Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

13. ez nem szerelem

"Amit utoljára láttam az az volt hogy a göndörke leordítja a többieket és utánnam siet."
-----------------------------------------------------------------

***

Amint fel ébredtem egyből eszembe jutottak a történtek.

Egy kórházban feküdtem és senki nem volt a szobámba.

Nagyon gyengének éreztem magam így nem nagyon tudtam meg mozdulni. A mellettem lévő fehér gép hangos sípolásba kezdett.

Egy pár perc múlva egy nővér rontott be hozzám, maga utánn be zárva a szoba ajtót.

-uramisten...nagyon meg ilyesztett. - teszi szívére a kezét.
-ez a fránya gép mindíg rosszul jelzi a dolgokat...majd ki cseréljük. Na de hogy érzi magát a kisasszony? - mosolygott rám kedvesen.

-eléggé gyengének. - köszörültem meg a torkom.

-az majd el múlik. Ma este viszont itt kell aludnia a kórházban viszont holnap már haza mehet a barátjával - mosolyog kedvesen.

-milyen barátommal? - néztem rá értetlenül bár sejtettem kire gondol.

-háth az a daliás legényke...itt kint várakozik. Ha szeretnéd be hívhatom neked. -

-ne..nem! Most inkább nem szeretném. -

-ohh..rendben akkor meg mondom neki hogy még alszol. - mosolygott kedvesen.

-köszönöm. - mosolyogtam én is.

Amint el hagyta a szobát vissza csuktam a szemem és meg próbáltam pihenni bár ez nem sokáíg tartott mert az ajtó újjra ki csapódott.

-uram kérem..nem mehet be most. - próbálta vissza tartani a göndörkét.

-engedjen be. -

-de..de háth a hölgy..-nézett rám.

-semmi..semmi baj. - ültem fel gyorsan.
-nyugodtan engedje be. - mosolyogtam bár az a mosoly egyántalán nem volt őszinte.

-háth..rendben. de ha bármi van szólj kedves. - engedte el a göndörke karját majd ki ment.

-őrült nő. - igazította meg ingjét a göndör majd el indult felém.

Én csak fel húztam a lábaim majd át öleltem azokat.

-sajnálom hogy így neked estem...és a múltkorit is sajnálom. Nekem..csak néha elég nehéz. - sóhajtott majd idegesen fürtjeibe túrt.

Nem mondtam semmit csak a kezemet piszkáltam és azt bámultam.

-mondj már valamit. - gugolt le mellém.

-nem akarok többet veled lenni. -

-ez komoly? Hisz most kértem bocsánatot. -

-köszönöm...de többé már nem..többé már nem akarlak látni. -

-sajnálom de nem hagyhatlak el. -

-miért? Miért pont én kellek neked? - kezdtem el sírni.

-mert te más vagy. - fújja ki a levegőt. -te más vagy. - suttogja az utolsó mondatát.

-nem! Ugyan olyan vagyok mint a többi lány. -

-Ez nem igaz! -hajtja le a fejét...mintha..mintha szomorú lenne.

-sajnálom...de..de túl sok fájdalmat okoztál nekem. - törölgetem a könnyeim.

-márpedig velem jössz! -

-kérlek..kérlek hagy békén. -

-nem! Holnap reggel indulunk. Semmit ne mondj a nővéreknek, vagy a barátod meg bánja. -