That's My Way

15 rész

Fáradtan kimásztam az ágyból, telefonom teljesen lemerült így feltettem töltőre. Gyorsan kiszaladtam a fürdőbe és össze szedtem magam, hogy valamennyire emberi ábrázatom legyen. Felkaptam egy fekete farmert ,egy fehér pólót és erre egy kötött fehér pulcsit. Kezd már hideg lenni odakint így kora ősszel. Felvettem egy barna bakancsot és lesiettem a konyhába. Reggeli kávém magamhoz véve összeszedtem a cuccaim és azt terveztem mára, hogy elsétálok a Central parkba,  utána meg vásárolni. Ez a nap az én napom lesz. Telefonomat a táskámba téve el is indultam ki a házból. Csodásan süt a nap kint, igaz hűvös van, de hát itt az ősz, imádom ezt az évszakot. Gyönyörű színben pompáznak a fák, mesés látvány. Az ajtó zárjával babráltam mikor halk krákogás csapta meg a fülem.
-Segíthetek?-hallottam meg egy ismerős mély hangot  mögülem. Halvány mosoly suhant át az arcomon, majd vállam felett hátra pillantottam.
-Szia.
-Szia. Gondoltam megleplek. -megfordultam miután végeztem a zárral való szerencsétlenkedéssel. Chris szorosan állt a hátam mögött , már-már zavarba ejtően közel, kezei háta mögé voltak téve. Egy fekete bőrkabát volt rajta fehér felső és egy sötétkék farmer nadrág. Borzasztó jól nézett ki, közelségétől pedig megéreztem finom illatát amire mindennél jobban vágytam már, hogy érezhessem.
-Megleptél, nem számítottam arra, hogy jössz. -barna hosszú kabátom összébb húztam magamon ahogy megéreztem a hűvös őszi szellőt.
-Hoztam neked valamit. -pillantott fel a szemeimbe, kék szemei ahogy az enyémekbe fúródott, mintha a lelkemig hatolt volna tekintete.
-Micsodát?-éreztem, hogy egyre jobban pirosodik az arcom, ketyegőm pedig egyre gyorsabb ütemet diktál.
-Remélem nem nyúltam mellé. -háta mögül kihúzott egy csodaszép rózsa csokrot.
-De gyönyörű, mért kapom?-vettem át a kezeiből és gyorsan az arcom elé húztam a csokrot, hogy eltakarjam pirosodó orcáim és egyből megszaglásztam a csodálatos virágokat.
-Mondtam, hogy küzdeni fogok.-lépett közelebb. Picit hátrább léptem,de az ajtónak ütköztem. Kezemet megérintette és lejjebb húzta finoman, hogy elemelje arcom elől a csokrot. Egyik kezével az ajtónak támaszkodott másikkal pedig az állam alá nyúlt. Reszkettem kezei közt ahogy felém magasodott. Ki se láttam vállai mellett annyira aprónak éreztem magam. -Elfogadod tőlem a csokrot?-suttogta halkan hozzám hajolva.
-Igen, köszönöm. És nem nyúltál mellé.-mosolyodtam el zavaromban.
-Hála égnek, ezzel most megnyugtattál. Izgultam, hogy melyik legyen. -fújta ki a levegőt megkönnyebbülve.
-Vázába teszem gyorsan.
-Rendben, megvárlak itt. -gyorsan kikerestem a kulcsom és feltéptem az ajtót. Az előszoba közepén jutott eszembe, hogy megköszönjem neki ezt a csodás csokrot így vissza siettem hozzá. Cipője orrát nézegetve várt a korlátnak dőlve. Odasiettem hozzá és egy gyors puszit adtam az arcára. Éreztem mennyire forró a bőre ahogy ajkaim hozzá értek. Gyorsan visszaszaladtam a lakásba és vízbe tettem a virágcsokrot. Igazítottam öltözetemen és kimentem hozzá a ház elé.
-Csinos vagy.-mosolyodott el ahogy végigmért.
-Köszönöm, te is jól nézel ki.-zavaromban fülem mögé tűrtem a hajam.
-Lenne kedved ma velem jönni?
-Igazából volt tervezve programom, de az lehet máskor is.
-Mi volt mára tervezve? Nem akarom keresztbe húzni a számításaid.
