Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

24. Rémálom

-akkor jó éjszakát. - suttogta majd ő is hátra dőlt és már el is aludtunk mindketten.
_________________________________________

***

Hajnali négykor hirtelen ki pattant a szemem és már nem bírtam visza aludni.
Nagyot sóhajtottam majd eszembe jutott hogy nem vagyok egyedül.
Oldalra néztem Joseph pedig engem bámult. Felsikítottam de ő egyből be fogta a számat.

-csss. - suttogta majd óvatosan el engedte a számat.

-mi a franc?
Tudod hogy meg ilyedtem? - suttogtam én is.

-nem akartalak meg ilyeszteni, bocsi. - nevette el magát, rögtön utána pedig én is nevetni kezdtem.
-na gyere. - nevetett még mindig, majd fel emelte a takaróját én pedig szorosan hozzá bújtam.

Hirtelen úgy éreztem Harry-vel vagyok és ennek hatására mégjobban hozzá bújtam Josephez. Alig telt el egy nap és nekem már hiányzik....hiányzik?
Hogy hogy hiányzik?
Hogy hiányozhat a saját elrablóm és bántalmazóm?
Hallottam már ilyenről hogy vannak lányok akik a saját elrablójukba szeretnek bele, de lehetséges hogy most velem is ez történt?
Meg történt velem a "Stockholm sindrome"?!
Mintha hiányozna egy darab az életemből..a részemből.
Én ezt nem hiszem el!
Akadtam ki teljesen, majd fel ültem az ágyon és a hajamba túrtam...

-mi a baj? - kérdezte Joseph aggódva.

-csak...csak szükségem van friss levegőre. - Joseph gyorsan fel pattant majd ki nyitotta az ablakot én pedig oda sétáltam mellé és mélyen be szívtam a hűvös levegőt.

-baj van? - kezdte el simogatni a hátamat.

-el megyünk sétálni? - hagytam figyelmenkívül a kérdését.

-ilyenkor? - nézett az órájára.

-igen. -

-jó, de azért öltözzünk fel. - csukta visza az ablakot majd mind ketten fel vettünk egy nadrágot és egy pólót, arra pedig egy kabátot.

Le mentünk a bejárati ajtóhoz majd amint a cipőnket is fel vettük, halkan ki sétáltunk a házból.
Mélyen le tüdőztem a friss levegőt, majd ki is borzongtam a hideg miatt.
Joseph be zárta az ajtót majd egyszerre indultunk el sétálni.
Egy kis ideig egyikünk sem szólalt meg, csak élveztük a csendet és a természet látványát. Már két utcával arrébb jártunk és végül én törtem meg a csendet.

-köszönöm hogy el jöttél velem sétálni. -

-nincs mit. Nekem is jól esik. - kacsintott.

-be megyünk az erdőbe? - mutattam az erdő irányába ő pedig bólintott.

Amint be értünk, egyből nyugalom és jó érzés fogott el. Fel néztem az égre de az nem látszódott a fák lombjaitól.
Hatalmas fák voltak mindenütt és az egész látvány meg nyugtatta a lelkem.

-nem szoktam erdőbe járni, de ez most nagyon kellemes. - simítottam meg egy fát, miközben tovább sétáltunk.

-hát igen. Én elég gyakran jövök ide, kiskoromba is mindíg ide jöttünk anyával kirándulni. - mesélte mosolyogva.

-Joseph...-

-hmm? - nézett hátra rám.

-kérdezhetek valamit? -

-persze. -

-apukáddal mi történt? - kérdeztem rá félve.

-nem tudom..a rendőrség szerint meg gyilkolták, de nem tudom...alig ismertem.
Öt éves voltam amikor elveszítettük anyámmal. -

-ohh..nagyon sajnálom. -

-nem kell! Régen volt és olyan mintha nem is lett volna soha szóval nem kell. -

-rendben. -

-gyere, ott egy pad üljünk le. - indult el az előbb említett tárgy felé én pedig követtem.

