That's My Way

1 rész

Fáradtan lesétáltam a konyhába, hogy elkészítsem a reggeli kávém. Lefelé menet az egész lakásban az én lépteim visszhangoznak. Teljesen üres a ház.
Konyhába érkezve elővettem a kedvenc bögrémet és teleöntöttem kávéval. Csendben a konyha széken ülve iszogattam és meredtem magam elé.
10 kor jön értem az autó ,ami kivisz a cuccaimmal a reptérre.
Felpillantottam a falon ketyegő órára, amit borzasztóan utáltam a lakásba mert irtó hangosan kattog. Az óra mutatója 8:30-ra ugrott.
Lassan ideje lenne összepakolni még ami kimaradt és át kéne öltöznöm is.
Felkeltem a székből elmostam a bögrém. Felfele vettem az irányt a szobámba. Bementem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. Beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a vizet. Csukott szemekkel álltam vagy 10 perce a zuhany alatt, majd hirtelen kipattantak a szemeim. Gyomrom görcsbe rándult a tudattól, hogy végre elkezdhetem azt amire mindig is vágytam egész életemben. Cikáztak a fejemben a gondolatok, egyszerre vártam is az új életet és egyszerre féltem is, rettegtem tőle. Egyedül nekivágni ennek, az ismeretlennek. Nem vagyok az az optimista ember, de próbáltam magamat nyugtatni, hogy minden szuperül fog menni, ha bekövetkezik a baj majd csak akkor kell aggódni, úgy sose volt hogy ne legyen sehogy...
Elzártam a zuhanyt, gyorsan megtörölköztem és felöltöztem. Visszasiettem a fürdőbe és megszárítottam a hajamat majd kivasaltam. Tükörben magamat vizslattam és feltűnt, hogy a kezeim remegnek, ahogy a hajvasaló lapjai közé próbálom tenni pár hajtincsemet. Nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. 
Eltettem a készüléket, majd a sminkes táskámért nyúltam. Kivettem a szempilla spirálom, az alapozóm, és egy kis szájfényt.
Többre azt hiszem nem lesz szükségem, nem buliba megyek, ha meg találkozok a szőke herceggel annyira mégsem retten el remélhetőleg.
Elpakoltam a sminkem és eltettem a bőröndömbe a kis táskát. Összébb rendeztem a dobozokat ,majd levittem a nappaliba őket. Mindent gondosan egy helyre tettem, hogy könnyebb legyen kivinni az autóig. Mikor már az utolsó dobozt letettem a helyére felpillantottam az órára amin 9:45 volt.
Lassan körbesétáltam még egyszer utoljára a lakáson, sok emlék fűz hozzá.
Első lakás amiben egyedül lakok szülők nélkül. Első igazi szerelmemmel ( bár így visszagondolva nem is volt annyira igazi az a szerelem) való összeköltözés, ami két évnél tovább sem tartott, mivel lelépett.
Keserűen sétáltam vissza a nappaliba és egyre erősödött bennem az az érzés, ha ezt le akarom zárni elkell hagynom ezt a helyet, el kell kezdjem az életem, szeretnék boldog lenni.
Hangos csengetésre és dübögésre lettem figyelmes.
Odasiettem az ajtóhoz, majd feltéptem azt.
-Jónapot, Ava Miller?
-Igen személyesen.
-Ön kért reptéri fuvart igaz?
-Igen-igen.
-Mennyi csomagról lenne szó?
-Hát .. vakartam meg a tarkómat... van egy pár dobozom.
Morcosan bement a nappaliba a férfi és elkezdte kihordani az autóba a dobozaim amiket gondosan leragasztgattam és felcímkéztem, hogy miben mi található. Segíteni próbáltam a férfinek, hogy én is felkapok pár dobozt, de rám mordult.
Letettem inkább a kezemben lévő kisebb dobozokat és figyeltem a morcos pasast.
20 perc alatt ki is rámolt az autóba. A bőröndömet magam után húzva még egy utolsó pillantást vetettem a lakásra, nagyot sóhajtottam és bezártam a lakás ajtaját.
Csendben sétáltam le a lépcsőházban ki az utcára, ahol láttam, hogy az ajtó előtt parkol a mérges férfi és az autóban ülve idegesen vár engem.
Betettem hátra a bőröndöm és beültem a kocsiba.
