"Egy ideíg egy helyben álltam és próbáltam fel fogni hogy miket mondott az előbb. Sóhajtottam egy nagyot, majd elindultm a fürdő felé."
-----------------------------------------------------------------Be dugtam egy dugót a kádba, és meg nyitottam a vizet. Be másztam, majd hagytam hogy a forró víz, le mossa rólam az Ő, és az Én, izzadságomat. Nyomtam a vízbe egy kis tusfürdőt, így a víz, pár percen belül el kezdett habosodni. Amikor már úgy éreztem majdnem tele van a kád, el állítottam a vizet, és hátra dőltem kényelmesen.
Hiányzik a húgom... Hiányzik Donna, meg Joseph is. Na meg a többi fiú is. Úgy volt hogy, majd Cole-nál alszom, de ez nem jött össze. Na meg valami buliba is meg hívott, de hát arra se megyek el..
Egy 20 perces fürdő után, kezdett ki hűlni a víz, úgy hogy inkább ki szálltam. Gyorsan meg törölköztem, majd vissza mentem a szobámba és a szekrénynél kutakodva, kerestem pizsomát. Amint találtam egyet, fel vettem és be bújtam a jó puha ágyba. Nem is kellett sok, és el is aludtam.
***
-hahoo...- éreztem meg, hogy valaki a karomat rázza.
Hirtelen fel ültem, és nagy levegővételekkel néztem körül a környezetemben. Teljesen le voltam izzadva, de mégis reszkedtem..a göndörke pedig mellettem ült, az ágy szélén és értetlenkedve nézett rám.
-mi történt? - kérdezte kicsit idegesen.
-csak..ro..rosszat álmodtam. - dadogtam ilyedten.
-képzeld, Én pont nem..nagyon jó volt hajnali 3-kor, a te sikítozásodra fel ébredni... - állt fel melőlem, majd el indult az ajtó felé.
-U..uram.. - szóltam utána. Nem mondott semmit, csak meg állt és várta hogy folytassam.
-a...aludhatok...veled? - dadogtam, félve a választól.-nem - válaszolt komoran, majd ki ment. Már a sírás határán voltam..nem bírom ezt. Rosszat álmodtam és Ő meg..Ő meg konkrétan, le szarja, és csak azért ébresztett fel, hogy halkuljak el.
Nyakig be takaróztam, majd meg próbáltam vissza aludni, de 5 perc múlva rá jöttem, hogy ez már úgy sem jön össze. Egy nagy sóhajjal keltem ki az ágyból, és egyenesen az ablakomhoz sétáltam. Ki húztam a függönyöket, majd ki nyitottam az ablakom, hogy egy kicsit szellőzzön a szobám. Mivel, még csak hajnali 3 óra volt, ezért a nap fénye, még csak épphogy pislákolt. Bementem a fürdőbe, és a tükörbe nézve el szörnyülködtem. A szemeim alatt hatalmas fekete karikák voltak, az arcom pedig eléggé sápadt volt. Ki nyitottam a tükör melletti szekrényt, de semmi nem volt benne, egy fogkefén, és egy fogmosó poháron kívül...Vissza csuktam a kis szekrényt, majd a csaphoz hajolva meg mostam az arcom. A jéghideg víztől, még jobban fel ébredtem és már végre nem voltam olyan sápadt. Vissza mentem a hálómba, majd ki kerestem magamnak egy ruhát, a mai napra... Végül egy fekete térdfelettig érő pólónál döntöttem, és egy rövid nadrágnál. Az ujjammal át fésültem a hajamat, mivel hogy fésű sem volt sehol. Úgy döntöttem le megyek a konyhába, mivel itt a szobámban unatkoztam volna, és egyébként is szomjas voltam. Lassan, és halkan ki nyitottam a szobám ajtaját, majd amint ki mentem a hosszú folyosóra, vissza is csuktam az ajtót. Lábujjhegyen lépkedve, úgy döntöttem meg nézem a göndörkét, hogy mit csinál. A szobájának ajtaja, résnyire nyitva volt, szóval pont be tudtam nézni. Épp öltözött...nadrág már volt rajta viszont az ingjét most vette fel. Még a múltkori karmolások amiket okoztam látszódtak...Egy fehér inget gombolt magán össze és nekem háttal állt. Az ajtónak támaszkodtam és a nagy bambulásomtól nem vettem észre hogy az ajtó egyre jobban kinyílt. Ahogy egyre csak nyílt az ajtó, későn vettem észre, és hangosan nyikorogni kezdett, a göndörke pedig rám kapta tekintetét. Rohadt gyorsan szaladtam le a konyhába és egy poharat elővéve, öntöttem vizet magamnak. Amint meg hallottam Harry lépteit, a pultnak támaszkodtam és inni kezdtem. Amint, be került a látószögembe és rám szegezte tekintetét, egyből összerezzentem.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Fuck my life /H.S./ Fanfiction!
Fanfic16 Éves vagyok. 5 éves voltam, amikor árva házba kerültem. A szüleim azt mondták, hogy már nincs szükségük se rám, sem a hugomra...egy nap viszont, találkoztam egy férfival, aki meg változtatta az életem. Már csak az a kérdés, hogy túl élem-e ezt a...