That's My Way

28 rész

Kávé illata csapta meg az orrom. Szemeimet fáradtan nyitogattam, mikor az éjjeli szekrényen egy karácsonyi bögre díszelgett és gőzölgött belőle a forró fekete ital. Elnyújtózva fordultam meg és szembe találtam magam azzal a férfivel aki a mindenséget jelenti nekem.
-Jó reggelt gyönyörűm.-simította ki az arcomból a kósza tincseket.
-Jó reggelt életem.-cirógattam meg borostás arcát.
-Hogy aludtál?-bújt közelebb, majd finoman lehúzta rólam a takarót és gyengéden csókolgatni kezdte a hasam.
-Nagyon jól.-vigyorodtam el és nyújtóztam egy nagyot.-És te?
-Egy csodaszép lánnyal álmodtam, aztán mikor kinyitottam a szemem ugyan azt a csodás nőt láttam aki álmomban volt. Csak az álmomban a karjai közt volt egy csodálatosan szép kislány.
-Hát most még az a picúr ide bent van.-simítottam a hasamra a kezem.
-Bizony.-hajolt oda a hasamhoz közel.-Kincsem, anya meg apa borzasztóan vár már. Sőt még Dodger is vár. Mama meg a papa még nem tud rólad, de hamarosan ők is megtudják.- haját simogattam, ahogy a hasamban lévő gyermekünkhöz beszélt.
-Annyira édes vagy.-szipogtam halkan.
-Ohh kincsem, ne sírj. Héé..-mászott fel hozzám és finoman puszilgatni kezdte az arcom, ahol csorogta le a könnycseppek.
-Szeretlek Chris.-néztem fel rá csillogó szemekkel.
-Szeretlek életem.-puszilta meg lágyan az ajkam.-Hoztam neked koffein mentes kávét.
-Köszönöm.- pillantottam az éjjeli szekrényen levő bögrére. Gőzölgött a forró ital a karácsonyi mintás bögrében. Elemeltem onnan, majd belekortyoltam.
-Behozom az enyémet is.-állt fel mellőlem és kisietett a konyhába. -Éhes nem vagy?
-Kicsit de.-pillantottam fel rá a bögre mögül.
-Megiszom és csinálok valami finom reggelit.- bújt be mellém az ágyba.
Kávézás után Chris kiment összedobni egy egyszerű reggelit, addig én összekapartam magam. Melegen felöltöztem, egy kis sminket is tettem fel, hogy a karácsonyfák ne dőljenek ki a látványomtól, majd kisétáltam a konyhába, ahol Chris már az utolsó simításokat végezte.
-Nagyon jó illata van.-simítottam meg a hátát.
-Remélem ízleni fog.-pillantott rám a válla felett.
-Biztos vagyok benne.
Helyet foglaltunk az étkező asztalnál és csendben megreggeliztünk. Fejben máshol jártam. Jake tegnap óta nem mondott semmit Adammel kapcsolatban. Nem akarom a karácsonyt azzal elbaszni, hogy ezen aggódok. Ők tudják a dolgukat, biztos elkapták őt már. Nem hiszem, hogy olyan könnyen meg tudott volna lógni.
Fel se tűnt, hogy Chris már át is öltözött és el is mosogatott. Leült mellém és finoman megérintette a vállam.
-Minden rendben?
-Igen, persze. Bocsi.- ráztam meg a fejemet, hogy elhessegessem a gondolatokat.
-Mehetünk?
-Összepakolom pár cuccom, hisz akkor holnap már nálad karácsonyozunk, utána meg a szüleidnél aztán az enyémeknél. Így kell pár dolog.
-Rendben, persze. Szólj, ha tudok valamiben segíteni.-cirógatta a karom körkörös mozdulatokkal.
-Esetleg a süteményt és a kajákat el tudnád csomagolni addig?
-Persze, már is.- puszilta meg az arcom, majd a konyhába sietett. Felkeltem az asztaltól és egy nagyobb táskát kerestem elő amibe több napi ruhát, tisztálkodó szereket, gyógyszereket pakoltam. Egy nagy zacskót előkerestem amibe belepakoltam a már becsomagolt ajándékokat, majd kirángattam a nappaliba ezeket.
