arcához hajoltam és egy lágy puszit nyomtam rá.
-Csinálok valami finom ebédet neked. -simította végig a hátamat a gerincem vonalán. Kirázott érintésétől a hideg.
-Segíthetek?
-Ha szeretnél.-mosolyodott el halványan.
-Mit szeretnél főzni?
-Nem tudom, mik a lehetőségek?
-Grillezzünk egyet?
-Részemről oké. Csinálok hozzá salátát. Mit szólsz hozzá?
-Rendben.
Elővett egy tálat amibe a salátához való alapanyagokat beletudom tenni. Ő addig elkezdte felszeletelni a húst majd bepácolta. Felé néztem és figyeltem ahogy csinálja. Rám pillantott.
-Mi az?
-Semmi. -gyorsan elnéztem róla.
-Mondjad.-majd letette a kést és kezet mosott. Odaállt mellém a pultnak támaszkodva.
-Rosszul érzem magam.-hajtottam le szomorúan a fejem.
Chris keze a nyakamra csúszott majd a halántékomra adott egy puszit és magához vont.
-Ne érezd rosszul magad. Nem történt semmi.
-De igen, mert hülye voltam, hogy azt mondtam, hogy a te gyerekeid is ott lehetnének, hisz jól tudom, hogy mennyire vágysz már erre. Borzasztóan bánt.-Chris a fülemhez hajolt.
-Úgy érzem nemsokára el fog az az idő is jönni, hogy majd ott lehessenek a gyerekeim is.
-Miből gondolod? Mért van egy kiszemelted már?-szorult össze a torkom.
-Igen. Csak még nem tudom, hogy mondjam el neki.-villant kék szeme az enyémbe.
-Értem.-léptem hátrébb. Szédülni kezdtem, remegett kezem lábam. Mért van velem, ha van nő akit már kinézett.
-Hé, jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Aha, merre találom a mosdót?-könny szökött a szemembe. Mintha gyomron vágtak volna olyan érzésem volt, amellett, hogy a szívem összetört apró darabokra.
-Itt a folyosó végén.
Elsiettem onnan és bezárkóztam. A tükör előtt álltam sokkolódva. Gyorsan megnyitottam a csapot és kitört belőlem a sírás. Megmostam az arcom, majd elzártam a vizet. Mégis mit keresek itt. Mért jöttem át. Végül is barátok vagyunk. Majd iszok valamit aztán nem is fog érdekelni.
-Jól vagy?-kopogtak a mosdó ajtaján.-Dodger itt ül az ajtóban. Ugye minden rendben?-kinyitottam az ajtót majd rámosolyogtam.
-Persze, pisilni se szabad elmenni?
-Ja, dehogynem, csak megijedtem.
-Ne félts, minden szuper.-paskoltam meg a vállát majd eljöttem mellette.
-Sírtál?-hallottam hátam mögül Chris hangját, de nem reagáltam semmit se rá. Folytattam a saláta összeállítását a konyhában. Chris mellém sétált és figyelt csendben.
-Nem a húst kéne bepácold?
-De igen csak érdekel mi a baj.
-Semmi.-nyújtottam el a szavakat és rá mosolyogtam .-Van itthon pia?
-Már inni akarsz? Nem lesz korai?
-Ó apuci megtiltja, hogy igyak?
-Ja nem, csak gondoltam majd este fele iszunk. De van persze. Szeretnéd, hogy csináljak neked valami finomat?
-Igen, jó ütős legyen.
-De az mért jó, ha berúgsz nem is fogsz holnap semmire se emlékezni.
-Hát és aztán?-nevettem el magam. -Te is iszol, te se fogsz semmire emlékezni.
-De én szeretnék. -szomorodott el. Eltette a húst a hűtőbe, hogy pihenjen majd kivett citromot, szódát, és fehér rumot. Kiöntötte egy pohárba.
-Még egy kicsit önts hozzá-löktem meg a rumos üveg alját. De Chris rászorított.
-Majd még iszol. Mért akarsz ennyire berúgni? Mért nem mondtad azt, hogy menjünk el akkor egy bárba?
-Majd kifizetem neked amit megiszok.
-Nem ezért mondtam, tudod jól, hogy ott is álltam volna mindent.
-De mi a fasznak Chris, nem vagyok a csajod, hogy mindent te vegyél.-kiabáltak vele, már idegesen.
-Mert így neveltek.
Kikaptam a poharat a kezéből és belekortyoltam az italomba.
-Jeget kérsz bele?
-Nem, teljesen jó.
Chris eltette a salátát is a hűtőbe, én addig elsétáltam a terasz ajtóhoz.
-Kimehetsz nyugodtan.-kinyitottam az ajtót majd kisétáltam. Leültem a teraszon lévő heverőre és lehunytam a szemeim.
Hallottam, hogy Chris motoszkál de nem érdekelt per pillanat. Élveztem, hogy süt a nap, meleg van. Égetik bőrömet a sugarai.