-Central parkba sétáltam volna egyet és vásárlás.-néztem rá zavartan, mert láttam, hogy elszomorodott, hogy már volt programom.
-Egyedül mentél volna? Vagy van már hozzá társad?-pillantott fel rám feszülten.
-Egyedül terveztem, de ha velem tartasz szerintem még jobb lesz a napom.-húzódott mosolyra a szám.
-Nem tudtam basszus .-vakarta meg tarkóját idegesen- Ha egyedül mennél teljes mértékbe megértem, nem akarlak zavarni vagy ilyesmi.
-Gyere.-megfogtam a kezét és magam után húztam.
-Biztos nem zavarok?
-Te? Sose. -mosolyogtam rá kedvesen, majd elindultunk a Central park felé gyalog. Csendben lépkedtünk egymás mellett.
-Biztos nem zavarlak? Nem akarom elrontani a napod.-tette zsebre kezeit.
-Nem rontasz el semmit se. Már fel is dobtad egy csodaszép virággal és azzal, hogy itt vagy.-sütöttem le zavartan a szemeim.
-Örülök, hogy tetszik. -a parkba érve szerencsére nem voltak sokan így nyugodtan tudtunk sétálni. A fák elsárgult levelei egymás után hullottak a földre, én pedig örömmel rugdostam magam előtt az apró levélkupacokat, gyerekkorom jutott eszembe . Chris kezét kivette a zsebéből és az enyém mellett lengette. Finoman ujjai hozzásimultak a kézfejemhez. Lepillantottam a kezére majd a szemeire villant a tekintetem.
-Megfoghatom a kezed?
Csak bólogatni tudtam, borzasztó zavarba hozott. Keze az enyémbe simult majd az ujjaink összefonódtak.  Hatalmas kezében eltűnt az én apró vékony kezecském.
Éreztem, hogy lassít léptein. Felé néztem, hogy mért szeretne megállni.
-Tudom, hogy nem esik a hó és nem is vagyunk ott annál a hídnál. De meg szeretnélek csókolni. -ajkamba haraptam ahogy realizáltam miket mondott. -Szabad?-lépett közelebb hozzám. Nem válaszoltam semmit csak a szemeit néztem. Eszembe jutott, hogy este elalvásom előtt mit mondott és azóta még inkább vágytam közelségére. Chris lepillantott az ajkamra majd ismét találkozott tekintetünk. Felém hajolt, rózsaszín ajkai pedig mosolyra húzódtak. Közelebb hajoltam hozzá. Egyik keze finoman az arcomat cirógatta majd másik keze még mindig össze volt kulcsolva az enyémmel. Közel hajolt megszüntetve azt a pár centit az ajkaink közt és lágyan megcsókolt. Puha ajkai kényeztették az enyémet. Bizsergett minden porcikám közelségétől, érintésétől, testem lángra lobbant. Finoman elvált ajkaimtól majd tekintetével az enyémet kereste.
-Sétáljunk tovább, gyere.-suttogta halkan. Ujjaink újra összefonódtak és tovább mentünk.
-Vásárolni majd eljössz velem?-pillantottam felé.
-Persze. Bárhova megyek ahova te mész.-hajolt hozzám és belepuszilt a hajamba. Jól esett, hogy ennyire igyekszik, figyelmes. Bátorságot kell vennem magamon, hogy érezze nem hiába valók a próbálkozásai. Elsétáltunk a Bow hídig ,így is gyönyörű volt ősszel a látvány. Chris mögém sétált és átölelt. Erős karjai körém fonódtak szorosan majd a vállamhoz hajtotta a fejét.
-Köszönöm Chris, hogy velem jöttél.-simítottam meg a kézfejét. Ő csak csendben szuszogott és figyelte a tavon megcsillanó nap sugarait. Felé fordultam, de ő még mindig meredten bambult előre. Bátorságot véve magamon megsimítottam finoman az állát majd ujjaim lejjebb csúsztak a nyakára. Kizökkent így gyorsan rám pillantott. Közel hajoltam hozzá és finoman megcsókoltam szépen ívelt ajkait. Közelebb vont, majd csípőmet szorította . Ajkaim szétnyíltak ,nyelve finoman masszírozta az enyémet. Karjaim nyaka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Percekkel később elszakadtunk egymás ajkaitól.
-Szeretlek.-suttogta halkan. Felpillantottam szemeibe.
