Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

5. Váratlan találkozás

" szia szépségem, örülök hogy újra, velem vagy. - ez a hang, teljesen libabőrössé varázsolta, egész testemet."

Tudtam, hogy ki áll mögöttem, és furcsa mód örültem, de egyben féltem is. Szorosan magához húzott. Kezét a hasamnál tartotta, és olykor amikor megpróbáltam kiszabadulni szorításából, mégjobban magához húzott.

-mit csináltál vele?- kérdezte, dühösen a kopasztól, aki elhozott ide.
Nagy nehezen feltápászkodott a földről, és lehajtott fejjel válaszolt.

-semmit. - hazudta.

-akkor miért rúgott beléd? - kérdezi, ugyan olyan hangnemben.

-mert őrült. Ez a csaj, nem normális. Én csak, ki akartam szedni a kocsiból és be vinni, de ez teljesen zakkant. Nekem támadt... - a Göndörke, nem hagyta, hogy be fejezze a mondatát.

-kussolj. - ordítja el magát, belőlem meg kitör a sírás. - nem kaptál engedélyt, hogy így beszélj róla. Ő csak az enyém, felfogtad? - erre nem válaszolt semmit, a kopasz. - felfogtad? - ordít mégegyszer, csak most hangosaban.

-Sajnálom, de én nem ezért vagyok itt. - mondja alig hallhatóan.

-mit mondtál? -

-azt, hogy pont leszarom, hogy maga épp kivel kefél. - mondja erélyesebben.

-most menj be, cica. Ezt nem kell látnod. - suttogja, a nyakamba hajolva, én pedig meg sem merek moccanni.
-menj be. - emeli meg a hangját, amitől összerezzenek, és el indulok a bejárat felé. Nem tudom mi ez a hely, és azt sem hogy hol vagyok. Ez nem az a hely, ahol múltkor voltam a Göndörrel.

Be megyek a házba, és be csukom magam mögött az ajtót. Oda sétálok az ablakhoz, és el húzom a függönyt, majd kinézek az ablakon, hogy lássam mit csinálnak.

Látom, hogy ordítozik a Göndörke, majd előhúz egy pisztolyt és...és egyszerűen, lelövi a kopaszt. Szám elé kapom kezeim, és úgy nézek ki tovább az ablakon. Szemeim, hirtelen könnyesek lesznek. A Göndörke, előkapja a telefonját, és valakit felhív. Hirtelen hátrafordul felém, én pedig vissza húzom a függönyt, és oldalra bújok, hogy ne lásson. Pár perc múlva viszont, újra vissza fordulok, és kinézek az ablakon. A Göndörke leteszi a telefont, és el indul a bejárat felé. Gyorsan felszaladok az emeletre, és be szaladok az egyik szobába. Magamra kulcsolom az ajtót, és lassan hátrálni kezdek. Vissza emlékszem, amikor ugyan ezt csináltam, csak akkor apa elől kellett, el bújnom. Nekiütközök egy kanapénak és ráesek, majd gyorsan fel is állok. Az ajtó felől, hangos dübörgés hallatszik. Oda kapom tekintetem, és ijedten ülök vissza a kanapéra. Felhúzom lábaim, amit át is ölelek. Féltem...féltem, hogy képes lenne engem is, hideg vérrel lelőni.

-eressz be. - ordítja, miközben dübörög az ajtón. Én már zokogok, és meg se tudok szólalni.
-mondom eressz be, vagy betöröm az ajtót. - kiabál még mindig. Reméltem, hogy nem fogja be törni, az ajtót.

-ne..nem. - nyögöm ki halkan.

