That's My Way

14 rész

Halk motoszkálás csapta meg a fülem. Résnyire kinyitottam a szemem. Sötét volt a házban. Chris nem volt mellettem az ágyban. Lehet csak mosdóba ment. Mozdulatlanul feküdtem az ágyba. Egyre hangosodott a zaj. De nem kintről jött a hang, tudtam, hogy bentről jön valahonnan.
-Chris, hol vagy?-nyöszörögtem halkan. Felültem az ágyban vártam hallok-e még valamit. Reccsent a parketta a nappali felől. Reszketni kezdtem, félelem lett úrrá rajtam.
-Nem menekülsz előlem.-hallottam meg egy ismeretlen még is ismerős hangot közvetlenül a fülem mellől. Teljesen megbénulva fordítottam a hang irányába a fejem. A sötétben egy alak rajzolódott ki, nem Chris volt az aki mögöttem állt az ágy mellett.
-Neeeeem.-kiáltottam torkom szakadtából, de mintha lenémítottak volna ,egy hang se jött ki a torkomon.

Hirtelen felültem az ágyba. Chris megijedt mellettem attól ahogy felugrottam mellőle.
-Hé, nincs semmi baj, itt vagyok. -simította meg a hátam.
-Nincs itt bent senki igaz?
-Csak mi vagyunk. Ketten.-ölelt magához.
-Borzalmas álmom volt.
-Elhiszem, de nem kell félned, megvédelek. Aludj vissza.
-Fent maradsz amíg el nem alszok?
-Persze.-simította meg a hajam, majd megpróbáltam újra álomba ringatni magam.

