That's My Way

18 rész

Fáradtan keltem ,a szemeim meg voltak duzzadva a tegnapi sírástól. Nyújtózkodtam egy nagyot az ágyban majd egy nyálas nyelv nyalta végig az arcom.
-Szia Dodger.-mosolyogtam rá kedvesen.-Aput is így kelted mindig? -simogattam meg okos kis buksiját. Telefonomért nyúltam és láttam, hogy Chris keresett. Egyből mosolyt csalt az arcomra megcsörgettem. Hosszas várakozás után sajnos nem vette fel, lehet alszik, vagy dolga van. Felkeltem az ágyból és inkább kávét csináltam magamnak. Míg a pultnál ácsorgok, hogy elkészüljön a kávém Dodger könyörgő tekintetén akad meg a szemem.
-Gyere kapsz reggelit.-majd elindultam a kajáját megkeresni amit tegnap a kamrába tettem. Megetettem őt én pedig a kiérdemelt kávémmal a kanapéra telepedtem. Lepillantottam magam mellé, pont ott ült Chris és kicsit odébb pedig... hhhh basszus nagyon hiányzik. Megdörzsöltem a szemeim majd arra az elhatározásra jutottam, hogy elviszem Dodgert sétálni, neki is jót tenne és nekem is. Gyorsan felhörpintettem a maradék kávém és felszaladtam átöltözni. Egy bézs melegítő nadrág felülre egy fehér hosszú ujjú póló és rá a nadrághoz tartozó pulcsi. Fehér sportcipőmbe bújva gyorsan még felkötöttem a hajam majd egy pufi mellényt kaptam még magamra, hogy ne fagyja meg kint annyira.
-Dodger egy sétához mit szólsz?-kérdeztem Chris szeretett kutyusától aki örömében csóválta a farkát és hangos ugatásba kezdett. Elmosolyodtam, hát megzabálom egy tünemény ez a kutya. Mint a gazdája. Rácsatoltam a pórázát, majd a telefonomat a mellényem zsebébe csúsztatva elindultunk az ajtó felé. Bezártam a zárat majd lesétáltunk a lépcsőn. Csendben sétáltunk, Dodger nem rángatott, illedelmesen jött mellettem. Kész főnyeremény ez a kutya.
-Anyu te az nem Chris Evans kutyája?-hallottam meg egy fiatal lány hangját mögülem. A pulzusom az egekbe szökött. Basszus ne csináld már ezt velem. Ez így baromi nehéz lesz.
-Nem hiszem szívem. Egy lány sétál a kutyájával.
-De tökre úgy néz ki mi is a neve Dodger.
-Gyere pajti futunk egyet.-rántottam meg finoman a pórázát majd futni kezdtünk. Dodger piszkosul élvezte velem ellentétbe, mire a sarokig kiértünk már kiköptem a tüdőm. A kutya jobban bírja mint én, lehet Chrissel mindig megy vele futni. Nem tudom hanyadik sarkon fordulunk már be de megláttam a parkot. Na pont oda tartunk, most hogy látom már. A lámpánál megállva vártuk, hogy az váltson, közben én kapkodtam a levegőt.
-Apáddal mindig futtok mi? Azért bírod ilyen jól.-paskoltam meg az oldalát. Ő válaszképp megnyalta az arcom. -Te egy igazi úriember vagy. -sétáltunk át az út túloldalára ahol a park volt. Szerencsénkre sütött a nap, de nem volt már meleg, bár hogy most maratont futottam szakad rólam a víz. Beléptünk a park bejáratán én megtorpantam mert halvány lila dunsztom sem volt merre menjünk. Dodger megrántotta finoman a pórázt.
-Csak utánad pajti. -követtem őt ahogy szaglászik minden fele. Jó érzés volt sétálni a futás kivételével, bár lehet nem ártana edzenem, elterelné a figyelmem és Dodgerrel valo foglalkozás is. Esküszöm ez egy jó döntés volt, mert ha ő most nem lenne itt én valószínűleg még az ágyban fetrengenék szenvedve, hogy nincs mellettem Chris. Egy nagy dombot láttam meg kicsit távolabb, na oda felmegyünk.
-Gyere Dodger játszunk egyet? -indultam meg a domb irányába. Levettem a nyakörvét, majd találtam a földön egy botot amit eldobtam neki. Ő örömmel szaladt utána és hozta vissza nekem. Én újra eldobtam és ezt vagy fél órán át játszottuk. Én nekem már fájt a karom a sok dobálózástól.
-Gyere pajti leülünk egy kicsit. Rogytam le a földre. Zsebemben megcsörrent a telefonom. Chris az. Pillangók repdestek a gyomromban ahogy megláttam a nevét a képernyőn. Videó hívásban hív? Gyorsan felvettem.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Szia édesem. Hogy vagy? -mosolygott rám vissza a telefonban.
-Hát hogy is mondjam, maratont futottam reggel Dodgerrel, ő nagyon jól bírta én kevésbé.
-Minden reggel futni járok vele.-nevette el magát.
-Tudtam, mondtam is neki. Esküszöm neked a kutyáddal beszélgetek és baromi jól elvagyunk igaz pajti? .-röhögtem magamon majd Dodgert odahúztam magam mellé.
-Csoda szép vagy.-suttogta halkan.
-Köszönöm.-pirultam el zavaromban.-Te hogy vagy kicsim?
-Fáradtan, későn értem ide, mikor hívtalak akkor értem ide a hotelbe.
-Uram Isten, hajnal kettőkor?
-Igen.-mosolygott rám bágyadtan. Ágyban feküdt és fáradtan dörzsölte a szemeit.
-Még mindig szépek a tetkóid.-pillantottam végig rajta. Chris elmosolyodott majd lassan a telefont lejjebb fordította így elém tárult félmeztelen felsőteste. Takarót lassan lejjebb tolta , majd férfiassága felett megállította.
-Chris vannak itt a parkba gyerekek is.-pillantottam körbe, hogy nem lát-e senki.
-Pedig szerintem kíváncsivá tettelek, nem igaz? -kacsintott rám.
-Chris.-nevettem el magam zavaromba.
-Olyan jó lenne ha itt lennél velem, tetszene ez a szoba. Az összes szegletében szexelnénk.-suttogta mély hangon
-Kikészítesz. Egy parkban ülök kicsim, ne csináld ezt velem.
-Játszunk akkor este felé inkább? -vigyorgott rám, majd megharapta az alsó ajkát.
-Szeretnél játszani?-húztam mosolyra az ajkam.
-Veled bármikor akár ott is ahol most vagy.-kacsintott rám.
-Itt inkább nem még haza kell jussak úgy hogy nem ismerik fel a kutyád.
-Mi történt?-elváltak az ajkai milliméterekre a csodálkozástól.
-Valami kiscsaj jött utánunk az anyjával erre megszólal, hogy a kutyám olyan mint Chris Evansé, az anyja próbálta azt mondani a lánynak, hogy biztos hogy nem, de a kiscsaj még a nevét is tudta így akkor kezdtünk futni.
-Követtek?
-Nem hiszem mert úgy sprinteltem mint még soha. -nevettem el magam.
-Ügyes vagy szívem.
-Hiányzol.-suttogtam majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ujjaimmal próbáltam letörölni.
-Te is nekem kicsim, de hidd el hamar eltelik ez a pár hónap. Ne sírj szépségem.
-Annyira magányos vagyok Chris.
-Úgy megcsókolnálak, csak hogy ne szomorkodj.
