That's My Way

26. rész

-Hogy mondod?-kerekedett ki a szemem. Jake rám kapta a szemeit. Én hirtelen Miára pillantottam aki szintúgy mint én nem tudott köpni-nyelni.
-Úgy, hogy eltűnt ez a nő. Az anyja keresett meg minket, mert nem érte el a lányát.-mondta el újra Jake.
-Kép van erről a Sharonról?-lehet nem is az akire gondolunk, van ezer millió ilyen nevű nő a városban.
-Van.-csúsztatta felém az aktát a konyhapulton. Nagyot nyeltem, mikor kinyitottam és szembe nézett velem Sharon.
-Őt ismerjük, mind a hárman. - néztem fel a mellettem ülőkre.
-Igen?-kerekedett ki Jake szeme.-Honnan?
-Egy helyen dolgozunk. Ő a sminkes csaj. Sharon Campbell-köszörültem meg a torkom.
-Lehet tudni bármit róla? Mikor láttátok őt utoljára?-kezdte el előkeresni Mia párja a jegyzetfüzetét.
-Ava, te még mondtad is, hogy fura, hogy nincs bent.
-Igen, a karácsonyi rendezvényen már nem volt ott. Ez fel is tűnt. Pedig ő szeret középpontban lenni.
-Jóba voltatok vele?-hát ezt nagyon nem mondanám, konkrétan utáltam ezt a nőt. Örültem volna neki, ha hamarabb eltűnik, de ezt nem mondhattam, hisz akkor meggyanúsítottak volna engem az eltűnésével.
-Nem voltunk jóba.-suttogtam halkan.
-Mia drágám te se?
-A-aa.-rázta meg a fejét barátnőm nemleges válasz gyanánt.
-Hhhh, fasza. Volt vele esetleg nektek összetűzésetek? Vagy Chris, neked valami volt ezzel a nővel? Bocsáss meg Ava, hogy ilyen kérdéseket teszek fel a párodnak, de muszáj. - Én csak megráztam a fejem. Bevillant mikor Chris smárolt ezzel a kurvával, meg hogy mennyire rá volt tapadva ez a Sharon Chrisre.
-Egy csók, amiről Ava is tud. Sharon akarta, ő erősködött, de ezen kívül semmi nem volt. Max az, hogy folyamatosan zaklatott az üzeneteivel. -erről én mind tudok, így nem ért meglepetésként, de még mindig szarul esett. Chris látta az arcomon, hogy nem vagyok boldog ezektől, így a kezét átnyújtva az asztalon megsimította a kézfejem.
-Ezen kívül semmi nincs, ami segíthetné a nyomozást?
-Hát nem nagyon, max egy valami.-pillantottam fel Jakere. Mindenki feszülten figyelt engem. Valahogy azt érzem Adam keze van ebbe a dologban benne.
-Mi lenne az?- nézett fel Jake a papírjai mögül várva, hogy tegyek még hozzá a történethez.
-Legutóbb amikor láttam Sharont...
-Várj, kérlek had tegyem ide a hangfelvevőt, kell bizonyíték arról ami itt elhangzik. Remélem nem haragszotok meg?- na hát ilyenbe se volt részem. És kezdtem aggódni, hogy így, ha Chris is belekeveredik ebbe, milyen kimenetele lesz ennek az egésznek. A karrierjére nézve, a magánéletére. Ő nem csinált semmit, mi csak tanúk vagyunk, de ha Adamhez eljut a hír, hogy én itt ellene indítom a nyomozást szerintem nekem annyi lesz. Hatalmasat dobbant a szívem, ahogy ez végigfutott az agyamon. Szó szerint féltem!
Jake bekapcsolta a hangfelvevőt és lehelyezte a konyhapult közepére.
-December 22. 23:06. Itt Jake nyomozó a kerületi nyomozói irodából, velem van három tanú Sharon Campbell ügyével kapcsolatban. Kérem mutatkozzanak be.
-Mia Smith.
-Christopher Robert Evans.
-Ava Miller.