-Mért nem szólsz? -jött oda Chris és kapta ki a kezemből a nagy csomagokat.
-Megoldottam nem?
-Vigyáznod kell! - tette le az ajtóba a nagy zacskót és a táskám.
-Te meg vagy a csomagolással?
-Igen, eltettem mindent. -intett egy újabb zacskó felé. Mint akik költöznek, de csak pár napról beszélünk.
-Akkor induljunk. Szerintem pakoljunk le előbb nálad, utána meg akkor a fa és a díszeket is intézni kéne.
-Rendben. Maradj itt amíg kiviszem ezeket a kocsiba.-halványan bólintottam és a kabátomért nyúltam, majd belebújtam.
Körbenéztem, hogy biztosan nem hagyok-e itt semmi olyat ami fontos, majd Chris toppant be az ajtón.
-Mehetünk gyönyörűm? -simította meg a hátam.
-Igen, persze. -nyúltam a kulcsért, majd bezártam a lakást. Elsiettünk a kocsiig, már amennyire lehetett, mivel egész este szakadt a hó és még most is esik így oda kellett figyelnem hova lépek, nem akartam elesni.
Beültem Chris mellé és bekötöttem magam.
Az út csendesen telt, mind a ketten elvoltunk a magunk gondolatával foglalva, olyannyira hogy csak az tűnt fel, hogy a felhajtón parkol a kocsi.
-Te csak gyere. Nem kell cipelned semmit se, beviszek én mindent.
-Azért segítek a könnyebb zacskókkal. Ne hogy már. -szálltam ki a kocsiból és hátra siettem a csomagtartóhoz.
-Mondtam viszem én. Ne tolakodj.
-Ne kelljen megbüntesselek.-vigyorodtam el.
-Akkor rossz leszek, csak büntess meg.-felnevettem ezen kijelentésén. Jól esett nevetni, gyanítom a hormonok miatt ennyire változékony a kedvem. Kivettem pár kisebb zacskót és megindultunk a bejárat irányába.
Az ajtón keresztül hallottam már Dodger csaholását, gyanítom itt ül és izgatottan vár minket.
Belépve az előszobába beigazolódott a gondolatom. Dodger örömében azt se tudta melyikünkhöz fusson előbb. Megsimogatva bundáját elindultam a konyha felé és önállósítva magam elkezdtem bepakolni az ételeket a hűtőbe.
-Kicsim, a cuccaid beviszem a szobánkba.-elöntött a melegség attól amit mondott, jól esett a lelkemnek, hogy ezt mondta. Ez lesz a közös házunk, a gyermekünk itt fog felnőni. Dodgernek lesz játszó pajtása. Egyszerűen leírhatatlan milyen hatalmas boldogság áradt szét bennem.
-Köszi apuci.-mosolyogtam , miközben kipillantottam a hűtő mögül. Chris csak vigyorogva elhagyta a helységet és lepakolta a cuccokat.
Táskámat a vállamra vettem és vártam Christ, hogy mehessünk a karácsonyfáért.
-Jössz?-kiáltottam el magam.
-Már is, csak mosdóban vagyok szívem.
Dodgerhez leguggoltam és finoman végig simítottam a hátát. Ő örömében hanyatt feküdt és várta a további simogatást.
-Mennyire szereti valaki a simit.-dünnyögtem neki boldogan.
-Igen, szeretem.-jött felém Chris az övét becsatolva.-Ja hogy neki mondtad?
-Te is szereted?-álltam fel és közelebb mentem hozzá.
-Naná. Mindenhol. Pláne ha a te finom kezed simogat.
-Na gyere álmodozó. Menjünk a fáért, mert még a díszeket is meg kell venni.
-Dodgert hozzuk? -pillantott le a kutyára aki mintha értette volna, már egyből ment is az ajtó irányába.
-Úgy néz ki szeretne jönni.-mosolyodtam el.
-Akkor pajti hozom a pórázod.-sétált az ajtó felé Chris. Elsétáltunk a kocsiig, Dodgert beengedtük a hátsó ülésre és elindultunk.
-Tudod hova kell menni? -pillantottam Chris felé.