-Ha tudsz és el szabad jönnöd ugye jössz ?
-Mindenképp, az első gépen rajta leszek.
-Várni foglak.-mosolyogtam rá könnyes arccal.
-A barátnőm ott fog várni a reptéren?-mosolyodott el ő is.
-Igen kicsim. -Dodger odadugta a fejét a vállamhoz, majd elkezdte nyalogatni a könnyes arcom.
-Látom nagyon megkedvelt.
-Igen velem aludt ,hozzá bújtam.
-De irigyellek Dodger, nagyon jó dolgod van.
-Bizony, nagyon jól elvagyunk csak Apu hiányzik.
-Apa sietni fog haza amint tud szépségem, viszont nekem lassan elkell köszönnöm mert munka van és össze kell készüljek addig.
-Rendben édes. Hívj ha tudsz majd még. -mosolyodtam el halványan.
-Mindenképp kicsim, szeretlek.
-Szeretlek édes.
-Szia kicsim.
-Szia -integettem neki a kamerába majd letettük. Felkeltem a földről és Dodgerre kötöttem a pórázt.
-Gyere ideje haza menni. -lassan elsétáltunk a park kijáratáig majd átmentünk az út túloldalára. Élveztem ahogy a nap sugarai lágyan cirógatják az arcom és a gyenge szellő belekap a hajamba. Hosszúra nyúlt sétánk végére értünk és felsiettünk a lépcsőn, hogy otthon lepihenhessünk. Kinyitottam az ajtót majd Dodgerről leszedtem a pórázt és megtörölgettem a tappancsait, hogy ne legyen kosz a lakásban majd leültem a konyhapulthoz. Vásárolnom kéne pár dolgot itthonra, meg nem ártana főznöm is valamit. A pulton lévő kosárra pillantottam ahova Chris letette a forgalmiját és a kocsikulcsot. Idegesen rágtam a szám szélét, most menjek kocsival? Á nem tudom, parázok kicsit. Addig vaciláltam míg felkaptam a forgalmit és a kulcsokat majd a táskámmal a kezembe kimentem a kocsihoz. Beültem a vezetőülésbe a táskám pedig magam mellett lévő ülésre tettem.
-Ennyit a pihenésről.- nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Beindítottam a kocsit és elindultam a bolt felé. Basszus el se hiszem, hogy Chris Evans kocsijába ülök tök egyedül és megyek vásárolni. Az eszem megáll. És ő a pasim. Ne én ezt már nem tudom felfogni. Mindegy Ava koncentrálj első nap nem kéne egyből az autószerviznél kikötni. Gondolatmenetemet telefonom csörgése zavarta meg, te jó isten ki az? Kitúrtam a piros lámpánál állva a táskámból a készüléket majd gyorsan felvettem.
-Szia csajszi.-hallottam meg Mia hangját a túloldalról.
-Szia mondjad? -mosolyogtam picit ideges voltam, mi van ha meghallja, hogy kocsiban ülök, és ki más ha nem ő tudja legjobban, hogy nekem nincs kocsim, Chris meg elutazott.
- Épp sétálok a városban, vásárolgatok. Tök jó ruhát találtam.-mesélt boldogan kolléganőm.
-Naa ez tök menő, majd nekem is kellene venni valami kis csini ruhát vagy felsőt.-kicsit megnyugodtam, hogy tök átlagos témákról beszélgetünk és nem munka ügyben keres.
-Figyu már, előbb láttam egy hatalmas terepjárót elszáguldani, valami baromi jól nézett ki.
-Igen? Na milyen fajta volt?
-Nem tudom Jeep talán, szép fekete és egy csaj ült a volánnál aki baromira hasonlított rád.-hangján hallani lehetett, hogy valamiben sántikál, csak nehogy össze tegye a kirakóst mert én nem tudom mit csinálok, oké hogy a barátnőm, de ő akarata ellenére is kikotyog bármit is, így azt hiszem nagy szarban vagyok.
-Igen? Ilyen jó csaj ült abba a kocsiba?
-Mit csinálsz Ava?-terelte komolyra a témát.
-Mit semmit.-hangom magasabb volt a megszokottnál, basszus Ava találj ki valamit kurva gyorsan.
-Mért ülsz egy baszott nagy autóba?
-Jooo lebuktam. Bérelem a kocsit, ma hoztam el. Vásárolni megyek és ezzel egyszerűbb.
-Chrisnek nem ilyen kocsija van? Pont ugyan így néz ki.
-Asszem de, csak ez egy régebbi fajta.
-Aham. Hát jó Ava, de tudod nekem kell rád vigyázni Chris megmondta.
-Tudom , persze, de csak vásárolni megyek egy bérelt kocsival.-nevettem idegesen.
-Akkor ma ha bevásároltál mi lenne ha tartanánk egy csajos estét és átmennék? -hallottam, hogy mosolyog a vonal túloldalán. Nemár, mit mondok , egy kutyát is örökbe fogadtam? Basszus Ava, mi a picsát mondjak?
-Hát ma laza napot terveztem és szerettem volna kicsit magam lenni.
-Egy kis ivászat nem árt, otthon lennénk nálad, dumálgatunk ilyenek, naaa Avaa. -könyörgött.
-Mia, nem szeretnék ma ne haragudj. Rengeteg dolgom van otthon, csak magam szeretnék lenni, ne haragudj.
-Fura vagy nekem Ava, és ki fogom deríteni. -majd rám nyomta a telefont. Teljesen lesokkolódtam. Most megsértődött? Megálltam a bevásárlóközpont előtt és némán meredtem magam elé. El kéne mondjam Miának az igazat? Chrissel kellene először erről beszélnem, aztán majd kitaláljuk mi legyen.
Kiszálltam a kocsiból, bezártam majd egy bevásárló kocsiért mentem és besiettem a boltba.
Lassan sétáltam a sorok közt vettem minden féle fontos dolgot ami otthon elfogyott. Valami tésztás dolgot kéne főzzek.
Mivel imádom a tengeri herkentyűket arra az elhatározásra jutottam, hogy veszek azt is a tészta mellé és egy ilyen olaszos vacsit fogok összedobni. Szeretek főzni, igaz nem vagyok séf de szerintem egész ehető amiket csinálok, bár Chrisnek még nem főztem sose, lehet egyszer meg kéne lepjem vele.
Annyira elgondolkodtam, hogy véletlen neki koccant a kocsin az egyik sornak így hirtelen magamhoz térve gyorsan tovább is haladtam onnan.
A boroknál lyukadtam ki, nem ártana valami pia is a finom kaja mellé így egy üveg édes vörösbort lekaptam a polcról és betettem a kosaramba. Ahogy leemeltem a polcról az üveget oldalt a sor végén mozgást érzékeltem, mintha el rohant volna valaki. Furcsán éreztem magam, most követ valaki? Vagy mi az isten van? Eljöttem abból a sorból és tovább mentem. Annyira forogtam, hogy mikor bukkan elő ez az ismeretlen valaki aki ész nélkül rohangál a boltba és engem kukkol, hogy ahogy kitoltam a kocsim a sorból egyszer csak majdnem hogy belezakózott egy csaj a cuccok közé.
-Mia bazdmeg mit csinálsz? Ügynökösdit játszol? -teljesen ledöbbentem. Mégis mit keres itt? Nyomoz? Követett engem idáig?
-Picsába.- nyögött fel halkan.  Engem a kezdeti sokk után a röhögés kerülgetett.- Igen ügynököset játszok, mert fura vagy.
-Hogy egy bérelt kocsival járok?