-Én is téged.-mosolyodtam el meghatódva. Chris elnevette magát és megpuszilta az ajkam. Ujjaink összefonódtak és útnak indultunk. Ahogy sétáltunk egyre többen lettek a parkban így pánikolni kezdtem. Mi van ha meglát valaki? Ha nem is fogjuk egymás kezét már akkor is elindulnak a pletykák. Hirtelen megtorpantam.
-Baj van?-állt meg Chris is . Nem értette mi történt amiért ilyen hirtelen lesokkolódtam. Látta rajtam, hogy kétségbe vagyok esve .-Mi a baj?
-Chris... észre fognak venni.-suttogtam alig hallhatóan.
-Máskor is voltunk már kettesben. Ne aggódj ezen. -jött közelebb és megsimította a karom. Aggódva pillantottam körbe. -Gyere.-megfogta a kezem és elindultunk a kijárat felé.
-Hova megyünk?
-Nagyon vásárolni szeretnél?
-Most, hogy jobban belegondolok, ráér az máskor is.
-Tuti?-pillantott a szemembe.
-Igen. -halványan bólintottam.
-Gyere, van egy ötletem.-hajolt a fülemhez.
-Micsoda?
-Majd meglátod. -mosolyodott el. Elsétáltunk a házamig ahol parkolt az autóval. Chris úriember volt, kinyitotta nekem a kocsiajtót én pedig beültem. Átsietett az ő oldalára és beült mellém. Látta rajtam, hogy annyira ideges vagyok, hogy még a biztonsági övet se csatoltam be, teljesen elvesztem a gondolataimba.
Chris áthajolt előttem. Hirtelen összerezzentem, ahogy odahajolt hozzám.
-Hé nyugi, nem bántalak, csak becsatollak.- felpillantottam a szemeibe és csendben figyeltem őt.
-Chris.. én ..
-Ssss.-folytotta belém a szót.-minden rendben.-mosolyodott el bátorítóan. Nagyot nyeltem majd elpillantottam róla. Visszaült a helyére és elindultunk kifele a városból.
Nekem ez nem fog menni, mindenki a nyomomba lesz , ha vele mutatkozok, akármit csinálok arról tudni fog az egész világ. Csoda, hogy eddig még nem találkoztam magammal az újságokban vagy a tv-ben. Szeretem őt, nagyon jó vele lenni, de nem tudom, hogy készen állok-e erre az egészre. Chris finoman megsimította a kézfejemet.
-Biztos minden oké?- csapta meg a fülemet mély hangja.
-Mi van ha az újságokban találkozok magammal?
-Ne aggódj ezen, minden rendben lesz.-húzta magához az összekulcsolt kezünket és finoman megcsókolta a kézfejem. Hangosan kifújtam a levegőt. Bambultam tovább magam elé.
Csendben telt az utunk hátralevő része, én csak némán bámultam ki a fejemből és néztem, ahogy elsuhannak mellettünk a fák és a bokrok.
Mögöttünk kivágódott egy autó és hangos robajjal elszáguldott mellettünk. Hirtelen berántotta a kormányt elénk. Én ijedtemben Chris combjába markoltam. Erősen fékezni kezdett, hogy nehogy bele menjünk.
-Mi az istent csinálsz.-ordított Chris idegesen. Én teljesen sokkolódva néztem az előttünk haladó kettő piros lámpát. Chris ordítozása, szitkozódása elhalkult. Kikapcsolt az agyam. Egy kéz ragadta meg a combom, amitől kizökkentem.
-Hé, nézz rám Ava.
-Tessék.-pillantottam felé. Szaporán vettem a levegőt a történtektől.
-Lehúzódok itt a következő parkolónál. -bólogattam némán.
Arra eszméltem fel, hogy kinyitódik mellettem az ajtó. Chris áthajol előttem és kicsatolta az övem. Megéreztem illatát ahogy közel hajolt. Nyaklánca kicsúszott a pólója alól és előttem lengedezett.
-Ava. Nézz rám.-érintette meg az állam. Bágyadtan felé pillantottam majd megéreztem a hűvös szellőt ami átjárta az autó belsejét. -Itt van egy kis víz, igyál pár kortyot.
-Köszi.-vettem el tőle az üveget. Megnyugtatott, hogy állt az autó, nincs körülöttünk senki a parkolóba csak mi vagyunk.