Mindketten le ültünk és csendben bámultuk az erdőt. Lassan rá hajtottam a fejem Joseph vállára majd le csuktam a szemem.

-Summer..- halottam meg egy ismerős hangot de nem nyitottam ki a szemem.
-Summer. - halottam meg megint azt az ismerős hangot ezért egyből körbe néztem.

Meglepődve ültem fel a padon ami az erdőben volt, majd ránéztem az alakra aki az előbb engem szólított.

-H..Harry...- dadogtam a nevét mert nem hittem a szemeimnek.

-Summer. - sírta el magát én pedig egyből fel álltam és szorosan meg öleltem. Engem is el kapott a sírás és nem bírtam visza tartani.
-Summer...jól figyelj most rám. - tolt el magától, én pedig nem mondtam semmit csak hevesen bólogattam.
-nézd...- vett elő hirtelen egy pisztolyt a kabátja zsebéből én pedig ilyedten hátra léptem.

-mi...mi ez Harry? - kérdeztem félve a választól.

-fogd meg! - parancsolt rám de én meg sem moccantam, csak tovább álltam ott és a kezében lévő fegyvert bámultam.
-Summer! Fogd meg! - ordította el magát én pedig ilyedten el vettem tőle a fegyvert.

Nem mondott semmit csak közelebb lépett hozzám majd könnyeimet le törölve csókolt meg hevesen.
Nem tudtam ellen álni hiába voltam le sokkolva, de vissza csókoltam.
Furcsa volt számomra ez a csók, mintha nem is lenne igazi.

-szeretlek. - túrt a hajamba mélyen én pedig újra sírva fakadtam.

-én is szeretlek, Harry. - sírtam mégjobban, ő pedig hátra lépett egyet.

-emeld rám a fegyvert! -

-mi?...nem ezt...ezt nem mondhatod komolyan. - törölgettem a má-már patakokban folyó könnyeimet.

-csak...csak csináld amit mondok Summer! - mondta dühösen de láttam a tekintetében a szomorúságot és a félelmet.

-nem Harry! Nem foglak le lőni...- ordítottam rá sírva.
-szeretlek basszus és nem akarom hogy meg halj. Szükségem van rád. -

-nem! Nincs szükséged rám. -

-Harry...-

-csak lőj le. Lőj le basszameg. - ordította de én nem mozdultam.
-lőj már le a kurva életbe Summer. - zokogva meg húztam a ravaszt, a pisztoly pedig akkorát rúgott hogy meg botlottam valamiben és hátra estem.
Amint fel néztem Harry sehol nem volt.
Hirtelen fájdalom nyilalt a mellkasomba amiért oda kaptam tekintetem. Ömlött a vér belőlem ezért gyorsan rá szorítottam a kezem de a fájdalomtól egyből fel ordítottam.

-Harry. - sikítottam fájdalmamba.

Pár perc múlva Harry meg jelent és meg ált felettem.

-te is egy szánalmas ribanc vagy! Gyűlöllek! - emelte rám a fegyvert üres és sötét tekintettel. Nem értettem ezt az egészet..hiszen én lőttem le őt és ez az egész most olyan mintha fordítva történt volna.

-Harry ne...kérlek, én szeretlek. - sikítottam zokogva de ő meg húzta a ravaszt és akkor minden el sötétült.

-Summer. Kérlek ébredj. - simogatta az arcom Joseph.

-m..mi történt? Harry....mi van Harryvel? - ültem fel gyorsan a padon majd körülnéztem az erdőbe.

Eszembe jutott hogy vérzett a mellkasom ezért gyorsan odakaptam a tekintetem de már nem volt semmi baja.

-Summer, ez csak egy álom volt. Nyugi...nincs semmi baj. -

-de van..- suttogtam alig hallhatóan.

-tessék? -

-semmi...visza megyünk? -

-aha. De alig bírtalak fel ébreszteni...és egyfolytában ordítoztál. Jól vagy? -