-Igen ami kurvára olyan mint Chris Evansé.-mondta hangosan, már-már ordibálva.
-Sssss csend már, ne óbégass már ,nem hiszlek el.
-Mért az övé?
-Mondom hogy nem bassza meg. -ideges voltam, most már nagyon is.
-Tudod mit segítek a vásárlásba inkább.
-Ja úgy hogy bezuhansz a kocsiba újra?
-Ha-ha. Mondjuk beülnék és tolhatnál, eléggé megütöttem magam.-színlelte, hogy majdnem össze esik így megkapaszkodott a kocsiba.
-Hát te bazdki elmehetnél színésznek.-nevettem el magam.
-Ugye? Szerintem is marha jól csinálom és azért valljuk be ügynöknek is profi vagyok.- tette csípőre a kezeit és egyik kezével válla felett hátra dobta a haját.
-Menthetetlen vagy.- ingattam a fejem miközben a nevetést próbáltam visszafogni.
-Vettél bort? -csillant fel a szeme.
-Igen de magam terveztem meginni.-erőltetve vigyorogtam rá.
-Naaaa mért nem mehetek át? Nem utazott el Chris és meztelenül van ott nálad vagy mi?
-Fuuu Mia.
-Naaa most mi van? -nevette el magát
-Ha iszol akkor is ennyire nagy faszsagokat tudsz beszélni? -nevettem már én is ezen a helyzeten.
-Még ennél is nagyobbakat. -veregetett vállba.
A kasszához toltam a kocsit, kipakoltam a cuccokat majd vártam, hogy fizethessek. Mia segített bepakolni a már zacskóba lévő dolgokat és kimentünk a boltból. Most ő végig velem jön vagy mi lesz? Otthon Dodgerrel mit csinálok, gyanítom tudja, hogy Chris kutyája. Picsába Ava jó nagy szarba vagy.
Kinyitottam a kocsi csomagtartóját, majd  bepakoltam a bevásárló szatyrokat amik csoda, hogy el nem szakadtak, remélem a lakásig ki is bírják. Lecsuktam a csomagtartót, majd Mia kíváncsiskodó tekintetével találkozott az enyém.
-Most mi van?
-Elviszel egy darabig? Kérlek? -nézett rám könyörgő kiskutya szemekkel.
-Legyen.
Beültem a volán mögé Mia meg mellém. Kihajtottam a parkolóból majd kikanyarodtam a bolt elől.
-Menő autó. -nézelődött körbe. Ideges voltam, csak ne nyúljon semmihez, nem az enyém a kocsi.
-Jaja , nagyon fasza járgány. -mosolyogtam rá, de legbelül marhára ideges voltam, csak ne csináljon semmi baromságot. Végig taperolta a kocsi műszerfalát.
-Takarítasz?
-Ja nem csak nézelődök.-nevetgélt mellettem mint egy tini.
-Meg ne nyomj valamit.
-Katapultál a szék vagy mi?
-Lehetne olyan gomb-mondtam halkan morogva.
-Hogy?
-Mi ? Ja semmi. Csak annyi, hogy olyan nincs benne. Pedig lehetne, biztos menő.-nevettem el magam.
Mia a kesztyűtartót piszkálgatta miközben beszéltem hozzá, majd egyszer csak kinyitotta.
-Hupsz.- oda pillantottam és vagy három óvszert láttam meg a tök átlagos kocsis kellékek közt. Bazdmeg Chris, hát ezt nem hiszem el, lángolt az arcom. Hogy a picsába jövök ki ebből jól?
-Hát ezek? -pillantott rám.-Fogadjunk, hogy az autókölcsönzőből maradtak itt mi?-pillantott rám szemöldökét húzogatva.
-Hhhh csukd be.-csaptam vissza az ajtaját idegesen.
-Mért van ilyen a kocsiba? Hozzá jár?
-Mit tudom én Mia, fasztudja mért van benne, de ne nyúlj hozzá.
-Jujj de ideges valaki.
-Még szép, mi az istenért van a kölcsönzött autóba ilyen?
-Nagyon figyelmesek.-nevette el magát halkan.
-Nagyon.
-De had kérdezzem meg, nem lehet véletlenül, de csak véletlenül-tette fel mutató ujját mikor kihangsúlyozta a de szót.- hogy esetleg ez mégis csak Evans kocsija?
-Te csak ezen rugózol mi? Mert hogy hasonlít az autó akkor ez az övé lehet.
-Titkolózol ,próbálom kitalálni mi van most. Nem mondasz semmit.
-Már elmondtam, hogy béreltem ezt a kurva autót megmutassam a papírokat? - amik nincsenek is Ava, faszomba de ideges vagyok már, hogy nem lehet nyugodt napom.
-Nem kell, nyugi. Inkább figyelj a vezetésre.-ijedt meg Mia mert már érezte ő is, hogy túl lőtt a célon. Csendben voltunk, próbáltam lenyugodni, csak haza akarok érni és azt hogy holnapra leteljen ez az elcseszett 4 hónap és Chris visszajöjjön. De ez baromira nem így lesz, holnap is ismét egy nyomorult nap lesz Chris nélkül és Miss Marple nyomozgat addig míg ki nem nyögök valamit.
-Amúgy meg meddig is viszlek?-törtem meg a csendet.
-Bocsáss meg Ava. Én nem akarok neked rosszat csak rosszul esik, hogy nem mondasz semmit, azt hittem jóba vagyunk és bízhatunk a másikban, de ezek szerint nem így gondolod.- fogta magát Mia és az egyik piros lámpánál kipattant a kocsiból és ott hagyott. Hát ez fantasztikus.
Bele tapostam a gázba és egészen hazáig padlógázzal hasítottam. A kormányt markoltam és azon gondolkoztam, ha hazaérek leszarom, de felhívom Christ. Ez már így nem állapot. Fel kell vállalni, Mia a barátnőm ő volt az első ember itt aki mellettem állt. Nem veszthetem el. Se őt se Christ mert akkor teljesen megsemmisülök.
Leparkoltam a ház előtt, majd kiszedtem a zacskókat és becipeltem a lakásba. Dodger örvendezve ugrált hogy lát.
-Hoztam neked is ajándékot pajti.-simogattam meg a buksiját. Egy hatalmas csontot vettem elő amin egy kék masni díszelgett. Ő ugrált örömébe és hangos ugatásba kezdett. Ez mosolyt csalt az arcomra.
-Ezt azért kapod mert egy csodás teremtés vagy, egy tündéri kutyus aki vigyáz rám. Ez egy csodás barátság kezdete Dodger.-simogattam fejecskéjét. -És hogy egy úriember voltál amikor futottunk.-nevettem el magam majd odaadtam neki az ajándékát. Telefonom a pulton pihent így odasiettem hozzá és vacilláltam pár percig. Felhívjam? Mi van ha dolgozik. Picsába Ava hívd.
Felkaptam a készüléket és már csörgettem is Christ.
-Szia édesem, baj van?
-Szia kicsim , hát igen. Ömmm hogy is mondjam.
-Mi történt? -hallatszott a hangján a döbbenet és a kétségbe esés.