-Ha gondolod szállj ki egy kicsit az autóból. -sétált fel-le a jármű mellett. -Zavarna ha rágyújtanék?
-Nem, de esetleg beleszívhatok én is?-szálltam ki a kocsiból.
-Persze.-meggyújtotta a cigarettát majd párat beleszívott és felém nyújtotta. Közelebb mentem majd nem vettem ki a kezéből hanem ahogy tartotta úgy szívtam bele. Szemeim felvillantak a tekintetébe.
-Köszi.-suttogtam halkan.
-Nem kérsz többet?
-Majd még lehet egy slukkot kérek.
-Rendben.-mosolyodott el halványan Chris. -Nagyon megijedtél?
-Hát eléggé, igen. -pillantottam el róla-Bocsánat, hogy megmarkoltam a combod.-sütöttem le zavaromban a szemeim.
-Semmi baj, -tűrt el egy kósza tincset a fülem mögé.-Megijedtél.-simította meg a karom. -Nem fájt egyáltalán.
-Biztos?
-Biztos.-húzta mosolyra a száját.-kérsz még egyet?-mutatta felém a félig leégett cigarettát.
-Igen. -hajoltam közelebb hozzá, megérintettem a karját ahogy közelebb lépett. Lassan kifújva a füstöt neki dőltem az autónak. Chris elnyomta a cigarettát és odasétált hozzám.
-Maradjunk még egy kicsit?
-Menjünk ha gondolod.
-Te mondd meg. Nem fázol?
-Picit.-húztam össze magamon a kabátot. Chris közelebb lépett és átölelt. Karjait a vállam felett összefonta én a tenyeremet pedig a hátán simítottam végig. Szorosan húztam magamhoz. Férfias illata belekúszott az orromba és éreztem, hogy egyre jobban lenyugszok. Hajamba finom puszikat nyomott, majd a fülemhez hajolt.
-Minden rendben van, jól vagyunk, nem történt semmi baj.-ahogy ezeket kimondta szorosabban húztam magamhoz.
-Megijedtem Chris.-suttogtam halkan.
-Hogy tudnálak megnyugtatni? Elterelni a figyelmed.- nyakhajlatához bújtam éreztem ahogy lüktet az ér a nyakán. Egyik kezemmel megérintettem a láncán lógó medált, majd kezemet a mellkasán pihentettem. Éreztem, hogy szíve ritmusa gyorsabbra kapcsol, ahogy az enyém is.
-Chris?-suttogtam halkan.
-Mondjad szívem.
-A táskámba van valami amiben szeretném, hogy segíts.
-Mi lenne az? Segítek bármibe amit csak kérsz. -simította végig a hátam. Táskámba kutatni kezdtem, de sokat nem láttam mert már sötétedett.
-Nem találom így .-Chris odajött és telefonjával világított és segített keresni. Pár perces turkálás után megcsillant az egyik kisebb zsebben amit kerestem. Kihúztam onnan majd Chris kezébe tettem.
-Hát ez?-pillantott rám miközben zsebre tette a telefonját.
-Szeretném, hogy fel tedd rám.-intettem a tőle kapott nyakláncra amit szorongatott a kezében. Szó nélkül mögém sétált, majd elsöpörte a hajam, hogy szabaddá tegye a nyakam. Feltette a láncot, de miután összekapcsolta nem mozdult mögülem. Ujjaival finoman végigcirógatta a nyakam, majd megérintette a medált. Hátamhoz simult mellkasa. Finoman igazgatta a láncot majd ujjait lassan végigszántotta a nyakamon felfele az államig. Vállára hátra döntöttem a fejem és lehunytam a szemeim. Lágyan megcsókolta a nyakam, majd felbátorodva finoman megharapta. Halk sóhaj tört fel belőlem. Élveztem piszkosul minden érintését. Lassan halad felfele a fülem tövéig apró csókokkal.
-Kívánlak.-suttogta halkan a fülembe. Mély hangjától végig futott rajtam a hideg. Egyre hevesebb és mélyebb csókok hagyták el a száját. Kezem a tarkójára csúszott és finoman megmarkoltam a nyakát.
-Chris ..-suttogtam halkan.
-Igen?-lehelte a nyakamra halkan a szavakat.