-Öltözz át te is fürdőruhába, és csobbanj egyet. -felpillantottam majd Chris felé néztem. Ott állt a grillsütőnél fürdőnadrágban. Széles háta volt felém. Amíg nem fordult meg végigmértem, de amint szembe fordult velem elpillantottam. Felkeltem a heverőről és elmentem átöltözni.
Francért néz ki ilyen jól. Átöltöztem a fürdőben. Magamat nézve a tükörben csalódottság fogott el. Úgy se vagyok neki jó. Mindegy, nem is érdekel. Fürdök egy jót, aztán eszünk és majd iszok. Ennyi. Tiszta jó. Nem is foglalkozok azzal amit előbb mondott. Mintha meg se hallottam volna. Ennyi. Kemény csaj vagyok, nem fog egy pasi se egy könnycseppet se kicsikarni belőlem. Elég volt.
Kimentem a fürdőből és átsétáltam a konyhán, majd a nappalin. Chris krákogása ijesztett meg.
-Te hogy kerülsz a konyhába?
-Itt voltam eddig is.-mért végig lassan. Már zavarba ejtő volt a stírölése.
-Befejeznéd?
-Bocsánat.- pillantott el rólam.
-Én akkor kimegyek.-intettem a medence felé.
-Rendben menj csak, én intézem a többit.
-Biztos?
-Igen, menj csak élvezd ki amíg még ilyen jó idő van.-mosolyodott el halványan.
-Hát jó, azért szólj ha van valami. -sarkon fordultam majd kimentem a teraszra.
-Rendben.-hallottam Chris elhalkuló hangját. Hátra pillantottam, majd ő hirtelen ijedtében lelökött a pultról egy poharat.
-Segítsek?-mosolyodtam el. Tudtam, hogy engem nézett, éreztem a hátamba fúródó tekintetét.
-Nem kell, megoldom. Csak béna voltam.
-Biztos ne segítsek?- Chris válaszképp megrázta a fejét majd kidobta az összetört poharat.
Én kimentem a medencéhez és megálltam az első lépcsőfokon. Összeszorítottam a szemeim mert hideg volt a víz, nagyon is.
Chris a háttérben csendben sütötte a bepácolt husikat. Éreztem, hogy figyel.
-Megkérdezhetem, hogy mi ennyire érdekes?
-Ömm semmi. Csak előbb vizezd be magad és úgy merülj a víz alá.
-Te nem jössz.-pillantottam hátra a vállam felett. Chris kiejtette a kezéből a villát amivel forgatja a húsokat.
-Én el vagyok itt.
-Látom nem megy. Segítek jó?
-De megy,csak..
-Mi csak?
-megrázta a fejét és lesütötte a szemeit. Odasétáltam mellé.
-Nehogy megégesd magad. Menj nyugodtan fürdeni.
-Mr Evans zavarba jött?
-Nem. Én nem.-nevetett el magát zavartan.
-Pedig de. Látszik rajtad.
-Nem szoktam zavarba jönni.
-Akkor mért nem nézel rám?
-Figyelem ne hogy odaégessem az ebédet.
-Azért koncentrálsz nehogy elejts megint valamit?-mosolyodtam el.
Chris nagyot nyelt. Majd felém pillantott mikor elvettem a kezéből a villát.
-Majd én csinálom.-mosolyodtam el rajta. Nem gondoltam volna, hogy ezt váltom ki belőle.
-Én is meg tudom oldani. Sokszor csináltam már.
-Igen? Akkor a kezedbe kéne lennie a profizmusnak.
-Csak, ügyetlen vagyok. Ennyi.
-Nem lehetséges, hogy valami olyat láttál ami miatt nem tudsz koncentrálni?
-Nem dehogy is. Semmi olyat nem. Minden rendben, csak lehet a meleg miatt van ez.
-Értem Evans. Hát akkor sok sikert a sütéshez. Nem zavarlak.-hajoltam a füléhez.
Elsétáltam mellőle majd bemásztam a medencébe. Gyorsan lemerültem, hogy megszokjam a hideget. Elúsztam a végéig. Nagyon jól esett. Mikor a végére értem megtámaszkodtam a medence szélén. Hátra néztem Chrisre. Ő épp lehajtotta a sütő tetejét és megterítette az asztalt.
-Jól úszol. -mosolygott rám. Lebuktam a víz alá majd felé vettem az irányt. Chris leguggolt a medence szélénél. Lementem az aljára majd onnan fellökve magam azt találtam ki, ha felérek belerántom a vízbe. Kiérve a vízből hirtelen Chrissel találtam szemben magam. Karját elkapva megtartott engem. Pár centi választott el tőle. Finoman végig simította az arcom. Ajkaim elválltak egymástól. Egyáltalán nem erre számítottam. Hosszasan néztük egymás szemét.
Lábaimmal megtámaszkodtam a medence szélén és nagyot rántottam rajta, ennek köszönhetően beleborult a medencébe.