-Elmentem vásárolni a kocsiddal, nos Mia követ engem teljesen rám van állva, hogy titkolózok és, hogy ő ki fogja deríteni, Miss Marplet játszik . Kiszúrta hogy kocsival megyek, felhívott majd a boltba kukkolt, de én elcsaptam véletlen őt a bevásárló kocsival amibe beleborult aztán mikor végeztünk a vásárlással beültünk a kocsiba, hogy vigyem el egy darabig. Ő nem tud megülni a valagán így mindenhez hozzá kellett érjen és kinyitotta a kesztyűtartót amibe az óvszereid vannak. Ő meg faggatózik, hogy ez tuti a te autód. Mondom béreltem, ma hoztam el, de nem hiszi el mert ugyan olyan mint a tied. Ja és át is akart jönni de mit mondjak kutyát is örökbe fogadtam azt is pont ma? Kurvára feltűnne neki, hogy mi együtt vagyunk. És nem azért mondom, hogy baj lenne,hogy Dodger itt van mert nem az, még egy óriási csontot is kapott tőlem egy kék masnival-sírtam el magam.- Chris Mia megsértődött rám mert azt hitte, hogy bízunk egymásban.
-Héé mély levegő, nyugi. Szívem ne sírj.
-Szerintem el kéne neki mondjam az igazat. Fel kell vállalnunk, legalább előtte, aztán meg majd a többi.-szipogtam halkan.
-Ő a barátnőd kicsim, mond el neki nyugodtan, én nem haragszom rád, melletted vagyok. -hallottam hogy mosolyog, nyugtató volt a hangja.
-Nem akarom hogy kikotyogja.
-Ha őszintén beszélsz vele és elmondod ezeket neki nem hiszem hogy elmondja, okos lány ő Ava drágám.
-Köszönöm szívem. Bocsáss meg hogy zavartalak.-megnyugtatott, hogy mellettem állt.
-Nem zavartál, pont rád gondoltam és, hogy felhívlak, de te megelőztél. De had kérdezzek valamit.
-Mi lenne az?
-Mit válaszoltál az óvszerre?
-Azt hogy ne nyúljon hozzá nem tudom mi a faszért van egy bérelt autóba. Mia erre azt mondta milyen figyelmesek az autókölcsönzősök.  -nevettem el magam.
-Csak elővigyázatosságból hagytam ott, jól jön ha ketten vagyunk és egymásnak esünk.
-Tudom Chris, de remélem máshol nincs az autóba.-nevettem fel zavaromban.
-Nem nincs csak egy bilincs a könyöklőnél.-hallottam hogy vigyorog a vonal túloldalán.
-Az igen, kikötöznél?-döbbentem le. Elvörösödött az arcom.
-Ha szeretnéd igen.
-Előbb én téged.
-Ahogy kívánod.-vigyorgott, ismerem amikor így mond valamit, az az istenverte szexi vigyor az arcán amitől felgyullad a testem.
-Rossz vagy Evans. Nagyon is.
-De te is bogaram.
-Amúgy épp főzni fogok.- téma terelésből jeles vagyok mint azt már tudhatjátok.
-Mit főzöl kincsem? Nekem is csinálsz?
-Ha idejössz persze.
-De remélem nem lesz rajtad semmi és úgy főzöl!
-Csak egy kötény, ne legyen mocskos a desszert.
-Hmmm.-mély hangján morgott egyet majd sóhajtott egy nagyot- édes szájú vagyok, szeretem az édes dolgokat. Pont amilyen te vagy.
-Chris. -tűrtem el egy tincset a fülem mögé  zavaromban
-Zavarba hoztalak igaz?
-Igen.-nevettem fel halkan
-Borzasztóan szeretlek kincsem. Beszélj Miával rendben?
-Rendben és köszönöm szívem.
-Szeretlek, este hívlak.-puszilt bele a telefonba.
-Szeretlek kicsim.-dobtam én is egy puszit neki majd letettük. Hatalmasat dobbant a szívem, hogy hallhattam a hangját.
Percekig álltam vigyorogva a pultnál majd rádöbbentem, hogy el kell pakoljak. Gyorsan eltettem a vásárolt cuccokat majd felkaptam a telefont. Miát kezdtem csörgetni. De természetesen nem vette fel.
-Picsába vedd már fel.
Vagy hatszor hívtam újra, mire nagykegyesen felvette a telefont.
-Mond.-szólalt meg unott hangon.
-Hol vagy?
-Otthon hol lennék?
-Diktáld a címed.
-Ava kérlek, hagyjuk most.
-Diktáld a címet Mis Marple.
-Manhattan Ave 331. De Ava..-rácsaptam a telefont és a kocsikulcsért nyúltam.
-Mindjárt jövünk nagyfiú.-pusziltam meg Dodger fejét és kirohantam a lakásból. Bepattantam a kocsiba beütöttem a címet és el is indultam. Az a durva, hogy esküszöm már teljesen megszoktam a kocsit. Izgultam, hogy mit fog mondani Mia, hogy fog reagálni, hogyan kezdjek bele.
A nap már lemenőben volt, kint már csípős volt az idő, be is kapcsoltam a fűtést a kocsiba. Piros lámpánál álltam amíg néztem a lehulló faleveleket amiket a szél ide-oda reptet. Kisgyerekek játszanak a mellettem lévő parkban a falevél kupacban. Én is kicsinek mennyire imádtam ezt, beleborulni a hatalmas levél kupacba. A csatornákból gőzölgött fel a meleg a hideg levegőbe. Teljesen elvarázsolt a látvány.
Hangos dudálás zökkentett ki a merengésemből.
-Jól van már de sietős valaki. -indultam meg tovább az úton. A GPS jelzett, hogy mindjárt odaérek. A pulzusom az egekben. Egyszer tényleg össze fogok esni.
Leparkoltam a ház előtt majd az ajtóhoz sétáltam. A csengőre rátenyereltem és vártam, hogy Mia ajtót nyisson.
-Jól van már megyek.-kiabálta idegesen bentről. Feltépte az ajtót. -Mi van?
-Miss Marple pakoljon marha gyorsan és üljön be.
-Mit pakoljak?
-Pizsama, bugyi , fogkefe, smink cuccod , mit tudom én miket szoktál vinni magaddal. Szedd össze addig itt várlak.
-De ..-döbbent le.
-Semmi de, és hozz valami piát, az fog kelleni.
-De .-felemeltem a kezem és leintettem. Mia arcán halvány mosoly kúszott át, de gyorsan leplezni próbálta. Még se annyira profi színész, de én azért komolyan hozom az alakítást. Nem igaz?
Kolleganőm beszaladt és pakolni kezdett. Én kint fagyoskodtam a lépcsőn, remélem a fél ház nem jön vele. Nem terveztem oda költöztetni.
Kinyitódott az ajtó és egy nagy sporttáskával a kezébe kilépett hozzám.
-Ez igen? Költözöl?
-Azt mondtad hozzam a cuccaim meg még piát is tettem.
-Boltot raboltál, hogy ekkora táska kell a piáknak meg a ruháidnak?
-Nem. De most mond el még is mi ez?
-Ha odaérünk elmondom.
-De hova?
-Ülj be.
-Ava fura vagy, nem ilyen voltál ezelőtt.
-Tudom fura vagyok, ez van most ülj be. - betettük a csomagtartóba a cuccát majd elhajtottunk. Út közben nem beszéltünk. Mia nézelődött az ablakon kifele én pedig a kormányt lassan eltöröm úgy szorítom, az ujjaim már elfehéredtek. Leparkoltam a házam előtt majd nagy levegőt véve kipattantam a kocsiból.
-Na gyere, vagy itt éjszakázol?
-Végülis gumi van, terhes nem leszek.-nevette el magát. Hát ezen nekem is már röhögnöm kellett, kivette a cuccait majd az ajtóhoz sétáltunk.
