That's My Way

22. rész

Borzasztó gyorsan eltelt az az egy hét amit Chrissel töltöttem, mondhatni egy szempillantás alatt. Mia folyamatosan minden nap zaklatott, hogy mi van velem, hogy vagyunk, természetesen mindenről is be kellett neki számoljak, de egy dolgot nem mondtam neki , inkább azt megtartom magamnak.
A hetek csak úgy repültek, de a szívemben a fájdalom, hogy Chris nincs velem egyre jobban erősödött. Hazaérve munkából Dodger óriási örömmel fogadott, nagyon örült nekem . Nem tagadom én is neki, hisz hiányzott már nagyon. Chris a lelkemre kötötte, hogy minden nap, amint hazaérek jelentkezzek. A nappaliban ülve meredtem magam elé és játszottam le újra és újra ami abban az egy hétben történt. Borzasztóan hiányzott Chris, oké hogy Dodger ott volt velem és minden hova akár merre is mentem a lakásba a nyomomban volt, de nem volt ugyan az. Magányos voltam. Az orvost is már megjártam, így a kezemmel szerencsére már minden rendben van, nyoma sincs annak amit Adam művelt vele. Fáradtan hanyatt dőltem a kanapén és meredten néztem a plafont. Dodger az ölembe hajtotta a fejét és csendben szuszogott rajtam. Amióta eljöttem Christől nagyon furcsán érzem magam, nem tudom mi miatt ,de valószínűsítem a hiánya okozza ezt.
Telefonomat felkaptam és kikerestem a névjegyzékbe a nevét ,majd visszadőlve a kanapéra és vártam, hogy felvegye.
-Szia kincsem, hazaértél?
-Szia édesem, igen.-mosolyodtam el halványan.
-Minden rendben?
-Ühüm, csak hiányzol.- szorítottam össze a szemem.
-Te is nekem szívem, de gondolj arra nemsoká karácsony.
-Akkor itt leszel?
-Meglátjuk.- hallottam a hangján hogy elmosolyodik, így a lelkem is kicsit megnyugodott, hátha van remény hogy újra egy kis időt vele tölthetek.
-Olyan jó lenne.-sóhajtottam fel halkan.
-Igen szívem, de most viszont dőlj le, holnap neked is munka van és pihenned kell.
-Tudom, de nem akarok menni.
-Elhiszem, én se szeretnék, de muszáj.
-Hhhh jó.. Pihend ki magad Chris, holnap beszélünk.
-Mindenképp, szeretlek kicsim.
-Szeretlek édes.
Letettük a telefont én pedig lassú léptekkel felvánszorogtam a hálóba. Beborultam az ágyba és egyből el is nyomott az álom.

Gyerek sírás csapta meg a fülem, nem tudtam hirtelen honnan jöhet. A nappaliban ülve nézek a hang irányába. Mért hallom ezt? Felkeltem és elindultam.
Fentről jön az emeletről.
Felsiettem a lépcsőn és benyitottam a hálóba.
Egy kiságy volt a szoba sarkában amiben egy barna hajú ,kék szemű kislány csücsült. Szemei csillogtak a könnytől.
Lábaim megindultak felé pár perc hezitálás után és odaléptem az ágyához.
-Anyu.-nyújtotta felém apró kezecskéit, hogy felvegyem.
Karjaimba vettem ő pedig szorosan a nyakamhoz bújt.
-Gyönyörű kislányunk van.- hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül, de mire megfordultam hirtelen visszazökkentem a valóságba és felriadtam.

Szemeim kipattantak és felültem az ágyban. Mi az isten van velem? Dörzsöltem meg a szemeim, hogy magamhoz térjek. Dodger békésen aludt mellettem így hanyatt dőltem az ágyba.
Lehet hogy a repülőn lévő kislány miatt álmodtam erről? Egyszerűen nem értem. Mért mondta, hogy anyu? Mért éreztem a késztetést, hogy felveszem és magamhoz ölelem, mintha az enyém lenne?
A legrosszabb pedig, hogy a férfi aki beszélt hozzám nem láttam. Csak hallottam a hangját.
Mindegy inkább megpróbálok aludni, ez csak egy álom volt. Korán kell kelnem reggel, így még egy kicsit muszáj lesz aludnom.

