That's My Way

25 rész

Fáradtan fordultam a másik oldalamra. Egy kéz simult a hasamra, majd apró csókok lepték el a vállam, nyakam.
-Jó reggelt.- köszöntöttem álmos hangon Christ.
-Jó reggelt szépségem.- csókolta meg finoman az arcom, majd a nyakhajlatomba fúrta az arcát. Kezemmel a hajába túrva húztam közelebb. -Hogy érzed magad?- bújt közelebb hozzám.
-Most jól.-fordultam felé és ajkaira adtam egy lágy puszit.
-Lassan kelni kellene, Mia vár téged.
-Ohh istenem, készülődök.-pattantam ki az ágyból és a fürdőbe sietve összekaptam magam. Chris is felöltözött majd a konyha felé vette az irányt.
Összeszedelődzködtem és megindultam én is a konyha irányába. Chris épp reggelit készített, nagyon el volt merülve így nem hallotta, hogy mögé sétálok. Kezem a hátára simítottam majd átöleltem őt.
-Megleptél.- suttogta hátra pillantva a válla felett.
-Ez volt a célom.-simítottam meg a karját, majd közelebb léptem, hogy megnézzem min ügyködik.
-Omlettet csinálok, ugye szereted?-nézett a szemembe egy kisfiús mosollyal az arcán.
-Igen, nagyon jó illata van.-simítottam végig a tenyerem a hátán.
-Ülj le és hozom is neked. Mármint nektek.-simította meg a hasam. Én csak csillogó szemekkel néztem őt, annyira jól esett a gondoskodása. -Adhatok egy puszit neki?
-Persze. Amikor csak szeretnél.-simogattam mag az arcát. Leguggolt elém és a csípőmet megfogva közelebb hajolt. Apró puszikat hintett a hasamra, majd a homlokát nekitámasztotta.
-Kincsem, anyával borzasztóan várunk már. A boldogságunk vagy, el nem tudom neked mondani, hogy mennyire szeretem az anyukád. Ígérem minden erőmmel azon vagyok, hogy megóvjalak titeket és vigyázzak rátok.-könnyek szöktek a szemembe ahogy hallgattam őt. Haját simogatva néztem ahogy előttem térdel és beszél a kis törpéhez a hasamban. Felpillantott rám, majd folytatta.- Anyukád sír kicsim, megvigasztalom rendben? - felállt előttem és magához húzott. - Csodás anyuka leszel.-puszilgatta a vállam.
-Szeretlek.- suttogtam a nyakához bújva, majd megtöröltem a szemeim.
-Szeretlek én is, most viszont csüccs mert eszünk aztán megyünk.- tolt az étkezőasztal felé.
Helyet foglaltam ő pedig elém tette az omlettet amit készített. Leült mellém és nekikezdett a reggelijének.
-Köszönöm.- hajoltam az arcához és megpusziltam.
Csendben megreggeliztünk, közbe Dodger végig köztünk ült várva hátha neki is jut pár falat a finomságból amit épp fogyasztunk. Chris lepillantott rá, majd fejét csóválva visszafordult a tányérjához.
Megsimogattam szeretett kutyájának a fejét ő pedig az ölembe dőlt. Én voltam az utolsó reménysége akitől hátha kap valami finom falatot.
-Elmosom a tányérom és hozom a táskád.
-Szívem, a gyógyszert idehozod nekem?
-Persze, benne van? -mutatott a táskám irányába.
-Igen benne.
-Rendben. Hozom.- kapta fel a táskát a pultról, de megtorpant mert a telefonja jelezte, hogy üzenete érkezett. Én kihasználva az alkalmat tenyerembe tettem egy kis falatnyi omlettet és lenyújtottam Dodgernek. Ő boldogan lapátolta be egy szemet se hagyva a tenyeremben. Megtöröltem a kezem, majd Chrisre pillantottam aki irányt váltva indult meg a háló felé. Most mi történik?