-Ne itt.-nagyot sóhajtott, majd abba hagyta a csókokat, de nem húzódott el. Szembe fordultam vele és találkozott a tekintetünk.
-Még szeretném hallani a hangod.-mondta lesütött szemekkel.
-Gyere, menjünk.- simítottam meg a kezét. Láttam rajta, hogy próbál lenyugodni. Beült a kocsiba ő is és útnak indultunk. Csendben ültünk egymás mellett, végig Chris csókjait éreztem a nyakamon. Vágytam rá.
Megállt a kocsi épp piros lámpát kaptunk. Chris hátrafordult a hátsó ülés felé es elkezdett kutakodni. Én értetlenül figyeltem őt mire készül.
-Chris, zöld a lámpa.-szólaltam meg halkan.
Nem figyelt rám csak tovább keresett.
-Chris!-érintettem meg a vállát.
-Tessék?-pillantott hátra rám.
-Zöld a lámpa. -intettem a fejemmel előre.
-Francba. -fordult meg és elindultunk.- Van hátul egy fekete sál kérlek keresd meg. -pillantott felém majd elkapta róla a tekintetét. Feszültnek tűnt gyanítom a parkolóban történtektől. Kicsatoltam magam és hátra fordultam, próbáltam hátrább mászni, de a két szék közé beszorultam. Chris félve oldalra pillantott és a hátsómmal találta szembe magát.
-Khm... megvan?
-Keresem, de elég nehéz így megtalálni. -kutattam a hátsó ülésen továbbra is . Chris kabátját odébb tolva kiesett valami a belső zsebéből.
-Francba..-lejjebb másztam és kitapogattam a padlón ami leesett. Egy bársony doboz volt, teljesen lefagytam ahogy megérintettem a dobozt. Ez meg mégis mi? Ki nem nyitom mert már most reszketek ahogy a kezemben tartom,így gyorsan visszatettem a kabátjába és kerestem a sálat tovább. Chris lekanyarodott a főútról. Ezt az ívet elég hirtelen vette be így neki dőltem.
-Bocsáss meg.-ültem vissza zavaromban a helyemre. Ő csak megrázta a fejét.
-Megvan?
-Igen. -mutattam felé a fekete anyagot.
-Kösd fel ,a szemedet takard el vele.
-De mért?-néztem rá értetlenül.
-Csak tedd amit kértem.
-Kezdek félni.- ijedtem meg, ő nem szokott ilyen lenni.
-Tedd fel.-mondta ingerültebben, majd a kormányt markolta erősen. Engedelmeskedtem neki, megkötöttem a sálat és eligazgattam a szememen. Idegesen piszkálgattam a kezeim. Minimális félelem lett úrrá rajtam. Csak nem visz egy kietlen pusztába és kínoz meg, bár mondjuk a csókjaival megteheti. Magam is megijedtem, hogy ilyeneket feltételezek. Mi az a doboz nála? Mi van benne? Kinek vette? Teljesen nem értem mi történik.
Megállt az autó, a kézifék hangja csapta meg a fülem. Chris kicsatolta az övem majd éreztem ,hogy hátra nyúl valamiért. Nem mertem megszólalni se csak vártam. Kiszállt az autóból majd kinyitotta a csomagtartót, ami hangosan vissza csapódott. Összerezzentem, féltem mi fog történni. Hallottam, hogy pakolászik, matat az autóban meg kint a kocsin kívül. Pár perc elteltével kinyitódott a mellettem lévő ajtó. Egy kéz ragadta meg a karom és kisegített a járműből. Lassan vezetett maga mellett majd megálltunk.
-Khm...ne haragudj, hogy rád förmedtem az előbb. -összefogtam magamon a kabátom, nem válaszoltam  inkább semmit neki.
-Szeretném jól csinálni.-suttogta halkan. Megfogta a sálat majd kikötötte. Lehúzta a szemem elől ,de én csukva tartottam a szemeim. Mellém sétált majd odahajolt hozzám.
-Nyisd ki , kérlek.- lassan kinyitottam majd kifutott a vér a testemből . A kocsi motorháztetejére volt terítve egy pléd azon pedig két pohár és egy üveg bor volt. Elpillantottam oldalra és a város hevert a lábunk előtt. Mint egy ékszerdobozban a csillogó kövek úgy ragyogtak a város fényei.