-Köszönöm a bemutatkozást. Kérem mondják el honnan ismerik Campbell kisasszonyt?
-A Steiner Stúdióban dolgozott, mint mind a hárman. Kollégák voltunk.
-Rendben nagyon köszönöm. Jóban voltak esetleg Sharon Campbellel? - ezt már végig rágtuk, most ismét Chrisnek is el kell mondania amit előbb? Hát ez kurva jó.
-Nem.-jelentettük ki, mind a hárman egyszerre.
-Kérem mondják külön, egyesével.
-Mia Smith ön jóba volt Sharon Campbellel?
-Nem.
-Ava Miller, és ön?
-Szint úgy, nem!
-Crhistopher Robert Evans és ön?
-Nem, viszont zaklatott Sharon üzenetekkel.
-Rendben, kérem adja ide a telefonját, hogy ezeket az üzeneteket lementsük, ha megtaláljuk Campbell kisasszonyt kérdőre tudjuk vonni.
-Parancsoljon.-nyújtotta át Chris a készüléket Jakenek. Én idegesen tördeltem az ujjaim. Túl komolynak tűnik ez a dolog már. Nem gondoltam volna, hogy egyszer Sharon után fogunk nyomozni és ezt pár nappal karácsony előtt. Tiszta ideg vagyok, hogy ha szóba is kerül Adam, márpedig jeleztem, hogy van még mondandóm, akkor rohadtul meg fogom szívni ezt még.
-Ava Miller kisasszony, van önnek esetleg hozzáfűzni valója a nyomozáshoz?
-Igen nyomozó. December 18-án volt a Steiner Stúdióban a karácsonyi ünnepség, ezen Sharon Campbell már nem jelent meg, furcsálltam, mert szeret a középpontban lenni.
-Esetleg emlékszik mikor látta őt utoljára?
-Hát napra pontosan sajnos nem. De azt tudom, hogy kivel.- mindenki szeme rám szegeződött. Tudtam, hogy most van az a pont, hogy kitálaljak erről az egész Adames ügyből. Az elejétől a végéig.
-Hallgatom Ava Miller.- Jake nagyon szigorúnak tűnt, tényleg mint a filmekben a kihallgatás, csak egy tök barátságos környezetben.
-Adam Foster. Ő volt vele. Kísérgette minden hova. Nagyon egymásba voltak gabalyodva.
-Értem, köszönöm Ava Miller. Lenne bármi más még amit mondani szeretne?
-Még annyit jegyeznék meg, hogy nekem gyanús az a férfi.
-Adam Foster?
-Igen.
-Miért gondolja ezt kisasszony?
-Volt nekem vele nézeteltérésem.-köszörültem meg a torkom. Chris megszorította bátorításképp a kézfejem, hogy minden rendben van. De nem volt rendben. Fel kell idézzem újra azokat az emlékeket amiket már rég el akarok felejteni, de nem tudok. Idefele jövet is, szerintem ő követhet, és van egy olyan érzésem, mintha figyelne és arra várna, hogy elaludjunk. Tiszta paranoiás lettem már, be fogok kattanni ettől egyszer.
-Hallgatom, mondjon el mindent, hátha lendít az ügyön és hozzá tesz ez is valamit.
-Az biztos, garantálom. - Jake intett, hogy ilyeneket ne mondjak, mert semmit se lehet garantálni. - Annyi hogy, pontosan nem tudom, talán 4 hónapja kerülhetett oda a céghez Adam Foster. Besegítette a dekorosok munkáját. Flörtölni kezdett velem, egész nap ezt csinálta,majd elhívott egy sétára a Central parkba. -Chris felé pillantottam aki idegesen tördelte a kezét, gyanítom ő is emlékszik mindenre pontosan úgy ahogy én is. - A Central parkból felhívott teázni, azt mondta közel lakik.
-Ön fel ment?
-Igen-hajtottam le a fejem.
-Rendben, kérem folytassa.- hagy levegőt vettem, hogy felkészüljek a folytatásra.