Felkeltem, hogy elmossam a tányérom majd utána indultam. Lassan az ajtóhoz érve hallgatózni kezdtem, hogy mit csinálhat bent, de csak pakolászott. Halkan benyitottam a szobába ő pedig ijedtében a mellkasához kapott.
-Istenem, a frászt hoztad rám. -kapkodta a levegőt.
-Mit csinálsz?- nevettem el magam, nagyon vicces látvány volt ahogy egy ekkora férfi összerezzen ennyitől.
-Keresek.
-Mit?
-A szívritmusom, hogy végre helyre álljon.-mosolyodott el halványan.
-Azért ennyire nem vagyok ijesztő.- simítottam meg a hátát.
-Nem, dehogy is, csak meglepődtem, mert azt hittem a konyhában vagy.
-Had segítsek.-bújtam mellé a szekrényben. Mit keresel?
-Lőjem le a poént?
-Mi?-néztem rá értetlenül szemöldökömet ráncolva.-Szeretkezni fogunk a szekrénybe?-néztem rá vigyorogva.
-Eléggé zsúfolt, hogy kényelmesen elférjünk, meg vigyázni kell a törpére is.-simította a hasamra a kezét.
-Vigyázunk rá.-simítottam a hasamon pihenő kezére az enyémet.
-Bevetted a gyógyszert?-puszilt bele a hajamba.
-Basszus nem.-szaladtak ki a szobából. Chris kapva az alkalmon eltette amit szeretett volna így gyorsan utánam is indult.
-Majd be kellene ugrani a boltba.- tette fel a konyhaszigetre a táskáját.
-Jól van.- majszoltam a kezembe lévő műzli szeletet.
-Éhes vagy?-sétált felém mosolyogva.
-Megkívántam. -pirultam el ahogy közelembe ért és végigsimított az oldalamon.
-Mást nem kívántál meg?-mért végig.
-Lehet róla szó.- húztam huncut mosolyra az ajkam.
-Csak nem most mert indulni kell.- hajolt a fülemhez és folytatta- de borzasztóan kívánlak.- nem mertem megmozdulni, lefagytam. Hogy a francba tudok tőle ennyire leblokkolni. -Na gyere szépségem, induljunk.
Kizökkenve a sokkból utána mentem, felkaptam a kabátom és beültünk a kocsiba.
-Mért kell boltba menni?
-Csak pár apróságot kell vennem. -simította meg a kézfejem, majd összekulcsolta az ujjaim.-Hogy érzed magad?
-Most jól.-mosolyogtam rá boldogan.- Nem fáj semmi, nem vagyok rosszul, szóval boldog vagyok.
-Hála Istennek. -húzta ajkaihoz a kezem és megcsókolta.
-Jól vagyunk.-pillantottam felé hatalmas mosollyal az arcomon.
-Helyes .-simította kezét a hasamra és ott tartotta amíg a boltig nem értünk. Én piszkálgattam nézelődés közben a csuklóján lévő karkötőket. Chris csak mosolyogva nyugtázta a cselekedetem és kereste a parkolóhelyet a bevásárlóközpont előtti parkolóban. Felkapott a fejére egy baseball sapkát és a napszemcsijét, majd kipattant a kocsiból.
-Szerinted nekem kell valami álca?
-Nézünk bent valamit. -intett fejével a bolt irányába, majd megindultunk. Gőzöm sincs mi ennyire fontos még Mia előtt, hogy azt mindenképp most kell megvenni, de feladtam ennek a megfejtését, mert úgyse az lesz amire én rájövök. Csendben toltuk a bevásárlókocsit, én Chris karját átkarolva nézelődtem. Megakadt a szemem a gyerek osztályon.
-Chris, nézd.-intettem a babaruhák felé.
-Majd megrendeljük neten őket a kicsinek, ne itt nézegessünk.-simította derekamra a kezét.
-Jó csak annyira édesek. -néztem rá könyörögve.
-Siess addig elintézem amiért jöttünk. -csapkodta meg finoman a fenekem. Én örvendezve indultam meg a kisbaba ruhák felé és vetettem bele magam a rengeteg színes ruha kavalkádjába. Annyira kis puhák és aprók, hoznám szívem szerint az összeset , csak még nem tudni hogy kislány vagy kisfiú. Csendben válogattam a bodyk és a rugdalózók közt mikor egy kéz érintette meg a hátam.
