That's My Way

12 rész

Eljött a várva várt nap. Péntek reggel van. Ma indulunk síelni. Chrisnél aludtam. Meg van a sí rucim is és hát arra jutottam, hogy snowboardozni fogok megtanulni. Piszkosul félek, hogy mennyit fogok esni, de azt hiszem jó kezekben leszek, hisz Chris fog tanítani.
-Ébresztő.-simította a kezét a hátamra Chris.
-Mmm Chris még egy picit kérlek.-nyöszörögtem álmosan. Mellettem besüppedt az ágy ,kezével jobb oldalam mellett támaszkodott meg. Finoman gerincem vonalán végighúzta az ujjait. -Még egy picit kérlek.
-Kelni kell. El kell időben indulni. Hosszú az út. -simította el a hajam az arcomból.-Hoztam neked kávét is.
-De aranyos vagy. Köszönöm.- lassan felültem az ágyban és a forró kávét kezdtem kortyolgatni.
-Fürdőruhát remélem tettél, ha csak nem fürdünk meztelenül.-huncut vigyor jelent meg az arcán.
-Tettem el, nem jött össze.-mosolyodtam el.
-Francba.-káromkodott egyet.
-Hehe szívás.-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Húzd vissza.
-Nem fogom.
-El kapom.-nézett morcosan.
-Hiszem ha látom.-vigyorogtam rá majd letettem a bögrém az éjjeliszekrényre.
-Nagyon szemtelen vagy.
-Uuuu de félek.- Chris felém mászott és combjaival összeszorította a lábaim. Két kezével felettem támaszkodott.-Na most mi lesz?
-Nem fogsz eljutni az ajtóig se.
-Na persze, csak nehogy felrántsam a térdem.-húztam fel a szemöldököm.
-Nem tudod, szorítom a lábad.-vigyorgott rám.
Elkezdtem csikizni az oldalát. Kezeimet fejem fölé fogta. -Nincs menekvés.-hajolt közel hozzám.
-Hogy tudlak rávenni, hogy elengedj?
-Lennének ötleteim.-kacsintott rám.
-Kérlek szépen.-néztem boci szemekkel rá. Láttam rajta hogy megenyhül. Lelöktem magamról és odébb gurultunk. Arra lettem figyelmes, hogy leestünk az ágyról.
-Azért ott kényelmesebb volt.-pillantott felém. Kezemmel megragadtam egy párnát és nekivágtam. Gyorsan felpattantam mellőle és készülődni kezdtem. Egyszer csak egy párna vágódott a hátamnak.
-Hé!-kiáltottam fel.
-Nem csak neked lehet.
Beszaladtam a fürdőbe és átöltöztem. Kifele jövet Chris mellkasába ütköztem.
-Készen állsz?-kérdezte izgatottan
-Azt hiszem igen.
-Gyere, induljunk.
Fogtuk a bőröndöket, kabátokat és a hátizsákjainkat majd kicuccoltunk az autóba. Chris már a snowboard  kellékeket eltette a csomagtartóba, így ezeket is betettük melléjük és útnak indultunk.

Csendben utaztunk. Chris kicsit feszültnek tűnt. Biztos izgatott az utazás miatt. Mondjuk én is, remélem egybe maradok és nem töröm el semmim.
-Következő benzinkútnál találkozunk anyáékkal.
-Na de szuper.-mosolyogtam rá.
-Majd át kell öltözni melegebb ruhába, mert lassan azok közé a hegyek közé érünk be.-mutatott a velünk szemben lévő hófedte hegycsúcsokra. Gyönyörű látvány volt. Boldog voltam, hogy a legjobb barátommal lehetek itt és élhetek át ilyen élményeket. Olyan dolgokat csinálok vele amiket magamtól ki nem próbálnék, még csak gondolat formájában se fordulna meg a fejemben.
-Ide adnád kérlek a vizet?-szólalt meg Chris.
-Persze, tessék. -nyitottam ki neki a vizes palackot és felé nyújtva véletlen egy kicsi az ölében landolt.
-Hát nem ide kértem.-mosolyodott el huncutul.
-Letöröljem? Úgy sajnálom.-kapkodni kezdtem és zsebkendőt kezdtem kutatni.