-Ez nem ér. Gyere ide. -karom után kapott.
-De igen ér, ezt azért kaptad mert bámulsz.
-Hát, de. Had nézzem meg ami szép. Szeretem a szép dolgokat.
-Ó csak ugyan? Akkor ehhez mit szólsz.- elkezdtem felé fröcskölni a vizet.
-Gyere ide. -kiabálja nevetve.
-Nem, bolond lennék.
-De.-majd a karomat elkapta és magához rántott. Neki ütődtem a mellkasának. Hevesen vettük mind a ketten a levegőt.
-Ez nem ér. Erősebb vagy.
-Az nem jelent itt semmit. Te vagy az aki elcsavarja a másik fejét.
-Nem csavarom el senki fejét.
-De igen. Nem nyitok ebből vitát. -majd elengedett és kisétált a medencéből. -jössz enni? -pillantott hátra.
-Megyek.-duzzogva kimásztam és leültem az asztalhoz.
-Gyere töröld meg magad.-nyújtott felém egy törölközőt. Megtörölköztem, eközben Chris szedett magunknak a salátából és a húsból.
-Jó étvágyat.
-Neked is. -elkezdtünk enni. Nagyon finom lett, kész szakács ez a pasi. Igaz, voltak bakik, de a végeredmény nagyon finom lett. Mázlista lesz a kiszemeltje, ha majd neki fog főzni.
-Ízlik?
-Igen, finomat főztél.
-Nem csak az én érdemem. -pillantott fel rám. -Hogy van a kezed?-intett a vérvétel helyére.
-Picit fáj, de túlélem.-mosolyodtam el.
-Bátor voltál.-nézte a szemeimet.
-Köszi.-pillantottam el róla.
-Kérsz egy kávét?
-Igen, addig elmosogatok.
-Majd én, a vendégem vagy.
-Ajj de ez így nem jó.
-Mért, nem szereted, ha körül ugrálnak?
-De, de akkor is. Szeretnék én is segíteni.
-Tudom, de megoldom.-mosolygott rám.
-Mi van ha összetöröd a tányérokat?
-Amíg itt ülsz addig nem fogom.-nevette el magát.
-Mért én tehetek arról, hogy béna voltál?-vontam fel a szemöldököm.
-Elterelted a figyelmem.
-Aha, most bevallottad. Mégis mivel tereltem el? Nem csináltam semmit.-az asztalhoz lépett két tenyerét rátette és fölém hajolt.
-A puszta jelenléteddel.-nézett mélyen a szemembe. Én meg se mertem szólalni. Lepillantott rám, végig mért lassan.
-Ez nem ér.-suttogtam halkan.
-De igen.-mosolyodott el. Összeszedte a tányérokat és eltűnt a házban. Felálltam az asztaltól és a napozó ágy felé vettem az irányt. Elnyúlva eldőltem rajta. Nagyon jól esett kikapcsolódni. Hasra fordultam és kikapcsoltam a melltartómat. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem itt. Csak egy sóhajt hallottam magam mellől.
-Hmm? Mondjad.
-Hát csak hoztam a kávéd. Elvennéd mielőtt leejtem?
-Tedd csak le. Előtte segítened kéne.
Sóhajtva lepakolt.
-Mit tehetek érted?
-Bekapcsolod a melltartóm? -felpillantottam rá.
-Be ,de inkább csukd vissza a szemed.
-Mért?-mosolyodtam el ahogy visszafordítottam a fejem.
-Jobb, ha nem tudod.-éreztem forró kezét a testemen, ahogy hozzám ért. Finoman összekapcsolta a kapcsot és leült a mellettem lévő napozó ágyra. Ölébe tett egy párnát és elvette a kávéját. Megfordultam én is és mosolyogva figyeltem.
-Az minek? -intettem a párnára.
-Zavar ha a hátam mögött van.
-Akkor add ide és át teszem oda.
-Nem kell jó ez itt.-odanyúltam a párna sarkához és lassan meghúztam. Chris rácsapott.
-Mondom jó helyen van. -nézett rám hirtelen ingerülten.
-De ideges valaki.-vigyorogtam rá.
-Nem vagyok az. Kérlek idd a kávéd.
Vissza ültem és kortyolgatni kezdtem a forró italt. Chrisre sandítottam aki a párna alatt megigazította férfiasságát.
Zavarba jöttem, éreztem, hogy lángol az arcom. Ezért tette az ölébe a párnát, hogy ne lássam.
-Ízlik a kávé?-kérdezte már összeszedettebben Chris.
-Igen.-felé se fordultam. Nem akartam, hogy lássa, hogy kipirult az arcom.
-Hoztam naptejet is, ha be szeretnéd magad kenni.
-Köszi, de nem kell.-letettem a poharam majd eldőltem az ágyon.
-Rendben.-hanyatt dőlt ő is. Dodger odafeküdt mellé.