Telefonom jelzésére keltem. Fáradtan kinyomtam, majd kivánszorogtam a fürdőbe. Rendbe szedtem magam és felkaptam valami meleg ruhát magamra. Kint már elég hűvös idők járnak így december elején. Összeszedtem a cuccaim és szokásos reggeli rutinomat elvégeztem ami abból állt, hogy megetettem Dodgert és csináltam magamnak egy kávét, hogy észhez térjek. Amint belekortyoltam a kávéba, azonnal le is tettem a bögrém a pultra. Most én szenilis vagyok? Mért ilyen szar az íze ennek? Pedig tettem bele cukrot meg tejet is. Úgy csináltam ahogy eddig.
-Megpróbálom újra. -megkóstoltam, de ugyan olyan rossz volt.
-Na jó feladtam. Kiöntöm a picsába az egészet, akkor nem iszok kávét. -fogtam a bögrét és kiöntöttem a tartalmát a mosogatóba. Mért nem jó semmi? Mi az isten van velem?
Órámra pillantottam és rohanni kezdtem, hogy felkapkodjam magamra a cipőm és a kabátom. Gyorsan elbúcsúztam Dodgertől és szaladtam a kocsihoz, hogy el ne késsek a munkahelyemről. Bedobáltam a táskáim az anyósülésre és gyorsan becsatolva magam padlógázzal kivágódtam az útra. Ideges voltam, kávét se tudtam inni. Mi a fasz van velem? Nyűgös vagyok, nem akarok bent lenni. Kész borzalom ez a nap már most.
Természetesen mindenki elém kerül az úton így már ott tartottam, hogy az előttem totyogó sofőrt kikapom a volán mögül.
Nagynehezen beértem a céghez és leparkoltam a szokásos helyre az autóval, természetesen ahol Chris szokott állni, majd gyors léptekkel indultam meg a bejárat felé.
Szia csajszi.-karolta át a vállam Mia. Én összerezzentem ahogy megjelent mellettem, egyáltalán nem számítottam rá.
-Szia.
-De morcos vagy. Baj van?
-Nincs , csak kávét se tudok inni, nyűgös vagyok, minden bajom van.
-Ajjaj. -vigyorodott el.
-Meg se szólalj, nem vagyok az. -zártam le a témát gyorsan.
-Mért nem ittál kávét?
-Mert nincs jó íze. Pedig ugyan úgy csináltam ahogy szoktam. Szerinted megromolhat?
-Nem hiszem. Nem lehet a tejjel volt baj?
-Nem tudom. -hajtottam le a fejem, miközben befele sétáltunk az irodába.
-Csinálok neked egyet itt bent. Addig pakolj le.
-Köszi.-mosolyogtam rá hálásan, majd bekapcsoltam a gépem és elkezdtem az aznapi munkát.
Mia a konyhában bűvészkedett míg egyszer csak kivágódott az iroda ajtó és Sharon, majd utána Adam lépett be.
Én nekem elzsibbadtak a végtagjaim, meg se tudtam moccanni a székbe. Mégis mi a francot keres ez itt? Mi a faszért van itt megint.
Sharon ahogy végig vonult az irodában Adam szorosan mögötte jött, majd ahogy megpillantott engem egy hatalmas mosolyt küldött felém, de én inkább elnéztem róla mielőtt telibe hányom. Undorító ez az ember, ezek szerint most Sharont fűzi? Bár mondjuk megérdemlik egymást, mind a ketten egy elviselhetetlen, undorító, gerinctelen emberek. Zsák a foltját megtalálta.
Mia lépett mellém és letette a gőzölgő kávét az asztalomra.
-Köszönöm.-hálásan rámosolyogtam majd belekortyoltam az italba. Ez se volt jobb, felálltam a helyemről úgy, hogy Mia ne vegye észre és kimentem a konyhába kiönteni ennek a pohárnak a tartalmát is.
Beteg leszek? Vagy mi a franc van. Elkeseredve visszasétáltam az asztalomhoz és folytattam inkább a munkám.
-Sharon ahogy látom nagyon elbájolog Adammel.
-Na igen, egymásnak valók.
-Ja el is felejtettem. A kávé? Jobb volt? -kérdezte kíváncsian, ahogy a bögrét kereste az asztalomon. Én csak megráztam elkeseredve a fejem.
-Nem sajnos, nem tudom mi van. Lehet beteg leszek.
-Vagy esetleg más va..
-Csönd , nincs más a dologba, erről akadj le.-parancsoltam rá, ő csak halkan kuncogni kezdett. Tetszett neki, hogy felidegesít ezzel a témával.
-Majd had legyek a keresztanyuka. Kérlek.-suttogta hatalmas vigyorral az arcán.
-Csend! - álltam fel a helyemről, majd a nyomtatóhoz sétáltam, hogy beszkeneljek pár papírt. Idegesen dobogtam a gép tetején, ahogy vártam hogy beszkenelje a papírokat.