-Hé, nyugi. Ez csak víz. Nem történt semmi. Mindjárt megszárad.
-Azért ez nem csak kicsi víz.-pillantottam az ölébe.
-Úgyis mindjárt átöltözünk.
-Azt hiszik majd, hogy bepisiltél.-nevettem el magam.
-Majd elém állsz és nem is lesz gond.-kacsintott rám. Elpillantottam felőle, majd megláttam a messzeségben a benzinkutat. Lelassult az autó és leparkoltunk.
-Na mutasd magad.-nevetve kiszálltam és kirántottam Chris ajtaját.
-Még a boxerem is vizes.-hajolt a fülemhez nevetve.
-Hát akkor öltözz át. Gyerünk még a végén lefagy a..-hallgattam el.
-Azt nem szeretném. Gyorsan átöltözök. Nem kell mosdóba menned?
-De elmegyek.
-Utána itt találkozunk.
-Rendben.-mosolyodtam el halványan. Odahajolt az arcomhoz és egy finom puszit adott.
-Sietek.
Elindultam a mosdóba. Kezeimet mostam mikor kettő fiatal lány állt kicsivel mögöttem.
-Láttad, Chris Evans van kint a parkolóba. Annyira helyes.-nagyot nyeltem majd kisiettem a mosdóból. Chris már kint várt az autónál anyukájával beszélgetett.
-Sziasztok.-köszöntem a kis családnak. Stella odaszaladt hozzám és a nyakamba ugrott.
-Úgy örülök neked, hogy itt vagy.-suttogta a fülembe.
-Én is örülök, hogy láthatlak titeket. Hogy utaztál eddig?
-Nagyon jól, képzeld elaludtam a fele útnál azt mondta anya.
-Jól tetted.-simítottam meg a haját, majd felálltam mellőle. Hallgattam ahogy beszélgettek egymással, akarva-akaratlanul Christ figyeltem. Tekintetünk jópársszor találkozott. Stella a kezemet megfogta és hozzám bújt. Arcát simogattam finoman.
-Ava?
-Mondjad drágám.
-Neked van gyereked?
-Nekem? Nincsen.-erőltettem mosolyt az arcomra. Chris hallotta Stella kérdését és figyelt minket.
-Chris bácsinak sincs.-pillantott fel rám, majd Chrsire. Leguggoltam hozzá.
-Tudom, de ő szomorú lesz, ha ezt meghallja, hogy erről beszélünk.-simítottam ki a haját az arcából.
-Tudom, láttam múltkor, hogy szomorú volt és nem szeretem így látni.-húzta össze magán a kabátját.
-Én se kicsim, elhiheted.
-Mondhatok egy titkot neked?-nézett a szemembe.
-Mondjad bátran.
-De el ne mond senkinek.
-Lakat a számon.-mosolyodtam el magam. Stella odahajolt a fülemhez.
-Szerintem tetszel Chris bácsinak.-a szívem kihagyott egy ütemet. A levegő a tüdőmben rekedt.
-Csak barátok vagyunk. -mosolyogtam rá majd felálltam mellőle. Chris mellém sétált Stella pedig átölelte.
-Lassan indulnunk kell.
-Ott majd hó csatázunk Chris bácsi?
-Persze.-hajába puszilt Stellának és beültünk a kocsiba. Útnak indultunk, a következő megálló már a szállásnál lesz.
-Stella nagyon megkedvelt.-pillantott felém Chris
-Igen, nagyon kis aranyos. Én is kedvelem.
-Mit suttogott neked?
-Azt nem mondhatom el, szavamat adtam.
-Pedig kíváncsi vagyok.-mosolyogott felém.
-Akkor hamar meg fogsz öregedni.-vigyorodtam el
-Hát jó, ha így hát oké.
Csendben ültünk az út hátra levő részén. Csak nem sértődött meg, hogy nem mondtam el amit Stella súgott.
-Két külön házban leszünk.-törte meg a csendet Chris.
-Tényleg? És én kivel leszek?
-Hát gondoltam velem. Ha nem gond.
-Nem.-mosolyodtam el zavaromban.