-Szóval készített egy teát, én pedig elmentem a mosdóba. Ott amikor végeztem a dolgommal és kezet mostam az egyik fiók ki volt nyitva és egy bilincset találtam amire alvadt vér volt rátapadva. Jobban megnézve voltak képek lányokról akik, holtan vagy félig holt állapotba feküdtek a lakás különböző pontján. Volt amelyik más helyszínen volt nem a lakásban, talán egy parkban vagy az erdőbe, nem tudom ezt pontosan, mert amint megláttam menekülni akartam. Az volt a baj, hogy amint kijöttem a fürdőből ő eltűnt. Nem láttam sehol, majd megijesztett engem, a szívem már így is dörömbölt a mellkasomban azok után amit láttam. Jeleztem, hogy mennem kell, de erőszakossá vált. Nem engedte, hogy kilépjek az ajtón. Neki vágott az ajtónak, mondta, hogy amint végzünk már nem fog fájni. Én nagynehezen kiszabadultam a karjai közül és rohanni kezdtem. Christ hívtam, hogy segítsen nekem.
-Ez így történt Mr. Evans?
-Igen, nyomozó. Pontosan ahogy elmondta. Azonnal indultam érte és kértem, hogy amíg oda nem érek ne tegye le a telefont.-Mia kapkodta a tekintetét köztem és Chris között , ő nem tudta a teljes történetet, most viszont, hogy rázúdult és tud mindent erről.Láttam rajta,hogy meg van ijedve.
-Mi történt ezt követően?
-Odaértem Avához, nem tudom melyik utcában szedtem őt össze, de gyorsan beültettem a kocsiba és bevártam Adam Fostert, mert ő folyamatosan követte Ava Millert amióta elhagyta a lány a férfi lakását. Elbeszélgettem Adammel, hogy jobb lenne ha leszállna a lányról és békén hagyná.
-Mr. Evans, megütötte Adam Fostert?
-Meg, aggódtam a lányért, féltettem. Meg akartam védeni.
-Rendben, köszönöm az információkat, esetleg még lenne valami?-pillantott felém Jake. Látta rajtam, hogy összezuhantam, hogy újra átélem az eseményeket.
-Igen.-nyögtem halkan. Chris helyezkedni kezdett a székén, ideges volt. Féltett borzasztóan.
-Kérem folytassa Ava Miller.
-Azóta folyamatosan követ engem minden hova. Edzésre ahova jártam, ott is kint várt mikor végeztem. Sajnos Mr. Evans nem volt jelenleg a városban. 4 hónapig távol volt. Adam Foster ezt is valahonnan tudta, de nem tudom honnan. A lakásomon is megkeresett ezalatt az idő alatt. Annyiban volt szerencsém, hogy Henry az edzőm és mint később kiderült Mr. Evans edzője is egyben, ő segített nekem. Vigyázott rám amíg Chris távol volt.
-Mi a teljes neve az úrnak?
-Henry Morgan.-szólalt fel Chris mellettem.
-Rendben, köszönöm önöknek az információkat. - kikapcsolta Jake a hangfelvevőt, majd engem figyelt kikerekedett szemekkel. Síri csend telepedett közénk. Nyugodtabb lettem, hogy elmondtam ezeket a dolgokat, de féltem is. Mi van, ha Adam rájön, hogy kitálaltam. Nem tudom kitől szerzi az információkat, de biztos, hogy van társa. Chris felállt a székéről, látta rajtam, hogy összetörtem.
-Gyere ide.- húzott magához. Arcomat a mellkasába fúrtam, reszkettem a kezei közt.
-Telefonálok egyet, rendben?- állt fel Jake a helyéről és bőszen a telefonját nyomkodta. Gondolom tudósítani kell a központot, a fejleményekről. Mia a poharáért sietett és teletöltötte borral. Elhúzódtam Christől, majd lemásztam a székről én is.
-Minden rendben, ügyes voltál. Most már semmi baj nem lesz. Rajta vannak az ügyön.- nagyot sóhajtva elpillantottam róla és a hűtő irányába indultam. Ha tehetném most én is innék mint Mia, de nem lehet. Barátnőm idegesen fel-le járkált a nappaliban. Odaléptem hozzá miután kitöltöttem magamnak egy újabb adag limonádét.