-Szerintem add ide a táskád mielőtt földre dobnád.
-Ugye nincs bent egy hulla?
-Minek nézel engem? -döbbenten néztem rá.
-Hát nem tudom mire számítsak.
-Nézd meg magad.-fordítottam el a zárban a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót.
Dodger kíváncsian csóválta a farkát az előszobában állva. Mia meg se moccant, nekem kellett beljebb lökdösnöm a küszöbön.
-Be kell mutassam? -pillantottam rá miközben becsuktam az ajtót.
-Ő itt az a kutya? -nyögte ki halkan.
-Hhhh -sóhajtottam egy nagyot.- Mia ő itt Dodger. Dodger ő itt Mia a barátnőm, kolleganőm. Ismerkedjetek meg. -lépkedtem be a konyhába. Barátnőm csak sokkolódva állt az előszobába. -Nem jössz beljebb?
-Én nem is tudom.
-Nem harap. Na gyere töltök egy kis bort amivel már úgy is szemeztél. -mosolyodtam el halványan. Elő vettem kettő boros poharat majd megtöltöttem és felé toltam. Mia döbbenten nézte Dodgert ahogy leült a konyhapulthoz. Én a túloldalt megtámaszkodtam és figyeltem őt. -Azért össze ne ess.
-Én ezt nem értem. -nézett rám.
-Miss Marple nyomozó az a helyzet, hogy a kutya Chris kutyája. Én vigyázok rá míg távol van.
-Ennyire jóba vagytok?- pillantott rám kerek szemekkel. Én megvakartam a tarkóm.
-Figyelj őszinte leszek veled. De szeretném hogy ígérj meg valamit.
-Mi lenne az?-húzta a kezeit az arca elé. Mint egy kislány aki el akar bújni.
-Hhh Mia, senkinek, de senkinek nem szólhatsz semmit erről amit mondani fogok!
-Mond már.-vágta rá türelmetlenül.
-Chris egy nagyon kedves, aranyos, rendes srác.
-Randiztok?-csapott a pultra kikerekedett szemekkel.
-Ígérd meg hogy csendben maradsz egy picit. És hogy erről hallgatsz mint a sír!
-Megígérem. -lassan vettem a levegőt, gondolkoztam mit mondjak előbb a kocsit vagy, hogy a csaja vagyok? Mindegy lesz az utóbbi.
-A barátnője vagyok. -nyeltem egy nagyot a szívem pedig egy akkorát dübbent a mellkasomban, hogy azt hittem kiesik.
-Áá- sikított fel Mia. Dodger ijedtében ugatni kezdett. Mia felpattant és a nyakamba ugrott.- Tudtam, tudtam, tudtam.-puszilgatta az arcom és ugrált örömében.
-Na nyugi.-nevettem el magam. Dodger semmi baj nyugi. Gyere ide pajti. -hívtam magamhoz, majd megsimítottam a hátát. 
-Megcsókolt?
-Meg.-mosolyogtam zavaromban.
-Mikor?
-Pfuhhh pár hónapja.
-Úr Isten.-sikongatott és ugrált össze-vissza a konyhában mint akit megcsípett a bolond légy. -És , és lefeküdtetek már?
-Miaaa???
-Naaaa, mond már.
-Le.- sóhajtottam nagyot és befogtam a fülem, hogy felkészüljek az újabb visításra.
-Áá ezt nem hiszem el. És jó az ágyba? -nézett rám csillogó szemekkel?
-Igen.- vigyorodtam el ahogy rágondoltam és szemeim előtt láttam ahogy szeretkezünk.
-Erre inni kell.  Uram Isten kiszakad a szívem, levert a víz is Ava.
-Nekem mondod? Kiszakadt a dobhártyám.- nevettem el magam.
-Ezért voltál ilyen fura, úgy gondoltam, hogy ez van a háttérben.
-De tényleg kérlek ne mond el senkinek, mert még nem tudom hogyan lesz a közeljövőben. Tudod a média, a rajongói hogy viszonyulnak ehhez.-masszíroztam a nyakam idegesen.
-Nyugi tőlem nem tudja meg senki, esküszöm. De nagyon örülök nektek.-vigyorgott rám idétlenül. Belekortyoltam én is a borba ami marha finom volt, lehet kellett volna még vennem párat. -Amúgy a kocsi?
-Az övé, jól gondoltad.
-Tudtam.-vágta rá. Én elkezdtem előszedni a főzéshez szükséges dolgokat amíg Mia próbálja feldolgozni a történteket. Én csendben dolgoztam a konyhában míg ő Dodgert simogatta. -Segítsek?-pillantott rám vigyorogva.
-Szeretnél?
-Persze , mit főzöl?
-Olaszos kajára gondoltam, tengergyümölcsei meg tészta.
-Tetszik az ötlet. -boldogan odasietett mellém és felkapta magára a másik kötényt.
-Fokhagymát törj össze kérlek és apróra vágd fel, meg egy fej hagymát is. -adtam ki neki az utasításokat.
-Értettem főnökasszony.- kapta a kezét a homlokához tisztelgés gyanánt, majd nekikezdett a hagymák felszeleteléséhez. -Ava ez rohadtul csíp.
-Apróra vágd.
-De nem látok.
-Akkor igyál még.-nevettem el magam.
-A deszkáig nem látok, nem hogy a poharamig.-nevetett könnyeit törölgetve.Én a tengeri herkentyűket beledobtam a serpenyőbe  vajat tettem mellé majd fűszereztem , a tésztának feltettem egy vízzel teli lábost a tűzhelyre, majd Miára pillantottam, aki messze elmenekült a konyhától.
-Na mi van. -spricceltem le vízzel.
-Héé, gyere ide.
-Na komolyságot kérek, főzünk.
-Nem én kezdtem.
-Segítek kimosni a szemed.
-Hát nagyon kedves tőled, mi lenne velem nélküled.
-Tudom.-vigyorogtam rá.
Beletettem a hagymákat is amiket felaprított Mia, majd belekortyoltam a pohár boromba.
-Te amúgy miket hoztál?
-Én másik fajta bort hoztam, remélem az ilyen marha finom mint ez. Előző karácsonyra kaptam a cégtől.-bevillant, hogy idén karácsonykor nem lesz velem Chris, ismét rám tört a szomorúság, majd egy újabb korty gördült le a finom borból a torkomon.
-Minden oké?-hallottam meg barátnőm hangját.
-Ja igen.-próbáltam összeszedni magam. Kiszedtem a megfőtt tésztát majd a serpenyőt is lehúztam a tűzről. Elővettem két tányért és az étkezőasztalhoz vittem. Mia segített megteríteni, de látta rajtam, hogy valami nem stimmel. Csendben voltam. Szedtem magunknak a tengeri herkentyűs tésztából majd odahoztam magunknak a borosüveget.
Telefonomat előkaptam és lefotóztam Chrisnek az alkotásunkat majd elküldtem neki.
-Azért meg kell hagyni baromi jól néz ki.- nézte Mia büszkén a kreálmányunkat.
-Remélem finom is. -mosolyogtam rá halványan.
-Na tesztelek. -ült le velem szembe majd megkóstolta. Semmi reakció, meg se rezdül az arca. Ennyire szar lenne? Vagy nem szereti a tengeri cuccokat?
-Na mondj már valamit!-kiáltottam rá.
-Hát ez...-még mindig pókerarccal ül előttem, tényleg színésznek kéne mennie, nem is értem mért én szerepelek abba a pár perces jelenetbe, holott ő tök profi. -Ez kuurva finooom.-kiabálja. -Bazdki nem gondolkoztál még azon, hogy szakácsnak menj?