Halk léptek közeledtek irányomba. Besüppedt mellettem az ágy. Szemeim hirtelen kipattantak az ijedtségtől és gyorsan felültem.
-Én vagyok az. Nyugi.
-A frászt hoztad rám.
-Most akkor te is tudod én, hogy megijedtem este.
-Azt a tegnapi ijesztésért kaptad.
-Na szép. -szomorodott el.- Pedig megbántam.-nézett rám bűnbánó tekintettel. -Még kávét is hozzam.- elvettem tőle a bögrét majd inni kezdtem a kávém.
-Hánykor indulunk ?
-Hát nemsokára. Szedd össze magad és utána pakolni kellene.
Felkeltem az ágyból, felkaptam magamra a ruhám és összeszedtem a cuccaim, majd belepakoltam a bőröndömbe. Chris megköszörülte a torkát ,majd az ajtónak dőlve figyelt.
-Szeretnék mondani valamit neked. -jött lassan közelebb.
-Hallgatlak. -odasétált mögém majd a karomat megérintve maga felé fordított.
-Köszönöm, hogy velem jöttél. Nagyon élveztem a veled töltött időt. Remélem még lesz ilyen alkalom, hogy esetleg eljössz még velem.
-Meglátom.-próbáltam szigorú tekintettel nézni rá.
-Hogyan tudnék mosolyt csalni az arcodra?
-Próbálkozz.
-Szeretnélek mosolyogni látni.-érintette meg az arcom. Szemeim lehunytam, amint a tenyere a bőrömhöz ért. Lángolt érintésétől az arcom. Finoman simogatta az ujjaival, majd éreztem, hogy közelebb lép. Homlokát az enyémnek támasztotta. Csendben voltunk.
-Kérlek nézz rám.-suttogta halkan. Felpillantottam a szemeibe. Szívem nagyot dobbant közelségétől. Kínos csend állt be köztünk. Ezt hangos kopogás zavarta meg. Táskámért nyúltam, majd elhagytuk a szállást. Csendben ültünk a kocsiban. Fele útnál arra lettem figyelmes, hogy ragadnak le a szemeim.
Képszakadás.
-Hé, Ava. -érintette meg finoman a vállam valaki.
-Mi történt.- rezzentem össze.
-Semmi, ne ijedj meg csak én vagyok. Hazaértünk.
-Már is? Mennyit aludtam?
-Jó pár órát.-nevette el magát.
-Basszus.-dörzsöltem meg a szemeim.  Chris hátra ment a csomagtartóból kiszedte a bőröndöm, majd visszasétált hozzám. Felém nyújtotta a kezét. Én elfogadtam azt, majd kiszálltam a kocsiból.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan. Fel kísért az ajtómig. Csendben álltunk egymással szemben. -Esetleg kérsz inni valamit?
-Igen, elfogadom bármi legyen is az.
Bementünk a lakásba. Végre otthon, hiányzott már nagyon, hogy az ágyamban aludhassak. Kitöltöttem Chrisnek egy pohárba gyümölcslevet, majd felé nyújtottam.
-Köszönöm.-vette el tőlem a poharat, de az ujjai az enyémekhez értek. Gyomrom görcsbe rándult ahogy megéreztem bőrét az enyémen. 
Letéve mellém a már üres poharat közelebb sétált.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. -simított el egy kósza tincset az arcomból.
-Jól éreztem magam Chris.-suttogtam halkan, leszámítva pár dolgot, de ezt nem is akarom emlegeti.
-Remélem lesz még ilyen alkalom, hogy velem tartasz. -csendben néztük egymást, de én késztetést éreztem hogy hozzá érjek. Mellkasába fúrva az arcom átöleltem. Chris pár másodpercig tétovázott, de utána körém fonta karjait. Hosszas percekig csendben álltunk a konyha közepén, mikor Chris telefonja eszeveszett pittyegésbe kezdett.
-Bocsáss meg.-lépett hátrébb. Telefonját nézve teljesen megváltozott a tekintete.
-Jól vagy?
-Igen, persze.-mosolyodott el, de látszott rajta, hogy nem őszinte a mosoly az arcán. Letette a pult melletti kis asztalra a készüléket.-Elugrok mosdóba, ha nem gond.
-Nem dehogy is, menj csak.-Chris elsietett, én pedig értetlenkedve álltam a pult mellett. Telefonjának képernyője ismét felvillant. Közelebb sétáltam hozzá, nem akartam kutakodni, de érdekelt mi történt hirtelen, hogy ilyen nagyon lesokkolódott.
"Szia, remélem hazaértél édes, várom, hogy újra halljam a hangod. Nagyon hiányzol már. Holnap egy találkozó?-Sharon"
Mintha gyomron vágtak volna izomból. Kifutott a vér a testemből, nem tudtam mozdulni. Éreztem, hogy valami nem oké. Megint ez a nő, most ezek kavarnak vagy mi? Minek hiteget akkor engem. Tudtam, hogy csak a szex kellett volna neki, és még ő volt kiborulva. Hát ezt nem hiszem el. Lecsordult egy könnycsepp az arcomon. A poharát elmostam a csapban mikor kijött a mosdóból. Telefonját zsebre téve odasétált mellém. Kezeim reszkettek az idegtől.
-Lassan megyek azt hiszem. Holnap munka van korán. Esetleg eljöjjek érted?
-Nem kell köszönöm. Eltalálok én is oda.
-Baj van?-nézett rám idegesen. Szaporán vette a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedett.
-Baj? Nincs.-szorítottam a poharat, majd kicsúszott a kezemből és a mosogatóba zuhant.
-Biztos?-érintette meg a vállam.
-Persze. Kikísérlek.-indultam az ajtó felé. Rá se nézve szorítottam a kilincset és vártam, hogy kimenjen.
-Szép álmokat Ava.-hajolt oda hozzám, hogy puszit adjon de én finoman hátrébb léptem.
-Szép estét neked is.-majd becsuktam az ajtót. Elindultam az emeletre fel a cuccaimmal. A háló ablakán kipillantva láttam, hogy Chris a kocsinak dőlve dohányzik és közbe telefonon beszél valakivel. Gyanítom élete szerelme, Sharon van a vonal túloldalán.
Azt hiszem leteszek erről az egész dologról, nem kell nekem híres pasi, felfordulna az életem, így is teljesen felborított mindent. Egy átlagos lány vagyok, átlagos élettel. Majd lesz aki bele illik az én kis világomba, de azt hiszem sajnos nem ő az. Könnyeimet törölve az arcomról megálltam a tükröm előtt és levettem a nyakláncot a nyakamból ,amit Christől kaptam. Szomorúan néztem, hogy ez itt mind átverés volt, az a hiszti is ott a szálláson, akkor is megjátszotta magát, hogy ő mennyire vérig van sértve mert már akkor rátapintottam az igazságra. Pedig én tényleg elhittem róla az elején, hogy ő nem ilyen. De tévedtem. Ismét és beigazolódott mostmár az amit akkor mondtam Miának a telefonba.
Szomorúan ledőltem az ágyba és próbáltam elaludni, de folyamatosan járt az agyam, nem tudtam nem rá gondolni. Telefonom rezgett az éjjeli szekrényen, de figyelmen kívül hagytam annak jelzését. Én már alszok  reggel korán kelek, ne zavarjon már senki se.
Átfordultam a másik oldalamra és lehunytam a szemeim. Nagynehezen elnyomott az álom.