-Hé, minden rendben?
-Nem tudtam, hogy ennyire komoly a helyzet. Nem mondtad.-nézett rám kétségbe esve.
-Azért nem mondtam, mert nem akartam, hogy félj.
-A barátnőd vagyok. És meg kell védenem téged.
-Ezzel a barommal szemben te se tudnál. Gyanítom azért követ engem, mert én jöttem ki élve a lakásából. És most már biztos vagyok, hogy ő követett minket idefele jövet. Tényleg!-csaptam a homlokomra.- Jake!- siettem oda hozzá,de ő egy percre leintett, hogy várjak épp vonalban van gondolom az egyik kollégájával. Idegesen doboltam a körmeimmel a pulton. Chris bontott egy újabb sört, gyanítom az ő lelki békéjét is fenekestül felforgatta az ügy.
-Szerinted megölték?- sétált mellém Mia.
-Nem tudom, de van egy rossz érzésem.
-Csak nektek ne legyen bajotok.-ölelt magához barátnőm. Halkan szipogott a nyakamban, amíg én a hátát simogattam. Próbáltam erősnek látszani, de piszkosul nehéz. Chris a pultnak támaszkodva figyelt minket, csendben iszogatta hideg sört.
-Mondjad Ava.-fordult felém Jake.
-Szerinted Chris kocsijában van kamera?
-Huhh, Chris?
-Van kamera, de az minek?
-Meg tudnánk nézni annak a valakinek a rendszámát, aki követett minket idefele.
-Nézzük. Gyerünk.-pattant fel Jake a helyéről és a kabátját kezdte felvenni. Chris gyorsan letette a sört a pultra, majd Jake után indult.
-Te lehet pályát tévesztettél.- nézett rám Mia mosolyogva.
-Igen, szerintem is.-pillantott ránk Chris.
-Ava, ha találunk valamit, rendszám alapján tudok keresni. Nagyon ügyes vagy. - mosolygott rám büszkén Jake. Jól esett mindenkitől, hogy ennyire ügyesnek gondolnak. Én csak agyalok, hangosan gondolkozok, hátha megtaláljuk ezt a faszt és végre lecsukják a picsába. De van egy sanda gyanúm, hogy annyira profi, hisz eddig még nem kapták el. Volt vagy öt lányról kép a fiókban és ennyire el tudta tusolni ezeket, hogy soha eddig nem derült ki semmi erről? Hogy a picsába?
Felkaptuk Miával mi is a kabátunkat és megindultunk a fiúk után a sötét éjszakába. Még hidegebb volt kint mint egy órával ezelőtt. Kabátom összehúztam magamon amíg Mia bezárta a kis faház ajtaját.
-Remélem nincs itt a közelben.- pillantottam körbe ijedten. A két férfi sziluettjét láttam már csak méterekre tőlünk, ahogy sietnek az autó felé.
-Ne szarass be jobban, inkább menjünk.- ragadta meg a karom barátnőm és megindultunk mi is a kocsihoz. Gyorsan szedtük a lábainkat, egy mert hideg volt piszkosul, kettő meg be voltunk szarva.
Jake beült a sofőr üléshez és elkezdte bűvölni a fedélzeti komputert.
-Chris, körbejárnád az autót, nincs-e rajta nyomkövető?
-Persze. De azt hol keressem?-nézett Jakere értetlenül Chris, gyanítom neki is annyi tapasztalata van ezzel kapcsolatban mint nekem, vagy Miának.
-A kocsi kereke felett tapogasd végig. Nincs-e ott egy kis dobozka.-adta ki az utasítást Jake.
-Rendben. - Chris a bal hátsó keréknél kezdte a keresést.
-Segítsek?-álltam mellé.
-Nem kell szívem, csak összekoszolnád magad.
-De szeretnék segíteni.-simítottam a vállára a kezem. Az arca ellágyult, ahogy megérezte az érintésem.