Megálltunk a faházak előtt. Kiszálltunk az autóból. Én csak ámultam, hogy mennyire gyönyörű a táj, hatalmas fenyők mindenütt és minden fehér.
-Tetszik?-lépett mögém Chris.
-Igen.-ujjongtam lelkesen és a nyaka köré fonva a kezem megöleltem. Magához szorított.
-Örülök, hogy itt vagy velem.-suttogta halkan.
-Köszönöm, hogy veled jöhettem.-odahajolt és egy puszit adott az arcomra.
-Fuuuj Chris bácsi.-hallottam meg Stella és Milles hangját mögülünk. Zavartan elpillantottam. Chris nevetve magához  ölelte őket.
-Chris bácsi neked tetszik Ava?-hallottam Stella hangját ahogy suttog Chris fülébe.
-Csinos és okos lány. Nagyon kedvelem őt.-mosolygott az apró kislányra. Én gyorsan a csomagtartóhoz mentem, ennél jobban nem akartam zavarba jönni.
-Szóval ő lesz a barátnőd?-megállt a kezem a levegőben, nem mertem mozdulni csak erősen füleltem, hogy mi lesz a válasz.
-Hé Ava.-kiáltott rám Scott.
-Jesszus a frászt hoztad rám.-kaptam a szívemhez ijedtemben.
-Szokj hozzá, Chris és én szeretünk viccelődni, ijesztgetni. -mondta nevetve.
-Jó tudni, akkor résen kell legyek.-mosolyogtam rá.
-Had segítsek.-érintette meg Chris a vállam. Felé kaptam a tekintetem, láttam, hogy kipirult az arca. Szemembe villant gyönyörű kék szemei, majd gyorsan elpillantott. Kivette a bőröndöket és elindult befele a házba. Fogtam én is pár cuccot és utána indultam.
-Minden rendben?-kérdezem kíváncsian.
-Igen, persze, mért kérdezed?
-Csak picit furcsa vagy.
-Minden okés.-simította meg a karom. -Melyik szobát szeretnéd? Mind a kettőből gyönyörű a kilátás.
-Teljesen mindegy, te melyiket szeretnéd?
-Amelyikben te vagy.
-Akkor ezt, ez a nagyobb.-mosolyodtam el zavaromban.
-Gond lenne ha veled aludnék?
-Már aludtunk együtt, mért lenne az?
-Megkérdezem inkább.
-Alszok veled szívesen, ha a párnád is veled van.-kacsintottam rá.
-Igen, nem felejtettem el.-nevette el magát.
-Jé van pezsgőfürdő?
-Igen. Ezért mondtam, hogy hozz fürdőruhát.
-De szupi, akkor majd bemegyünk?
-Persze, csak előtte megyünk egyet snowboardozni.-kacsintott rám.
-Jesszus, izgulok.
-Nem kell félned, menni fog.
-Végül is profitól tanulok.
Kipakoltunk a bőröndökből én pedig elmentem átöltözni. Egy fehér garbós hosszú ujjú felső arra rá a  kabát, felvettem a sí nadrágot is és a cipőt ami a snowboardhoz kell. Kilépkedtem a nappaliba, Chris már ott várt.
-Tiszta vasember. Úgy érzem magam ebben a cipőben.-nevettem el magam.
-Csinos vagy.
-Köszi, te is jól nézel ki.-mosolyodtam el kipirult arcomat próbáltam eltakarni.
-Sapka, szemüveg és kesztyű megvan?
-Igen, itt vannak.
-Akkor gyerünk. Hozom a többit.
Kimentünk az ajtón, bezárva a házat majd elindultunk a sípálya felé.
-Fura ebben az izében menni.
-Meg fogod szokni. Ha borulnál, vagy nem érzed magad stabilnak, add a kezed.-Chris után lépkedve a földet bámulva igyekeztem nem orra bukni. Lisa és a többiek előttünk mentek Stella vidáman ugrándozott köztük. Egy tünemény az a kislány. Én is szeretnék egy ilyen édes kislányt. Olyan jó lenne babázni, ölelgetni, puszilgatni, minden fele menni vele. Egyszer csak eljön az én időm is.
-Baj van? Nagyon csendben vagy.-nézett aggódva Chris.