-Nem.-nevettem el magam.
-Chrisnek főztél már?
-Még nem de gondolkodok rajta, hogy majd ha visszajön és még nem ment tönkre a kapcsolatunk, akkor főzök neki.-mondtam lesütött szemekkel.
-Mért menne tönkre a kapcsolatotok? Szeretitek egymást.
-Igen, de mi van ha akkor már nem ilyen lesz?
-Ava ne csináld már, nem lesz ilyen.
-Az elején vagyunk az egésznek, hirtelen jött ez a 4 hónapos távollét, nem tudom mi lesz. Mi van ha lesz ott egy másik, jobb, csinosabb nő aki rámászik? Mi van, ha az kapásból rá vágja, hogy gyereket akar?  Ő akkor neki a főnyeremény. -szorult össze a torkom, mindjárt bőgök, ha csak belegondolok. Piszkosul fájt, hogy nincs itt Chris, nem tudom megölelni.
-Ne beszélj már faszságokat, mért kellene neki más nő? Ava ,Chris a párod, mért dobna el?
-Mert ott van nő akit meg tud dugni.
-Istenem, szerintem nem olyan Chris mint, ezt már megbeszéltük múltkor is és igazam lett.
-Kurva hosszú ez a 4 hónap, Mia én meg fogok őrülni ezalatt.
-Nem fogsz mert meg fogsz tanítani engem ilyen kurva jól főzni. -mosolygott rám. Majd odanyújtotta a kezét hozzám. Látta, hogy nem fogadom el hanem a tenyerem közé temetem az arcom. Hallottam hogy felállt és odajött hozzám majd vállamnál fogva magához ölelt. Borzasztó jól esett, hogy mellettem áll és ha kell velem sír. Vállaim rázkódtak a sírástól.
Mia pakolászni kezdett az asztalon majd az ujjam megfogva feloldotta a telefonom.
-Mit csinálsz?-szipogtam, alig tudtam kinyögni a szavakat.
-Csak figyelj.- Mia belépett a kontaktok közé és Chris nevénél megnyomta a videó hívás gombot. Ziháltam minden levegővételnél a könnyeim pedig folytak le az arcomon. Mia odébb állt mellőlem kicsit, ne legyen benne a videóban.
-Szia kincsem.-mosolygott a képernyőn Chris majd lehervadt az arcáról a mosoly mikor meglátta a könnyes szemeim. Én újra elbőgtem magam és az asztalra borultam sírva.- Ava édesem mi a baj? Mi történt?
-Szia Chris.-hajolt be a képbe Mia mosolyogva.
-Szia Mia, mi történt?
-Ava kiborult.
-De micsodán?
-Fél, hogy ha visszajössz nem fogod szeretni úgy amikor elmentél, és hogy valami nővel összefekszel.
-Mia.-pattantam fel az asztalról.
-De ezért vagy kiborulva.- én csak lehajtottam a fejem és halkan szipogtam.
-Szívem, nézz rám.
-Ajj de cuki, szívemnek hív.-felpillantottam Miára aki vigyorogva állt ott mellettem.
-Ava nézz ide.-felé pillantottam fél szemmel, majd a hajamat a fülem mögé tűrtem.- Úgy ismertél meg, hogy az én fejemet bárki el tudja csavarni? Csak neked sikerült. Teljesen beléd zúgtam az első perctől és ez az érzés csak erősebb és erősebb lett. Szerelmes lettem beléd. Ezt semmiért és senkiért nem adnám fel. -jól estek a szavai, kezdtem megnyugodni ahogy hallgattam a mély hangját.-Nem kell nekem más Ava, csak te. A párom vagy. És nem is kell nekem más.
-Mikor jössz már haza?-szólaltam meg halkan. Halk sóhaj jött a túloldalról. -Miát ki fogom készíteni.
-Annyira nem vészes.-szólt közbe barátnőm. -én oldalba böktem könyökömmel. Ő csak magához ölelt míg én Christ néztem szomorúan.
-Ne is gondolj ilyenre kicsim. Nekem is borzasztóan hiányzol.
-Mire ne gondoljak? Arra hogy hazajössz?
-Nem hanem arra a hülyeségre amin agyalsz. Nem kell nekem más nő, csak veled akarok szeretkezni.
-Huhaa én lehet kimegyek addig mosdóba amíg ti ilyenekről beszélgettek.-Mia zavarában kisietett az étkezőből. Én csak ingattam a fejem, hogy zavarba jött ettől.
-Szeretlek kincsem.
-Hiányzol.
-Te is nekem kicsim, de estére van egy meglepetésem. Csak annyit kérek majd, hogy zárkózz be a szobádba.
-Mit szeretnél?-mosolyodtam el halványan.
-Majd megtudod.-kacsintott rám.
-Kijöhetek ?
-Gyere.-kiabálja Chris
-Naa mosolyog, tudsz te Evans, még hívunk majd ha lenne valami. De amúgy a csajod olyan kaját főzött te, huuu bazdki , nagyon jól főz.-áradozott Mia a főztömről.
-Láttam a képet, nagyon jól néz ki. Ügyes vagy szívem.-mosolygott rám Chris majd kacsintott egyet.
-Azért nézd meg jól mert a hagymát én vágtam.-emelte fel mutató ujját Mia.
-Nagyon profi. Ügyes vagy te is.-mosolygott Miára.
-Ez a pasi hogy lehet ilyen tökéletes?-kérdezte barátnőm tőlem mint sem Christől. Én csak meghúztam a vállam.
-Bele trafáltam.-mosolyogtam rá. Meghallottam egy hangot Chris háta mögül aki eléggé ideges volt.
-Szívem mennem kell, még dolgozok. De írok amint végzek.- dobott felém egy puszit. Viszonoztam én is felé majd halványan mosolyogva integettem neki.
-Szia Chris.
-Szia kicsim.- majd letette.
-Hát Ava, ez a csávó, maga a főnyeremény. Neki szülnék nyolc gyereket is.
-Mia.
-Viccelek, jól választottál.-mosolygott rám. Elmosolyodtam majd gyorsan elfogyasztottuk  a vacsoránkat. Csendben telt amíg ettünk, tényleg nem lett rossz, majd ha itt lesz Chris megpróbálom neki is megcsinálni. Remélem az izgalomtól nem fogom elrontani.
-Na gyere igyunk még egyet. És költözzünk át a kanapéra.
-Elpakolok a mosogatóba addig érezd otthon magad. -mosolyogtam rá majd a konyhába vittem a koszos edényeket. Eltettem mindent majd csatlakoztam Miához. Dodger is odabújt mellém én meg szorosan magamhoz húztam.
-Nagyon jól kijöttök.-pillantott ránk miközben kortyolgatta a bort.
-Igen ma futottunk is egy jót.-nevettem el magam, ahogy visszagondoltam a mai napra.
-Te nem is szoktál futni.-nézett rám kérdőn.
-Hát most muszáj volt.-nevettem fel.-egy csaj kiszúrta Dodgert, hogy Chris Evansnak ilyen kutyája van, én meg nem akartam megvárni, hogy elkezdjen spekulálni, így futottunk a parkig.
-Az komoly, gyanítom Dodger jobban bírta.
-Hát mivel Chris jár futni így igen. Azt hittem kiköpöm a tüdőm.
-Chrisnek amúgy nagyon fontos vagy. Látszik a tekintetén, ahogy rád néz.