Szótlanul nézelődtem az autóban, figyeltem az utcán haladó embereket. Arra figyeltem fel, hogy a kezemet tördeltem mikor rákanyarodtunk a reptér felé vezető útra. Mellettem lévő táskámat kinyitottam és keresni kezdtem az útlevelem és a repülőjegyem, mert nem voltam biztos benne, hogy eltettem.
Nagy kutatásomat a sofőr hangja zavarta meg.
-Mindjárt oda érünk.
-Rendben, köszönöm. -pillantottam fel rémülten a férfire, majd lekaptam a tekintetemet a táskámra amiben megtaláltam az útlevelem és a repülőjegyem.
Megkönnyebbülve visszadőltem az ülésbe és néztem, ahogy egyre jobban közeleg a reptér hatalmas épülete.
Lassan lelassít az autó és megáll a bejáratnál.
-Köszönöm a segítséget és a fuvart.- hajoltam előre a morcos férfihez és a kezébe nyomtam a pénzt.
Kipattantam az autóból és vállamra vettem a táskám, majd magam mellé húztam a bőröndöm.
-A többi dobozt össze fogjuk csomagolni és úgy tesszük fel a repülő csomagterébe.
-Nagyon köszönöm.-engedtem a férfi felé egy halvány, bátortalan mosolyt és elindultam a reptér bejárata felé.
Hallottam, hogy újra felmordul az autó motorja és elindul.
Besétáltam az előtérbe, és elkerekedett szemekkel néztem körbe, rengetegen voltak. Mindenki fel-le rohangált, hogy le ne késse az adott járatot, volt aki várakozott a gépére, eléggé meggyötört arccal figyelték a táblát, ami kijelzi a gépek indulását. Gondolom egész este itt éjszakázhattak.
Lassú léptekkel elsétáltam a mozgólépcsőhöz, hogy felmenjek enni valamit a hosszú út előtt.
Egy salátával és egy vízzel a kezemben ültem le az egyik asztalhoz és figyeltem közben a körülöttem tébláboló embereket.
-New Yorki járat 20 perc múlva indul.-
Hallottam a hangszóróban egy idősebb női hangot. Felpillantottam a táblára, amin fel is tűnt a járatomnak a száma és ,hogy honnan indul.
Gyorsan megettem ami még megmaradt saláta és útnak indultam a gép felé. Hosszú sétálást követően megláttam a hosszú sort ami a New Yorki járatra vár.
-De remek...- bosszankodtam halkan.
Borzasztó ideges voltam, izgatott, hogy mi lesz az elkövetkezendő napokban, milyen lesz máshol lakni és máshol dolgozni.
Gondolatmenetemet egy fiatal női hang szakította félbe.
-Útlevelet és jegyet kérnék.
-Persze, máris adom.- kikerestem a táskámból az előbb említett dolgokat és a hölgy kezébe adtam.
Mosolyogva elvette, érvényesítette a jegyem majd visszaadta.
-Jó utat kívánok.
-Nagyon köszönöm. -mosolyogtam a hölgyre ,majd a repülőgép fele vettem az irányt.
Gyorsan szedtem a lábaim majd fellépkedtem a gép lépcsőin. E3-as szék az enyém pillantottam a kezemben szorongatott repülőjegyre. Keresgélni kezdtem a gép fedélzetén majd egy vállon ütés zökkentett ki.
-Elnézést.. köszörülte meg a férfi a torkát aki az imént a vállamba vágódott.
Felé kaptam a tekintetem, de az arcát se láttam olyan gyorsasággal rohant tovább a gép hátulja felé.
-Semmi gond... morogtam már inkább magamnak mint, hogy neki.
Megtaláltam a székem, gyorsan a bőröndöm felpakoltam és leültem a helyemre. Még jó, hogy ablak mellé foglaltam, ezalatt a pár óra alatt annyira csak nem fogom elunni magam.
-Kérjük kössék be a biztonsági öveket, a gép megkezdi a felszállást.
Becsatoltam magam és hátradőltem a székemben.
-Utálom mikor felszáll a gép. Nagy levegőt vettem és próbáltam nyugodt maradni.
Lassan emelkedni kezdett a hatalmas gép, az ablakon pillantottam ki ahogy elhagyom a várost ahol elkezdtem önálló életemet most pedig tovább lépek. Összeszorult a torkom a bennem lévő félelemtől, hogy hogyan lesz ezután.
Lehunytam a szemeimet, éreztem, ahogy egyre jobban nehezednek a szemhéjaim és elnyom az álom.