-Basszus.- kaptam a szívemhez.
-Megijedtél?-nevette el magát Chris.
-Meg. Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan visszaérsz.
-Siettem, hogy ne sokáig legyél egyedül.-mosolygott rám majd a tekintete rátévedt a kezemben tartott kis ruhára.
-Annyira aranyos.-néztem fel rá.Chris gondolkodott. Akarta volna hozni, de mi van ha felismeri valaki és egyből jönnek a kérdések ki a nő akivel van és mért vesznek gyerekruhát.
-Szívem, mondanám hogy hozd, de ...-nézett fel elkeseredve.
-Hhh jó tudom. -akasztottam elkeseredve vissza majd tovább mentünk. Chris még nézett egy ideig ahogy távolodok tőle, vacillált , de végül eldöntötte mit akar így elindult utánam.
-Gyere menjünk.- súgta halkan a fülembe.
-Mosdóba kéne mennem.- néztem fel rá könyörögve.
-Beállunk a kasszához, ha sorra kerülünk elsietsz mosdóba, rendben? -bólogattam, majd a pénztár irányába mentünk. Szerencse, hogy gyorsan haladt a sor így én kislisszantam a kassza mellett és elsiettem a mosdóba. Chris gyorsan kifizette azt a pár dolgot amit vett és megvárt a bejáratnál.
Nagynehezen kivergődtem magam a tömegen keresztül ami a mosdónál állt és kisiettem Chrishez.
-Időben vagyunk még?
-Igen, de menjünk, kezdenek sokan lenni.
Elsiettünk a kocsihoz, engem Chris előre zavart ,hogy üljek be, majd ő elpakol a csomagtartóba. Ráhagytam, nem akartam veszekedni, hogy az a pár zacskó amit vettünk abba nem fogok megrokkanni, de úgy tettem ahogy kérte. Becsatoltam magam indulásra készen állva vártam, hogy jöjjön. Csendben nézelődtem, hogy a tömeg egyre inkább a kocsink háta mögé kezd megindulni. Mi az isten van. Próbáltam gyorsan kicsatolni magam, de addig rángattam a rohadt biztonsági övet amíg az teljesen beszorult így kinyitni nem tudtam. Feltépődött mellettem az ajtó, majd Chris ült be mellém. Zihált, olyan volt mintha futott volna.
-Jól vagy? -néztem rá ijedten.
-Észrevettek, kurva gyorsan el kell innen tűnnünk. -egy gyors mozdulattal kikanyarodott és elhagytuk a parkolót. Csendben emésztettem, hogy mibe keveredtünk, ilyenben még nem volt sose részem. -Jól vagy? -pillantott rám Chris aggódva.
-Igen, persze. Én a kocsiba voltam végig, csak beakadt ez a nyamvadt biztonsági öv és nem tudtam kicsatolni, hogy kiszálljak.
-Hála istennek, hogy beakadt. Még jó hogy nem szálltál ki.
-Te jól vagy?- érintettem meg a karját.
-Igen csak futottam egy sort.- nevette el magát.-De jól vagyok és a legfontosabb, hogy ti is.-simogatta meg a hasam. Annyira szeretem mikor ezt csinálja.
-Ugye ki tudsz szabadítani innen majd.- intettem a biztonsági öv csatjára.
-Amerika kapitány bármit megold szívem.- villantott felém egy tökéletes mosolyt. Lágyan megsimítottam az arcát majd karján végigsimítottam a kezem.
Az út hátralevő része csendben telt , izgultam kicsit, hogy Mia mit talált ki, meg amiatt is, hogy mit fog szólni a nagy meglepetéshez.
A kézifék hangja ugrasztott ki a gondolataim közül.
