That's My Way

24. rész

A wc-t ölelve próbálok halkan szenvedni, hogy Chris ne ébredjen fel rám. Ismételten sikeresen kezdődik a reggel. Eddig minden alkalommal mikor próbálkoztam a kávéval legalább nem hánytam el magam, most meg még addig el se jutottam, mert amint kipattant a szemem egyből rohantam. Picsába már ezzel.
-Szívem, jól vagy? -sétált oda hozzám. Én lassan feltápászkodtam a wc mellől, majd megmostam az arcom.
-Ja, mostmár igen.
-El kell ma menni dokihoz. -simította meg a vállam.
-Tudom, de szerintem amiatt is hánytam, mert ideges vagyok.
-Ne idegeskedj. Nem lesz semmi. Elkísérlek.
-Lehet allergia vizsgálatra is kéne mennem, mi van ha valamire allergiás vagyok és azért van.-néztem rá kétségbeesetten.
-Megnézzük azt is. Lehet benne valami.-vakarta meg a tarkóját.
-Lemegyek, csinálok neked reggelit, én most úgy se vagyok éhes.
-Kicsim.-kapta el a kezem.- Valamit enned kell. Egy pirítóst, attól nem lesz semmi baj.
-Hhhh, ha vérvételre megyek nem ehetek.-hajtottam le a fejem.
-Igaz, de akkor lemegyek veled , segítek.-megsimította a hátam és elindultunk a konyha felé.
Összedobtam Chrisnek egy szendvicset és a reggeli kávéját. A nyál is összefutott a számba amikor a forró fekete italnak az illata megcsapta az orrom. Fejemet megráztam, nem ihatok belőle, mert megint rosszul leszek.
Chris tányérját letettem a pultra, majd magamnak öntöttem egy pohár vizet és mellé ültem.
-Ha zavar a kávé illata megihatom kint is.-pillantott felém.
-Ne menj ki mert megfázol. Igyad csak nyugodtan. -lassan kortyolgattam a hideg vizet , mellettem Chris is nekikezdett a szendvicsének, majd a pult alatt egyik kezét finoman a térdemre simította.
-Nyugi.-simogatta finoman a bőröm.
-Nem tudok az lenni.-kopogtam idegesen a körmeimmel a pulton.
-Megnyugtassalak.-hajolt a fülemhez.
-Most az se segítene.-ráztam meg szomorúan a fejem.
-Pedig eltudnám vele terelni a gondolataid.-kúszott egy halvány mosoly az arcára.
-Sajnálom, nem megy.-pillantottam rá elkeseredve. Ő magához húzott majd a nyakamhoz bújt.
-Semmi baj, túlleszünk ezen.
-Mért ilyenkor van ez? Karácsony előtt. Mért nem lehetek boldog ?
-Hidd el nem lesz semmi baj.-simogatta a hátam finoman. -Idd meg a vizet, elmegyünk a dokihoz, aztán jövünk is haza. -csendben bólogattam, majd visszafordultam a poharam irányába és  magamba döntöttem annak a tartamát. Összeszedtem Chris tányérját, bögréjét és a mosogatóba tettem. Megetettem Dodgert és felmentem lezuhanyozni.
Ideges vagyok borzasztóan, hogy mit fognak találni a vérvétel alapján. Ez is mért ekkor történik? Boldogan készülhetnék a karácsonyra, csomagolhatnám az ajándékokat, kereshetném a recepteket, hogy mit főzzek vagy süssek, erre orvoshoz járkálok.
Felkaptam a ruháim, majd lesiettem a nappaliba, hogy összeszedjem a cuccaim.
-Kicsim, lezuhanyozok én is és mehetünk. Rendben?
-Oké. -bólogattam szomorúan, majd leültem a nappaliba és vártam.
Chris pikk-pakk elkészült és felöltözött, igaz csak a tegnapi ruhája volt itt nála, a zakót nem is vette fel csak a fehér inget és a nadrágját, majd odasétált hozzám a nappaliba.
-Mehetünk?-simította meg a karom. Aggódva felnéztem rá és megráztam a fejem. Nem akartam baromira sehova se menni.-Kincsem, meg kell nézni mi a baj. Bemenjek veled?
-Nem az túl ciki lenne.-pillantottam le remegő kezeimre.
-Az ajtó előtt foglak akkor várni. -simogatta a kezemet finoman bátorításképp, majd nagy levegőt vettem és felkeltem a helyemről.
-Essünk mihamarabb túl ezen.
-Gyere.-fonta össze az  ujjainkat és elindultunk az előszoba felé. -Ha végeztünk elmegyünk egyet ebédelni. Mit szólsz hozzá?-simított el egy tincset a fülem mögé.