-Tudom, de te már így is rengeteget segítettél. - állt fel mellettem és megpuszilta a homlokom. Átsétált a kocsi túloldalára, majd a jobb hátsó kereket kezdte vizsgálni. Én türelmetlenül Miára pillantottam, aki Jake mellett állt idegesen.
-Mia, hozd ki a laptopom, rádugom a kocsira.
-Menjek veled? - kérdeztem barátnőmet.
-Berohanok, aztán szaladok vissza.-simította meg a karom Mia.
-Légy óvatos.-szorítottam meg finoman a kezét.
-Sietek.-mosolygott rám, majd elszaladt a faház irányába.
-Itt van valami- hallottam meg Chris hangját. Átsiettem a kocsi túloldalára és mellé guggoltam.
-Meg van?-pillantottam rá aggódva, ő fél kézzel a kocsi alatt nyúlkált, majd felém nézett.
-Azt hiszem, de baromira rá van ragasztva, vagy fagyva, nem tudom. - próbálta izomból rángatni az autó mozgott vele együtt, úgy, hogy Jake elől ült az autóba. Van benne erő döbbentem le egy percre, nem szeretnék kapni egy pofont tőle, az már biztos.
-Jake!-kiáltottam el magam, majd átsiettem a túloldalra.-Jake.
-Mondjad.-pillantott rám Mia párja.
-Hogy kell leszedni azt a szart a kocsiról?
-Nincs rá fagyva?
-Lehet, nem tudom.
-Feszítse le Chris, van a pajtában feszítővas.-fordult vissza a
-Hhhh... oké, megmondom.-szaladtam vissza a kocsi túloldalán szerencsétlenkedő páromhoz.
-Szívem.-simítottam a vállára a kezem.
-Igen?-nyögött fel, majd kimászott a kocsi alól.
-El kéne menni a pajtába.
-Igen?-virult fel az arca. Én elnevettem magam, hogy félreértette a dolgot.
-Igen.
-Gyere, rohanok is.
-Feszítő vas kell onnan.
-Ennyire durván azért nem akarhatod.-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Nem, félre érted.-nevettem fel ismét.-Ezt a szart le kell onnan varázsolni, mert ráfagyott a kocsira.
-Hhhh, pedig már reménykedtem.-hajtotta le szomorúan a fejét.
-Ha bebújunk az ágyba felmelegíthetsz. Átfagytam teljesen.-hajoltam a füléhez, majd megpusziltam a nyakát.
-Rendben, szavadon foglak.-puszilta meg a szám sarkát. Elsétáltunk előre Jake mellé, majd Chris szembe fordult velem.- Elsietek azért a szarért, és rohanok is vissza. Kérlek maradj itt Jake mellett! Rendben?
-Igen.-simítottam meg az arcát. Chris halványan elmosolyodott, majd megindult ő is a kis ház irányába, csak ő még tovább is megy. Ketten maradtunk Jakekel. Fáztam piszkosul, emellett még ideges is voltam, hogy találunk-e valamit. Biztos vagyok benne, hogy Adam innen tudta, hogy merre járunk. Amíg Chris távol volt én használtam a kocsit. Tuti vagyok benne, hogy a nyomkövető miatt van. De hogy a faszomba vetemedhetett ilyenre, ennyire rögösen ragaszkodni ahhoz, hogy engem megtaláljon és eltegyen láb alól. Egy elmebeteg ez az ember, de ezzel nem mondtam újat.
-Tudok segíteni valamiben?-kérdeztem meg Jaket, majd jobban magam köré csavartam a vastag sálam.
-Nagyon fázol?
-Kicsit.
-Menj be a házba inkább, nehogy bajotok legyen.
-Segíteni szeretnék.
-Már így is te tettél a legtöbbet ezért az ügyért. Szavakkal nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok, hogy bevédted a seggem. Főnököm örül nagyon, hogy jutottam valamire ezzel az üggyel. Csak neked köszönhetem.
-Ugyan hagyd már.-legyintettem egyet.
-Nem. Komolyan mondom. Chris egy nagyon szerencsés pasi.-mosolygott felém, majd visszapillantott a képernyőre.