-Gyere kincsem. -puszilta meg az arcom Chris, majd ő gyorsan kiszállt a kocsiból és átsétált az oldalamra, hogy kinyissa az ajtóm. Mennyire figyelmes. Annyira jól esnek ezek az apró dolgok amiket tesz értem és a kicsiért. Egy csodás férfi, annyira boldog vagyok, hogy ő az enyém lehet.
Kezét megfogva kiszálltam a kocsiból, majd a táskám a vállamra véve Mia ajtaja felé vettük az irányt.
-Izgulok.-szorítottam meg Chris kezét.
-Nyugi, minden szuper lesz.
-Remélem nem valami őrültséget talált ki.
-Derüljön ki.-kopogtatott az ajtón, ami percekkel később kivágódott és barátnőm a nyakamba ugrott.
-Na végre, hogy itt vagytok. Gyertek beljebb.-invitált be minket Mia. Én idegesen tördeltem a kezem, nem tudom hogy mondjam el neki, hogyan kezdjem.
-Nagyon szép kis lakás.- szólalt meg mellettem Chris, majd a derekamra simította a kezét.
-Köszi.-mosolyodott el Mia majd felénk nézett.-Jajj annyira cukik vagytok együtt.-örvendezett barátnőm. Én csak megforgattam a szemem mosolyogva, teljesen megvan bolondulva.
-Köszönjük.-mosolyodott el Chris majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Na térjünk a lényegre. -támaszkodott meg a konyhapult szélének. Mind a ketten Chris és én is őt figyeltük, láttam rajta, hogy izgul, de nem tudom mért.
-Szóval csajszi, most , hogy főnök lettél és egy elég kemény időszakon vagy túl, szeretném ha két napot a szüleim farmján töltenénk, nagyon szép helyen van, nem messze innen a hegyek lábánál. Csend és béke az a hely. Chris szeretném ha te is csatlakoznál, nehogy aztán ránk támadjon valamelyik állat.-nevette el magát. -Remélem tetszik a meglepetésem és eljössz velem.-mosolygott rám kipirult arccal. Én boldogan odasiettem hozzá és megöleltem őt. Jól esett a figyelmessége.
-Köszönöm, csodás meglepetés.-szorítottam magamhoz őt.
-Összenyomsz.-nevetett halkan.
-Nem baj.- ölelgettem meg jobban. Chris csak mosolygott rajtunk, majd halkan megköszörülte a torkát. Ebből tudtam, hogy most van itt az idő, hogy elmondjam Miának a nagy hírt.
-Jajj úgy örülök, hogy itt vagytok, nagyon jó buli lesz.-tapsikolt örömében.
-Egy baj van, nem hoztam magammal semmit se. -Mia ijedten Chrisre kapta a tekintetét, majd vissza rám. Én elkenődve figyeltem az előttem álló barátnőm.
-Ne idegeskedj ezen Ava, én eltettem mindent.-lépett közelebb Chris és a hátamra simította a tenyerét. Én csodálkozva felé pillantottam, majd vissza Miára.
-Te tudtál erről?- néztem vissza a mögöttem álló férfire.
-Igen.-mosolyodott el halványan.- Elraktam mindent ami szükséges lehet neked. -cirógatta a karomat lágyan. Én odahajoltam hozzá és megpusziltam a szája sarkát.
-Na de tegnap mondtad, hogy valamit mondani szeretnél.-zavarta meg Mia ezt a rövidke kis pillanatot.
-Igen, szeretnék mondani valamit. Gyere.-húztam magam után a nappali felé ahol helyet foglaltam a kanapén. Mia is így tett, de teljesen le volt döbbenve, nem értette mi van. Kapkodta a tekintetét köztem és Chris között. -Szóval, hát nem is tudjam hol kezdjem. -kerestem a megfelelő szavakat.
-Eljegyzett?-mutatott Chrisre kikerekedett szemekkel.
-Mi? Nem. -nevettem el zavaromban magam. -Mia csak annyit szeretnék mondani, hogy Chrissel nekünk kisbabánk lesz.-néztem fel rá csillogó szemekkel. Barátnőm kapkodta a levegőt, majd hangosan sikításba kezdett és a nyakamba ugrott.