-Jól hangzik, csak nem tudom mit ehetek.
-Hátha mond valami okosat a doki.
-Remélem.-bújtam közelebb hozzá. Olyan voltam mint egy kisgyerek aki az apjához bújik, mert fél a vihartól. Én mondjuk az orvosokat utálom, ezért is visel meg minden alkalommal ha mennem kell.
Bezártuk a lakást, majd beültünk a kocsiba. Csendben telt az út, én idegesen piszkáltam az ujjaim, és próbáltam nyugtatni magam, hogy minél hamarabb túlesek ezen. Chris az ölemben pihenő kezemre tette az övét, remélve, hogy meg tud nyugtatni.
Kipillantottam az ablakon és néztem az elsuhanó háztömböket, az utcán sétáló embereket. Olyan jó nekik, hogy boldogok, én nekem meg orvoshoz kell mennem. Idegesen kifújtam a levegőt, majd inkább az utat figyeltem.
-Minden rendben lesz, nyugi.-suttogta Chris és finoman megszorította a kezemet.
-Remélem.-sóhajtottam halkan, majd amint megpillantottam a korház épületét még jobban úrrá lett rajtam az idegesség. Megszorítottam Chris kezét.
-Nyugii.-mondta mély hangon.
-Essünk már túl ezen.
-Mindjárt vége.
-Ők olyan boldogok.-mutattam az utcán sétáló emberek felé.
-Mi is azok leszünk, mert nincs semmi baj. Csak megvizsgálnak. Nem lesz semmi szívem.-simogatta ujjaival a kézfejem, majd leparkolta az autót a parkolóban.- Na gyere, menjünk.
-Chris.-kaptam el a karját ijedten.
-Mi van ha rákos vagyok, és meg fogok halni?
-Szívem, ilyenre ne is gondolj. Gyere ide.- láttam a szemén, ő is fél, de próbál erős lenni. Magához húzott és lágyan puszilgatta az arcom miközben a hátamat simogatta. -Nem lesz semmi, ígérem.-húzott közelebb magához, én csak kapaszkodtam belé ahogy tudtam, hogy ne engedjen el.
-Félek.-csuklott el a hangom.
-Veled leszek végig. Gyere, essünk túl rajta.-húzódott hátrébb, majd letörölte az arcomról a lecsurgó sós könnycseppeket.
Kiszálltunk a kocsiból, Chris bezárta a járművet és a bejárat felé vettük az irányt. Odahúzott magához, nem törődve azzal, hogy bárki is megnéz minket, vagy lefotóz. Engem meg pont nem ez foglalkoztatott így gyors léptekkel besiettünk az épületbe.
Recepciós kishölgy a kezembe nyomott egy kérdőívet, úgy mint múltkor, csak ezen jóval több kérdés volt. Elkezdtem olvasni, majd az egyértelmű dolgokat azonnal ki is töltöttem. Chris finoman megérintette a vállam.
-Nem akarsz leülni, amíg kitöltöd? -felpillantottam rá, majd abba az irányba néztem amerre mutatott. A recepcióval szemben volt pár kanapé így leültünk oda. Chris a térdeire könyökölt és várta, hogy kész legyek. Idegesen néztem azt a rengeteg kérdést, ami a hófehér papíron volt. Milyen ellátást szeretnék? A tököm tudja, azt se tudom mi bajom. Elkezdtem olvasgatni a lehetséges válaszokat. Minden pont előtt volt egy rubrika amibe bele kellett tenni egy X-et ha azt választom.
X Vérvétel
X Általános orvosi vizsgálat
Nőgyógyászati vizsgálat.- itt ledermedtem. Erre is kéne tennem valamit. Mi van, ha Miának igaza van. De mi van ha tényleg rákos vagyok és az utolsókat rúgom és el fogok patkolni. Picsába legyen egy X nem tudok jobbat. Lecsaptam a tollat ,majd odavittem a hölgynek. Chris felpattant a helyéről, utánam sietett és a derekamra csúsztatva az egyik kezét magához húzott.
-Kis türelmet kérünk, szólítani fogjuk amint mehet, rendben?
-Igen, köszönöm. -elléptem a pulttól, majd felpillantottam a mellettem álló férfire, aki le se vette rólam a szemét.
-Mire mész?
-Három vizsgálat. Aztán kiderül, hogy megmaradok-e. -elviccelem, de kurvára félek. A gyomrom liftezik az idegességtől.
-Ne beszélj butaságokat.-ölelt magához. Beszívtam parfümjének illatát, ami mindig megnyugvást ad.