Fuck my life /H.S./ Fanfiction!

36.éjszakai randi

Már az ágyban fekszünk, de egyikünk sem tud aludni. Harry mellkasán fekve, még mindíg annyi mindenen jár az eszem.

-Harry? - nézek fel a szemébe.

-hm? - kíváncsi tekintettel néz le rám.

-fent maradsz velem ma éjjel? - mosolygok.

-persze. Amúgy se terveztem mást csak azt, hogy miközben alszol, és kicsordul a nyálad a mellkasomra, bámullak. - nevet.

-hé nem is történt még ilyen.
Viszont...mit csináljunk? - gondolkodom el.

-lenne pár ötletem, de azt hiszem, neked az most nem tetszene. - vigyorog rám perverzül.

-jól tippeltél Mr.kanos Styles. - kuncogok, majd fel ülök.

-majd ha kielégít a kisasszony talán nem
leszek kanos. - kacsint rám, egy féloldalas mosoly, kíséretében.

-mindennek el jön a maga ideje. Kérem uram ne türelmetlenkedjen. -

-nem lesz könnyű a maga látványával de minden tőlem telhetőt megteszek. - mér végig közben pedig megnyalja a száját.

-jó elég. - lököm meg nevetve a vállát. - na jó viccet félre téve...vagy filmezünk, vagy sétálunk valamerre, ésss több ötletem nincs. - rántom meg a vállam.

-túl sok a választék. - nevet Harry, majd én is.

-séta? Ahhoz most lenne kedvem. - vetem fel az ötlett.

-jó de nem lehetünk sokáíg. Holnap vissza kell mennünk a kórházba. - emlékeztet.

-igen tudom. - sóhajtok elkeseredetten.
-remélem holnap kell utóljára oda mennünk, a húgomat pedig végre haza vihetem. - mélyedek el, a gondolataimban.

Jó lenne, haza menni közösen. Több időt töltenék a húgommal, és ki deríteném mi a fene baja volt ebben a pár hónapban.

-akkor öltözzünk. - csapom meg játékosan Harry combját, mire fel cicceg.

Fel állok az ágyról és a ruháim felé indulok. Harry nem mozdul, amire fel mordulok.

-ne kelljen könyörögnöm! - toporzékolok.

-jobban örülnék, ha a vetkőzésért
könyörögnél inkább... - vigyorog, én pedig meg forgatom a szemeim.

-olyan vagy mint egy tinédzser, aki nem tudja kordában tartani a pöcsét. - ezen fel nevet.

-ne mondd azt hogy pöcs! A te szádból hülyén
hangzik. - ki mászik az ágyból, és oda jön hozzám.
-mit szólnál hozzá, ha sétálnánk, az egyik parkban itt nem messze? - veti fel az ötletet, miközben a derekamra csúsztatja a kezét, és úgy húz magához közelebb.

-jól hangzik. - én is átölelem a nyakát, és egy gyors csókot nyomok az ajkára.

Egy ideíg csak csendben nézünk egymás szemébe de ő ismét meg csókol.

-mi lenne velem nélküled? - simítja meg az arcomat.

-hmm. Az biztos hogy nem bírnád sokáig. - kuncogok.

-szerintem sem. - mondja teljesen komolyan.

*

Már Harry kocsijában ülünk és körül belül, öt perce utnak indultunk. Látszik hogy November van, mert már elég fagyos a levegő. Az ablakon kifelé bámulok út közben. Furcsa így Harry-vel lenni. Azelőtt még nem tudott velem így bánni. Talán jót tett neki ez a "szünet" köztünk. Bár ha jobban bele gondolok nekem is jót tett.