Hangos kacagás csapta meg a fülem, így a hang irányába fordítottam a fejem. A leghátsó irodából jött a nevetés. Elsétáltam halkan abba az irányba, de amit láttam ledöbbentett.
Sharon az asztalnál ült a géppel szemben Adam pedig mellette az asztalon félig felé fordulva és a nő karját cirógatta.
Öklendezni kezdtem, így berohantam a mellettem lévő mosdóba.
-Mi a faszom van már? Nem igaz. -megmostam az arcom ,ami nagyon jól esett, egy kicsit helyre rázódtam ahogy a hideg víz érintkezett a bőrömmel. Kikászálódtam a mosdóból , majd visszasiettem a helyemre. Én ma megpróbálom túlélni ezt a napot és menekülök haza.
Visszavánszorogtam a helyemre és próbáltam elterelni a munkával a figyelmem.
-Képzeld jövő héten lesz a karácsonyi buli.-hajolt át az asztalomon Mia izgatottan. -Be fogunk rugni mint állat.-kacsintott rám vigyorogva.
-Huuu de remek lesz.- mosolyogtam rá, de érezhető volt a hangomon és a vigyoromon, hogy baromira nem őszinte. Ha ilyet vált ki belőlem a pia is, az remek lesz.
-Naaa csak lazulunk, kiröhögünk mindenkit aki nem bírja a piát és ennyi.-nevetett fel.
Telefonomra pillantottam aminek felvillant a kijelzője.
- Minden rendben? C. -elgondolkoztam, úgy tűnne, hogy minden rendben van? Nem tudok meginni egy korty kávét, rosszul vagyok ettől, hogy itt kell lennem, pláne hogy most már kettő olyan személy is van az irodába akit rühellek és még ezekkel egy levegőt is kell szívjak.
-Igen, mért kérded?-A.
-Nem írtál reggel, aggódtam.-C.
-Minden rendben :) .-A.
-Munka után beszélünk? :) C.
-Persze. A.
-Figyelsz te rám? -hallottam meg Mia hangját mellőlem. Ijedtemben a szívemhez kaptam a kezem.
-Mi? Mondtál valamit?
-Igen. Kérdeztem, hogy a karácsonyi partira mit veszel fel?
-Pffuhh Mia, halvány lila gőzöm sincs.
-Jó majd akkor kitaláljuk, de sütit vagy valamit csinálnunk kell.
-Kell?
-Igen azzal jöhetsz be a karácsonyi bulira.
-Az szép, ha nem hozok be se jöhetek?-néztem rá ledöbbenve és próbáltam visszatartani a röhögést.
-Akkor nem, ilyenkor nagy buli szokott lenni, lezárjuk az évet, a főnök tart egy szívhez szóló beszédet aztán szól a zene, rendelnek kaját meg ilyen kis cuki szendvicseket, tömérdek pia van. Nagyon menő. Mi szoktuk dekorosok feldíszíteni a stúdiót. Mindig ott tartjuk az ünnepségeket.
-Jó tudni, hogy mi munkával töltjük az előző napokat, mások meg lófaszt se csinálnak, csak ajándékokat vásárolgatnak. -amint ezt kimondtam, ledöbbentem, hogy nekem is bekellene szereznem az ajándékokat. Szüleimnek, Chrisnek, Miának és nem utolsó sorban Dodgernek is kellene vennem valami kis szép meglepetést. Idegesen masszíroztam a tarkóm, hogy most mi legyen.
Magam elé kaptam az asztali naptáram és lapozgatni kezdtem, hogy mikor kéne ellátogassak a szüleimhez. Teljesen tanácstalan voltam, így arra az elhatározásra jutottam, hogy ha hazaérek beszélek velük, hogy nekik mikor a legalkalmasabb.
Teljesen belefeledkeztem a munkába Mia se szólt semmit, gyanítom ő is gőzerővel végzi a dolgát . Sharon kacagása és cipője kopogása zavarta meg a nyugodt és csendes légkört. Ez a csávó egész nap a nyomában van, utána koslat, le se lehet róla vakarni.
Olyan egy undorító feje van mind a kettőnek, istenem csak csapja már valaki agyon ezt a két nyomorultat.
Szemeimet megforgattam ahogy elnéztem róluk és  inkább visszatérek a munkához, minthogy őket nézzem még fél percig is. Mivel tudom milyen ember is Adam, így pont nem érdekelt, hogy Sharont fűzi, neki való. Bár lehet figyelmeztetnem kellene, hogy amikor nekem udvarolt ez a barom akkor miket találtam a lakásán?
Mindegy nem is érdekel, van nekem életem, ezer millió dolgom van amit intéznem kell, pont nem vagyok olyan viszonyba Sharonnal, hogy kiselőadást tartsak arról a faszról. Majd megtudja milyen is ő igazából.