-Igen, tudok mindent. Nyugi.-simította a tenyerét a kézfejemre. Dodger a hátsó ülésről előre hajolt és a vállamra tette a fejét. Felé fordulva megpusziltam az orrát, amitől ő boldogan még közelebb bújt. -Nagyon szeret valakit Dodger.-simította meg Chris kutyája fejét, majd lágyan az arcomon végigsimította kézfejét.
Szerencsére nem kellett sokat utazni így amint oda is értünk körbejártunk a telepen, hogy kiválaszthassuk a tökéletes fenyőfát. Hosszas tanakodás után sikerült döntést hoznunk, csak az volt a bökkenő, hogy ezt a közel majdnem három méteres fát hogyan imádkozzuk fel a kocsira. Chris nem engedte, hogy segítsek így én Dodger pórázát fogva figyeltem ahogy a párom egy másik pasassal szenvedi fel a terepjáró tetejére a zöld fenyőt.
Hazafele menet megálltunk díszeket venni és a lakáshoz dekorációt. Még az a szerencse, hogy nagy a kocsi, mert nem csak a csomagtartó volt tele, hanem szegény Dodger mellett a hátsó ülés is.
Miután már minden cuccot kipakoltunk a kocsiból szegény Christ figyeltem a felhajtón állva, hogy hogyan fogja maga bevinni ezt az óriási fát.
-Chris nem kéne szólni Scottnak, hogy ugorjon át?
-Nem szívem, megoldom. -nyögte a fa alól, miközben próbálta leimádkozni a kocsi tetejéről.
-Szívem el fogsz tűnni ha leveszed azt onnan. Hívjuk át kérlek. Nem akarom, hogy lerokkanj.
-Akkor hívd fel diktálom a számát.- előkeresve a telefonom kezdtem el bepötyögni a számát, majd tárcsázni.
-Igen? -hallottam meg az ismerős hangot a vonal túloldaláról.
-Szia Scott, Ava vagyok.
-Ó szia, hogy vagy drágám? -virult ki a hangja ahogy meghallott engem.
-Jól köszi. Figyelj a testvérednek elkellene a segítő kezeid. -nevettem el magam, ahogy figyeltem Christ aki még mindig nem adta fel és baszogatja a fát leszorító kötelez a kocsi tetején.
-Mit csinál?-döbbent le.
-Hazahoztuk a karácsonyfát és egyedül biztos nem fogja tudni bevinni, akár mennyire is azt hajtogatja megoldja egyedül.
-Megyek, csak mond, hogy hova.
-Szerintem tudod hol lakik Chris.-mosolyodtam el.
-Ohh , nála lesztek szenteste?
-Igen.-mosolyodtam el boldogan, majd a kezemet a hasamra simítottam. Még nem tudja senki se csak Mia Chris és persze Dodger. Izgatottan várom a reakciókat, hogy a kis család hogy fogja fogadni a hírt.
-Na megyek akkor. Nehogy leszedje addig a kocsiról.
-Rendben, köszi.
Bontottam a vonalat, majd odasétáltam Chris mellé.
-Szívem, hagyd amíg ide nem ér Scott. Chris rám pillantott, kicsit feszültnek tűnt, gondolom egyedül akarta volna megoldani, de az esélytelen.
-Hhhh... jó. Addig menj be. Nem akarom, hogy megfázzatok.
-Nekikezdek a dekorálásnak addig.
-Óvatosan, nem akarom, hogy megemeld magad.
-Nyugi. Nem lesz semmi. -pusziltam meg az arcát, majd besiettem a házba.
Csendben pakolásztam a kisebb dobozokat, majd felfedezőútra indultam, létrát keresve, hogy a fenyő girlandokat fel tudjam tenni a kandallóhoz. Egy negyed órás bolyongás után meg is találtam így boldogan cipeltem a nappaliba. Dodger minden hova a nyomomban volt, le se lehetett vakarni. Ő is izgatott volt a nagy felhajtásnak köszönhetően.
Chris és Scott nagynehezen becipelték a fenyőfát, le se tagadhatták merre jártak mert a parkettán végig a tűlevelek voltak elszórva, ahogy hozták be az óriási karácsonyfát. Dodger izgatottan gazdájához futott aki fújtatva rogyott le a kanapéra.
-Szia Ava drágám. -jött oda Scott üdvözölni.
-Szia. Hogy vagy?