Ekkor, már semmit nem hallottam, csak pár perccel később, egy ajtócsapódást. Nagyon féltem és inkább, bebújtam az ágyba. Nem igazán tudtam aludni, ezért bekapcsoltam a tv-t. Még mindig sírtam, de már kezdtem lenyugodni. Most minden szarul alakult. Noah-val össze vesztünk, és a húgommal is. Most pedig, itt vagyok egy idegen házában, aki valószínűleg bántani akar. Nem tudom mit csináljak. A telefonom, a kocsiban maradt, szóval segítséget se hívhatok. Az ablakon, nem tudok kimászni, mert túl magason vagyok. Az ajtón meg, nem merek ki sétálni, mert lehet hogy itt van, a Göndörke. Szóval megszívtam, és maradhatok itt. Szuper...Még néztem a tv-t egy ideig, aztán ki kapcsoltam, és ki sétáltam az erkélyre. Eléggé hűvös volt, de nem érdekelt. Az udvar nagyon szép volt. Ki volt világítva lámpásokkal, és fáklyákkal. Medence is volt, na meg, egy kisebb erdő. Eléggé nagy volt az udvar, vagy is inkább terület. Nem láttam hogy meddig tart, és hogy hol a vége. A hideg, kellemesen érintkezett a bőrömmel, és a könnyeimet is leszárította. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam, és utoljára körülnéztem az udvaron. A szél fel támadt, amit jó volt hallgatni a sötétségben. Vissza mentem a szobába, és vissza bújtam az ágyba.

***

Amikor fel ébredtem, hirtelen kipattantam az ágyból, és el kezdtem zokogni. Azt hittem, hogy nem történt meg...azt hittem, ez nem a valóság, hanem csak egy rossz álom...Tévedtem. Gyorsan letöröltem könnyeim, és meg igazítottam ruhám.

-huhh...össze kell, szednem magam. - mondtam magamnak.

El indultam az ajtó felé, és a kulcsér nyúltam. Vettem egy mély levegőt, majd el fordítottam a zárat. Lassan, és halkan, kinyitottam az ajtót, és ki kukucskáltam. Körülnéztem a folyosón, de senki nem volt ott. Kaptam az alkalmon, és gyorsan kezdtem el, a lépcső felé sétálni. Amikor leértem a lépcsőn, nem láttam senkit ezért, az ajtó felé futottam, de hirtelen a Göndörke, elém állt. Lassan hátrálni kezdtem.

-jó reggelt szépségem. Örülök hogy végre kijöttél. - kezd el felém sétálni, én meg a falnak ütközök. A könnyeim, újra elkezdenek potyogni. A Göndörke közel jön hozzám, és egy nagy mosolyra húzódik szája. -csak nem félsz tőlem? - simít egy tincset a fülem mögé, Én meg úgy érzem megfulladok. Gyorsan veszem a levegőt, a fejemet pedig oldalra tartom, hogy ne tudjon a szemembe nézni. Ágyékát, teljesen nekem nyomja, és erőteljesen a nyakamat szívja. Újra...ugyan ott, ahol tegnap.

-h..hagyj. - nyögöm ki halkan,és próbálom ellökni magamtól, de nem járok sikerrel. Ő még mindig, a nyakamon van, és nem hagyja abba, azt a fájdalmat, amit okoz.

-k..kérlek..ez..ez fáj. - tolnám el magától, de ő még erősebben nekem tolja magát, és néha már bele is harap, nyakamba.

Könnyeim, még szaporábban folynak le arcomról, és a fájdalom hirtelen elmúlik. Nem értem mi történt...Mindent homályosan látok és végül, sötétség tölti be a helységet.

***
Kinyitom a szemem, de nem nagyon látok. A fény, erősen szűrődik be az ablakon, amitől úgy érzem megvakulok. Meg dörzsölöm szemeim, és gyorsan fel ülök. Sehol senki. Ugyan itt vagyok, ahol eddig. Ugyan abban a szobában, ahol este aludtam. A homlokomon, törölközőbe csavart jégkockák vannak, amit le veszek onnan. Fel állok az ágyból, és meg is szédülök, ezért gyorsan meg kapaszkodok valamiben....vagy is valakiben. Fel nézek az illetőre, aki a Göndörke. Hogy nem vettem észre?

-miért kínzol folyton, cica? -

És ezt még ő kérdezi tőlem. Ez nem normális...

Újra nyakamhoz hajol, de most nem kezdi el szívni. Egy apró csókot nyom rá, majd a fülembe súgja.

- annyira kívánlak...de nem érhetek hozzád. - leheli a fülembe, majd szépen lassan végignyal, a nyakamon.

----------------------------------------------------
Ennyi lenne, ez a rész. Ha tetszett, akkor légyszi, jelezzetek vissza. sok puszi nektek.