-Azt mondod? -pillantottam rá majd felhúztam a lábaim a kanapéra.
-Mikor odaadta a pulcsiját, borzasztó figyelmes dolog volt tőle.
-Azóta is itt van az a pulcsi. Mondta, hogy maradjon nálam. -mosolyodtam el halványan.
-Amikor rosszul voltál látszott rajta, hogy aggódik. Szeret téged Ava, nem fog neki más nő kelleni, mert te vagy az akire várt ennyit.
-Köszönöm. -öleltem át barátnőmet.- Köszönöm az őszinteséged, azt hogy számíthatok rád, és borzasztóan sajnálom, hogy titkoltam előled, mert tényleg bízhatok benned. Te voltál az első ember aki mikor ideköltöztem mellettem állt, segített beilleszkedni, segített mindenben.
-Erre valók a barátok.-húzott magához közelebb ölelésében.
-Bizony.-mosolyodtam el, nagyon jó érzés volt, hogy nem vagyok egyedül ezeken a nehéz napokon, heteken, hónapokon.
Dodger megbökte az oldalam így felé fordultam.
-Adok enni gyere. -álltam fel a helyemről és a konyhába siettem. Megtöltöttem a tálját majd amit Mia hozott bort kezdtem el nézegetni.
-Mi legyen megnyissuk?
-Hát már eléggé a végét járja ez az üveg így szerintem igen. Kezdem is érezni.-nevette el magát.
-Nem vagy egyedül.-vigyorogva odavittem a kanapéhoz az újabb üveg bort és ismét kényelembe helyeztem magam.
-Chris amúgy milyen az ágyba?-pillantott rám szemöldökét húzogatva.
-Hát szenvedélyes.-sütöttem le a szemeim zavaromban.
-Ennyire? Még itt sincs és zavarba vagy?
-Ajj Mia.-takartam el nevetve az arcom.
-És mekkora neki?
-Mia.-akadtam ki de röhögtem, azt hiszem jó dolog ez a bor, négy hónapig ez is a haverom lesz.
-Naaa mond már. Nagy? -kuncogott a kanapé túloldalán.
-Igen, na. Hagyj már ezekkel a kérdésekkel.-nevetgéltem zavaromba majd eltakartam az arcom.
-Jaj de szerelmes valaki.-dobott nekem egy díszpárnát.  Eldőltem nevetve a kanapén. -Amúgy hány óra?
-Mit tudom én. -telefonomért nyúltam. 23:05 .
-Tizenegy múlt.
-Az szép.
-Hol szeretnél majd aludni?
-Nekem nagyon szimpi ez a kanapé.-mosolygott rám ahogy elnyúlt rajta.
-Ki lehet húzni úgy még kényelmesebb lesz.-viszonoztam a mosolyt felé. Dodger felmászott közénk és elnyúlt a kanapén.
-Ő is velem alszik?
-Szerintem igen, nagyon úgy néz ki.
-Jajj Dodger, te egy tündéri kutyus vagy.-bújt oda hozzá Mia és nyaggatni kezdte szegény kutyát. Dodger illedelmesen tűrte a pesztrálást. Néha-néha rám pillantott segélykérő szemekkel. Én csak megsimogatta a hasát amitől ő megnyugodott.
Telefonom csipogni kezdett. Érte nyúltam és megnéztem, hogy ki írt.
-"Készen állsz a meglepetésre? C."
-"Már vissza értél a hotelbe? A."
-"Igen, csak lezuhanyozok. C."
-"Rendben. A."
Miára pillantottam aki valószínüleg bealudhatott, így össze szedtem a borospoharakat és az üvegeket, majd kivittem a konyhába. Vissza siettem hozzá és kihúztam a kanapét.
-Hé.
-Mi az? Mi történt?
-Semmi, csak zuhanyozz le és öltözz át, addig megágyazok.
-Ne segítsek?
-Megoldom, menj csak.
Feltápászkodott a kanapéról és a cuccaival bevonult a fürdőbe. Elővettem az huzatot és a párnákat majd a takaróját. Megnéztem a bejárati ajtót, hogy biztosra menjek, hogy be van zárva majd vártam, hogy végezzen barátnőm.
Percekkel később álmosan csoszog felém én odalépve hozzá megöleltem.
-Jó éjt Mia és köszönök mindent mégegyszer.
-Jó éjt csajszi. -simogatta meg a hátam, majd bebújt a takaró alá.
-Tiszta luxus ez a kéró, nagyon kényelmes ez a kanapéágy. -hentergett végig rajta barátnőm.
-Örülök neki, hogy tetszik, szokd meg mert sokat leszel itt.-nevettem el magam.
-Ennyi. Meg tanulok legalább főzni.
-Meg. A hagymát már profin szeleteled.
-Az biztos.-ásított egy nagyot. Dodger felmászott Mia mellé. Én odahajoltam hozzá és megpuszilgattam a kis buksiját.
-Legyél jó fiú és vigyázz ránk.-Dodger válaszként csak megnyalta az arcom. Mosolyogva leoltottam a lámpát a nappaliba majd felsétáltam a szobámba. Én is gyorsan letusoltam majd becsuktam a szobám ajtaját. Ha jól emlékszem Chris azt mondta, hogy zárjam be így kulcsra zártam az ajtót.
Ledőltem a pihe-puha ágyamba, majd megcsörrent a telefonom.
-Te aztán tudsz időzíteni.-mosolyogtam rá.
-Megzavartam valamit- kérdezte kíváncsi mosollyal az arcán.
-Ja nem.-pirultam el- csak most dőltem az ágyba.
-Megnyugodtál?
-Igen, most jobb, de szerintem a bor is segített.-haraptam meg a szám szélét.
-Iszogattok? Ez igen, nagyon jól megy.-nevette el magát.
-Csak egy picit.-kuncogtam halkan.
-Gyönyörű vagy, mint mindig. -suttogta Chris lágyan. Én teljesen zavarba jöttem éreztem az arcomon, hogy elvörösödök. -Oltsd le a lámpát.
-Mire készülsz?-mosolyodtam el kipirult arccal.
-Csak oltsd le, én is lekapcsolom.- leoltottam az éjjeliszekrényen lévő lámpám ami bevilágította a szobám, majd Chrisnél is sötét lett.- Most ne sikongass ennyi lenne a szabály.
-Mit csinálsz?- Chris megfordította a kamerát majd letolta lassan magáról a hófehér takarót. Szemeim elé tárult meztelen felsőteste majd egyre lejjebb és lejjebb tolta a fehér anyagot.
-Megfogjam? -suttogta mély hangján. Rajtam végig futott a hideg ahogy hallottam mély baritonját.
-Igen.-suttogtam halkan. Lassan még lejjebb tolta a takarót és megláttam lüktető férfiasságát. Elöntött a forróság.
-Ez a meglepim?-kérdeztem kislányos zavaromban.
-Az a meglepetésed, hogy együtt fogjuk csinálni kicsim. -hallatszott a hangján, hogy elmosolyodik.
-Érj magadhoz. Ne csak én taperoljam magam.-nevetett fel halkan.
-Chris, zavarban vagyok.-sütöttem le a szemeim.
-Nem kell, lazulj el. Itt vagyok veled. Csak simogasd magad. -én próbáltam kényelembe helyezkedni , majd finoman végigszántottam a kezem a testemen.
-Húzd le a bugyid.-adta a következő utasítást.
-Chris.- szólaltam meg halkan, már-már suttogva.
-Mondjad kicsim.