-Istenem, mondtam. Tudtam én, hogy az vagy.- ugrándozott örömébe , majd Chrishez is odaszaladt őt is megölelgetve. Ő zavarba jött, de mosolygott barátnőm ugrándozásán. Szemeimből kitöröltem a könnyeimet, közben pedig hangosan kacagtam Mia idétlen ugrándozásán. -Gratulálok. Ajj ne sírj szívem.- jött oda hozzám és törölgette le az arcomon lecsurgó könnycseppeket.
-Köszönjük Mia.-simította meg Chris a vállam, majd odahajolt a nyakamhoz.
-Szerintem csodás anyuka leszel.-ült le mellém barátnőm.- Chris te pedig csodás apuka. Mázlista egy gyerek lesz.-nevetett fel Mia, majd a hasamra pillantott. Kezem oda tettem, majd Chris is odacsúsztatta a hatalmas tenyerét. Mia csak csillogó szemekkel nézett minket, nekem ettől ismét elhomályosodott a látásom.
-Ne sírj már Mia.-nevettem el magam , miközben törölgettem a szemeim.
-Te is sírsz. Chris te nem sírsz? -nézett fel a mögöttem álló férfire.
-Én már kibőgtem magam.-kacagott fel.-de borzasztó boldoggá tett Ava. A legboldogabbá a világon.-tűrt el egy tincset a fülem mögé. - Másra se vágytam mint egy családra és ezt ő megadta nekem. -csuklott el a hangja.-bocsánat.- lépett hátrébb egy picit. Hátra néztem, láttam, hogy a könnyek csendben csorognak végig az arcán. Mia fejével intett menjek oda hozzá.
-Chris, szívem.-nyújtottam ki a kezem felé. Ő felém kapta a tekintetét majd elmosolyodott, de közben a könnycseppek még jobban csorogtak az arcán végig.
-Mondjad gyönyörűm.
-Gyere ide.-húztam kezénél fogva közelebb.
-Szeretlek titeket.-simította a kezét vissza a hasamra és belecsókolt a hajamba. Felemeltem a fejem így a nyakára tudtam csak egy csókot adni.
-Neveken gondolkoztatok?- szólalt meg Mia.
-Még nem. -ráztam meg a fejem.
-Lesz még időnk kitalálni.-cirógatta meg az arcom Chris.
-Na lassan induljunk akkor szerintem. -pattant fel Mia. Mind a ketten utána mentünk és amíg ő intézte a lakás bezárását, mi addig kimentünk a kocsihoz.
-Tényleg pakoltál nekem?
-Igen.-húzott közelebb és kinyitotta a csomagtartót. Szembetalálkoztam a táskámmal, kicipzáraztam és megakadt a szemem egy ismeretlen ruhadarabon.
-Ez mi Chris?
-Nem tudom, nézd meg.-mosolyodott el. Szemöldököm felhúztam, nem értettem mért mosolyog, majd a puha ruhadarab után nyúltam. Kiemeltem a táskából és abban a pillanatban amint láttam teljes valójában, hogy mi az a szívem kihagyott egy ütemet. Úrrá lettek rajtam az érzelmek és megtelt a szemem sós könnycseppekkel.
-Chris.- remegett meg a hangom.
-Mondjad gyönyörűm. - láttam ahogy a szemeit néztem neki is megteltek könnyel, csakhogy nem csordultak végig az arcán.
-Ez ...
-Ez a kis csillagunké, aki idebent várja, hogy elég nagy legyen, hogy felvehesse majd ezt.-simogatta meg a hasam majd a fülemhez hajolt. Lágyan puszilgatott.
-Azt hittem vissza tetted.-nézegettem még mindig az apró bodyt a kezemben.
-Nem tettem. Tudom, hogy mosolyt csalt volna az arcodra ha elhozom, és így is lett.
-Köszönjük.-öleltem át a nyaka körül.
-Anyuci.-puszilt bele a nyakamba. Mosolygásra késztetett és a figyelmességétől pedig a felhők felett jártam.