-Köszönöm jól. -mosolygott boldogan.- Te rajtad látszik, hogy kicsattansz az örömtől. Mit vált ki belőled a testvérem.-kacagott fel.
-Azt jobb ha nem tudod.-vigyorogtam rá, majd Chrisre kacsintottam, aki elmosolyodott. Ismert már annyira, hogy tudja mire céloztam.
Scott még egy fél órát maradt amíg beállították a fenyőt a helyére és megittak egy kávét. Kérdezett engem is, hogy kérek-e, de mivel koffeines dolgokat nem ihatok a pocaklakó miatt így nemleges választ kapott tőlem. Szerencse nem gyanakodott így hagyott is engem, had folytassam a pakolászást amibe annyira belemerültem, hogy fel se tűnt, hogy elköszönt tőlem. Köszöntem is neki, de lekötöttek a csillogó fehér és zöld gömbök, na meg a szebbnél szebb fényfűzérek.
-Ava, pihenj egy kicsit. Folytatom én.
-De nem vagyok fáradt. -álltam meg egy másodpercre.
-Túlhajtod magad kicsim. Ülj le egy percre. -simította meg a hátam és a kanapé felé terelt. Lerogytam a hatalmas kanapéra és eldőlve néztem ahogy a szeretett férfi előttem szerencsétlenkedik.
-Szívem azt nem úgy kell.-nevettem fel, már nem bírtam szó nélkül hagyni.
-Látom jól szórakozol.-pillantott felém, majd elvigyorodott ő is.
-Ne bénázz.-álltam fel és mentem oda hozzá.
-Próbálok, de ez sehogy se akar szétjönni.-próbált szétszedni egy újabb fényfűzért.
-Nézd, ez itt azért van ez a jelzés, hogy innen kell kezdeni.-mutattam a tenyerénél lévő piros madzagra.
-Most csak szívatsz, igaz?-nézett fel rám döbbenten.
-Nem.-nevettem el magam újra.
-Na jó, ez nem az én sportom, tessék kicsim.-nyújtotta át az egész köteget nekem. Vigyorogva figyeltem ahogy feladta ezt az egészet, majd folytattam a díszítést.
Nem tudom hány órán keresztül csinálhattam, de már sajgott a derekam és a lábaim. Igaz Chris segített, ha volt nehéz doboz amit meg kellett emelni, vagy magasra fel kellett mászni, de nem csak fizikailag fáradtam el. Nehéz elmagyarázni olyannak a dolgokat, aki nem vagyok benne biztos, hogy minden évbe ennyi mindent csinál karácsony előtt. Ezt pedig meg kell szokja, mert ha meglesz a pici akkor onnantól kezdve szeretném, hogy minden karácsonykor ennyire gyönyörű színekben pompázzon a ház.
Fáradtan lerogyva a kanapéra büszkén pillantottam körbe, hogy ennyire gyönyörű lett. Chris mellém sétált kezében kettő forró csokival és odanyújtotta felém az egyiket.
-Köszi.-mosolyogtam rá hálásan.
-Szép lett nagyon.-ült le mellém és a vállamon átemelte a kezét.
-Köszi. De ugye tudod, hogy minden évben ilyen lesz.
-Uram Isten.-temette a tenyerébe az arcát.
-Ha itt lesz a pici még nehezebb lesz, mert közbe rá is figyelni kell.
-Akkor amíg beoperálom a fát nálad lesz, utána meg a díszítésnél nálam.
-Rendben.-pusziltam meg az arcát, majd elkortyolgattuk a forró italt, miközben a hatalmas ablakon bámultunk ki és néztük ahogy egyre nagyobb hótakaró borítja az udvart.
-Gyere dőljünk le, holnap nagy nap lesz.-puszilta meg a nyakam.
-Rendben, csak elmosom ezeket. -mutattam a bögrékre és a konyha felé indultam. Chris bement a hálóba én pedig magamra maradva álltam a csapnál és bámultam ki a sötét éjszakába.
-Ava nem jössz? -kiáltott ki Chris. Gyorsan megtöröltem a kezeim és besiettem a hálóba. Fáradtan ledőltem mellé és pár perc múlva már aludtam is. Úgy ahogy voltam ruhástul. Chris csak elmosolyodott és megpuszilta a homlokom.