-Fordítsd meg a kamerád.-megfordította így ismét a gyönyörű szemei villantak az enyémekbe.
-Mi a baj?
-Van nekem valamim amitől jobban ellazulnék. -zavarban voltam borzasztóan ahogy vizsgálta tekintetével az arcom.
-Mi lenne az?
-Megmutassam?
-Igen, kíváncsivá tettél.-húzta mosolyra ajkait. Az éjjeliszekrényem fiókját kihúzva elővettem egy apró kis rózsaszín tárgyat. Chris kíváncsian nézelődött, hogy mit találtam ami segítene nekem. A kamera elé mutattam majd megharaptam az ajkam.
-Rossz kislány.-huncut vigyor jelent meg az arcán. -Kapcsold be.- nem kellett többször kérnie, megnyomtam a kis gombot majd kényeztetni kezdtem magam. Egyből tudtam, hogy ezzel sikerülni fog ráhangolódjak.
-Mutasd kérlek. -sóhajtott fel Chris. Én megfordítottam a kamerám mire a túloldalról egy jóleső sóhaj csapta meg a fülem.- Gyönyörű vagy.- fejemet a párna közé fúrtam majd magam felé fordítottam a kamerát.
-Tetszik Evans?-suttogtam halkan.
-Igen kincsem, csináld még. - nyakamon megfeszültek az erek ahogy hátrébb nyomtam a fejem a pihe-puha párnáim közé, halkan sóhajtoztam.-Istenem de szép vagy. Letépném ami még rajtad van ruha.
-Gyere ide és csináld. -Chris felnyögött halkan.
-Kívánlak.- sóhajtotta mély hangján. Beleharaptam az ajkamba egyre hevesebben vettem a levegőt.
-Kívánlak Chris.-nyögtem fel hangosabban.
-Halkan kicsim.-mosolyodott el lágyan. Izmai megfeszültek, a nyakán kidülledtek az erek ahogy egyre közelebb és közelebb kerül a csúcshoz.
-Szexi vagy.-suttogtam.
-Ha te látnád magad az én szememmel. Nehezen bírom tartani magam kicsim.
-Nem csak neked nehéz.-nyaltam meg felső ajkam lassan.
-Kicsim, nincs már sok hátra.-zihálva vette a levegőt Chris. Lehunytam a szemeim és egyre hevesebben sóhajtoztam.
-Chris.-nyögtem fel halkan, hátam ívbe feszült. Chris hangosabban felnyögött majd egy jóleső sóhaj hagyta el az ajkait.
-Csodálatos vagy. -kapkodta a levegőt, teste csillogott az izzadtságtól.
-Köszönöm a meglepetést. Még lehetne ilyen meglepi.-mosolyodtam el huncutul.
-Majd ha hazaérek szeretném kipróbálni a ketyeréddel élőben is, nem csak kamerán keresztül. -kacsintott rám.
-Te irányíthatod. Azt csinálsz velem amit akarsz Chris.
-Hmm, igen?
-Igen.-bólogattam sűrűn.
-Akkor a kocsiból majd hozom a bilincset is.
-De rossz vagy. -néztem rá szúrós tekintettel.
-Ki kötözhetsz te is akár.
-Benne vagyok.-jelent meg egy hatalmas mosoly az arcomon.
-Egy perc és jövök csak rendbeteszem magam.
-Én is azt hiszem, itt hagylak az ágyba addig.
-Nem fogok akkor kiabálni, hogy Ava csináld még, keményen, ezaz kicsim.
-Meg ne nyikkanj.-emeltem fel a mutatóujjam.
-Hallgattass el.-húzta fel a szemöldökét.
-Levegőt nem kapnál úgy elhallgattatnálak.
-Alig várom.-kacsintott rám.
-Tényleg ne szólalj meg amíg vissza nem érek.
-Rendben szépségem.
Kisiettem a fürdőbe és rendbe szedtem magam én is, majd lábujjhegyen próbáltam vissza osonni a szobámba. Dodger a folyosón állt az oroszlánját maga után vonszolva.
-Gyere pajti aludjunk. -hívtam magammal a szobámba. Becsuktam az ajtóm, de már nem zártam be.
-Szia szépségem. -mosolygott rám a legtökéletesebb férfi a telefonom képernyőjéről.
-Megjött az alvó társam és jött vele az alvókája is.-mosolyodtam el, majd Dodger felé mutattam a kamerát ahogy fészkelődik az ágyamba a plüss oroszlánjával.
-Apa nagyfiúja, de édes vagy. Anyuval alszol?
-Mia nem volt jó neki.-nevettem el magam.
-Téged ismer, veled szeret aludni amit meg is értek. -kúszott mosoly a szépen ívelt ajkaira.
-Reggel mindig hozzám bújik, úgy ébreszt.
-Nekem is így szokta, látom az alvókája is vele van.
-Igen.-mosolyogtam Chrisre. -Mint egy gyerek.-csillant fel a szemem.
-Igen, majd egyszer lesz igazából is.-pillantott a szemembe Chris. Én zavarba jöttem, hogy ezt a mondatát nekem célozta. Tőlem szeretne? Már ilyeneken gondolkozik? Lehet tényleg én rám várt én pedig ő rá?
-Szeretnéd?-néztem a szemeit ahogy méginkább csillogtak az ablakon beszűrődő fényektől.
-Igen, minden vágyam ez lenne. Akkor én lennék a földön a leges legboldogabb.-mosolygott rám halványan.
-Ha te boldog vagy akkor én is az vagyok.
-Ugyan ezt gondolom kincsem.
Fáradtan oldalamra fordultam és betakaróztam. Chris szüntelenül figyelte minden mozdulatom. -Álmos vagy kicsim?
-Egy picit. -ásítottam egy nagyot.
-Ooo és tényleg, betakargatnálak és magamhoz húználak szépségem.
-El se engednélek.
-Szeretlek szerelmem.
-Szeretlek kicsim.-mosolyodtam el halványan.
-Szép álmokat Ava. Reggel beszélünk.
-Szép álmokat neked is Chris, várni fogom a hívásod.- egy puszit dobtam felé amit ő elkapott a levegőbe és a szívére szorította a kezét. Elmosolyodtam a cselekedetétől majd ő is viszonozta a csókot. Elkaptam én is ahogy ő tette én viszont az ajkaimra tettem az ujjaim.
-Csodás kis puha ajkaidra kéred?-mosolyodott el már ő is álmosan.
-Igen, a többit viszont máshová.
-Majd akkor legközelebb mutasd meg hova adjam. -kacsintott egyet mosolyogva, majd megdörzsölte a szemeit.
-Szia kicsim.-köszöntem tőle el leragadó szemekkel.
-Szia életem.-mosolygott bele a kamerába, majd letettük a video hívást.  Feltettem töltőre a mobilom, majd a másik oldalamra fordulva elhelyezkedtem az ágyban. Csendben néztem Dodgert ahogy szuszog a lábamnál a kisállatát magához ölelve, majd kipillantottam a hideg éjszakai égboltra ahol a telihold világított. Chris is biztos látja, így melegséggel töltött el a tudat, hogy távol van tőlem, de mégis közel. A fák ágairól hullottak a falevelek amikbe a szél belekapott és eszeveszett táncba kezdtek az ablakom előtt. Chrissel is milyen jó táncolni, magabiztosan tart a karjai közt miközben a szemei el se szakadnak az enyémtől. Borzasztóan szeretem őt. Még sose voltam ennyire biztos semmiben sem, mint abban, hogy ő iránta mit érzek.