-Tetszik? -kérdezte halkan Chris mögülem.
-Igen.-suttogtam alig hallhatóan.
-Tölthetek bort?
-Elfogadom, köszönöm.-kitöltötte a poharakba a vörös bort majd felém nyújtotta az egyiket.
-Felülünk? -mutatott a kocsira.
Bólogattam némán majd megpróbáltam felmászni több-kevesebb sikerrel. Chris gyorsan felpattan majd a karomat megfogva felhúzott csak az volt a bökkenő, hogy nem tudtam magam megtartani így ráestem.
-Bocsánat.-próbáltam zavarodottságomat leplezni és elfordítatni felőle az arcom , hogy ne lássa mennyire pirosak lettek az orcáim.
-Semmi baj, maradhatsz itt is ha szeretnél. Rajtam. -mosolyodott el halványan, majd fülem mögé tűrte a hajam. Félve felpillantottam rá, és próbáltam kényelembe helyezni magam. Addig fészkelődtem míg megcsúszott a kezem és mellkasának ütődtem.
-Segítek jó?-húzódtak mosolyra szépen ívelt ajkai. Derekamra csúsztatta tenyerét majd szorosan magához vont. Nem tudtam levenni a szemeim gyönyörű ajkairól, tökéletes mosolyáról, ragyogó szemeiről. -Nem fázol? Mert van itt még egy pléd amivel betakarózhatunk.
-De kicsit. -húztam össze a kabátom zipzárját magamon. Chris betakart magunkat majd kortyolgatni kezdtük a bort. Hozzá bújtam Chrishez és a vállára döntöttem a fejem. Éreztem hogy nyomja valami az oldalam, de csak utána kapcsoltam, hogy mi lehet az miután odanyúltam a mellkasához, hogy megigazítsam.
-Bocsánat.-nyúlt a zsebébe, majd át tette a dobozt a másik oldalára. Láttam ismét rajta, hogy feszült. Éreztem a bortól, hogy egyre felszabadultabb leszek így a nyakához bújtam és az egyik lábam áttettem a combjára ő pedig közelebb húzott magához.
-Nézd milyen tiszta az égbolt. -mutatott fel, majd rám pillantott. -A szemeid szebben ragyognak mint a csillagok.-elmosolyodtam kijelentésén majd a mellkasára helyeztek a tenyerem. Chris keze a combján pihenő lábamra csúszott. Nyaklánca medálját kezdtem el piszkálni és hosszas ideig elmélyedve tanulmányoztam miközben ő hosszas percekig nézett engem. Kezét lassan végigvezette oldalamon, karomon, nyakamon majd az államnál megállt és felemelte a fejem. Lassan közelebb hajolt, majd hüvelykujjával finoman cirógatni kezdte az ajkam. Lágyan megcsókoltam az ujja hegyét. Halványan elmosolyodott , majd közelebb hajolt és finoman megcsókolt. Kezeim nyaka köré fontam. Csípőmet megmarkolva magára húzott.
-Chris.-nevettem el magam.-le fogok esni.-kapaszkodtam meg a vállában.
-Nem fogsz. Ülj kényelmesen az ölemben és hajolj vissza hozzám. Fázik az ajkam.-húzta mosolyra az száját.
Odahajoltam hozzá és folytattuk az egyre hevesebb csókcsatánkat. Egymásba gabalyodva ledöntött a hátamra majd fölém emelkedett. Hevesen vettük mind a ketten a levegőt, hogy minél több oxigénhez jussunk.
-Gyönyörű vagy.-szólalt meg mély hangján, majd vissza hajolt az ajkamhoz. Finoman megszívta alsó ajkam, amitől teljesen elvesztettem az eszem és éreztem hogy a gyomromba ezer pillangó szárnyra kel.
-Chris..-suttogtam halkan levegőért kapkodva.
-Mondjad.-suttogta mély hangon.
-Hideg van piszkosul. -mosolyodtam el halványan.
-Gyere, üljünk be a kocsiba.
Lemásztunk a motorháztetőről, majd beültünk a kocsiba.
-Bújj ide, felmelegítelek. -odahúzott magához majd vállamnál átkarolt.
-Chris, kérdezhetek valamit?
-Persze , bármit.-mosolyodott el, de láttam rajta, hogy feszült.
-Mi van a zsebedben?