-Apuci.-pusziltam meg az arcát.
-Na ha megvagytok, indulhatunk.- csapódott mellénk Mia.
-Nézd.- mutattam felé a kis ruhadarabot. Lefittyedt a szája és hatalmas bociszemekkel nézte a kis ruhát.
-Istenem, Chris te nagyon figyelmes vagy.
-Megérdemelnek mindent.-húzott magához a mögöttem mosolygó férfi.
-Hát ez tündéri.- fogta meg Mia is a puha ruhadarabot, majd felpillantott rám. Látta rajtam, hogy a boldogság levakarhatatlan az arcomról. Semmi nem tudja elrontani a kedvem, mert teljes szívemből örülök. Örülök, hogy van egy csodás párom, hogy a gyermekünk a hasamban növekszik és persze nem utolsó sorban annak, hogy egy csodás barátnőm van.
Beültünk a kocsiba, majd Mia előre hajolt hozzánk.
-Beírom a címet a GPS-be.
-Rendben, tied a terep.-szólalt meg Chris, majd elindította a kocsit.
-Mehetünk.- helyezkedett el kényelmesen hátul Mia, Chris pedig kikanyarodott a parkolóból és követte a GPS utasításait.
-Anyukádék otthon lesznek? -pillantottam hátra barátnőmre.
-A fő épületben lesznek ők, van egy vendégházuk is, mi ott leszünk.
-Mekkora a farm?-csodálkoztam rá.
-Több hektár.-nevette el magát Mia az arcomat látván.
-Te jó isten, el fogunk tévedni ott.
-Dehogy fogunk, meg lesz velünk egy erős férfi is.-csapkodta meg Chris vállát. Ő csak mosolyogva felém nézett, majd a kezemre simította a tenyerét.
-Nyugi, nem lesz baj.-küldött felém egy bátorító mosolyt Chris.
-Mia, mi a program? Mit terveztél?-néztem vissza barátnőmre.
-Van pezsgőfürdő a kisháznál . Az ivászatot akkor kilőttük, nem szeretném, hogy bajotok essen...
-Hé miattam nem kell azt kivenni a programból. Ti ihattok nyugodtan.- vágtam a szavába.
-De te nem tudsz.
-Nem is baj ,tényleg nem zavar engem.-paskoltam meg a kézfejét.
-Lehet lovagolni is, meg van társas, minden féle. Ha gondoljátok azt is lehet.
-Én benne vagyok mindbe amit itt felsoroltál. -mosolyogtam rá, majd Chris felé néztem.
-Részemről is rendben van. -pillantott fel a visszapillantóba Miára.
-És amúgy a kicsivel minden rendben? Mondta Chris hogy voltál orvosnál.
-Igen, minden rendben van. Kaptam vitamint is, hogy szedjem minden nap a kicsi miatt.
-Mielőtt kétségbe esnél eltettem azt is.-paskolta meg lágyan Chris a térdem. Hálásan rápillantottam, majd összekulcsoltam az ujjainkat.
-Hát ti nagyon szerelmesek vagytok.- nézett minket ámulva barátnőm. Én csak lesütöttem zavaromban a szemeim és lágyan megszorítottam Chris kezét.
-Ennyire még sose voltam szerelmes mint most.-pillantott oldalra Chris. Fel se mertem nézni, csak az ölemben pihenő kezét piszkáltam. Ő hüvelykujjával lágyan simogatni kezdte a kézfejem, hátha tud enyhíteni a zavarodottságomon.
-Nagyon szép pár vagytok.-pillantott ránk, majd megakadt rajtam a szeme. Túl csendben voltam. -Ava. Minden oké?
-Igen mért?-köszörültem meg a torkom.
-Mert nem szólsz semmit.
-Hagyd Mia.-szólt rá lágyan Chris. -Jól van.- Mia hátradőlt és elbámult a messzeségbe. A hófödte mezők egységet képeztek a fehér felhőkkel, így amerre a szem ellát csak a fehér tájat látja. Csendben nézelődtem én is, de Chris kezét el nem engedtem.