-Ja nem nincs, csak elgondolkoztam.
-Rossz dolog?
-Hát nem végülis.
-Elmondhatod nekem. Tudod jól.
-Mindegy, semmiség.-mosolyogtam rá.
Odaértünk a sípályára. Mindenki útnak indult. A kicsi Stella is úgy ment, mint egy profi. Én meg itt fogok bénázni.
-Na figyelj a lényeg, hogy a térded picit behajlítod. A testeddel mozogsz és azzal irányítod, fordulsz, megállsz.
-Aham.
-Gyere állj rá. Kattannia kell a lábadnál a csatnak, akkor van benne rendesen.
-Izgulok.
-Nem fogunk megindulni lefele, nyugi.
-És ha béna vagyok és megindulok?
-Elkapom a karod, fogni foglak.
Ráálltam a snowboardra. Chris is az övére.
-Add a kezed, fogd az enyém.-kezébe csúsztattam az enyém. Reszkettem, féltem mi vár rám.-Lassan csúszunk oké?-pillantott a szemembe.
-Ühüm.
-Ne félj.-mosolyodott el bátorítóan.
-Konkrétan reszketek Chris.
-Itt vagyok veled, nem esik bajod. Bízz bennem.-nagy levegőt vettem majd lassan kifújtam. Elindultunk.  Szépen lassan csúszunk előre.
-Oldalra fordítva megállsz. Próbáld ki.
-De hogy?
-Így. -majd Chris megállt. Nekem nem éppen sikerült. Elindultam lefelé egy kisebb lejtőn.
-Chris, valami nem oké.-kiabáltam rémülten. Utánam jött és mellettem csúszott.
-Mozogj a testeddel, úgy tudod irányítani. -próbáltam az utasításait megfogadni és úgy cselekedni. Minimálisan sikerült is ennek pedig borzasztóan megörültem.
-Láttad?
-Igen, ügyes vagy. Fog ez menni.-mosolyodott el örömében Chris.
Oldalra fordultam és megálltam.
-Siker.- ujjongtam kezeimet az egekbe emelve.
-Ügyes vagy, látod nem is olyan vészes.
-Azért reszketek.-nevettem el magam.
-El fogsz lazulni. Gyere menjünk el addig a felvonóig és újra lejövünk.
-Rendben, csak várj meg.
-Itt leszek melletted végig.
Elindultunk szép lassan a kitűzött cél irányába. Én rágyorsítottam.
-Na már vagánykodsz? Várj meg.
-Érj utol.
-Csak aztán meg tudj állni.
Gyorsabb sebességre kapcsolva ráéreztem a snowboardozás csínnyára. Izgulni kezdtem, hogyan fogok megállni , mikor közeledett a cél oldalra rántottam és hirtelen megálltam. Chris is mellém ért.
-Le vagyok döbbenve, nem is tudtam, hogy egy profival van dolgom.
-Jó a tanár.-mosolyodtam el.
-Inkább a diák.
-Hogyan lépek ebből ki?-mutattam a lécre.
-Segítek. -Chris kilépett a sajátjából és elém térdelve segített kilépnem, csak azzal nem számolt, hogy elvesztem az egyensúlyom és ráborultam.
-Bocsi.-Chris keze a csípőmet fogta és a szemeimet nézte.
-Semmi gond, ez ezzel jár.
-Nem is tudtam, hogy ehhez a sporthoz helyes pasik is járnak.-nevettem el magam még mindig Chrisen feküdve. Zavarba jöttem a saját kijelentésemtől így elkaptam róla a tekintetem.
-Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen csinos nőket kell tanítsak.
-Nem tudom kiről beszélsz én nem látok olyan nőt.-néztem körbe.
-Én látom, itt fekszik rajtam. És mit ne mondjak borzasztóan élvezem a vele töltött minden egyes percet.-mért végig tekintetével lassan majd a szemei az enyémeken állapodtak meg.
-Én is szeretek veled lenni.-éreztem, hogy lángol az arcom. Chris megfordult így én kerültem alulra.
-Add a kezed, felhúzlak.-nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam majd felrántott a földről. Beszálltunk a felvonóba és elindultunk vissza ahonnan jöttünk.